Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-09 / 7. szám
1982. január 9., szombat o ivd Megkezdte működését a Baromfitermelők Egyesülése Január 1-vel megkezdte működését a Baromfitermelők Egyesülése. A 40 külkereskedelmi és feldolgozó vállalatot, állami gazdaságot, téeszt tömörítő új szervezet feladatairól Tóth Mátyás, az egyesülés igazgatója tájékoztatta az MTI munkatársát. A Baromfelfeldolgozó Vállalatok Trösztjének megszüntetésével, az egyesülés élet- rehívásával nem egyszerűen formai átszervezésről van szó, hanem a fejlődést elősegítő korszerűsítésről. Az elmúlt két évtizedben megsokszorozódott a baromfihús-termelés, növekedett az export, s ez alatt megerősödtek a vállalatok, megértek az önállóságra, s ezzel a nagyobb kezdeményezőkészség kibontakoztatására, a belső tartalékok feltárására. A vállalatok ugyan önállóan eredményesebben gazdálkodhatnak, ám mégis szükség van munkájuk koordinálására és közös feladatok ellátására. Erre hivatott az egyesülés. A baromfiipari termékek kétharmada exportra kerül. A piaci lehetőségek hullámzását rugalmasan követő termelésfelfutáshoz vagy éppen a visszafogáshoz különösen fontos a megfelelő tájékoztatás. Az egyesüléshez tartozó három külkereskedelmi vállalat a többi tagot a továbbiakban rendszeresen informálja a külpiaci helyzetről. . Az. idén várhatóan mérsékeltebb lesz a kereslet. A korábbi gyakorlat szerint ilyenkor a vállalatok felvásárlási áraikat gyakran csökkentették, ennek következtében visszaesett a termelés, s a rá következő, netán kedvezőbb piaci évben már nem mindig volt meg a kellő árumennyiség. Most viszont más a helyzet. A termelési kedv fenntartására az idén is az elmúlt évi fel- vásárlási árak érvényesek, ugyanis az egyesülés tagvállalatai külön árkockázati alanot hoznak létre, és ebből biztosítják a gyengébb piaci években a stabil fel- vásárlási árakat. A piaci lehetőségek jobb kihasználását segíti elő az egyesülésben az érdekeltségi rendszer szélesebb körű ki- terjesztése. Az exportbevételekből a tenyésztő, az árutermelő, a feldolgozó és az értékesítő vállalatok a korábbinál nagyobb arányban részesülnek. Így valamennyi tagnak fokozott érdeke a jó minőség biztosítása, illetve a minél magasabb piaci ár elérése. Az állandó jó minőséget a többi között a termelési, takarmányozási technológiák szigorúbb betartásával érhetik el, s az egyesülés központja ehhez is ad segítséget. Az egyesülésen belül szolgáltató részleg alakult. Beszerzi tagjainak az ■ exporthoz szükséges csomagolóanyagokat, információkat nyújt a baromfitenyésztés fejlődésének tendenciáiról, az új eredményekről. A magas színvonalú baromfitartás biztosítására önköltségi áron elvégzi a különféle takarmány- és bakteriológiai vizsgálatokat. Győrött 4000 tonna kapacitású hűtőtárolót üzemeltetnek, ahol az egyesülés kedvezményes áron raktározza tagjainak az exportra kerülő árut. Új korrózióvédelmi eljárás Magyar—szovjet közös kutatások eredményeként új korrózióvédő eljárás alkalmazását, elterjesztését kezdték meg a hazai vegyiparban. Az úgynevezett anódos elektrokémiai módszert első alkalommal a Tiszamenti Vegyiművek kénsavüzemében az acéltartályok védelmére alkalmazzák. Az eljárás bevezetését a Veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézet, a moszkvai Karpov Intézet és a Szeverodonyecki Korrózió- védő Laboratórium munkatársainak négyéves közös kutatása előzte meg. A Szovjetunióban már több esetben alkalmazott módszert igazították együtt a magyar vegyipar sajátosságaihoz. Ennek lényege, hogy a védendő szerkezetet az egyenáramforrás pozitív pólusához — az anódhoz — kapcsolják, a negatív pólushoz pedig egy korrózióálló acélcsövet, amelyet az agresszív közegbe — a' tartályban levő savba — merítenek. E rendszer kialakításával olyan elektrokémiai folyamat játszódik le, amelynek eredményeként a védendő szerkezet felületén a fém és az agresszív közeg elemeiből nem oldódó réteg keletkezik, amely azután megakadályozza a további károsodást. Ily módon többszörösére növelhető a kénsavtartá- lyok élettartama, de számos más maró vegyületet tároló tartályé is. A korrózióvédelmi rendszer hatékonyságát rendszeresen mérik és az eredményeket közösen értékelik. Minden üzembe közgazdászt! Megyénk mezőgazdaságának szövetkezeti ágazatában a termelőszövetkezeteket, közös vállalatokat és szakszövetkezeteket is beszámítva 104 gazdasági egység működik. A bennük dolgozó 1500 felsőfokú végzettségű szakember szakmai összetétele nagyon változatos: mezőgazdásztól a higiénikusig, jogászig sokféle szakma képviselteti magát a termelésben. Sajnos, még mindig kevés a közgazdász, vagy a közgazdasági jellegű egyetemet, főiskolát végzett szakember. Negyvenre tehető azoknak a vállalatoknak a száma, ahol a közgazdasági, üzemszervező munkát közép- vagy alapfokú végzettségű, tanfolyamokon képzett dolgozó látja el. A mai, költségtakarékos gazdálkodásra kényszerítő körülmények között elengedhetetlen, hogy minden gáz- dasági egységben legalább egy felsőfokú szakember legyen. A megyei tanács mezőgazdasági osztályának munkatársai évek óta kiemelt feladatként kezelik a közgazdasági jellegű szakemberek munkába állítását, letelepítését. Ezért 29 intézménnyel, illetve ezek karaival tartanak rendszeres kapcsolatot. Megkérik az iskoláktól az elsőéves és a végzős, Békés megyéből származó diákok névsorát, majd a listát a gazdasági egységek rendelkezésére bocsátják, hogy megkönnyítsék a választást, a pályázatok kiírását. így tettek a múlt év decemberében. Sajnos kevés Békés megyei fiatal tanul az említett intézményekben. Ezért e hónapban minden üzem egy újabb névsort kap, amelyen minden végzős diák neve szerepel. A beiskolázásokat pálya- választási napok tartásával segítik a tanács mezőgazda- sági osztályának dolgozói. Eddig a Számviteli Főiskola Zalaegerszegi Mezőgazdasági Karával vetétk fel a kapcsolatot. A kar vezetői vállalták, hogy személyes találkozás és megbeszélések alkalmával keltik fel a középiskolások érdeklődését iskolájuk iránt. m. Sz. zs. Egy tsz kilép „önmagából” Még egyszer a Hrabovszki-módszerről Az endrödi Béke Tsz elnöke mondta: nálunk 1981- ben az a néhány száz hektár adta a legjobb búzát, amelyen szórva vetettük a magot. A kötegyáni tsz-elnök: a szövetkezet fennállásának évtizedei alatt egyetlenegyszer se tudtuk egy hónapnál hamarabb befejezni a vetést, most ősszel két hét alatt másfél ezer hektárra szórtuk ki a búzát. Egy ellendrukker: humbug az egész. Nincs ebben semmi újság. Nagyapáink is így vetettek, akkor mi ebben a tudományos! Egy levél a príigyi tsz-el- nöktől: kedves Hrabovszki elvtárs! Mi 1976 óta kísérletezünk szórva vetéssel. Igen szép eredményeket hozott, de el kell titkolnunk a szakma előtt, mert csúfolnak bennünket érte, szakmai barbároknak neveznek bennünket. Egy ingadozó: csak szükségmegoldásként tudom elképzelni ott, ahol kifutnak az időből, s a talajt se tudták megfelelően előkészíteni. Humbug lenne? A békésszentandrási Zalka Tsz elnökének, Hrabovszki Mihálynak immár húsz éve élete a búzatermesztés. Eny- nyi idő alatt nagyon sok mindent megtanult kenyéradó növényünkről, és nagyon sok mindent láthatott igazolva abból is, amit már apáink is tudtak. Sorra vizsgálva a hozamok alakulását befolyásoló tényezőket, az andrási elnök figyelme egyre inkább az általa csakhamar legfontosabbnak ítélt felé fordult. Elemzései, megfigyelései egybeestek a szakirodalom és a megelőző nemzedékek tanításaival, hogy tudniillik, legtöbbet az optimális időben elvetett búza terem. Átlagosnak tekintve minden más feltételt és körülményt . — a talajminőségtől és talajmunkától kezdve, a vetőmagon, időjáráson át egészen a tápanyag-adagolásig, a veszteségmentes betakarításig — azok a táblák adnak átlagon felül, amelyekre a magot október két középső hetében juttatták ki. Ezt a feltételt azonban csak azok a gazdaságok tudják teljesíteni, amelyek mindössze néhány száz hektárt szánnak ennek a kultúrának. Ezer hektáron a ma ismert legjobb vetőgépekkel sem tudják befejezni időre a vetést a búzatermesztők. Ezen a felismerésen született meg az a gondolat: meg kell próbálni' a régi kisüzemi módszert — a szórva vetést — nagyüzemivé tenni. Ehhez csak megfelelő magszóró és bemunkáló gép kell, ami ugyancsak nem váratott so-' káig magára. A HSZV—12-est, azaz a Hrabovszki-féle szórva vető gépet már gyártják Kecskeméten, a kiszórt magot bedolgozó speciális tárcsának pedig nemrég készült el a kísérleti darabja. A Bajai Kukoricatermesztési Rendszer ugyanakkor bejelentette, hogy idei megfigyeléseinek eredményétől függően fölveszi és terjeszteni kezdi a rendszerben a búza szórva vetésének teljes technológiáját, amelynek kidolgozására a Zalka Tsz természetesen vállalkozott is. Nem kényszermegoldás! Más kérdés, hogy — látva a vélemények, megítélések sokféleségét — lesz-e hol meghonosítani a BKR-nek A bckéssámsoni Előre cs a ráckevei Aranykalász Tsz édesipari szolgáltató gazdasági társaságot hozott létre. Az elmúlt hónapban munkához láttak az új üzemben, ahol több mint húsz asszonyt foglalkoztatnak, s naponta csaknem 40 ezer doboz szájízesítőt készítenek az egymillió forintos költséggel létrehozott üzemben Fotó: Szekeres András Rajt a BUBIV gyulai gyárábau Az év első munkanapján nagy a sürgés-forgás a Budapesti Bútoripari Vállalat (BUBIV) gyulai gyárának a szerelőműhelyében. Elkezdik a már tavaly kialakított új munkafolyamat szerinti termelést, amit igen gondosan szerveztek meg. Hamarosan elkészül egy sínpálya, ezen gördül majd be az anyagszállító kocsi. Erről görgőkön juttatják el a szerelőkhöz a szekrények alkatrészét képező nagy- és kisol" dalt, a válaszfalat, a tető- és a fenékrészt. Az összeállított' szekrények ugyancsak görgőkön jutnak tovább, mégpedig olyan magasságban, hogy a dolgozók kényelmesen, ne görnyedve vagy ágaskodva végezzék el a befejező munkát. Perei János főművezető — aki egyúttal a pártalapszer- vezet titkára is — az új termelési folyamat előnyeiről így beszél: — Előbb nem volt sín, nem volt görgő, az anyag- mozgatás a szerelőkre hárult. Most az anyagmozgatáshoz csak egy-két emberre van szükség, tehát csökken a veszteségidő, nő a termelékenység, és tovább javítható a minőség. — Miért nem tértek rá előbb az új módszerre? — Eddig talán nem voltunk annyira rászorítva a termelékenység növelésére, mint amennyire most vagyunk. Az alkatrészgyártást ugyan már tavaly fejlesztettük, ahhoz igazítottuk a szerelést. — Kik vettek részt az új termelési folyamat kialakításában ? — A BUBIV szervezési osztálya, a gyár vezetői, a brigádvezetők, a dolgozók. Sokan. Meg kell említenem, hogy készült egy film, amelyből kitűnt, hogy hol van ácsorgás, időpazarlás. Az így szerzett tapasztalatokat is felhasználtuk. Sás Mihály csoportvezető az új sablonok készítésére tett javaslatot, amiről a következőket mondja: — Megbeszéltem a munkatársaimmal, hogy mi az ő véleményük, hiszen ők dolgoznak ^ sablonokkal. — Valamennyi munkatársával tárgyalt? — Nem, 30 közül talán csak tízzel, akik a legtevékenyebbek, és különösen érdekli őket a munkájuk. Közéjük tartozik Pocsai Gyula asztalos, Góg Józsefné gépmunkás, Tóth Erzsébet és Tóth Imréné betanított munkás, elsősorban pedig Petri- na János brigádvezető. — Bízik abban, hogy az új módszer tartósan jó lesz? — Igen. Most áttekinthető az egész termelési folyamat, a hibákat azonnal fel lehet ismerni, és ki lehet javítani. Kern Sándor, az egyik brigád vezetője Kovács Istvánnak — aki szervező és a gyár szb-titkára is — javasolta, hogy az ajtókat a tervezettől eltérően szereljék. — Elfogadták a javaslatát? — Bebizonyítottam, hogy úgy egyszerűbb és jobb, ahogy az a gyakorlat során kialakult. Ezért felelősséget is vállalok. Egyébként nemcsak egyéni, hanem közös érdek, hogy minél eredményesebb legyen a munkánk, mert a pénzt teljesítmény szerint „mérik”. Ludvig Ferencné szak- szervezeti bizalmi egyetért a termelés átszervezésével. —• A legfontosabb érdekünk — mondja — a jó kereset. Nálunk lemérik az eredményt. A bérelszámolók nem tévednek. Legalábbis ritkán. Ha könnyebb munkával többet tudunk elérni, az társadalmilag is előnyös. — Gondolja, hogy így lesz? — Már azért is