Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-30 / 25. szám
1982. január 30., szombat «HiWKTiW MOZI Ifjú muzsikusok, nagy zeneszerzők Békésen jubileum és adósságtörlesztés Darvas-bemutatóra készül a színház Kodály Zoltán harminc évvel ezelőtt egy Párizsban megtartott nemzetközi konferencián az alábbi választ adta a zenei neveléssel kapcsolatos kérdésre: „A gyermek zenei nevelése a születése előtt kilenc hónappal kezdődik. Az anya nemcsak testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel." Robert Schumann, a múlt századi romantika nagy zeneszerzője növendékeinek írja: „Nézz körül alaposan az életben; más művészetekben és tudományokban is! Ne feledd, a tanulásnak nincsen vége!" Ezt' a kodályi gondolathoz illeszkedő mondatot választotta a békési zeneiskola és a városi könyvtár most induló, zenei sorozatának mottójául. A havonként megrendezésre kerülő, vasárnap délutáni előadások a fiatal, muzsikus tehetségek számára kívánnak bemutatkozási lehetőséget nyújtani. A rendezők célja olyan összejövetelek megteremtése, ahol a résztvevők a könyvek társaságában, természetes, baráti légkörben hallgathatják a zenét, és beszélgethetnek is róla. A műsor végén — a szereplők közreműködésével — vetélkedő eleveníti fel a hallottakat, és'ad újabb ismereteket a zeneszeretőknek. Első alkalommal január 31- én délután 4 órakor a békési zeneiskola zenei pályára készülő, volt növendékeivel találkozhatnak az érdeklődők. Baricsa Éva és Fejes Az újságírónak gyakran támad az az érzése, hogy a homokba rajzolja ábráit, s a következő hullám elmossa. Nem őrizzük meg a tegnapi újságot, s ebben az infor- mációdömpingben csak az igazán nagy szenzációkra emlékezünk később. Ugyanakkor minden írástudó emberben ott munkál a vágy, hogy valami maradandót alkosson. Jelet írjon a „kor falára" — Illyés Gyula szép kifejezésével élve. Egy könyv, egy bármilyen pici kötet már ..belépőt” jelenthet, nos, ha nem is a halhatatlanságba, de esély a túlélésre. Mindezt azért mondtam el elöljáróban Kelemen Gábor riportcikkgyűjteményéről szólván, mert igen fontosnak és hasznosnak érzem a Palócföld kezdeményezését. ) Követendő példának is, hiszen minden megyében akad egy-két írástudó, akinek á munkáiból érdemes lenne egy válogatást kiadni. Más megfogalmazásban: igen szegény az a vidék, amely nem tud felnevelni, eltartani ilyen írástudókat. Éppen a közéletre, demokráciára vet rossz fényt az, ha a közvélemény formálói nem dolgoznak — esetleg nem dolgozhatnak — igényesen. Nos, Kelemen Gábor karcsú kis kötete nem forradalmi vállalkozás, de kitűnő szondaként felmutat néhány tünetcsoportot, amelyek valóban megérdemlik a közfigyelmet, általánosíthatók is. Egy nem egészen négy- százfelkes kis faluban: Ko- záron él a szerző, s ezt a mikrovilágot tapogatja le riportjaiban. Mitagadás, van ebben a vállalkozásban nagy adag merészség, ugyanakkor már most figyelmeztetni kell a fiatal szerzőt (31 éves) a veszélyeire is. Mert igaz ugyan, hogy az élet újabb és újabb témákat produkál, de igen nehéz ugyanarról mindig újat mondani. A vidéki újságírás legnagyobb csapdája ez: a korty Tamás, a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola szegedi előkészítő tagozata és Bérezi Judit, a szegedi Tömörkény .István Művészeti Szakközép- iskola tanulójának önálló műsora neves zeneszerzők műveiből ad válogatást. Tartini, Pergolesi, Mozart, Beethoven, Schumann, Bartók és Szokolay egy-egy ismert darabja hangzik majd fel előadásukban. A találkozót Sebestyénné Farkas Ilona vezeti, zongorán kísér Fejes Antalné. A sorozat további délutánjain — a rendezők elképzelése szerint — szót kapnak majd a zeneiskola legjobb kamarazenei csoportjai, a furulya- és a vonószene- kar, az 1-es számú általános iskola ének-zenei tagozatának kisdoboskórusa és a Szegedi Kis István Gimnázium