Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-20 / 43. szám

1982. február 20., szombat ■IgimMM Kölcsönös érdekek alapján Magyar—szovjet együttműködés a gazdaságban Pugaesov-emlékmíí Penzában Penzában a Moszkovszkaja és a Kari Marx utca sarkán, a „Rogyina” filmszínháznál a közelmúltban avatták fel E. Sz. Jodinisz és L. M. Szko- robogatova közös alkotását. A két művész Jemeljan Pu- gacsovnak, a parasztfelkelés vezetőjének állított emléket. Az ünnepségen, amelyen a párt- és állami szervek ve­zetői mellett részt vettek az irodalmi és művészeti élet képviselői is, J. Vinogradov, a megyei pártbizottság tit­kárhelyettese mondott beszé­det. Ebben kiemelte, hogy Jemeljan Pugacsov, az 1773 —1775. évi parasztháború ve­zéralakja — Gorkij szavai szerint —, az orosz muzsikok egyik legnagyobb méretű fel­kelésének volt a szervezője. A lázadás a Volga jobb partján 1774 nyarán tört ki. Pugacsov a nép támogatását és együttérzését maga mö­gött tudva nyomult előre. Orosz szokás szerint minde­nütt kenyérrel és sóval fo­gadták. Szinte egyetlen hely­őrség sem tanúsított ellenál­lást. Pugacsov seregei 1774. jú­lius 27—29-én Szaranszkban állomásoztak. majd 30-án hajnalban bevonultak Penzá. ba. A nemesség nagy része már korábban eltávozott. A városparancsnok nem tudta megszervezni a védelmet, mert semmilyen segítséget sem kapott a lakosságtól. Pugacsov az akkori Penzától 12 versznyire (egy verszt = 1067 méter), Besszonovka alatt ütött tábort. S itt fo­galmazta meg Penza és a penzai tartomány valameny- nyi népéhez szóló híres kiált­ványát, amelynek tartalmát a Volga-vidéken, a vele szomszédos helységekben, s a moszkvai földesurak job­bágy parasztjai előtt ismer­tették. Penzában a manifesz- tumot 1774. augusztus 1-én olvasták fel. vagyis azon a napon, amikor a felkelők be­nyomultak a városba. Puga- csovot lelkesen üdvözölte a nép. Másnap, augusztus 2-án ünnepélyes fogadást rendez­tek részére Andrej Koznov penzai kereskedő házában, amely a hagyomány szerint ugyanazon a helyen állt, ahol a most felavatott emlékmű látható .. . II. Katalin cárnő hadsere­ge azonban egyre közeledett, s ezért augusztus 2-ről 3-ra virradó éjjel Pugacsov el­hagyta a várost. A parasztháború csapást mért a hűbéri társadalomra, mert ennek hatására kezd­tek kialakulni Oroszország­ban a (feudális) jobbágytar­tó szemlélettel ellentétes né­zetek. Pugacsov felbecsülhe­tetlenül értékes szerepet ját­szott az orosz föld és nép történelmében. Emléke sose halványulhat el... Az emlékművet G. V. Mjasznyikov, a Penza me­gyei pártbizottság másodtit­kára leplezte le. A takaró lepel levétele után a részt­vevők tekintete arra a grá­nittömbre irányult, amelyre egy téglalap alakú dombor­művet erősítettek. Ezen em­léktábla bal oldalán látható a lovon ülő Pugacsov a fel­kelők körében. A jobb olda­lon állnak a penzaiak, amint kenyérrel és sóval fogadják a nép vezérét. Az emléktábla alsó részén a következő felirat olvasha­tó: „Ezen a helyen volt az a ház, amelyben 1774. augusztus 2-án megszállt Je­meljan Pugacsov, a paraszt- felkelés vezére.” Nos, egy újabb történelmi jelentősé­gű emlékművel gazdagodott Penza azáltal, hogy a szere­tet jeléül ily módon emléke­zett meg e város lakossága Oroszország nagy fiáról. (A Penzenszkaja Pravda cikke alapján) —y —n NDK Kapcsolatok a fejlődő országokkal Az NDK sokoldalú együtt­működésre törekszik Afrika, Ázsia és Latin-Amerika né­peivel. Az ország jelenleg e földrészek 87 államával tart fenn diplomáciai kapcsolatot, de jelentős a diplomáciai egyezmények száma is: az első német munkás-paraszt állam 1971 óta több mint 350 államközi egyezményt és egyéb megállapodást kötött a fejlődő országokkal. Az elmúlt évtizedben, 1970. és 1980. között az NDK megháromszorozta a fejlődő országokba irányuló külke­reskedelmi forgalmát. Egy másik jellemző számadat: az NDK szakemberei 650 ipari és más objektumot építettek ezekben az országokban. Je­lenleg is számos szakember és munkacsapat dolgozik e távoli földrészeken, fgy pél­dául Szíriában tíz darab — egyenként 2500 tonna napi teljesítményű — gabonamal­mot szerelnek fel, Mozam- bikban pedig nagy textil­kombinát részeként szak­munkásképző intézetet létesí­tenek. Nem kevésbé jelentős se­gítség eme országok számá­ra az a lehetőség, amit az NDK oktatási intézményei nyújtanak: 1970 óta 39 000 fejlődő országbeli fiatal sze­rezhetett az NDK-ban szak- képesítést, és mintegy tízez­ren végezhették itt felsőfokú tanulmányaikat. Segítettek az NDK oktatói a helyszíni kiképzésben is: mintegy 55 0Ó0 embert hazá­jukban tanítottak meg kü­lönféle szakismeretekre. (BUDAPRESS — PANORA­MA) Amikor N. A. Tyihonov, az az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke Magyarországon járt, megállapodás született a két ország áruszükségletének tel­jesebb kielégítésére irányuló erőfeszítések széles körű programjáról. 1982-ben to­vább bővül a sokoldalú szov­jet—magyar gazdasági együttműködés. Hetvenezer autóbusz Ami a két ország főbb gaz­dasági kapcsolatait illeti, Ma­gyarország több villamos energiát kap a Szovjetunió­tól, bővül a két ország együttműködése a kohászat, a gépipar, a vegyipar, a kő- olajfeldolgozó-ipar, a mező- gazdaság terén. A magyar gazdaság fejlődésében fontos szerepet játszott és játszik a Szovjetuniótól importált fű­tőanyag, energetikai és gép­ipari termék. A magyar fél exportja ugyancsak jelentő­sen hozzájárul a szovjet nép jólétének további javításá­hoz. A Szovjetunióban jól is­merik az Ikarus autóbuszo­kat, amelyekből több mint 70 ezer járja az ország útvona­lait, a Csepel Művek szer­számgépeit, az elektronikai ipar termékeit, amelyek — többek között — hozzájárul­tak a moszkvai olimpia sike­réhez, a Május 1., a Vörös Október Ruhagyár és más könnyűipari vállalat termé­kéit, a magyar élelmiszer- gazdaság produktumait. Egyeztetett tervekkel A két ország kereskedelmi és gazdasági kapcsolatai napról napra sokoldalúbb és átfogóbb jelleget öltenek. Már az első, 1945-ben meg­kötött szovjet—magyar áru­csere-forgalmi és fizetési egyezmény idején a Szovjet­unió Magyarország egyik leg­jelentősebb gazdasági part­nerévé vált. A Magyar Nép- köztársaság árucsere-forgal­mának majdnem 30 százalé­kát a Szovjetunióval bonyo­lította le. Ez az arány az el­múlt harminchat évben nem­igen változott, viszont rend­kívül megnőtt a kölcsönös szállítások mértéke, a termé­kek száma, választéka és mi­nősége. Míg 1949-ben Ma­gyarország és a Szovjetunió árucsere-forgalmának értéke 120 millió rubelt tett ki, ez az összeg 1981-ben már több mint hatmilliárd rubel volt. De nem csak erről van szó. A két ország gazdasági kap­csolatai messze túlnőttek az «egyszerű árucserén. Kialakul­tak az együttműködés haté­konyabb formái, amelybe a népgazdaság egyre több ága kapcsolódott bele. Koordinál­ták az 1981—1985. évi nép- gazdasági terveket, hosszú távú szakosítási és kooperá­ciós termelési programot ír­tak alá 1990-ig bezárólag. Ez mind a két országban előse­gíti a távlati tervezést, új, konkrét célok kitűzését a kö­zös erőfeszítések eredményei­nek figyelembevételével. Magyar alkatrészekkel szovjet autók Jellemző példa — a szovjet —magyar együttműködés a gépkocsi iparban, amely nem csak az Ikarusok gyártásában hozott jelentős eredményeket. A győri Rába Gépgyár a gép­kocsigyártás programjának keretén belül olyan mennyi­ségben kezdte meg a teher­gépkocsikhoz és az autóbu­szokhoz való hátsó híd elő­állítását, hogy ma kontinen­sünkön e termék egyik leg­nagyobb előállítója. Másik példa a Bakony Művek, amely a Zsiguli-prog*amba történt bekapcsolódását kö­vetően egy kicsiny gyárból korszerű kombináttá fejlő­dött, és sok ezer alkatrészt szállít a Volgái Autógyárnak, Togliattiba, a Kámai Autó­gyárnak. Sok hasonló példát idéz­hetnénk. De a legnagyobb je­lentőségű az a tény, hogy a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlődése során egyre nagyobb hangsúlyt kap az együttműködés új formái­nak állandó keresése azok­ban az alapvető ágazatokban, amelyek a tudományos-tech­nikai haladás ütemét megha­tározzák, elősegítik a szovjet és a magyar gazdaság haté­konyságának növelését. Mindkét ország sokat tesz a termelésszakosodás és koope­ráció, az ipari és tudomá­nyos-technikai potencionál egyesítése terén. Csupán az elmúlt ötéves tervben 26 gaz­dasági együttműködési egyez­ményt írtak alá, túlnyomó többségük éppen a szakoso­dásra és a kooperációra vo­natkozik, főleg a vegyipar, a gépgyártás, az elektronika és a műszeripar területén. Közvetlen kapcsolatok vállalatok között Közvetlen gazdasági kap­csolatok alakulnak ki a koo­perációban részt vevő ipar­ágak között, közös vállalato­kat hoznak létre. Az építő­anyag-ipari termelésben, pél­dául a tudományos-technikai együttműködés keretein belül az e kérdésekkel foglalkozó szovjet és magyar tudomá­nyos kutató intézetek, az épí­tőanyag-ipari vállalatok azt a konkrét feladatot kapták, hogy csökkentsék a termelés energia- és anyagigényessé­gét. Közvetlen kapcsolatok alakulnak ki az ukrán és a magyar kerámia- és üveg­gyárak között. Az egyezmény kölcsönös tapasztalatcserét irányoz elő, ami közvetlen hatással lesz a munkaterme­lékenység növekedésére, a termelés gazdaságosságára, a technológiai folyamatok tö­kéletesítésére. A barátság és a kölcsönös segítség elveire épülő eleven kapcsolatok mindig gyümöl­csözőek voltak mindkét or­szág számára. Az idei évben nagy feladatok állnak a szov­jet és a magyar népgazdaság előtt. Közös megoldásuk sza­vatolja, hogy ezeket a fel­adatokat eredményesen telje­síthessék. Rudolf Kobal APN—KS (Fotó: Spiegel — KS) Iránban tíznapos rendezvénysorozaton emlékeztek meg az iszlám köztársaság kikiáltásának 3. évfordulójáról. Az ünnepségek január 31-én, azon a napon kezdődtek, amikor három esztendeje hazatért száműzetéséből Kho­meini ajatollah, az iszlám köztársaság szellemi atyja. Irán vallási (és politikai) vezére az utóbbi időben több alkalommal is önmér­sékletre és megfontoltságra intette honfitársait. Kijelen­tette, hogy az eddigi tiszto­gatások, kivégzések jogosak voltak, hiszen az iszlám ál­lam támadói úgymond „nem is emberek”; a gazdasági nehézségek pedig az Irakkal vívott háborúval, a „szuper- hatalmak által Iránra gya­korolt nyomással” és a for­radalmi helyzettel magya­rázhatók. Az agg főpap megnyilat­kozásai részben Mohamed próféta születésnapja, rész­ben pedig az iszlám köztár- sáság győzelmének 3. évfor­dulója körül hangzottak el, s akár belpolitikai program- nyilatkozatnak is felfogha­tók. Ebből aztán joggal adó­dik a kérdés, vajon mit kell készpénznek venni az iráni vezető szavaiból: a kérlelhe- tetlenség politikájának a folytatását, avagy a mérsék­letét? Nyilvánvaló, hogy a tehe­ráni vezetés szeretne nyugal­mat teremteni az országban, s ennek érdekében az iszlám rendszer mérsékeltebb ellen­zékével hajlandó lenne bi­zonyos kompromisszumra. A Khomeini utódjaként em­legetett ajatollah, Montazeri, például már az ősszel óvta a hatóságokat a túlkapások­tól, burkoltan elítélte a sta- táriumi gyorsasággal ho­zott, s ekként a bűnösséget nem túlzottan bizonyító íté­leteket, a kivégzéseket. Az­tán éppen a próféta szüle­tésnapján, családtagjaik meglátogathatták a teheráni börtönökben fogva tartott hozzátartozóikat, sőt, nem­régiben pár száz politikai el­ítélt amnesztiát is kapott. Ugyanakkor az iráni hír­közlő