Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-25 / 47. szám
1982, február 25., csütörtök € Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban február 23-án, kedden nyílt meg a békéscsabai születésű festőművész, Cs. Pataj Mihály kiállítása. A hatvanéves művész jubileumi tárlatát március 22-ig tekintheti meg a nagyközönség Fotó: Fazekas László NEB-ülés Gyulán Tegnap, szerdán délelőtt tartotta Zsótér Antal elnökletével ülését a gyulai járási-városi N^pi Ellenőrzési Bizottság. A testület megvitatta az ez évi ellenőrzési tervet, amelyben több érdekes és íigyelemre- méltó vizsgálat szerepel. Részt vesznek a gyulai népi ellenőrök a napokban kezdődő megyei vizsgálaton, amely a közérdekű bejelentések és panaszok intézését elemzi. Ezen kívül, még ebben az évben a gyulai járásban vizsgálják a tsz-ek mezőgazdasági szakember-ellátottságának helyzetét. Gyulán ellenőrzik a szerződéses üzletek eddigi tevékenységének tapasztalatait. Az előbbi témában tartanak vizsgálatot a Gyulai Kötőipari Vállalatnál, a sütőipari vállalatnál, a Könnyü- fémöntő- és Betonipari Vállalatnál, a vízgépészetnél, és a Sar- kadi Cukorgyárnál. Még az idén sor kerül egy másik megyei vizsgálatra is, a lakásépítés és -gazdálkodás helyzetéről. Béla Ottó Mezőgazdasági filmszemle Békéscsabán Megyénkben már hagyománnyá vált, hogy minden esztendőben mezőgazdasági filmszemlét rendeznek. Az idei szemlét tegnap délelőtt tartották Békéscsabán, a Szabadság moziban. A megjelent mezőgazdasági szakembereket dr. Kácsor András, a Békés megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának csoportvezetője köszöntötte. Tavaly 35 szakfilm készült különböző agrártémákban. Ezekből tizenegyet választottak ki és vetítettek le a tegnapi szemlén. A látott kisfilmekben többek között szó volt a gazdaságos gyeptermesztésről, a műanyagoknak a kertészetekben való alkalmazásáról, a melléktermékek hasznosításáról. A bemutató célja a legújabb tudományos és gyakorlati eredmények megismertetése, a korszerű eljárások széles körű és gyorsabb ütemű elterjesztése volt. A film olyan eszköz, amely vizuálisan biztosítja az adott szakmai terület jobb megértését, az ismeretek tartós rögzítését, elősegítve ezzel a termelés és az életszínvonal növekedését. Ennek ellenére a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari üzemek még mindig nem veszik igénybe kellő mértékben a szakfilmeket. Célszerű lenne, ha a termelési tanácskozásokon, ismeretterjesztő előadásokon, tanfolyamokon a téma ismertetését minden esetben szakmai film vetítésével kapcsolnák össze — hangsúlyozta megnyitójában dr. Kácsor András. A filmkölcsönzésre a Békés megyei Népművelési Tanácsadó Film- és Szemléltetőeszköz-táránál nyílik lehetőség. L. J. Természetjárók a Gabonaforgalminál A Békés megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál 1964. óta működik a természetjáró szakkör. Tagjai minden évben több kirándulást szerveznek a megye és az ország különböző tájaira. Az idén, májustól szeptemberig öt, egyenként háromnapos — szombattól hétfőig tartó —, kiránduláson vehetnek részt a dolgozók. Az első turnussal utazók május 22—24. között a Zempléni-hegységbe látogatnak el, a többiek pedig a Dunakanyar, Sopron, Pécs szépségeivel ismerkedhetnek. Az IBUSZ naponta egyszeri étkezést és szállást biztosít, a programok résztvevőinek, akik a vállalat autóbuszával utaznak. A háromnapos kirándulás teljes költsége személyenként körülbelül 450 forint lesz. Az idén rendkívül nagy érdeklődés mutatkozott az utak iránt, már csaknem valamennyi hely foglalt. A vállalat körzeti üzemeinek túrafelelősei gyakran szerveznek egynapos kirándulásokat is. A fárasztóbb gyalogtúrákra inkább a fiatalok jelentkeznek, de a megyei, autóbuszos utak iránt — például a Szanazug- ba —, az idősebbek is nagy érdeklődést mutatnak. L. J. Tanácskozás a kisvállalkozásokról Napjaink gazdaságpolitikájának egyik legérdekesebb kérdése a kisvállalkozások létrehozása és működése, az iparban és a mezőgazdaságban. Az új, szocialista gazdasági szervezetek sok jogi kérdést, sok megoldatlan gondot jelentenek egyelőre a szakembereknek. Ezért határozott úgy a Békés megyei Tsz-Szövetség, hogy kétnapos konzultációt szervez termelőszövetkezeti jogászoknak. A tájékoztató első előadására tegnap, február 24- én, Békéscsabán került sor; dr. Sziklai Gábor, a MÉM osztályvezető-helyettese ismertette a kisvállalkozások létrehozásának okát, működésük célját. Ezután a kisszövetkezetek és a mező- gazdasági szakcsoportok jogi szabályozásáról, a velük kapcsolatos gyakorlati tudnivalókról tájékoztatta a résztvevőket. Az előadás után a termelőszövetkezeti szakemberek kérdéseket tettek fel. Ma, február 25-én, a rendezvény második napján ismét dr. Sziklai Gábor tart előadást az ipari-szolgáltató szakcsoportokról, a gazdasági munkaközösségekről és az átalánydíjas gazdasági vállalkozásokról. m. sz. zs. Május 23-tól ój menetrendek Nemzetközi megállapodás alapján, ebben az évben a szokásosnál egy héttel előbb, vagyis május utolsó előtti vasárnapján lép életbe a vonat- és az autóbuszközlekedésben az új, 1982—83-as menetrend. Az ötnapos munkahét bevezetése igen sok gondot okozott a menetrendek előkészítésében. A vasút vonalain közlekedő 2400 személyvonat mintegy 70 százaléka érdekelt az ingázók szállításában, ebben a forgalomban pedig különösen sokat változtak, illetve változnak az utazási igények. A MÁV az idén már többször módosította menetrendjét, de — mivel a megyei tanácsok még _nem_minden- hol egyeztették az érdekelt vállalatok utazási igényeit — eddig nem sikerült végleges megoldást találni. Az eddigi felméréséket alapul véve, a 120 ezer példányban megjelenő új menetrend-könyvben több, mint három és félszáz személyvonat megváltozott menetrendje szerepel majd. Az új autóbusz-menetrendet úgy készítik el, mintha már mindenhol — az iskolákban is — az új munkarend szerint dolgoznának. Újdonság lesz, hogy a belföldi járatokat tartalmazó első három kötethez most nem egy összesített térképet készítenek, hanem gócpontonként mellékelnek — a Pest megyei kötethez négy, a dunántúlihoz 19, a kelet-magyarországi kötethez pedig 22 — térképet. A megváltozott munkarend új jelölési módszert is szükségessé tett, éppen ezért olyan egyezményes jelrendszert dolgoztak ki, mely alapján az utasok pontos információhoz jutnak. A menetrendváltozással egyidejűleg a Volán 64 oldalas tájékoztató füzetet ad ki, melyből a hét végi járatok útvonalain levő programokról, idegenforgalmi látnivalókról szerezhetnek tudomást az érdeklődők. Pedagógus képzőművészek IX. országos kiállítása Pécsen, a Nevelők Házában nyitották meg a közelmúltban a pedagógus képzőművészek IX. országos kiállítását. A zsűri mintegy kétszáz alkotásból Választotta ki azt a hetvenet, melyet a Nevelők Háza kiállító- termében, dr. Sárdi Lajos, a Pedagógusok Szakszervezetének titkára adott át az érdeklődő művészetbarátoknak. A megnyitón Tillai Aurél, vezényletével, a Pécsi Nevelők Háza kamarakórusa működött közre. A március 4-ig tartó kiállításon Békés megyei pedagógus képzőművészeit Lonovics László, Szabó Julianna, és Várkonyi János képviselik. A kiállításmegnyitó másnapján Kelle Sándor festőművész mutatta be az érdeklődőknek a tárlatot, majd a kiállítók a pécsi SZMT-szék- házban szakmai tanácskozáson vitatták meg a pedagógus képzőművészek alkotó munkájának lehetőségeit. (-n) Fodrászat nyílt a békéscsabai új kórházban. A Békés megyei Termelő és Szolgáltató Ktsz részlege a kórházi dolgozók és a járó betegek igényeit elégíti ki Fotó: Martin Gábor Mire jó a jóléti alap? lók szó esik mostanában a szociálpo- | lltikáról. De mit takar ez a fogalom? A kérdés azért jogos, mert gyakran összekeverjük az állami és a vállalati szociális gondoskodást. Olykor a központi szervektől várjuk azt is, ami a helyi tanács, a vállalat, a szövetkezet, az intézmény feladata. Pedig egyszerű a képlet. A táppénzt, a nyugdíjat, a családi pótlékot az állam adja, a tanács különböző segélyeket folyósít. A vállalatok viszont javítják saját dolgozóik élet- és munkakörülményeit, lehetővé teszik a kedvezményes üdülést, étkezést. Nem elhanyagolható: a szociális célokra elosztható javakat a kollek- tíva termeli meg, következésképpen az a helyes, ha véleményük alapján döntenek, hogy mire fordítsák a rendelkezésre álló összeget. Ma már a vállalati szociálpolitika a gazdálkodás fontos része. A munkásokat, alkalmazottakat kereső hirdetésekben sűrűn találkozhatunk különféle juttatásokat ígérő mondatokkal. Nincs ebben semmi különös, hiszen a szociálpolitika lényege, hogy egy-egy társadalmi csoport, réteg, az egyén sajátos igényét elégítse ki. A gondoskodás tervszerű. A gazdálkodó szervezetek öt évre kidolgozzák a szociálpolitika irányát, célját. A megvalósítás általában jól halad. A gazdálkodás feltételei azonban feszesebbek, ezért előtérbe került az átgondoltabb, a takarékosabb gazdálkodás a szociálpolitikában is. Más szóval: a népgazdaság korlátozottabb anyagi lehetőségei, a dolgozók szociális igényeinek növekedése egyre jobban sürgeti az ilyen célra felhasznált eszközök ésszerű, hatékony felhasználását. Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy a vállalati szociálpolitikát szűkítsük, az anyagi forrásokat csökkentsük. A felelősség viszont nem kicsi, amikor a sorrendiséget meghatározzák. Az alapvető szociális ellátásra mindenképpen oda kell figyelni. Az öltöző, a fürdő, a munkaruha, az üzemi étkeztetés, a gyermekintézmények fejlesztése, a lakásépítés támogatása az össztársadalmi célok megvalósítását is segíti. Ezzel párhuzamosan nőnek a vállalati, szövetkezeti vezetőkkel szemben támasztott követelmények. Nincs kellő összhang ugyanis a szociálpolitikai intézményrendszer egyes szintjei között, javításra szorul a főhatóságok irányító és ellenőrző munkája. A közelmúltban komoly vita közepébe csöppentem. A testület tagjai feltették a kérdést: mire költik a vállalatok, a szövetkezetek a szociális, kulturális, jóléti célokra szánt összegeket? A vizsgálati tapasztalatok egyértelműen bizonyították: nem mindig arra, amit e kiadások nevükben is jeleznek. Miért aktuális erről most beszélni? Ebben az évtizedben tanúi vagyunk a termékszerkezet-váltásnak, előtérbe került a termékek minőségének javítása, a tudományos-technikai forradalom eredményeinek sokrétű alkalmazása. Az intenzív fejlesztés közepette azonban vétek lenne megfeledkezni az emberről, mert balgaság azt állítani, hogy a változások nélküle is bekövetkezhetnek. Szakmailag és egyéb szempontból fel kell készíteni a munkásokat, a műszaki értelmiségieket, hogy képesek legyenek az újat befogadni, hozzáértéssel megvalósítani. Világosan látni kell tehát a gazdálkodás és a munkahelyi szociálpolitika összefüggését, célját és értelmét. Nem hiszem, hogy valahol is elviekben tagadnák az összhang szükségességét. Minden hántás nélkül, a helyszíntől függetlenül, nem árt leszögezni : megyénkben is van még javítanivaló ezen a területen : Pontosabban: sok helyütt tisztázni, pontosítani szükséges, hogy mi tartozik a vállalati, a szövetkezeti szociális gondoskodás és ellátás hatáskörébe. Meglehet, hogy a példák nem tipikusak, a hibák nagy részét azóta már kijavították, tanulni viszont másoknak is lehet belőle. A legszembetűnőbb az a gyakorlat, amikor a szakmunkástanulók étkeztetésére, vagy a gyermekintézmények segítésére szánt pénzt pazarolva, több tízezer forintot á dolgozók megvendégelésére; sörre, kolbászra, esti vacsorára fordítanak. Sajnos, nem egy ipari és mezőgazdasági termelőszövetkezetben előfordult, hogy jelentős összegeket felemésztő külföldi utakat fizettek a jóléti és a kulturális alapból. Gyakori, hogy ugyanebből az alapból vesznek el pénzt különböző ösztöndíjakra, a minőségi sport, egyéb sportlétesítmények építésére, miközben a tömegsport háttérbe szorul. A szabálytalanságokat hosszasan lehetne sorolni, de aligha ez a cél. A példák arra figyelmeztetnek, hogy nem árt gyakrabban forgatni a szakembereknek, a vezetőknek az idevágó jogszabályokat, a SZOT-határoza- tokat. A másik: talán jobban ki kellene használni az együttműködésben rejlő lehetőségeket. Mire gondolok? Arra, hogy a vállajatok, a szövetkezetek és a helyi tanácsok mérlegeljék: milyen szociális tevékenységi körökben működhetnek együtt, hogy a szűkös pénzeszközöket ésszerűbben használhassák fel. Ilyen többek között a munkásszállítás. D őlt már róla szó, de nem lehet elégszer hangsúlyozni: a vállalati szociális ellátás javításában, megtervezésében és ellenőrzésében döntő tényező a dolgozók részvétele. Ezt a feladatot sikeresen csak a szakszervezetekkel együttműködve oldhatják meg. Viszont: számolni kell azzal, hogy ennek a munkának a színvonala nagyban függ a termelési, a jövedelmezőségi eredményektől. A gazdasági fejlődés jelen szakaszában az egyéni és a tár- 'sadalmi érdek ebben a pontban találkozik a legteljesebben. Seres Sándor Szövegkönyvek, jelmez- és díszlettervek a múltból Az Operaház rekonstrukciója során előkerült és ösz- szegyűjtött régi szövegkönyv- és kottagyűjteményt ezekben a hetekben dolgozzák fel az országos Széchényi Könyvtár szakemberei. A könyvtár a közelmúltban vette át ezt az anyagot. Színháztörténeti tára így több mint 500 szövegkönyv rendezői és sugó- példányához jutott hozzá. A kézírásos szövegkönyvek 1837-től azokat a darabokat tartalmazzák, amelyeket az Operaház már nem, vagy más változatban játszik. Az elmúlt hónapokban Márk Tivadar jelmeztervező, Kossuth-díjas kiváló művész gyűjteményét részben megvásárolta, részben ajándékba kapta a tár. Márk Tivadar több mint 40 évi munkásságát mintegy 3000 jelmezterv tükrözi; ezek szinte a teljes operarepertoárt felölelik. A gyűjtemény tartalmazza a Körszínház számára készített terveit is. A színháztörténeti tárba került az a II. világháború előtti időszak színi világát idéző anyag, amelyet Vogel Eric jelmez- és díszlettervezőtől vásároltak meg. A tervegyüttes gyakran szorosan kapcsolódik személyekhez. Ilyenek a Bársony Rózsi, Gombaszögi Ella, Mezei Mária, Sennyei Vera és Kiss Manyi számára készült kosztümtervek.
