Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-30 / 25. szám

1982. január 30., szombat NAGYVILÁG Népszámlálás Kubában Közel a tízmillióhoz Zarándokok és az oázis kútja közel-keleti dilemmái A még vidám Camp David-i hármas: Szadat meggyilkolt egyiptomi elnök, Carter, volt amerikai elnök és Begin, aki ma is miniszterelnök Izraelben A múlt év végén széles körű nép- és lakásszámlálást tartottak Kubában. A nagy munkába a „hivatásos” nép­A jugoszláv gazdasági te­vékenység idei fő jelszava: a gazdálkodás hatékonysá­gának növelése és a stabili­zációs politika következetes végrehajtása. A nemzetgyű­lés és állandó bizottságai több hónapos és eddig szin­te példátlan alapos vita és elemzés után emelte tör­vényerőre az ország 1982. évi tervét, amelynek fő cél­kitűzéseiként az export fo­kozását, a külkereskedelmi mérleg hiányának mérsék­lését, az áremelkedés és az infláció ütemének csökken­tését, (a kiskereskedelmi árak tavaly átlag 39 száza­lékkal emelkedtek!), az élet- színvonal esésének feltartóz­tatását (1980-ban 8—10, 1981-ben pedig 4—5 száza­lékkal süllyedt átlagosan a lakosság életszínvonala), a beruházások reális keretek közé szorítását jelölte meg. A tavalyinál 6 százalékkal kevesebbet fordítanak a be­ruházásokra. Az ipari ter­melés 3,5. a mezőgazdasági 4 százalékos emelkedését irányozták elő. A kivitel programja feszített: 8,5 szá­zalékkal kell meghaladnia a múlt évit. Alapvető törek­vés a legkisebb keresetű dolgozók életszínvonala to­vábbi csökkenésének meg­állítása. A tervtörvény hangoztat­ja: a feladatok teljesítése ér­dekében az egész társada­lomnak rendkívüli erőfeszí­téseket kell tennie. Minden »téren a legnagyobb fokú ta­karékosságra van szükség. A behozatalt a legszüksége­sebb mértékre kell korlátoz­ni. Az importcikkek listáján mindössze 75 árufajta sze­repel. Javítani kell a mun­kaszervezést és a termelé­kenységet. A társadalmi felépítmény összes költségeit össze kell hangolni a tényleges anyagi lehetőségekkel. Szelektív és stabilizációs pénzT és hitel- politikával meg kell akadá­lyozni a kínálatot meghala­dó keresletet, de egyben biz­tosítani kell a társadalmi újratermelés folyamatát —, mutat rá a dokumentum, s aláhúzza az árrendszerről és az árak kiskereskedelmi el­lenőrzéséről szóló törvény egyértelmű érvényesítésének jelentőségét. A mintegy 2500 szavas ok­mány a továbbiakban hang­súlyozza: a társadalmi vi­szonyoknak a szocialista ön­igazgatás alapján történő számlálók mellett önkéntes segítők ezrei is bekapcsolód­tak: segítettek kitölteni a kérdőívéket, elbeszélgettek a fejlesztésével meg kell szün­tetni a helyi bezárkózás és a monopolizmus jelenségeit, valamint a jugoszláv piac egységét megbontó és a tár­sadalmi újratermelést zava­ró más tényezőket. ­Kiemelt feladatként bizto­sítani kell a kevésbé fejlett köztársaságoknak az orszá­gos átlagnál gyorsabb, és Koszovo autonóm tartomány leggyorsabb ütemű fejleszté­sét. Folytatják a Crna Gorá­ban az 1979. áprilisi kataszt­rofális földrengés sújtotta területek újáépítését. A dokumentum végül megállapítja, hogy tovább kell erősíteni az ország hon­védelmi képességét, noha a jugoszláv néphadsereg szük­ségleteinek idei fedezésére a minden területen érvé­nyesített takarékosság je­gyében a tervezett nemzeti jövedelemnek csak 5,19 szá­zalékát irányozza elő a terv, a tavalyi 5,8 százalékkal Későre járt már azon a tavaly novemberi estén, amikor az egyik nyugatné­met kisváros, Bensheim el­hagyatott utcáján egy férfi ballagott. Kutyáját, sétáltat­ta, s eközben elhaladt a ta­karékpénztár épülete előtt is. Majd gyanús zörejt hallott: mintha fűrészeltek volna odabent. Egy szőke nőt is megpillantott, aki a legfor­galmasabb városközpont irá­nyába fordulva figyelt. Betörés! — villant át rög­tön a kutyasétáltató polgár agyán; a nő falazik. A leg­közelebbi telefonfülkéből fel­hívta a rendőrséget. Nem sokkal később négy rendőr közelítette meg óvatosan az épületet. Gyanútlannak hit­ték a betörőt, azonban súlyo­san tévedtek. Pár méterre voltak már csak a bankfiók­tól, amikor lövések dördül­tek. Rövid pisztolypárbaj után a betörőnek sikerült el­menekülnie, a véres tűzharc­cal végződött akció aktájára azonban nem került rá a „tettes ismeretlen” felirat. A rendőrség ugyanis elfogta a szőke nőt, aki percek alatt bevallotta, hogy a takarék­ban az Észak-Rajna-Vesztfá- lia rendőrsége számára rég­től fogva ismert nehézsúlyú bűnöző, a 46 éves Bernhard Kimmel „dolgozott”, akit lakókkal lakásproblémáikról, a helyi tanács munkájáról stb. Az eredmény: Kubának 1981 végén 9 706 369 lakosa volt (1970-ben 8 569 212), akik 2 364 778 lakásban élnek. De­mográfiai számítások szerint a szigetország lakosainak száma 1983-ban eléri a 10 milliót. Az 1970-es népszámlálás adatai szerint az ország nép­sűrűsége négyzetkilométeren­ként 77 volt, ma 87. Kuba területe mintegy 110 ezer négyzetkilométer. Havanna, a főváros 1970 óta 139 ezer fővel szaporo­dott, s jelenleg majdnem 2 millió lakosa van — az or­szág lakosságának egyötöde. A „forradalom bölcsőjének” nevezett Santiago de Gubá­ban 345 ezer á lakosok szá­ma: ezzel az ország második legnagyobb városa. A növe­kedés 1970 óta 25 százalék. A többi város is rohamosan fejlődik. Kettő közülük — Cienfuegós és Bayama — az elmúlt években túlhaladta a 100 ezres lélekszámot, Ma- tanzas, a legjelentősebb ki­kötő előreláthatólag az idén lép be a 100 ezres városok sorába. A fokozott iparosítás következményeképpen a ki­sebb városok lakossága is erősen megnőtt: tíz esztendő alatt 40—80 százalékkal. Nemek szerint az elosztás a következő: 4 909 586 férfi és 4 796 783 nő. Ez annak a következménye, hogy az utóbbi években több fiú szü­letett, mint leány. Az utóbbi tíz évben 40,5 százalékról 35 százalékra csökkent a 0—16 évesek ará­nya a népességből. A legna­gyobb a növekedés a 60 éven felüli korosztálynál, ami az életkor jelentős meghosszab­bodására utal. Az adatok feldolgozása még tart. A végleges ered­mények alapján dolgozzák majd ki az ország 1986— 1990-ig szóló harmadik öt­éves tervét, csakúgy, mint az ezredfordulóig terjedő gaz­dasági és szociális fejlesztési terveket. vagy húsz esztendeje „raj­nai A1 Caponénak” nevez­tek. Hírnevéhez méltó fo­gadtatás várta a gengsztert még azon a hajnalon a la­kásán : különleges rendőrsé­gi kommandó szállta meg az egész épületet. Kimmel elfo­gásához azonban nem volt szükség újabb lövöldözésre. A betörő két helyen is meg­sebesült, s a súlyos vérvesz­teség annyira legyengítette, hogy ellenállás nélkül meg­adta magát. Kimmel, aki már tízéves korában vonzódott a fegyve­rekhez és a robbanóanyagok­hoz, még kiskorú volt, ami­kor bandát szervezett pajtá­saiból. Sorozatban követte el társaival a betöréseket, bankrablásokat. 1958. és 1961. között több mint két­száz (!) súlyos bűncselek­ményt követtek el, több száz­ezer márkát zsákmányolva. „A1 Capone-bandának” ne­vezték magukat, s a 1 rend­őrség, no meg a sajtó is át­vette a nevet. Kimmel még ügyes propagandát is csinált, mert a rablott pénzből időn­ként néhány ezret bedobál­tak szegény családok kert­jeibe. így a pfalzi erdő kör­nyékén lassan a „gazdagokat fosztogató szegénylegények” nimbusza alakult ki a banda körül. A rendőrséget ezért Washington Haig amerikai külügymi- . niszter alig érkezett haza a minap tett közel-keleti kör­útjáról, Washingtonban már bejelentették: nemsokára is­mét látogatást tesz a válság- térség országaiban. Nem vé­letlen, hogy több amerikai lap Kissinger példáját emlí­ti, és felteszi a kérdést: va­jon újabb amerikai külügy­miniszteri ingázás van kiala­kulóban? Az Egyesült Államok két gonddal néz szembe a Kö­zel-Keleten: befejeződhet-e az eredeti menetrend alapján a Camp David-i folyamat, il­letve mi következzen utána. Vagyis, hogyan alakuljon az Egyesült Államok politikája a három kontinens kereszt- útjánál fekvő, gazdaságilag és katonailag oly fontos tér­ségben? CAMP DAVID: KUDARC A Camp Daviddel, a hár­mas, amerikai—egyiptomi— izraeli különalku színhelyé­vel fémjelzett amerikai bé­kerendezés ' öt jelentősebb célt tűzött maga elé. Ezek­ből kettőt megvalósítottak: Egyiptom kivált az arab frontállamok közül, vala­mint különböző áttételekkel, majd teljes nyíltsággal ame­rikai katonai jelenlétet biz­tosítottak a Közel-Keleten. Nem valósulhatott meg vi­szont az a washingtoni el­képzelés, hogy létrejöjjön egy négyes tengely, Egyiptom, Izrael, Szaúd-A'rábia és a sah Iránjának részvételével Kairó elszigetelődött, s még á jobboldali arab kormány­zatok ‘sem állhatták ki a kü- lönút mellett, visszautasítot­ták egy palesztin önkormány­zat szűkre szabott kereteit is; a Szovjetuniót nem re- keszthették ki a tárgyalások­tól. a közel-keleti diplomá­ciából, Camp David nem he­lyettesíthet egy genfi béke­értekezletet. Camp David tehát viszony­lag sovány eredményeket ho­zott, és nem jöhetett létre a tervezett nagy áttörés. Az utóbbi hetekben azonban még az is kérdésessé vált, hogy 1982. április 26-ig, az előre megállapított határna­pig véget ér-e a most folyó szakasz. Ez lenne a végső dátuma a Sínai-félszigetről történő teljes izraeli katonai visszavonulásnak. Ha ez meg­történik — ilyen találgatá­sokba bocsátkoznak az arab sajtóorgánumok —, Egyip­tom befagyaszthatja Izrael­hez fűződő kapcsolatait, és a Nyugat-barát arab országok irányába nyithat. A bejrúti nem nagyon segítette nyo­mozásában a lakosság. 1960 szilveszterén azonban műhi­bát követtek el. Az egyik rablásnál valamelyik ideges bandatag lelőtt egy nyom­dászt. Rablógyilkosság! Ez­zel már nem lehetett elrej­tőzni, hiszen jó néhányan tudták, hogy az éjszakai ban­davezér a napközben rende­sen dolgozó lambrechti posz­tószövő, Bernhard Kimmel. Barátnőjével, „Revolver Tilly”-vel együtt letartóztat­ták, pár nap múlva azqnban vakmerő húzással megszök­tek, s napokig bújócskáztak a rendőrökkel a pfalzi erdő­ben. Végül csak bíróság elé ke­rültek. Kimmel 14 évet ka­pott, de csak tízet ült le. A börtönben példásan viselke­dett, ezért 1970-ben feltéte­lesen szabadult. 1976-ban ugyan bíróság elé állították azzal a gyanúval, hogy egy társával bankbetörést terve­zett, de bizonyítékok híján felmentették. S Kimmel lát­szólag derék polgárként él­degélt. Hogy valójában hány ki nem derített bűncselek­mény írható a számlájára — máig is titok. A rajnai bűn­üldözők szerint azonban bi­zonyos, hogy a helyi A1 Ca­pone nem tétlenkedett az el­múlt tizenegy esztendőben sem. A. K. A1 Liva szerinti Szadat em­lékezetes jeruzsálemi utazá­sát most egy rijadi Muba- rak-látogatás követhetné . . . NYOMÁS KAIRÓRA Izraeli részről ezért nőnek a fenntartások, és aggodal­mat kelt a nyilvánvaló „sza- dattalanítás”, Mubarak1 el­nök új stílusa is. Ezért foko­zott nyomást gyakorolnak Kairóra, hogy Egyiptom fo­gadja el az Izrael által ter­vezett palesztin autonómiát, ami természetesen nem je­lent függetlenséget, önrerr- delkezést, és csupán karika­túrája lenne a palesztin probléma igazi megoldásá­nak. A Begin-kabinetnek sincsenek illúziói, nyilván tudja, hogy egy esetleges egyiptomi hozzájárulás sem oldana meg semmit, a pa­lesztinok kizárásával nem le­het a palesztinok jövőjéről dönteni. Mégis szükségük lenne arra, hogy Kairó be­adja a derekát, és aláírjon egy palesztin autonómiaok­mányt : ezzel megnehezítenék az új egyiptomi vezetés szá­mára, hogy ismét felépítse a korábban felégetett hida­kat az arab világ felé. Ebben a helyzetben az iz­raeli kormány talán nem is bánja azokat a szélsőjobbol­dali hangokat, amelyek a Sinai megtartása mellett .kar­doskodnak, s a jamiti tele­pesek mozgalmát, akik csil­lagászati összegű kártérítést követelnek a Sinai területén létesített városka elhagyásá­nak fejében. Hiszen olyan látszatot kelthetnek, hogy belpolitikai viharokat és népszerűtlenséget vállalva is végrehajtják a Camp Da­vid-i megállapodást, tehát Kairónak is több engedé­kenységet kell tanúsítania. SZAÜDI MENTŐÖV Tételezzük fel azonban — jóllehet, ez még korántsem biztos —, hogy valamilyen úton-módon befejezést nyer a különalku folyamata. Eb­ben az esetben már április­ban felvetődhet a hogyan to­vább kérdése. Washington legszívesebben a „szovjet ve­szélyre” hivatkozva átfogó katonai szövetséget kezde­ményezne a térségben. Ez azonban nem sikerült: a ku­lisszák mögötti amerikai ta­pogatózások során egy totá­lis kudarc körvonalai rajzo­lódtak ki. Az Egyesült Álla­mok még a hozzá legközelebb állókkal sem tudta elfogad­tatni, hogy valamiféle rejté­lyes „szovjet fenyegetés” áll fenn, s nem az izraeliek ve­szélyeztetik a békét, akik bombázzák Bejrútot és Bag- dadot, akik megsértik Sza- úd-Arábia és Jordánia lég­terét, akik bekebelezik a Golan-fennsíkot, lángba bo­rítják Dél-Libanont, és el­ütik a palesztinokat a hazá­tól való jogtól. Ily módon Washington ' is kénytelen volt belátni; hogy noha — gazdasági, politikai, katonai, sőt belpolitikai meg­gondolásokból — nehezen la­zíthat izraeli kapcsolatain, szükség van néhány tetsze­tős lépésre az arab országok irányában is. Az amerikai­aknak feltétlenül kapóra jött a nyolcpontos szaúdi terv (ki tudja, talán annak megfo­galmazásában is részük volt). A kompromisszumos elkép­zelés előírná az izraeli visz- szavonulást az összes meg­szállt arab területről, a pa­lesztin önrendelkezést, de intézkedne Izrael és az arab államok kölcsönös elismeré­séről is. Számos pontját azonban, nyilván szándéko­san, homály fedi: nem szól a PFSZ-ről, a jövendő pa^ lesztin államról, nem tartal­mazza Izrael nevét, s elsik- lik egy nemzetközi békeér­tekezlet mellett. TOJÁSTÁNC IZRAELLEL A szaúdi terv egyelőre nem talált általános helyes­lésre. Az izraeliek parla­menti határozattal vetették el. Az arab táborban pedig a belső ellentétek' miatt na­polták el azt a csúcsértekez­letet, amelynek napirendjén ez szerepelt volna. Ezután következett a Golan-lépés, valamint a tojástánc az amerikai—izraeli stratégiai szövetség körül. S Washing­ton feje változatlanul főhet: ha ki akarja terjeszteni a befolyását az arabok tábo­rában, a Camp David-i ta­nulságokból okulva, tennie kellene valamit az általános rendezés érdekében. (Figye­lembe véve például Szaúd- Ai'ábia szerepét a világ olaj­piacán, pénzügyeiben és fegyverrendeléseiben.) Izrael azonban a „mindent vagy semmit” álláspontjára he­lyezkedik, ez pedig nem te­szi egyszerűvé az amerikai politizálást, miután az izrae­li szövetségest nem tudja és nem akarja feladni. A Közel-Keleten a temér­dek ősi bölcsesség között emlegetik, hogy lehetetlen megitatni a zarándokokat, ha nem akarjuk megcsappanta- ni az oázis kútját. Ez a pró­fétának sem sikerült, hogy tehetné akkor meg az ameri­kai külügyminiszter? Réti Ervin llaig amerikai külügyminisztert Kairóban fogadta Szadat utódja, Mubarak egyiptomi elnök (Fotó: AP — MTI — KS) Nincs gond az utánpótlással: 11 év alatt 1 137 248 fővel nőtt az ország lakossága (Fotó — HOR — KS) Jugoszláv népgazdaság, 1982 szemben. Márkus Gynla A rajnai AI Capone S- I-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents