Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-12 / 9. szám
1982. január 12,, kedd o A szigctszcnlmiklósi Szigetfő Mgtsz-ben 1979 óta foglalkoznak úgynevezett ketreces hal- tenyésztéssel. A halakat egy régi sóderbánya vizében nevelik és tárolják. A Haltenyésztési Kutató Intézetben kidolgozott technológia szerint, különféle eljárásokkal elérték, hogy a vízfelület nagy hidegben sem fagy be, így télen is ki tudják elégíteni a megrendelők igényeit (MTI-fotó — Fehérváry Ferenc felvétele — KS) Kié az üzem? Az ipari szövetkezet elnöke az állami iparból jött. A munkaszervezés feszességét, a technológiai fegyelem szigorúságát „hozta magával”, és igyekezett meghonosítani a számára új körülmények között. Sikerülni sikerült ugyan a célt elérnie, de nehezebben és hosszabb idő alatt, mint ahogy elképzelte. Korábbi munkahelyén ugyanis megszokta, hogy elegendő a feladatot kiszabnia, a végrehajtás feltételrendszerét kialakítania, és ismertetnie, a többi már csak az ellenőrzésen, a számonkérésen múlik. Közrejátszott természetesen mindebben az is, hogy megelőző munkahelyén évek hosszú során kialakult termékszerkezettel tulajdonképpen magától ment már minden, mint a karikacsapás. A szövetkezethez viszont nagy átalakulások időszakában érkezett, és az őt útra- bocsátó kollektívánál jóval kisebb gárdában az idő tájt számtalan kérdésre kellett választ találni, s e kérdések egy emberként izgattak mindenkit. Az elnöknek hamar rá kellett jönnie, hogy nem elegendő munkatársaival, a szövetkezet dolgozóival csak azt megbeszélni, megvitatni: milyen feladat vár a szövetkezeti üzemre. A legapróbb részletekig és mindenkivel egyezségre kellett jutnia abban is, hogy az adott feladatot miképp lehet és miért kell megoldani. Vagyis a „mit” melett a „miért” és a „hogyan” kérdésre is közösen. közösségi módon, demokratikusan adták meg a feleletet. Innen kezdve azután alapvető gondokkal már nem is kellett küszködniük. A szövetkezet rövid idő alatt magára talált, sőt szárnyakra kapott, és néhány esztendő leforgása alatt megyénk egyik legdinamikusabban fejlődő ipari üzemévé vált, amelynek portékái a hazai piacok mellett külföldön is ismertté és keresetté váltak. Az elnök és vezető munkatársai örömmel tapasztalhatták, hogy az egyesüléssel létrejött új szövetkezetben mind jobban csökken a jogelődöket még igencsak jellemző munkaerő-vándorlás. Ez utóbbi eljutott már arra a fokra, hogy rolót is lehúzhatták az újonnan felvételüket kérők előtt, miután távozásra csak azok szánták el magukat, akiket családi körülményeik kényszerítettek erre. Igaz, a szövetkezetben nagyon szépen ívelt felfelé az utóbbi években az egy dolgozóra jutó átlagos éves jövedelem mutatója, a „titok” nyitja mégsem ebben keresendő. Magyarázatul inkább szolgál az a jelenet, amely a szövetkezeti üzemben a két ünnep közötti munkanapok egyikén játszódott le. Az elnök szokásos délelőtti körútját tette éppen a műhelycsarnokban. mikor az egyikben fejkendős nénikbe, kalapos bácsikba ütközött, akiket a szövetkezet egyik dolgozója kalauzolt. — Hát maguk? csusszant ki az elnök száján a meglepetésről tanúskodó kérdés, és a kérdezett a világ legtermészetesebb hangján válaszolt: — Az ángyomék gyöngyösiek, nálunk töltik az ünnepeket, gondoltam, behozom őket: nézzék meg, milyen a mi üzemünk. Most már mosolygott az elnök, kezet fogott a vendégekkel, fogadva az új évi jókívánságaikat, arra biztatta őket: máskor se kerüljék el a szövetkezetét, ha erre járnak. Továbbmenve azután az fordult meg a fejében, hogy a magával hozott jó tapasztalatokért cserébe, milyen jó lenne az őt útra bocsátó állami vállalatnál is meggyökereztetni a belső döntéseknek azt a szövetkezetben kialakult rendszerét, amelyben a kollektíva valamennyi kérdésre együttesen keresi és találja meg a választ, akármekkora is az a kollektíva. Hiszen az üzem annál inkább válik a „mi üzemünkké”, minél többen vallják. érzik, érezhetik azt magukénak. Kőváry E. Péter Energiamegtakaritás — környezetvédelem Kötöttárugyár a város közepén Aligha véletlen, hogy a Békéscsabai Kötöttárugyárban az energiamegtakarítást szolgáló beruházások során fokozott figyelmet fordítanak a környezeti szennyezés csökkentésére. Ezzel fé- lig-meddig adósa is a gyár a környéken lakóknak. De hogy hogyan kapcsolták ösz- sze az elmúlt években az energiaésszerűsítési törekvéseket a környezetvédelmi tennivalókkal, arról csak igen kevesen tudnál^. Jó néhány évvel ezelőtt a -festöde üzembe helyezésével kezdődött a gyár és a lakók közötti indulatokat felkorbácsoló viszály. Ha sok minden változott is, a levegőt betöltő, kellemetlen szagú gáz azóta is közérzetet romboló tényező, mindennapi hívatlan vendég az ör utcában. S hogy minderről miért az energiafelhasználás ésszerűsítése kapcsán szólunk. arra rövidesen fény derül. * * * A gyár tavaly mintegy 800 millió forint termelési értéket állított elő. Ehhez 30 millió forint értékű energiát használt fel. Az idén óvatos számítások szerint is legalább 40 millió forintba fog kerülni az áram. a gáz, a víz. A növekedés rendkívül gyors. A jobb megértés kedvéért tesszük hozzá, hogy a felhasznált energia meny- „ nyisége csak kis mértékben nő. A költségnövekedés nem utolsósorban az áremelkedések következménye. A végeredmény azonban majdnem ugyanaz. mert minél többe kerül a termék előállítása, az annál drágább lesz, és kedvezőtlenül hat a vállalati eredményességre is. Ma már a legjövedelmezőbb beruházások közé tartoznak az energiamegtakarítást szolgáló fejlesztések, korszerűsítések. Ezt az elsők között ismerték fel a kötöttárugyárban. — A legnagyobb mennyiségű energiát a festöde emészti fel. Itt kínálkozott, kínálkozik a legnagyobb lehetőség. 1980 utolsó negyedévében energiaracionalizálási pályázatot készítettünk. Ezt az Országos Energiafelügyelet energiaracionalizálási osztályán bírálták felül, javasolták elfogadását. Végül is a beruházás, amelynek során öt NSZK kelmefestő berendezést vásároltunk. 15.6 millió forintba került. Az öt berendezést az elmúlt év júliusától működtetjük — magyarázza Imrovicz András műszaki osztályvezető. A régi berendezések egy kilogramm kelme festéséhez 25 liter vizet használtak fel. Az újak mindössze 7—10 litert. Ez jelentős megtakarításnak számít. Különösen akkor, ha figyelembe vesz- szük. hogy egy köbméter vízért 16 forintot fizet agyár, és a lágyítás költségei további nyolc forintba kerülnek. A festődében most évente 3,5 millió forint energiát, és mert korszerűbb gépekről van szó, festéket, vegyszert takarítanak meg. Mindezt az első hat hónap tapasztalatai igazolják. A berendezések azonban más, rendkívül fontos követelménynek is eleget tesznek. A gőz eddig a kürtőkön át a szabadba távozott. Hogy a gőzökkel együtt mennyi környezetet szennyező anyag jutott'a levegőbe, pontosan senki sem tudja. Az elmúlt év közepétől pedig már annak sincs értelme, hogy ezen elmélkedjünk. Az NSZK kelmefestő berendezések ugyanis zárt rendszerűek. A gőz melegét újra felhasználják. * * * Az Ör utcában kellemetlen, fojtogató szag terjeng. A parafin — mondják. A gyár mindeddig a környéken lakók adósa maradt egy ígéretével. A házak fölé nyúló gázelvezető kémény nem készült el. — Erre már nem is lesz szükség — tájékoztat Hámori András főenergetikus. — Kétmillió forintos beruházás keretében megkezdtük egy hulladékhő-visszanyerő kivitelezését. A kellemetlen szagú „gázok néhány hónap múlva már nem szennyezik a levegőt. A festöde óránként 15 ezer köbméter, 120—180 fokos, gázokkal szennyezett levegőt bocsát ki. A szárítóberendezésekből kiáramló forró levegő útját rövidesen vízfüggönyös hőcserélő rendszer zárja el. Az új módszerrel visszanyerik a kelmék szárításánál elpárolgott anyagokat. * * * A kettős célt szolgáló megoldások azt bizonyítják, hogy a kötöttárugyárban az energiamegtakarítás mellett a környezetvédelmi szempontokat sem hagyják figyelmen