Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-13 / 10. szám

1982. január 13., szerda Szomszédolás CSOHGRÁD * MEGYEI HÍRLAP A hatékonyság növelésé­nek éve. Szerte Csongrád megyében, a nagyobb ipari vállalatoknál szembe tűnnek azok a változások, amelyek most, az új esztendő küszö­bét átlépve a mindennapi munkára jellemzőek. Már az első napok tapasztalatai jel­zik, hogy az idei követelmé­nyek alapján nagyobb« erő­feszítéseket tesznek, hogy a korábbi esztendőkre jellem­ző kedvezőtlen évkezdési ta­pasztalatok ne ismétlődje­nek meg, és folyamatos le­gyen á termelőmunka. Ma­gyarán: ne tartson hetekig a felkészülés, a szervezés gyors és hatékony, a vállal­kozás pedig sikeres legyen. Támogatás az iskolai sportnak. Szentesen, a Dam­janich utcai általános iskola olyan szerencsés helyzetben van, hogy a legnagyobb ud­vart mondhatja magáénak a társintézmények között. Ezt a lehetőséget kihasználva, és a városban működő üzemek, vállalatok segítségével már korábban sikeres akciót in­dítottak a bitumenes kézi- labdapálya és más létesít­mények kialakítására. Lét­rejött az úgynevezett kon­dicionálóterem és elkészült a korcsolyapálya közvilágí­tása, valamint a palánk, amely lehetővé teszi a jég­korongozást. A röplabdapá­lyát fóliasátorral fedték be, s ezzel a gyerekek téli spor­tolását. játékát is biztosítot­ták. terméket újra zsüriztetik'; megvizsgálják, hogy megfe- lelnek-e még az esztétikai követelményeknek? Külön ellenőrzik az étkezési célra is használható népművészeti termékeket, tálakat, tányé­rokat, csészéket. A szab­ványnak nem megfelelő má­zakat, festékeket kivonják a használatból. Az új eszten­dő más tekintetben is a vál­tozás időszakát jelenti. El­kezdik az úgynevezett apró termékek, a mindössze 4—5 centiméter nagyságú mini­atűr kancsók. tálak, bögrék, butellák készítését. Asszonyok puskával, ku­tyával. Hegedűs Erzsébet csaknem két évtizede tagja a szajoli Béke Vadásztársa­ságnak. Arra a kérdésre, hogy rókán, nyúlon, fácánon kívül lőtt- e már nagyobb vadra is, így válaszolt: — Minden évben átadom valamelyik vadásztársamnak az őzkilövési jogomat^. Meg­érti, ha elmondom, hogy va­lamikor. még kezdő vadász koromban, részt vettem egy selejtezésen. Hajtásból lőt­tem az őzgidára, tűzbe is rogyott. Csakhogy, mire oda­értem. még nem lehelte ki a páráját. Sírt, ahogy mon­dom. sírt az a gida. Ha a határban kóborolva becsu­kom a szemem, néha még most is hallom azt a nyö­szörgést. Azóta nem tudok őzre célozni. A műhelyben nincs fagy- szabadság. A Törökszentmik- fósi Állami Gazdaság surjá- ni kerületében 27-en dolgoz­nak a mezőgazdasági gépek téli nagyjavításán. Január 1 -tői kezdve új, mozgóbéres rendszerben. A majdnem 130 ezer forintos keret a mun­kákat vezető főgépésznek módot ad arra, hogy mennyi­ségileg és minőségileg is job­ban ösztönözze az embereit Mennyit ér a tudás? Evek óta úgy tűnik, némely tanu­ló számára: „a tudás hata­lom” — csak szólam, ami­vel egyetért. Valójában nem a tudásért, hanem a papí­rért, az érettségi bizonyít­ványért tanul. Nem képessé­gei szerint, csak éppen any- nyit, hogy az elégséges meg­legyen. Ez az igénytelenség azért veszélyes, mert aki a tanulásban beéri a mini­mummal, az valószínűleg a munkában sem fog jelesked­ni. Munkahely van elég, és különösen ott, ahol létszám­gondokkal küszködnek, nem számít, hogy a bizonyítvány jeles, vagy alig-alig elégsé­ges — a kezdő fizetés ugyan­annyi. Napirenden a lakásépítés és -felújítás. Kevés építőipa­ri cég büszkélkedhet ma olyan termelési eredmények­kel, mint a Hajdú-Bihar me­gyei Tanácsi Építőipari Vál­lalat, amely 35 millió fo­rintos rekordnyereséget ért el 1981-ben. A vállalat ve­zetősége az elmúlt esztendő­ben intézkedési tervet ké­szített, amelyet termelőegy­ségekre lebontva kaptak meg a dolgozók. Ebben összegez­ték a költségtakarékos gaz­dálkodással kapcsolatos ten­nivalókat, a különféle szer­vezési intézkedéseket, a tech­nikai eszközök koncentrálá­sával kapcsolatos feladato­kat, a technológiai lánc fo­lyamatosságának kialakítá­sát, és a munkafegyelem megszilárdítására vonatkozó teendőket. Úgy tűnik, az új módszer bevált; az állandó szakmunkáshiány ellenére nyolc százalékkal teljesítet­ték túl az éves tervet.­__SZOLNOK MEGYEI M ezőtúri kerámiák négy kontinensen. A megújulás korszakát éli 1982-bea a mezőtúri Fazekasok Népmű­vészeti Háziipari Szövetkeze­te. A nagykunsági táj ősi kerámiaművészetét átfogó közösségben termékszerke­zet-váltás kezdődött. Az elő­írás szerint a belföldi forga­lomban levő 500—600-féle DÉLMAGYARORSZÁG Gyufapalást. A gyufagyar- tás igen régi hagyományok­ra tekint vissza Szegeden. Az ottani öreg üzem vi­szont évről évre — és ezt már vagy tíz esztendeje bi­zonyítja — úgy tud meg­újulni, hogy a csökkenő lét­szám mellett is egyre javu­ló eredményeket produkál. 1981 volt a gyufaipar leg­jobb szegedi éve, 377 és fél millió doboz gyufát gyártot­tak. Ezt főleg annak köszön­hetik, hogy tmk-műhelyük olyan három automata gépet készített saját erőből, ame- : lyek valóban a világszínvo­nalat képviselik. Homokgyönge? A szaty- mazi Homokgyöngye Tsz-t a népi humor „homokgyön­gévé” keresztelte át. Mi ta­gadás, találó az elnevezés. Várhatóan az idén is mér­leg- és alaphiánnyal zár a gazdaság. Hajdan volt veze­tősége balfogásait máig nyö­gi a téesz, de ami akkor szubjetív hibának minősült, mára objektív adottsággá vált. A hatvanas évek ele­jén az akkori elnök azt mondta: ne vegyünk föl hi­telt, ne adósítsuk el a té- eszt. Ennek „eredménye”: az évtized végén volt olyan esz­tendő, amikor nem tudtak mivel szántani. Hová vezet a túltáplált­ság? „Mikor ismerkedtél meg a birkózással?” — Az újság­író kérdésére ez a válasz: — 1979 szeptemberében az SZVSE-néi kezdtem. Megle­hetősen duci gyerek voltam, édesapám legnagyobb bána­tára. Kézen fogott hát, és meg sem álltunk a birkózó­teremig, ahol Bárkányi Zol­tán és Herczeg László edző gondjaira bízott. Az eredmény: a közel­múltban Túrkevén megren­dezett úttörőolimpián Ko­csis Attila, a Dugonics Álta­lános Iskola 8. A osztályos, kitűnő rendű tanulója arany­érmet nyert a szabadfogású, 58 kilogrammos súlycsoport­ban. Összeállította: Szatmári Ilona Mignonnosztalgia Állok és nézem a békés­csabai Munkácsy Mihály Múzeum kiállítását. Fejezetek a magyar kereskedelmi rek­lám történetéből, tájékozta­tás és hírverés a vendéglátó- iparban. Eszembe jut a cso­dálkozó francia, aki a New York kávéházról emígyen lelkendezett: méreteiben és eleganciában, szépségben és ízlésességben a maximumot nyújtó helyiséget még nem láttam. Fogadók, korcsmák, serházak és mulatók tündök­lése. Cukrászdák, szállodák bukása, dinasztiák