Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-19 / 42. szám

1982. február 19., péntek "WAí'í íjt fit\ ^ Elkopik-e Újszalonta? Fotó: Martin Gábor B gazdálkodás tisztaságáért Elmennek a fiatalok A döcögős bekötő út mel­lett, az árválkodó kútgémen éhes varjú károg. A másik oldalon az új földgázmező fáklyája lobog. A faluban süket csend fogad, öt percig toporgok a vegyesbolt előtt, míg élőlényre lelek. Közép­korú férfi közelít, balján öregasszony, nyakában pos­tástáska. A tanácsháza, a kultúrotthon és az iskola fe­lől érdeklődöm. A sovány képű ember keserűen nevet: — Épület van bőven — mutat körbe —, csak éppen lelakatolták. Megszűnt az is­kola. a tanács; elköltözött a téesz Kötegyánba, az orvos Méhkerékről jár ide. Temp­lom? A harangláb csengety- tyűje búcsúztatja a halotta­kat. Állok és nézelődöm. Várok valakire, aki fiatalságával jobb kedvre derít. De csak idős, ráncos arcokat látok. Jön idős Kenéz Sándorné hosszú kabátjában, fejét vas­tag kendővel takarja. Olvas­suk a plakátot, amely nóta­estre csábít. Pál Olga, Andó Mihály a 20-as falatozóban! Ica néni mesél a gyerekeiről, az unokákról, nyári élmé­nyeiről az NDK-ban, és só­hajt: — Istenem! Mennyire sze­rettem táncolni, énekelni... Kis Gáborné Belépek az üzletbe. Kis Gáborné ül a pult mögött és kézimunkázik. Nincs vevő, van időnk beszélgetni. A polcon háromnapos kenyér, pörkölt kávé, papírzsebken­dő, tartósított tej, savanyú­ság, ruhanemű, vegyes pálin­ka és almabor. A FÜSZÉRT négy napot késik. — Szeretik? — intek a te­li üvegek felé. — Melyik magyar ember nem kedveli a jó bort — mosolyog a fiatalasszony. — Van-e módos ember a faluban? — Nézze, én nem tudom, hogy miből és hogyan éltek itt régen. Mi Izsákról jöt­tünk ide 1966-ban. Annyit mondhatok: ma nincs okuk panaszra. Minden háznál 2-3 tehenet, több disznót tarta­nak, a 6-7 személygépkocsi­nak téesztag a gazdája. Újszalonta lélekszáma évek óta csökken. Kérdezgetem, de senki sem tudja ponto­san, mennyien élnek a fa­luban. Kétszáznegyvenen, háromszázan? A keresőképe­sek mind ingázni kénysze­rülnek. Gyulára, Sarkadra, a saját téeszük is 12 kilomé­terre van. Az egyetlen utca házai szépek, takarosak, többségük vízvezetékkel, fürdőszobával felszerelve. A faluvégén félig kidőlt tele­fonoszlopok. Az iskola ha­talmas ablakain fakult, té­pett csomagolópapír. A taní­tónő nyugdíjba ment. Az utolsó pedagógus a faluban. A férje Kötegyánban tanít. Áll a boltajtóban, kezében szatyor. Nem szívesen beszél a múltról. Minek a sebeket felszakítani? Szereti a falu­ját, és még mindig tenne ér­te valamit. Mi a jövője Üjszalontá- nak? Folyton ez jár a fe­jemben, az italboltban is, ahova becsalogatnak mele­gedni. A tágas helyiségben katonazübbonyos, gumicsiz­más férfi viszi a szót: — Mindent elvittek Köte­gyánba — támaszkodik a falnak mérgesen. — Üresek a téeszistállók, nagy részét lebontották. Exportra nevel­tünk pulykákat, jó volt a birkaállományunk. Legalább az üzemegységünket hagyták volna meg! Szétszéledt a la­kosság, lü évet adok ennek a falunak, és vége. Nézzen körül, nincs itt semmi. Ta­lán 20-an vagyunk, akik még nem mentek nyugdíjba. — Ki gondoskodik az öre­gekről? — Saját maguk — mozdul a sarokban egy szikár em­ber. — Valamikor a téesznek volt betegszállító kocsija. Megszüntették. Nincs vízmű­kezelőnk, Kötegyánból jár ki néha, meg is látszik a víz minőségén. Rossz állapotban van a tejcsarnok, pedig na­ponta több mint 400 liter te­-jet gyűjtenek be. A járdát is megjavítanánk társadalmi munkában, ha kapnánk ho­mokot. Meglepő, hogy 8—9 éve egyetlen ház sem épült a faluban? Sur János bácsi könyököl a pulton, ujjai közt kojtol a cigaretta, és szaporán bólo­gat. Ács és kőműves volt a téeszben, most 2400 forint a nyugdíja. A felesége rángat­ja a kabátját: — Gyere János, vár a jó­szág, etetni kell — sürgeti, és az öreg kelletlenül utána ballag. Megcsap a friss, téli leve­gő. Idős, kucsmás ember szalad utánam. — Ne higgyen ezeknek. Ök a hibásak, eladták a fa­lut, aztán meg cserbenhagy­ták a közöst. Ne csodálkoz­zon, tudom mit beszélek. Elgondolkozva lépegetek. A kultúrház deszkaajtaján hirdetés. A Taurus Abroncs­gyár női és férfi segédmun­kásokat keres. Téblábolok a bezárt kapu előtt, és az egy­két idevalósi értelmiségi jár az eszemben, akik aludni jár­nak haza, míg végleg el nem költöznek. Mesélik, volt itt valaha kultúrcsoport, fut­ballcsapat. A tanácsi kiren­deltség rideg folyosóján visszhangoznak a lépteim. A „vb-elnök” feliratú szobá­ban Kenéz Sándorné tesz­Sur János Vész, aki amolyan mindenes. Allatkísérőlapot tölt ki, fel­világosít, takarít. A köte- gyáni közös tanács hetente egyszer fogad ügyfeleket, de leginkább adóügyben kere­sik meg az előadót. — Gyenge Mihály volt az utolsó tanácselnökünk — csörren meg a kulcs az asz- szony kezében. — A könyv­tár is zárva van, szombat délután nyitják ki, viszont alig jön 5-6 gyerek. Ebben az épületben alakí­tották ki az orvosi rende­lőt. A váróban hosszú lóca, mini olajkályha. A csontfa­gyasztó rendelőben vizsgáló- asztal, csecsemömérleg, olló, csipeszek, a kopott szekrény tetején üres gyógyszeresdo­bozok. Kísérőm gyorsan rá­fordítja a kulcsot és töpreng: — Falugyűlés? Évente egyet tartanak. A legutóbbi­ra nem is emlékszem, másutt dolgoztam. ' Ki az a Csala Sándor? A faluban mindenki betéve tudja: az utolsó téeszelnök Újszalontán. A kötegyáni Petőfi Tsz itteni telepén ke­vesen dolgoznak. A színek alatt farönkök, lécek, a va­lamikori baromfinevelő ki­halt. Balogh György telepve­zető füzettel a kezében ma­gyarázza : Kenéz Sándorné — Meg kellett szüntetni a baromfitenyésztést, mert fer­tőzött lett a gyöngyös és a pulyka, a juhászat fejleszté­sére pedig nem jutott pénz. Most a Szellőző Művek sar- kadi gyárának fűrészelünk fát, amelyből láda készül, négy asszony seprűt köt. Az alacsony épület eresze alatt görnyedek. A tetőről a nyakamba csorog a víz. A szűk helyiségben nők kötik, varrják a seprűt, körülöttük csintalan gyerekek. Messze az óvoda, a szülők inkább magukkal hozzák őket a munkahelyre. — Elég, ha a férj másutt dolgozik — mondják. — In­nen délben hazaugorhatunk megetetni az állatokat. Mennyit keresünk? Egy hó­napja csináljuk, még nem kaptunk fizetést. Naponta ketten 40 seprűt készítünk, de megy ez majd még job­ban is. Járom a falut. A postán ötszázast vált egy fiatalem­ber. A Népújságra 22-en fi­zetnek elő, a Szabad Földre negyvenen. Jár még egy-két Autósélet, rejtvényújság és politikai napilap. Belanka Károlyné hivatalvezető fel­veszi a telefonkagylót és be­jelentkezik. Halló ... Újsza­lonta ... Vajon, meddig? Seres Sándor A gazdálkodói nemtörő­dömség néha meglepő fordu­latokat produkál. Ki hinné például, hogy egyik-másik cég. jelentős summákat ad át szövetkezeteknek, kisiparo­soknak anélkül, hogy az ösz- szeg sorsát nyomon követné, felhasználásukat ellenőrizné. Egy lakásépítő és -fenntartó szövetkezet például több éven keresztül összesen 2,1 millió forint előleget fizetett ki egy gázszerelő kisiparos­nak anyagvásárlásra anél­kül, hogy elszámolást kért volna. Dicséretes dolog a bizalom, de ennyire? Mi több, a szövetkezet (volt) el­nöke a szövetkezet bélyeg­zőjét is átadta a szóban for­gó kisiparosnak, aki ennek segítségével másoknak, egye­bek közt vállalatoknak vásá­rolt anyagokat... Ilyen és ehhez hasonló esetek találhatók a Pénzügy­minisztérium Bevételi Fő­igazgatóságának példatárá­ban, amely az 1981-ben vég­zett — jövedelemelosztást torzító jelenségek feltárásá­val foglalkozó — vizsgálatok eredményeiről számol be. Az ellenőrzés célja ezúttal is kettős volt. Az egyik: feltár­ni, hogy az érvényben levő jogszabályok (illetve hiányos­ságaik) milyen lehetőséget nyújtanak a visszaélésekre, jogosulatlan előnyök élvezé­sére. Másrészt, hogy megál­lapítsa: a szabályozások megszegése, a bizonylati rend megsértése milyen sze­repet játszik a visszaélések kialakulásában. Az ellenőrzés során kiala­kult összkép rózsaszínnek éppen nem nevezhető. A re­vizorok a vizsgált 180 gaz­dálkodó egység kétharmadá­nál tapasztaltak olyan hibá­kat és hiányosságokat, ame­lyek kifogásolható, jogosu­latlan jövedelmek forrásául szolgáltak. Az ellenőrök a mezőgazdasági és építőipari gazdálkodó szervezetekről állították ki a legrosszabb bizonyítványt. Az előbbiek­nél a vizsgált 33 egység kö­zül 29, az utóbbiaknál az ellenőrzött 25 cég közül 16 esetben esett folt a gazdál­kodás tisztaságán, szabá­lyosságán. Az ellenőrzés summázott megállapításai szerint a jo­Tizenegy község lakossá­gát szolgálja a kétegyházi takarékszövetkezet. Krasznai István ügyvezető-igazgatót és Szántó György főkönyvelőt az 1981. évi eredményekről kérdeztük. Krasznai István: — Műkö­dési területünk több mint 34 és fél ezer lakosával tovább javuló kapcsolatunkat bizo­nyítja, hogy 1981-ben tag- szervezési tervünket 116,6 százalékra teljesítettük. így szövetkezetünknek a múlt év végén már 12 ezer 600 tagja volt. Ez azt is jelenti, hogy működési területünk összes lakosságának 36,4 szá­zaléka tagsági jogon vallja magáénak a kétegyházi ta­karékszövetkezetet. Szántó György: — A múlt évben jelentősen tudtuk nö­velni betétállományunkat. Következett ez abból, hogy a mi szövetkezetünknél is jól bevált a dolgozók gyűlése, melyen már az év kezdetén egységekre bontva beszéltük meg konkrét tennivalóinkat. Az eredmény nem maradt el. 1981-ben a tervezett 13 mil­lió forintos betétállomány­növekedéssel szemben csak­nem 25 millió forintos tel­jesítést értünk - el. így az 1981. évi mérlegünk takarék- betét rovatába 167 millió 436 ezer forintot írhattunk be. Tavaly legnagyobb betétállo­mánnyal — több mint 38,5 millió forinttal — a kétegy­házi központi üzletház ren­delkezett. Ezt követte 30 mil­lió 670 ezer forintos állo­mánnyal az eleki kirendelt­ség. csaknem 27 és fél mil­liójával a dobozi, több mint 26 milliójával az újkígyósi kirendeltség. A mezőgyáni üzletház csaknem 13, a méh­gosulatlan jövedelemszerzés szempontjából kritikus gaz­dálkodási területek a követ­kezők: eszköz- és készletgaz­dálkodás, pénzeszközök ke­zelése, gépjárművek üzemel­tetése, magánjármű-haszná- lat, másodállás, mellékfoglal­kozás, a termelési folyama­tok elszámolása, saját vagy külső személy részére telje­sített szolgáltatások. A revizorok hiányosságot tapasztaltak a leltározások­kal kapcsolatban is: ha a leltárhiány miatt a jogsza­bályban előírt felelősségre vonás nem történik meg, miként biztosítható a társa­dalmi tulajdon védelme? A jogtalan jövedelmek egyik fő forrása a magángép­járművek használata. Szinte általános, hogy a gépkocsi­használatért fizetett átalá­nyok nem a munkakörhöz, nem az elvégzendő munká­hoz, hanem a beosztáshoz kötődnek. Sok helyütt fizet­tek átalányt akkor is, ha a forgalmi engedély huzamo­sabb ideig hiányzott, vagy a munkavállaló huzamosabb ideig távol volt. A jogosulatlan jövedelem- szerzés egyik „biztos” forrá­sa a másodállás és mellék- foglalkozás kreálása. Egy me­zőgazdasági termelőszövetke­zet például külső munka- vállaló részére, egyebek közt meliorációs szaktanácsadás­ra pénzt fizetett, annak elle­nére, hogy meliorációs beru­házást két éve nem végez­tek. A jövedelemtorzító jelen­ségek kialakulását nem a jogszabályok hiánya vagy az előírások lazasága okozza. A visszaéléseket inkább a vál­lalati belső szabályozások hiányosságai, illetve az elő­írások megszegése miatt kö­vetik el. A vállalati belső el­lenőrzés nem helyez megfe­lelő súlyt a bizonylati fegye­lem vizsgálatára. A vizsgálat mintegy 8 mil­lió forint értékben tárt fel j olyan jövedelmeket, amelyek forrása a jogszabályok meg­szegése volt. Az anyagi kár nem jelentős, ám jóval na­gyobb az erkölcsi károsodás. Az efféle visszaéléseknek az ellenőrzés módszereivel mi­előbb gátat kell vetni. keréki több mint 10, a köte­gyáni mintegy 11 millió fo­rint betétállományt kezelt 1981-ben. Nem hallgathatom el az olyan kisközségek ered­ményeit sem, mint Sarkad- keresztúr és Geszt. Ugyanis az előbbi település kirendelt­ségi üzletházában csaknem 5 és fél, az utóbbiban is 5 millió forint feletti betétet kezeltek december végén. Egyébként 1981 végén mű­ködési területünk egységei­ben 8150 betétkönyvet tar­tottunk nyilván. Az is fi­gyelmet érdemel, hogy az egy betétkönyvre jutó meg­takarított összeg tavaly meg­haladta a 20 és fél ezer fo­rintot. Ugyanakkor az egy lakosra jutó betétállomány pedig — beleértve a cse­csemőket is — elérte a 4843 forintot. Krasznai István: — A ko­rábbi évekhez hasonlóan 1981-ben is második legfon­tosabb üzletágunk a tagság sokoldalú segítését jelentő kölcsönfolyósítás volt. A múlt évben 3745 esetben ad­tunk tagjainknak kölcsönt, 40 millió 239 ezer forint ösz- szegben. Említésre méltó­nak tartom mindenekelőtt azt a több mint 11 és fél millió forintot, melyet me­zőgazdasági kölcsönként a háztáji termelés és állattar­tás továbbfejlesztésére ad­tunk tagjainknak. Építési kölcsönt 10,7 millió forintot meghaladó összegben folyósí­tottunk. Személyi kölcsön címen is több mint 10 mil­lió forintot fizettünk ki. A mintegy 8 millió forint áru- vásárlási kölcsönből 1 millió 222 ezer. forintot családala­pító fiataloknak kölcsönöz­tünk. Egyébként 1981-ben Eredmények, tervek a TÜSZSZI-nél A múlt évben a békéscsa­bai Társadalmi Ünnepsége­ket és Szertartásokat Szerve­ző. Iroda (TÜSZSZI) 295 nagytermi házasságkötést rendezett 1269 szolgáltatás­sal. Az iroda munkatársai 379 névadó ünnepségen köz­reműködtek, ennek 47 szá­zaléka volt a helyi szülőktől bejegyzett gyermekek ren­dezvénye. Tavaly nőtt a tár­sadalmi temetések iránti igény a lakosság körében. A 609 békéscsabai haláleset mintegy 50 százalékán volt társadalmi szertartás. A középiskolákban társa­dalmi és tömegszervezetek­nél ideológiai előadásokat tartottak a családi és társa­dalmi jellegű ünnepekről, munkájukról. A házassági év­fordulókat (arany és gyémánt lakodalmak) igény szerint otthoni környezetben rendez­ték meg az iroda munkatár­sai, ezeken gyakori volt a szlovák nyelvű köszöntés is. Az idén tovább folytatják a tavalyi év hasznos, sikert arató kezdeményezéseit. Gaz­dagodik az ideológiai munka területe. Az idén kilencedik alkalommal megrendezésre kerülő „Termő ékes ág .. .” országos szabadtéri fotókiál­lítás válogatott anyagát ván- doroltatják a megye telepü­léseire, üzemeibe. A tavalyi évben a népszokásokat gyűj­tő és nemzetiségi hagyomá­nyokat felkutató pályázatok­ra beérkezett sikeres pálya­művek anyaga adta az ötle­tet, hogy idén — igény sze­rint — násznagyokat bizto­sítanak az esküvőkhöz. A te­metéseknél régi szlovák ha­gyományt elevenítenek fel: sztarejsiket is kérhetnek az érdeklődők. Némi gondot jelent, hogy a városi tanács házasságkötő termét felújítják, a munká­latok várhatóan május végé­ig tartanak. Ebben az idő­szakban rendezvényeiket a megyei tanács Körös-part fe­lőli szárnyának dísztermében tartják. A feszültségek fel­oldására folyamatban van egy új kis házasságkötőterem kialakítása is a megyeszék- | helyen. y L_ legtöbb kölcsönt — 7 millió 579 ezer forint összegben — az újkígyósi kirendeltségnél fizettek ki. Majd Elek követ­kezik csaknem 6 millió fo­rinttal, továbbá Doboz, ahol 5 millió 613 ezer forintot fo­lyósítottak ki különböző cél­ra. De a kisközségekben is elérte, sőt túlhaladta az 1 millió forintot a szövetkezet tagjainak nyújtott hitel ösz- szege. ’ Szántó György: — Az em­lítetteken túl egyéb pénzügyi szolgáltatásainkat is ered­ményesen teljesítettük. Hogy csak a jellemzőbbeket említ­sem, az Állami Biztosító megbízásából 1981-ben meg­kötöttünk 3129 különböző biztosítást, és beszedtünk 4 millió 340 ezer forint bizto­sítási díjat. Továbbá a vál­lalat által felvásárolt álla­tok ellenértékeként kifizet­tünk csaknem 46 és fél mil­lió forintot, a primőr zöld­ségfélék ellenértékeként pe­dig 1 millió 625 ezer forin­tot. Eladtunk 182 ezer darab totó-, lottószelvényt és borí­tékos sorsjegyet, beváltot­tunk 10 ezer 455 darab nyer­tes szelvényt, ezekre kifizet­tünk 769 ezer forintot. A múlt évben szövetkezetünk­nél 29 személygépkocsira fi­zettek elő. * * * A kétegyházi takarékszö­vetkezet tehát ismét eredmé­nyes esztendőt zárt. Erről hallhatnak majd a küldöttek és a meghívott vendégek február 20-án. Továbbá ar­ról, hogy ebben az évben a múlt évinél is nagyobb fel­adatok megoldására vállalko­zik ,a 11 község lakosságát szolgáló takarékszövetkezet. Balkus Imre Molnár Patrícia Küldöttgyűlés előtt a kétegyházi takarékszövetkezetben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents