Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-12 / 9. szám

1982. január 12., kedd NÉPÚJSÁG Értő fegyelem Bulgáriáról nem csak nyáron Magyar Intézet Szófiában Az Osztrák—Magyar Mo­narchia észnélküli dresszír fegyelmére már csak keve­sen emlékeznek, a Horthy- rendszer „vakfegyelmét” is szívesen elfeledik, feledjék is apáink, nagyapáink. Dehogy állunk a szocialista, a tuda­tos, a „vasfegyelem” kiala­kításával? Az lenne az ideális, ha a legkisebbektől a felnőttekig mindenki tudná és tenné a dolgát, „pontosan, szépen”, fegyelmezetten. Az ovisok megennék a spenótot is, nem „borítanák ki” aput, anyut az utcán a hangos bömbölé- sükkel, hogy ez vagy az kell a kirakatból; a tanulók, a kisiskolásoktól egészen az egyetemistákig, fegyelmezet­ten ülnének a padban és tel­jes erővel tanulnának; a dol­gozók szilárd munkafegye­lemmel és igen hatékonyan termelnének. Ugye, nem tar­tunk még itt? Eredményeink vannak, s nem lebecsülen­dők, de a tudatos, szilárd és általános fegyelem megvaló­sulása még csak távoli re­mény. Hogy ez így van, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a felnőttek szájából mostanában gyakrabban hallható a „pálcának”, mint fegyelmező eszköznek nosz­talgikus felemlegetése. Ez lenne a megoldás? Semmi­képp! Hiszen a fejlett pol­gári, sőt ókori pedagógia is elvetette a verést, mint ne­velési eszközt. Persze meg kell mondani, hogy a „pálca- emlegetők” népies formában, de felismerték a fegyelmezés egy fontos sajátságát, neve­zetesen azt, hogy egyfajta korlátozást jelent. Az önfe­gyelem és mások fegyelme­zése egyaránt. Korlátozást, a társadalmi együttélés szabá­lyainak betartása, betartatá­sa érdekében, ami nélkül a modern társadalom el sem képzelhető. De hogyan, mi­lyen eszközökkel? Egyálta­lán vannak jó eszközeink a fegyelmezésre? Nem véletlen a kérdésfel­tevés, mert nemcsak a „más” foglalkozásúaktól, de peda­gógusoktól is hallhatunk olyan megnyilatkozásokat, hogy nem tudnak mit kez­deni egyik vagy másik gye­rekkel, sőt ezzel vagy azzal az osztállyal, mert nincs esz­köz a kezükben a fegyelme­zéshez. Hát bizony, előfordulnak egyedek, néha közösségek is, akik olyan eseteket produ­kálnak. hogy pedagógus, pszichológus legyen a talpan, aki gyorsan megmondja a helyes megoldás módját, esz­közét ! íme néhány apró példa! Előre kell bocsátanom, hogy a történetek, amelyeket el­mondok nem az ún. problé­más, nehezen nevelhető, ha­nem az átlagos ifjúság kö­réből valók. A hároméves Bandika tombol a vonaton. Rúgja- vágja piruló anyukáját. „Kisvonatot akajok!” Anyu­ka csitítja: „Megvesszük, ha megérkezünk X-be.” — „Most akajok!” — üvölt a gyerek, s nem használ a né­nik, bácsik szép szava, a cu­korka felajánlása sem. Az úszómester panaszko­dik: „Uram! Nem bírok a suhancokkal, egyszerűen fü­tyülnek a fütyülésemre. Ve­szélyeztetik a többiek pihe­nését, sőt testi épségét is. Nézze!” Valóban, a 8—10 fő­ből álló tizenéves „csapat” óriási zajjal, csapkodással, a fedett uszoda medencéjébe ugrálva, kergetőzve szinte kiszorítja a békés fürdőző- ket. Mit tehet az úszómes­ter?! Mindenesetre elmegy és bevesz egy nyugtatót. Piriké már nagylány. Nyolcadikos, s egy kicsit ne­hézkes. Nem beteg, de nincs kedve tornázni, nem is öl­tözik át a testnevelés órára. A tornatanár kérdésére, hogy miért, egyszerűen és rövi­den közli: „Csak!” —„Ilyen nincs — emeli fel a hangját a tanár —, vagy azonnal át­öltözöl, vagy elmégy az or­voshoz!" Piriké elmegy, de nem az orvoshoz, hanem a közelben lakó anyukáért, aki hatalmas hangú kioktatás­ban részesíti a többi gyerek előtt, a tanárt. A példákat sorolhatnám, de azt hiszem, fontosabb, hogy az eszközökről szóljak, amelyek segítségével fegyel­mezhetünk. Eszközeinket a meggyőzés, a jutalmazás és a büntetés széles skáláján találjuk meg: a szóbeli és írásbeli dicsérettől egészen a játékmegvonás és az igazga­tói megrovásig. Elveink le­gyenek a következetesség, a megnemalkuvás, az igazsá­gosság! Tudatos legyen ben­nünk, amit a címben így fo­galmaztam meg: „értő”, s most hozzá teszem: „megér­tő”, „megértető fegyelem”. Mert szerintem most itt tar­tunk. Hangsúlyozom, ez még nem a tudatos fegyelem, csak átmenet’ az erőszakos korlá­tozásból az igazi, öntudatos, szocialista fegyelemig. Az említett példák közös vonása, hogy már elég ko­moly nevelési hibákat il­lusztrálnak. Az elkényezte- tést, a „falkaszellem” neve­letlen bátorságát, s az egyik legsúlyosabbat, az iskola és a szülői ház kapcsolatának megromlását. Szerencsére az „értő-fegyelem”, a humánus, is közös bennük, hogy az az embert lelkileg nem sér­tő büntetés eszközeivel meg­oldhatók. Megoldásukat az élet meg is adta. Most hadd ne árul­jam el, csak az elsőt! Ban­dikénak elegendő volt a bün­tetés kilátásba helyezése is. Anyuka így szólt: „Ha nem leszel jó, itthagylak, átme­gyek egy másik kocsiba.” El­indult. „Ne menj el! Jó'le­szek!” — kiáltott Bandika, és egy idő múlva hüppögve elaludt anyuka ölében. A másik két példán gon­dolkodjunk! Makarenko mondta: „A fegyelem meg­szépíti a közösséget.” Vajon, mi mikor leszünk szépek? Kutyej Lajos Szófia elegáns belvárosá­ban örömmel fedeztem fel az üvegfalú helyiség fölött a Magyar Intézet feliratot. A kifüggesztett plakát színes programokat kínált — film­vetítést. kiállítást, hangver­senyt és magyar nyelvtanfo­lyamot hirdetett. A kicsi, ám a szocialista országokban levő magyar in­tézetek között a legrégebbi (32 éves) kultúrcentrum élénk szellemi élet színhelye. — Intézetünk lényegében a művelődési ház szerepét töl­ti be speciális témakörben — mondja Jakab Róbert, az intézet igazgatója. — Igé­nyes, színvonalas rendezvé­nyekkel kívánjuk megismer­tetni, terjeszteni a magyar kultúrát. (Természetesen a mi tevékenységünknél sok­kal szélesebb az az infor­mációs anyag, amely külön­böző forrásokból — a kétol­dalú kormányközi kapcsola­tok alapján — eljut Bulgá­riába.) — Milyen rendezvényeik vannak? ——t Főleg a kulturális jel­legű rendezvényeket szervez­zük, irodalmi műsorokat, filmvetítéseket, koncerteket, képzőművészeti, népművé­szeti, iparművészeti vagy fo­tókiállításokat. Programjaink gyakran kapcsolódnak évfor­dulókhoz, különböző esemé­nyekhez. Az idén például Magyarország felszabadulása, a bolgár államalapítás 1300 éves évfordulója és a Bar- tók-centenárium jegyében állítottuk össze. Nevezetesen felszabadulásunk évforduló­ján az intézet ünnepi film­vetítést (Ötödik pecsét), majd ünnepi koncertet, a szófiai építők művelődési házában magyar hetet (kiál­lítás, filmhét, koncert, ifjúsá­gi matiné), és 5 vidéki város­ban (köztük 3 megyeszék­hely) politikai jellegű, kul­turális műsoros estet rende­zett, mindenütt kamarakiállí­tással, filmnapokkal egybe­kötve. — Bulgária államisága 1300. évfordulója tiszteletére Télen is Balaton! Messze földön híres ta­vunk nevének hallatán leg­többen üdülők tömegére, strandra, napfényre, egyszó­val a nyárra gondolunk. Pe­dig a Balaton télen sem „zár be". Szilveszterkor jártunk Siófokon, és nem volt szí­vünk elkerülni kedves nyári emlékeink színhelyét. A part siralmas képet mutatott. A jéggé meredt hullámok csöndes végtelenjét jókora sár övezte. Az út melletti fűben lépkedve is csak egy ideig úszhattuk meg sár nélkül. A falépcsők a part­ra dobva hevertek, mint holmi ormótlan tengeri álla­tok. A szeméttartókban még reprezentatív fotó-, doku­mentumkiállítást (Magyar— bolgár történelmi kapcsola­tok), irodalmi estet (Magyar költők Bulgáriáról) rendez­tünk. A Bartók-évfordulóra 5 koncertből álló sorozatot (fiatal bolgár előadóművé­szekkel), zongorakoncertet (Fellegi Ádám) és két kiállí­tást szerveztünk (Gink-fotók, Bartók-fotók, Bartók-kották, -lemezek, zeneművek, illetve Bartók fotódokumentum-ki- állítás). Az intézeten kívül, Szófiában és vidéken is több Bartók-fotó-, fotódokumen­tum-, és grafikai kiállításra, koncertre, filmvetítésre ke­rült sor. Közreműködtünk bolgár Bartók-rendezvények előkészítésében is. — A szófiai szocialista kul* túrcentrumokkal közösen szerveztünk ünnepi estet az SZKP XXVI. kongresszusa tiszteletére a Bolgár—Szov­jet Barátság Házában, a testvérpártok kongresszusai és a győzelem napja alkal­mából Szófia megyében komplex barátságfesztivált tartottunk, központi rendez­vényekkel Pravecben és kü­lön magyar napokkal Go- decsben. — Ki a közönségük? — Az a célunk, hogy azokhoz jussanak el műsora­ink, akik számára hatékony lehet. Ezért is rendezzük programjainkat az itteni szakmai intézetek közremű­* ködésével. Azt szorgalmaz­zuk, hogy a szakma legyen jelen rendezvényeinken. Hangversenyeinket a zene­szerzők, előadóművészek, irodalmi műsorainkat a bol­gár költők, írók látogassák. E törekvésünk nem is ered­ménytelen. Nyilván a Ma­gyar Intézet kortárs zene­szerzői estjeinek is szerepe volt abban, hogy bolgár elő­adóművészek műsorukra tűz­tek Kocsár-, Láng-, Balassa-, Lendvay-szerzeményeket. Magyar költők Bulgáriáról című összeállításunk alapján 20 perces tv-filmet készít a bolgár tv e témából. Bulgá­riában népszerű a magyar a nyári kukoricacsutkák, ázott csikkek díszelegtek. A parttól néhány méterre alacsony kerítés védte a „be­tolakodóktól" a hatalmas, fantáziadúsan megépített SZOT-üdülőket. Csaknem mindegyik mellett tenisz­pálya, park, ahová egyetlen ugrással be lehetett jutni. A lefüggönyözött, vagy le sem függönyözött ablakok üre­sen, szomorúan néztek a té­len is megkapó tájra. „Vajon mibe került egy- egy ilyen többszintes üdü­lő?” — ötlött fel bennünk a kérdés. Biztos, hogy milliók­ba. És üresen állnak az év legnagyobb részében! Ugyan miért? Nem akarom felsorolni, hányféle szórakozási, műve­film. Ezért is vetítünk he­tente magyar filmet egyik este magyar nyelven, a mási­kon bolgár tolmácsolással. — Van a szakmán kívül állandó törzsközönségünk is, a Szófiában élő magyarok (90 családról van tudomá­sunk), olyan szakemberek, akik Magyarországon tanul­tak. (Több mint ezren van­nak!) Azok, akik szorosabb kapcsolatba kerültek, ott dolgoztak, vagy valamilyen módon Magyarországgal fog­lalkoznak, van Szófiában né­hány magyar nevű brigád, klub, iskola is. A Bulgáriá­ban élő 300 magyar család, a kilenc testvérmegye és két testvérváros is fokozott ér­deklődéssel figyeli hazánk kulturális életét. Éppen a napokban alakult meg a Magyarországon vég­zett bulgárok baráti köre. Havonta egyszeri összejöve- teli lehetőséget biztosít szá­mukra az intézet. Érdeklődé­si körüknek megfelelő irodal­mat, előadásokat, és például olyan előadókat, akik taní­tották őket. — Vidékre hogy jutnak el? — Sokszor megkeresnek bennünket — tartsunk elő­adást, vigyünk kiállítást, műsort, netalán tán magyar heteket. Az ilyen meghívá­soknak szívesen teszünk ele­get. Gyakran más kulturális centrummal együtt szervez­zük közös rendezvényeinket: Például a közelmúltban Szó­fia megyében barátságfeszti­vált. A közeljövőben Kazan- lak, Sztara Zagora Bartók- kiállítás színhelye lesz. Su- menben és Tolbuchinban a Magyar—bolgár történelmi kapcsolatok című kiállítást mutatjuk be. — Látom, nyelvtanfolya­mot is hirdetnek. — Igen, működik egy kis nyelvi laboratóriumunk 200— 240 hallgató tanulja itt kor­szerű módon nyelvünket. Van köztük ifjú szerelmestől a nyugdíjasig sokféle érdek­lődési lehetőségre, társas összejövetelekre, vagy egy­szerűen csak pihenésre ad­nának módot ezek a kényel­mesen felszerelt, modern szállodák. A téli sportokról nem is beszélve! Egy-egy magánvilla tu­lajdonosa bizonyára megen­gedheti magának, hogy ősz­től tavaszig zárva tartsa ba­latoni házát, de valameny- nyien azért nem vagyunk ilyen gazdagok. Márpedig ezeknek az üdülőknek mind­annyian gazdái vagyunk. De úgy látszik, rossz gazdái. Így aztán — tavaszi olvadás­kor — nemcsak jelentős pénz, de sok-sok kínálkozó jó lehetőség is elúszik az olvadó jéghullámokon . .. — gubucz — KÉPERNYŐ Portréfilm Darvas Ivánról Ha Darvas Iván nem az lenne, aki, sorsa akkor is megérne egy másfél órás filmet. De hát ő a magyar színház- és filmművészet egyik kiemelkedő alakja, utánozhatatlan egyénisége volt a felszabadulás utáni időszaknak és az ma is. Életútja, pályája ezért föl­tétlenül érdemes arra, hogy e néhány évtized villanásai­ban ábrázolva feltáruljon előttünk. Hívei, rajongói, mindig sokan voltak, ezért örültünk ennek a filmnek, mégis — számomra legalább — alig érthető, miért kellett ezt az egységes történetet két részre szabdalni. Nem hinném, hogy bárkit unta­tott, vagy fárasztott volna a film, már csak Darvas Iván rendkívül szuggesztív egyé­nisége miatt sem. Ö azon ritka színészek közé tarto­zik, akik nemcsak a szín­padon, vagy filmfelvevő gép előtt „nagyok”, de magán­emberként is. Persze, a mű­vészt és az embert nehéz egymástól elválasztani. Darvas Iván nemcsak sor­sok, gondolatok hűséges tol- mácsolója, hanem bővében van a saját gondolatoknak is. Mégpedig olyanoknak, amelyek hasznosak lehetnek mások számára. Ezért is volt ez a film több, mint más, közönséges portréfilmek. Egy színészi kibontakozás, pálya­futás szemszögéből láthattuk a történelmi változásokat, hallhattuk a színész gondo­latait erről a korról, elsősor­ban természetesen a színház­ról. Elhangzott sok-sok őszinte, sőt kemény véle­mény is, de mindig jó indu­lattal, mindig a segítés szán­dékával. Darvas Iván „szerepét” most is — mint mindig — kitűnően alakította. Sikerült az első pillanattól kezdve olyan emberközelbe kerül­nie, hogy ezúttal tiszteletet is ébresztett a nézőben. Nem­csak önmaga, hanem hiva­tása iránt, növelve ezúttal a hazai színház — még mindig nem a megfelelő magassá­gokban levő — , pozícióját. Elsősorban neki köszönhető, hogy nem lett ebből a film­ből sablon portréfilm. Mert ez nem a rendező, Weisz Károly érdeme! Igaz, jó öt­let volt a korabeli fényké­pek, filmrészletek bevágása, mert közelebb hozta az adott kort. A riporter, Érdi Sán­dor szájából gyakran szok­ványos, előre betanultnak tűnő kérdések hangzottak el, melyeket még csak kihang­súlyoztak a frappáns, érde­kes válaszok. Nem lehetünk elégedettek a hagyományos kamerabeállításokkal sem. Igaz, a portréfilm bizonyos értelemben behatárolt mű­faj. De, ha az alany ilyen rendkívüli ember, mint Dar­vas Iván, talán érdemes vol­na különleges formákat ke­resni, hogy megvalósulhasson a tartalom és a forma oly ritka egysége. g. K. lodo. Kádár Márta Mai műsor KOSSUTH RÄDIÖ 8.27: Mire jók a világmodellek? 8.57: Nótacsokor. 9.44: Gyermekkuckó. 10.05: MR 10—14. 10.35: Régi híres énekesek mű­sorából. 11.00: Törvénykönyv. 1-1.15: Banda Ede gordonkázik. Lux Erika zongorázik. 11.41: Glemba. 12.35: A Rádió Dalszínháza. A mosoly országa. 14.27: Délszláv táncmuzsika a Vujicsics együttes előadá­sában. 14.40: Élő világirodalom. 15.05: Weiner: Pastorale, fantá­zia és fúga. 15.28: Nyitnikék. 16.05: A kamarazene kedvelőinek. 17.12: Tenger és sirály. 17.45: A Szabó család. 19.15: De Falla: Pedro mester bábszínháza. 19.43: Tények és tapasztalatok. 20.13: Nóták. 20.50: Tudomány és gyakorlat. 21.20: Ernest Ansermet vezényli a Suisse Romande Zene- y kart. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Csehszlovák művészek operafelvételeiből. 22.58: Késő este. 23.08: A Beaux Arts trió játszik. 0.10: Csárdások. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Indulók. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Társalgó. 10.00: Zenedélelőtt. 12.25: Gyermekek könyvespolca. 12.33: Melódiakoktél. 13.30: Francia muzsika gyerme­keknek. 14.00: Kettőtől hatig. 18.00: Tip-top parádé. 18.33: Beszélni nehéz. 18.45: A Belügyminisztérium Duna Művészegyüttesének népi zenekara játszik. 19.23: ..Mond utánam!*’ 19.33: Csak fiataloknak! 20.33: Színház. 20.57: Esti hangverseny — nép­szerű dallamok. 21.57: A tegnap slágereiből. 22.40: Népdalok. 23.20: A mai dzsessz. III. MŰSOR 9.30: Hovascsina. 10.30: Akcer Bilk klarinétozik. 11.05: Évszázadok muzsikájából. 13.07: A kodály-vonósnégyes ját­szik. 14.09: Fiatalok stúdiója. 14.34: A Pénzügyőr zenekar ját­szik. 15.00: Árpád-házi királyok. III. Béla. 15.30: Mi újság a magyarországi operaszínpadokon. 16.30: Mertz: Hazai virágok. 16.40: Mi a véleményed? 17.00: Híres előadóművészek le­mezeiből. 18.00: Az ifjú zenebarátok klub­jainak központi kórusa énekel. 18.45: Paganini-caprice-ok. 19.05: Iskolarádió. 19.43: A Berlini Rádió szimfoni­kus zenekarának hang­versenye. 21.20: Rádiószinház. Milyen szép napunk lesz. 22.08: A Liszt Ferenc Zenemű­vészeti Főiskola énekkara énekel. SZOLNOKI STÜDIÖ 17.00: Hírek. 17.05: Olivia Newton John éne­kel. 17.15: Zsibongó. Gyermekműsor. Szerkesztő: Cseh Éva. 17.30: A Friss Antal zeneiskolai gordonkaverseny koncert­jeiből. I. 17.40: Üzemi lapszemle. 17.45: Szintetizátor muzsika. Közben: Noteszlap. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Fiatal popegyüttesek fel­vételeiből. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé. Földrajz, (ált. isk. 6. oszt.) (f.-f.) 8.35: Környezetismeret, (ált. isk. 3. oszt.). 9.05: Környezetismeret, (ált. isk. 4. oszt.) 9.40: Magyar nyelv. (ált. isk. 3. oszt.) 10.00: Csak gyerekeknek ! 1. Barlanglakok, (ism.) 2. A bohócok, (ism1., f.-f.) 3. Egy kis nevetés. 10.40: Technika, (ált. isk. 1. oszt.) (ism.. f.-f.) 14.15: Magyar nyelv, (ism.) 14.30: Környezetismeret, (ism.) 14.45: Technika, (ism., f.-f.) 15.05: Földrajz, (ism., f.-f.) 15.35: Napköziseknek, szakkörök­nek. (ism.) 16.10: Hírek, (f.-f.) 16.15: Gólyavári esték. 17.00: Sakk-matt. (f.-f.) 17.20: Még egyszer . . . 17.50: Reklám, (f.-f.) 17.55: Helyünk a világban — A gabona. 18.20: Müvésztelepek. 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Nem kell mindig kaviár. 20.55: Stúdió ’82. 21.55: A rácson túli világ. 22.50: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.01: Filmgyártás vagy filmmű­vészet. (f.-f.) 20.40: Szülők klubja. 21.10: Tv-híradó 2. 21.30: Reklám, (f.-f.) 21.35: Rendező: Lakatos Vince. 1. Teremtés. 2. Molnár a Cserna Rékán. 3. Az anyag és a varázs­lók. BUKAREST 16.05: Iskolatévé. 17.00: Fiatalok klubja. 17.45: A falu életéből. 18.50: A legkisebbeknek. 19.00: Tv-híradó. 19.30: Gazdasági figyelő. 19.50: Tv-ankét. 20.35: Két látogatás a parton — Tévéjáték. 21.45: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.10: Tv-napló. 17.40: Hírek. 17.45: A kaland. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Amatőr stúdió. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Együtt — Belpolitikai mű­sor. 20.45: Reklám. 20.50: Megszállottság. 22.25: Tv-napló. II. MŰSOR 18.00: Társadalmi témák. 18.30: Tv-napló. 18.45: Népszerű-tudományos film. 19.15: Kis koncert.. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Népi muzsika. 20.45: A forradalom dokumentu­mai. 21.30: Reklám. 21.35: Zágrábi körkép. 21.50: Források. színház 1982. január 13-án, szerdán 15 órakor Békéscsabán: A BRÉMAI MUZSIKUSOK Nyilas M.-bérlet 1982. január 13-án, szerdán 19 órakor Békéscsabán: ORESZTÉSZ ,,C” bérlet (Klubszínház) MOZI Békési Bástya: 4 és 6 órakor: Dédelgetett kedvenceink, ß óra­kor: Bonnie és Clyde. Békés­csabai Szabadság: Minden elő­adáson: Solo Sunny. Békéscsa­bai Terv: Jesse James balladá­ja. Gyulai Erkel: Nem élhetek muzsikaszó nélkül. Gyulai Pe­tőfi: 3 órakor: A dzsungel köny­ve, 5 órakor: A fáraó, I., II. rész. Orosházi Partizán: fél 4 és fél 6 órakor: Emil, a komédiás, fél 8 órakor: Halálos tavasz. Szarvasi Táncsics: 6 és 8 óra­kor: Csatár a pácban, 22 óra­kor: Nyolcadik utas: a halál.

Next

/
Thumbnails
Contents