rapszó- dikus sorsa, titkos receptek, pikáns sanzonok. Gundelek, Ilkovicsok, lugasos kisven­déglők, zseniális szervezők és nagyravágyók. Kínos ele­ganciával öltözött pincérek, megszállott szakácsok. Az ember csak töpreng és gondolkozik. Hogyan, a jó bornak is kell a cégér? Már 1850-ben megelentek a saj­tóhirdetések. az étlap és a menülap. a táncrend. De mi­lyen étlapok! Az úgyneve­zett hektográf eljárás révén az étlapíró naponta bemu­tathatta betűvetési és rajz­készségét. Voltak déli és es­ti étlapok.' A Kőműves ét­terem például hurkalevest kínált 1932-ben. A New York-sorozatot Molnár C. Pál és Fejes Gyula alkotásai díszítették. A menülapot ün­nepi alkalmakra nyomtat­ták. A Kisfaludi Társaság 1902-es díszlakomájának ételsora osztrigával kezdő­dött, és szerepelt rajta vad­sertéshús cumberlandmár- tással. A gyomor mindent kibír? A „Hangya” Szövet­kezet 1928. évi kongresszusi ebédjén 3200-an fogyasztot­ták a 10 pengővel megol­csóbbodott, búzából sütött cipót, a ráfizetéssel hizlalt marhából készült gulyáshúst. az olcsón beváltott, répából kotyvasztott. ka rtellcúikor- ral édesített feketekávét. Mi­Egy régi cukrászda külső képe A Hungexpo programja Az idén harminc ország több mint 50 nemzetközi árumintavásárán és szakkiál­lításán szervezi meg a ma­gyar ipar és külkereskede­lem bemutatóját a HUNG­EXPO. Tavaly 40 ilyen vá­sáron és kiállításon vettek részt. További 8 helyen ren­deztek önálló magyar hetet és gazdasági napokat, áruhá­zi héttel, filmrendezvények­kel kiegészítve. Ilyen önálló magyar bemutatkozásra az idén is lesz lehetőség, legkö­zelebb Hamburgban, majd több dél-amerikai államban. Arab-öböl menti országban és Olaszországban. A Szov­jetunió három városában is bemutatkoznak önállóan a magyar vállalatok. A nemzetközi rendezvé­nyek közül a magyar ipar hagyományosan kiállít Lip­csében, Brnóban, Plovdiv- ban vagy Zágrábban, a ta­vaszi, illetve az őszi vásáro­kon. Moszkvában 3 nagy szakkiállításon szervezi meg a HUNGEXPO a magyar részvételt, a könnyűipari, az elektronikai és a vegyipari bemutatókon. A brnói KGST szerszámgépipari seregszem­lén is láthatók majd magyar gépek. Ezenkívül 12 tőkés, főleg nyugat-európai ország 22 kiállításán is ott lesznek a magyar exporttermékek, köztük a hannoveri vásáron, a párizsi és a brüsszeli élel­miszer-ipari seregszemléken. A tengerentúli vásárok kö­zül kiemelkedik az USA- ban sorra kerülő energeti­kai világkiállítás, amelyre szintén jelentkeztek már ma­gyar kiállítók. A HUNGEXPO idei hazai programjai közül ezúttal is elsősorban a tavaszi és az őszi BNV emelhető ki. Ez utóbbival egy időben tartják majd a Hoventa kereske­delemtechnikai, a Protenvi- ta környezetvédelmi és a STUDEXPO oktatástechnikai kiállításokat. A kőbányai vá­sárközpont 1982. évi prog­ramját áprilisban 3 szakki­állítás nyitja, ezek a CONST- RUMA építőipari, az Auto­service járműkarbantartó és -javító bemutatók, valamint először megrendezendő nem­zetközi tömítéstechnikai ki­állítás. Az őszi évzáró ren­dezvények sorában sor ke­rül a BUDATRANSPACK anyagmozgatási és csomago­lási, valamint a HUNGARO- KORR korrózióvédelmi be­mutatóra. Útikönyv Baranyáról Ebben az évszázadban elő­ször jelent meg összefoglaló mű Baranyáról, mégpedig a legavatottabb személy, a Me­csek vidékének kiváló is­merője, Kolta János földrajz­tudós