Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-04 / 29. szám
1982. február 4., csütörtök o A Heves megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás feladata — a tudomány legfrissebb eredményeinek felhasználásával — a megye mezőgazdasági nagyüzemeinek növényvédelmi és agrokémiai előrejelzése, illetve a szaktanácsadás. Ezenkívül növényegészségügyi és talajtani vizsgálatokat is végeznek. Külön gondot fordítanak a szőlőtermesztés segítésére, mivel a megye egyik legfontosabb növénye a szőlő. Feladatuk a környezetkímélő, gazdaságos és hatékony szőlővédelmi technológia kidolgozása is. A képen: a laboratóriumban korszerű műszerek állnak a kutatók rendelkezésére a kísérletek végrehajtásában (MTI-fotó: Perl Márton felvétele — KS) Zárszámadó közgyűlés Okányban Szeghalmon is megpróbálták Önállóság — kapun belül Többet termelni: több géppel, több emberrel — nos ennek a korszaknak a napja végleg leáldozott. Szerény fejlesztési lehetőségeink közepette ugyanakkor a teljesítménykövetelmények mit sem csökkentek. A feladat nem kevesebb, mint a kevesebből hozni ki többet, jobbat. Ez pedig máshogy nem megy, csak a bennünk rejlő képességek mozgósításával. Növényvédelmi előrejelzés Az elmúlt években az ország csaknem egész területén a körtefák ritkábban előforduló kártevői, a körtelevél-bolhák is megjelentek. Ezek az élősdiek nemcsak közvetlen kártételük miatt érdemelnek figyelmet, hanem azért is, mert tömeges előfordulásuk esetén a levelekre tapadó, átlátszó, fényes bevonatot képező ürülékükön megtelepszik a mézharmat és a korompenész, ezáltal csökken a bevonattól árnyékolt levelek asszimiláló, építő tevékenysége. Kistermelők számára is fontos: mire számíthatnak az idén? Először is tudni kell, hogy a körtelevél-bolhák 1981-ben kis mennyiségben fordultak elő, így a korábbi évekhez viszonyítva gyengébb állomány telel. Az erős téli fagyok is tovább csökkentették létszámukat. Tavasszal ezért még a tavalyinál is kisebb fertőzöttségre számíthatunk, így veszélyhelyzet csak szórványosan, az elmúlt évben erősebben fertőzött területeken és azok közelében alakulhat ki. Célszerű azonban rügy- pattanás idején felmérni a fer- tőzöttség fokát, és ennek alapján mérlegelni a kémiai beavatkozás szükségességét. munkaképes fogyatékos (csökkent munkaképességű) dolgozó számára megfelelő munka és kereset biztosítása. Az Állami Fejlesztési Bank 30 millió fejlesztési célhitelt osztott fel pályázatok alapján a csökkent munkaképességűek foglalkoztatását biztosító munkahelyek létesítésére vagy bővítésére. A nyereségérdekeltség alapján működő vállalatoknál a tartalékalapból visszapótlási költség nélkül felhasználható az éves bér 0,2 százalékának megfelelő összeg. Az elmúlt évben már volt példa arra, hogy ezt az összeget egy-egy területen a különböző vállalatok összegyűjtve, koncentrálva használták fel, adott esetben a tanácsi fejlesztési alapból is kiegészítve azt. A kifejezetten fogyatékosokat foglalkoztató úgynevezett célvállalatok dotációját a Pénzügyminisztérium jelentősen felemelte, és ezzel biztosította számukra a múlt évben, hogy a korábbinál nehezebb gazdasági feltételek ellenére a csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatását, a korábbi szinten megismételhessék. Természetesen ezeknél a vállalatoknál is szükség van az anyagokkal és eszközökkel való ésszerűbb gazdálkodásra, a