Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-24 / 20. szám

1982. január 24., vasárnap A Ki BÉKÉS MEGYEI NEPÜJSA< 38 ' üteg ivón ban I£t—tíz évvel ezelőtt úgy tűnt, a kétezer lakosú Köté­ny gyán lassan elnéptelenedik. Ez szerencsére nem kö- vetkezett be. Az utóbbi időben sokan visszatértek, a termelőszövetkezetben, annak kiegészítő üzemágában, a sza­bók szövetkezet részlegénél találtak munkát. A fiatalok ol­csóbban, könnyebben juthatnak lakáshoz, mint a városban, és ma már a község is jobb feltételeket kínál. Az elmúlt években új óvodát, napközit építettek, felújítot­ták az egészségügyi intézményeket, tatarozták az iskolát, a tanács pedagóguslakást vásárolt. Az alapvető szolgáltatások biztosítottak, kielégítő az ellátás. Kész terveik vannak már a VI. ötéves tervre is. Felújítják a tanácsi utakat, a járdák egy részét 40-ről 80 centiméterre szélesítik, két pedagóguslakást építenek. Ebben a lakosság segítségére is számítanak. Nem alaptalanul, hiszen tavaly a község lakói 200 ezer forint értékű társadalmi munkát telje­sítettek. Sürgető feladat a mozi felújítása, de ez a moziüzemi vál­lalat feladata lenne. Nem tűr halasztást a művelődési ház és a könyvtár felújítása sem, ehhez azonban még kevés a pén­zük. A Sarkad és Kötegyán közötti út javításra szorul, egy- egy szakaszon szinte járhatatlan. A -község vezetői hangsú­lyozzák: e feladatoknak feltétlenül eleget kell tenni, hogy a lakók jobban érezzék magukat Kötegyánban. Hiánycikk és fenyőfa Ott áll a pult mögött kö- vérkésen, pirospozsgásan és mosolyog. Nyújtja a kezét: — Pallag Sándor vagyok, az üzlet helyettes vezetője. — És kereskedő — toldom meg a bemutatkozást. — Immár 30 éve. De mi­vel szolgálhatok? — Zománcos edényt, ma­gyar kerékpárköpenyt szeret­nék ... Gyanúsan nézeget, húzgál- ja a köpenye sarkát. — Honnan tudja, hogy mind hiánycikk? — Ezekre lenne szüksé­gem. — Valahol már találkoz­tunk — töpreng, miközben az állát simogatja. Amikor megtudja, hogy mi járatban vagyok, széles moz­dulatokkal magyaráz: — Nincs semmi baj az áruellátással. Nézzen körül, van itt szinte minden: élel­miszer, vas-műszaki cikk. háztartási áru, még könyv is. Havonta 800 ezer forint a forgalmunk. — Megkérdezem ám a ve­vőket is ... — Ne higgye, hogy szépí­tem a dolgot. Igyekszünk ki­elégíteni az igényeket. Néz­ze meg, van Hajdú megyei és sárréti tejfölünk. Legyen miből válogatni. Szeghalom­ból naponta jön az áru, a FÜSZÉRT-re sem panaszko­dom. — Sanyi bácsi, jöjjön már, az istenért — méltatlankodik egy pufajkás ember —, be­szorult a fürdőkád, nem bír­juk a kocsiról leemelni. — Na látja, megérkezett Sarkadról a gépkocsi. Az ÁFÉSZ központi raktárából aránylag rövid idő alatt meg­jön az áru. de rendelünk a VlDIA-tól is. Nézzük, mit. hoztak? — fordul a kocsikí­sérőhöz. — Fürdőkádat, olajkály­hát, fóliát, kerékpárt és vil­lanyszerelési cikket — feleli a piros orrú ember, és topo­rog a hidegtől, meg a siet­ségtől. — És ha tmiaki, mondjuk televíziót akar venni? — Előjegyzésbe vesszük, 'néhány nap alatt itt a por­téka. Sőt, azt is megcsinál­juk, hogy Sarkadon kivá­laszthatja a nagy értékű cik­ket, aztán hazahozzuk — vi­lágosít fel a kereskedő. Lehúzzák a rolót, dél van. Lehet lazítani. — Szeret itt élni? Pallag Sándor először megütközik, de gyorsan ki­vágja magát: — Itt születtem, itt élnek a rokonok. Elárulom, 48 éves vagyok, csak a kereskedés­hez értek. A feleségem is ebben a boltban dolgozik. A fiam katona, 0 már nem biztos,, hogy annyira ragasz­kodik Kötegyánhoz. Az iratokkal babrál, ra­kosgatja a dossziékat. — Megvan mindenünk — szólal meg ismét. — Szép családi házat építettünk. Disznót hizlalunk, van sző­lőnk, fenyőfát, tujákat ne­velünk. Az is hoz valamit a konyhára ... Csak ez a tél! Tönkremennek a gyümölcs­fák ágai, a szőlővesszők ... Érdekes: legalább annyira bántja, mint az. hogy nem lehet kapni 'zománcos lábast. Nyereséges év A 4 ezer 700 hektáros Pe­tőfi Tsz-ben az 1981-es év látszólag úgy indult, mint azt megelőzően a többi. Az 1600 hektárból nyolcszázon pusztult ki a vetés. Csak ke­vesen hitték, hogy ennek el­lenére nyereséges lesz az év. A gazdaságot irányítók 1981. év elején úgy döntöt­tek, hogy megváltoztatják a sertéstenyésztésben addig al-. kalmazott módszereket. Évente 2 ezer 500 sertést hizlaltak, magas volt a ma­lacelhullás, tekintélyes az ágazat vesztesége. A gazdákat hívták segít­ségül. A kocaállományt ki­helyezték, a malacokat ké­sőbb felvásárolták. Bővítés és beruházás nélkül tavaly a szövetkezet már hatezer sertést értékesített. Az ága­zat tevékenysége pedig nye­reséges lett. A gazdálkodás eredmé­nyességét nagy mértékben segíti a kiegészítő üzemág. A. seprűgyártó részlegben és a fafeldolgozó üzemben évente hatmillió forint ér­tékű terméket állítanak elő. Tavaly, egy vizsgálat so­rán a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium, va­lamint a Pénzügyminiszté­rium négymillió forint tá-- mogatást adott a szövetke­zetnek a gépek vásárlására. Megállapították, hogy. a szövetkezet földterülete át­fogó talaj rendezésre szorul. Az oldalt írták és fo­tózták: Kepenyes János, Nemesi László, Seres Sándor, Veress Erzsébet. Ha azt mondom: klub... De jó lenne itt aludni! Hallottuk az elmúlt év elején átadott óvoda kis lakóitól, akik megszerették az 5,1 millió forintért épült korszerű óvodát ... akkor Kötegyánban min­denkinek a Fiatal Alkotók Klubja jut az eszébe. Az 1974-ben alakult, önálló épü­lettel rendelkező általános jellegű klub alapító-vezetője Ungvári Mihály, aki a járá­si és a megyei klubtanács­nak is tagja. — Hogyan sikerült az 1981-es esztendő? — Nagyon jól! Megkaptuk az aranykoszorús klub cí­met, a „Mi dolgunk!" című megyei pályázatot mindhá­rom évben, azaz 1978-tól évenként, is megnyertük . .. — ... S ezért is kaptad a terület legjobb klubvezetője címet! Most hogy van a klub? — Talán mondhatom úgy, hogy jó a csapat. Egy-egy foglalkozásra közel százan jönnek el. Elkészítettük az idei évre szóló tervünket is, amelynek központi magja a „Közösségben — ’közössé­gért” című. most meghirde­tett új pályázaton való rész­vétel. — Ez mit jelent a napi munkában, a klub arculatá­nak alakításában? — Az a célunk, hogy az igen nagy létszám és a he­terogén összetétel ellenére és mellett valamiféle speciali­zálódás induljon el. Szóval ne általános legyen a klub, hanem több annál. Igen, FÁK a nevünk, de ez még nem vonatkozik mindenki­re . — Házon belül csoportjai­tok is vannak... — Például a dekorációs és a fotócsoport, amelynek tag­jai szinte pillanatok alatt á következő programnak meg­felelő környezetet tudnak ki­alakítani a szerintem nagyon jól felszerelt klubban. És megörökítik az eseményeket a magnós -csoporttal együtt. Az ő tevékenységükre ala­pozva tudunk segítséget nyújtani azoknak a klubok­nak is, akiknek netán zenei, irodalmi, mozgalmi hangfel­vételekre, műsorokra lenne szükségük, és önerőből nem tudják megoldani. Legyen az akár diszkóműsor is! No. meg van egy „konyhaművé- szeti” csoportunk is. Vala­mennyien szeretjük a jó íze­ket, és ez a csoport aztán igazán meg tudja alapozni a mindenkori jó hangulatot, a családias környezetet... — Milyen kiemelkedő ese­ményetek lesz ebben az év­ben? — A hagyományos szüreti mulatság októberben, a köz­ismertnek számító FENK- sportkupa. nó és a járási aranykerék kerékpártúra is itt lesz. Természetesen a szerdai és a szombati esté­ken szinte mindig van va­lamilyen vonzó program. Úgy hiszem, ennyi elég is ... — Ha jól tudom, van egy „utánpótlás-válogalottotok" is. — A gyermekklub, amely mindig novemberben kezdi munkáját, és egy tanév alatt átlagban tíz—tizenkét fog­lalkozást tart. Ügy negyven úttörő jár hozzánk, s nem tudom másként mondani, de nagyon jó érzés látni, hogy szívesen jönnek. Igen, után­pótlásnak is számítanak. S persze a nyári szünetben igény szerint vannak prog­ramok, ahogyan a klub aj­taja is szinte minden este nyitva áll minden kötegyá- ni érdeklődő, és minden hoz­zánk látogató vendég előtt. Nem volt könnyű A szoknyát majd Mün­chenbe szállítják. Ennyit tudnak a női ruhák rendel­tetési helyéről a kötegyáni asszonyok. De szerintük nem is ez az igazán fontos, hiszen másfél éve sokuknak hónapokig nem volt mun­kája. Hajdú József né 1980-ban még a Göngyölegellátó Vál­lalat kötegyáni részlegénél szegelte a ládákat: —■ A vállalat elmenekült innen. Nekünk azt mondták, nem kifizetődő a ládagyár­tás. Felajánlották. járjunk be Békéscsabára. Nem hi­szem, hogy komolyan gon­dolták. Most egy hosszú terem­ben varrógépek zúgása nyomja el a csendet. A köz­ségi -tanács közbenjárására a Gyulai Szabók Ipari Szö­vetkezet. üzemrészt telepített a községbe. — Ezt a munkát jobban szeretjük, többet, is kere­sünk. Heggel elkísérjük a gyereket az óvodába, iskolá­ba. délután értük megyünk — magyarázza Hajdú Jó- zséfné. Akik korábban Gyulán, a szabók ipari szövetkezet központjában dolgoztak, most hazajöttek. Az' üzem vezetője Ladányi Jánosné. Gyulán lett varrónő: — Ez volt a legjobb meg­oldás. Az asszonyok meg­nyugodtak, biztos kereseti forrósuk van. A körorvos A tanácsháza felől biciklis közelít. Modern halinacsiz- ma, meleg öltözék, a cso­magtartón levő táska jelzi csupán, hogy ő a kötegyáni körorvos. