Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-04 / 29. szám
1982. február 4., csütörtök Család és társadalom n apjainkban megnövekedett érdeklődés övezi a társadalom alapegységének, a családnak a változását, tevékenységének alakulását. Az e változásokat nyomon követő tudományos vizsgálatok egyértelműen bizonyítják, hogy a családi viszonyok változása nem jár együtt a család társadalmi fontosságának csökkenésével. A család — miként az MSZMP XI. kongresszusa megfogalmazta — változatlanul „ ... szocialista társadalmunkban az emberig együttélés alapvető közössé' ge. Mindennapi tevékenységével olyan feladatokat lát el, amelyek nem csupán az egyén, hanem az egész társadalom számára rendkívül fontosak.’’ A személyiség stabilitásának biztosításával a család voltaképpen a társadalmi közérzet kiegyensúlyozottságához is hozzájárul. Egyéb funkcióival pedig olyan feladatokat teljesít, amely a társadalom számára is nélkülözhetetlen, egyszersmind pótolhatatlan. Ilyen például a család gyermekgondozásban, -nevelésben, az idősek ápolásában, segítésében betöltött szerepe. Tapasztalat igazolta tény, hogy a család a különböző funkcióinak gyakorlásához nem nélkülözheti a társadalom sokirányú segítségét. Családpolitikánknak is egyik fő célja, hogy lehetőség szerint védje a családi-házassági viszonyok stabilitását, egységét. Társadalmunk lényegéből következik, hogy nem lehet közömbös a válások iránt, és így különböző intézkedésekkel a válások számának korlátozására törekszik. A család és társadalom együttműködésének másik fontos színtere a gyermek- gondozás és -nevelés. A társadalmi segítség jól körvonalazódik azokban a népesedéspolitikai és egyéb társadalmi-politikai intézkedésekben, amelyek az 1960-as évek második felétől kezdődően egyre hatékonyabban bontakoztak ki hazánkban. A társadalmi segítésnek napjainkban előnyei mellett hiányosságai is megmutatkoznak. így például a gyermekgondozási segély bevezetése hosszabb távon nem növelte a kívánt arányban a születések számát. 1970-ben például Békés megyében 100 házas nőre 210, 1980-ban pedig 196 élve született gyermek jutott. Az úgynevezett 3 gyermekes családideál — a különböző népességpolitikai intézkedések ellenére — voltaképpen országos viszonylatban is csak ideál maradt. Továbbá itt van az a probléma, ami a gyesen maradással összefüggésben jelentkezik. Az tudniillik, hogy a gyermekével tartósan otthon maradó anya bizonyos értelemben szellemi és anyagi hátrányba kerül. Az anyák hátrányos helyzetének kialakulását egyebek között jelentősen csökkentené, ha a férjek is jobban bekapcsolódnának a gyermekek gondozásába, az otthoni munkába. (Ezt bizonyára elősegítetné az a lehetőség is, ha például a férfiak is otthon maradhatnának táppénzen kisgyermekük betegsége esetén.) Még nyilvánvalóbb a család és a társadalom együttműködésének szükségessége az idősekről való gondoskodás terén: Az idős emberek számának növekedésével természetszerűleg megnőtt a gondozásra szorulók száma is. 1949-ben például egymillió, 1981-ben pedig több mint 1 millió 800 ezer 60 éves és idősebb ember élt az országban. Egy vizsgálat szerint az idős emberek 7—7,5 százaléka szorul ellátásra. Tapasztalati tény, hogy a jelenlegi feltételek közepette a szociális otthonokban való gondozás jobbára csak „végszükség” esetén alkalmazott megoldás. (Sajnos, mégis egyre nagyobb az igény iránta!) A legmegfelelőbb megoldás érthetően az, amikor is az idős ember megszokott környezetében részesül ellátásban, gondozásban. Ennek lehetőségét azonban lényegesen csökkenti a fejletlen házi szociális gondozás rendszere. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy sem a házi szociális gondozás, sem a szociális otthonok áldozatkész dolgozóinak szeretete, gondoskodása nem pótolhatja az érzelmi közelségben álló hozzátartozók szeretetét. □ jövőben tehát a társadalmi segítség fokozása mellett, erősíteni kell a gyermekek, a családtagok idősek iránti kötelességérzetét is. A nevelés különböző tényezőinek segítenie kell, hogy az idősekről való gondoskodás ne csak a társadalomnak, hanem az egyénnek is elemi kötelességévé váljon. Voltaképpen csak az ebben a szellemben nevelt ifjúság lehet biztosítéka az idősebb emberek — és tegyük hozzá! — önmagunk örömének, békés öregkorának. Dr. Szemenyei Sándor A tanácsi szervek új munkarendje A Békés megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága — az országos hatáskörű szervek határozata, illetőleg irányelve alapján — 1982. január 22-i ülésén határozatot hozott a tanácsi szervek és egyes tanácsi intézmények munkarendjéről és az ügyfélfogadás rendjéről. A határozat szerint a megyei tanácsi szerveknél, a járási hivataloknál, az illetékhivatalnál, a mezőgazdasági szakigazgatási intézményeknél, a Közegészségügyi és Járványügyi Szolgálatnál a munkaidő reggel 8 órakor kezdődik, és hétfőtől csütörtökig 17 óráig, pénteken 16 óráig tart. E szerveknél hétfőn ügyfélfogadás nem lesz, kedden és szerdán 8-tól 17-ig, csütörtökön és pénteken 9-től 12-ig tartanak ügyfélfogadást. A megyei tanács tisztségviselői — felváltva — minden hónap első és második pénteki munkanapon tartanak fogadónapot. A munkaidő-beosztás valamennyi városi, nagyközségi, községi tanácsi szervnél a megyeivel azonosan alakul, de az ügyfélfogadás rendjét a helyi körülményeknek megfelelően a helyi tanács állapítja meg. Szombatonként valamennyi tanácsi szervnél egy-egy érdemi intézkedésre jogosult dolgozó ügyeletet tart 8 és 13 óra között: a nagyközségi, községi tanácsoknál az ügyelet nem elsősorban a lakossági ügyintézést, hanem az államigazgatási munka zavartalanságát hivatott szolgálni. Természetes, hogy egyes tanácsi államigazgatási szolgáltatásokat (házasságkötés, névadó, egyéb családi ünnepségek szervezése, stb.) a helyben kialakult szokásoknak és igényeknek megfelelően szombati és ünnepnapokon is ellátják a helyi tanácsi szervek. Tanácsülés Csanádapácán (Tudósítónktól) A napokban megtartott tanácsülés rendhagyó módon kezdődött Csanádapácán: egyperces néma felállással emlékeztek a jelenlevők Kiss Ferenc nyugdíjas tanácselnökre, aki ez év január 13- án halt meg. A tanácsülés Mórocz László tanácselnök1 elnökletével napirendre tűzte a költség- vetési és fejlesztési alap idei előirányzatainak megvitatását és az 1981. évi költségvetés végrehajtását és a fejlesztési alap felhasználását. A beszámoló hangsúlyozta, hogy az előirányzatok csak azokat a kiadásokat tartalmazzák, melyek' az 1982. évi feladatok végrehajtásához, az intézmények folyamatos működéséhez, szinten tartásához, kisebb fokú fejlesztéséhez elengedhetetlenül szükségesek. A hozzászólások is megerősítették, hogy a költség- vetés összeállításánál különös figyelmet kell fordítani az ésszerű takarékosságra és a hatékony gazdálkodásra. Határozatot fogadott el a tanácsülés a járási hivatal szakmai javaslatát figyelembe véve arról, hogy az általános iskola és a művelődési ház közös igazgatásához vonja a közművelődési könyvtárat, melynek alapintézménye az általános iskola. A tanácsülés az 1982. évi költségvetést 9,2 millió forint bevétellel és ugyanany- nyi kiadással elfogadta. A fejlesztési alap költségvetését 600 ezer forint bevétellel és 600 ezer forint kiadással megállapította, a társadalmi munka értékét 500 ezer forintban határozta meg. Rozs Jánosné Megyénkben elsőként... Elektronikus pénztárgép a sarkad! BBC-áruházban Tóth Sándorné már túljutott az új technika megismerésén A Népújság 1982. január 26-i számában olvasható, hogy „Az esemény, az élmény, a szórakozás ritka öröm a szociális otthonban élők számára”. Ezt vitatom, ugyanis ez a megállapítás a régmúlt idők szegényházainak nyomasztó érzését keltheti az olvasóban, ezért érdemes végiggondolni, mit is jelent napjainkban a szociális otthoni gondozás. Igaz, hogy a szociális otthon minden törekvése ellenére sem pótolhatja a családot, nem nyújthat családi gondoskodást, de a családias hangulat kialakítására közösségteremtő erejénél fogva, mindenképpen alkalmas. Biztosítja a teljes körű fizikai ellátást, az egészségügyi ellátást, a pszichés gondozást, gondoskodik a családi és társadalmi kapcsolatok megtartásáról, kialakításáról. Szervezi a lakók fizikai és kulturális foglalkoztatását, biztosítja a művelődési, szórakozási igények kielégítését, tartalommal tölti ki az idős emberek mindennapjait, ébren tartja az önbecsülés, a hasznosság, az emberi közösséghez tartozás érzését. Az otthonban lakók az élet árnyékos oldalát is ismerik, többségük azonban teljes értékű életet élhet, gazdag kulturális programok között válogathat. Színházba járhat, kirándulhat, ismeretterjesztő előadásokat hallgathat, egyéni programokat szervezhet, gazdálkodhat szabad idejével. A szervezett és igényesen összeállított kollektív programokat az otthon lakói és dolgozói közösen alakítják ki. Az orvostudomány viszonylag új szakterületére, a szociális gerontológiára támaszkodó, felkészült, ápoláslélektani és pszichológiai ismeretekkel rendelkező szakdolgozók irányítják az otthonokat. Mentális irányítás keretében hozzásegítik a rájuk bízott gondozottakat a függőség, a szorongás érzésének, az öregség- és betegségtudat kóros élményének leküzdéséhez, megakadályozva az izolációt, a befelé fordulást. A szociális otthonban élőknek — különösen azoknak, akiknek nincsenek hozzátartozóik — ünnepnek számít, ha vendéget várhatnak. Ezért köszönet illeti mindazokat a patronáló vállalatokat, intézményeket, szocialista brigádokat, gyermekközösségeket, kultúrcsoportokat, és egyéb közösségeket, akik ellátogatnak egy-egy szociális otthonba, és személyes kapcsolatokat kialakítva színesebbé, változatosabbá teszik a lakók kulturális és szellemi életét. A fekvő beteg, vagy mozgás- képtelen embereknek részben a „külvilágot”, a mozgalmasabb, eseménygazdag életet is jelentik. Ismerve szocialista társadalmunknak az idős korúak segítésére irányulú humánus törekvéseit, a szociális otthonok belső életét, számba véve a már meglevő, bensőséges kapcsolatokat, az esemény, az élmény, a szórakozás ma már nem ritka, hanem mindennapos öröme a szociális otthonban élő embereknek. Dér Lászlóné Üvegszálas iilőkádakat gyártanak Évek óta hiánycikk az ülő fürdőkád. A Győri Műanyag Ipari Szövetkezet az elmúlt év végén elvégzett sikeres kísérletek után megkezdte az üvegszálas poliészterből készült ülőkádak sorozat- gyártását. Az első nagyobb szériát az Észak-dunántúli Ferrovil Vállalat, valamint a Budapesti Vas- és Edénybolt Vállalat rendelte meg a győri szövetkezettől. Emellett egyéni megrendeléseknek is eleget tesznek, amit győri üzletükben az Alkotmány utca 2. szám alatt vesznek fel. Az ülőkád ára 1750 forint. A kívánság szerinti színben gyártják őket. Előnyük, hogy bárhol elhelyezhetők, akár víkendhá- zakban is. A nem komfortos lakásokban ugyancsak használhatók. A Sarkad és Vidéke ÁFÉSZ kereskedelmi szakemberei, bolti dolgozói mindig szívesen vállalták az újat, még akkor is, ha annak' megismerése kezdetben nem is volt könnyű. E régi jó szokásokat bizonyították a közelmúltban is, amikor — a megye valamennyi állami és szövetkezeti kiskereskedelmét megelőzve — elsőként vásároltak négy ELKA—80 típusú, nyomtatott áramkörrel működő elektronikus pénztárgépet, melynek memóriaegysége sokféle adat tárolására is képes. Nemrég Sarkadon jártunk, és a 21-es számú ABC-áru- házban találkoztunk Király Sándorral, aki idestova két évtizede foglalkozik az ÁFÉSZ-ek bolti pénztárosainak képzésével. Ez esetben a szóban forgó ELKA—80 típusú pénztárgép kezelésére, a mindennapi munkában történő alkalmazására oktatta az áruház pénztárosait. Tőle tudták meg: ez a pénztárgép a hagyományos, billentyűs rendszerű, mechanikus géppel szemben összehasonlíthatatlanul magasabb technikát jelenít meg, köny- nyen kezelhető, karbantartást