Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-09 / 7. szám
1982, január 9., szombat Megvalósul-e a kodályi jóslat? A magyar zene zengő tornya o Ülök az orosházi zeneiskola zeneszobái közé ékelődött kis előtérben, egy kényelmes kanapén, és egymás után öt gyerekkel beszélgetek. Január 4-e van, új esztendő, Ko- dályév (világhíres zeneszerzőnk száz éve, 1882-ben született) ; megannyi aggasztót hallani mostanában a zenei nevelésről, néha egészen ki" látástalan helyzetéről, a „csak a diszkó, semmi más” lavinaszerű térhódításáról, hogy nem értem: miért jár akkor annyi töméntelen gyerek zeneiskolába Orosházán, Csabán, Gyulán, Békésen, meg máshol? Miféle dolgok aggasztanak? Hát, olyasmi — bocsánat érte —, hogy iskoláinkban az ének és a zene oktatása nagyon huszadrangúvá lett. Kodály országában! Itt, ahová külföldiek százai — ezrei! — zarándokolnak ellesni a Kodály-módszert; ahol Kodály gyönyörű jóslata szerint „valamikor állni fog a magyar zene zengő tornya!” Igen, igen, a kezdeti nagy lendület után megint csak az alapok körül matatunk ... Es, hogy miért lett huszadrangú az ének-zene? Mert minimális óraszámot kap, és a szakmunkásképző intézetekben nem is tanítják. Egyszerűen: nem. És hányán járnak szakmunkás- képzőbe? . .. Sietek megnyugtatni a szemöldöküket összevjmókat, hogy nemcsak én látom így. Néhány hete például egyik országos lapunkban Révész László, a Vándor kórus karnagya nyilatkozott, és kimondta: „a zene szeretetére kell nevelnünk.” Hogy miért, azt bizonyítsa itt nem kisebb nagyság, mint Yehudi Menuhin: „A zene az emberi harmóniateremtés kísérlete.” Vezessük tovább a gondolatot? Hogy az ember, aki belső harmóniában él, boldog ember? És ha boldog? Akkor milyen? Elégedett, küzdelemre kész, magabiztos, tiszta. Furcsa dolgok. De érdemes meditálni rajtuk. TIT-közgyűlés a A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat alapszabálya értelmében ez évben össze kell hívni a helyi szervezetek, csoportok közgyűlését, a járási-városi szervezetek küldött- és kjözgyűlését, a megyei küldöttgyűlést és a VIII. országos küldöttgyűlést. Ezeken a fórumokon négy év munkáját értékelik, meghatározzák a jövő időszak feladatait, és megtörténik a tisztújítás is. Megyénkben hatvan helyi szervezet, csoport tartja az év első két hónapjában közgyűlését. A sort a békéscsabai FÉKON-ban nyitották meg január 6-án. A gyárban — mint Fazekas Károly, a TIT-csoport vezetője beszámolójában elmondotta — 1978 óta folyik szervezett ismeretterjesztő munka. Évente 10—14 előadást, néhány o így történt, hogy bejelentettem magarri Dinnyés 1st- vánnál, az orosházi zeneiskola igazgatójánál, hogy néhány tanítványával találkoznék, hát ha válaszolnak kételyeimre, vagy eloszlatják, vagy megerősítik azokat. Már ami a zenei nevelést illeti, beépülését (vagy „kiépülését”) az általános műveltségbe, az ének-zeneoktatás lazulásait, vagy „szinten stagnálását”, hogy jobban (?!) megértsük... Roppantul izgatott, mi lesz az eredmény? Annál is inkább, mert a zeneiskola az mégsem általános iskola, aki ide. kerül, már eleve választott, hogy szereti a zenét; tehát nem az „átlagos” gyerekekről fogok képet kapni. De ezek, a már hangszeren tanuló gyerekek azért csak elárulnak majd valamit arról a háttérről, mely ösztönözte őket, hogy idejárjanak. Persze, ez is legalább kétféle lehet. Lehet egyrészt igazi, nyílt vágyból fakadó, másrészt lehet bizony divat is. „Ha a szomszéd gyereke hegedülni tanul, az én fiam miért ne csellózzon. A hangszer is nagyobb .. .” Tisztázzunk azért valamit. Még az is jó, ha „csak” divatból jár a gyerek zenélni, valamit mindenképpen megőriz abból, amit éveken át hall, tanul, amiben része van. Ha most még mélyebbre akarnék ásni a témában, feltétlenül körüljárnám azt a bizonyos Kodály-módszert. így azonban csak annyit erről, hogy a zenei anyanyelv művelése (akár kórusban, akár hangszeres muzsikálással)) gazdagabbá, nyíltabbá formálja a gyermekeket. Ezek tények. Bizonyították. És milyen jó lenne — a jövőnkre tekintve is —, ha nagyon-nagyo.n sok ilyen gyermekünk lenne. o öten jönnek egymás után, ki óráról, ki az iskolából, ki éppen a napközis ebédről. Az egyik zeneszobából zongoraszó hallatszik', melletFÉKON-ban tanfolyamot, egy-két előadói konferenciát rendeznek. Ezek látogatottsága magasabb is lehetne. A beszámolóhoz többen hozzászóltak. Értékelték az elmúlt időszak munkáját, s javaslatokat tettek arra vonatkozóan, hogyan javuljon a gyáron belüli ismeretterjesztő tevékenység. Javasolták például, hogy alaposabban mérjék fel az igényeket, tartsanak szorosabb kapcsolatot az agitációs csoportokkal, s vélemények hangzottak el a tagfelvételekről is. A gyűlés végén határozati javaslatba foglalták a tagság észrevételeit. Az első közgyűlést a jövő" héten több is követi. Hétfőn Telekgerendáson és Sarkad- keresztúron értékelik munkájukat a TIT-csoportok. G. K. tünk hegedülnek, szemben — az irodában — írógép kattog. Óhatatlanul is felidézem többszöri ittjártamat: ez a Vörösmarty utcai zeneiskola bizony már ezer éve kinőtte magát. Pontosabban: legalább tíz éve. Tizenöt. Dinnyés István említi, hogy 330 tanítványuk van, igen jó a tanári kar, tehát lehetne több is. Csak nincs hely, ahová több gyereket vegyenek fel. Ha újévi kívánságát kérdezném, bizonyára azt mondaná: elköltözni valahová. Ahol elférünk. Ahol sokkal több orosházi és környékbeli gyerek szeretné meg a muzsikát. „És hová lehetne?” — kérdezem, de, hogy hová, nem mondja ki. Pedig tudom, hogy tudja . .. Jönnek tehát öten. Az első Erostyák Zoli, aki a suliban harmadikos, itt pedig második éve tanul furulyázni. „A testvérem nyolcadikos, ő csellózni jár. En meg oboás leszek, de először a furulyával kell megismerkedni.” Kérdezem, hogy miért jött zenét tanulni. Mesél. „Tetszik tudni, az úgy volt, hogy hangszerbemutatót rendeztek a kultúrházban. Ott láttam meg az oboát. Meg hallottam is, milyen szép a hangja.” Miért szeretsz zenélni? „Mert olyan jó érzés, hogy el tudom fújni: Hol jártál báránykám, zöld erdőben asszonykám.” És tetszik neked ez a dalocska? „Nagyon.” Ismered-e Kodály Zoltán nevét? Látod, ő is Zoltán volt... „Híres magyar zeneszerző! A testvéremtől halottam, hogy az, amit játszik, Kodály.” Kiderül közben, hogy Zoli gyerek nagy népitáncos is. „Szeretem, szeretem, csak nagyon kifáradok utána. Lehet, hogy csak a zene marad.” És a játék? „Van egy váram, fából, apu csiftálta. Szeret barkácsolni. Meg villanyvonatom, és könyveim .. .” Vági Zsuzsanna szintén oboás. Tizenkét éves, már öt évig tanult zongorázni, most tért át az oboára. „Olyan szép hangszer, szép, mély hangjai vannak. Én is alt vagyok.” Mármint a 3. sz. általános iskola kórusában. Ebben az iskolában Miről ír a Szovjet Irodalom? Kiemelkedően fontos, és bizonyára nagy élményt nyújtó mű közlésével kezdi új évfolyamát a Szovjet Irodalom. Csingiz Ajt- matov neve jól ismert a magyar olvasók körében: munkássága a szovjet próza új hullámát indította el. Legújabb regénye ennek a már irodalomtörténeti értékű munkásságnak is jelentős állomása. Az évszázadnál hosz- szabb ez a nap című regény múltunk, jelenünk és jövőnk problémáit, biológiai, lélektani és technikai meghatározottságait vizsgálja. A regényt — melynek befejező fejezeteit a februári szám közli majd — Rab Zsuzsa fordította. A líra rovatban Ivan Dracs ukrán költő verseiből kap válogatást az olvasó. Munkásságáról,- képteremtő fantáziájáról az Európa Kiadónál már korábban megjelent Dracs kötet fordítója, Héra Zoltán írt bevezetőt. Az orosz nyelvvel és irodalommal kapcsolatos kutatások magyarországi helyzetéről indult véleménycsere a Közös dolgaink című rovatban. A magyar és szovjet írók párbeszéde sorozatban ez alkalommal Valentyin Raszputyin és Csák Gyula beszélgetése olvasható. __ minden „a” osztály énekzene tagozatú. „Nagyapám is zongorázik, apu meg orgonán játszik, a nagynéném szintén zongorán. Azért tértem át oboára. mert a zongora nagymamáéknál van, és messze lakunk egymástól. Oboázni akármikor tudok.” Nem is kérdem, hogy Zsuzsa miért szerti a zenét. Ahol otthon ilyen a légkör, lehetne-e másképp? És a köny- nyűzene, a beat? „Kedvencem a Bojtorján együttfes. Ök countryzenét játszanak, azért. A kiabálós, hangos zenét utálom.” Nocsak! Hát ilyen is van a tinédzserek között? Vagy csak nevelés dolga az egész? Hogy Zsuzsa rájött: mi a szép zene, és miért nem igazi zene az, ahol csak kiabálnak? „Például az Edda. Szörnyű! Tudom, hogy ettől a „szövegtől” felhördülnek az Edda-rajongók. De attól még lehet, hogy Zsuzsinak van igaza ... Kodály? „Tizenkét művét tanuljuk az iskolai kórusban. Pista bácsi a karnagyunk. (Dinnyés István, a zeneiskola igazgatója.) A Hegyi éjszakákat már szólamokban tudjuk. Nagyon nehéz.” Zsuzsa akárha felnőtt lenne. Ügy beszélgetünk. A hetedikes Pechán Kriszti hat éve zongorázik, és nagyon szép kislány. Lehet, hogy tudja ezt, de láthatóan nem törődik vele. Apukája zenetanár, anyukája zenetanár. Hogy ő miért tanul zongorázni, felesleges a kérdés. Inkább az, hogy mi lesz veled nyolcadik után? „Két út áll előttem. Vagy gyermek- orvos, vagy zenetanár sze- • retnék lenni. De ezt hamarosan el kell döntenem. Azt hiszem, mégis inkább zenetanár.” A tavalyi Bartók- zongoraversenyen korosztályának második helyét szerezte meg. A kamaramuzsikálás, az a mindene. Otthon, és itt, a zeneiskolában is. „Zenélni jó. Felemelő, szép érzés. Öröm.” Nagy Anikó hegedűs. Negyedik éve. Amúgy hatodik általánosba jár. Halk szavú kislány. „Volt egy barátnőm. Hegedűn tanult. Igen szép hangszer, nehéz. De nagyon szép. Ezt választottam. Nem, apuék nem mondták, hogy tanuljak zenét. En szerettem volna, és ők helyeselték. Erős Ella tanár néni nagyon aranyos, kedves. Mindent elmagyaráz, és nem haragszik túlságosan egy-egy hamis hangért.. Mi volt tavaly a legszebb emléked innen, a zeneiskolából? „A növendékhangverseny, a szülőknek. Apu és anyu is itt volt. Azt mondták, tetszett, ahogy játszottam.” És a karácsony? „Jaj, kaptunk az öcsémmel egy lemezjátszót, én egy szép ruhát, tollat, tolltartót... meg lemezeket. Hogy milyen tanuló vagyok? Négyes. Szeretném megtartani.” Még bemegy a zeneszobába, pár perc múlva jön. Illedelmesen elköszön. Viszi a hegedűtokot, figyelmesen, féltve. Ötödik barátom, Tölgyesi Tomi ötödikes a 3-as iskolában, és trombitás lesz, akárki meglássa! Nehéz hangszer. Hogy találtál rá? „Olyan fényes hangja van. Sokszor nézem a tévében a zenekarokat. A trombita mindig tetszett.” Szülei a vasútnál dolgoznak. „Anyunak mondtam, hogy szeretnék a zeneiskolába járni. Azt mondta, jól van. Azóta járok.” Kiderül, hogy a városi úttörőzenekarba is jár, és a nagyfiú testvérével, aki vadászkürtön tanul, nagy zenéléseket rendeznek otthon. „Két szólamban!” És az iskolában, milyen tárgyakat szeretsz? „Rajz, földrajz. élővilág, orosz.” Ügy sorolja, mintha olvasná valahonnan. Tehát hihetünk neki. „Meg faragni szeretek. Kaptam egy könyvet: ,Jó játék a fa, a csont’, ez a címe.” Izeg-mozog, fél gondolattal már a zeneszobában van. Vagy otthon, ahol várja a másnapi lecke, meg a játék, természetesen. o A kérdésre és a kételyek— re, hogy milyen erre mifelénk a zenei nevelés, sokféle választ kaptam. Az viszont nyitott kérdés, hogy az általános iskolákban milyen? Hiszen a zeneiskolákba a legjobbak, a legérdeklődőbb gyerekek kerülnek. „A zene az emberi harmóniateremtés kísérlete”, — így Yehudi Menuhin. Azért tudjuk ezt mi is, csak éppen ... De majd erről legközelebb. Sass Ervin MOZI Hurrikán Alkalmasint, ha ennyire gyenge nyugati filmet látok, felébred bennem a „megnyugvás”: no lám, ők is csinálnak egy csomó rossz filmet, nemcsak mi. És itt a ’„mi” a magyar filmgyártást jelenti, végiggondolva azt a rengeteg elmarasztalást, amit az utóbbi években (évtizedekben ?) kapott. Persze, nem akarok igazolni semmit: a magyar filmek egy része valóban nem olyan színvonalú, hogy azzal különösképpen dicsekedni lehetne, és ami a legbosszantóbb, a gyengén sikerült produkciók esetében számtalanszor tetten érhető az, hogy alkotóik még a lehetőségeiket sem használták ki, másként fogalmazva: mélyen formájuk alatt dolgoztak. De vajon miért? Nyilván, a művészet nem olyan dolog, hogy a végeredmény mindig világszínvonal, remekmű (nevezzük akárhogyan), nyilván sokféle ösz- szetevő alakítja-formálja a műalkotást. Aztán a közönség dönt: elmegy-e tízezrével, százezrével a moziba, hogy az új filmet megnézze, vagy csendes bukás után körözi végig egy-két napra az ország filmszínházait. Tehát az a fentebb említett „megnyugvás” nem attól támadt bennem, hogy az amerikaiak is csinálnak rettenetesen rossz filmet, hanem inkább annak az újólagos felismerése, hogy a rossz film egyszerűen sajátosság. A műfaj sajátossága, még akkor is előfordul, ha korábbi, nagy sikerekkel fémjelzett alkotók vágnak neki valami új témának, forgatókönyvnek. „ A Hurrikán — ahogy olvasom róla — eredetileg novella volt, abból írták a forgatókönyvet. Gondolom, elsősorban azért, mert manapság, amikor divatosak a katasztrófafilmek, eleve sikernek könyvelték el, ha a vízözönt is belejátsszék. A többi körítés, és igencsak szentimentális, a valóságtól messze elrugaszkodó körítés. Mondhatnám naivnak is, még a képi megfogalmazását is, hiszen ennyi álszemérmet egy rakáson még akkor is nehezen visel el a mai néző, ha tudja (de miből, hacsak az autómárkákból nem?), hogy ez a polinéziai hurrikán és ez a mese a húszas években eshetett meg. Az előbb azt említettem, hogy még a képi megfogalmazás is árasztja a naivitást, az érzelgősséget. Ennek ellenére a film egyetlen erénye a fényképezés. Gyönyörűek az óceáni tájak, a naplementék, a tenger, a part, megragadóak a folkloriszti- kus táncok mindaddig, amíg nem kezdünk el feszengeni: sok, sok, sok! Ha viszont a rendező, Jan Troell fejével gondolkozunk, akkor érthető, hogy húzza az időt, hogy szívesen enged teret operatőri bravúroknak, mert éreznie kellett: más nincs ebben a filmben. Amikor kijöttem a moziból, eszembe jutottak azok a régi, a harmincas-negyvenes években százezerszámra terjesztett, sárga borítójú, filléres regények. Volt szerencsém jóval később elolvasni ezekből egy párat, kíváncsi voltam, milyenek? I Olyanok voltak, mint ez a Hurrikán: szentimentálisak. Naiv mese, egzotikus giccs, olyasféle mákony, amitől elbódul az ember kis időre, de aztán hamarosan rájön, hogy becsapták. Ezért a Hurrikánért kár volt pénzt adni. (sass) Fotó: Fazekas László Gazdag néprajzi gyűjtemény talált otthonra egy Somogy megyei községben, Mesztegnyőn. Társadalmi munkában felújítottak egy épületet, ahol közös gyűjtésüket, a község írásos és tárgyi emlékeit mutatják be (MTI-fotó: Gyertyás László felvétele — KS) k