remélhető, mert nem nélkülünk, hanem velünk együtt történt az átszervezés. Sokan érdekeltek vagyunk tehát abban, hogy sikeres legyen a munkánk. Kovács István arról tájékoztat, hogy a szakszervezeti bizottság az elmúlt évben fő feladatként az élet- és a munkakörülmények javítását tűzte célul. — Az alkatrészgyártásnál ez már előbb megvalósult, utána következett a szerelő- műhely. Még a felületkezelés korszerűsítése van soron, amit a dolgozók egészségének megóvásáért az SZMT munkavédelmi osztálya is szorgalmaz. — Mennyi' az 1982-re tervezett béremelés? — 4,2 százalék. Persze lehet több és kevesebb is. A termelési eredménytől, ami pedig nem utolsósorban a minőségtől függ. — Mennyibe kerültek a szerelőműhelyben az új munkafolyamat megszervezéséhez szükséges eszközök, berendezések? — kérdezem Doma Gábor főmérnöktől. — Egymillió forintba. — Mit vár az egymillióért egy év alatt? — A termelésben legalább 2 millió forint visszatérülést. Pásztor Béla az új technológiát? Vannak-e pártoló tagok az end- rődieken és a kötegyániakon kívül is? Nos, Békésszentandráson két évvel ezelőtt kezdték meg a konkrét nagyüzemi kísérleteket, nyolc üzemben, összesen 400 hektáron rendre 0,5—0,8 tonnával több búzát takarítottak be a szórva bevetett táblákról. A következő lépésben már öt megye — Szolnok, Csongrád, Heves, Baranya és Békés — 24 mezőgazdasági üzemében összesen 15 ezer hektáron szórták a magot. Ebből 10 ezer hektár a Békés megyei. A „bejelentések” alapján várható, hogy 1982-ben 45 ezer hektáron alkalmazzák már a Hrabovszki-módszert, amely jelenleg a Találmányi Hivatalnál élvez védettséget. Írhatnánk még sok mindent a módszer, az újdonság népszerűsítésére, védelmére, de ez esetben még az is bebizonyosodott, hogy „jó bornak” valóban „nem kell cégér”: azok hívták segítségül búzavetéskor a szentandrá- siakat, akik korábban a legjobban prüszköltek rájuk. Időközben bebizonyosodott az is, hogy valóban alkalmazható a szórva vetés szükségmegoldásként is: a sorba vetésnél jobb eredményeket produkál a rosszul megművelt földön, de ebből következik, hogy a jól megművel- ten is állja, nyeri a verseny. S, ami többlet: hektáronként 200 forint eszköz, munka- és energiamegtakarítást hoz plusz 800 forint többletjövedelmet a többlet- termeléssel — csupán azáltal, hogy a legjobb időben kerül földbe a mag. A megye búzavetésterületén ez legkevesebb 100 millió forintot jelentene. De ne menjünk ilyen messze! A békésszentandrási Zalka Tsz- ben a szántó egyharmadán termesztett búza a növény- termesztés teljes nyereségének csaknem kétharmadát, az üzemi össznyereségnek pedig jó egyharmadát adja. Na és a nyíllak?! Nem tartozik szorosan a témához, de egy „köreiből” kilépett, kisugárzó hatású tsz-ről lévén szó, elkerülhetetlen az angóranyulak témája. Miként a búzatermesztésben, az angóragyap- jú termelésében is küldetést vállalt — nem kis kockázattal — magára a Zalka Ter- melőszövetkezt. Tizennyolc millió forintból megépült a 15 ezer gyapjútermelő nyuszit gondozó telep, s most ugyancsak öt megyében — Békés mellett Csongrádban, Szolnokban, Hajdúban és Hevesben — megkezdték a háztáji gazdák toborzását, mert terv szerint a portákon ugyancsak 15 ezer nyúl termeli majd a gyapjút. Frontot áttörni ezzel a kezdeményezéssel sem volt természetesen könnyebb, mint a szórva vetéssel. Jó néhányszor állhatták az andrásiak a tréfák pergőtüzében, amiben az volt a legenyhébb, ha azzal viccelődtek, hogy „eresszétek ki a nyulakat, mert mennénk már vadászni”. * * * Az ügynek többféle tanulsága is kínálkozik, kezdve a kezdeményezések gazdasági hasznának méltatásából, a vállalkozó ember, a vállalkozó kollektíva példaképül állításán át, egészen az élenjáró termelők környezetükre gyakorolt hatásának elemzéséig. Itt azonban nyomaiban tetten érhetünk még egy olyan jellemzőt, amely az új követelményekhez való alkalmazkodást fékezi, nehezíti. Ez nem más, mint az az alapvető átformálásra váró szemlélet, magatartásforma, amely még mindig nem készült fel — lelkiekben sem — az új befogadására. Kőváry E. Péter
