Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-15 / 12. szám

1982. január 15., péntek o fl vasasok és vasutasok tárgyaltak Tanácsülés Kevermesen A két évvel ezelőtti szak- szervezeti választások után megalakult, a bizalmiakra és főbizalmiakra épülő vál­lalati testületek egyre in­kább alkalmassá válnak a megnövekedett szakszerve­zeti feladatok ellátására — állapította meg csütörtöki ülésén a vasasszakszerve­zet elnöksége. Azoknál a vállalatoknál, ahol a párt- és- a gazdasági vezetés időben felismerte e testületek szerepét és jelen­tőségét — s ez a döntő több­ség — ott a vállalat előtt álló feladatok kialakításá­ban és végrehajtásában eredményesen dolgoznak a testületek. Vannak azonban olyan gyárak, ahol még ma sem érvényesül a közös fe­lelősség, ezért a bizalmi munka csak formális. Min­dig ugyanazokat a kérdé­seket tárgyalják meg, ame­A vasutasok szakszerveze­tének központi vezetősége csütörtökön tartotta ez évi első ülését. A legfontosabb napirendi pont — természe­tesen az idei tervek, felada­tok számbavétele volt. Szemők Béla szakszerveze­ti titkár elmondta: 1982-ben várhatóan 270 millió utast szállít a MÁV, vagyis körül­belül annyit, mint az elmúlt évben. Előreláthatólag va­lamelyest csökkennek a rö­vid távú utazások, a távolsá­gi forgalom azonban növek­szik. Az igények magasabb színvonalú kielégítése érde­kében növelik a vonatok alapsebességét, bővítik az expresszvonati rendszert, egyes vonalakon több vona­tot indítanak, a menetrende­ket pedig a lehetőségek sze­rint igazítják a megválto­zott igényekhez. A gazdasági fejlődés mér­sékeltebb ütemét, valamint a nemzetközi kereskedelmi A csütörtökre virradó éj­szaka kezdődött igen erős le­hűlés miatt hajnalban szo­katlanul hideg idő volt or­szágszerte. A hideg a közle­kedésben is éreztette hatá­sát. A levegő magas páratar­talma miatt a kicsapódott, s a burkolatra fagyott nedves­ség még síkosabbá tette az utakat. A köd talán még en­nél is jobban nehezítette a közlekedést. Megyénkben több helyen csupán 10—20 méter volt a látótávolság. A síkosság és a rossz látási viszonyok mi­att, számottevően lelassult a közúti forgalom. A megye főútvonalain elkopóban van a jég és a hókása, az alsóbb­rendű utakat továbbra is csaknem mindenütt vastag lyeket a felsőbb szintű tes­tületek, mert nincs módjuk saját ' munkaterületükre adaptált döntéseket hozni. A tapasztalatok szerint a dolgozókat sok helyütt to­vábbra is csak utólag tájé­koztatják egy-egy kérdésről. A testületi ülések egy ré­szén pedig még mindig el­sősorban bér-, jövedelem- és szociálpolitikai kérdések­ről vitatkoznak, s alig esik szó a gazdálkodásról, a ter­melési-fejlesztési kérdések­ről. Ezek azonban többnyire csak kiragadott példák, s az iparvállalatok többségé­nél nem a negatív jelensé­gek érvényesülnek. A leg­több üzemben közvetleneb­bé és szorosabbá vált a dolgozók és a különböző szintű szakszervezeti testüle­tek kapcsolata. viszonyok alakulását figye­lembe véve, 1982-ben a MÁV az áruszállításnak csak kis­mértékű növekedésével szá­mol. Várhatóan 131 millió tonna árut fuvaroznak, 1,6 százalékkal többet, mint ta­valy. Aktív kereskedelempo­litikával szükséges ezt az árumennyiséget megszerez­ni, zavartalan elszállításához pedig tovább kell javítani