Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-09 / 7. szám
EUEEHSII 1982. január 9., szombat Uhrin István, a Medgycscgyházi Vas- és Faipari Szövetkezet esztergályosa Fotó: Veress Erzsi 0 Rockwell Az 1979-ben alakult budapesti Rockwell együttes június óta ötször lépett fel Békéscsabán. Legutóbb az ifjúsági házban szerepelt, itt beszélgettem Józsa Bélával, az együttes szervezőjével: — Mi az oka, hogy ilyen gyakran van a Rockwell Békéscsabán? — Az ok egyszerű. Itt vagyok katona, ezért ide és a környékre könnyebben tudok szervezni. — Bemutatnád az együttest? — Igen. Két dobos van. Az egyik Gál István, a másik Tarcza László (jelenleg ő is katona). A szólógitáros Gellert Tibor, a basszusgitáros Paszdera György, az énekés pedig Matulay László. — Mit jelent ez a szó. hogy Rockwell? — A Rockwell a fizikában ismeretes fogalom, a fémek keménységének mértékegysége, feltalálójáról, Thomas Rockwellről kapta a nevét. óriásit kell produkálnia, vagy nagy anyagi befektetésre, nem utolsósorban jó ösz- szeköttetésre van szüksége. Nézd, az természetes, hogy vannak sokkal jobb együttesek is a Rockwellnél. De ismerek egy csomó olyan kis bandát, akik nagyon jók, mégis csak egy szűk réteg tud a létezésükről. Nekik soha nem lesz még csak esélyük sem arra, hogy komolyabban felfigyeljenek rájuk. Ha nem támogatja őket senki, akkor előbb- utóbb kénytelenek lesznek felbomlani, mert saját erőből nem tudnak megélni. Említhetném például a Trabant, a Balaton, vagy a Petting együttest. Szerintem nagyon jók. De hol lehetne valakinek eladni? Mert a névre, a külsőre sajnos, még mindig többet adnak, mint a belső tartalomra. És akkor beszélgetek egy lánnyal, hogy ő miért szereti a Koráit; a válasz: „...mert olyan aranyos a Balázs Fecó!!...” — Ezek szerint az együttes kemény zenét akar játszani? — Hát... az biztos, hogy nem egy diszkóegyüttes. —• Milyen sikereket ért el a Rockwell? — Az attól függ, hogy te mit értessz az alatt a szó alatt, hogy siker. Nekem például az is siker, ha látom, hogy van, aki jól érzi magát a koncerten. De megnyert az együttes égy országos tehetségkutató versenyt (128 együttes indult), másfél évre rá megjelent egy még akkor beígért kislemeze, ott volt az első magyarországi kétnapos rockfesztiválon ... — A biztató indulás után mintha egy kissé visszaesett volna az együttes lendülete ... — Erre mondják, hogy a sok bába között elvész a gyerek. Ma már nálunk is annyi a rockegyüttes, hogy ahhoz, hogy valaki felszínen maradjon, vagy valami Hát igen, én is rendszeresen nézem a Deltát — olyan aranyos a Kudlik. Ha végre mindenki előtt a zene kerülne előtérbe, egészen más lehetne a helyzet. Az pedig megint más kérdés, hogy a Korái nem attól jó, mert aranyos a Balázs Fecó. — Kicsit eltértünk a Rock- welltől. — Nem tértünk el, csak példákat mondtam. — Februárban leszerelsz. Megszűnik az együttes kapcsolata a várossal? — Ha lesz még igény rá, továbbra is szívesen jön a Rockwell Békéscsabára és a megyébe. Valószínű, hogy tavasszal Körösladányban lesz egy koncert. — Valamennyi koncertjét a Feltámadunk című számmal fejezi be az együttes. Az elmondottak után valóban van esély a Rockwell újjászületéséhez? — Én bízom benne! —Római— Aktivitás, tartalom Jó híre van város- és me- gyeszerte is az orosházi kőolajipari gépgyárban folyó ifjúsági munkának, amelyet hosszú évek alatt alapoztak itt meg. Jó híre, s ugyanakkor a gyáron belül rangja, tekintélye van a fiataloknak, súlya a KISZ-nek. Mindez közvetve — közvetlenül hozzájárul a gyár jó gazdasági eredményeihez, az itt uralkodó légkörhöz, hiszen a dolgozók közül lassan minden második 30 év alatti; a fiatalok aránya ugyanis 44,3 százalék. A gyárban kialakult légkör tükröződött a decemberi ifjúsági parlamentjükön is. A megyében kevés ifjúsági fórumon kértek szót olyan sokan, mint a gépgyárban. A hozzászólások száma önmagában természetesen még nem mércéje az érdemi munkának, — az aktivitásnak viszont igen. S a felszólalók szinte kivétel nélkül olyan témákról szóltak, amelyek a dolgozók munkahelyi közérzetével, a