tartalékok fokozatos feltárására, de nyilvánvaló, hogy helyzetük lényegesen nehezebb (az azonos környezeti feltételek (Tudósítónktól) Az okányi Haladás Tsz zárszámadó és tervtárgyaló közgyűlését hétfőn tartotta. Egri Zoltán elnök beszámolójából megtudhattuk: a 6544 hektáron gazdálkodó szövetkezet 108 millió forint termelési értéket és 2 millió 185 ezer forint nyereséget ért el az 1981-es gazdasági évben. A kedvezőtlen időjárás miatt a gazdaság két fő növénye, az őszi búza és napraforgó nem hozta a várt eredményt, összességében a növénytermesztési főágazat 6 millió forinttal maradt alatta a tervezettnek. Az állattenyésztés dinamikusabban fejlődött a vártnál. Különösen jó eredményt — 1 millió forint többletjövedelmet — hozott a juhászati ágazat. A nehézségek ellenére a broylercsibe-hizlalás is nyereséges, mely az állattenyésztési főágazat árbevételének 50 százalékát adja. Ütemesen fejlődött a melléküzemági tevékenység is. A mellett), mint a nem rokkan- ' takat foglalkoztató vállalatoké. Három célra használják fel Tavaly a lakosság, a keresők, ezen belül több szocialista brigád önkéntes felajánlásokból, adományból — országos szolidaritási alap létesítése nélkül is — összegyűlt mintegy 40—50 millió forint. Az összeg felett a megyei szervező bizottságok rendelkeznek, és lényegében háromféle célra használják /el. Ahol lehetséges, az ösz- szeg egy részéből próbálnak további munkalehetőséget teremteni a munkára kész, csökkent munkaképességű dolgozóknak. Ebből az ösz- szegből, ha szükséges, támogatás adható a rokkantak helyi szervezeteinek is. Végezetül az adományok felhasználhatok a fiatalkorú rokkantak, szellemi vagy fizikai fejlődésükben korlátozott fiatalok iskoláztatására, továbbtanulására és szociális körülmények javítására is. A nemzetközi év felhívta a figyelmet a rehabilitációval összefüggő kérdésekre. I A rehabilitáció rendkívül | sokoldalú feladat; a folya-1 matnak egyik eleme a dől- f gozó átképzése és egészségi 1 állapotának megfelelő ráció- | nális foglalkoztatása. (Folytatjuk) Dr. Rózsa József, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal főosztályvezetője vasipari és varrodai részleg 6,7 millió forint árbevételt ért el, és ezzel 1,5 millió forinttal járult hozzá a szövetkezet eredményéhez, ugyanakkor megoldotta a növény- termelésből felszabadult munkaerő téli foglalkoztatását is. A közgyűlésen megvitatták az 1982. évi feladatokat is. Á közös gazdaság tervezett 3,5 millió forint nyeresége szerénynek tűnik, de a több éves eredmények azt igazolják, hogy ennek a megvalósulásáért is komoly erőfeszítést kell tenni. Néhány ágazat fejlesztését különös figyelemmel kísérik. Tovább fejlesztik az őszi gabona termesztését, a juhászati ágazatot és melléküzemági tevékenységét. Ennek érdekébén építési beruházással bővítik a varrodai részleget, 1,5 millió forinttal több műtrágyát vásárolnak, és 800-zal növelik az anyajuhállományt. Komlósi Sándor Újításokból évi másfél millié forint megtakarítás A KPM Békéscsabai Közúti Igazgatóságának a dolgozói tavaly 39 újítási javaslatot nyújtottak be, amelyből 13-at elfogadott az igazgatóság, 5 pedig még elbírálás alatt áll. Vajkó László újítási előadó tájékoztatása szerint a legjelentősebb Gálek Mihály nyugdíjasnak, volt munka verseny-felelősnek, és újítási előadónak, valamint Lachner Pálnak, az orosházi üzemmérnökség vezetőjének az együttes újítása, az MTZ- erőgépre szerelhető tuskóforgácsoló gép, amely az útmenti fák kivágása után megmaradó 15—20 centiméter magas tuskókat apró darabokra szeleteli. A megyében évente átlag 8 ezer tuskót kell kiszedni, amit emberi erővel már nem lehetne végrehajtani. Ezt a feladatot oldja meg a tuskóforgácsoló gép, amelynek az éves gazdasági haszna mintegy másfél millió forint. Számottevő Földi Károly nak és Matus Lászlónak, a gépjavító üzem két lakatosának az újítása, az akna* perem-emelő berendezés is, amelynek az alkalmazásával évente mintegy 40 ezer forint megtakarítást érnek el. P. B. Társadalmunk — a jogos emberi szükségletek mind tökéletesebb kielégítésére törekvő társadalom — az elosztás igazságosságának ki- teljesítésével igyekszik a bennünk szunnyadó energiákat felszabadítani, alkotó- készségünket a közös célok szolgálatába állítani. Egyszerűbben fogalmazva: a többletteljesítményre többletjavadalmazással ösztönözni — ez látszik most olyan lehetőségnek, amelynek megragadásával a magunk javára fordíthatjuk a kikerülhetetlen gazdasági kényszer diktálta feltételeket. Az előbbi logikai menetet követve mindjárt érthetővé válik, hogy kisvállalkozások életre hívása miképp illeszkedik1 a szocialista gazdálkodás egészébe. Ugyanakkor tévedés lenne azt hinni, hogy az elmondottak nem általános érvényűek csak a magán- vagy kiscsoportos kezdeményezések körére igazak. Nagyüzemeink a kialakult új gazdasági körülményekben éppen úgy keresik a közös és az egyéni érdekek összekapcsolásának útjait-módjait, miként azt a gazdaságirányítás teszi immár másfél évtizede, de — s tegyük hozzá: figyelemre méltó eredményekkel. Ha általánosságok mellett konkrétumokról is szólunk, első helyen a trösztök megszüntetéséről, megszűnéséről értekezhetünk. Ebben a folyamatban ugyanis nem valamiféle divatot kell fölfedeznünk! Korábban, a gazdaságirányítás reformjának első tapasztalatait elemezve azt állapíthattuk meg, hogy a nagyszabású újítás: a felébresztett gazdasági verseny tulajdonképpen megállt a gyárkapuknál. Most pedig éppen annak lehetünk tanúi, hogy a piaci viszonyok immár átlépik a trösztök, vagy vállalatok kapuit is. Sőt — az elmondottakból következik, hogy a szüntelenül változó feltételekhez való alkalmazkodás folyamata — miközben meghozza a tröszti vállalatoknak az utóbbi időben mind erőteljesebben követelt önállóságot ■— tovább halad, hullámai elérik a leányvállalatokat, a nagy cégek vidéki gyárait, „begyűrűznek” a gyáregységekre, telepekre, és — erre is van már példa — meg sem állnak a műhelyekig. A békéscsabai Magyar— Szovjet Barátság Tsz gépműhelyét tette önállóvá, amely így a közösségi feladatok jobb teljesítésében úgy vált érdekeltté, hogy a szövetkezet gyarapításával egy időben és azzal egyenes arányban a műhelyben dolgozók pénztárcájába is többet tesz — ez persze fordítva is igaz! Van azután más megoldás is. A Szeghalmi Állami Gazdaság nem adta bérbe ugyan semmijét saját dolgozóinak, viszont két termelő és egy szolgáltató kerületéből önálló egységeket faragott. Pontosabban : a kerületekben dolgozókra bízta, hogy az egységre kiszabott feladatokat mi módon teljesítik. Az önállóbb gazdálkodás kereteinek megteremtése természetesen még csak az egyik oldal. A másik oldalról azt is nyilvánvalóvá kellett tenni, hogy a nagykorúsított önelszámoló egységekben az egyéni boldogulás annak függvénye, ahogy az ott dolgozók ezzel az új lehetőséggel élnek. A tervezett eredmény teljesítését jutalmazó anyagi érdekeltségi rendszer értelemszerűen feltételezi a teljesítmények pontos mérését — ez egyébként a számvitel felkészültségén múlik mindössze —, továbbá fontos követelmény az állami gazdaság esetében az is, hogy ne csak az önelszámoló egységek1 eredménytervének teljesítését mérjék, hanem a kerületekben működő ágazatokét is. A rendszer tudniillik csak akkor teljes, ha a kerületvezető mellett és vele együtt az ágazatokat irányító szakemberek1, sőt az ott dolgozók valamennyien érdekeltek a tervek teljesítésében. Szeghalmon ezt a kérdést úgy oldották meg, hogy az év végi nyereségrészesedés 60 százalékát a nyereséghez való hozzájárulás arányában osztják fel. Korábban ezt a bérekhez arányosítva tették meg döntő részben. Ez azután lehetővé teszi, hogy a magasabb beosztású vezetők a többletjuttatások1 80 százalékát az irányításuk alá tartozó egységek nyereség- tervének teljesítéséhez igazítva kapják meg, és — más arányok alapján, de — hasonló elv érvényesül a középvezetők, sőt a beosztott dolgozók javadalmazásánál is. Nem azért ismertettük egyébként ilyen részletesen a Szeghalmi Állami Gazdaság 1981-től' fokozatosan kialakított kerületi önelszámoló rendszerét, mintha ennél tökéletesebb már nem is lenne ma Magyarországon. Hiszen a kerületi önállóság teljesebbé tételében — például a valóban önálló eszköz- és bérgazdálkodás megteremtésével — van még mit finomítani Szeghalmon. Azután a szeghalmi — alapvetően „jutalmazó jellegű” — ösztönzéssel szembeállíthatnánk az ugyancsak meggyőző eredménnyel működő dombegyházi termelőszövetkezeti érdekeltségi rendszert, amely a költségterv túllépését „bünteti” a prémium arányos megvonásával. Hogy melyik módszer az üdvösebb, ezt minden üzemünkre, vállalatunkra érvényesen aligha lehet eldönteni. Ahogy mondani szokták: a lényeg a lényeg. Ez pedig az, hogy a közérdek csak az egyéni érdekek kielégítésén keresztül, az által juthat érvényre tartósan. Ehhez azonban egy olyan nélkülözhetetlen közvetítőre van szükség, amilyen a jól megválasztott ösztönzési, érdekeltségi rendszer. Ha a dolgozók bőrükön érzik rossz munkájuk következményét és a zsebükön az átlagon felüli teljesítmény eredményét, akkor már csak olyan korszerű vállalati irányítási rendszerre van szükség, amely valóban teret enged annak, hogy a többletteljesítményben érdekeltté tett dolgozó többet is tehessen: azaz maga választhassa meg a célhoz vezető utat. Szeghalmon, Dombegyházán és a békéscsabai Mező- megyeren tehát nem a spanyolviaszt találták fel, hanem elsők között léptek arra az egyre szélesedő ösvényre, amely a termelő ember nagykorúsításához vezet. A nagykorúság viszont nemcsak a felnőttet megillető önálló cselekvés jogát hozta meg, hanem az önálló lépésekért vállalt felelősség súlyát is valamennyiünk vállára rakta. Ez természetes. Épp ezért kishitűségre sem adhat okot. Különben is: teher alatt nő a pálma! Kőváry E. Péter A Gyulai Könnyűfémöntő és Betonelemgyártó Vállalatnál a Ganz-MÁVAG, a Bányagépgyártó Vállalat és a Rába—Man gyár megrendelései alapján készülnek öntött motoralkatrészek. Kisebb mennyiségben NSZK-megrendelés alapján olajégőházakat is készítenek. Képünkön az elkészült öntvényből az öntőhomokot távolítják el Foto: Martin Gabor