az árutovábbítás feltételeit, valamint a rendezőpályaud- vari és a határállomási munkát. Egyes fizikai mun­kakörökben ezután sem le­het számítani a létszámhely­zet feszültségének feloldá­sára. Éppen ezért a ter­vekben szereplő feladatokat csak a teljes munkaidőnek mintegy 5 százalékát kitevő, 12,6 millió túlórával tudják elvégezni. A MÁV kiemelt feladat­ként kezeli a munkakörül­mények javítását, az erre a célra fordítható összegek 5,3 százalékkal nagyobbak a ta­valyinál. jégpáncél fedi. A jégbordák még nagyobb figyelemre késztetik a gépjárművezető­ket. Az utakra szórt só dél­tájban éreztette hatását, ám az esti óráktól újabb lefa­gyásra kell számítani. Kérjük a gépjárművezető­ket, hogy az út- és látási vi­szonyoknak megfelelően vá­lasszák meg a sebességet, ke­rüljék a hirtelen kormány- mozdulatot és fékezést, ha a látási viszonyok indokolják, kapcsolják be a járművek tompított fényszóróját. A hideg a vasútnál is érez­tette hatását. A váltók gyak­ran lefagynak, több vonat kisebb-nagyobb késéssel ér­kezett céljához. — sz — A Kevermes községi kö­zös Tanács január. 14-én, tegnap délután ülést tartott. A munkaterv jóváhagyása után Balogh Ferenc vb-tit- kár ismertette a költségve­tés és a fejlesztési alap 1982. évi tervezetét. Beve­zetőjében hangsúlyozta, hogy az idén is tovább kell szor­galmazni a pénzügyi-gazdál­kodási egyensúlyt javító in­tézkedéseket, egyebek kö­zött az ésszerű takarékos­sággal elért eredmények megőrzését. Ami az 1982-re előirány­zott költségvetést illeti, több A napokban jelent meg az Új Aurora-füzetek soro­zatának négy új kiadványa. Dér Endre József Attila-dí- jas író négy, lírai hangvételű novelláját olvashatjuk az egyikben. írásai a Békésben töltött gyermek- és ifjúkor élményei nyomán születtek. Filadelfi Mihály versesfü­zete „A szavak udvarát ku­tatom” címmel jelent meg, a válogatás egy téma köré csoportosul: a versek és jegyzetek a Duna -menti né­pek közötti hídteremtés gon­dolatához kapcsolódnak. A harmadik füzet TJjházy László, Battonyán élő, fia­tal költőt mutatja be hu­Csütörtökön kihirdetett végzé­sével jogerőre emelte a Legfel­sőbb Bíróság a halálbüntetést, amelyet a háromszoros gyermek- gyilkos Kohányi Ferenc ellen szabott ki első fokon a miskolci Megyei Bíróság. Az elítélt nem kért kegyelmet, védője viszont — hivatali kötelességét teljesít­ve — kegyelmi kérvénnyel for­dul az elbírálásra jogosult El­nöki Tanácshoz. A magyar büntetőítélkezés tör­ténetében példa nélkül álló bűn­ügyet a bíróság előre kitervel- ten, különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett ember­ölésnek minősítette, s úgyszól­ván semmi enyhítő körülményt nem talált, ezért egyértelműen indokoltnak tartotta mind az el­sőfokú, mind a fellebbviteli tár­gyaláson a kiszabható legsúlyo­sabb büntetést. A bűnügy előz­ménye röviden annyi, hogy 1981. július ll-én Miskolcon, az avasi új városnegyedben egy tízemele­tes lakóház tetejéről Kohányi Ferenc a mélybe lökte egymás szeme láttára 3, 7 és 8 éves gyermekét, Anitát, Attilát és Ist­vánt. Mindhárman szörnyet hal­tak az utca kövezetén. Negye­dik testvérük, a 10 éves Ferenc — a gyilkos apa vallomása sze­rint — csak azért nem jutott er­re a sorsra, mert elmenekült otthonról. A vádlott felesége is csak véletlen távollétének kö­szönheti életét, mert Kohányi — mint vallotta — azt forralta ki magában, hogy az egész csalá­dot elpusztítja. Elhagyott az asz- szony, akit most is szeretek, többszöri kérlelésemre sem akart visszajönni hozzám és a gyere­kekhez — ezzel próbálta magya­rázni szörnyű tettét. Holott már mint 2 millió 800 ezer forint jut majd Dombiratosra a 13 millió 104 ezer forintból. Az itt feltüntetett kiadások között legtöbbet, közel 3 milliót, az általános iskolák­ra fordítandó összeg teszi ki. Ezen túlmenően: fejlesz­tési alapból járdásításra és belvízvédekezésre Kever­mesen 1,4 millió, Dombira­toson pedig csak járdásítas- ra 240 ezer forintot irányoz­tak elő ebben az évben. A tervezet megvitatása és el­fogadása után bejelenté­sekkel zárult 3 tanácsülés. —y—n szonhárom verssel. A szerző első önálló jelentkezése ez. Beck Zoltán „Építőáldo­zat” című füzete néprajzi írásokat tartalmaz. Megis­merkedhetünk ezekből az emberélet fordulóival a bat- tonyai magyarságnál, olvas­hatunk megyei építőáldozati emlékekről és nyomon kö­vethetjük Táncsics Mihály jelenlétét a folklórban. Mind a négy Üj Aurora- füzet Petöcz Károly tipog­ráfiai ízlését dicséri, Beck, Ujházy és Dér füzetét Fila­delfi Mihály, Filadelfi ver­sesfüzetét pedig Petőcz Ká­roly szerkesztette. a nyomozás során és a bírósá­gon is bebizonyosodott, a tanúk közül sokan elmondták, hogy sze­mélyesen látták: az elvetemült apa nagymértékben és rendsze­resen italozott, részegen több­ször ütlegelte a feleségét, bán­talmazta, állandó rettegésben tartotta négy gyermekét is, így. az már csak következmény, hogy az asszony meg akart szabadul­ni férjétől. Dr. Pék Sándor, a Legfelsőbb Bíróság három büntetőbíróból álló ítélkező tanácsának vezető bírája a jogerőre emelkedett ha­lálbüntetés indokolásakor fel­idézte: a borzalmas bűncselek­mény bizonyítékaiból a bíróság egyértelműen vonhatta le a kö­vetkeztetést, hogy a 31 éves Kohányi Ferenc bűntettével csak ez a kivételesen alkalmazott bün­tetés áll arányban. Igazságügyi orvosszakértők és elmeorvosok véleménye szerint a magából ki­vetkőzött apa kóros személyisé­gű, érzelmi élete színtelen, se- kélyes, szűklátókörű, önző, ser- tődékeny, bosszúra hajlamos, életvezetése egyenetlen volt. mindamellett nem elmebeteg, nem gyengeelméjű, szellemi le­épülésben vagy tudatzavarban nem szenved, s a családirtás el­követésekor sem szenvedett. A bűncselekmény tárgyi súlya, a végrehajtásában tanúsított kitar­tó következetesség olyan mér­tékben veszélyes a társadalom­ra, hogy annak védelme érdeké­ben feltétlenül indokolt a legsú­lyosabb büntetés kiszabása, mert enélkül nem érhetők el a bün­tetőjogi büntetés általános cél­jai, közöttük a megelőzés, a visszatartás az írott normák meg­sértésétől. Köd, síkosság az utakon Négy Új Ourora-füzet Családirtásért halálbüntetés Békéscsabán a kertészeti és köztisztasági vállalat a napokban lehullott, nagy mennyiségű hó eltakarításáról tolólapos kistraktorral gondoskodik Fotó: Martin Gábor Hazai turizmus A megnövekedett szabad idő, .a külföldi utazások költségeinek emelkedése két­ségtelenül egyre több csalá­dot arra ösztönöz, hogy sza­bad idejének, szabadságának kellemes eltöltésére a hazai lehetőségeket vegye eső­sorban számba. Ehhez