Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-09 / 7. szám
1982. január 9„ szombat NAGYVILÁG ENSZ-fötitkár dosszié Következetes békeakarat szágcsoporttal, azt bizton az ENSZ munkája, hatékonysága sínyli meg. Ez történt például az első főtitkár, a norvég Trygve Lie esetében, aki a szocialista államok szemében erősen kompromittálódott, mivel támogatta az ENSZ-haderőként fellépő amerikai csapatok részvételét a koreai háborúban. Mandátuma lejártakor a Szovjetunió által javasolt jelölteket a BT nyugati tagjai nem fogadták el, s Moszkva ellenzése dacára a közgyűlés Lie megbízatásának hároméves meghosszabbítása mellett döntött. Az alapokmányt sértő döntést ekkor, 1950-ben, az tette lehetővé, hogy a világszervezetben még megbízhatóan működött az USA „szavazógépezete”. Válaszképpen több szocialista ország megszakította kapcsolatait a főtitkárral, aki megbízatásának lejárta előtt le is mondott. Utódja, a svéd Dag Hammarskjöld lett, akinek aktív ténykedése emelte ugyan posztja rangját, de az „önálló politikai szerep” iránti igénye sokszor vitákhoz vezetett. Különösen nagy vihart kavart fellépése a kongói konfliktusban. Halálos kimenetelű repülőgép-szerencsétlensége után (a baleset épp Kongó fölött történt) a burmai U Thant lépett helyére, aki 1961-től egy évtizeden keresztül töltötte be hivatalát. Az ő korszakát már inkább jellemzi a nemzetközi légkörben bekövetkezett enyhülés, csakúgy, mint a most leköszönt Wald- heimét, aki 1972-től szintén két perióduson át irányította a világszervezetet. Az osztrák diplomata egybehangzó értékelés szerint kiválóan látta el feladatát, fáradhatatlan, korrekt munkája általános megelégedést keltett. Még az újraválasztását megakadályozó Kína is érzékeltette, hogy vétója nem Waldheim személye ellen szól. A jelöltség körüli hathetes kötélhúzás oka az volt, hogy Peking a fejlődő országok „szószólójaként”, érdekeik „védelmezőjeként” akart fellépni, vétójával kívánta jelezni: egyetért követelésükkel, hogy az európai földrész képviselője után egy harmadik világbeli politikus kapja meg a posztot. Már 1976-ban is fenyegetett egy ilyen patthelyzet, de akkor Kína egy idő után visz- szavonta vétóját. A mostani szembenállás azonban tartósnak bizonyult, végű) a két eredeti vetély- társ visszalépéséhez, s kompromisszumos jelöltek előtérbe kerüléséhez vezetett. Pérez de Cuellar (aki tapasztalt diplomata, jogtudós, s többször volt nagykövet, az ENSZ különmegbízottja, sőt két éven át főtitkárhelyettese) így voltaképp esélytelenként, „sötét lóként” nyerte a „versenyt”. Ciprusi, majd Afganisztán, Irán és Pakisztán közti közvetítő tevékenysége sok érdemet szerzett számára. Az új főtitkár első nyilatkozataiban főleg a kelet—nyugati kapcsolatokra, a közel-keleti, a délkeletázsiai, a namíbiai, afganisztáni és a nyugat-szaharai helyzetre hívta fel a figyelmet. Pályafutása ismeretében világszerte azt várják, hogy — Waldheimhez hasonlóan — a perui diplomata is konstruktív szerepet fog betölteni felelősségteljes megbízatásában. Szegő Gábor Előmozdítani az államok közötti együttműködést, megvédeni a békét, lehetőséget teremteni az enyhülésre, leszerelésre. Röviden ezekkel a szavakkal lehetne ösz- szefoglalni a szocialista közösség külpolitikai törekvéseit. Nehéz persze summázni az elmúlt tizenkét hónap történéseit, s az is igaz, hogy lehetetlen kiszakítani a szocialista közösség nemzetközi aktivitását a világ államai közötti kapcsolatok egészéből. Mégis, ha megpróbálkozunk e tevékenység értékelésével, látnunk kell: a megnehezült körülmények között a szocialista közösség következetesen folytatja azt a politikát, aminek elsőrendű célja a béke megőrzése, a konfliktusgócok felszámolása, a fegyverkezési verseny megfékezése. o Megnehezüllek a körülmények több okból is: először is azért, mert Nyugaton még hatalmasabbak lettek azok az erők, amelyek nyíltan szakítottak az enyhülés irányvonalával, s a feszültséget fokozó politikát kezdtek. Elsősorban az új amerikai vezetés lépései voltak azok. amelyek komoly aggodalmat keltettek világszerte. Ilyen volt például Washington döntése a fegyverkezési kiadások nagymérvű növelésére, új hadászati fegyverek beszerzésére. A fegyverkezési politika együttjárt a korábbi szovjet—amerikai tárgyalásokon elért fegyverzetkorlátozási egyezmények elvetésével. Az Egyesült Államok új politikai kampányt kezdett a Szovjetunió ellen a „nemzetközi terrorizmus" ürügyén, s beavatkozással fenyegeti Kubát, Nicaraguát és a közép-amerikai haladó mozgalmakat. Ezzel együtt Washington nyílt katonai segítséget nyújt az afgán ellenforradalmároknak, az angolai reakciós erőknek; Afrikában a pretoriai fajüldöző rezsimnek, Délkelet- Ázsiában pedig a különböző ellenforradalmi csoportoknak. Az Egyesült Államok Eu- ríópa-politikájának fő vonása az a törekvés, hogy a NATO-szövetségeseket fokozott fegyverkezésre késztesse, azaz az 1979-es „eurorakéta- határozat” elfogadtatásával, a szovjet fenyegetés ürügyén ezeket az országokat az amerikai stratégia túszaivá tegye. o A szocialista országok ennek ellenére sem adták fel jószándékú törekvéseiket. Továbbra is kiálltak a párbeszéd folytatása, a magas szintű találkozók mellett, azért, hogy a politikai légkör elhidegülése ne okozzon kárt a gazdasági, kulturális és emberi kapcsolatokban. Támogatják a katonai leszerelést célzó tárgyalásokat, az európai biztonsági és együttműködési rendszer továbbfejlesztését. A jószándék bizonyítékai a bécsi közép-európai fegyverzetcsökkentési tárgyalásokon beterjesztett szocialista kompromisszumos javaslatok, s az európai nukleáris leszerelést célzó szovjet indítványok. A szocialista közösség európai országai változatlanul mindent megtesznek azért, hogy az 1975-ben Helsinkiben megindult folyamat ne szakadjon meg, fejlődjön az európai államok sokoldalú együttműködése. A többi között ezt is hangsúlyozták a Varsói Szerződés szervezete külügyminiszteri bizottságának bukaresti tanácskozásán. Ez az ülés lényegében újólag deklarálta a szocialista külpolitika békés céljait. így megismételte a VSZ-tagálla- moknak azt a törekvését, hogy az Európában létező két katonai-politikai szövetséget egyidejűleg oszlassák fel, s a NATO és a Varsói Szerződés már ezt megelőzően is korlátozza katonai tevékenységét. o A szocialista országok továbbra is arra törekszenek, hogy földünkön a válsággócokat felszámolják, s hogy ne keletkezzenek újabb veszélyt jelentő központok. Szolidaritást vállalunk a kubai és a nicaraguai néppel, amely az imperialista agresszió veszélyével néz szemébe. A szocialista közösség továbbra is támogatásban részesíti Indokína három népi rendszerét. Vietnam, Kambodzsa és Laosz ellen összehangolt ellenséges tevékenység folyik ma is: a kínai he- gemonisták és az amerikai imperializmus összehangolt akciói lehetetlenné teszik, hogy e három sokat szenvedett ország végre a békés építőmunkára összpontosítson. Nem múlt el a fegyveres konfliktus kirobbanásának veszélye a Közel-Keleten sem. A szocialista országok valódi, békés rendezést kívánnak itt, olyant, ami minden, e térségben élő nép számára biztonságos életet, szuverenitást garantál. A szocialista külpolitika fő célja, feladata az építőmunka békés külső feltételeinek biztosítása. Ez azonban nemcsak a közösség érdekeit szolgálja. A szocialista országok kifejezve készségüket az együttműködésre valamennyi állammal, a béke, a háborúmentes világ érdekében, a föld minden népének érdekeit szolgálják. Miklós Gábor Pérez de Cuellar győzelmét hosszú hetek diplomáciai csatározása előzte meg. Tavaly október végétői december közepéig majd két tucat eredménytelen szavazási fordulót tartottak'. Waldheim újbóli megválasztását Kína, az el nem kötelezett országok jelöltjét, Salim Ahmed Salim tanzániai külügyminisztert viszont az Egyesült Államok ellenezte — márpedig a Biztonsági Tanács állandó tagjainak egyetértése nélkül egyik várományos sem nyerhette el a magas posztot. A jelölés körüli huzavona magyarázata abban rejlik, hogy az ENSZ főtitkára nemcsak hivatalnok, aki a világszervezet titkárságát, nagy létszámú testületéit irányítja, hanem jelentős, világpolitikai szerepet játszó államférfi. Széles körű kezdeményező lehetőségekkel rendelkezik, joga van a BT figyelmét felhívni a nemzetközi békét és biztonságot veszélyeztető ügyekre. Egyszemélyi határozatokat ugyan nem hozhat (azaz posztja távolról sem teszi egyfajta „világelnökké”), ám közvetítő-egy- behangoló szerepe számos esetben igen lényeges lehet a konfliktushelyzetek megoldásában. Ez is jelzi: az ENSZ főtitkára pártatlan és független kell hogy maradjon. csak az ENSZ szerveitől kérhet és kaphat utasítást, s elméletileg a tagországoknak tartózkodni kell attól is, hogy befolyásolják, részrehajlásra ösztönözzék. Ezek az alapelvek magyarázzák jórészt, hogy a világ- szervezet élére lehetőleg semleges ország diplomatáját választják. Ha ugyanis a kényes személyi-politikai egyensúly megbomlik, s a főtitkár szembekerül valamelyik országgal, vagy orA norvég Trygve Lie (1946 —1953) A svéd Dag Hammarskjöld (1953—1961) A burmai U Thant (1961— 1971) Az osztrák Kurt Waldheim (1972—1981) A perui Javier Pérez de Cuellar (1982—) beiktatásán (Fotó — MTI Külföldi Képszolgálat — KS) „Csirkéket a rókára” Vasárnaponként James Watt a szentekhez fordul. Szülőföldjén, az Egyesült Államok Wyoming államában saját hívőcsoportja van. Egykori tanítója állítja, hogy „különleges kapcsolatban áll az Istennel". S ebben kell valaminek lennie, hiszen a tanító szerint Watt nemcsak úgy prédikál, mint egy próféta, hanem betegeket is gyógyít. Kétezer kilométerrel arrébb, az amerikai fővárosban viszont egészen másként vélekednek erről az emberről, aki „szent férfiúhoz” méltóan nem iszik, nem dohányzik, nincsenek káros szenvedélyei. Udall képviselő: „Egy katasztrófa.” Peterson egykori dela- wari kormányzó: „Ördögi...” Turnidge, egy nagy környezetvédő egyesület elnöke: „Vészes...” James Watt ugyanis, amikor éppen nem „Isten szolgája”, belügyminiszterként működik Reagan kormányában. Ö felelős a szövetségi kormány földterületeiért, amelyek az Egyesült Államok összterületének mintegy harmadát teszik ki, az összes indián rezervátumért, s valamennyi természetvédelmi körzetért. így aztán legalábbis meglepőnek tűnhet, hogy a washingtoni kabinetben senki nem gyűjtött össze annyi ellenfelet éppen a környezetvédők népes táborából, mint ő. Persze az Amerikában is aktív környezetvédők amúgy sem vártak sokat egy olyan kormánytól, amely fő feladatául az ipar gyors fellendítését jelölte meg. De amit Watt hivatali idejének első évében tett, azt egyszerűen nem tudják megemészteni. „Félresöpri mindazokat az ideálokat, amelyeket az ország lakosságának túlnyomó többsége támogat” — foglalta össze a San Francisco-i „zöldek” vezére. Watt 1981. januárban „villámháború” meghirdetésével foglalta el hivatalát. Először is a Carter-kormányzat legtöbb vezető hivatalnokát kihajította a minisztériumból, és a hozzá tartozó hivatalokból, aztán megvonta az állat- és növényvédelmi területek bővítésére szolgáló összegeket, ugyanakkor a levegőszennyezést büntető rendelkezéseken jelentékenyen lazított. Enyhítette az autóipart terhelő előírásokat, amelyek a kipufogógáz szintjét szabályozták, érvényen kívül helyezte azokat a rendszabályokat, amelyek a környezet védelmére kötelezték a szénbányászatot stb. Mindez természetesen nagy örömet szerez az ipari vállalkozóknak: nem kell olyar) összegeket fordítaniuk a környezetvédelemre. A „zöldek” máris ezernyi példát tudnak felsorolni azokra a károkra, amelyeket Watt működése okozott. A szigorú környezetvédelmi szabályok lazítása, vagy James Watt amerikai belügyminiszter (Fotó — Stern — KS) egyenesen eltörlése Watt ellenfelei (sőt, elfogultnak éppen nem nevezhető európai sajtóorgánumok, mint például a nyugatnémet Stern magazin) szerint nagyon is céltudatos: elsősorban az olaj- és a nehézipar nagy- vállalatainak kedvez. Nem véletlenül. A keménykezű belügyminiszter hosszú ideje kiváló viszonyban van olyan olajóriásokkal, mintáz Amoco, a Gulf vagy a Phillips Petroleum. Hogy aztán éppen az efajta nagy cégeknek van a legtöbb hasznuk a környezetvédelmi rendelkezések lazításából ? Hogy például Watt legelső intézkedései nyomán lehet ismét olajat vagy földgázt keresni a természetvédelmi körzetekben, vagy a nagy kaliforniai strandok közelében? Mindez akár véletlen is lehet. Bár a megátalkodottan gyanakvó amerikai környezetvédők nem hisznek ilyen véletlenben. Ahogy mondják: „Ez olyan, mintha a csirkék őrzését a rókára bíznák!” A. K. Ét* Az új év kezdetén új lakó költözött az ENSZ New York-i székházába: január 1-től hivatalosan is átvette tisztét a világszervezet sorrendben 5. főtitkára, Javier Perez de Cuellar. A perui diplomata megválasztása kapcsán érdemes felidézni a főtitkár-történelem néhány fejezetét. Az üvegpalota vezetői Az üvegpalota vezetői 1946-tól napjainkig:
