Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-30 / 25. szám
1982. január 30., szombat o Favágók Sivít a motoros fűrész a fagyos törzseken Szaporodnak a farakások az irtás mentén Ebédszünetben jól esik egy kis melegedő Fotó: Veress Erzsi Még pihennek a szerszámok n mozdonyvezetőké a szó Üzemi demokrácia - vakvágányon? Azt hiszem, nagyon ritka az a felserdült ifjú, aki gyerekkorában soha nem gondolt arra, hogy mozdony- vezető lesz. A gőzmozdonyok megjelenése óta mindig is volt valami romantikája a távoli tájak felé hívogató pöfékelésnek, s ez mit sem vesztett csáberejéből a Dieselek és a villanymozdonyok térhódításával. Fölkapaszkodni a gépóriásra, egyetlen kar elmozdításával Szép csendesen mozgásba hozni az egész szerelvényt, utána 100 kilométeres sebességgel száguldani a nyílt pályán, ahol minden a mozdonyvezetőn múlik — nos, nem nehéz megérteni a meglóduló gyermekkori képzeletet. Annál nehezebb viszont megérteni a Magyar Államvasutak 1981—1985. évre szóló kollektív szerződésének 18. paragrafusát, amely most már több mint fél éve tartja kedvezőtlen kedélyállapotban és bizonytalanságban többek között a MÁV« Békéscsabai Körzeti Üzemfőnökségének 260 gépészét, illetve mozdonyvezetőjét. A téma tehát nem újkeletű, de mert hét hónap alatt sem nyert megnyugtató rendezést, ismét beszélnünk kell róla. AMIKOR A FÓRUMOK MÉG AZT HITTÉK... A körzeti üzemfőnökség kis pártalapszervezeti irodájában tízen ülünk egy asztalnál immár második órája. Az arcok kipirultak, jó a fűtés, igaz, de a szenvedélyek is izzanak. Most már mindenki beszél, ez viszont nem akadálya, hogy lépésről lépésre közelebb jussunk a történtekhez: Bakócz József mozdonyvezető (alapszervi párttitkár): — A központ időben kiadta véleményezésre a kollektív szerződés előzetes tervezetét. Ez a bizonyos 18-as paragrafus teljesen új dolog volt. Jeleztük is rögtön, hogy nem értü/ik vele egyet.. . Várdai Béla mozdonyvezető (szakszervezeti főbizalmihelyettes) szól közbe izgatottan. — Előírás szerint ment minden. Megtárgyalták a bizalmi csoportok, a bizalmi testületek és minden fórum elvetette ezt a pontot, véleményünket a szakszervezet szegedi területi bizottsága annak rendje, módja szerint továbbította a központba. Azt hittük, hogy azért kell 'megvitatni, mert számít a mi véleményünk is ... AZ A BIZONYOS 18-AS PARAGRAFUS... Nézzük most már közelebbről: miről van szó? Ehhez azonban tudni kell előbb, hogy a vasútnál az utazó dolgozók (azaz jegyvizsgálók, mozdonyvezetők és így tovább) munkaidejét szolgálati órának nevezik, ami a munkára való „feljelentkezéstől” a hazatérést megelőző „lejelentkezésig” tart, kivéve belőle az úgynevezett várakozási időt, amelyet — nem kis vihart kavarva — a kollektív szerződés 18. paragrafusának 2. pontja így fogalmaz meg (érdemes szó szerint idézni): „Az egy szolgálaton belül forduló és közbeeső stb. (!) állomáson eltöltött várakozási idő nem minősül szolgálati órának, ha időtartama ■— a le jelentkezési időn (illetőleg a következő« feljelentkezési időn) kívül — meghaladja a kettő órát, és azt a dolgozó gépen, illetőleg szerelvényen kívül tölti el.” Továbbá „Ha a.. . várakozási idő ennél hosszabb, akkor a ... várakozási idő nem számit bele a dolgozó szolgálati óráiba. Ezen időre a dolgozót havi alapbérének alapul vételével számított 50 százalékos díjazás illeti meg." Dékány Zsigmond mozdonyvezető (a KlSZ-bizott- ság titkára) segít az értelmezésben : — Ez annyit jelent, hogy ha valamelyikünk elvisz egy vonatot Szolnokig éh ott egy óra 59 percig kell csak várnia ahhoz, hogy kapjon egy másik szerelvényt, akkor az beleszámít a munkaidejébe, ha 2 óra 1 perc múlva ültetik csak föl, akkor az eltelt két óra várakozási időre az alapbére felét kapja, ráadásul az a két óra nem szolgálati idő. Vagyis, egyre több időt töltünk' távol otthonról, miközben egyre kevesebb a szolgálati óránk .. . Fekete Sándor mozdonyvezető. Nem mindén felin- dultság nélkül egészíti ki a KISZ-titkár szavait: — így azután a 100 kilométerrel rohanó gépen azon morfondírozunk, hogy hány óra, hány perc hiányzik még a kötelező órákból, mi lesz velünk a fordulóállomáson, kapunk-e időn belül munkát, félbérért rostokolunk órákig? KINEK JÓ EZ AZ EGÉSZ, KÉREM?... Ezen a ponton azután belebonyolódunk a közérthetőnek jó indulattal sem nevezhető elszámolási rendszerbe. Fordítani kell a beszéd irányán. Nézzük inkább azt, mire akar ösztönözni az új rend? Megint Várdai Béláé a szó: — Megkérdeztük ezt Koszorús Ferenctől, a vasutasszakszervezet főtitkárától is, mert az alatt a hét hónap alatt volt már néhány hivatalos tárgyalás az ügyben, és azt a választ kaptuk: a szakszervezet nem tűzheti a zászlajára, hogy a dolgozók munka nélkül jussanak pénzhez. Állította azt is, hogy a két órán túli várakozások be sem fognak következni, mert javul a szervezés. Ezt már Barabás József mozdonyvezető sem állja szó nélkül: — Hát. kérem, én 3 éve vagyok a vasútnál, de hogy itt máról holnapra megváltozik a szervezés, abban nem tudok hinni. Kérem, ha ide berendelik az embert munkára, akkor annak mindenre fel kell készülnie, mert lehet, hogy rögtön indulnia kell, lehet, hogy csak három-négy óra múlva, de addig sem mozdulhat el, mert nincs, aki megmondja, mikor kell elindulnia. Addig, amíg ilyen a vasút, ne hozzanak ilyen határozatokat, ne a mozdonyvezetőkkel fizettessék meg a szervezetlenséget. Nekem 800 forinttal lett kevesebb a havi keresetem, pedig többét voltam távol, mint korábban. Igaz, később az elégedetlenségek nyomán felülvizsgálták a kivett órákat, akkor visszakaptam 670 forintot. A párttitkár még egyszer: — Azt mondták, az új elszámolás majd arra ösztönöz, hogy gazdálkodjanak a mozdonyvezetők munkaidejével, mert, hogy a mozdonyvezető drága munkaerő. Szerintem akkor gazdálkodnának vele, ha két órán túli várakozás után nem 50 százalék, hanem 200 százalék járna neki. Így viszont az irányító abban érdekelt, hogy az esetleges másfél órás várakozást két órán túl nyújtsa, mert akkor kevesebbet kell a mozdonyvezetőnek fizetni^ ráadásul így adminisztratív úton javul az egy szolgálati órára jutó kilométer. Gazda András csattan föl: — Még jóformán be sem gurulok Orosházára, már lép is föl a forgalmista a gépemre, és ráírja a menetigazolványra, hogy ekkor és ekkor „utasítom a gép elhagyására”, csakhogy véletlenül az a néhány perc, ami még belészámítódna, nehogy szolgálati idő legyen: — Ez viszont már az előírások szemellenzős értelmezése, nem? Erre csak bólogatnak valamennyien. MI HÁT A MEGOLDÁS AKKOR?... Molnár János mozdonyvezető (alapszervezeti KISZ- titkár) : — Július egytől folyik a huzavona, a november végi vasutasújságtól kaptuk az első megnyugtató nyilatkozatot, miszerint illetékes helyen foglalkoznak a kérdéssel. Közben persze hónapokig jó néhányan nem fizették a szakszervezeti tagdíjat, mert a szakszervezetet is okolták a helyzet kialakulásáért, néhányan már át is mentek más munkahelyre. —* Eddig csak arról beszéltünk, miért nem jó a 18- as paragrafus 2-es pontja, de van-e javaslat a módosítására? Tímár Péter: — A régi nagyon jól megfelelt. Erdész István: — Ha négy órát kell várni úgy. hogy közben el sem mehetünk, akkor azt a négy órát 100 százaléknak fizessék. Ismét Molnár János: — A kollektív szerződés értelmezésére már három hivatalos állásfoglalás, külön magyarázat is született, . az egyik azt is előírja, hogy közölni kell az előre látható várakozási időt. Ez sehol és soha nincs meg. fgy nem fair a játék! Dékány Zsigmond megpróbál összegezni: — Az ifjúsági parlamentünk egyik legfőbb témája is ez lett. A KISZ-vezetőség állást foglalt a témában. Elmondták, hogy ami az üzemfőnökségünkön a legtöbb munkát adja a mozdonyvezetőknek; a tranzitforgalom, az teljesen menetrendszerűtlen, a vezénylés napról napra történik, pedig a KSZ szerint egy hónapra előre kellene ezt megtenni. A várakozási időről utólag dől el — amikor elmúlt a második óra is Fotó: Veress Erzsi —, hogy ez most már nem szolgálati idő. Ennek következtében többet vagyunk tá- -vol otthonról, hogy az így kieső órákat megszerezzük, ugyanakkor kevesebbet keresünk. Munkakörülményeink tehát romlottak, növekedtek a túlórák, s amilyen vonzó volt a régi elszámolás, any- nyira riasztó ez a mostani. Addig nem volt utánpótlásgond, most már van. Vagyis a belső szervezésben nem történt még semmi, a kollektív szerződés pedig máris olyan feltételekre épít, amit a vasút egy jó darabig nem tud kialakítani. Elismerjük, hogy a szak- szervezet nem tűzheti zászlajára, hogy munka nélkül pénzhez jusson bárki is. Azt viszont igen, hogy a mozdonyvezetők munkaidőben ne legyenek munkanélküliek. Ha már távol vagyunk otthonról, dolgozni és keresni szeretnénk, nem pedig üldögélni egy szolgálati helyiségben fél pénzért. Azt meg külön is fájlaljuk, hogy csalatkoznunk kellett az üzemi demokráciában. A történtek szerint ugyanis fórumainknak csak egy joguk van: tudomásul venni a felsőbb döntést. A TANULSÁGÖT MÁR MINDENKI LEVONTA... A hosszú ideje tartó vitában már minden érdekelt és érdeklődő levonta a tanulságokat. Ha nehezen is, de utat tör magának lassan, a mozdonyvezetők igazsága. Kérésüknek munkateljesítményük ad külön súlyt, mert azt tudni kell, hogy az itt megnyilatkozók, felbolyga- tottságuk ellenére is, minden feladatukat példásan teljesí-, tik, hozzájárulva a Békéscsabai Körzeti Üzemfőnökség átlagon felüli gazdasági teljesítményéhez. Kár lenne most a tanulságokat ehelyütt még egyszer csokorba szedni, megtették ezt a riport szereplői. Egy dolog azonban mégis idekívánkozik, mégpedig az, hogy a vita megnyugtató rendezés nélkül akkor sem ér véget, ha a kimenetelét már eleve eldöntötték! (ZÁRADÉK) (A mozdonyvezetők ígéretet kaptak egyébként szak- szervezeti központjuktól, hogy ha máskor nem, de legkésőbb a kollektív szerződés módosításakor felülvizsgálják azt a bizonyos 18 2-e paragrafust.) Kőváry E. Péter
