Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-26 / 48. szám
1982. február 26., péntek o Szervezünk, de mit? Belső tartalék — javuló jövedelmezőség — Meg kell mondanom, hogy intézeteink a legkevés- bés szervezettek, ha ugyan nem éppen rosszul szervezettek — panaszolta egy szervezőintézet vezetője. Fontos a beosztása: oktat. Gyári vezetőket, közöttük igazgatókat; sok órás tanfolyamokon ismerteti velük a vezetéselmélet titkait, s hívja fel figyelmüket a szervezés fontosságára, jól bevált módszereire. A vezetők általában kiváló előmenetelről tesznek tanú- bizonyságot ezeken a tanfolyamokon, fújják a szervezésről szóló elméleteket, majd hazamennek, hogy a tanultakat hasznosítsák. Hogy aztán jópofa történetek születhessenek a szervezők dolgairól, s arról, hogy kit neveznek ki manapság szervezőnek. Egy példa: legutóbb azért jött, létre egyik vállalatunknál szervezési csoport, mert egy fiatalembert beiskoláztak, az iskolát elvégezvén pedig muszáj volt vezetői állásba helyezni; így szólt a szerződés. Szerencsére a fiatalember tele van energiával, s ha nem kap munkát, ő maga keres, és talál is — háromtagú csoportjának. Álmunkák soráról is hallani, amikor a szervezőintézetek tanult munkatársai készítenek használhatatlan szervezési terveket vállalatok megrendelésére — nemegyszer milliókért. Egy igazgató mesélte, hogy került sor egy ilyen intézeti szerződés- kötésre. A felettes szervtől szóltak neki, hogy „öregem, adjál munkát az intézetnek, mert befuccsolnak”. S az is igaz, hogy a vállalatnál mindezt úgy könyvelték el: ők sokat áldoznak a szervezésre! De bát szervezni a szervezésért? Azért túlzás volna azt állítani, hogy nincs kedvező változás. Nemrégiben egy hírügynökségi összeállítás számolt be arról a több milliós haszonról, amely a szervezők munkája nyomán született, új, korszerűbb, takarékosabb és beruházást nem igénylő módszerék bevezetésével. Igaz ugyan, hogy az egyik egyetemünkön oktató szervezési szaktekintély mondta hallgatóinak: sajnos, nálunk a szervezések többsége már eleve rosszul indul. A vállalatvezető hívatja a szervezőt, és azt kéri tőle, hogy mérje fel a cég lehetőségeit, s aztán majd mondja meg, mit érdemes tenni. Holott felmérni önmagában és általában nem lehet, előbb a célt kell kijelölni, s csak aztán az elképzelésből levezetni a feladatokat, többi között azt, hogy mit érdemes elemezni, felmérni. Azaz mindenekelőtt eldönteni, hogy mit is akarunk. S ez az a pont, ami miatt még szélsőséges példák emlegetésétől sem óvakodtam. A szervezés kritikus pontjának érzem azt a kérdést, hogy tisztázott-e, mit kell szervezni és miért? Ha ugyan egyáltalán lehet szervezési kérdésről önmagában beszélni. Mert a „majd szervezéssel megoldjuk”, a „jobban oda kell figyelni a szervezésre” semmit se mond, hangoztatása idegen tájakra vezet. Mélyebb összefüggések rejlenek a szervezési kérdés mögött. A tapasztalat is azt mutatja, hogy azoknál a vállalatoknál jó a szervező munka, ahol helyesen jelölték ki a feladatokat, tisztában voltak azzal, hogy mit akarnak és mit nem akarnak csinálni. Persze a cél megjelölése is azon múlik, hogy miben és milyen mértékben érdekelt a vállalat, s annak vezetése. Mostanság új korszak reggeléről beszélünk a magyar gazdaságban. Ügy tűnik, lezárul a magyarázkodás, a hivatkozás, de főként az elnéző hátba veregetés, a bűnbocsánat korszaka. A jövőben zsebre megy a játék; ha pedig így van, a vállalkozónak pontosan ismérnie kell a műhelyfalon belüli és kívüli összefüggéseket, rákényszerül, hogy felismerje az érdekviszonyokat. Nála egy kalapba kerül a fejlesztés és a munkaerőkérdés, a szállítás és a tervezés, egyszóval minden, ami a termelés tényezőjének számít. Belső hajtóerő kényszeríti rendszerelvű gondolkodásra, amely minden szervező munka alapja. Ennek a folyamatnak — hiszen a termékek, szolgáltatások piacra kerülnek — tovagyűrűző hatása várható, mindenütt elterjedhet a rendszerszemléletű felfogás. Amelyet a külpiac nyomása egyelőre még nem hozott felszínre. Egészséges folyamat veheti kezdetét, belső törvény diktálja majd a szervezést- gyárban, nagyüzemben, ágazatban egyaránt. Persze ez ma még csak lehetőség. De talán belátható időn belül időszerűtlenné válik az a megállapítás, amelyet egy nemrégiben készített OMFB- tanulmányban olvastam: „A hazai termelőrendszerek többsége mind a termelőfolyamatok előkészítő, szervező, irányító és ellenőrző tevékenységében, mind felfogásában és a korszerűsítésre vonatkozó készségében elmaradott a nemzetközi szinthez képest. Ennek megfelelően a termelőrendszerek rendszer- szemléletű felfogásáról beszélni hazai vonatkozásban — az egyre gyarapodó számú, de még mindig kevés kivételtől eltekintve — általánosságban alig lehet.” Megyesi Gusztáv Kedvező eredményeket hoztak a mezőgazdasági üzemeknél, élelmiszeripari vállalatoknál bevezetett szervezési módszerek, amelyeket külföldi szakemberek bevonásával valósítottak meg. A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium előzetes összesítője szerint erre az import szellemi tőkére négy év alatt költött mintegy 350 ezer dollár, jó befektetésnek bizonyult. A MÉM a mezőgazdasági, az élelmiszer- és fagazdasági üzemek számára évenként pályázatot ír ki a munka- szervezés korszerűsítésére, s a pályázat elnyerőinek a külföldi partner költségeit kifizeti. Eddig 10 üzem kapott így lehetőséget belső tartalékainak feltárásához. A helyzetelemzés, és ennek nyomán a korszerűsített munkafolyamat kiemelkedően jó eredményt hozott a Pécsi Dohánygyárban. A gépi xállásidő csökkentésével, a munkások belső átcsoportosításával, az anyagellátás folyamatos biztosításával 18 százalékkal nőtt a termelékenység, és az elmúlt évi 15 millió forint többleteredmény döntő hányada a szervezés-korszerűsítés javára írható. A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalatnál a csomagoló és a darabolóüzemKooperáció a harisnyagyárral Gyomaendrődön a Háziipari Szövetkezet közös üzemében főleg kötöttáruk gyártásával foglalkoznak. Félévenként mintegy 100 új modellt mutatnak be a kereskedelemnek, amely ezeknek általában csak kis részét rendeli meg. Gond az is, hogy sok idényjellegű termékük van, és ez nehézségeket okoz a bedolgozói hálózat munkaellátásában is. A Japánba exportált norvégmintás kesztyűket — 30 ezer párat — is az év második felében kell elkésziteni. de így van ez a pulóverekkel, sapkákkal is. A szövetkezetnek nincs forgóalapja arra, hogy az év többi részében raktárra termeltesse ezeket. Ezért fogadták örömmel a Budapesti Harisnyagyár ajánlatát, hogy kooperációban évente egymillió zoknit készítenek. A munkához a harisnyagyár biztosítja az anyagot és a speciális gépeket, a munkaerőt pedig a szövetkezet biztosítja. A kézimunka-igényes befejező műveletek mintegy negyven bedolgozó rendszeres foglalkoztatását teszik lehetővé. A szövetkezetnél rendszeres fejlesztő munka folyik, hogy a már megszokott modelleket is valami modort megújítsák. E tevékenység eredménye az új kö- töttsapka-kollekció, melyek a nagy sportegyesületek színeiben készülnek, és belemintázták az egyesület címerét is. A gyerekeknek pedig Vukkal, a kis rókával és más mesefigurákkal diszített sapkákat gyártanak. L. L. ben korszerűsítették a termelést. Ösztönző bérezést vezettek be, a ' művézetők hatáskörét kibővítették, ,áz állásidőkre megszervezték a dolgozók hasznos foglalkoztatását, s mindezek eredményeként a szervezés 2,7 millió forintos költségének nagyobb része már megtérült. A vállalat az idén más üzemekre is kiterjeszti az új szefvezési módszereket. A helyzetelemzések fel- használásával készülnek a szervezési tervek a többi között á Nagykőrösi Konzervgyárban is, ahol az energiagazdálkodás 15 százalékos javítására számítanak. A tassi Dózsa Termelőszövetkezetben a tehenészet ágazatában vizsgálják felül- a tartás és a takarmányozás technológiáját. A Mátrai Erdő -és Fafeldolgozó Gazdaságnál elsősorban a fűrészüzem gépkihasználásának javítását és a fakitermelés gazdaságosságának fokozását kívánják elérni. Hamarosan 1982-re is kiírja pályázatát a MÉM, s 100 ezer dolláros keretet szán e célra. Azok a pályázók élveznek előnyt, amelyeknél a bevezetett új szervezési módszerek más hasonló profilú vállalatoknál is alkalmazhatók, terjeszthetők. Kisérleli sertéstelep Kísérleti sertéstelep építését kezdték meg a Paksi Állami Gazdaságban; ennek beruházási és üzemeltetési költsége is olcsóbb, mint a hagyományos telepeké. Az épületek tartóvázát úgynevezett rúdláncszerkezettel akácfából készítik el. Az istállókban hőszigetelt tetőfedés tart megfelelő hőmérsékletet., A tervek szerint fűtés csak a fiaztatóban és a malac utónevelőben lesz. A természetszerűbb tartást nyitható oldalablakok sora szolgálja, így mesterséges világításról és szellőztetésről sem kell gondoskodni. A tíz épületből álló telepen mintegy hatszáz kocaférőhely lesz, ezenkívül ma- lacutónevelők, süldő- és kanszállások, valamint a hizlaldák. Ez utóbbiakban különböző tartási móddal kísérleteznek. Az eltérő takarmányozás eredményességétől teszik függővé, hogy melyiket javasolják alkalmazni másutt is. \ Mezőhegyesen épül ez az alul üzlethelyiségekkel ellátott, harminc lakásos épület a DÉLÉP kivitelezésében. Várhatóan ebben az évben átadják Fotó: Fazekas László Vadgazdaság, dámvadtelepités Elindultak az idei első dámvadszállítmányok a Gyu- laji Erdő- és Vadgazdaságból. Az ország távolabbi erdeit népesítik be ezzel az értékes vadfajjal. A felmérések szerint a Vas megyei erdők megfelelő új „otthont” adhatnak a dámvadaknak, e területeken ugyanis az erdők úgynevezett vadeltűrő képessége még nincs teljesen kihasználva. ötven dámvadat szállítottak kamionokkal új helyükre. Az utazásra Gyulaj környékén altatással készítették elő a vadakat. Az erdei tisztások etetőihez szoktatott dámvad a takarmányba kevert szertől elkábul, s így viszonylag könnyen lehet befogni. A Bakony déli erdeiben is szabadon engedtek dámvadakat. Ide már a korábbi években is telepítettek „vendégeket”, s most a szaporodás gyorsítására hoztak újabb utánpótlást. Mi lesz a munkaversennyel? |j utakat keres napjainkban a munka- verseny-mozgalom. E kétségbevonhatatlan megállapításban legkevesebb két másik tény is megragadható. Az egyik az, hogy ha a mozgalom új utakat keres, akkor a régieket igyekszik odahagyni, nem tartja azokat tovább már célhoz vezetőnek — s ez így is van valójában. Ez a kritika azonban nem jelenti azt, hogy maga a mozgalom eleddig nem hozta, amit joggal vártunk' tőle. Nemcsak a többletteljesítményt sokszorozó kommunista műszakokról vagy a mennyiségi normák versenyszerű túlteljesítéséről van itt szó. A munkahelyi és lakóhelyi környezetünket megváltoztató, emberibbé, szebbé tevő megmozdulásokra is gondolnunk kell, azokra a kezdeményezésekre, amelyekhez kapcsolódva szocialista brigádok százai járultak hozzá óvodák, iskolák létesítéséhez, felújításához, segítették meg társadalmi méretekben az öregeket, árvízkárosultakat, a mozgás- sérülteket, s nem egy nemzetközi szolidaritási akciót is sikerre vittek. Ezek a célok tulajdonképpen mit sem változtak, legfeljebb a gazdasági körülmények és feltételek átalakulását nem követte nyomon elég ütemesen a termelést segítő versenyfelajánlások rendszere. Ebben benne van az egyfelől, hogy a munkakollektívák többsége még ma is magával cipeli az évtizedek gyakorlata alatt bennük gyökeresedett mennyiségi szemléletet, s nem is tudnak kézzelfoghatóbb követelményt elképzelni, maguk elé tűzni sokszor, mint amilyen tiszta és világosan érthető volt az eddig is egyébként a termelési tervek túlszárnyalása. Másfelől gondban vannak maguk a verseny szervezéséért, irányításáért felelős vezetők, aktívák is, akiknek feladatuk lenne a nemes vetélkedő új céljait, küldetését megfogalmazni. Következik ez azon egyszerű okból, hogy nem elegendő a „mennyiség” bűvös jelszavát a ma még igézőbben hangzó „minőség” jelszavával fölcserélni, miután csupán a jó minőség önmagában nem jelent még piaci versenyképességet. ‘ . Márpedig egy-egy termelőgárda tevékenységének végső hasznossága a piacon dől el mostanában, vagyis a teljesítmények értékét az értékesítés sikere minősíti, nem egyértelműen a termék minősége, ami azonban semmiképp nem lehet közömbös ez ügyben. Mindezt a szocialista brigádok is jól érzékelik, amit éppen az jelez, hogy keresik a mozgalomnak újabb lendületet adó módszereket. Csak a példa kedvéért említsük meg, hogy a FÉKON békéscsabai gyárában a brigádok termelést segítő munkáját ez évtől az eredményes értékesítéshez való hozzájáruláson igyekeznek majd lemérni. Más kérdés, hogy a szocialista brigádoknak ténylegesen és közvetlen milyen befolyásuk van az üzletkötésekre? (Áttételesen, a minőségi munka révén mindenképpen.) A többi — mivel új próbálkozásról van szó — menet közben fog kiderülni. A lényeg a próbálkozásban van, pontosabban abban — s ezzel elérkeztünk a bevezetőben említett tények közül a másodikhoz is —, hogy a versenykollektívák, a dolgozói közösségek a mozgalom útkereső fázisaiban, az ezeket a fázisokat szükségképpen is jellemző megtorpanások, átmeneti lanyhulások idején érzik meg iggz.án: kevesebb lenne életük a munkahelyen a versengés nélkül. Mert ez a mozgalom egészét tekintve — túl gazdasági hasznán — közösségformáló, egyént nevelő, közérzetet alakító folyamat. Ennek is számtalan tanújelét vehetjük, ismét példaként említhető a MEZŐGÉP orosházi gyára, ahol a gyár vezetése az új termék bevezetésekor a kollektívákhoz fordult segítségért. A megrendelés teljesítésére maradt szűk időben tudniillik csak a brigád közösségekből felszabadítható alkotó energiákban bízhattak, mivel a nyugati licencszel Orosházára került új termék gyors és sorozatszerű kivitelezése számos műszaki probléma megoldását feltételezte. Hogy ez végül is sikerült, az jószerével az újítók brigádjain múlott. Az újítókat ez alkalommal nem véletlenül említettük, tudniillik meggyőződésünk, hogy a versenymozgalom útkeresésének kettős magyarázata — a mozgalomban eddig még csak szunnyadó lehetőségek feltárása egyrészt, és a közérzet, közösségformálás igénye másrészt — éppen az újítók személyében, tevékenységében és mozgalmában ötvöződik legkézzelfoghatóbban. Így kell legyen ez, mert útkereséssel együtt és anélkül is világos, hogy a muu- kaverseny igazi küldetése az újítások, újszerű megoldások, a feladataink teljesítését felgyorsító kezdeményezések tömegmozgalommá növesztése. Ha pedig megtalálja ehhez az utat úgy. hogy a versengés kibontakoztatásával alkotó légikört teremt, akkor egyben eleget tett már a második követelménynek: jó hatást gyakorolt a munkahelyi közérzetre is! □ verseny lényege tehát ezután sem változik, ezért sem lehet perdöntő a vitában az, hogy cicomázzák-e a naplóikat a brigádok, beragasztják-e közös színház- és mozilátogatást igazoló jegyeket vagy sem. E mozgalomnak munkatársi, elvtársi és baráti ‘ közösségek formálásával, a versenyszellem fel- ébresztésével kell értéket alkotnia gazdasági és társadalmi értelemben egyaránt. Ehhez kell időről időre tervszerűen megújítania magát — és pedig nem a formai kérdésekről szóló vitákba fullva, hanem — lényegét illetően! Kőváry E. Péter neél helyett miianyag Több évig lassan, az idén váratlan gyorsasággal növekszik a műanyag vízvezetéknyomócsövek felhasználása, amellyel a megszokott, de négyszer-ötször drágább hegesztett és horganyzott acélcsövet váltja fel az építőipar. A gyártótól, a Hungária Műanyag-feldolgozó Vállalattól ez év első negyedére már 150 tonna pvcnyomócsövet rendeltek, any- nyit, mint tavaly egész esztendőben. A pvc víznyomócső nagyobb nagyobb arányú hasznosításának feltételei adottak, s a tapasztalatok egyértelműen igazolták azt is, hogy ez a műanyag termék nem pótanyag, tartós, és a célnak tökéletesen megfelel.