termeléssel, a szakmunkásképzéssel, a pályakezdők beilleszkedésével, a munkaversennyel kapcsolatosak. A sok közül érdemes néhány példát említeni. Szalai József elmondta, hogy az ipari tanulók között minden hónapban 2800 forint prémiumot osztanak szét, differenciáltan. Akik a tanulók közül a legjobb eredményt érnek, el, vándorzászlót kapnak, s aki a legtöbbször elnyeri a zászlót, jutalomkiránduláson vehet részt. Talapka Pál szóvá tette, hogy szerinte gyakran változnak a normák, s hogy a gyárból kilépő, majd egy-két év után visszatérő fiatal szakmunkás két-három forinttal több fizetést kap, mint aki maradt. Figyelemre méltó az is, amit Szepesi Sándor mondott: „A fiatalokban sokszor felvetődik a kérdés, hogy mit nyújt nekünk a vállalat. Jó volna, ha sokan átgondolnák, hogy két-három éven belül lakáshoz jutnak.” S az igazgató nem kerülte meg a kérdéseket, rendre válaszolt, amiből kiderült például, hogy a normaidők változása a 40 órás munkahét bevezetésével függ össze. A hosszúra nyúlt, ám tartalmas vita a bizonyíték: nem csupán azért tartottak ifjúsági parlamentet, hogy egy feladatot kipipálhassanak .. . — ti — Az Ifjú Gárda Ott láthatjuk őket minden nagyobb ifjúsági rendezvényen. Csinos egyenruhában viszik a zászlót, díszőrséget állnak, viszik a koszorúkat, vigyázzák a rendet. De nemcsak az ünnepségeken találkozhatunk velük: elméleti képzésen vesznek részt, keményen gyakorolnak, s tudásukból a szemléken, versenyeken vizsgáznak. S vizsgáznak az életben is, mert hiszen ott voltak az árvíznél, társadalmi munkákat vállalnak. Egyszóval ifjúgárdisták. De mi is az Ifjú Gárda? Működési szabályzata szerint: „Az Ifjú Gárda a KISZ keretében működő szervezet. Hivatása, hogy tagjait a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus szellemében nevelje; elősegítse a fiatalok felkészítését a haza védelmére, lehetővé tegye a honvédelmi alapismeretek megszerzését, elmélyítve a kötelességérzetet, a fegyveres erők és testületek, rendészeti szervek megbecsülését és tiszteletét, megalapozza a tagság fizikai állóképességét, erkölcsi-akarati tulajdonságait; népszerűsítse a honvédelmi sportágakat;..." Megyénkben összesen 1344 fiatal tagot számlál az Ifjú Gárda, s az őket irányító parancsnoki testületekben összesen 103-an tevékenykednek. Az általános képzést folytató alegységek mellett egyre több szakalegység is működik. Néhány rendezvény az 1980—81-es évben: 1980-ban végrehajtották az országos szakalegységi versenyeket, megszervezték a háromnapos éves felkészítő tanfolyamot az Ifjú Gárdatisztségviselők számára, s az ifjúgárdisták is részt vettek az árvízi védekezésben. Tavaly február—május között, egy felmenő rendszerű lövészversennyel kezdődött az év. Április—májusban négyhetes képzésen készítették fel az Ifjú Gárda-tisztségviselőket feladataikra. Május derekán zárult a képzési év, s kezdődtek a szemlék, járási, városi, megyei, majd országos szinten. Megyénk ifjúgárdistái teljesítettek szolgálatot júliusban a pósteleki országos kempingtalálkozón. A megyei parancsnokság kezdeményezésére 146 ifjúgárdista jelentkezett a kunágotai belvízi helyreállítási munkákra, segítve idős, magányos embereken. S végül — a megyei parancsnokság értékelése szerint — az elmúlt képzési évben a következő parancsnokságok, alegységek dolgoztak a legeredményesebben : a békéscsabai, gyulai, orosházi városi, gyulai járási, szeghalmi, mezőkovácsházi és szarvasi járási parancsnokság. T. I. Fíüöp Beb: Le a ka|appa| Harmadik rész, amelyben kiderül, hogy köszönés helyett nem elég morogni... A Rezeda téri díszmedence mellett üldögéltem, s a város ezen ékessége fölött meditáltam. A víz már ugyancsak állott volt, amit még külön díszített a műanyag poharak, papírgalacsnik, levelek és egyéb hulladékok összevisszasága. A medence északi peremére valaha érdekes formájú kőedényt is helyeztek, de ennek már csak a nyoma látszott valamelyest, valójában sokan már nem is emlékeznek az egészre. Azt beszélik a városban, hogy az a bizonyos kökorsó egy éjszaka tűnt el. Elvitték? Valaki a házi medencéjét ékesíti vele? No, nem! Azt mondják, hogy vandál módon darabokra törték. A tettesek természetesen ismeretlenek (?!) Pedig itt járnak közöttünk, ők azok, akik telefon- fülkéket rongálnak, fákat tördelnek ki, s egy-egy holdvilágos éjszakán téglakerékre helyeznek valamely általuk éppen kiszemelt Trabantot, mert hátha úgy is gurul. Mindez pedig szerintük semmi más, csak egy jó hecc ... Már egészen beleéltem magam a gondolatsorba, amikor mellém telepedett a padra egy nénike. Kis idő múltán egy ismerőse is megérkezett, s beszédbe elegyedtek. Óhatatlanul tanúja voltam a köztük folyó szónak: — Merre jártál, olyan régen láttalak? — Tudod, van dolgom elég, a lányom, a vejem dolgozik, én meg segítek nekik .. ■ — Most vásárolni voltál? — a karos kosárra mutatott. — Igen ... a csemegében jártam ... meg aztán Marikámnak, az unokámnak is vettem valamit... most lesz a születésnapja ... — Ne mondd! — Bizony! Tizenhat éves ... harmadikos gimnazista... — Nohát! Az én Jancsi unokám meg az idén érettségizik. — S a tanulás? — Jó jegyei vannak.. . egyetemre készül .. . — Én is mindig mondom, hogy még jobban igyekezzék ... pedig jó feje van .. . meg nem is rossz ő, dehát szerinte én ósdi vagyok... — Azt tudják .. . blamálni az embert... ezek a mai gyerekek ... de az egész világ megkergült... — legyintett —, de az én Jancsikám az aranyos ... — Az én Marikám is ... Talán folytatódott volna a dicséret, és megintő szó, de vidám társaság közeledett az iskola felől. Lehettek vagy nyolcán, hangosan nevetgéltek, egymást túllicitálva magyarázkodtak. Aztán hirtelen egy .leányka pattant ki a csoportból, odapattant elénk, s imigyen szólva csapta nagyanyja ölébe táskáját: — Jó, hogy itt vagy... hazaviheted a cuccomat, te úgyis ráérsz .. . Aztán se szó, se beszéd, tovalibbent. Talán úgy rémlett, mormogott valami köszönésfélét (de ebben nem vagyok biztos), és már hangos nevetéssel ment is tovább a csoport, úgy, hogy másoknak kellett kitérni előlük. (Rémlik még az is, hogy a nagymamát emlegették, öreglánynak nevezve, de ezt már nem értettem pontosan.) A nagymama pedig fogta a kosarát, meg a táskát, valamit motyogott, hogy biztosan dolga van a „drágának”, elköszönt, és ment. A könnycsepp, amit kitörölt szeme sarkából, félreérthetetlen volt. Ekkor nagyon megsajnáltam ezt a nagymamát. Ketten maradtunk a pádon, zavartan összenéztünk, a nagymama barátnője nem hagyta szó nélkül: — Én nem vittem volna haza azt a táskát... — Hát igaz — böktem rá meglepetten én is. — Furcsa világ . .. folytatta a néni —, mintha fájna nekik a köszönés, mintha fájna egy szép szó ... csak mormognak .. . Csak mennek, esetleg biccentenek, vagy átnéznek egymás feje fölött. Mondja kérem, miért van ez? Nem tudtam válaszolni. Régi idők szokásai jutottak eszembe, amikor kemény kötelesség, függés kényszeritett egyfajta magatartásformára. Abban is volt alakoskodás. De hát mi az igazi viselkedés? Haj/.: Szues Jo/si*' Egymás tiszteletét kellene keresnünk ... A néni pedig folytatta: — Tudja, a felnőttek is hibásak. Ha rossz a példa, a követés is csak rossz lehet ... A minap az egyik ismerősömnél voltam, az egyik lakótelepen van a lakásuk. Egy éve élnek ott. Egy lépcsöházban naponta találkoznak, s még mindig van, aki nem köszön. Hát ez furcsa ... De hát mit mondjak? A minap az ABC-ben az egyik anyuka rászólt tízéves kislányára, hogy ne köszönjön a zöldséges eladónak, mert a múltkor nem szerzett neki banánt, vagy narancsot. szóval lényegtelen ..., de milyen ez a példa, kérdem én. Egyetértőén bólintottam és elgondolkoztam. Hát, hogy is van? Tiszteljük-e egymást? Kell tisztelnünk. Egy „Jó napot!”, „Jó reggelt!”, „Jó estét!”-tel illik legalább tisztelnünk egymást. Illik még az is, hogy fiatalabb 'az idősebbnek, a férfi a nőnek tisztességgel köszönjön, és ugyancsak illik fogadni is azt. Nem lehet csak mormogni, de méginkább nem átnézni egymás feje fölött. Tiszteljük egymásban az embert, a bölcsességet, a tapasztalatot, a gyengédséget, a szeretetet. Egyáltalán, örülni kell annak, hogy találkozik emberrel az ember.