nyújt bő lehetőséget az IBUSZ most megjelent programfü- zete. amelyben belföldi aján­latait kínálja az érdeklő­dőknek igen széles skálán. Nemcsak egy-kétnapos, a hétvégek szabadnapjaihoz alkalmazkodó túrákat, ha­nem belföldi üdüléseket is találunk benne nagy válasz­tékban. Dicséretes e kezdeménye­zés nemcsak azért, mert a szabad idő hasznos eltölté­sére, s ezen keresztül isme­retszerzésre sarkall, hanem azért is, mert hazánk leg­szebb tájait hozza közel, olyanokat, amelyekről eddig nemigen tudtunk. Nyugdíjasok és járadékosok falun O . tathatatlan tény, hogy a magyar fal­vak társadalma na­gyon mélyről jött, a változás itt a legszembetűnőbb. Kü­lönösen büszkén emlegetjük a mezőgazdaság átalakulá­sát, korszerűsödését, amely­nek előnyeit az egész ország élvezi. Arról azonban egy pillanatra sem szabad meg­feledkezni, hogy a változást, a korszerűsödést alapvetően az a paraszti generáció való­sította meg, amely ma nyug­díjban van, vagy holnap ke­rül oda. Viszont, ha őszinte választ akarunk adni arra a kérdésre, hogy milyen ma falvainkban a nyugdíjasok és járadékosok helyzete, élet- körülménye, a velük való in­tézményes törődés, távolról sem lehet a megelégedés hangján szólni. A különböző statisztikai adatok és faluszociológiai vizsgálatok egyértelműen jel­zik, hogy falvaink egy ré­szében rohamosan növekszik a nyugdíjasok aránya. Külö­nösen jellemző ez az agrár­jellegű falvakra, ahol a la­kosság egyharmada — egyes falvakban fele — nyugdíjas korú. A nyugdíjasok helyzete pedig arra utal, hogy a tár­sadalom még nincs kellően felkészülve az életkor-növe­kedésre, az idős emberek nö­vekvő arányára. Ez a felké­születlenség kifejezésre jut anyagiakban, intézményi« szolgáltatásokbán, az egyéni ps a kollektív tudat állapotá­ban, vagyis az idősekkel szembeni egész vélekedésben, a hozzáállásban. A faluban élő nyugdíjasok anyagi helyzete, életnívója természetesen távolról sem egységes, számos tényező ala­kítja. Mindenekelőtt az ak­tív kereső korban kialakult anyagi bázis és a fizikai ál­lapot. Vizsgálati tapasztala­taink arra utalnak, hogy bár nem egyformák a falusi nyugdíjasok körülményei, mégis van néhány tényező, amely a nyugdíjasok cso­portjára jellemző. Falvaink­ban ma két népességcsoport van meglehetősen szűkös anyagi helyzetben. Az egyik az alacsony jövedelmű fiatal családok. A másik a mező- gazdasági nyugdíjasok és já­radékosok. A nyugdíjasok többsége, amíg fizikailag bírja, igyek­szik különböző módon kiegé­szíteni bevételeit: munkát vállalnak a termelőszövetke­zetben, és dolgoznak a kis­gazdaságokban. Az idős, fi­zikailag legyöngült embere­ken azonban a munkalehe­tőségek és a kistermelés ke­vésbé segíthetnek, és a nyugdíj összegének emelke­dése is legfeljebb kompen­zálja az árszínvonal emelke­dését. De nemcsak erről van szó. A termelőszövetkezeti nyugdíjasok jövedelmébe a háztáji gazdaság jövedelmét is bekalkulálták. A háztáji azonban többnyire hagyomá­nyos eszközökbe, elsősorban kézi munkára alapozott gaz­daság. Az egyre idősebb, né­ha fizikailag is leromlott nyugdíjasok viszont egyre kevesebb erőt képesek kifej­teni. Gyakran a ház körüli munkát sem képesek elvé­gezni, nemhogy a háztáji gazdaságot rendben tartani. Mindezeket figyelembe véve, felmerül az a jogos igény, hogy valamilyen intézmé­nyes formában segítsék a nyugdíjasok háztáji termelé­sét, ''vagy valamilyen módon kárpótolják őket a háztáji­ért. Nincs felkészülve a társa­dalom az idős embereket sújtó, elmagányosodási ve­szélyek elhárítására. Intéz­ményesen sem: jóllehet ma­gányos embereket máskép­pen is sújt a betegség, az időjárás, más erőfeszítést igényel tőlük a napi gondok megoldása stb. A tanácsok által foglalkoztatott gondo­zónő csak a legsúlyosabb helyzetűeken enyhíthet. Egyes helyeken ugyan már működtetnek szociális ottho­nokat az öregek számára, az esetek többségében azonban a falusi öregek nem szíve­sen mennek oda, de nem is igen van férőhely. Vannak olyan törekvések, hogy út­törők vállalnak bizonyos gondoskodást egy-egy idős emberről; fát vágnak, vizet hordanak, kitakarítják a la­kást, esetleg be is vásárol­nak. Ez a továbbiakban is' kedves segítség lehet, de nem az intézményes megol­dás helyett, hanem mellette. Nincs felkészülve a társa­dalom a szolgáltatásokkal sem. Amennyiben egy magá­nyos ember megbetegszik, vagy egy idős házaspár akár csak átmenetileg, hosz- szabb-rövidebb időre fizikai állapotában leromlik, s nem tudja a ház körüli munkát vagy a legegyszerűbb napi tevékenységet sem elvégezni, nem tud intézményes szol­gáltatáshoz jutni,, a házak leromlanak, elmarad a tata­rozás, sőt, néha a takarítás is. Ki kell alakítani' azokat az intézményeket, amelyek elsősorban saját környeze­tükben gondoskodnak az öregekről. S ennek éppen olyan természetesnek kell lennie, mint ahogyan a gyermekgondozásnak és -ne­velésnek megvannak a maga intézményei, a csecsemő- gondozás, az óvoda, az isko­la. Az egyénnek is meg kell változtatni szemléletét, és egész értékrendjét az idő­sebb emberekkel szemben. Jelenleg a közvéleményben, különösen a falusi közvéle­ményben azt tartják termé­szetesnek, ha a nyugdíjasok „visszavonulnak”, erősen csökkentik igényeiket, nem szórakoznak, nem költenek akkor sem, ha van pénzük, nem házasodnak. Elvárják tőlük, sőt, megkövetelik, hogy kevés nyugdíjukból, megtakarított pénzükből gyermekeiket, unokáikat ajándékozzák meg. Ritkán enyhíti egyedüllétüket egy- egy „nyugdíjasok klubja”, amit maguk igazgatnak. Pe­dig akinek nem az anyagiak jelentik a fő gondot, az leg­inkább éppen a magányos­ságtól szenved. A nyugdíjasoknak ma szükségük van gyermekeik (ha vannak) segítségére is. E téren is különböző gya­korlattal, gondokkal lehet találkozni. Sokszor azonban a kioktató hang élessége — amelyet a „hálátlan gyere­kekhez” intéznek — kívánja feledtetni a társadalom mu­lasztását is. Nem teljesen korrekt dolog ugyanis a szü­lők iránti érzelemmel vissza­élni. I képzelhető, hogy or­szágos méretekben, I intézményesen ol­danak meg mind az „alapel­látást", mind a „fizető” ellá­tást, szolgáltatásokat is. Bi­zonyos életkorú rétegeknek sajátos szolgáltatásokra van szüksége mind a falun, mind a városban. Lehetséges, hogy a községi-városi költségvetés keretében számos megoldási variáció alakulhat ki, ame­lyek egy későbbi időben or­szágos intézménnyé fejlőd­hetnek. Akár a községek, vá­rosok, valamint a népfront, a szakszervezetek és a TOT, a SZÖVOSZ „szövetkezésében” is. Módra László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents