Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-12 / 9. szám
1982. január 12., kedd Szakszervezeteink szerepe az életszínvonal-politika alakításában Interjú Jakab Sándorral, a SZOT főtitkárhelyettesével „ Az életszínvonal-politika az a fontos terület, ahol talán a leginkább megmutatkozik az állami és a szak- szervezeti érdekek egysége és különbsége, az államigazgatás és a szakszervezetek által képviselt általános, illetve részérdekek összefüggése és ellentmondása. Feltehető, hogy az elkövetkezendő időszakban az életszínvonal ideiglenes szintentartására kényszerülő, s a gazdaság in- tenzifikálására törekvő gazdaságpolitika a korábbinál több problémahelyzetet eredményez. Ezért kértem interjút Jakab Sándortól, a SZOT főtitkárhelyettesétől. 0 tárgyalóteremből Megfojtotta a gyermekét — Társadalmi rendszerünkben az államnak és a szakszervezeteknek lényegében azonosak az érdekei. Miként mutatkozik meg ez az érdekazonosság az életszínvonal-politika alakításában, különös tekintettel arra, hogy az élet- és munka- körülményeknek a gazdaság teljesítőképességével arányosaknak kell lenniük. — Az állam — pontosabban az államigazgatás vagy gazdaságirányítás — a társadalom, a gazdaság egésze átfogó folyamatainak irányításáért, az össztársadalmi, összgazdasági érdekek érvényesüléséért felelős. A szak- szervezeteknek arra kell törekedniük, hogy az átfogó érdek és a legkülönbözőbb részérdekek kellő összhangban érvényesüljenek, a jogosnak ítélt részérdekek kifejezésre jussanak. A feltett kérdések logikájával egyetértve rendező elvként fogadható el, hogy az életszínvonal, az élet- és munkakörülmények csak a gazdaság teljesítőképességével arányosan alakíthatók. Nem lehet gazdasági-társadalmi következmények nélkül tartósan eltérni — mégpedig egyik irányba sem — ettől az alapvető arányossági követelménytől. Amikor a gazdaság teljesítőképessége — az ismert külső és belső okok miatt — elmarad a fejlődés során kialakult társadalmi igényektől, gyakoribbá válhatnak a különböző érdekütközések, és előtérbe kerül a rangsorolás követelménye. A szakszervezetek úgy gondolják, hogy — bizonyos konfliktusokat, feszültségeket vállalva, azok következményeinek elhárítására felkészülve — a társadalomban el kell kerülni az érdekellentétek gyakori kiéleződését, és szükség esetén konkrét intézkedésekkel, az ezeket megalapozó tartalékokkal kell mozgásteret teremteni a részérdekeknek a társadalmi érdekbe való integrálódásához. Végül is az állam és a szakszervezetek által képviselt érdekek azonossága a gazdaságpolitikának abban a sarkalatos célkitűzésében valósul meg, amely szerint az életszínvonal, az élet- és munkakörülmények területén meg kell őrizni az eddig elért szintet. Sőt, a szakszervezetek érdekvédelmi-érdekképviseleti munkájának szerves része a termelést-gazdálkodást segítő munka hatékonyabbá tétele annak érdekében, hogy gazdaságpolitikai feladataink megvalósításához való aktív hozzájárulásunkkal forrást teremtsünk életszínvonal-politikánk céljainak megalapozásához. — Az extenzív gazdaság- fejlesztési korszakot követően egyfelől mind nagyobb önállóságot kaptak a vállalatok, másfelől — éppen ezért — növelni kellett a szakszervezetek érdekvédelmi szerepét, ideértve a dolgozók életszínvonaláról való gondoskodást is. A megváltozott helyzethez igazított és bővített szakszervezeti jogok milyen új vonásokkal gazdagították a szakszervezeti munkát? — A szocialista demokrácia kiszélesítése és elmélyítése társadalmunkban az elmúlt 25 év következetesen érvényesülő tendenciája. Ez magában hordoz ésszerűségi elveket (a gazdaságirányítás reformja, a vállalati önállóság és érdekeltség növelése stb.), valamint mély társadalmi-politikai törekvéseket, olyanokat, mint a dolgozók tulajdonosi tudatának fokozása, a szocialista értékek érvényesítése és így tovább ... E fő folyamat határozta meg a szakszervezeti jogosultságok fejlődését, az üzemi demokrácia kibontakozását. A döntési és beleszólási jogok ésszerű decentralizálásában a szak- szervezetek mindenkor érdekelve voltak és lesznek. A demokratizmusnak a mind közvetlenebb formák irányába való fejlesztését alapvető politikai kérdésnek tartjuk. A szakszervezeti jogok bővülésének legfontosabb jellegzetessége az alapszervezeti munka: a bizalmi intézményének középpontba állítása. Ennek megfelelően a bizalmi egyénileg, az őt megválasztó kollektíva érdekeinek képviseletére széles körű, konkrét beleszólási jogot kapott az élet- és munkakörülményeket érintő döntésekbe. A bizalmiak pedig — mint testület — a vállalat, tröszt egészét érintő kérdésekben részesei a döntéseknek. Mindez természetszerűleg az iparágiágazati és területi szervek és a SZOT munkáját is gazdagította, pontosabban új módok, gyakorlatok érvényesítésére késztette és készteti. Előtérbe kerül munkánkban az irányító, szemléletformáló jelleg, a hosz- szabb távú, stratégiai kérdések megfelelő kezelése, a gazdaságpolitikai döntések következetesebb befolyásolása. A hosszú távú társadalmi tervezés megvalósítása. és az abban való aktív szakszervezeti közreműködés — a bizalmi szerepének kiemelése mellett — a szak- szervezeti munkát gazdagító másik legfontosabbnak ítélt tényező. — Milyen érdekvédelmi és érdekképviseleti szerep hárul a szakszervezetekre a szocialista építés megújításának mintegy három éve tartó folyamatában, milyen szerepet töltenek be a bérből és fizetésből élőket érintő hatások, következmények előzetes számbavételénél, mit tehetnek és mit tesznek az esetleges feszültségek idejében való feloldása érdekében? — A szocialista építés megújulását célzó, de bizonyos gazdasági kényszerből is adódó gazdaságpolitikai törekvéseket a szakszervezetek is támogatták és támogatják; nem láttunk más alternatívát, mint az egyensúly helyreállítását, és az azt szolgáló gazdasági hatékonyság javítását középpontba állító gazdaságpolitikát. Az élet- színvonal „megőrzését”, a fogyasztás „szinten tartását”, a termelés „stagnálását”, a beruházás „visszafogását”, és az ezekhez kapcsolódó gazdaságirányítási lépéseket a szakszervezetek sem tartják hosszú távon is érvényes stratégiai céloknak. Ugyanakkor nem térhetnek ki — és nem is akarnak kitérni — a mindezekkel járó politikai felelősség elől sem. Mindenesetre a „döntési helyzetek” várhatóan gyakoribbá válnak, sőt nem ritkán olyan esetek is lehetnek, amikor valamiért valamiről le kell mondanunk. Éppen ezért nagy jelentőséget tulajdonítunk a szükségessé váló intézkedések kihatásai előzetes, tüzetes vizsgálatának. Rendező elvként szeretnénk érvényesíteni, hogy csak olyan intézkedéseket támogassunk, amelyek gazdasági hatásai érzékelhetően meghaladják az általuk kiváltott társadalmi feszültség mértékét. Például : el szeretnénk kerülni, hogy életszínvonalat, reálbért, fogyasztást érintő „megszorító” intézkedések többszörösen és tartósan azonos rétegeket érintsenek. Nagy figyelmet kívánunk fordítani a többszörösen hátrányos helyzetűek, az alacsony jövedelműek problémáira. Úgy véljük, hogy társadalmunknak a közeljövőben is kell hogy ereje legyen egyes rétegek helyzetének viszonylagos és valóságos javítására. Fontosnak tartjuk, hogy őszinte, egyértelmű tájékoztatást kapjon mindenki a társadalom, a gazdaság problémáiról; nehézségeinkről, sikereinkről. Szükséges, hogy a gazdasági 'fejlődésünk kedvezőtlen külső feltételeit figyelembe véve minden egyes dolgozó érezze, hogy szocialista építőmunkánk eddigi eredményeinek, értékeinek megőrzése korántsem lebecsülendő cél. — Bővülnek-e, s ha igen, milyen módon a szakszervezeti teendők a kisvállalkozások gyarapodásával, különös tekintettel a kisvállalkozásoknál foglalkoztatottak élet- és munkakörülményeire, valamint arra, hogy a vállalkozók jövedelme a vállalkozás társadalmi hasznosságával és munkájukkal arányos legyen. — A gazdasági szerkezet átalakítása, alkalmazkodóképességünk fokozása számos gazdaságirányítási intézkedés alapja. Ezek között egyik igen érdekes, a társadalmat élénken foglalkoztató kérdéskör a kisvállalkozások kibontakoztatása címszó mögött levő intézkedéssorozat. A szakszervezetek egyetértenek a gazdaságirányításnak a vállalkozó kedv élénkítését célzó törekvéseivel. Ezek mögött egyesek a szocialista termelési viszonyok háttérbe szorítását látják. Ez téves nézet, hiszen a szóban forgó intézkedések éppen a szocialista tervgazdálkodásban rejlő előnyök kihasználását, a szocialista építés intenzív szakaszának kibontakoztatását szolgálják. A kisvállalkozások többsége a szocialista szektoron belül, illetve az szoros kapcsolatban fog létezni. Ebből következik, hogy a szak- szervezeti feladatok átcsoportosulnak, „átstrukturálódnak”, de nem változnak meg lényegesen. Jelenleg azon dolgozunk, hogy a kisvállalkozásoknál dolgozók szakszervezeti hovatartozására, az érdekvédelem hatásos megvalósításának szervezeti biztosítására megfelelő megoldásokat találjunk. A rendező elv, hogy az itt dolgozó munkavállalók érdekei kellően kifejezésre jussanak, élet- és munkakörülményeik megfelelő színvonalon alakuljanak, s hogy az érdek- képviselet, érdekvédelem szempontjából ez a réteg az egyéb kollektívákhoz hasonló helyzetbe kerüljön. Nagyon fontos feladatnak tekintjük, hogy a bevezetést követően figyelemmel kísérjük a jövedelmi arányok alakulását, hogy a többletmunkával megalapozott többletkeresetek létét jogosnak és helyénvalónak kezeljék mindenütt. Ugyanakkor azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a munkával alá nem támasztott kiugró jövedelmek ne szaporítsák a feszültségek számát. Törekszünk arra, hogy a kisvállalkozások elterjedése a gazdasági verseny megteremtését is szolgálja belső piacunkon, ami az ellátottság iavítása mellett a jövedelmi arányok stabilitását is biztosítja. Ezért az indokolatlan monopolhelyzetek megszüntetését mi is szorgalmazzuk. Aczél Gábor Új hűtőipari termékek Az idén az elmúlt évinél 5-6 százalékkal több, összesen mintegy 100 ezer tonna terméket állít elő a hűtőipar. Legfontosabbnak tartják a hazai lakosság igényeinek még jobb kielégítését, emellett — a világpiaci lehetőségek kihasználásával — az exportot is növelik; a mirelitáru 50 százalékát értékesítik külföldön. Az évi tervek összeállításánál a korábbiaknál is körültekintőbben vették figyelembe az igények változását. Széles körű felmérések szerint a korszerű táplálkozás terjedésével a kereslet a zöldségfélék iránt igen erősen fokozódik, ezért e készítmények arányát növelik. Az előző éveknél jobb ellátás ígérkezik mélyhűtött parajból, lecsóból, zöldbabból és zöldborsóból. A termelésfelfutás elsősorban a 10 ezer tonna kapacitású új Bajai Hűtőház üzembe állásának az eredménye, itt döntő mértékben zöldségféléket állítanak elő. Á vállalat gondot fordít az egész évben egyenletes elosztásra. Amíg a korábbi években a tavaszi hónapokban nem mindig elégítették ki a kereskedelem igényeit, addig az idén jó előre felkészültek erre az időszakra, a készleteket ennek megfelelően tárolják a tíz gyáregységnél, s a zöldborsó kivételével valamennyi termékből több jut tavasszal is az üzletek hűtőpultjaiba. Különféle fejlesztésekre, a műszaki színvonal javítására is sor kerül. Megkezdődik a Békéscsabai Hűtőház rekonstrukciója. A dunakeszi üzemben újfajta habosított gyümölcskrémkészítmények — meggy, szamóca, alma — előállítására alkalmas berendezéseket szerelnek fel. Tovább bővül a választék. A mintegy 200-féle mirelitáru mellett 10—15 újdonság ^jelenik meg. Különféle gyümölcstorták, tésztafélék, lecsókészítmények jelennek meg. A tavaly igen nagy sikert aratott pizza gyártását az idén fokozzák. Számítógépes szűrővizsgálat Pécsett kidolgozták a lakossági szűrővizsgálati adatok számítógépes feldolgozásának rendszerét. A programok megírása után az év második felétől számítógépes vezérléssel működik a szűrőállomás. Az előzmény: Pécsett a hetvenes évek közepén megkezdték a lakosság teljes egészségügyi szűrését. Ennek lényege, hogy akinél bajt találnak, a körzeti orvoshoz irányítják további vizsgálatra, gyógykezelésre. A körzeti orvos, majd pedig a beteggel foglalkozó más gyógyintézetek visszajelzik a diagnózist, a szűrőállomáson pedig rögzítik, megőrzik, s ha szükséges, kiadják az adatokat. Eddig nyolcvanezer lakos részesült a tíznél több ^ féle szűrővizsgálatban. Az időben felismert betegségek gondozása azért nagy jelentőségű, mert ezzel a módszerrel megelőzhető a beteg állapotának romlása, a szövődmények kialakulása. A gyakorlat bizonyította, a „gondozott” lakosok közül kevesebben kényszerültek táppénzbe. A szűrőállomáson fél évtized alatt olyan adattömeg halmozódott fel, hogy az adatbank kezelése hagyományos adminisztrációs munkával lassú, időigényes. Ezért bízzák a jövőben számítógépre a nyilvántartást, gép írja majd a vizsgálatra szólító idézést, ezenkívül különféle statisztikai elemzéseket, adatfeldolgozást is végez. A módszert eddig három megye — Pest, Szabolcs- Szatmár és Békés — vette át, szovjet szakértők pedig a KGST-országokban is aján- [ lották alkalmazásra. Karcsú, szép arcú lány. Kedves és közvetlen modorú. Gondtalannak, vidámnak ismerték a mindössze 16 éves Ny. Évát. Békésen. Öröm volt ránézni, mondta a tárgyaláson az egyik tanú. És mégis furcsa hírek keringtek róla. Ám aki Gyulán látta, amikor a megyei bíróságon felelősségre vonták, megdöbbent az esetén. Ny. Éva terhes lett, majd szülés után megfojtotta gyermekét. A megyei bíróság egy év és hat hónap szabadságvesztésre ítélte. Mellékbüntetésként két évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A szabadságvesztést a fiatalkorúak fogházában kell letölteni. Az ítélet jogerős. A tárgyalás során a bíróság nemcsak arra keresett választ, hogy hogyan, hanem arra is, miért követte el tettét a fiatal lány. Az elkövetés módjára és körülményeire könnyebb és egyértelmű volt a felelet. Ny. Éva az általános iskola 8. osztályának elvégzése után Békéscsabán, először a Konzervgyárban, később az üdítőipari vállalatnál segédmunkásként dolgozott. Munkáját kifogástalanul végezte. Szerény magatartása révén jó kapcsolatot alakított ki munkatársaival. Mint más hasonló korú lányoknak, neki is akadt udvarlója. Sőt, nem is egy. Talán ez adott alapot a különféle szóbeszédre. Kedves modora és feltűnő, üde szépsége, vonzotta a férfiakat. A múlt év elején ismerkedett meg egy 25 éves fiatalemberrel. Hamarosan teherbe esett. Az egyik nap rászánta magát, és elmondta a fiúnak. Annak az volt a véleménye, vetesse el a gyereket. Adott 6 ezer forintot is. Ám ezután — jóllehet, tovább tartott a kapcsolatuk —, a terhességről nem beszélgettek. Szülei előtt pedig titkolódzóit. Elég hűvös volt közöttük a kapcsolat. Nem vették észre, milyen állapotba került a lányuk. Elég furcsa, mert a nyomozati jegyzőkönyv szerint a szomszédok észrevették a terhességet. Október 29-én lett rosszul. Egyedül tartózkodott odahaza. Fájdalmai percről- percre erősödtek. Ágynak esett és megszülte a gyermeket. Miután magához tért, megfü- rösztötte, ezt követően ruhába csavarta és lefektette az ágyba. Egy ideig tett-vett a szobában, majd ő is a gyermek mellé feküdt. Elaludt. Mikor felébredt, torkon ragadta a félelem. Mit szólnak a szülei, mit szólnak a szomszédok, és mit szól az udvarlója? Ebben a félig homályos tudatállapotában, amelyben, szinte üvöltött benne a félelem, a gyermekét megfojtotta. Papírzsákba csomagolta, s a padláson elrejtette. De ekkor sem nyugodott meg. Most már a lelkiismerete támadt fel. Felkereste az egyik orvost. Elmondta, meghalt a gyermeke. Az orvos megérezte, hogy a síró, remegő lány nem mond igazat. Azt tanácsolta, menjen a rendőrségre. Okkal vetődik fel a kérdés, miért követte el a fiatal lány ezt a tettet? Hiszen a nem kívánt terhesség elleni védekezés módjai közismertek, az abortusz sem jelenthetett volna akadályt nála. Napjainkban megvan minden lehetőség a család- tervezésre, hogy a gyermek rendezett körülmények között lásson napvilágot. Ha pedig a szülők nem hajlandók, vagy nem akarják a gyermeket felnevelni, ott van az állami gondozás. Az örökbefogadni szándékozók száma sem csökken, hanem évről évre nő. Minderről nem tudott volna Ny. Éva? Bár a bíróságon, amikor ez a kérdés felvetődött, ömlöttek a könnyei, elismerte, olvasott és hallott erről, de nem volt akivel megbeszélje, vagy akitől tanácsot kérjen. Sem a nálánál 9 évvel idősebb udvarlójától, de a szüleitől sem. Pontosabban szólva, nem volt hozzá kellő ereje, bátorsága, hogy szóvá tegye nagy baját. Ä környezettől való erkölcsi félelem viszont annyira elhatalmasodott rajta a szülést követő pillanatokban, hogy bűncselekményt követett el. Lelki magáramaradottsága azonban nem mentesíthette tettének következményei alól. Mindezt figyelembe véve hozta meg a döntést a megyei bíróság büntető tanácsa. Esete azonban figyelmeztető ómen. A magára- maradottság a fiataloknál sem ritka. S néha szívbe- markolóan szomorú következményekkel jár. (Serédi) A szegedi kcndcríeldolgozó sarkadi telepén zárt rendszerű a pozdorjatároló. A dolgozók egészségvédelmi szempontjából jelentős lépés a nagy porral járó munkafázist teljesen portalanította „ .. „ . . . ,. Foto: Fazekas László
