Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-30 / 25. szám
Dánfok már a nyárra készül A dáníoki ifjúsági tábor építését Békésen, a Körös partján — hármas céllal — még 1976-ban elkezdték. A beruházók az Állami Ifjúsági Bizottság, a Békés megyei Tanács és a békési Városi Tanács, valamint az építkezést támogató utazási irodák és egyéb szervek a tábor helyéül kijelölt környezetet alkalmasnak ítélték arra, hogy az ifjúsági és úttörőmozgalom különböző tanfolyamaihoz teremtsen feltételeket, emellett bázisa legyen az ifjúsági turizmusnak, a szabad idő kulturált eltöltésének, segítse a környék idegenforgalmi értékeinek feltárását és hasznosítását. Az utóbbi években különösen felgyorsult az építkezés, jelenleg 19 faház várja már a vendégeket, ebből 12 mintegy kétszáz pihenni vágyónak ad szállást, a többi ház közösségi célokat szolgál. kondicionáló terem, játéktei- mek, társalgó, kétszáz személyes üzemi konyha, és egy, a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz által üzemeltetett presz- szó szolgálja a kikapcsolódást, felüdülést. Kiépült a tábor úthálózata, működik a hideg-melegvizes zuhanyozó, bitumenes sportpálya és egy füves pálya áll a labdajátékok kedvelőinek rendelkezésére, a szüleikkel érkező kisgyermekek pedig játszóteret vehetnek majd itt birtokukba. Bár még javában tart a tél, a tábor vezetése felkészült már a nyárra: a közeli szabadstrandon az Ezermester és Úttörőből t Vállalat ifjúsági turisztikai kölcsönzőszolgálata jóvoltából gyakorolni lehet majd a széllovaglást, emellett kajakok és gumimatracok is bérelhetők. A további elképzelések szerint lovasiskolát is nyitnak: a bélmegyeri tsz lovain Dánfok—Szanazug—Póstelek— Dánfok útvonalon sétalovagolhatnak a vállalkozók. A tervek között szerepel még a jelenleg Szanazugban rostokoló Jókai sétahajó felújítása Dánfokon diszkóhajóként. Az pedig már köztudott, hogy Dánfok ad immár rendszeresen otthont a nyári békési alkotótábornak. Természetesen a nyári szezon kezdete előtt is van mozgás az ifjúsági tábor környékén. A közeli Körös-gáton sífelvonót állítottak fel, s ezzel lehetővé vált sítanfolyamok indítása, a lovasiskolát pedig a későbbiekben szán- kóztatásokkal kapcsolják be a téli programokba. Ha sikerül a szervezés, jövő „ télen már hagyományfelújító békési disznótorok teszik majd itt színesebbé a hét végeket, amelyeken a résztvevők maguk is közreműködhetnek a tor munkálataiban, majd a „műsor” befejeztével gazdag kóstolóval távozhatnak. Az elmondottakhoz annyit lehet még, hozzátenni, hogy a dánfoki ifjúsági tábor jelenlegi kiépítettségével az állandó helyen előre fölállított sátrakkal, sátorozó helyekkel együtt — húszhektárnyi friss erdőtelepítéssel övezetten — egy időben, csúcsidőszakban 1200 nyaralót, utazót, vendéget tud és képes ellátni. K. E. P. A kondicionálóterem már időről időre benépesül Fotó: Lónyai László Egy kamaratárlat a Gyopárban Több szempontból is emlékezetes programnak voltak tanúi azok a tagok és érdeklődők, akik ott voltak az ipari szövetkezetek békéscsabai Gyopár klubjának elmúlt heti, kedd esti kiállításmegnyitóján. Az oly sokat kari- kírozott, s valóban nem egyszer merev és tisztán protokolláris megnyitó helyett a fiatalok egy, bár formabontónak számító, de követésre érdemes beszélgetés részesei lehettek, amelyet Tóth Ernő festőművész vezetett. Ennek keretében nemcsak a két kiállító — Kopanyicza Agnes és lgnácz Mihály — tevékenységét, elképzeléseit és hitvallását sikerült megismerni, hanem szó volt az izmusokról, vizuális kultúránkról is. A beszélgetés azonban ilyen formában aligha megismételhető, a képeket azonban bárki megtekintheti február 6- ig a klub helyiségeiben. Aki az esti nyitva tartási idő alatt felkeresi a Szabadság téri klubot, az egészségügyi szak- középiskola idén érettségizett diáklányának karakteres táj- pasztelljeit, tanulmányait, valamint a mezőberényi amatőr festő olajképeit, az alföldi táj lírai megfogalmazásait nézheti meg. A tehetséges alkotások sejtetik, hogy a jövőben egyre gyakrabban találkozhatunk megyénk kiállí- tótermeiben e tehetség kiteljesedését mutató festményekkel és rajzokkal. l. Színvonal mozgásban — úttörőknek Az orosházi 6X2-es számú Birkás Imre Ipari Szakmunkásképző Intézetben is ezekben a hetekben bonyolították le u „Ki tud többet a Szovjetunióról?” verseny iskolai döntőjét. Megelőzte ezt egy írásbeli selejtező, ahol 28 csapat drukkolt-küzdött a továbbjutásért, s az első hat csapat szerepelt az iskolai szintű versenyen. Nagy várakozással tekintettek a vetélkedő elé a versenyzők, akik kihúzott sorszámok szerint foglalták el helyüket. Antali Gábor igazgató megnyitója után kezdődött a vidám, játékos, de azért a küzdelmet sem nélkülöző verseny, melyet Berki Sándor KISZ-tanáesadó tanár vezetett. Volt itt totó, információs játék, igaz-nem igaz, vaktérkép, fel kellett képeket ismerni, és amivel a legtöbb pontot szerezhettek: az idegenvezetés. Arról sem feledkeztek meg a rendezők, hogy a közönséget is be-be- kapcsolják: amikor lehetőség volt rá, ők is játszottak. Sikert arattak a „fele sem igaz” játékban közreműködő érettségizett tanulók, akik egymást túllicitálva, ötletesen bizonygatták a maguk igazát. Végül is a 6-os sorszámot viselő csapat, a harmadéves olajbányász osztály válogatottja lett az első, második az elsőéves női szabó lányok csapata, harmadik pedig a másodikos olajbányászok csapata. Tóth Mihályné Fotó: Dénes Béla — Ne piszkáld a rendszámomat — szólt rá egyik társára az orosházi Bogdán Csaba, a múlt vasárnap a szeghalmi Péter András Gimnázium folyosóján. Csaba fekete 34-es számot viselt, s a többi fiú is „rendszámmal” a hátán várakozott. Amint a műsorvezető szólította 'őket, gyorsan párokba álltak a lányokkal, és bevonulták a tornaterembe. Ám ezúttal nem valami sportversenyről volt szó, hanem egészen másról, ami szintén mozgás: a táncról. S, akik táncoltak, valamennyien gyerekek, általános iskolások. Az úttörőszoyetség ,iá- rási elnöksége és a szeghalmi művelődési központ számukra rendezte a Békés megyei úttörők színvonalversenyét társastáncban. — Üj a versenyforma és új az elnevezés is — mondta Csáki Emília táncpedagógus —. egyre több gyerek érdeklődik a társastánc iránt. Az úttörőkorúak ugyan indulhattak a táncversenyek legalsó kategóriájában, de ott eleve hátrányban voltak. Ezért rendeztük most meg csak nekik ezt a színvonalversenyt külön az 5., 6. és a 7., 8. osztályos korcsoportban. Az érdeklődést az is bizonyítja, hogy 78 pár nevezett be, s tizenöt pár kapott arany oklevelet. E táncverseny elgondolkodtató tanulsága: ezek az életvidám. örökké nyüzsgő gyerekek, lám táncolni is tudnak. Az iskolai karneválokon, zenés összejöveteleken, a diszkóban sokszor csak nézik egymást a lányok és a fiúk, s ha rá is szánják magukat a táncra, az minden, csak nem tánc. Pedig, ügyé, meg tudnák tanulni? Egy tánc a sok közül: jiv? Iícp, szöveg- Gutyan Mihály Fülöli Béla: g ||a|appa| Hatodik rész, amelyben a diszkó és a rágógumi összefüggéséről lesz szó egy nagypapa nyugtalanságai kapcsán A napokban otthon tartózkodtam, íráshoz készülődtem. Éppen befűztem az írógépbe a papírt, amikor csengettek. Jánki Elemér, régi ismerősöm keresett meg, aki egyébként okleveles tánctanár és amatőr kagylógyűjtő. Szép kagylógyűjteményét már több alkalommal megtekintettem, legújabb szerzeményéről eddig is mindig hírt adott, amit természetesen nekem is látnom kellett. De most nem azért jött. hanem panaszkodni, hogy