Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-30 / 25. szám

1982. január 30.. szombat o Zárszámadásokról jelentjük A dombegyházi nyitány után mind több termelőszö­vetkezet és termelőszövetkezeti közös vállalat lép a zár­számadást tartók sorába. Tegnap Dévaványa, Szeghalom és Gyula volt az elmúlt évi eredmények összegzésének színhelye. fl dévaványai aranykalász Tsz A végeredményt tekintve elégedettek lehetnek a déva­ványai Aranykalász Terme­lőszövetkezet tagjai: -a ter­vezett 9 millióval szemben csaknem 11 és fél millió fo­rint nyereséggel zárták az 1981-es gazdálkodást. Hozzá kell tenni azonban, hogy eb­ben alapvetően az ipari mel­léküzemágak vártnál is jobb teljesítménye, valamint az ál­lattenyésztés terven felüli produktumai játszották a fő szerepet. A növénytermesztésre az átlagosnál is rosszabb idők jártak tavaly a dévaványai Aranykalászban: a főnövé­nyek átlaghozamai rendre alatta maradtak az előirány­zottaknak. Ugyanakkor a hús­program teljesítéséhez a vá­nyai közös a tervbe vett 595 tonnával szemben összessé­gében 676 tonna marha-, ser­tés- és juhhússal járult hoz­zá. Az ipar melléktevékeny­ségek — a húsüzem, a Me- takémia helyi üzeme, a la­katosüzem és az építőipari, szállítási, meg a kereskedel­mi tevékenység — együtte­sen több mint 5 millió fo­rinttal növelték az ered­ményt. Legalább ilyen fontos azonban az, hogy az Arany­kalász 1981-ben szigorú költ­séggazdálkodással a terve­zettnél 12 százalékkal na­gyobb árbevételt az előirány­zott költségek 97 százaléká­val érte el. KÉP A Sárréti Tej TÖVÚLL A tervezettnél 1,7 millió li­terrel több tejet dolgoztak fel 1981-ben a Sárréti Tej szeg­halmi üzemében. A tej mel­lett jelentősen növelték a tej­föl, a tejszín és a túró gyár­tását, értékesítését. Ez, ha figyelembe vesszük az ^ év elején tapasztalt eladási ne­hézségeket, jelentős ered­ménynek számít. A sárrétiek számára a piaci helyzet az ÁFÉSZ-ek közös vállalathoz történt belépésével változott meg. Így lényegében egy kéz­be, azonos érdekeltségi rend­szerbe került a termelés, fel­dolgozás, értékesítés. A szövetkezeti vállalat a korábbi évekhez hasonlóan tavaly is sikeres gazdálko­dást folytatott. A nyereség egv év alatt 4,2 millió forint­tal nőtt. Ez nem csak a több­lettermelésnek tudható be. A takarékossági intézkedések­nek is jelentős szerepük van abban, hogy a költségek alig változtak. Az üzemanyagár emelkedése ellenére például az egy liter tejre jutó szállí­tási költség 1980. szintjén ma­radt. A vállalat legjelentő­sebb beruházása a békéscsa­bai tejüzem építése volt. Itt a termelést ez év februárjá­ban kezdik meg. A pénteki zárszámadó és tervtárgyaló igazgatótanács­ülés az idei év legfontosabb feladatait is meghatározta. A békéscsabai üzem belépésé­vel jelentős mértékben no a termelés. A városellátó üzem körzetében naponta 45 ezer liter tejet vásárolnak. Szeg­halmon a tavalyinál keve­sebb tejet dolgoznak fel. A túrógyártás teljes egészében, a tejfölgyártás részben már a békéscsabai üzemben törté­nik. k. J. A gyulai Munkácsy Tsz Tegnap délelőtt tartotta zárszámadó közgyűlését a Munkácsy Termelőszövetke­zet Gyulán, az Erkel Ferenc Művelődési Központban. Só- tyi János, a valamivel több, mint 6 ezer hektáron gazdál­kodó tsz elnöke megállapí­totta, hogy a nehezebbé vált gazdasági körülmények kö­zött is sikerült teljesíteniük a feladatokat. Bár néhány ágazatban valamivel alatta maradtak a tervezettnek, de a többi behozta a kiesést. Kedvezően alakult a tagság életkori összetételé, valamint a szakmunkások és a maga­sabb képzettségű szakembe­rek számát tekintve. Köztu­domású, hogy a szántóföldek nem a legjobb minőségűek, éppen ezért nagy gondot for­dítottak arra, hogy az ered­ményes gazdálkodás érdeké­ben bővítsék az ipari mun­kát. Ez az ágazat csaknem 10 millió forinttal teljesítette túl a tervet. Ugyancsak ked­vezően alakult az állatte- nvésztés is, amely hétmillió forinttal hozott többet, mint amennyit terveztek. Összes árbevételük 341 millió forint volt, és ez 10 millióval több az eredetileg előirányzott ér­téknél. Az elnöki beszámoló után ismertették az 1982. évi fel­adatokat. Majd a tagok kö­zül többen szóltak hozzá az anyaghoz, s hasznos tanácso­kat adtak az idei tervek va­lóra váltásával kapcsolat­ban' B. O. Tanácsülés Vésztőn Tegnap, január 29-én dél­után 14 órai kezdettel ülést tartott a vésztői Nagyközsé­gi Tanács. A napirendi pon­tok előtt a tanács határoza­tainak végrehajtásáról és a két ülés között hozott vég­rehajtó bizottsági határoza­tokról hangzott el jelentés. Ezt követően Komáromi Gábor tanácselnök számolt be a végrehajtó bizottság munkájáról a megyei tanács vb értékelése alapján. — A végrehajtó bizottság munkájában hiányosság — mondotta —, hogy a tanács­döntések további megszerve­zésére írásban, illetve hatá­rozatban nem intézkedik ... Tanácsülést előkészítő tevé­kenységének javítására az 1976. évi megyei határozat is felhívta a figyelmet. E téren lényeges javulás tapasztalha­tó ... 1 A vb munkájának, szerve­zeti felépítésének, kapcsola­tainak megtárgyalása után Kaszai János vb-titkár a ta­nács és intézményei 1982. évi pénzügyi tervét tárta az ülés elé. A fejlesztési alap kiadá­si előirányzata mintegy millió forint, ebből 3 és fél milliót beruházásra, 200 ezer forintot felújításra, 300 ezer forintot pedig egyéb célokra szándékoznak felhasználni Ebből az összegből elsősor­ban lakásberuházásokra, jár- dásításokra, a tornaterem és a művelődési ház építési költségeire telik majd. Szó esett többek között az 1982. évi takarékossági tervről, melyet intézményenként rész­letesen kidolgoztak. Végül a tanács ez évi mun katervének megtárgyalása, jóváhagyása került napirend re. G. K. Barátsági munka a Volánnál (Tudósítónktól) A Volán 8. számú Válla­latának MSZBT-tagcsoport- ja január 29-én, tegnap dél­előtt tartotta meg vezetőségi ülését. Ezen dr. Andódy Ti- borné ügyvezető elnök az 1982. évi feladatokat, vala­mint a Penza klub idei ter­vét ismertette. Egyebek közt elmondta, hogy áprilisban ellátogatnak a Szovjet Tudo­mány és Kultúra Házába is. A kiránduláson a párt- és barátsági munkában ered­ményesen tevékenykedő ak­tívák vesznek majd részt. Egyébként a Penza klubon belül működő Moszkva Rá­dió baráti köre a felszaba­dulási évforduló alkalmából találkozót rendez Dombegy házán, az ifjúsági házban, a dr. Weim Emil Volán- tröszti kiváló brigád rész' vételével. E kihelyezett ren­dezvénynek az az érdekessé­ge, hogy a Moszkva Rádió megyei baráti körének meg­alakítását ez a kollektíva kezdeményezte 1977—78-ban. Bánfi József Hz Ellenpont ellenpontjai Olcsó dolog lenne a bé­késcsabai Ellenpont elneve­zésű zenei együttes példája -kapcsán a „senki nem lehet próféta a saját hazájában” szólást fölhozni. Pedig vala' hogyan ez is jellemző velük kapcsolatban. Nem először említjük meg lapunkban a most éppen duóként pódiumra álló együttest, Írunk műsorairól. Legutóbb a békéscsabai 6li­es számú ipari szakmunkás­képző iskola kollégiumában, a klubba gyűlt fiataloknak zenéltek, énekeltek. Ifjabb Filadelfi Mihály és Kárpáti István Zsebmennyország cí­mű műsora ez alkalommal is sikert hozott. A változó ösz- szetételű-létszámú együttes hagyományosan ebben a kö­zösségben próbálja ki, adja elő új műsorait. Nem hiába, hiszen elsősorban a munkás- fiataloknak, a szakmunkás- tanulóknak, de végered­ményben minden fiatalnak akarnak, szeretnek és tud­nak játszani. Az Ellenpont országos hí­rű együttesekkel, országos rendezvényeken lép színpad­ra — megyénkén kívül. Ide viszik el azokat a műsorai­kat, amelyeknek gerincét a megyénkben élő és alkotó, fiatal és középkorú költők, alkotók verseinek általuk megzenésített darabjaiból állnak össze szerves egésszé, politikus töltetet hordozó, értelmes és magvas hitval­lássá. Ezen túl természete­sen gyakran lépnek föl me­gyénk . községeinek, városai­nak ifjúsági és munkásklub­jaiban is. Aki nem ismerné őket, hiába keresi például a Megyei Művelődési Központ hagyományos évi műsoraján­ló kiadványában. Az életerőssé vált hazai folk- és polbeat humoros és szatirikus elemektől és megoldásoktól sem tartózko­dó új nemzedékének egyet­len Békés megyei képviselő­je ez az együttes. Helyük lehetne a KISZ-klubok és -alapszervezetek program­jaiban is. Valahogy még ké­sik megyénkben felfedezé­sük. Pedig tarsolyukban ott az új műsor, amelynek pre­mierje februárban, s való­színűleg nem Békés megyé­ben lesz. Nem ők panasz­kodnak! Hiszen politikus el­kötelezettségük hallgatóra, jó közönségre talál mindenütt. Lehet, hogy egyszer me­gyénkben is... (Nemesi) Jó a tüzclúellátás a TÜZÉP 307-es számú gyulai telepén. A berentei darabost kivéve mindenféle szén — még koksz is — van. Érdekes tünet, hogy a vidéki vásárlók nem a helyi TÜZÉP-eken, hanem a friss-szén-cllátás miatt itt szerzik be a tűzrevalót Fotó: Martin Gábor Népművelők továbbképzése Békésen Á békési városi művelődé­si központ a körzeti közmű­velődési intézmények veze­tőinek január 29-én, pénte­ken egész napos továbbkép­zést tartott. A muronyi, bél­megyeri, kamuti és tarhosi népművelők a szakmai-gaz- dasagi irányítás rendszeréről, a békési ház szolgáltatásai­ról, egy készülő, a városkör­nyék művelődési igényeit ku­tató szociológiai felmérés elő­készítéséről, valamint a má­jusra tervezett módszertani nap terveiről hallhattak elő­adásokat. illetve részletes tá­jékoztatásokat. A jövőben fo­lyamatosabb lesz a környék­beli közművelők munkakap­csolata, hiszen évente 4 al­kalommal találkoznak majd.. Nem elítélni, hanem elemezni kell... Mozog a munkaerő n lvasom a hagy példányszámú képeslapban a saj­nálkozó hangvételű jegyzetet V. Gyula esetéről. Munkahelycserére kényszerült a derék ember, nem kevesebb, mint két forinttal magasabb órabérért. Plusz a túlóradíj, összesen tehát 600—800 forinttól keres többet havonta az új munkahelyen. Amikor kikérte a munkakönyvét, szemérmesen .csak annyit mondott: csa­ládi okok miatt döntött így, meg aztán az új vállalat kö­zelebb van a lakóhelyéhez. V. Gyula ugyanis — a jegy- _zetíró szerint — szégyellte, hogy pénzért cserél munka­helyet. Az effajta szégyenkezés társadalmi méretű konf­liktust jelez, a többség ugyanis helyteleníti, hogy az egyik munkahelyről a másikra vándorolgató munkás job­ban járjon azoknál, akik hűségesek régi munkahelyük­höz. Valóban! Kinek jó az, ha újra feltámad a nagy ne­hezen lecsillapított fluktuációs láz? Vizsgálódjunk kissé pontosabban. Fluktuáció: a statisztikusok közmegegyezése szerint minden fél éven belüli — és bármi okból bekövetkező — munkahely-változtatás. Korábban ez keményen elítélendő volt, harcoltunk is ellene minden lehető és lehetetlen módon, majd megszületett a felismerés, hogy a fluktuáció mégiscsak differenciáltan kezelendő. Hasznos, mert esz­köze, módszere a munkaerőforrás újraelosztásának. Kü­lönösen manapság, amikor jóformán lépésnyit sem ju­tunk előbbre a szervezett és a tervszerű munkaerő-átcso­portosítással. S csak annyiban káros, amennyiben aka­dályozza a létszómszerkezet kívánatos átalakítását. A fluktuáció okozta esetleges társadalmi és gazda­sági károk pontos felméréséhez viszont tétovázás nélkül kellene meghatározni — gazdaságfejlesztési céljainkhoz igazodva — a hosszabb időtávon is kívánatos mozgásirá­nyokat. Csakis ezek ismeretében vállalkozhatunk — s még ekkor is csak' viszonylagos megbízhatósággal — an­nak eldöntésére, hogy mit nevezünk káros és mit hasz­nos fluktuációnak? S mert e kritériumok pontos’ meg­fogalmazása a mai napig is várat magára, fogadjuk el a nem is olyan rég még tarthatatlannak minősített állás­pontot: a fluktuáció nem minden eszközzel és nem fel­tétlenül üldözendő társadalmi jelenség. Különösen ak­kor nem, ha meggondoljuk, hogy fölfogható bizonyos feszültségek jelzéseként is. S ha lehetőségeit nem korlá­tozzuk — főleg nem adminisztratív intézkedésekkel —, akkor máris tettünk valamit e társadalmi feszültségek enyhítése érdekében. Ráadásul: ha felfedeznénk a fluk­tuáció tudatos kezelésének, irányításának módszereit, akkor az egész folyamatot — még ha ezt jórészt egyéni indítékok vezérlik is — a korábbinál sokkal inkább ál­líthatnánk gazdaságfejlesztési céljaink szolgálatába. V. Gyulának tehát semmi szégyenkeznivalója nincs, a lehető legésszerűbben döntött akkor, amikor a maga­sabb bér ígérete miatt munkahelyet változtatott, s dön­tése, valószínűleg, egybeesett a társadalmi méretekben is kívánatos ésszerűséggel. Ám tágítsuk a kört, s nézzük V. Gyula sok-sok, hasonlóképpen gondolkodó kollégáinak döntését, a legfrissebb statisztikai adatok tükrében. Nincsenek kevesen, akik elhagyják a nagyipari mun­kahelyeket, még akkor sem, ha évek óta egyre lanyhább a fluktuáció; tavaly a fizikai dolgozóknak mindössze 13— 15 százalékát érintette. Hová mennek ezek az emberek? 1976 előtt a népgazdasági ágakon belüli mozgás volt a jellemzőbb, illetve a mezőgazdaságból a nagyiparba történő áramlás. Napjainkban fordult a helyzet. A „bel­ső” mozgás jóval kisebb arányú, mint korábban. Nyil­ván azért is, mert csak 1976 után léptek érvénybe a munkahely-változtatásokat adminisztratív eszközökkel korlátozó intézkedések, amelyek egyébként azóta érvé­nyüket vesztették. S feltehetően azért is, mert e rendel­kezések olyan bérnivellálódási tendenciákkal párosultak, hogy például a nagyipari munkások számára voltakép­pen tökéletesen mindegy volt, hogy melyik vállalatnál dolgoznak. A többség kényszerű beletörődéssel fogadta ezt. Ám voltak, akik nem maradtak nyugton. Nem véletlen, hogy a tsz-melléküzemek elleni táma­dások éppen ez idő tájt indultak meg; hogy az iparvál­lalatok, nagyjából 1977-től kezdve, egyre többet panasz­kodtak e melléküzemek „munkaerő-elszívó” hatása mi­att, hogy másfél-két évvel később már a szakirodalom­ban is megjelentek a mezőgazdaság munkaerő-kibocsátó képességével kapcsolatos kérdőjelek; hogy az elmúlt öt­éves tervidőszak munkaerőmérlege drasztikus ipart és építőipari létszámcsökkenést mutatott; s hogy egyre töb­ben és egyre hangosabban ismételgették a kérdést: „de hát hova lesznek azok, akik elhagyják a nagyipari mun­kahelyeket?” A KSH ezzel kapcsolatos adatgyűjtése pontos választ ad a kérdésre, s e válasz nem mindenben egyezik a ko­rábbi sejtésekkel. Igaz: az ipar létszámveszteségeket szenvedett a munkaerő-hullámzásban, a mezőgazdaság pedig létszámgyarapodást könyvelhet el. Viszont — s ez valószínűleg meglepő —, a létszámmozgás másik nyer­tese a kereskedelem: több mint 10 ezer új munkavállaló. A statisztikusok azt is kimutatták, hogy pl. 1980-ban, a fluktuáció miatti mintegy 24 ezres ipari létszámveszteség alig egyharmadával bővült csak a mezőgazdasági dolgo­zók száma. Vegyük ehhez még hozzá, hogy ez az átcso­portosulás enyhítette az ingázással kapcsolatos gondo­kat; hogy az efféle fluktuációnak jótékony hatása volt a „vidéki” lakosság ellátására, a „vidéki” szolgáltatóipar munkafeltételeire és teljesítőképességére, sőt: bővítette a mezőgazdasági — részben exportálható — árualapokat is, éppen olyan időszakban, amikor a piac egyre inkább stratégiai nyersanyagként kezeli az élelmiszereket. ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az ipari létszám csökkenését regisztráló statisztikai elem­zések mellett, más vizsgálatok változatlan, és többnyire kihasználatlan ipari létszámtartalékökról be­szélnek. minden esetben visszavezetve e tényt a nagyipari munka általános szervezetlenségére és az iparvállalatok együttműködési zavaraira. Vértes Csaba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents