Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-30 / 25. szám
1982. január 30., szombat o Elcsúszott százezrek Mezögyáni juhászok Mi tagadás, hajlamosak vagyunk a romantizálásra. Ahogy a mezögyáni Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet juhászati telepe felé mentünk a hóval, jéggel borított földúton, akkor is az idealizált nyári képek jutottak eszembe. A juhász leterített subáján ülve farag egy botot. A pulikutya lihegve tereli a nyájat, és közben a gémeskút évszázados nyikorgását a madarak éneke cifrázza. Az esti tábortűznél bográcsban fö a lebbencs, és a pásztorok történetei kárpótolják a városi értelemben vett civilizáció hiányát, nyugalom, csend, és végtelen harmónia: pásztorélet, juhászélet. Az elmúlt hetekben a köz- utakot megyeszerte lelassult a forgalom. A járművezetők félve ültek volánhoz, jó né- hányan szinte ki se merészkedtek járműveikkel az utakra. Azok közül pedig, ak-ik a cudar időben is autózni kényszerültek, többen az árokban kötöttek ki. — Mi áz oka annak, hogy az idén feltűnően nehezen járhatók megyénk útjai? — kerestük és kérdezztük meg Boros Józsefet, a KPM Békés megyei Közúti Igazgatóságának vezetőjét. — A megyében átlagosan 10—25 centiméteres hó esett, több helyet hóátfúvások keletkeztek. Gépeink elsősorban a főutakon, vagyis a 44-es, a 46-os és a 47-es úton keletkezett hótorlaszok eltávolításán dolgoztak. Közben az utakon a forgalom a lehullott havat valósággal belevakarta a burkolatba, s a mínusz 10 Celsius-fokos hőmérsékletén kiszórt só nem fejtette ki olvasztó hatását. Január 11-től az ónos eső csak fokozta gondjainkat. Olyan állapotok alakultak ki, amire évek óta nem volt példa. A tartós hidegben csúszás ellen salak híján sózott homokkal próbáltunk védekezni. Ebben az időben megyénk az ország leghidegebb körzete volt, a nappali magasabb hőmérséklet is mínusz 6—7 Celsius-fok körül alakult. Így az 1500 kilométernyi útra kiszórt só napokon át nem fejtette ki olvasztó hatását. — A szomszédos megyékből érkező gépjárművezetőktől hallottam: csak nálunk Békésben rosszak az utak ... — Ezt kétlem! Én is végigjártam a fél megyét, ebben az időszakban utaztam a fővárosba is. Állítom: a 46-os úton — január 15-én — a Békés megyei szakasz jobb volt a Szolnok megyeinél. Mezőtúr és Törökszentmik- lós között jégpáncél borította az említett utat. Január 23-án a 44-es úton elmentem Öcsödig. Nálunk az út felét borította jég, a megyehatáron túl csaknem összefüggő volt a jégpáncél. A 47-es úton Szeged felé teljesen egyformá volt a két útszakasz. Sajnos, az Alsóbbrendű utakra késve jutottunk, így azokról a hó, a jég csak az enyhébb időjárás hatására tűnt el. — Sokak szerint az eljegesedés a takarékosság eredménye, kevesebb a téli üzemelésre rendelkezésre álló pénz. Aztán talán mulasztást is elkövettek ... — Az elmúlt télen 2500 tonna ipari sót használtunk Az egy dekagrammostól a két- kilósig, minden méretben készülnek ezután hütőtönkök a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál. A különös nevű alumínium alkatrész nélkülözhetetlen kelléke mind az elektronikai, mind a rádió-televízió- és villamossáfel, az idén eddig csaknem 2900 tonnát szórtunk ki. A takarékosság nálunk azt jelenti : négyzetméterenként a 2—3 dekagramm finomra őrölt sót egyenletesen juttatjuk az útfelületre. Ebben az utóbbi egy-két évben korszerű gépek is segítenek, az adagolás ezekkel a masinákkal megbízhatóbb, vagyis elkerüljük a pazarlást.Az idén a program szerint négyszázmillió forint áll rendelkezésünkre, amiből 100 millió forintot költünk az üzemeltetésre. Ennek az ősz- szegnek 10—15 százalékát a tél emészti fel. Egy tény: a főutakra jobban kellett volna figyelnünk, igaz, ezt csak a mellékutak rovására tehettük volna. Szervezési hibát, hanyagságot, mulasztást nem követtünk el. Az útviszonyokban a kisebb enyhülés jelentős változást hozott. A télnek nincs vége, de már most látjuk, hogy az utakon a károk nagyobbak, mint egy-két évvel ezelőtt voltak — mondotta Boros József. A síkos utakon közlekedő járművekben kisebb-nagyobb károk keletkeztek. Az adatok elgondolkodtatóak: január 1—15-e között megyénkben 172 kárbejelentés érkezett a biztosítóhoz, és pontosan 602 ezer 303 forintot fizetett ki a pénzintézet a megrongálódott, illetve tönkrement járművek után. S ez még nem is a végleges összeg, hiszen bizonyos javítások elhúzódhatnak, s a számlákat később nyújtják be az említett időszakban karambolozott kocsik után. Ha ezt is hozzáadjuk. a kártérítési összeg várhatóan meghaladja a 700 ezer forintot! Mindez pedig csupán a hónap első felének a mérlege. Igaz, a járműtulajdonosok kárát fizeti a biztosító, de népgazdasági szinten mégis kár ezért a sok százezer forintért, amely minden bizonnyal kevesebb is lehetett volna. Merthogy a balesetek zöme tipikus téli baleset: összecsúsztak a járművek, illetve a síkos úton megcsúszott a kocsi, s az árokba borult. Egynémely esetben felelősek ezért maguk a gép- járművezetők, de kevesebben kerültek volna veszélyes helyzetbe, lettek volna kárvallottal a télnek, ha az utak többsége nem marad hetekig jeges, majdhogynem járhatatlanul síkos. Mert tél ide, tél oda, vannak, akik kénytelenek autóval útnak indulni, végezni a kötelességüket ... szekeres — tóth gi iparnak, öntött-sajtolt proíil- alkatrészről van szó, amelyre például tranzisztorokat, diódákat szerelnek. A hütőtönk a félvezetők működése közben keletkezett hőt átveszi, elvezeti, így akadályozva meg a berendezés túlhevülését. O A telepre érkezve kiszállunk Deák László állattenyésztési ágazatvezető Moszkvicsából, és a mínusz 10 fokos hidegben az egymás mellett sorakozó hodályok egyikébe indulunk. — Éppen most tart az egy-kéthetes bárányok számbavétele — mondja menet közben Deák László. — Az elmúlt év szeptemberében „törzstenyészeti telep” lettünk, ezért a Békés megyei Állattenyésztési és Takarmányozási Felügyelőség képviselői is itt vannak a bárányok számozásánál. Az épületet, ahol találkozunk a juhászokkal, 1968-ban épült. Azóta annyi a változás, hogy a szalmatetőt nádtető váltotta fel. — A kisbárányokat számozzák, és most „farkazzák” is őket. Levágják a farkukat, hogy a gyapjút ne csapkodhassák majd össze — tájékoztat az ágazatvezető. Megbeszéljük a brigádvezetővel, hogy munka után a melegedőhelyiségben találkozunk a juhászokkal, addig körbejárjuk a telepet. Először a kereső kosokat nézzük meg. A 100—120 kilós kosoknak mindössze annyi a feladatuk, hogy kiválasszák a vemhesítő anyákat. A tenyészkosokat is elkülönítve tartják 8—12 éves korukig. A legnagyobbak, teljesen kifejletten elérik a 140 kilós súlyt is. Átlagon