énekkarai. „Légy szerény!” — tanácsolta Schumann száz évvel ezelőtt. ..Még semmit sem gondoltál ki, amit mások előtted nem gondoltak. Ha pedig sikerül valami újat kitalálnod. tekintsd ajándék- nak. amit meg kell osztani másokkal. A zenetörténet tanulmánya. különféle korok mesterműveinek meghallgatása a legjobb szer hiúság és önhittség ellen." A békési zeneiskola és a könyvtár új sorozatával a nagy zeneszerzők' örök érvényű igazságait szeretné minden generáció számára hozzáférhetővé tenni. F. P. Zs. nyen bejárható és átlátható világ egy idő után a szemléletet szűkíti be. Az ingerszegénységre gondolok itt, amely ellen csak igen nagy tudatossággal és igényességgel lehet védekezni. Hogy miről szól ez a 18 írás? Természetesen Kozár- ról, az aprófalvakról. A téma egyszerre divatos, ugyanakkor feltáratlan. Paradox módon éppen a város, az urbanizáció sűrűsödő, gondjai terelték a figyelmet a kis településekre. A legközismertebb és legakuttabb a lakásgond, városaink túlburjánzása és túlnépesedése. Kelemen Gábor viszont a „másik" oldalról szemléli a kérdést. Észreveszi, hogy a vidék elvetéli a hagyományait (Hagyomány sirató, Jelen- formáló hagyománytisztelet stb.).' de nem azért, mert előbbre lépett, korszerűsödött. hanem csupán konfor- mizálódott. A megművele't- Ienül maradt szőlők, kertek, illetve a haszonelv durva érvényesülése miatt elpusztulnak például a szüreti hagyományok. Ahogyan a táj ko- párabbá válik, elszennyeződik, a helytelen permetezés, vagy éppen a gondatlanság miatt, úgy a falu közművelődése is kiüresedik. (Hatodiknak lenni, Írás az ajtón. Bakszekér). Arra figyelmeztet Kelemen Gábor, hogy a kisárutermelőkkel való sokszor méltatlan bánásmód (ÁFÉSZ-demokratizmus, Kistermelők — nagy gondok) érvényes magára a településtípusra is. A kfs falvak lényegesen kevesebbet kapnak anyagiakban és szellemiekben is, mint a városok és községek. Ez, amellett, hogy antidemokratikus, gazdaságilag is beláthatatlan károkat okoz. A kis kötetet — noha tartalmában, stílusában semmi eredetit, eddig nem ismertet nem ad — jó szívvel ajánlom mindenkinek, akit. érdekel a közélet. (Palócföld Könyvek, Salgótarján, 1981.) Horpácsi Sándor A színpadon . a rendező, Giricz Mátyás érdemes művész, a színház vendége. Ahogy ilyenkor jelzik: m. v. És két színész: Nagy Mari, Hodu József. Darvas József Vízkereszttől szilveszterig című regényének dramatizált változatát próbálják a Békés megyei Jókai Színházban. Molnár Gál Péter, a színház vezető dramaturgja alkalmazta színpadra ezt a megrázó, 1934-ben megjelent Darvas-regényt, melyről így ír a Szabolcsi Miklós szerkesztette magyar irodalom- történet: „A Vízkereszttől szilveszterig-nek is a falu a világa. Hőse egy keserves sorsba, megaláztatásokba belenyugodni nem képes, gondolkodó béreslegény, aki első személyes, vallomásos formában mondja el cselédkedésének egy esztendejét. Darvas a maga élményeit, személyes tapasztalatait adja elő, de a paraszti világ problematikájának értelmezésében sok a móriczi vonás. Nosztalgikus színezéssel festi a „paraszti idillt”, a téli esti cuhárékat; egyszersmind azonban keserűbben is érez, készebb a lázadásra is.” Ezekből a sorokból nyilvánvaló, hogy a színpadra állítás igencsak nagy feladat, de az is, hogy ez a tehetséget és erőt próbáló vállalkozás a Jókai Színház művészeti koncepciójából egyértelműen következik. — Két éve határoztuk el — mondja dr. Keczer András, a színház igazgatója —, hogy évadonként két alkalommal népi, paraszti tárgyú darabot mutatunk be, hogy ilyen módon is kifejezzük kapcsolódásunkat az itt élő emberekhez, a Körösök vidékének múltjához. Az első évben Illyés Gyula Bolhabálja reprezentálta törekvéseinket, aztán Frederico Garcia Lorca Vérnásza vitte el a nézőt egy olyan világba, mely sok vonatkozásban erő- teljes szálakkal kötődik minden népek hagyományához, szokásaihoz, életéhez. Az' idei évadban Illyés Gyula újabb drámájára számítottunk, mely a csökmői sárkány legendáját dolgozza feh az író körülményei azonban nem tették lehetővé, hogy időben elkészüljön. Bírjuk azonban az ígéretét, hogy amint lehetőségei megengedik, megírja színházunk számára. Illyés népi komédiája mellé O’Neill: A boldogtalan hold című drámáját szerettük volna állítani, így azonban erre sem kerülhet sor. Mindezt nem azért bocsátottam előre, hogy indokoljam, miért játszunk Darvas-drámát, illetve dramati- zálást. Ennek'alapvető indoka az, hogy február 10-én lesz az író 70. születésnapja, melyre méltóképpen kell emlékeznünk nekünk is. Az író. aki Orosházán született, élete végéig eltéphetetlen szálakkal kötődött ehhez a vidékhez, az itt élő emberekhez. Régen úgy, hogy sorra jelentette meg a közéletet alaposan felkavaró regényeit, közöttük a Vízkereszttől szilveszterig-et 1934-ben. később pedig mint országgyűlési képviselő is szívén viselte szülőhelye sorsát, boldogulását. Beszélgetésünkből kiderül, hogy 1969-ben játszott színházunk utoljára Darvas-darabot, akkor első drámája, az 1942-ben a Madách Színházban bemutatott Szakadék- jelentős siker volt Békéscsabán is. Főszerepét, a tanítót, a színház akkori tehetséges fiatar művésze, Tolnai Miklós alakította. A sor tehát — ha egy évtized kihagyással is — folytatódik. Közben ugyan a Gyulai Várszínház 1971-ben bemutatta a Hunyadit, az előadáson sok békéscsabai színész szerepelt. A gyulai bemutató óta Darvas József nem kapott szót abban a színházban, amely Békés megye központjában. Békés? csabán működik. Az adósság tehát igen nagy, és dr. Keczer András igazgató szerint törlesztése nemcsak a jubileumi alkalomból, hanem egyáltalán indokolt. \ — A Vízkereszttől szilveszterig véleményünk szerint a legmarkánsabban mutatja be a harmincas évek paraszti valóságát, az orosházi cselédemberek nehézsorsú életét. Hogy ez a regény olyan kemény, helyenként naturális, amilyen: attól szép,. attól lenyűgöző. Molnár Gál Pétert bíztuk meg a dramatizálással. A próbák megkezdődtek. A díszletterv — Gyarma- thy Ágnes Munkácsy-díjas munkája — különleges játékteret nyújt az előadásnak. — És annak az elgondolásnak is — folytatja az igazgató —, hogy Sándor, a darab hőse, szimbolikusan és valóságosan is a munka megjelenítésével mond el olyan, csak a regényt olvasó ember számára érzékelhető darvasi mondanivalót, tartalmakat, melynek' színpadi láttatása másképpen elképzelhetetlen. Például: Sándor alakítja ki és át a színpadképeket, a színpad nagy részét kitöltő szalmakazalból tépi, szakítja ki — mint egykoron horoggal a szalmát — az éppen szükséges tárgyakat, eszközöket: hokedlit, villát, korsót, majd ásóval „forgatja meg” a színpadot, és készíti el az új jelenet helyszínét. Tudom, furcsa és különös ötlet ez, de talán a legérzékletesebben és a leghatásosabban hozza, idézi meg a regény Darvas József-i szellemét, keserű-kemény atmoszféráját, feszültségeit. Közben — amikor csak arra lehetőség van — ott. lesz a nép a színpadon, ott énekel, vonul, alkot tömegjeleneteket a csabaszabadi híres pávakor. A harmincas évek magyar valóságának igaz megjelenítésére törekszünk, szeretnénk, ha ez minden rétegében sikerülne. A színpadon tart a próba. Julis édes tésztát hoz a gazdasszonyról álmodozó Sándornak, vonzódásuk esetlen, tétova. — Megtisztelő kötelességünk Darvas József alakjait behozni a Jókai Színház színpadára — mondja dr. Keczer András. — Annyira áz, hogy azt tervezzük: néhány évadon át bemutatunk egy-egy Darvas-drámát, a mostani, születésnapi tisztelgés után. örülünk, hogy a rendezésre megnyertük Giricz Mátyás érdemes művészt, jövőre is szeretnénk, ha dolgozna nálunk, annál is - inkább, hiszen endrődi származású, a gyermekkora ehhez a vidékhez köti. és az ilyen kötődés soha meg nem lazulhat. Ügy érzem, ideális szereposztást sikerült biztosítani, Sándort Hodu József alakítja. Julis Nagy Mari- lesz, a tanító Gál- fy László, Ferenc gazda Forgács Tibor Jászai-díjas, a felesége Felkai Eszter, Sándor édesanyja Szentirmay Éva Jászai-díjas, a táltos Szépla- ky Endre. Jelentős szerepet kapott Dénes Piroska. Gvur- csek Sándor, Pelsőczy László és Nagyidai István. A díszletterven kívül a jelmezeket is Gyarmathy Ágnes tervezi, a zenei vezető: Holpert János. Ennyi: most már csak az a tisztem, hogy az olvasók szíves figyelmébe ajánljam a premier időpontját, i982. február 19-ét. Sass Ervin n vízesés fia Ke^h Larsen, aki ezt a színes amerikai filmet írta, rendezte és főszerepét eljátssza, lehetne akár Robinson Crusoe is, Dániel Dafoe regényéből, pedig ő bizony nem lakatlan szigetre, vetődik, hanem feltett szándéka csónakon utazva kifürkészni Észak-Amerika nyugati vidékeit, megtalálni az észak- nyugati átjárót valahonnan- valahová, hogy megvesse a lábát, és -meghódíthassa a természetet. Keith Larsen gazdag fantáziájú író, forgatókönyvének első lapjairól kiderül, hogy nem zárt szobákban ismerkedett a vadonnal, a vadállatokkal, tavakkal, hegyekkel, viharokkal. Az is kiderül pillanatok alatt, hogy a rendező Larsen is érti a dolgát, és . hatásfokozó ötletekkel segíti-vezeti a színész Larsent, aki testi mivoltával is kihangsúlyozza azt a rettenthetetlen erőt, mely a múlt századi pionírokat vezette kalandos, életrhalál tét- jű utazásaikra. Hármójuk közül mégis a rendezőnek lehetne szemére vetni, hogy alkalmanként képtelen helyzetekbe hajszolja hősét, egészen odáig, ami már Ipgikus- nak sem nevezhető. Mert a „Vízesés fia”, vagy ahogyan a „legenda” nevezi még : „Fehérvíz Sam" néha gyermekdeden és roppant naivan éli .a megszállott pionírok életét. Kilátástalan kalandokra indul, szinte mindig a nehezebb megoldást választja a kézenfekvőbbek helyett, egyszerűen„beevez” az idegen- gyűlölő agarada-indiánok vadászterületére, s aztán csodálkozik, hogy ki akarják végezni. De miért van az ő Syber nevű kutyája? Hogy kiszabadítsa,’ és tovább küzdjenek a vadakkal, a hóval- jéggel — csak ahogy telik az idő, egyre inkább nem értjük: minek? Hát ilyen film ez „A vízesés fia". Elkápráztat a táj veszélyes, halálszagú szépségével, óriás fákkal, kék tavakkal és sziklás meredélyekkel, hogy hirtelen egy egész farkascsorda zúduljon hősünkre, aki már jajgatni is alig képes, már a lábát harapják az ordasok; s miközben szorongás fog el bennünket o nézőtéri zsöllyében, tudjuk azt is, hogy megmenekül. így is lesz, kisüt a nap. jön a zene, a természet szimfóniája, és hősünk újabb hajmeresztő, értelmetlen kalandon töri a fejét. Közben nem eszik egy falatot sem, a batyuja, amit szegény Syber kutya húz, ugyanakkora a film elején is, mint a végén . . . Igaz, mese az egész, csak kár, hogy nem igaz mese. Mert pionírok sokan, voltak, sokan haltak, vállaltak minden vállalhatót, még az emberfelettit is, valamiért. Keith Larsen filmjéből ez a „valami” hiányzik. És ez bizony alapvető hiba. Ha minderre már a film közepe táján rájövünk, akkor nem veszítünk sokat, mert legfeljebb nem vesszük komolyan a tortúrát.’ amin Fehérvíz Sam percről percre átesik; gyönyörködünk inkább a tájban, az elragadó színekben, és az operatőr, Herbert von Theiss extra szakmai tudásában. Ebben viszont nem csalódunk. Mindent meglát kamerájával, valósággal szédíti a nézőt, mintha nem is földi világ volna ez a vízesésekkel, zúgó folyókkal, lángoló szemű vadállatokkal, narancssárga-zöld erdőkkel díszes vidék. így kell, ez művészet! (s—n) A Vízkereszttől szilveszterig díszletterve Fotó: Fazekas László Felnevelni és eltartani az írástudókat Kelemen Gábor: Bakszekér Giricz Mátyás rendező a színpadon Nagy Marival és Hodu Józseffel
