Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-13 / 10. szám

1982. január 13., szerda o n kulcsszó: gondolkozni Még a tél elején nagy sikerű újítási kiállítás és ankét zajlott le Békéscsabán a HVDSZ megyei bizottsága és a megyei tanács ipari osztálya szervezésében. A kiállított tárgyak változatosak voltak, értéknagyság szerint is, hi­szen a 100 forintos eszmei díjazottól az egész komoly összeget kitevőkig terjedt a skála. Összességében jól ki­fejezték a vállalatok újítási tevékenységét, s mindazt, a sok ötletet, tudást, akaratot, amely a dolgozókban rej­lik. Az egyik nagykiállító a Békés megyei Vegyesipari Vállalat volt. Képekkel és eredetiben 13 újítással sze­relt, jól tükrözve a dolgo­zók kezdeményező kedvét és annak eredményét. A szá­mok is ezt mutatják: 1978- ban 26 beadott újításból 18- at hasznosítottak, 1979-ben -15-ből 11-et, s 1981-ben 20- ból 15-öt. Elektromos próba- pad, villamos csatlakozó, habszivacs-daraboló, tömö- rítőállvány, hogy csak egy párat említsünk a kiállítot- takból. És a gyakorlatban már nagy sikert aratott széntüzelésű Simplex kazán, amely több mint újítási-ta­lálmány. Zsíros János laka­tos csoportvezető, az szb termelési felelősének talál­mánya. Rengeteg újítása volt már — Hogy mennyi, darab­számra össze se tudom szá­molni — mondja, míg a rak­tárban . sorakozó, szállításra váró takaros és szép kivite­lű kazánokat nézegetjük. — Csak azt tudom, hogy min­dig újítottam valamit. Volt, amiért 500 forintot kaptam, de olyan is, amelyikért 18 ezret. Meg arra emlékszem, hogy már gyerekkoromban is a gépek vonzottak, érde­keltek. De ugyancsak meg kellett küzdenie az élettel, hogy egyáltalán a közelébe kerül­hessen a gépeknek. Tanyán laktak, sok kis testvér és szegénység. Inasnak sem tudták adni. Cseléd, föld­munkás. Huszonkét éves 1947-ben, amikor az újság­ban meglátja, hogy mezőgaz­dasági gépszerelői tanfo­lyam indul Békésen. Je­lentkezik, s három hónap múlva úgy érzi, révbe ke­rült. Gépállomás, gépjavító, Bánya ES, majd ez a válla­lat. S mindenütt megbecsült, elismert munkás. — Talán azért is, mert ne­kem, soha se volt rossz gé­pem. Igaz, vigyáztam is rá, úgy, mintha az is ember lenne. Szeretettel. És ezt a gép is meghálálja. S az első, a kezdeti évek után úgy 25 évvel ezelőtt újítani kezd­tem. Ez már a Bánya ES- nél volt, ahol az elektromos kanalas kotrógépet, a bú­gért. robbanómotorosra ala­kítottam át. S azóta mindig törtem a fejemet valamin. Mit tud a Simplex? A vegyesipari vállalat már jó ideje foglalkozik közpon­ti fűtésű kazánokkal, s a tü­zelőanyag a szén-olajrgáz utat járta meg, hogy aztán az energiatakarékosság je­gyében újra a szénhez tér­jen vissza. — Még gázkazánokat gyártottunk, amikor a szén- tüzelésűn kezdtem gondol­kozni. Abból indultam ki, hogy nincs mindenütt gáz, falun vagy tanyán például. A korszerű központi fűtés viszont ott is kellene. De más szempontjaim is voltak, amelyek haszna csak ké­sőbb, most mutatkozik meg igazán. A berendezést ugya­nis hazai, alacsony kalóriá- jú szénre terveztem, mégpe­dig felsőbegyújtásra, mert ez a gazdaságos; továbbá olyan­ra, hogy egyszerűen és gyorssan lehessen takaríta­ni. Mindhárom szempont az energiatakarékosságra utal, azt segíti elő. Hogy a gyen­gébb minőségű fűtőanyagból is. kevesebbel, jobb hatás­fokot lehessen elérni. Az első kazán nem felelt meg a kitűzött célnak, de arra jó volt, hogy az újabb töprengést elindítsa, s elké­szülhessen a mostani, a tö­kéletes változat, amelyiket megint ő maga, otthon pró­bált ki, majd aztán mások is. Bevált, s így már elindul­hatott az elfogadáshoz veze­tő úton. Megegyeztek a vál­lalattal, hogy szolgálati sza­badalom lesz, ez mindkét félnek előnyös. 1980-ban ' a nullszériából 15 darabot vit­tek a szegedi ipari vásárra, ahol két nap alatt elkapkod­ták. Tavaly már beindult a tervszerű gyártás, s az idei évben már kapós is. Há­romféle nagyságban, há­romféle nagyságú lakáshoz. Mi az, ami nem mindegy? Ezeken a kazánokon — amelyek nemcsak családi házak, de kisebb üzemcsar­nokok, műhelyek fűtésére is alkalmasak —, az egyszerű­ség dominál. Kívül, belül. S akkorák csak, mint egy régi fajta kályha. — Az egyszerűség,' azt hi­szem, mindenben nagyon fontos, minden megoldásnál erre kell törekedni. A célhoz ugyan sokféleképpen el le­het jutni, de mégsem, min­degy, hogyan. Mennyi anya­gi és emberi erővel. Példa­ként említhetem a daruszé­ket, amit jó ideje gyártunk, s azóta^ több újításom volt rajta. Az eredmény: nem­csak jobban felel meg a kí­vánalmaknak, de harmad­rész idő alatt készítjük el. Most megint egy újabb meg­oldáson gondolkozom. Mert szokás szerint mindig van valami, ami nem hagy nyu- S°dni- yass Márta fl Ganz-MÁVDG külföldön Bangladesi megrendelésre új típusú mozdonyokat, Üj- Zélandba motorvonatokat, csehszlovák atomerőműhöz kazettaátrakó berendezést, a magyar olajbányászat részé­re pedig ugyancsak új fej­lesztésű gázmotorral hajtott kompresszorokat készít az idén a Ganz-MÁVAG. Ez utóbbiakból — amelyek érté­ke egyenként 25 millió fo­rint — hatot állítanak elő, és szállítanak hazai vevőjüknek. Ezek a berendezések a nagy- vállalat felgyorsult gyárt­mányválaszték-korszerűsí­tésének eredményei. A Ganz-MÁVAG 1982-ben az ipari átlagnál jóval na­gyobb mértékben, 8—10 szá­zalékkal növeli termelését a tavalyihoz képest. Vala­mennyi idén készülő gyárt­mányukra már van vevőjük a világ szinte minden részé­ről, sőt néhány cikkből a rendeléseket rangsorolták, s így akad olyan megrendelő­jük is, akinek igényét csak jövőre teljesíthetik. A gyár termékei iránt igen nagy a kereslet itthon és külföldön egyaránt. Ebben az is nagy szerepet játszik, hogy idei kínálatuk csaknem egyharmada új konstrukció vagy teljesen új gyártmány. Ezek közé tartozik például az az átrakódaru, amely már hídnak is beillik, s ame­lyet a csepeli szabadkikötő­ben szerelnek fel. A MA­HART megrendelésére terve­zett berendezés vezérlése tel­jesen automatikus, s meg­oldja a különböző konténe­rek ki- és berakását is. Mini meteorológiai állomások Mini meteorológiai állomá­sokat létesítettek a Zala me­gyei Közúti Igazgatóság za­laegerszegi, nagykanizsai, lenti és zalaszentgróti üzem- igazgatóságán. A szélsebes­ség- és talajhőmérők, a lég­hőmérők, valamint a relatív páratartalmat mérő és rög­zítő műszerek elsősorban a téli hónapokban nyújtanak segítséget a közúti szakem­bereknek. Ha például a mű­szerek magas páralecsapó­dást jeleznek, azonnal indít­hatják a szórókocsikat a sí­kosság megelőzésére. A gyulai 613 as Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulói rendszeresen gyakorolják választott szakmájukat a jól fel­szerelt tanműhelyben. Képünkön: a leendő gépszerelők a traktor sebességváltójával ismerkednek Fotó: Fazekas László Növényvédő szerek Dorogról A Kőbányai Gyógyszeráru- fíyár dorogi üzemében gyorsított ütemben gyártják- a növényvédő szereket, hogy mielőbb elszál­líthassák a tavaszi hónapokra kért mennyiséget. A cukorrépa egyik védőszeréből. a7 Adóiból már teljesítették az összes meg­rendelést: 80 tonnát küldtek be­lőle a gazdaságoknak. Gyorsí­tott ütemben készülnek a Léná­éi! és a Norton elnevezésű ter­mékek. amelyek ugyancsak a cukorrépa védőszerei. ^Február végére kiszállítják a dorogi üzemből a gyümölcsösök és a gyógynövények védelmére kért Geonter nevű szert is. Ügy szá­mítják, hogy március közepére teljesítik az első negyedévi megrendeléseket, hogy akKor se legyen hiány ezekből a szerek­ből. ha korábban Köszönt be a jó idő. A tervek szerint 1933—31-re fo­kozatosan évi ötezer tonnára emelik a Dorogon gyártott nö- .vényvédő szerek mennyiségét. E készítményeket a gyógyszerek­kel azonos vagy hasonló nyers­anyagokból állítják elő. ezért különösen gazdaságos és előnyös az ilyen termékek gyártása a gyógyszergyárakban. Gumicsizma és golyóstoll... Kinek ajánlja könyveit dr. Bőn István? Akire egy egész szakosí­tott sertéstelep állategész­ségügyét bízták, s aki emel­lett egy termelőszövetkezet állatorvosi teendőinek is eleget tesz,- nem beszélve a háztáji állomány ellátásról — az örül, ha esténként le~ rúghatja a gumicsizmát, és kipihenheti magát. Ahogy mondani szokták: ez a szak­ma, ez a feladat egész em­bert kíván. Talán ezért is van az, hogy a szakmunkás-, szakemberképzés tanköny­veit elsősorban egyetemek, kutatóintézetek tudományos munkatársai írják. Igaz, így a szakkönyvek elméleti meg­alapozottságához, tudomá­nyosságához aligha férhet kétség, kérdés viszönt, hogy a gyakorlati munkában mennyire adhat segítséget, eligazodást egyegy tudomá­nyos értekezés. A sertés fá­jós fogának eltávolításakor ugyanis a tennivalókról leg­alább annyit kellene tudnia a kiképzett gondozónak, mint a fog szerkezetéről. A tapasztalatokból kiin­dulva hirdette meg végül is 1975-ben a Mezőgazdasági Könyvkiadó a TOT-tal és az ÁGOK-kal karöltve azt a jeligés pályázatot, amellyel új típusú, alapfokú mező- gazdasági szakkönyvek meg­írására serkentette a mező- gazdasági szakembereket. Olyan könyveket vártak a pályázóktól a meghirdető szervek, amelyek úgy adnak szakmai ismereteket, hogy azok elsajátítását önmagu­kért beszélő képsorok is se­gítik. s a" könyv nyelvezete, a megírás módja a kétkezi munkásoknak is kedvet csi­nál a szakirodalom rendsze­res olvasásához. Ezen a pályázaton nyert harmadik díjat a Kamut— muronyi SERKÖV állator­vosa, dr. Böő, Isti-án, a ko­ca- és kangondozóknak, az elletőknek és a malacneve­lőknek írt „Szakértelemmel több sertéshús” című köny­vével. A bíráló bizottság 88 pályaműből válogathatott, és a sertéstartással foglalkozó munkák közül ezt tartotta a legkiemelkedőbbnek. A siker nyomán a kiadó felkérte a szerzőt egy máso­dik könyv megírására is. amely „Amíg a malacból hí­zott sertés lesz üzemben és háztájiban” címmel a ser­téshizlalók könyveként nem­rég került a könyvesboltok­ba. Ez alkalomból kérdeztük meg Böő Istvánt: mi indít- ja a gumicsizmás állatorvost arra, hogy pihenőidejét ala­posan megkurtítva, golyós- tollal folytassa, amit a fecs­kendővel már nem érhet el? — Jó tízéves helyisme­rettel és gyakorlattal a há­tam mögött talán szerényte­lenség nélkül mondhatom, hogy tudom: milyen kérdé­sekre vár választ a sertés­gondozó mindennapi mun­kájában. Ezekről a kérdé­sekről a pályázat kiírásáig jó néhány fórumon szóltam is már. Rendszeresen ad­tam gyakorlati tanácsokat kistermelőknek a Népújság Kert és háztáji rovatában, de megjelentek cikkeim a Magyar Mezőgazdaságban és a Kistenyésztők lapjában is. Mindezek alapját adták már a könyvnek, vagyis az anyag együtt állt. csak az éjszakái­mat kellett megrövidíteni, hogy megírjam, összeállít­sam a kötetet. — A sertéshizlalás hagyo­mányos tevékenységnek szá­mít megyénkben, akik ebben nőttek föl, azoknak a kisuj- jukban a szakma, mit kezd­hetnek ők a sertéshizlalók könyvével? — Az utóbbi öt évben a háztáji sertéstartásban is le­játszódott a fajtaváltás, ez azt jelenti, hogy a hagyomá­nyos tartási és etetési tech­nológia már nem alkalmaz­ható. Az állatorvosnak nap­jaink kisgazdaságában ép­pen a nem megfelelő takar­mányozás következményei adják a legtöbb munkát. Úgy hiszem, hogy könyve­met olvasva a gazdák na­gyon sok. a hizlalás ered­ményességét kedvezőtlenül befolyásoló tényezőt maguk is meg tudnak szüntetni por­tájukon. Egybként könyve­met a MÉM Kutatás- és Ok­tatásellátási Központja a sertéstenyésztő ifjúsági és felnőtt szakmunkásképzés­hez, az állattenyésztő szak- középiskolák sertéstenyész­tői szakához és a sertésgon­dozó betanított szakmun­kásképzéshez ajánlja. — Az avatott szakkönyv írók, a szakma, miképp fo­gadja a gumicsizmás kolléga jelentkezését? — Félreértés ne essék, nem tudományos babérokra vágytam, segíteni akartam a OrSMistvún Zssrnsrnrnztä. HÍZOTT SERTÉS l£$2 uzsmBsn és H&T&ifirt termelőmunkát a magam módján. Első könyvem egyébként a legutóbbi OMÉK-on díjat nyert. az igazi erkölcsi elismerés ne­kem mégis az, ha kinn, a tanyán vagy a háznál, aho­vá hívásra vagy ellenőrzés­re megyek, ott látom a köny­vem a polcon vagy az asz­talon. — Lesz-e harmadik kö­tet is? — Nem vagyok se fró, se szakíró. Jó állatorvos sze­retnék lenni. Ehhez azon­ban az kell. hogy megfele­lően képzett munkatársak, betanított és szakmunkások segítsék munkámat. A ta­pasztalatom viszont az, hogy egyre nehezebben oldható meg a szakmunkás-utánpót­lás. Nagyon lassan növek­szik az állattartó szakmák közmegbecsülése. társadal­mi rangja. Jó lenne, egy olyan könyvet írni, amely meggyőzően mutatja be en­nek a pályának fontos sze­repét, szépségeit. S ezzel se­gíteni a közfelfogás átala­kítását, a szakmunkáskép­zés gondjainak megoldását. Hogy vállalnám-e megírni ezt a könyvet? Talán, ha hosszabbak lennének az éj­szakák, mert bizony a nö­vekvő követelmények mel­lett a pihenésre is egyre na­gyobb szüksége van az em­bernek . . . (A sertéshizlalók könyve — Vollmuth Frigyes beszé­des. ábráival — a „Mezőgaz­dasági szakmunkáskönyv­tár" sorozatban jelent meg, 1981-ben.) Kőváry E. Péter Gyógynövénytermesztők Kondoroson Idestova három és fél év­tizede, hogy Kondoroson szervezetten gyűjtik a va­don termő gyógynövényeket. Ez az időszak egybeesett a földművesszövetkezet meg­alakulásával és a gyógynö­vényforgalmi vállalat létre­jöttével is. Az ÁFÉSZ — mint a föld­művesszövetkezet későbbi jogutóda — elődjéhez mél­tón \kitűnő partnere lett az időközben világpiacon is megjelent Herbáriának, mely több mint három év­tizeddel ezelőtt felismerte Kondoros és környéke kitű­nő talajadottságát, kedvező csapadék-, napfénymegoszlá­sát. Vagyis, azokat a termő­földi és éghajlati adottságo­kat, melyek nemcsak a va­don termő gyógynövények­nek kedveznek, hanem kitű­nően alkalmasak a különbö­ző szántóföldi gyógynövé­nyek termesztésének meg­honosítására is. Mégis csal? a termelőszö­vetkezetekben megszaporo­dott erő- és munkagépek, valamint a Herbáriától kapott szakmai irányítás, a megfelelő növényi mag­vak, telepítőanyagok együt­tes meglétekor kezdték Bé­kés megye e térségében a tervszerű szántóföldi gyógy­növénytermesztést. Az ed­dig említett alapvető felté­telekhez társult még egy na­gyon fontos tényező. Neve­zetesen az, hogy a Kondo- rosi ÁFÉSZ rövid idő alatt megnyerte azokat a termelő­szövetkezeti tagokat, akik háztáji kisgazdaságaikban próbálták hasznossá tenni szabad idejüket, mezőgazda- sági ismereteiket. Mindez együttvéve eredményezte, hogy 1976-ban már 2 millió 600 ezer forint értékű gyógy­növényt vásárolhatott fel termelőitől a Kondorosi ÁFÉSZ. A különböző gyógynövé­nyek termesztése igen rövid idő alatt az érdeklődés kö­zéppontjába került. Az ÁFÉSZ termelőszövetkezeti keretek között a háztáji te­vékenység elveire építve ke­reste a szántóföldi gyógynö­vények magasabb színvona­lú termesztésének lehetősé­gét. A gyógynövénytermesz­tőket szakcsoportba tömörí­tették. A kondorosi ÁFÉSZ igazgatósága így látta bizto­sítottnak, hogy a Herbá- ria által meghatározott ter­melési terv teljesüljön, s a fajtánként megjelölt gyógy­növények felvásárlása meg­történjen. Az sem mellékes, hogy a szakcsoporti tagság előnyökkel jár. A szakcso­port létrehozásának szüksé­gessége, illetve életképessége már 1978-ban beigazolódott. Ugyanis a tervezett 4 millió forinttal szemben 6 millió 300 ezer forint értékű külön­böző szántóföldi gyógynö­vényt termelt meg és adott le a szakcsoport az ÁFÉSZ- nek, továbbértékesítésre. 1981-ben a Kondorosi ÁFÉSZ keretében tevékeny­kedő gyógynövénytermelő szakcsoportnak már 96 tag­ja volt. Jelenleg csaknem húszféle gyógynövény ter­mesztésére tud vállalkozni a szakcsoport. A szántóföldi termelés mellett a vadon ter­mő gyógynövények gyűjté­sét, felvásárlását sem ha­nyagolja el az ÁFÉSZ. Még a múlt év végén el­készült az idei esztendő szántóföldi gyógynövény-ter­mesztési terve. E szerint a Herbária igényeinek meg­felelően ebben az évben a szakcsoport tagjai 51 hektá­ron termelnek különböző gyógynövényt, várhatóan 5 millió forint értékben. így többek között borsikafüvet, máriatövismagot, ánizst, kakukkfüvet, citromfüvet, benedekfüvet. ■ Hajdú Mihály, a Kondoro­si ÁFÉSZ elnöke szerint évekre előrevetítve fenntart­ható, sőt továbbfejleszthető a szántóföldi gyógynövények termesztése. Viszont azt is elmondta, hogy minden eset­ben tiszteletben tartják a Herbária által meghatá­rozott mennyiségeket, mert jól tudják, a megtermelt ter­méket el is kell adni. Ez viszont már népgazdasági érdek is. Balkus Imre

Next

/
Thumbnails
Contents