tollából. A címe: Ba­ranya megyei útikönyv. S Kolta János — miután be­mutatja a kincses Baranya­ként emlegetett táj természe­ti-földrajzi viszonyait, törté­neti múltját, gazdasági és szellemi életét — Pécsről ki­indulva több mint kétszáz településre kalauzolja el az olvasót. A szép kiállítású kö­tetet hetven fotó illusztrálja, és hét térkép egészíti ki. A Mecsek-Tourist irodáiban árusítják jelenleg a bara­nyai útikönyvet. csoda humor az aszályos esztendőben! Persze, voltak itt diétás étrendek is. Gun- delnél, a Geliért Szállóban. Kapni lehetett könnyű, ve­gyes ételeket, jóllakhattak a köszvényesek, a cukorbete­gek, a gyomorsavtúltengés- ben szenvedők. A mai vendég ámul, és nem hisz a szemének. A mostani gasztrofolos, mire- lites vilgunkban azt hiszi, hogy képzelődik. Már a har­mincas évek elején modern eszközökkel és módszerekkel dolgoztak. Tea. forraltbor, sörkülönlegességek, szörp­automaták, palacsintasütés a kirakatban, burgonyaszele- telő gép. étellift. De ez még semmi! Az önkiszolgáló ét­teremben levegőtisztító, szagelszívó berendezés is működött. József Attila a Külvárosi éj című verseskö­tetére ezt írta: „Krassner Menyhértnek, aki Pestre Ja­pánt varázsolt — nem aka­rok sokat mondani, de majd­nem olyan ká'vés ő, amilyen költő én vagyok.” Hogy ki volt az istenített személy? A Japán Művészkávéház tu­lajdonosa. Aztán sokáig nem volt szükség hírverésre a magyar vendéglátásban. Nehéz gaz­dasági helyzet, elmaradott, gyér üzlethálózat az ötvenes években. Elsődleges feladat a közétkeztetés megszerve­zése. Az Ilkovics Népbüfé­ben az ötéves terv kezdetén 20 százalékkal olcsóbb ró- sejblivel emelték a dolgozók életszínvonalát. A Magyar Vasárnap 1950 márciusában ezzel a címmel jelenik meg: Diétaparadicsom az Okto­gon téren. A Miskolci Hír­lap ugyanebben az évben tudtul adja, hogy udvarias- sgi versenyt indítottak a vendéglátó üzemek dolgozói, a Népszava pedig interjút közöl 1949 májusában az el­ső élmunkásnővel. Bizony, akkoriban ezek számítottak különlegesség­nek, ma pedig a hajdani vendéglátás szokásai kelte­nek feltűnést. Mert ki látott még olyat manapság, hogy a vendég ízlése, kérése pa­rancs, az üzletvezető, vagy a főpincér sűrű hajlorígások közepette helyére kísérje a belépőt, és különlegességek ajánlatával halmozza el. Díszctlap a Gundel János tiszteletére rendezett lako­máról Olyasmiről is hallottam, hogy a rosszul sikerült mig­nont a cukrász saját kezé­vel marcangolta széjjel, ne­hogy a vendég asztalára ke­rüljön. Igen. Régen az üz­letvezetőnek tekintélye volt, az üzletnek meg specialitása, jellege, hangulata. Nem tu­dom, lehet, hogy csak a nosztalgia mondatja mind­ezt velem? Aligha. ' Hiszen nem is éltem abban az idő­ben. Ugyanakkor tudom: ma termelő, értékesítő és szol­gáltató jellege van ennek a szakmának. De vendéglátás is...? Engem felettébb za­var, ha nem tudom kiolvas­ni az étlap alján az üzlet­vezető nevét, aki esetleg többet foglalkozik munka- 'Mgyekkel. mint a szakmával. Arra már gondolni sem merek, hogy feltalál valami új ételt, cukrászsüteményt. Megint éz a mignonnosz­talgia. Ne legyünk igazság­talanok. Az utóbbi másfél évben megmozdult a magyar vendéglátás. Éppen ideje volt. Lassan és biztosan megszűnik a gebin, a szerző­déses üzletek vezetői kézbe vették a varázspálcát. Disz­kó, filmvetítés, kabaré a cukrászdában. vendégváró hetek, olcsóbb ebédek és va­csorák az éttermekben. Kí­váncsi lennék, hogy 50 év múlva mit írnak az akkori krónikások a mostani ven­déglátásról. Könnyű, nehéz lesz a dolguk? Újságcikkek­ben mindenesetre nem szű­kölködnek. A szép emlékek­re pedig hosszas nyomozás után úgy is rátalálnak. Fel­téve, ha rendeznek ilyen ki­állításokat. Seres Sándor Hz ősi és fiatal Gyula (Cikk az 1981. október 24-i Pravdából) ősi falak lőrésekkel. Ha­tásos négyzetes bástya a kapu fölött. Széles árok .. . Ilyen a nagy magyar sík­ság, az Alföld egyetlen ép­ségben megmaradt középkori vára Gyulán. A kisváros tiszta, hangulatos utcácskái szeszélyesen kanyarognak a gesztenyesorok, parkok és ligetek között. A vár valamikori őrszo­bájában jelenleg fegyvermú­zeum van, a fegyverraktárat pedig eszpresszóvá alakítot­ták át. A vár belső udvará­ban minden nyáron színházi előadásokat rendeznek. Az ősit újjá varázsolni, újra működésbe hozni, ez az, ami napjainkban Gyulát jel­lemzi. Az MSZMP városi bizottságának titkára. Ko­vács Lajos a volt lovardát mutatja éppen, amelyet uszo­dává alakítottak át. A hely­reállított várkomplexum je­lenleg a pihenni vágyókat fogadja. — Tíz évvel ezelőtt a vá­ros lakossága 26 ezer fő volt, jelenleg 36 ezer — mondja Kovács Lajos. — Rengeteg régi épületet fog­lalnak el a vállalatok. Vala­mikor a városnak egyetlen kisebb üzeme volt, amely piros paprikával fűszerezett „gyulai kolbászt” gyártott, napjainkban a város 27 vál­lalattal büszkélkedhet. Az iparban nyolcezer ember dolgozik. A Gyula márkát gépipari termékek, hidroglóbúszók — amelyeket a mezőgazdasági üzemek részére gyártanak —, kötő- és felsőruházati, vala­mint sokszínű bútoripari termékek viselik. Évről év­re emelkedik a város ipará­nak a Szovjetunióba irányu­ló exportja. Kibővült, új kapacitásokat nyert a hús­kombinát is. A környék 76 termelőszövetkezete és álla­mi gazdasága áll vele szer­ződéses kapcsolatban. — Van két hatalmas hiz­laldánk is, melyekben 40 ezer sertést hizlalunk éven­te — mondja Kiss Lajos, a. kombinát kereskedelmi -igaz­gatója. Nagy munkát vég­zünk a háztájiban hizlalók körében is. Minden nagyobb beruházás és építési költség nélkül az általunk feldolgo­zott sertések majd , felét a háztájiban hizlalják. Szépen épül a város, nemrég adtak át újabb 1500 lakást. A vár szomszédságá­ban 400 ágyas szállót adtak át. Az ősi és az új jó össz­hangban találkozik az új művelődési házban is, amely­nek építését a város üzemei­nek szocialista brigádjai vál­lalták. Igen sok erőt vesz igénybe a régi épületek hely­reállítása, melyek az elmúlt századok emlékeit őrzik. Ez csak helyeselhető. Hi­szen Gyula a nemzeti Him­nusz és az első nemzeti ope­ra alkotójának, Erkel Fe­rencnek a szülővárosa. In­nen származott el az az is­meretlen ékszerészcsalád, amely a világnak ajándé­kozta Albrecht Dürert, a ki­váló művészt. Szülővárosára hagyta 600 alkotását az is­mert festő, Kohán György is. Társadalmi munkával ki­állítóterem készült a részük­re, amely a város neveze­tességei közé tartozik nap­jainkban. Az ősi vár kövéi para­zsán az új létesítések lángja lobog. Kohán képein tükröződő patriótaarcok és -kezek. Ezek az ismertetőjelei a népi Magyarország egy kis sarkának, az ősi és egyben az új Gyulának. Gcraszimov

Next

/
Thumbnails
Contents