Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-17 / 40. szám
NÉPÚJSÁG o 1982, február 17,, szerda Nyári ruhákat varrnak a Gyulai Szabók Ipari Szövetkezet kötegyáni üzemében. A bérmunkában készített termékeket nagyobb részt külföldi piacokon értékesítik Fotó: Veress Erzsi Minden betegséggel szemben ellenálló, kiváló tulajdonságokkal rendelkező búzával gazdagította a hazai fajtaválasztékot „az MTA Martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézete: az MV—10 középkorai búza a közelmúltban lett államilag elismert fajta. A martonvásári búzacsalád tizedik tagja egy francia és egy amerikai fajta keresztezéséből származik: francia ősétől a kiváló termőképességet, az amerikaitól a betegségekkel szembeni ellenállóképességet örökölte, ugyanakkor mindkét szülőnél korábban érik. Szára rövid, tehát gépi aratásra kiválóan alkalmas. . Az új fajta vetőmagjának szaporítását már megkezdték, s az idén már kisebb mennyiségű elit vetőmaghoz is hozzájuthatnak a gazdaságok. Kell-e nekünk elektronika? Vissza a természetbe! Rousseau szállóigévé lett szavai ma különösen időszerűek, hiszen nemcsak tudományosfantasztikus olvasmányainkból tudjuk, hogy hovatovább saját vívmányaink hatalmasodnak el rajtunk. A természetes életre vágyakozva azonban nemegyszer a mindent tagadás túlzásába esünk. Miközben pocskondiázzuk a technika vívmányait, reggel első dolgunk, hogy bekapcsoljuk a rádiót. Aztán telefonon megszervezzük másnapi programunkat. A munkahelyünkön előkerül a mini számítógép, hogy végrehajthassuk vele a nagy számítógéppel kibocsátott utasításokat. Este leülünk a tévé elé, vagy lágy szintetizátorzenét hallgatunk. A hevenyészett példa is igazolja, hogy az elektronika, ami néhány évtizeddel ezelőtt még a világ nyolcadik csodájának számított, ma már nélkülözhetetlen tárgyaink „lelkét” jelenti. Túlzás nélkül megállapítható, hogy az elektronizálódás mértéke, színvonala egyik legbiztosabb jele egy ország gazdasági fejlettségének. Az elektronika fejlődésére a szédítő gyorsaság jellemző. A gyártmányok erkölcsi kopása 3—5 év, vagy ennél is rövi- debb. Az iparágban évről évre 10—12 százalék az új konstrukciók aránya. Hol a helyünk, nekünk, magyaroknak ebben a mindent fölülmúlóan gyors haladásban? Hiba lenne tagadni, hogy meglehetősen nagy a lemaradásunk a világ élvonalához képest. Szembe kell néznünk a ténnyel: ha tovább nő a távolság köztünk és az élenjárók között, egész gazdaságunk nemzetközi versenyképessége forog kockán. Hiszen az elektronika a termelés és irányítás egész rendszerét áthatja. Olyan időket élünk, mikor nem dúskálunk a fejlesztésre fordítható javakban. Alaposan meg kell gondolni, hogy mire költjük a pénzt, annál is inkább, mert egy- egy hosszú távú program bizonyos kényszerpályát jelent, nemcsak eredményességét tekintve, de a költségekben is. Ezért nem csoda, hogy alapos megfontolás előzte meg a Minisztertanács tavaly decemberi döntését, amely az elektronika központi fejlesztési programjáról határozott. Joggal kérdezheti bárki: ha ilyen ütemű a fejlődés a világban, nem dobjuk-e ki feleslegesen a milliárdokat pusztán azért, hogy a legjobbak mögött haladhassunk? Nem vitás, ha az elektronika minden ágában a csúcsot vennénk célba, aligha jutnánk a japánok, amerikaiak, franciák közelébe is. Ezért a tízéves program az alkatrészek, részegységek fejlesztésére, gyártására összpontosítja az erőket. Azaz: a hazai szakembergárda megkereste azokat a stratégiai pontokat, ahol van keresni valónk. Első lépés a híradástechnikában már alkalmazott építőelemek, szerelvények egységesítése, és a KGST-orszá- gokkal egyeztetett alkatrészcsere. Nem titkoltan a mik-, roelektronikai alkatrészgyártás az a viszonylag szűk, ám annál bonyolultabb terület, ahol a nemzetközi színvonal meghaladása a cél, és nem a hátrányok ledolgozása. A legnagyobb ellenfél most, a kezdet kezdetén nem a világpiac, hanem az idő. Éppen ezért a tervek szerint 1985-ben indulni kell a tömeggyártással. A feladat nehézségét jelzi, hogy vadonatúj technológia honosítására, gyors fejlesztői eredményekre, és — főként a Szovjetunióból — licenc, know-how, gépek vásárlására van szükség. Mindez csak úgy lehetséges, ha' a kutatás-fejlesztés, gyártás és értékesítés láncolatának megújítása, azaz — divatos szóval — az innováció egy kézben összpontosul. A programban részt vevő öt kutatóintézet és tizenhat vállalat, szövetkezet egytől-egyig az átfogó tervből vállal részfeladatokat. Az erők koncentrálására pedig megalakul a Mikroelektronikai Vállalat, amellyel remélhetőleg nem a „hivatalok” száma gyarapszik majd, hanem igazi gesztor-, rendszergazda kerül a program élére. Mi, magyarok, hajlamosak vagyunk arra. hogy végletesen gondolkozzunk saját dolgainkról. Nemrégiben áradozott egyik ismerősöm a buborékmemóriáról, ami csodákra képes az adatok tárolásában, feldolgozásában. No persze azok, „odaát” már itt tartanak — morogta ismerősöm. Nyilvánvalóan elkerülte a figyelmét a hírnek az a részlete, hogy a világszínvonalú termék a Központi Fizikai Kutató Intézet mérnökeit dicséri. A most induló elektronikai programhoz a személyi, a szakmai és szervezési feltételek teljesítése mellett még valami szükséges: ki kell kerülni a kivagyiság és a kishitűség zátonyait. Gazsó L. Ferenc . Számítógépgyártás a KGST-országokban Bolgár számítástechnikai eszközök egy kiállításon (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) 1969. decemberében hat szocialista ország: Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió, majd két évvel később Románia és Kuba is úgy döntött, hogy közös erővel fejlesztenek ki harmadik generációs számítógépeket, és fektetik le a szocialista tábor komputeriparának alapjait. Néhány év múlva, az Egységes Számítógéprendszer, vagy az ismert rövidítéssel ESZR- program égisze alatt már ezen a területen nagynak számító sorozatban készült hétféle, egymással összekapcsolható, egymáshoz illeszkedő különböző teljesítménykategóriába tartozó számítógép. Első lépésként a tagországok elérték az alapj vető célt: az R számítógép- családdal megoldhatóvá váltak a legfontosabb adatfeldolgozási adatok. Közben azonban a technika rohamlépésben haladt, így a partnerek az elmúlt években már megfelelő tapasztalatokkal felvértezve, korszerűbb alkatrészekkel létrehozták az ESZR második számítógépcsaládját, és kidolgozták az automatizált ipari folyamatok komputeri- zált vezérlésére -szolgáló MSZR, Mini Számítógép- rendszert is. A tízéves együttműködés során a tagországok között körvonalazódtak a munkamegosztás formái, szakterületei: Magyarország például az ESZR- ben a legkisebb, az MSZR- ben a legnagyobb számítógépek gyártására szakosodott. Ehhez hasonlóan a perifériák területén is kialakultak a főbb együttműködési irányok: a magyarok például a képernyős megjelenítők, sornyomtatók, a bolgárok a cserélhető mágnestárcsás tárolók, a lengyelek a nagy kapacitású sornyomtatók, az NDK szakemberei pedig az optikai jelolvasók gyártásában értek el jó eredményeket. Az ESZR- programban a nyolc ország 70 gyára, 250—300 ezer munkása és 40 ezer fejlesztőmérnöke vesz részt. Bőséges a tavaszi vetömagellátás A tavalyinál jóval korábban, február derekára befejezték a vetőmagboltok feltöltését a Vetőmag Vállalat területi központjai, és időben elszállították a mezőgazdasági nagyüzemek által/ megrendelt növényi szaporítóanyagokat is. Az elmúlt évben a vetőmagvak többségéből kedvező volt a termés, és a választékot bővítő import is többnyire időben beérkezett, így a későbbiekben is lehetőség lesz a megrendelések visszaigazolására, a ' pótigények fedezésére — erről tájékoztatták az MTI munkatársát a vállalat illetékesei. Van elegendő kukorica-vetőmag. Ahol a hibridkukorica-terület növelését határozták el, ott arra is mód nyílik, hogy éréscsoportonként válasszanak a mezőgazdasági üzemek. A tavalyi harminckilenccel szemben az idén hatvanféle hibrid vetőmag áll a felhasználók rendelkezésére. Jobb és bőségesebb a kínálat vetőburgonyából is. Zavartalan ellátás ígérkezik a következő hetekben. A vetőgumót forgalmazó boltok és ÁFÉSZ-ek a pótmegrendeléseknek is eleget tesznek. A legtöbb fehérjét adó takarmánynövény, a lucerna termőterületének felújítása sem okoz gondot, de csak abban az esetben, ha az évenként kiöregedő, mintegy 80 ezer hektárnyi területen a szükségesnél több vetőmagot nem használnak fel. A háztáji és kiskerttulajdonosok termelési kedvének növekedését jelzi, hogy a zöldségfélék tasakolt vető- magvaiból már az előzetes igény is négymillióval meghaladta a tavalyit-. 1982-ben 43 millió tasak zöldség-, gazdasági és virágvetőmag kapható a boltokban, a már ismert park-, pázsit- és sportkeverékek választéka tovább bővül. Újdonság a Városli- get-fűkeverék. Árusítanak majd ártéri és rézsűs részekre • alkalmas vetőmagvakat Orosházi tanulság: Váltani tudni kell föld története s az emberi történelem egyaránt azt bizonyítja, hogy a fennmaradás legalapvetőbb feltétele a változó viszonyokhoz való alkalmazkodás. Méghozzá az aktív alkalmazkodás, vagyis, az a képesség, amellyel a felszínen megmaradni akaró nem egyszerűen tudomásul veszi csupán az új meg új feltételeket, hanem egyszersmind a maga javára kamatoztatja, mi több, alakítja azokat tovább. Ebben a felfogásban az alkalmazkodás a cselekvőképesség egyik — igen fontos — formája, míg megfordítva, az igazodás hiánya, más szóval a körülményeknek való kiszolgáltatottság cselekvőképtelenséget jelent. Mindez nemcsak az élőlényeknek, az embereknek a természettel vívott örök küzdelmében igazolódik, hanem érvényes a társadalmi mozgásokra, köztük a gazdasági folyamatokban részt vevőkre is. S ezzel el is jutottunk témánk lényegéhez! Az a termelőegység, szervezet, amely időről időre, s kellő időben felismeri a változások irányát, s ezzel együtt képes is felkészülni a változásokat kiaknázó váltásra — megbirkózik bonyolódó, nehezedő feladataival is. Amelyik erre nem képes — nos, az viszonyaink között az erősebb vállalatba való beolvadás, az átszervezés, a feloszlatás vagy a kényszerű szanálás útjára kerül. Ha népgazdaságunk utóbbi három évtizedének történetét, fejlődését vizsgáljuk, azt állapíthatjuk meg, hogy az első két évtizedben a váltás — még a gazdaságirányítás reformját követő egynéhány évben is — mennyiségi növekedést, terjeszkedést hozott a gazdálkodók életében. Amennyiben volt miből bővíteni ük termelésüket, csak rá kellett állniuk a szabályzókkal szegélyezett biztos pályára, s azon — akár bekötött szemmel is — nyugodtan haladhattak előre és felfelé. A hetvenes évek eleje-közepe' azután — ahogy mondani szokták — mindent a feje tetejére állított. Az addig is ismert közgazdasági fogalmak új tartalommal telítődtek, és sorukban jó néhány már-már elfelejtett megjelölés is megjelent, uralkodóvá vált. így kere-' kedett a mennyiség fölé a minőség. A hosszú távú szerződések helyébe az aktív piacozás lépett, a biztonság- . ra törekvő termelést az eb- ben-abban bizonytalanságot is hozó kockázatvállalás 'váltotta fel, a már-már luxus felhasználásig növekvő fejlesztések, beruházások szerepét pedig a tartalékok feltárása. az ésszerű takarékosság vette át. Ebben a színes, és mostanában még tovább színesedő forgatagban az alkalmazkodás legkézzelfoghatóbb kifejeződésévé mindenképp a termékszerkezet-váltás vált, magába tömörítve mindazt a követelményt, amit ma úgy fogalmazunk meg, hogy a gazdasági versenyben való megmaradáshoz nemcsak többet, nemcsak jobbat, de — ezen van most a kiemelt hangsúly — mást is kell gyártani, termelni! Elméletben viszonylag könnyűnek látszik az, hogy egy híradástechnikai vállalat például leáll az orsps magnók gyártásáról, és átáll a kazettás magnetofonok készítésére, ha az utóbbira nagyobb az igény. A gyakorlatban viszont nem ilyen egyszerű a megoldás, mert kezdve attól, hogy ki kell fejleszteni egy versenyképes típust, vagy megvásárolni a licencét, a technológia kialakítása, a dolgozók betanítása, a célgépek, a nyersanyagok beszerzése bizony együtt nem kis ideig tartó, nem kis feladat. És nincs , ez másként a mezőgazdaságban sem. A szarvas marha-tenyésztést nem könnyű baromfitartásra cserélni, de a kukoricatermesztést is csak megfelelő körültekintéssel, a vetésszerkezet alapos áttekintésével, az agronómiái szabályok — vetésforgó, gépesítettség-gé- pesíthetőség stb. — tiszteletben tartásával lehet többek között cukorrépa-termesztésre átváltani. Ha érdemes egyáltalán! A cukorrépát ez alkalommal nem véletlenül említettük. Az orosházi Dózsa Tsz ugyanis, ahol mostanáig „idegen” növénynek- számított a cukorhozó, 1981-ben éppen a kukorica vetésterületének csökkentésével vetett el 400 hektár cukorrépát. Ezt a lépést sokféleképpen értékelhetjük, a tagság meg a tsz-vezetés viszont aszerint ítéli meg, hogy a cukorprémiummal együtt ez az ágazat önmagában 13 millió forintos nyereséget hozott tavaly a tsz-nek. A Dózsa Tsz-nél maradva tovább is elemezhetnénk még a jól megalapozott váltásban rejlő lehetőségeket, hiszen a közös gazdaság az előbbi mellett hétmillió forint tejprémiumot is zsebretett a tejtermelés arányának jelentős növelésével — ami a termelési szerkezet egészét tekintve ugyancsak változás, változtatás. Ugyanebben a szellemben vágtak bele a háztáji baromfi hizlalás megszervezésébe, a saját takarmánykeverő megépítésébe, s a területi méretekben visz- szaszorult kukoricatermesztés minőségi átalakításába. Az orosházi Dózsa Tsz tehát példáját adja annak a mezőgazdasági termelői magatartásnak, amely — helyesen — még a legjobb természeti adottságok talaján sem tekinti véglegesnek a korábban már „bejáratott”, s ma is olajozottan működőnek tűnő termelési szerkezetet. Hiszen a három és fél ezer hektáron 1979-ben elért 10 .és fél milliós, majd az 198Ö-as 16 és fél millió forintos nyereség „leple alatt” ülhetett volna a tsz évekig még a babérjain. Ezt az utóbbi 16 milliót ugyanis minden különösebb erőfeszítés nélkül 1981-ben újfent elérhették volna akkor is, ha minden marad a régiben. Szerencsére váltpttak, s ez a váltás megkétszerezte vállalkozásaik hasznát! O isszatérVe ezután kiindulópontunkhoz, azt kell befejezésül még egyszer nyomatékkai megállapítanunk az orosházi Dózsa Tsz példájából is merítve, hogy váltani tudni kell, méghozzá idejében. Akkor, amikor az alapok még kellően biztosak ehhez a váltáshoz, nem pedig akkor, amikor már csak annyi reményünk lehet a váltásban, mint az „utolsó szalmaszálban”. Kőváry E. Péter Vadászati szezonzárás Mezöberényben (Tudósítónktól) Mivel a fácánállomány összetétele már nem teszi lehetővé a kakasok további kilövését, ezért a mezőberényi Vörös Csillag Vadásztársaság a február 14-i vadászattal befejezte az 1981/82-es vadászati szezont. Az elmúlt időszakban 36 vadász. a hajtők népes seregének segítségével 220 darab élő n.vu- lat fogott be. 162 pedig terítékre került. Fácánkakasból 20 százalékkal több jutott puskavégre, mint az előző szezonban. Az őzállomány csökkent, ezért a kilövésre is kevesebb lehetőség volt. A vadásztársaság mintegy 10 ezer hektáron gazdálkodik. Ezen a területen nagyüzemi mezőgazdasági termelés folyik, amelynekvelejárója a kemizá- lás, a nagy teljesítményű gépek, eszközök használata, valamint a nagyüzemi táblámért. Ez ' a tendencia hátrányosan érinti a vadállományt, ezért . szükséges, de célja is a társaságnak a vaddal való gazdálkodás. A vadkacsázás ennek a sportnak az egyik legszebb része — vallják a mezőberényi vadászok. Erre azonban a helyi területi viszonyok nem adnak lehetőséget. A szezon utolsó vadászata jó hangulatban, fegyelmezetten zárult. A méltó befejezést az eldördült sortűz jelentette. Barna Mihály