felüli örökítő tulajdonságokkal rendelkeznek, ezért értékük nagy. Mint kiderül, a gazdaság jú munkájának eredménye a „törzstenyészeti” cím. Be-benézve az épületekbe szembetűnő a zsúfoltság, ' minden négyzetméter kihasznált, mégis tiszták, rendezettek a hodályok. O A melegedőben az ágazatvezető a szövetkezetről beszél. — A megye legalacsonyabb fekvésű területén gazdálkodunk. A 4 ezer hektárból ezért kisebb-nagyobb táblák állandóan belvizesek. Tavaly 1028 hektár búzából 497 hektár pusztult ki, 138 hektár árpából 25 maradt, és ez így megy évről évre. Abból az 1600 hektárból pedig, amit legelőnek tartunk nyilván, csak ezer hektárt használhatunk. A többi zsombékos, legelőnek alkalmatlan. Ilyen körülmények között nem csoda, ha már azt is eredménynek tartjuk, hogy az utóbbi években nem volt alaphiányunk. Ha igaz, az 1981-es évet minimális nyereséggel zártuk, s ezt a juhászainak köszönhetjük. „ Ügy látszik, vége a farka- zásnak, mert sorra érkeznek a juhászok. Kenéz László, Veress Sándor, Veress Lajos, Tenkeí Imre. és Deák László -— névrokona az ágazatvezetőnek. Mindannyian évek óta a birkákkal foglalkoznak és, mint szavaikból kiderül, szeretik az állatokat, a szakmájukat. Pedig ők nemigen ismerik a szabad szombatot vagy az ünnepet. Tenkei Imrét arra kérem, mondja el, hogyan telik el télen egy munkanapja. — Pillanatnyilag háromszáztizenhét anyajuh gondozása tartozik rám. Most van az ellési időszak, ezekből 60 kivételével az utóbbi hetekben mindegyik ellett. Ezért reggel fél 4 körül jövök ki, és estig vagyok a telepen, hogy az újszülött bárányokat is elláthassam. Nem egyszer az is előfordult, hogy itt éjszakáztam a munka miatt. A fizetésünket egyébként a szaporulat után kapjuk, tehát anyagi érdek is fűz ahhoz, hogy a feladatunkat a legjobban ellássuk. Ha nem lenne ilyen hideg, akkor most nem itt a kályha mellett ülnék, hanem sántáznék vagy kormoznék. (Sántázás: a juhok körme közötti bőr könnyen pálik. ezért rendszeresen kezelni kell.) O A többiek is bekapcsolódnak a beszélgetésbe, és egyre több szakkifejezést tudok meg hivatásuk szótárából. De legjobban az ragad meg bennem, milyen szeretettel beszélnek munkájukról. Fáradtak, de nem fásultak. A munkakörülményeik pedig enyhén szólva, nem ideálisak. Kilométerekre a falutól, az aszfaltos úttól. Az épületekben csak villany van, vizet pár száz méterről kell hordani. Földúton járnak, ahol, ha eső van, csak a lovak tudnak közlekedni. Amikor megkérdezem tőlük, melyek a legfontosabb Hűtűtönk az elektronikai iparnak Tenkei Imre eteti a néhány hetes bárányokat feltételei a juhtartásnak, a következőképpen sorolják: víz, út, jó épület, belső szállítási lehetőségek, és megfelelő férőhelyek. Jobb, ha nem teszünk összehasonlítást a van és a kellene között. Veres Sándor szavai mégsem panaszként hatnak: —■ Az állattenyésztésben a birkára adnak a legkevesebbet. A teheneknek palotákat építenek országszerte, mint ahogy a disznóknak, libáknak és a csirkéknek is. De a juhászatban általában rosz- szak a körülmények. Pedig, ha követelni akarunk, akkor adni is kell. Sajnos, a mi téeszünk nagyon szegény. Rokszin Mihály, főkönyvelő tisztelettel beszél a juhászokról. Elmondja, hogy az ágazat fejlesztése pénzügyi okok miatt meglehetősen lassú lesz, előreláthatólag 1992—93-ra fejeződik be. A szövetkezet hozzákezdett a meliorációhoz, ami megközelítőleg 60 millió forintba kerül — jelentős része állami támogatásból. — Bárhogy is szeretnénk, egyszerűen nincs pénzünk a megfelelő üzemi fejlesztésre — mondja. — Amire építhetünk, az a tagság lelkiismeretes munkája, s az eddigi tapasztalatok szerint bennük nem csalódtunk. Lovász Sándor A melegcdőhelyiségben Fotó: Veress Erzsi A Kereskedelmi cs Minőségellenőrző Intézetben vizsgáztatják a Lada 1300 S típusú személy- gépkocsit. Képünkön: a mellső lengéscsillapítók vizsgálata (MTI-fotó: Tóth Gyula felvétele — KS) Sokszínű Renata Energiatakarékos talajmüvelési módszerek Újfajta műbőr gyártását kezdték meg Győrött, a Graboplastnál. A Grabothan Renata fantázianevű terméket a gyár kutatógárdája többéves munkával fejlesztette ki. Puha tapintású, tetszetős kivitelű — s ami a legfontosabb —, megjelenése a valódi bőrre emlékeztet. Mindez, továbbá az újdonság mér-1 sékelt ára megnyerte a feldolgozók tetszését. A győri gyár már tizenegyféle színben — köztük a legdivatosabb metallárnyalatok- ban — gyártja a Renátát. A környezetkímélő technológiával előállított termék nagyüzemi gyártása beruházást nem igényelt, a meglevő berendezéseken készíthető. A belőle varrott női divattáskák a nyár elején megjelennek az üzletekben. Az új termék iránt külföldön is érdeklődnek. Több nyugat-európai országba már elküldték Győrből a mintaszállítmányokat. Sokan és joggal, érvelnek a növénytermesztés fejlesztése mellett. Legfőbb „adujuk", hogy a növények a szervetlen műtrágyából és a nap energiájából állítanak elő szerves anyagot. Másképp fogalmazva: az ingyen rendelkezésre álló nap energiájából jó pénzen eladható növényi testbe zárt energiát. Energiagondokkal küszködő korunkban ennek azért is nagy a jelentősége, mert a növények az új, hasznosítható energiaforrást minden gépnél vagy állatnál jobb hatásfokkal állítják elő. Magyarán: a bevitt és kapott energia hányada nagyobb egynél. Árnyoldala a dolognak, hogy nem sokkal, és 25—30 éve alig javult a növénytermesztés hatásfoka. Az egyik, hatásfokot rontó tényező a talajmüvelés. Nem a legnagyobb, hiszen az összes felhasznált gázolajnak csupán 18 százalékát „eszik meg” a talajművelő gépek, de akkora, hogy érdemes a csökkentésével foglalkozni. Annál is inkább, mert a népgazdaságban felhasznált összes kőolaj 40 százaléka a mezőgazdaságot terheli. Hogy miként lehetséges kevesebb olajjal mégis jó magágyat, szántást, vetést készíteni, erről szól Bánházi János és Fülöp Gábor űj szakkönyve, az „Energiatakarékos talajmüvelési módszerek”. Bevezetőben a szerzők adatokkal támasztják alá a kisebb energiával történő talajművelést, majd részletesen elemzik a módszereket. Könyvük jelentős részében foglalkoznak a még mindig legáltalánosabban használt ekével, annak energiatakarékos üzemeltetésével. Üzemi példákkal igazolják a sekély talajmüvelés tapasztalatait, kitérnek a minimális talajmüvelési eljárások ismertetésére. Mondandójukat számos adattal, táblázattal és rajzzal hitelesítik. A „Ma újdonság, holnap gyakorlat” sorozat új tagja nagyüzemi mérnökök, technikusok és jól felkészült szakmunkások hasznos segítője lehet. (Bánházi János, Fülöp Gábor: Energiatakarékos talaj művelési módszerek. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982.) m. sz. zs.
