Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-19 / 42. szám

1982. február 19., péntek iznau ifire Tsz-zárszámadásokról jelentjük Ez is vagyonvédelem TÖBB SERTÉS ELEKRŐL (Tudósítónktól) Az elmúlt év júniusában kezdték az eleki Lenin Ter­melőszövetkezetben a ser­téskombinát rekonstrukció­ját, melynek átadására ez év február 5-én került sor. A fiaztatókba és a malac-utó- nevelőkbe beépített újszerű battériás szerkezet (emelt szintű fácspadozat) nemcsak az állatok fejlődésének egész­ségügyi szempontból oly fon­tos higiénikus feltételeit biz­tosítja, hanem azonos idő alatt több sertés felnevelé­sét és hizlalását is lehetővé teszi. Az egészségügyi fel­tételek javulását eredménye­zi még az első negyedév vé­géig felszerelendő import szellőztető berendezés is. A rekonstrukció fontos része volt az etetés egyszerűsíté­se: ahol csak lehetett, meg­valósították az önetetős rendszert. így elérték, hogy 2 ezer 700 sertést tudnak el­látni a modernebb berende­zések segítségével. A korszerűsítési munká­latokkal egy időben 3 ezer 200 férőhelyes hizlalda épí­tését is megkezdték a kom­binát területén. Az új létesít­mény átadására 3 hónappal a kitűzött határidő előtt, 1982 májusában kerül sor. A két beruházás összege mintegy 22 millió forint. Az összeg megtérülését a ter­melőszövetkezet szakembe­rei 4—4,5 év alatt várják, amihez a takarékosság nagy­ban hozzájárul majd. Mint azt Kis Antal, a tsz beruhá­zási előadója elmondta, mór az építkezés során is elsődle­ges szempont volt az ener­giatakarékosság, ezért olyan panelelemeket vásároltak, amelyek hőszigeteltek, így a termelés megindulása után kevés összeget kell majd fű­tésre fordítani. 1983-ra a kombinát kibo­csátó képességét 15 ezerre tervezik. Ez a tény nem je­lent különösebb gondot, mert az eddig eladásra szánt ta­karmányt ezentúl sertéshiz­A nagyvállalati tröszti elő­nyök és hátrányok ki tapasz­talására, összegzésére jó más­fél évtized állt rendelkezés­re. Mégis amikor kormány­zati szerveink lehetővé tet­ték az önállóvá válást a vállalatok egy része bizony­talankodott. Több helyütt kezdetben az önállósítás okát, célját sem tudták egy­értelműen megfogalmazni. „Megszűnt a tröszt”, „Köz­ponti utasítás”, „Most ez a divat” — vélekedtek néhá- nyan. így aztán az önállósí­táshoz kapcsolódó stratégiai célkitűzések kidolgozása is csak lassan kezdődött el. Mentségül szolgáljon per­sze, hogy a „váláshoz” rend­kívül kevés idő állt rendel­kezésre. Érthetően nem akar­tak az irányító szervek idő előtti felfordulást, bonyodal­makat okozni, így aztán sok helyütt alig pár hónap alatt kellett felkészülni az önálló­ságra, megteremteni azoknak a hiányzó funkcióknak a szervezeti és személyi felté­teleit, amelyek korábban adottak voltak a nagyválla­latnál, a trösztnél. Ki kellett alakítani például az önálló pénzügyi osztályokat, erősí­teni a meglevő kereskedelmi és marketingosztályokat, iga­zodni a nagyobb követelmé­nyekhez. S jog szerint intéz­kedni sem tudtak 1981. ja­nuár, illetve 1982. januárja előtt a vállalatok, mivel az előkészítés időszakában még nem váltak hivatalosan ön­állóvá. A nagyvállalatokból kilé­pett egységeknek a legtöbb gondot a vagyon megosztá­sa okozta, amely a további munkának, a talpon mara­dásnak egyik döntő feltétele. Ráadásul a vagyonmegosz­lalásra használják fel. Erre a takarékossági formára azért is érdemes odafigyelni, mert ha csupán a fuvarozási költséget vesszük számítás­ba, már is jelentős kiadások­tól mentesül a tsz. A teljes üzembe állítás után — a takarékossági in­tézkedések következménye­ként — az egy kilogramm hús előállításnak önköltsége is csökkenni fog. A megnö­vekedett állatállományt vál­tozatlanul 48 dolgozó fogja ellátni. Mindezt a modern berendezések alkalmazása teszi majd lehetővé, ugyanis míg a hagyományos vályús etetés során igen sok mun­káskezet vett igénybe a zsá­kolás, az önetetős rendszer bevezetésével és a korszerű tehertargoncák beállításával a munkaerőt más téren lehet kamatoztatni. Az új beren­dezések természetesen hoz­záértő szakembereket kíván­nak. A tsz vezetősége erre is gondolt; ezért már a kö­zeljövőben megkezdik a dol­gozók átképzését. Klemm Vera ISMÉT NYERESÉGGEL ZÄRTAK A gyulavári Lenin Ter­melőszövetkezet vezetése, tagsága állandóan feje fölött érezhette Damoklész kard­ját. Évtizedek óta szenved­nek már a Fehér-Körös pusz­tításaitól. Az elmúlt évben is víz alá került a tározó, s emiatt több mint 700 hek­tár maradt vetetlen. Csak­nem 250 hektár pedig a bel­víz miatt terméketlen. Csak ez az egy tény mintegy 12 millió forintos kiesést je­lentett a szövetkezetnek. A tsz vezetői, tagjai a tavalyi év elején már azt is nagy eredménynek tartották vol­na, ha elkerülhetik a vesz­teséget. Aztán, ahogy telt, múlt az idő, már abban is reménykedni mertek, hogy nyereséggel zárják az évet. A kedvező hangulatnak is köszönhető, hogy sikerült az tás rendkívül hosszadalmas művelet volt. Alapja ugyan­is a mérleg, amit előzőleg el kellett készíteni. Erre pedig rendszerint az önállóvá vá­lás után két-három hónap­pal került sor. Nagy vitákra adott alkalmat a megosztási elvek kialakítása is. Mert mindenütt érdek-összeütkö­zéseket okozott a fejlesztési hitelkötelezettségek, az ala­pok, a forgóeszköz-állomány megosztása. Nehezen sike­rült megegyezni abban, hogy például a fejlesztési hiteltar­tozásokat teherviselés, ter­melőképesség arányában, vagy a hitelből való részese­dés szerint osszák meg. Rá­adásul a legtöbb felbomlott nagyvállalat súlyos fejleszté­si alaphiánnyal küzdött, te­hát elvileg szétosztanivalója sem volt. A vagyonmegosztási viták­ban akadtak, akik keményen talpukra álltak — az előző év kiemelkedő eredményeire hivatkozva —, s a továbblé­péshez megfelelő anyagi ala­pokat követeltek s kaptak meg a nagyvállalattól. Mond­ván, ez utóbbinak már iga­zán mindegy, hogy mekkora az alaphiánya. Mások vi­szont mérsékeltebb állás­pontra helyezkedtek — jobb a békesség alapon —, s az elviselhetőség határáig át­vettek némi adósságot . a nagyvállalattól, vagy a „ba­baruhának” csak egy részére tartottak igényt. A „se ha­rag, se pénz”-szerű elválás után, az önállóság útjára lé­pett vállalatoknak minde­nekelőtt pénzügyi bizonyta­lanságokkal kellett szembe­nézniük. Részben a korábbi pénzügyi kötelezettségeik, vagy az előforduló vesztesé­gek miatt, amelyeket koráb­elmúlt évet eredménnyel zárni. Biztonságot adott, hogy csaknem 3 ezer hektá­ron megvalósult a meliorá­ció, 1500 hektáron mélylazí­tást végeztek, csaknem 1300 hektáron pedig mésszel ja­vították a talajt. így aztán, ha nem is világraszóló, de megfelelő eredményeket ér­tek el növénytermesztésben, hiszen búzából 41, kukoricá­ból 45, lucernából 90, napra­forgóból pedig 23,4 mázsás hektáronkénti átlagtermést takarítottak be. A szarvas­marhalétszám 200-zal nőtt, mintegy 200 literrel növeke­dett a tejtermelés. Kedvező eredményt hozott a bikahiz­lalás is. Szorult helyzetük­ben nagyobb gondot fordí­tottak a kisegítő üzemágra, a homokbányára, az építő­iparra, a szállításra. Az el­múlt két évben jelentős ösz- szeget, mintegy 50 millió fo­rintot fordítottak beruhá­zásra. Legtöbbet a meliorá­cióra költöttek, de jutott pénz gépi és építési beruhá­zásra is. Mindent egybevetve na­gyon hosszú idő után most fordult elő először, hogy két egymást követő évben is nyereséges lett a gyulavári Lenin Termelőszövetkezet. ban a nagyvállalat kiegyen­lített. Részben az önállóság­gal járó készletnövekedés terhei, illetve a nem éppen szerencsés vagyonmegosztás miatt. A start tehát eltérő kondíciókkal indította az út­jára a vállalatokat. Szinte mindenütt felülvizs­gálták miként felelnek meg a vezetők — a művezetőktől az igazgatóhelyettesekig — az új feladatoknak. Énnek során lehetőség nyílt több személyi változtatásra, a fia­tal, törekvő szakemberek elő­léptetésére, a munkában el­fáradt, a feladatoktól lema­radt vezetők kicserélésére. Létrehozták egyúttal azokat a funkcionális osztályokat is, amelyek korábban csak a nagyvállalatoknál voltak, il­letve másokat igyekeztek kellően megerősíteni. Mind­ehhez új szakembereket vet­tek fel, illetve ahol lehetőség adódott, ott, a meglevőkből emelték ki ezeket. Elsősor­ban a kereskedelmi osztályo­kat erősítették meg közgaz­dászokkal, piackutatókkal. Ennek ellenére a vártnál ki­sebb mértékben nőtt az ön­állósult vállalatoknál az al­kalmazotti létszám, hiszen jórészt belső tartalékok hasznosítására törekedtek. Ezt szolgálta, hogy sok he­lyütt szakintézetek bevoná­sával elkészítették a már ön­állósult gazdasági egység működési és szervezési sza­bályzatát. De minden szabályzatnál hatékonyabbnak bizonyult, hogy az önállóvá vált válla­latoknál mindenekelőtt a dolgozók is bizonyítani akar­ták: képesek saját lábukon megállni, pátyolgatás, tá­masz nélkül is sikeresen Nagy teljesítményű ventillátorokat gyártanak Nagy teljesítményű ventil­látort készít a Mecseki Szén­bányák Béta bányája szellőz­tetésének korszerűsítéséhez a Szellőző Művek. Két hasonló berendezésük működik már a Tatabányai Szénbányák új nagyegyházi bányaüzemében is. A Mecseki Szénbányáknak szállítandó ventillátor telje­sítménye — akárcsak két ha­zai elődje, üzem közben is változtatható. Ugyanakkor ez a típus kielégíti a fokozott biztonsági követelményeket is. Szikramentes kivitele le­hetővé teszi a metánt tartal­mazó bányalevegő biztonsá­gos elszívását, és veszély- helyzetben az áramlási irány a motor leállítása nélkül megfordítható. A berendezés üzembiztonságát különféle el­lenőrző műszerekkel védik, így akár több tíz évig szünet nélkül dolgozhat. A ventillátor egy skót vál­lalat tervei alapján készülés ez szállítja a berendezés né­hány részét is. megoldani feladataikat. A gazdasági vezetés mellé el­sőként az üzemi pártszervek, pártbizottságok álltak, ame­lyek már az előkészítés idő­szakában is elvi és egyúttal operatív segítséget adtak. Mozgósító tevékenységükkel nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a mindennapi gazdasági teendőket mara­déktalanul elvégezzék az üze­mekben, műhelyekben, mi­közben az átállás időszaká­ban alaposan megnőtt a gaz­dasági vezetés leterheltsége. Mert mi tagadás, kezdetben az önállósulás gondjait, nö­vekvő feladatait nem annyi­ra a munkásoknak, mint a vezetőknek kellett vállalni­uk. Az üzemi demokrácia kü­lönböző fórumai minden elő­ző időszaknál hatékonyabbá, elevenebbé váltak. Korábban a nagyvállalati rendszerben, objektív okok miatt is e fó­rumok többnyire formálisak voltak. Az éves, gazdasági, szociális terveket a nagyvál­lalati tanácskozásokon hagy­ták jóvá. Természetesen előt­te megvitatták a gyáregysé­gek szintjén is, csak hogy ide az idő rövidsége miatt álta­lában előkészületlenül, nagy vonalakban kerültek e ter­vek. Az érdemi munkának különben sem volt nagy esé­lye, hiszen a döntéseket be­folyásolni nemigen tudták, legfeljebb csak elfogadni. Gyökeresen megváltozott a helyzet a gyáregységek önál­lóvá válásával. Az üzemi de­mokrácia fórumai így már teljes egészében és hatéko­nyan betölthetik hivatásu­kat. S ez volt, s ma is a ga­ranciája annak az optimiz­musnak, amely általános jel­lemzőjük az önállósult vál­lalatnak a „mély vízben” is, ahol másképpen, az eddigi­ektől eltérően kell „úszniuk”, alkalmazkodniuk a változó és új viszonyokhoz, követelmé­nyekhez. Andrássy Antal (Következik: Sír-nevet ala­pon) rdemes lenne az ut­cán megállítani né­hány járókelőt, és megkérdezni, mit tudnak a termőföld értékéről, annak megóvásáról ? Szinte biztos­ra vehető a válasz: a föld értékes, óvni kell, sajnos, nem mindig sikerül... Könnyen lehet, hogy beiga­zolnák az egyik földdel fog­lalkozó szakember vélemé­nyét, miszerint „érzik a tár­sadalom szinte valamennyi rétegében a földvédelem fon­tosságát, már-már brosúra- szérűén fújják. De, hogy mi valósul meg belőle? Arról jobb nem is beszélni!” Va­lóban így állnánk? Kétségtelen, hogy van né­mi igazság a fenti szavak­ban. Honalapító őseink jó helyre települtek Eúrópában, hazánk területének 72 szá­zaléka művelhető. A földré­szen e tekintetben csak Ang­lia előz meg minket. Az is tény azonban, hogy ez a 72 százalék folyamatosan csök­ken. Maga a csökkenés elke­rülhetetlen, a fejlődés vele­járója. Hiszen helyet köve­telnek az autópályák (egy kilométer például 10—-12 hektárt), a lakótelepek, az új ipartelepek. Nem is ezzel van a baj. Inkább a csökke­nés ütemével, és azzal, hogy milyen területre, milyen mi­nőségű földekre kerülnek ezek a létesítmények. Hiszen a gépgyár ugyanúgy termel a sziken, mint a 40 arany­koronás földön. Ilyen egy­szerű lenne a dolog? Sajnos, lényegesen bonyolultabb. Ugyanis, nem mindegy, hogy milyen messze épül az új gyár a várostól, már meg­fúrt kutaktól. Az új kiépítés komoly pénzt igényel. A földelvonás mikéntjét 1961 óta szabályozza tör­vény, sajnos, az előző ötéves terv alatt mégis csaknem hatvanezer hektárral csök­kent országosan a termőföld, és sajnos, nemcsak a rosz- szabb minőségű. Valahogy úgy voltak a beruházó vál­lalatok a kivett földért járó kártérítéssel, mint sok üzem a környezetvédelmi bírság­gal: olcsóbb megfizetni, mint megvásárolni a környezetvé­dő berendezéseket. Az idén — úgy tűnik — fordul a kocka. Az új, mó­dosított földvédelmi törvény ugyanis olyan szigorításokat tartalmaz, amelyek alapos megfontolásra késztetik a termőföldet művelésből ki­vonni akarókat. A kategóri­ákba sorolt földek hektárjá­ért a korábbi összegek há­rom—három és félszeresét kell téríteni. Egy átlagos ér­tékű, 20 aranykoronás föld után január 1-től nem 120 ezer, hanem hektáronként 360 ezer forint a kivonási díj. Ez pedig már lényeges kü­lönbség. A térítési díjakból befolyó összeg fele a. megyei taná­csoknál alkot pénzügyi ala­pot, amely a kivont földek termelésbe állítására fordít­ható. És ez a törvénymódo­sítás másik lényeges eleme. Nemcsak megfizetteti a más irányú hasznosítást, hanem előmozdítja a mezőgazdaság­ba való visszajuttatást is. A két mozzanat együtt hordoz­za magában a legfontosabb célt, a termőföld megóvását, az ésszerűtlen területelvoná­sokat. Újdonság, hogy aki maga is részt vesz bizonyos területek termőképességé­nek visszaállításában, az nem fizeti meg a jelzett összeget. És mi a helyzet Békés megyében? A megye 563 ezer hektárnyi területének 86 szá­zaléka mezőgazdaságilag művelt vagy művelhető. Ha Naponta kétszázötven—há­romszáz tonna hibridkukori­ca-vetőmagot indítanak út­nak az MTA Martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintéze­tének erdőháti vetőmagüze­méből, ahol a befejezéshez közeledik a tavaszra szánt tízezer tonna hibridkukorica­vetőmag feldolgozása. Az el­múlt hetekben harmincöt fajtából csaknem . négyszáz­számba vesszük az erdőket és halastavakat, kiderül, hogy megyénk' 91 százaléka terem valamilyen értéket. E szempontból tehát jobb hely­zetben vagyunk, mint az or­szágos átlag. De vajon ho­gyan védjük a földeket? A válasz erre a kérdésre is megnyugtató: súlyának meg­felelően, jobban, mint orszá­gosan. Természetesen, ez nem jelenti azt, hogy nincs mit tenni, minden a lehető leg­jobb. Cseppet sem örvendetes, hogv az V. ötéves terv ideje alatt 3 ezer 398 hektárt von­tak el a mezőgazdaságtól. Igaz, ennek egyharmadára erdőt telepítettek, tehát to­vábbra is termel. De nem búzát és kukoricát, ahogy azt a népgazdaság várja a megyétől. Kellett a földte­rület az épülő utaknak, olaj- kutaknak, a békéscsabai Len- csési úti lakótelepnek, a Gyulai Húskombinátnak, az 1980-as árvíz idején a gát­építéshez. Termőföldre épül­tek az ár- és belvízvédelmi csatornák, a táblák közötti utak egy része. Azaz: a fel­gyorsult ütemű meliorációs munkák is megkívánták a maguk életterét. Igaz, amennyivel csökkentették a termőföldet, annyival növel­ték a termelés hatásfokát, biztonságát — ezért földigé­nyük sem tekinthető egyér­telműen területvesztésnek. Gondot inkább a racioná­lis földhasználat okozott so­káig a megyében, hogy nem azt termeltek a földeken, amit az ésszerűség diktálna. Fordulni látszik ez az irány­zat is. Tavaly például a 864 hektárnyi gyeptelepítés mi­att kivont szántó helyett majdnem ezerháromszáz hektár gyepet alakítottak szántóvá. Tagadhatatlanul kedvező folyamat. Az ész­szerű földhasználatot támo­gatja egy másik kibontako­zóban levő mozgalom: amely­nek lényege, .hogy tőkeerős, jó földön gazdálkodó mező- gazdasági üzem legelőt bérel gyengébb társától. Nemcsak bérleti díjat fizet a legelőért, hanem feljavítja, bőtermővé teszi. Egyúttal nagyobb saját földön vethet ipari növényt. Az ésszerű hasznosítás fon­tos mozzanata a rekultivá­ció, a termőképesség vissza­állítása. Ebben is léptek a nagyüzemek az utóbbi évek­ben. Két éve 160, tavaly öt­ven hektár rendbehozatalá­ra igényelték az ötven száza­lékig terjedő állami támoga­tást. Az idén sincs hiány a jelentkezőkben, nyolc üzem jelezte, hogy e módon kí­vánja növelni hasznos terü­letét. Kis szépséghibája a dolognak, hogy még mindig a jól gazdálkodó üzemek vannak többségben, ők ér­zik igazán a föld értékét.-_ Megyénkben jobb a M * földvédelem az or­L *J szágos átlagnál. A meavei földhivatal szakem­berei mégis elégedetlenek. De nemcsak azok. A szoká­sos rutinmunkán túl tavaly új dologba kezdtek. A me­gyei KISZ-bizottsághoz for­dultak, hogy adjon ki felhí­vást: vegyenek részt a fiata­lok az elhagyott, romos ta­nyák1 felszámolásában. Az ötlet helyeslésre talált, egye­lőre azonban nem valósult meg. Pedig, a szomszédos Szolnok megyében már gya­korlat a fiatalok e ténykedé­se. De még nem késő. Ha, az idén látnak hozzá, akkor sem. Fontos ez azért is, mert nemzeti vagyonúnkról van szó: ezt védi, gyarapítja, aki a termőföldet megóvja. ezer hektár elvetésére ele­gendő magot dolgoztak fel, és fémzároltak. A gazdaságok az igényelt mennyiség 65—70 százalékát a korai és közép­korai fajtákból kétezer ton­nányi magot külföldre is szállít az erdőháti üzem. A feldolgozással előreláthatóan március 10-re, a vetőmagvak kiszállításával pedig március 20-ra végeznek. B. O. Naponta kétezer-nyolcszáz négyzetméter nádat dolgoznak fel a Sárszentmihályi Állami Gazdaság velencei nádüzemében. Nádpadlót, nádszövetet, kertészeti takarókat készítenek belőle belföldre és exportra. A képen: méretre vágják a nádat (MTI-fotó: E. Várkonyi Péter felvétele — KS) Az önállóság útján o HHH uicc79 9 hüli larnhátl” „unu vissza a uan Idílllldl; M. Szabó Zsuzsa Hibridkukorica-vetőmag Martonvásárról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents