Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-17 / 40. szám

1982. február 17., szerda NÉPÚJSÁG Szomszédolás jtömmmszÁG, Kongresszusra készülnek. Mikor kezdődött a vöröske­resztes mozgalom a Szege­di Ruhagyárban? Orosz Pé- terné vöröskeresztes titkár szerint a gyár megalapítása­kor, tehát több mint har­minc esztendeje. A szerve­zet céljait,- és a gyár dolgo­zóinak érdekeit szem előtt tartva ápolják, népszerűsítik az önkéntes véradómozgal­mat. Nem kis eredménnyel, hiszen számtalanszor, bebi­zonyosodott már, hogy a csaknem négyszáz véradó bármikor készen' áll az arra rászorulók megsegítésére. Különösen nagy gondot for­dítanak . az egészségvéde­lemre. Orvosi előadásokat, ismeretterjesztő filmvetíté­seket rendeznek azokról a témákról, amelyek leginkább foglalkoztatják a dolgozókat. Több mint 400 nyugdíjasa van a gyárnak, a róluk való gondoskodás nagy feladat a vöröskeresztes aktíváknak. Napi munkájukhoz tartozik az ebédhordás, gyógyszere- zés, hiszen a nyugdíjasok között sok az idős, beteg em­ber. Nevelés. Lehetőleg ne ne­veljük más gyerekét. Főként, ha nem akarjuk, hogy szü­lei minket neveljenek meg. Csendes beletörődéssel né­zem, ahogy a gyerekek ját­szanak a ház előtt. Rohan­gálnak, sikítoznak. Roland- ka a vezér köztük. Attilát lelöki a bicikliről, Norbikat megrúgja. Nettit fellökni nem bírja, belerúgni nem mer, hát ügyesen felbuktat­ja, amikor a kislány elsza­lad mellette. Anyuka néha szelíden rászól: „Rolandka, nem az óvodában vagy!" Végre egyszer megbotlik Ro­landka egy' kőben, és hasra esik előttem. Csendes kár­örömmel nézem. Lám, a gonoszság mégis elnyeri méltó büntetését. A kisgye­rek feltápászkodik, körülnéz, és a világ legtermészetesebb módján beletörli sáros kezét a nadrágomba. Hároméves múlt. Még sokra viszi. Vizsgálat: Az orvos sokáig vizsgálja Gusztávot, és se­hogy sem tudja megállapíta­ni. mi a baja. Végül mély- értelműen kijeléhti: „— Men­jen haza, vegyen forró für­dőt. Azután sétáljon felöltő nélkül egy-két órát. — És úgy véli, ez segít? — Nem. De majdnem biztosan tüdő- gyulladást kap, ezt pedig könnyen felismerjük, és si­keresen gyógyítjuk!" Ragaszkodnak a szakmá­jukhoz. Kik azok. akik el­hagyják szakmájukat, és nem képesítésüknek megfe­lelően helyezkednek el? Az 1980—81-es tanévben végzett szakmunkások munkaválla­lásáról készült felmérésben erre keresett választ a Pá­lyaválasztási Tanácsadó. Az 1980—81-es tanévben kétezer- százhatvannégyen szereztek szakmunkás-bizonyítványt, közülük hatszázhetvenegy a leány. Mindössze 138-an vál­tak meg a szakmájuktól, s ez a végzettek 6,4 százaléka. Feltűnő, hogy a mezőgazda- sági szakmunkásképző inté­zetet végző lányok 23 száza­léka közvetlenül a végzés után elhagyja szakmáját, más.munkát keres. Pénz nélkül nem megy. — Nincs egy forint fejlesz­tési alapunk sem — siránko­zott a szövetkezet elnöke, majd hosszasan ecsetelte, •- hogy a gazdasági szabályo­zók milyen hátrányos hely­zetet teremtettek számukra. — Nincs egy forint fejleszté­si alapunk sem — örvende­zett a vállalat igazgatója, majd hozzátette: — Minden­ki asztalhoz ült, és számolni kezdett: mit kell csinálni azért, hogy saját részesedés nélkül hitelt kaphassunk. Jó néhány vállalat példáján bi­zonyítható, hogy^ a pénzte­lenség nem egyenlő az öt­lettelenséggel. Hétfőn reg­gel hallottam a rádióban a nálunk minőségi köröknek fordított japán kezdeménye­zésről. A dolog lényege: a hét végén, munkaidőn túl leülnek a munkások és ve­zetőik, s fél órát azon mor­fondíroznak, hogyan lehetne jobban szervezni: precízeb­ben, kevesebb veszteséggel elvégezni munkájukat. Ná­lunk is kezdik bevezetni ezt a módszert — tudósít a rá­dió. Közben azon gondolko­dom, vajon mennyi idő kel­lene, hogy az egész ország­ban a. szocialista brigádok­nak tett ajánlások közé fel­vegyék ezt a metódust, egyelőre a havi egyszeri ilyen „ülést". Diáksport. Balmazújváro­son, a Lenin Tsz munkacsar­nokában került sor a „Spor­tolj velünk!" járási verse­nyének első körzeti küzdel­meire. A balmazújvárosi ösz- szecsapáson öt helyi iskola, Egyek és Hortobágy úttörői és ifivezetői mérték össze tu­dásukat. A hét csapat vetél­kedőjében a hortobágyiak bi­zonyultak a legügyesebbnek. HÍRLAP A peches betörő. Ha vala­ki, úgy a 48 éves hódmező­vásárhelyi Doktor László joggal kivívta már többszö­rösen is e címet a megye notórius bűnelkövetői köré­ben. Az Északi utca 90. szám alatt lakó, „civil" foglalko­zásaként rokkantsági nyug­díjas legutóbbi büntetését is kitöltve, ott folytatta, ahol abbahagyta. Február 2-ára virradó éjjel, illetve már előzőleg, a késő esti órákban felfigyelt rá a rend­őrjárőr egy italboltban, ahonnan Doktor László egy idő után eltűnt. A rendőrök „megszondázták” a környé­ket, és nem is csalódtak. Kisvártatva meglátták „em­berüket” a Szeremley utcá­ban, amint éppen az egyik lakóház kerítésén át igye­kezett az utcára, már dolga- végezetten. Egy onnan lopott tyúk és egy kakas volt nála. A bíróság gyorsított eljárás­sal egyévi börtönbüntetésre ítélte. Étel-ital 82 millió forint értékben. Az Alföldi Vendég­látó Vállalat .szegedi területi igazgatósága 12 ezer ember étkeztetését látja el napon­ta. A vállalat tevékenységé­nek jelentőségét jól érzékel­teti- egyetlen adat is: az 1981-es esztendőben csak­nem 82 millió forintos for­galmat bonyolított le. En­nek háromnegyed részét az ételek „hozták”. Üj élelmi­szertermékeket is népszerű­sít a vállalat: az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat által készített baromfifelvá­gottat és virslit.­SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROUiTAfiJAL EGYESÜLJETEK I Harminckét éve hivatalve­zető. A köpcös termetű, őszülő hajú, közvetlen em­berről első látásra valószí­nűleg senki sem seiti. hogy ezen a fontos munkahelyen már több mint három évti­zede ő a vezető. Mosolyogva sorolja: reá három dolog jellemző: az egyik, hogy a posta a legelső munkahelye, és reméli, a legutolsó is lesz. A másik érdekesség: 32 éve hivatalvezető, amire az igazgatóság területén nincs példa. Naav Imre. akiről az írás szól. Kisúiszálláson szü­letett. és féléves kunszent­mártoni „kiruccanás” után visszatért szeretett városá­ba. Ami a jellemét illeti: a többiek szerint áldott jó szí­ve van. Kiabálni még nem hallották alaptermészete, hoev csak kérni szeret, hi­szen azt vallja: van énnen elég stressz az életben, nem szükséges hogv ezt egv munkahelyi vezető fokozza. Összeállította: Verasztó Laios Pártfogó a mély vízben Gyylán működik a megyei tanács gyermek, és ifjúság­védő intézete. Az egyik iro­dában beszélgettünk Dobos­áé Hegyesi Katalinnal. Mo­solygós arcú, 27 éves fiatal- asszony. Hivatásos pártfogó. Az országban a legfiatalabb. — Sohase gondoltam, hogy hivatásos pártfogó leszek. Nincs is olyan iskola az or­szágban, amely gyermek- és ifjúságvédelmi feladatokra készít fel. Én óvónőképzőt végeztem. Tanulmányaimat a gyógypedagógiai főiskola pszichopedagógiai szakán szeretném folytatni. Ide minden elképzelés nélkül, csak úgy az utcáról jöttem, amikor hallottam, hogy az intézet hivatásos pártfogót keres. Ez tavaly januárban tqrtént. Az igazgató elvtárs elmondta, hogy bűnözőkkel is kell foglalkoznom. Segíte­nem kell őket, hogy vissza­térjenek a becsületes útra. — Nyomban igent mon­dott? — Ö, nem. Egy hétig gon­dolkoztam. Izgalmasnak tűnt a feladat. — A pártfogók többsége ,az idősebb korosztályból került ki. Olyanok közül, akiknek nagy emberismerete, és élet- tapasztalata van. — Motoszkált bennem ez a gondolat. Hogyan tudok helytállni? Koromnál fogva közelebb állok a nálamnál 8—10 évvei fiatalabb nem­zedékhez, mint az idősebbek. Könnyebben teremtek kap­csolatot. Talán ez az elő­nyöm. De szív is kell ehhez a munkához. Érezni kell a fiataloknak, hogy minden lé­pésem értük történik. Dön­töttem, elvállaltam. Febru­árban már a mély vízben voltam. Rájött a munka ízére — Februárban szabadult a tököli fiatalkorúak börtöné­ből egy 18 éves fiú. Vele kellett felvennem a kapcso­latot. Sarkadon, a cigányte­lepen lakott. Este volt, lehe­tett vagy hét óra. Ügy vél­tem, ilyen tájban biztosan otthon találom. Beültem a kocsimba. A férjem, enyhén szólva, nem nagyon rajon­gott, hogy egyedül megyek ilyen helyre, mégpedig az esti órákban. Bevallom, tele voltam drukkal. Soha éle­temben nem jártam még ci­gánytelepen. Hogyan fogad­nak? Biztosan otthon lesz­nek a szülei is. Vajon meg­érzik, hogy segítő szándék­kal lépem át a küszöbüket? — A ház új volt. Nemrég építették állami kölcsönből. Mégis elhanyagoltnak, gon­dozatlannak tűnt. A padlót' felszedték. Valószínű, befű- töttek vele. A nagyszobában vagy húszán voltak. Vágni lehetett a füstöt. Mikor be­léptem, csend lett. Gyana­kodva méregettek. Elmond­tam, miért jöttem. Akkor egy magas, jóképű, erőteljes testalkatú fiú lépett hozzám. Bemutatkozott. Ö volt az én első pártfogoltam. Meglepett az udvariassága, ahogy be­kísért a másik szobába. Ott beszélgettünk. — Miről? — Arról, hogy miképpen kell viselkednie. A múltját nem ^irtattam. A jövőre ké­szítettem fel. Éreztem, biza­lommal van irántam. — Mikor járt le a pártfo­gói felügyelete? — Most, januárban. A feltételes szabadlábra helye­zése is véglegessé vált. Egy éven keresztül rendszeresen tartottam vele a kapcsola­tot. — Mivel volt a legtöbb gondja? — A munkahelyén hama­rosan kiderült, hogy megjár­ta a börtönt. Az ilyesmi megnehezíti a beilleszkedést. Persze, voltak vélt sérelmek is. Elmentem a munkahe­lyére. Beszéltem a vezetők­kel. Nagyon megértőek vol­tak. Azt hiszem, közreműkö­désük sokat segített abban, hogy a pártfogoltam magára leljen. — Most hol dolgozik? — A Békéscsabai Kon­zervgyárban. Rájött a mun­ka ízére, remélem boldogul­ni fog nékülem is. Van egy élettársa, kisbabát várnak1. Vissza Aszódra — Minden esetben ilyen sikeres a pártfogói közre­működése? — Sajnos, nem. Itt van egy gyulai fiú esete. Min­den jel arra mutatott, siker­rel fogok járni. Azért került a vádlottak padjára, mert pénzt lopott. A bíróság pró­bára bocsátotta. Néhány hó­nap múlva ismét bűncselek­ményt követett el. Ellopta a szülei gépkocsiját és össze­törte. Ekkor a bíróság javí­tó-nevelő intézeti nevelésre ítélte. Egy évet töltött Aszó­don. — Hol találkozott vele először? — Az intézetben kerestem fel márciusban, kapcsolatfel­vétel céljából. Szimpatikus­nak tűnt, kissé öntelt, túl magabiztos, de nagyon értel­mes volt. Az intézet utógon­dozói szobájában négyszem­közt beszélgettünk. Először is arról, hol akar dolgozni és lakni. Majd a bíróság ál­tal előírt magatartási szabá­lyokról. Mindent megígért. Kijelentette, nem akar visz- szakerülni Aszódra. Hónapo­kig élt bennem a remény, hogy sikerül jó útra téríte­ni. A szülei is bíztak benne. — Velük is tartotta a kap­csolatot? — Még mielőtt az intézet­be mentem volna, felkeres­tem őket. Rendes, becsületes, igyekvő emberek. Három gyermekük van. Az én párt­fogoltam volt a legidősebb. Várták vissza, és megbocsá­tottak neki. — Hogyan illeszkedett be­le az itthoni környezetbe? • — A munkahelyén szor­galmasan dolgozott. Elége­dett voltam vele. Aztán, egyik napról a másikra, fog­ta magát és elköltözött ott­honról. a munkahelyére sem tért vissza. Megszegte a bíró­ság által előírt valamennyi magatartási szabályt. Felele­venítette a kapcsolatot ko­rábbi barátaival, akik a vád­lott-társai voltak. A tényt jeleztem az ügyészségnek. Indítványozni kellett a ja­vító-nevelő intézeti nevelés elrendelését. Januárban, bí­rósági döntés alapján, ismét visszakerült Aszódra. — Miért változott meg a fiú magatartása egyik nap­ról a másikra? — Hosszan beszélgettem erről vele. Őszintén kijelen­tette, hogy vissza akar ke­rülni az intézetbe. Magyará­zatot nem tudott adni. Érzé­sem szerint azért, mert Aszó­don jobban megbecsülték, mint idehaza. Kiváló szelle­mi képességével magára vonta a nevelők figyelmét. — Mi lesz vele? — Talán most a büntetés­nek meg lesz a kellő hatása. Már nem fogok vele foglal­kozni, amikor kijön az inté­zetből, nagykorú lesz. De ér­dekel a sorsa, mint vala­mennyiüké, akikkel foglal­koztam. Megbánást tanúsított Szerencsére több a jó pél­da. Egy gyulai fiút 18 éves korának betöltése előtt né­hány héttel felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a Gyulai Járásbíróság, tizen­két rendbeli kerékpár- és motorkerékpár-lopás miatt. Mindezt tetézte még egy tra­gédia is. Édesapja öngyilkos lett. Egy éve állt pártfogói felügyelet alatt. Édesanyjá­val és egy általános iskolás testvérével lakik együtt. — Mikor találkozott vele először? — A bírósági tárgyaláson. Mély megbánást tanúsított. Jelenleg is szégyelli a bűn- cselekményeket. Kifogástala­nul dolgozik immár három éve, ugyanazon a munkahe­lyen. Időközben a nyolc osz­tályt is elvégezte. Most ka­zánfűtői tanfolyamra jár. Le szeretne érettségizni. Ritka eset, hogy az ilyen fiatalok távolabbi célokat tűzzenek ki maguk . elé. Még akkor is nagy dolognak tartom, ha netán nem sikerült mindent megvalósítani. Én valameny- nyi pártfogoltamat tanulásra ösztönzöm. — Miről szoktak beszél­getni? — Leginkább a magatar­tási szabályokról. Ezeknek a betartását rendszeresen el­lenőrzőm. Legutóbb a csa­ládban elfoglalt helyét vitat­tuk meg. De beszélgettünk a babátokról, a lányokról, meg az intimebb dolgokról is. — Milyen a baráti köre? — Nem tart kapcsolatot azokkal, akikkel a bűncse­lekményt elkövette. — És az érzelmi élete? — Tartózkodó, érzékeny lelkű fiú. Nagyon szereti az édesanyját és a kistestvérét. Anyagilag is támogatja őket. — Mivel foglalkozik sza­bad idejében? — Sokat olvas. Mindig be szokott számolni a legújabb könyveiről. Most kaptam tő­le egy névnapi üdvözlőlapot. — Más pártfogoltjától is kapott már? — Egy év alatt hármuk­tól. Egyszer pedig ballagási ünnepségre hívtak meg. Ezek a gyerekek' nagyon há­lásak a segítségért. Meg azért is, hogy a felnőttek érdeklődéssel fordulnak fe­léjük. A közömbösséget azon­nal észreveszik, és magukba fordulnak. Dobosné Hegyesi Katalin hivatásos pártfogóhoz a gyu­lai járás és a város tarto­zik, 64 fiatalkorú ügyével foglalkozik. Közülük 25-en már álltak a bíróság előtt. Feladata ezeknek a félresik- lott életű fiataloknak a visz- szavezetése a társadalomba, a becsületes útra. A többiek esetében a prevención van a hangsúly. A pártfogói munkának' megvan az ered­ménye. A múlt évben a gyulai járásban a 27 pártfo­gói felügyelet alatt, álló fia­tal közül csupán kettő volt a visszaeső. Serédi János Horgászközgyülés Alakulásának tízéves év­fordulóján, február ' 15-én tartotta ünnepi közgyűlését a városi tanács sporthorgász- egyesülete Békéscsabán a költségvetési üzem éttermé­ben. A 115 fős közösség előtt dr. Szántay János elnök szá­molt be az 1981. évi munká­ról, a versenyek eredményei­ről, az oktatásról és a halfo­gásról. 1980-ban 13,9 kilo­gramm volt az átlagfogás, 1981-re 15,4 kilogrammra emelkedett. Az összfogás 12,1 mázsa volt, ezzel á mennyi­séggel a 16. helyet foglalja el az egyesület a megye hor­gászegyesületei között. A Bé­kés megyei intéző bizottság területén egyébként 112 000 kilogramm halat fogtak a múlt évben. A zárszámadás, vagyon­mérleg és az 1982. évi költ­ségvetés ismertetése után a fegyelmi bizottság elnöke ar­ról számolt be, hogy sajnála­tos módon tavaly — az egye­sület fennállása óta először — egy sporttárs a horgász­rendet sértő fegyelmi vétsé­get követett el, ellene sza­bálysértési eljárás folyik. A hozzászólások után a közgyűlés a napirendi ponto­kat elfogadta. Javaslatok hangzottak el az idei okta­tások, versenyek, vizsgák időpontjairól, az ifjúsági horgászok táboroztatásáról, és csapatversenyeken való részvételükről. Módosították az egyesületi tagdíjakat: míg a felnőtt férfiak tagdíja változatlanul 150 forint évente, a nőkét 100 forintban, az ifjúságiakét 50 forintban állapították meg. Végül tombolatárgyakat sorsoltak ki, majd horgász­témájú filmek vetítésével ért véget a jubileumi közgyűlés. — plp — A kolonial búloresalád új darabbal gazdagodott. A mezőberényi szövetkezetben ez évtől kezdve gyártják a komplett hálószoba részeként a fent látható franciaágyat. Az év végéig a belföldön forgalomba kerülő bútorból 150 készül Fotó: Martin Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents