Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-04 / 29. szám

1982. február 4,, csütörtök Dijak és sajátosságok Kellemes est a klubban Díjakat osztottak a televí­zió-kritikusok. Nem volt könnyű dolguk, már csak azért sem, mert csupán té­véfilmből és tévéjátékból több mint 70 készült az el­múlt évben is. S díjazni akar­ták ezen a két kategórián kí­vül a más műfajokban ké­szült legjobb produkciókat is. A -híradótól a dokumentum­filmen át, a vetélkedőkig és a külpolitikai fórumokig, az ilyenfajta műsoroknak aztán se szeri, se száma. A kínálat — legalábbis mennyiségben — túlságosan is bőséges volt. Pedig ez csak a kisebb gond, ha a legjob­bakat akarják kiválasztani. Mert túlságosan is könnyű lenne azt mondani: díjazzák azt, ami jó! De mi a jó egy tévéjátékban, mi a jó egy té­véműsorban? Valaha, a magyarországi televíziózás hajnalán, Buda­pesten rendeztek egy szak­mai találkozót fiatal tévé­rendezők számára, akik el is hozták bemutatni saját mun­kájukat. A legnagyobb sike­re egy csehszlovák produk­ciónak volt, amelyben a te­levíziós riporter elmegy egy faluba, elkezd ott valami után nyomozni, és eközben feltárul a falu élete, elsősor­ban egy család drámája. Többen is azt hittük: igen, ez a televíziós-játékok jövő­je. Minden olyan, mintha élne, mintha nem is megírt, színészek által eljátszott tör­ténet lenne, hanem doku­mentumműsor. Azt hittük, ez az igazán „tévészerű”, úgy kell csinálni, mintha a kö­zönség nem is műalkotást látna. Azóta persze Magyarorszá­gon is készült hasonló mód­szerrel tévéjáték — néha még a szereplők is civilek voltak —, s el kell ismerni: bizo­nyos témákban, bizonyos al­kalmakkor nagyon használ­hatónak bizonyult ez a film­készítési módszer. Mert több­nyire filmszalagra készült az ilyen munka, s nem elektro­nikus kamerákkal, stúdiók­ban felállított díszletek kö­zött. Aztán hamarosan kide­rült, hogy az is lehet jó a képernyőn, ami olyan, mint egy film. Vagy mint egy jól közvetített színházi előadás. Pontosan ilyesfajta kitűnő színházi előadást rendezett a kamerák elé Hajduffy Miklós Arthur Miller drámájából Közjáték Vychiben címmel, ami most a kritikusok egyik díját kapta. S jóllehet, még ma is arra ösztönzik a kritikusokat, hogy keressék azokat a jellegzete­sen televíziós megoldásokat, amelyek a mozifilmtől, szín­háztól elválasztják a tévéfil­meket és tévéjátékokat, be­vallom; egyre kevésbé hi­szek ilyen jellegzetességek lé­tében. Ügy gondolom, két év­tized hazai tapasztalatai alap­ján rá kell már jönnünk, hogy amit mi sajátosan tele­víziószerűnek érzünk ezekben a művészi műfajokban, azok nem mások, mint a film vagy a színház hagyományos esz- -közei. Legfeljebb az egyik vagy a másik használatának nagyobb a gyakorisága, fon­tosabb a szerepe. Mert a té­véjáték és film egyaránt em­berközpontú, drámai szerke­zetű, irodalmi anyagból jö­het csak létre, mint bárme­lyik film vagy színházi elő­adás. A különféle elektroni­kus látványtrükkök ezt nem cáfolják, inkább igazolják, mert ezek a trükkök is akkor élnek igazán a képernyőn, ha emberek drámai kapcsolatai­nak rendszerében kapnak szerepet. S ha az irodalmi anyag feldolgozása során sok a közelkép, akkor ez meg a film alapsajátságával való rokonságot jelzi. Ugyanakkor számtalan olyan példát is láttunk, amikor térben sokat beszélő emberek drámájából jó . mozifilm született, és olyan tévéjátékot is, amely­ben nemcsak a közelképek­nek, hanem a látványnak is fontos szerepe volt. Nincs hát önálló „specifi­kuma” a televíziónak, ahogy az esztéták a „sajátosságo­kat” nevezni szokták. Illet­ve van; de az éppen nem a tévéiátékok'ban és filmekben érvényesül, hanem elsősor­ban — az élő adásokban. Mes olyan jellegzetes tele­víziós műfajokban, mint a vetélkedők. Meg olyan „ta­lálmányokban”, mint a Szá­zadunk, vagy az Unokáink sem fogják látni... Ezek olyan műsorok, amelyek' iga­zában semmilyen más kö­zegben ilyen hatásosan el sem képzelhetők. Mert elméletben még csak elképzelhető, hogy mondjuk Ráday Mihály ül egy szín­ház színpadán, néz a közön­ségre, és közben szid ben­nünket, mert elhanyagoljuk a városunkat. Elképzelhet­jük, hogy egyszer ilyesmit „meg lehet, rendezni”. Egy napig. Másnap a beszélőt bi­zonyosan menesztik, ha már első este a színészbejárónál agyon nem verte a felhábo­rodott közönség. S elképzelhető-e a mozi­ban, hogy egy színész azt mondja egy másikról: ő fog­ja Horthy Miklóst játszani, aki ekkor meg ekkor ezt mondta? Még fel is olvas né­hány mondatot egy korabeli Koronatanács jegyzőkönyvé­ből, aztán civilben besétál a hajdani vár valamelyik lak­osztályába, bemutatja a töb­bi szereplőt is, akik elkezde­nek dialogizálni történelmi személyiségek nevében. El­képzelni elképzelhető, de mo­ziban ugyancsak nehezen vi­selnénk el — különösen so­rozatban — ezeket a törté­nelemórákat, pedig a képer­nyő előtt valami furcsa áhí­tattal úgy érezzük: most a valódi történelem valódi ku­lisszái mögé leselkedtünk be. Hálásak vagyunk Bokor Pé­ter rendezőnek, mert bár­mennyire is tudjuk', hogy most megtörtént események illusztrációját látjuk csupán, a műsor mégis képes a je- lenidejűség hús-vér-valósá­gának látszatát kelteni, csak­hogy jobban megértsük, mi történt ebben a mi XX. szá­zadunkban. Van még a televíziónak jó néhány ilyen televíziószerű műsora, de talán nem vá­lasztottak rosszul a kritiku­sok', amikor a tavalyi év ter­méséből a Századunkat és az Unokáink sem fogják lát­ni című sorozatot tüntették ki. Lehet, hogy az újságok­ban megjelenő kritikák nem mindig estek egybe a kö­zönség legszélesebb tömegei­nek1 vélekedésével, de a mostani díjazással aligha­nem a legszigorúbb néző is egyetérthet. Mert amiket dí­jaztak — azok valóban jó műsorok voltak. Volt már és évekig műkö­dött Békéscsabán a fiatal pedagógusok klubja — majd megszűnt. S utána egy űr maradt, s főleg az utóbbi időben azzal az érzéssel: jó lenne, ha ... S a szakszer­vezet megyei bizottságának ösztönző támogatását tettek követték. — Előbb azért közvéle­mény-kutatást tartottunk — mondja Szilágyi Rózsa, a 12- es iskola igazgatóhelyettese, a városi szb kultúrfelelőse. — S mivel ötvennél többen jelentkeztek mindjárt az első nekifutásra, úgy gondoltuk, érdemes hozzáfogni. Most is az ifjúsági házban kaptunk hetenként egy napra helyet, igaz, most még csak havonta kétszer vesszük igénybe. A mostani program a könyvtár megtekintésével kezdődik O. Kovács Istvánná könyvtáros kalauzolásával. Nem nagy az anyag, de nem is kicsi, ha a szakmai jelle­get tekintjük: 4500 kötet, alapjait 3000-rel a szakszer­vezet rakta le 1974-ben. S még jobban ellátott lesz, ha az iskolák könyvei is ideke­rülnek, hogy a tervbe vett bázisközpontot kialakítsák. Innen az oktatástechnikai részlegbe megyünk, ahol Ma­gyarosi István csoportvezető tart ismertetést. Röviden vá­zolja a részleg hétéves mun­káját, s beszél a kezdeti ide­genkedésről, majd az elért eredményekről. Az audiovi­zuális eszközök iskolai sike­réről, amelynek előfeltétele volt — és itt történt megyei jelleggel — a kezelés el­sajátítása. És az is marad. Tanfolyamok követték egy­mást, míg 5200 pedagógus felkészítése folyt, s közben készült — mert készítették — a fóliákat, filmeket, dia­sorozatokat stb. — amik nél­kül az eszköz csak holt tö­meg. Ma már ott tartanak, hogy a teljes fizikaanyagot tartalmazó oktatási csomagot is megcsinálták, akkor, ami­kor még ebből egyetlen osz­tályét sem lehetett sehol az A Néprajzi Múzeum az utóbbi hónapokban egyebek között Ve­nezuelából, Brazíliából, Kongó­ból, Laoszból és Irakból szárma­zó tárgyakkal gyarapodott, aján­dékozás vagy vásárlás útján. A múzeum műhelyeiben megkezdő­dött feldolgozásuk, előkészítésük a kiállításokra; egy részüket még az idén megtekinthetik a látoga­tók. Dél-amerikai indián tárgyakból összeállított nagy gyűjteményét ajándékozta a múzeumnak egy Venezuelában élő magyar orvos. A gyűjteményben különféle fa­ragott és fonott használati tár­gyak, háztartási edények, fegy­verek és kultikus eszközök ta­lálhatók. Az újabb szerzemény­nyel a múzeum szinte valameny- nyi, Venezuelában élt és még élő indián törzs kultúrájáról immár teljes képet nyújthat. Ezt az anyagot — a tervek szerint — először októbertől a makói mú­zeumban tekinthetik meg az ér­deklődők. Az egykori brazíliai indiánok­ról regél egy brazíliai kollekció­országban megkapni. Érthe­tő, hogy más megyék is tő­lük szerezték be. Most készült el a kilenc kazettából álló alsó tagoza­tos teljes zenei anyag, a legpraktikusabb formában: egy-egy kis dal a hangle­mezekről részekre bontva és ismételve került szalagra, hogy minél kevesebb ve- sződséggel járjon a haszná­lata. Az iskolák már megve­hetik, vagy átmásolhatják. Szóba került a most kidol­gozott új, önképzéses tanfo­lyami rendszer is. Valószí­nűleg ez lesz a jövő útja, hogy az amúgy is szoros ok­tatási időből ne essen ki a pedagógus. Ezek után, még vacsora előtt van idő egy Békés me­gyéről készült film megte­kintésére és beszélgetésre. Mi is folyik a pedagógus­klubban ? Havonta egyszer állandó program a tanév végéig az ifjúsági házban a televízió fiatal művészeinek stúdióján való részvétel, s a filmvetítés utáni beszélge­tés, vita a rendezővel. Ezen­kívül februárban Pestre mennek színházba, Karinthy Ferenc Házszentelés című darabját nézik meg. A je­gyeket és a szállást már jó előre lefoglalták. Márciusban TIT-rendezvény, s ahogy nyílik az idő egyre többet lesznek a szabadban. Sorra kerül a bélmegyeri vadász- kastély, Debrecen és a Hor­tobágy, végül pedig a szana- zugi erdőbe rándulnak ki. — Elég sok munkát ad a szervezés, de az iskolák szb - titkárai is segítenek — mond­ja befejezésül Szilágyi Ró­zsa. — Szívesen csinálom, mert nagyon kell ez a klub. Különösen az egyedülálló nőknek jelent sokat, itt tár­saságra találnak. És nem gond kivel menni színházba vagy más rendezvényekre. És együtt még a szórakozás is jobban esik. Ezt a mosta­ni ismerkedési estet is a va­csorával, azért tartjuk. bői vásárolt sorozat: 24 fejdísz, törzsi jelkép. E múzeumi kin­cseknek szinte mindegyike más­más törzset reprezentál, többsé­gükben már kihalt törzseket. Ér­tékes kongói gyűjteményhez vá­sárlás útján jutott a múzeum. A 70 darabból álló készlet bálvá­nyokat, különböző szellemeket ábrázoló tárgyakat, a kongói ri­tuális élet tartozékait tartalmaz­za. Néprajzi tárgyakat gyűjtött össze, fényképeket és feljegyzé­seket készített Laoszban egy ott dolgozó magyar házaspár, s 65 darabból álló gyűjteményét a múzeum gondjaira bízta. Laosz- ról a Kossuth téri épületben még egyáltalán nem őriztek anyagot. Az elsősorban háztartási és a gazdálkodásban használatos tár­gyakhoz, szerszámokhoz, edé­nyekhez, tároló eszközökhöz, női és gyermekviseletekhez — pon­tos adatokat és feljegyzéseket is mellékeltek. Irakból az arab családokban használatos háztartási eszközök­ből, főként rézedényekből álló garnitúrát kapott a múzeum. HANGSZÓRÓ Gondolatjel Bizony, gyakran keveset tudunk azokról az emberek­ről, akikről utcákat, tereket nevezünk el. A budapesti Benyovszky utcában lakók nem panaszkodhatnak arról, hogy holmi szürke kis emi­nenciás volt utcájuk név­adója, a riporter kérdései nyomán kibontakozó kép mégis igen hiányos: „valami­féle pozitív hős” — csengett ki a legtöbb válaszból, s ez a kevéske ismeret is jórészt a televízió „Vivát, Benyov­szky!” című filmjének kö­szönhető. Pedig korának híres em­bere volt Benyovszky Móric. Olyannyira, hogy például Jókai édesapja róla nevezte el a fiát. Nem is csoda, hogy a romantika virágkorában afféle ideálként tűnt fel ez a különös egyéniségű ember, akinek élettörténete valósá­gos regény. Legalábbis saját leírása szerint. Az újabbkori irodalomtörténeti kutatások ugyanis kimutatták, hogy igencsak meghamisította va­lódi „arcát” a világot járt, ro­mantikus férfiú. S kétszáz év távlatából már igen nehéz elképzelni, milyen volt való­jában ez az ellentmondásos figura? Tulajdonképpen nem is erre vállalkozott a vasárnap délután lejátszott „Gondolat­jel” című egyórás rádióri­port, célja csupán az lehe­tett, hogy bebizonyítsa: nem szabad hinnünk az illúziók­nak. Mert hajlamosak va­gyunk arra, hogy hősöket, példaképeket gyártsunk ma­gunknak, holott — alapo­sabban utánanézve a dolgok­nak — csaknem mindig be­bizonyosodik: példaképeink ugyanolyan emberek voltak, mint mi. Tele gygöngeségek- kel, természetes emberi gyarlóságokkal. A riport, amely igyekezett sokszínű képet bemutatni arról, hogyan él ma ben­nünk Benyovszky, mégsem tépte ki gyökerestől az illú­zióinkat. Nem is tehette ezt, hiszen maguk a tudomány emberei sem mondhattak biztosat. A másik oldalról pedig bebizonyított tény, hogy hősünk —, akire évti­zedekig büszkén mondtuk, hogy magyar —, valóban részt vett a lengyel szabad­ságharcban, valóban harcolt a madagaszkári bennszülöt­tek oldalán a francia gyar­matosítók ellen. Ugyanakkor királyukká választatta ma­gát, s igyekezett az európai udvarokban is ápolni jó kap- csolatai-f. Híres magyar utazó: ez áll a lexikonokban, a neve mel­lett. A tömör megfogalmazás nagyjából fedi a valóságot, s bátran megőrizhetjük őt emlékezetünkben, mint min­dig újat kereső hazánkfiát. Mert akármilyen ellentmon­dásos személyiség volt is, kétségtelen, hogy elvitte a világba hírünket. S ezért il­lik is, érdemes is többet tudni róla. — gubucz — Bertnáth László A gyulai Mogyoróssy János nemzetiségi fiókkönyvtára január 11-től ismét kölcsönöz az új román tanítási nyelvű iskolában. Ezen túl közművelődési funkciót lát el, valamint 15 községet módszertani segítséggel és román nyelvű könyvekkel Fotó: Martin Gábor Vass Márta Gyarapodó gyűjtemények Mai műsor KOSSUTH RADIO 8.27: Slavko Avsenik fúvós­együttese Avsenik-műveket •j átszik. 8.45: Telemann: Pimpinone. 9.44: Brummadzag, a zenebohóc. 10.05: Diákfélóra. 10.35: Verbunkosok, nóták. 11.24: Tudomány és bűnüldözés. 11.39: A csúnya hercegnő. 12.35: Kassák Lajos: Csavargók, alkotók. 12.45: Zenemúzeum. 14.20: „A régi írás őrzi még ...” 14.50: New York szépe. 15.05: Borisz Godunov: Kocsma­jelenet. 15.28: Csiribiri. 16.05: Mesterségünk címere. 16.37: Délutáni Rádiószínház. Mindennek ára van. 17.07: A kamarazene kedvelőinek. 18.05: Jancsó Adrienne csángó népdalokat énekel. 19.15: Az Ifjúsági Rádiószínpad bemutatója. Ági jószág. 20.02: Giulietta Simionato opera- felvételeiből. 20.40: Töltsön egy órát kedven­ceivel. 21.40: Adottságok — lehetőségek vadgazdálkodásunkban, va­dászatunkban. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Régi magyar dalok és tán­cok. , 22.50: Metronóm. 23.10: Zenekari muzsika. 0.10: Bennett: Commedia. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Zenekari részletek Kálmán Imre operettjeiből. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. 12.33: Mezők, falvak éneke. 12.55: Napszinti bányászok. 13.30: Sztravinszkij-muzsika gyermekeknek. 14.00: Válogatott perceink. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Húszas stúdió. 18.33: Hétvégi panoráma. 19.55: Slágerlista. 20.33 :A 04 , 05, 07 jelenti. 21.05: Életem. Jászai Mari nap­lója. 22.00: Lakatos Antal népi zene­kara játszki, Tordai Éva nótákat énekel. 22.30: A fehér ló. 25.20: A tegnap slágereiből. in. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.35: Zenekari muzsika. 11.05: A haramiák. 12.09: Komoly zene — könnye­dén. 13.07: Délutáni Rádiószínház. Me­rénylet egyenes adásban. 14.03: Lézerkoncert. 15.03: Romantikus muzsika. 16.00: Zenei Lexikon. 16.20: Concertino Praga *81. 16.50: A belpolitikai rovat műso­ra. 16.55: Popzene sztereóban. 18.00: Szintézis, (ism.) 18.30: Rádióhangversenyekről. 19.05: A Magyar Rádió és Tele­vízió énekkara énekel. 19.36: Daniel Safran gordonka­hangversenye. Közben: 20.25: Vallomás a műfordításról. Kb. 20.45: A hangverseny-közvetítés folytatása. Kb. 21.20: Smetana-polkák. 21.40: Hanglemezgyűjtőknek. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: Luis Armstrong énekel. 17.15: Tervek, célok, eszközök. Riporter: Tamási László. 17.35: Kórushangverseny a Ván­dor Sándor énekkari fesz­tivál Szolnok megyei be­mutatóiból. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Tánczene a szerzők elő­adásában. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.30: Tévétorna, (ism.) 8.35: Iskolatévé. Fizikai kísérle­tek. (Középisk. n. oszt.) (f.-f.) 9.05: Orosz nyelv. (Alt. isk. 6. oszt.) 9.30: Magyar irodalom. (Ált. isk. alsó tagozat) (f.-f.) 10.05: Osztályfőnöki óra. (Alt. isk. 7—8. oszt.) (f.-f.) 10.45: Magyar nyelv. (Ált. isk. 2. oszt.) 11.45: Rajz. (Alt. isk. alsó tago­zat.) 12.10: Világnézet. (Középisk. IV. oszt.) (f.-f.) 14.10: Iskolatévé. Magyar nyelv, (ism.) 14.20: Rajz. (ism.) 14.35: Osztályfőnöki óra. (ism., f.-f.) 15.25: Fizikai kísérletek. (ism., f.-f.) 15.35: Világnézet, (ism., f.-f.) 16.25: Hírek, (f.-f.) 16.30: A Britisch Múzeum kin­csei. (ism.) 16.55: Melyiket az ötezerből? (ism., f.-f.) 17.10: Tízen Túliak Társasága, (f.-f.) 17.50: Árak és áramlások. 18.20: Tévébörze, (f.-f.) 18.30: Szülők iskolája. 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Családi kör. (f.-f.) 20.50: Énekeljünk! 20.55: Munkalátogatás Romániá­ban. 21.30: Alpesi sívilágbajnokság női lesiklás közvetítés Schlad- mingból. 22.00: Műkorcsolya EB. II. MŰSOR­16.25: Iskolatévé. 16.40: Angol nyelv. 16.55: Oroszul beszélünk. 17.15: Pedagógusok fóruma. 17.55: BSE—Düsseldorf. BEK női kosárlabda-mérkőzés, (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Beszédtéma — beszéljünk róla. 20.40: Annie Cordy műsora. 21.10: Tv-híradó. 21.30: Műkorcsolya Európa-baj- nokság. BUKAREST 16.30: Kulturális híradó. 17.00: Fiatalok stúdiója. 17.45: Rajzfilmek. 20.00: Tv-híradó. 20.25: Gazdasági figyelő. 20.40: Népzenei vetélkedő. 21.30: Kulturális vitakör. 21.50: Dalok. 22.15: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.10: Tv-napló. 17.40: Hírek. 17.45: Lj. Kozomara: Sziámiak. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Novellák. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Politikai magazin. 21.20: Lyon: Műkorcsolyázó EB. 23.00: Tv-napló. II. MŰSOR 18.30: Csütörtöki zágrábi körkép. 19.15: Négy keréken. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Album. 22.30: Hírek. SZÍNHÁZ 1982. február 4-én, csütörtökön 19 órakor Békéscsabán: BARANGOK Madách-bérlet 1982. február 4-én, csütörtökön 18 órakor Sarkadon: ORESZTÉSZ 1982. február 5-én, pénteken 19 órakor Békéscsabán: TÉVEDÉSEK VlGJATÉKA Bajor G.-bérlet MOZI Békési Bástya: Manhattan. Bé­késcsabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: A vadnyugat hőskora I., n. rész. Békéscsabai Szabad­ság: minden előadáson: A biro­dalom visszavág. Békéscsabai Terv: Néhány interjú magán­ügyben. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: Katonazene, fél 8 éra­kor: Szerelmeim. Öyulai Petőii: 3 órakor: A szőke indián. 5 és 7 órakor: Hazatérés. Orosházi Bé­ke: Szabadgyalog. Orosházi Par­tizán: Szeleburdi család. Szarva­si Táncsics: A zsarnok szíve.

Next

/
Thumbnails
Contents