kívül. — Arra törekszünk, hogy a lehetőségekhez képest minél kevésbé zavarjuk a környéken élők pihenését. Az elmúlt években a kötöde ablakait Hungaropán üvegre cseréltük, a mennyezetet szigeteltük, ezzel nemcsak az épületek hőszigetelése javult, de csökkent a zaj is. A gépek zajszintjét rendszeresen mérjük. A megengedettnél erősebb zaj már a berendezés kezdődő meghibásodására utal. Itt is két legyet ütünk egy csapásra — sorol a megtett intézkedések közül néhányat Imrovicz András, majd hozzáteszi még: — A portán egy füzetet helyeztünk el. Ide a lakók tehetnek bejegyzést. Az utóbbi időben kialakult gyakorlattá vált, hogy az észrevételt követő intézkedésekről értesítjük a lakókat. * * * A gyár naponta ezer—ezerkétszáz köbméter vizet használ fel. A megtakarítások ellenére is úgy tűnik, hogy a termelés növekedésével párhuzamosan az eddiginél is több vízre lesz szükség. Az Ör utcaiakat ez minden bizonnyal rémülettel tölti el, hiszen esők idején így is bokáig járnak a festékes vízben. — Nincs ok az aggodalomra — válaszol Hámori András —, a gyár már megtett mindent ennek elkerülésére, a víz- és csatornamű vállalat is kitakarította az Ör utcai szennyvízelvezetőt. Hogy az1 utóbbi időben néhányszor mégis elöntötte az utcát a víz, arról már nem mi tehetünk. Érthető, ha az itt élők teljes „vízmentességre” vágynak ... Amennyiben a gyár 1200 köbméternél több vizet használ fel. minden további köbméterért egyszeri 70 ezer forintot kell fizetnie. Ez a tény újabb megoldások keresésére sarkallta a műszaki osztály dolgozóit és az energetikusokat. Egy újszerű szennyvízvisszanyerő berendezéssel naponta 500 köbméter vizet használhatnának fel újra. Ez egyelőre nem több elképzelésnél. S hogy mikor lesz valósággá? Az azon múlik, hogy a tíz. esetileg 30 millióba kerülő beruházás fedezetét mikorra sikerül előteremteni. Nem árulunk el titkot, ha elmondjuk, hogy a kötöttárugyáriak még ebben az évben döntést akarnak hozni. Most még sok mindentől függ a megvalósulás. A tények azonban tények. A gyár naponta 500 köbméterrel kevesebb vizet venne el a városi közműtől, és ugyanennyivel kevesebb szennyvizet bocsátana a szennyvízhálózatba a beruházás megvalósulása után. Kepenycs János Hulladékból új termékek Belföldön nem lehet drágább Az év eleje óta önálló termelőeszköz-kereskedelmi vállalatként működik a Te- maíorg Textilhasznosító Vállalat, miután kivált a MÉH Trösztből. 1982-es terveik szerint az idén elsősorban a nem szőtt textíliák és a hulladékból készült fonalak gyártásában kívánnak jelentősen előrelépni. A korábbi időszakban a győri Graboplasttal kialakított gyártmányfejlesztési együttműködés eredményeként az idén 600 ezer négyzetméter műbőrhordozó textíliát gyártanak. A lényegesen olcsóbban és termelékenyebben előállítható, nem szőtt technológiával készülő anyaggal helyettesíthető a műanyag padlóburkolók korábban fonással és szövéssel gyártott hordozóanyaga. Ez azt is jelenti, hogy az e célra igénybe vett mintegy 300 tonna fonodái és 600 ezer négyzet- méter gyapjúszövő-kapaci- tást a hazai gyártók az ellátás javítására, illetve az export növelésére hasznosíthatják. Újabb kísérletek várható eredménye az lesz, hogy a Graboplast mintegy 1 200 000 négyzetméternyi hordozóanyag-szükségletét teljes egészében a Temaforg elégíti ki. Emellett — ugyancsak már egy korábban megkezdett gyártmányfejlesztési munka eredményeként — megkezdik az idén a szűrőszövetek és textil alapú gyertyaszűrők gyártását, amelyekkel jelentős külföldi behozataltól mentesítik a hazai felhasználókat. Sőt, azt is tervezik, hogy az eddig importból beszerzett szűrőknek megfelelő minőségű termékekből exportra is gyártanak. A lakosság fonalellátásának javításából is jelentős részt vállal a Temaforg. Ennek érdekében saját termelésének növelésével, illetve a hazai fonodákkal közösen bővíti a divatos ipari és kézimunkafonalak választékát. A Magyar Posztógyárral a keresett bukléfonalak közös gyártására kötöttek megállapodást, a Richards Finomposztógyárban pedig — a Temaforg anyagi hozzájárulásával — olyan elektronikus vezérlésű gépeket állítottak üzembe, amelyek több ezer féle és mintájú fonalat képesek előállítani. Meteorológiai állomás A felhők mozgásirányának megfigyelése lesz a legfontosabb feladata annak a meteorológiai állomásnak, amely a Szabolcs-Szatmár megyei Napkor határában épül. Elkészültével teljessé válik majd a Központi Meteorológiai Intézet országos radarhálózata, mely az időjárási vizsgálódás mellett hasznos adatokkal szolgálhat a légiközlekedésnek, valamint a vízügyi szervek hid- rometeorológusainak is. A már működő budapesti és szentgotthárdi állomáshoz hasonlóan a napkori is háromszáz kilométer sugarú körben képes légköri megfigyelésekre, várható prognózisok összeállítására. Az időjárási radarállomás leendő dolgozói folyamatos, lokátorral mért adataikat telexen adják a fővárosi központnak és a Felső-Tisza-vi- déki Vízügyi Igazgatóságnak, ahol a szakemberek a szükséges szakmai kiértékelések után teljes képet kaphatnak a csapadékrendszerekről. A napkori állomás a tervek szerint jövőre kapcsolódik be a meteorológiai szolgálat hálózatának munkájába. A közgazdaságilag mind jobban képzett magyar állampolgár számára az ár sok mindent jelezhet: minőséget. a termék előállításához hozzávetőlegesen szükséges anyag és munka meny- nyiségét, azt, hogy drága technológiával vagy (a szintén nehezen megfizethető) kézi munkával hozták-e létre. Az áraknak nemcsak a kisfogyasztókat, hanem a nagyokat, a vállalatokat is orientálniuk kelj döntéseikben. A gazdálkodó szemszögéből az árak — pontosabban a termelői árak — a gazdasági folyamatok legmozgékonyabb, leggyakrabban változó szereplői. Az ár egyik nap még a termelés fokozására, a másik nap esetleg a gyártás fékezésére készteti a vállalatokat. Magyarországon a nemzeti jövedelem több mint a fele a külkereskedelem csatornáin realizálódik. Ilyenformán logikus, bogy a gazdálkodókat akkor orientálja és ösztönzi döntéseikben helyesen az árrendszer, ha ez a külpiaci érték- és árarányokat is tükrözi. Termelői árrendszerünk akkor segíti elő gazdaságpolitikai céljaink megvalósulását, ha a termelés költségei, a különböző anyagok árai, illetve a végtermékért kapható összeg igazodik a világpiaci értékítélethez. Az 1980-ban bevezetett kompetitiv árrendszernek éppen az volt a célja, hogy gazdaságunk az árakat tekintve se szakadjon el környezetünktől. De mi is a kompetitiv árrendszer? Lényege, hogy a központilag kijelölt gazdálkodó szervezetek csak a tőkés kivitelben elért nyereségüktől függően alakíthatják belföldi áraikat. Az úgynevezett kompetitiv szférába tartozó vállalatokat tehát a kötöttség sarkallja arra, hogy dollárelszámolású piacokon magasabb árat érjenek el, csak így értékesíthetik jobban termékeiket a hazai piacon is. Az árrendezés elsődleges célja, hogy a vállalatok gazdálkodási elképzeléseikben általánossá váljon az anyag- és energiaköltségek világpiaci áron való számbavétele, ami feltehetően takarékosságra, ésszerűd gazdálkodásra ösztönöz. A másik cél: az iparcikkek termelői áriszintjét a tőkés piacokon elért exportárszint szabályozza, a vállalati jövedelmezőséget pedig az exportjövedelmezőség. Az új árrendszer egyes részelemeit életbelépésük óta több alkalommal módosították, mert a gyakorlat a várt eredményeket nem mindig és nem a kívánatos mértékben hozta. Elsősorban a hatékonyság és a minőség javulásáról, a vállalati rugalmasság fokozódásáról, a verseny erősödéséről van szó. Gondot okoz, hogy a termeléséből megfelelő hányadot külpiacon értékesítő 'vállalat — elvileg' — akkor is növelheti belföldi termékei árát, ha emö- gött nem áll minőségjavítás és korszerűsítés. Egyetértenek a szakemberek abban is, hogy — külgazdaságunk egyensúlyának javítása érdekében — a gazdaságos ex- portsávban a volumennövekedést is szorgalmazni kell. Molnár Patrícia