unokája, Zsófika, akiben annyi elegancia, kecsesség van, aki szerinte a gráciák gyöngye, akit kicsi korától oktatott a klasszikus táncok szépségére, a minap eléje toppant, amikor a házi tánciskola kezdődött volna: — Tudod, ma nem érek rá! — idézte fel a jelenetet kedves ismerősöm. — Hát, hát... — hülede- zett a nagypapa. — Mi az, hogy nem? ... — Tudod, este dizsi lesz! — Mi az, hogy dizsi? — Hát diszkó, még azt sem tudod? — A, diszkó... — mesélte felidézve a dolgokat, majd imigyen folytatta: — Az igazság az, hogy bántott a dolog . .. No, nem azért, mert elmaradt a gyakorlás, hanem csak úgy hirtelen jött minden... És már jó tíz esztendeje nyugdíjba mentem. Valahogy nem is érdekelt ez az új módi. Ha meghívtak valahova táncoktatásra, az más volt, mint ez a diszkó, vagy ahogy ők hívják: dizsi. Hát kérem, szörnyű... én mondom magának .. . volt már ön di- zsiben? — Voltam, de nem tudom, hogy miért szörnyű — feleltem. — No, persze, nem értek én sem mindennel egyet, de hát változnak az idők . . . — magyarázkodtam a fiatalok védelmében. — Hát nem látta? Hova lett kérem a tánc eleganciája, a kecsesség, a fiatalság üdesége, amely a táncban nyilatkozik meg leginkább . .. Itt mi van? Tülekedés és sötét . . . — Hangulatteremtő sötét — próbáltam kiegészíteni. — Ugyan, kérem, hangulatteremtés ... de nem is az, a legnagyobb kifogásom ... — Hanem? — Hát tánc az, kérem, amit ott látni? ... — Persze, hogy tánc .. . diszkótánc. Aki tud táncolni, az ma is, a diszkóban is jó táncos — igy én. — Jó táncos... olyan nincs is... nem is kell az, ahogy én láttam . . . — Hát Zsófika? — Azt hiszi, abban a tömegben, meg abban a villód- zó fénymicsodában láttam? — De a zene az jó volt? — Nem mondom ... ténylegesen ritmusos .. . ám más is van .. . — Mi? — Hát hogyan lehet elmenni olyan csapzottan, lépetten, vagy nem is tudom, hogy mit mondjak arra, ahogyan egyesek ott megjelennek . . . — No, nem mindenki! — Nem, de vannak és bemennek, mert láttam, erőszakosak, mert nagyszájúnk meg kötekedöek . .. — De ilyenek mindig voltak! — De nem engedték be, mert a tánc az ünnep, kérem szépen . .. hogyan ünnepelnek ezek a fiatalok ... nem is tudják, mi az. .. és csak rágnak, rágnak ... — Rágnak? — Igen. Az a fránya rágógumi mindegyiknek ott van a szájában .. . — És az baj? — Illetlenség! — Ez nem szórakozás — mondta ki a szigorú ítéle'tet ismerősöm, akit alig tudtam megnyugtatni. — És Zsófika jól érezte magát? — próbáltam fordítani a beszélgetés menetét. — Ó, igen. Azt mondta nekem. És nagyon vidám volt. Persze, azt nem árultam el neki, hogy én'is megnéztem azt a dizsit. — No, látja, azért nincs baj?! — Nincs, nincs, de én akkor is azt kérdezem, hogy milyen modort lehet ilyen helyen tanulni? — Azért nem lehet ilyen szigorúan venni mindent. A fiataloknak is van tartása és jóérzéke... — Jóérzéke? . .. Elő kellene írni most is a viselkedési normákat, és azokat szigorúan be kellene tartatni... És még folyt sokáig a diskurzus, s el kell ismernem, hogy sok igazság is volt abban, amit ismerősöm elmondott. Mert azért ma is érvényesek bizonyos udvariassági formák. Mert illik a fiúnak a leányt felkérni, a táncot megköszönni, a tánc után a leányt helyre, vagy a társasághoz kísérni. Illik az ismeretlennek bemutatkozni, és azt viszonozni úgy, hogy az valóban legalább névismeret legyen, és ne csupán azt tudjam meg a táncosomról, hogy Jocó vagy Ba- lambér, illetve a leány Euzé- bia névre hallgat. Illik még a diszkóban is viselkedni, mert mások is csak úgy érzik magukat ott jól. Illetlenség tánc közben cigarettázni, üvöltözni, fütyülni, kiabálni, túllicitálni a lemezlovast. A teremben cigarettázni egyáltalán nem csupán illetlenség, hanem mo- dortalanság és sértő. Szűcs József rajza