alig igényel, súlya köny- nyű, és memóriaegysége gyorsabbá, egyszerűbbé teszi a bolti pénztárosok műszak utáni elszámolását. Viszont az is kézenfekvő, hogy a régiről erre a merőben újra átállni nem küny- nyű, és nagy figyelmet igényel. Kezdetben talán lassúbbnak tűnik a pénztárak előtt álló vevők elszámoltatása is. Következésképp ehhez a géphez másfajta — az évtizedek óta beidegződött mozdulatoktól eltérő — gépkezelési módozatot keli alkalmazni. Király Sándor megítélése szerint azonban a Sarkad és Vidéke ÁFÉSZ országos versenyeken is már sok sikert aTatott, bolti pénztárosai képesek arra, hogy rövid idő alatt elsajátítsák a jövő útját jelző fejlettebb technikát, mely — minden bizonnyal — megyénk hasonló jellegű állami és szövetkezeti kereskedelmi egységeiben is meghonosodik'. Ismeretes, hogy az ENSZ ajánlása alapján az elmúlt évet világszerte a rokkantak nemzetközi évének nyilvánították. Az ENSZ felhívásához hazánk is csatlakozott, a feladatok koordinálását országosan a Nemzeti Szervező Bizottság látta el, területi hatáskörrel munkálkodtak a megyei szervező bizottságok. A nemzetközi évvel kapcsolatban országosan és helyileg is lényegében két fontos célt tűztünk ki. Az egyik: a lehetséges módon változtassunk a rokkantsággal és a rokkantakkal összefüggő társadalmi szemléleten és a rokkantak felfogásán is. A másik: segítsük elő a társadalmi élet minden területén a rokkantak életkörülményeinek sokoldalú fejlesztését, javítását. Társadalmi beilleszkedés Az év nyitó eseménye az 1981. januárjában megtartott rehabilitációs kongresszus volt, amelynek célja egyebek között éppen a rokkantsággal összefüggő nézetek megváltoztatása volt. Ma már azt mondhatjuk, hogy a lakosság — a munkatársak, a lakótársak, a vásárlók, utcán a járókelők és gépkocsivezetők — körében természetesebbé, húmánusabbá vált a rokkantság tényének és a rokkantak létének tudomásul vétele. Ez ugyanis döntő feltétele annak, hogy elősegítsük a rokkantak társadalmi beilleszkedését, egyáltalán segíthessünk sorsukon. A szemlélet változtatása a rokkantakra is vonatkozik. Körükben is tapasztalható volt korábban bizonyos elzárkózás, óvatosság és félelem. Ahhoz, hogy életkörülményeik köny- nyebbé váljanak, a rokkant embernek is nyíltnak, kezdeményezőnek és vállalkozó szelleműnek kell lennie, túl kell magát tennie (amennyire természetesen ez lehetséges) rokkantsága, vagy fogyatékossága tényén; keresnie kell a kapcsolatokat a nem fogyatékos emberekkel a lakóterületen és a munkahelyen egyaránt. Természetesen a szemlélet megváltoztatása nem lehetséges néhány nap vagy egy év alatt. Hosszabb folyamat, mert az emberek gondolkodásában, felfogásában egy olyan változásnak kell végbemennie, hogy megértsék: a nem fogyatékosoknak együtt kell élnie a rokkantakkal, és nem a fogyatékosokért, hanem a fogyatékosokkal együtt kell munkálkodniuk. Tavaly a rokkantak élet- körülményeinek javításáért sok területen tapasztalhattunk kezdeményezést. A megszokottnál több volt a fogyatékosok körében a hazai és a nemzetközi sportverseny. Szép sikerrel zárult az amatőr rokkant képzőművészek országosan szervezett kiállítása. Több megyében sor került a felnőtt korú fogyatékosok, illetve a testileg vagy szellemileg fogyatékos gyermekek üdültetésének térítés- mentes megszervezésére. Megfelelő munka és kereset Komoly eredménynek lehet tekinteni, hogy a múlt évben végre megalakult a Mozgás- sérültek Országos Szervezete, melynek feladata a rokkantak nyilvántartásba vétele, segítése, érdekeinek képviselete, számukra társadalmi fórum biztosítása. Az országos szervezet mellett működnek területi érdekképviseleti szervek, működik az értelmi fogyatékos gyermekek szüleinek érdekvédelmi munkaközössége és más szervezetek is. A sokoldalú segítés legdöntőbb feltétele azonban a még részben vagy egészben Kép, szöveg: Balkus Imre B foglalkozási rehabilitáció tartalékai Envütt élni — együtt dolgozni