szervek változatlanul, szinte naponta számolnak be kivégzésekről, s nemrég a kormánykörökhöz közel álló Kayhan című lap hevesen kirohant az iráni kommu­nisták pártja, a Tudeh ellen. Ez annál inkább figyelemre méltó, mert a Tudeh, amely támogatja a Khomeini-rend- szer antiimperialista vonalát, nem tartozott az elmúlt hó­napok leszámolásainak cél­táblái közé. Sokan úgy vélik, hogy az ország gazdasági helyzete készteti enyhültebb belpoli­tikára Teheránt. Kétségtelen tény: az 1982. február 11-én hároméves iszlám köztársa­ság veszedelmes gazdasági bajokkal birkózik. Ma már nem csupán a munkanélkü­liség, a pangó termelés, az áremelkedés szerepel a prob­lémák között, hanem a fi­zetésképtelenség is. Márpe­dig Irán a lakosság ellátásá­hoz nélkülözhetetlen cikkek jelentős részét importálni kényszerül, s a külföldi „be­vásárlásokhoz" valuta kéne, különben egy idő után élel­miszerrel is nehéz lesz el­látni az országot. Az egyet­len bevételi forrás, az olaj, amelynek kivitele azonban csupán a fele a háború előt­ti szintnek. így történhetett meg az a fantasztikus dolog, hogy Irán, az olajország, pár éve még a világ második olajexportálója, az egykor hatalmas valutatartalékok Az iszlám köztársaságot él­tetik Teheránban (Fotó: Newsweek — KS) birtokosa, nyugati bankok­hoz fordult 100 millió dollá­ros kölcsönért. Tény, hogy az ilyen szo­rult helyzet megbékélésre ösztönöz. Hiszen a teheráni vezetés nehéz kétfrontos har­cot vív: egyrészt a hatalom elleni lázadókkal küzd (ezek skálája a mudzsahedinektől a nemzetiségi felkelőkig ter­jed), másrészt vért, energiát, erőt emésztő háborút folytat a szomszédos Irakkal. Ezek a körülmények indokolják mostanság a mértékletessé­get ígérő és hirdető nyilat­kozatokat. Az engesztelhe­tetlenség szózata viszont az uralkodó kemény iszlám vo­nal alapvető változatlansá­gát mutatják. Elbillen-e a mérleg nyel­ve valamelyik irányba? — vetődik fel ismét gyakran a kérdés. S, ha igen, merre? Na­gyon nehéz elképzelni ugyan­is, hogy a fundamentalis­ták látványosan megbékélje­nek az eddigi tűzzel-vassal irtott, s az ugyancsak min­den eszközzel támadó-véde­kező ellenzékkel. Mint ahogy az is elképzelhetetlen, hogy elfogadható béke szülessen Irak és Irán között. Ésszerű kompromisszumok kellené­nek, de azokra még a haj­landóság is nehezen érlelő­dik. A „megfontolt mérsék­let” politikáját az ország kétségtelenül nehéz helyzete is csak lassan kényszerítheti ki. (avar) KNDK Várostervezők Észak-Hamgjong megye várostervező hivatalának lelkes fiatal munkatársai sok nagy feladat megoldásá­ban vettek már eddig is részt. Sikereik titka nem­csak szakértelmükben rejlik, amelyet fokozatosan tovább gyarapítanak a helyi tovább­képző tanfolyamokon, de ab­ban is, hogy a bírálatot, a jótanácsot is szívesen fogad­ják, sőt kérik. Rendszeresen figyeléfnmel kísérik terveik megvalósítását, ezért elláto­gatnak azokra az építkezé­sekre, ahol az ő elgondolá­sukat valósítják meg, hogy az ott látottakat, hallottakat az új tervekben hasznosít­hassák. A koreai várostervező hi­vatalban makettek egész so­ra látható: azoknak a vá­rosterveknek kicsinyített má­sai, amelyek az ő munkájuk nyomán valósulnak meg a megyében: Kim Csaek vá­ros, ahol a sokemeletes épü­letek harmonikus összhang­jára, a szabad térségek, az utak megfelelő elhelyezésére is gondoltak a tervezésnél. Hoerjong, Radzsin és más városi és falusi települések ugyancsak az ő ötleteik alapján épülnek-szépülnek. S hogy az új otthonok minden szükségletet jól kielégítse­nek, a belső tervek készíté­se előtt sok háziasszonyt, öreget és fiatalt kérdeznek meg, hogy véleményük, igé­nyük egyelőre a rajzpapíron, majd később a valóságban is érvényesülhessen. (BUDA­PRESS — KCNA)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents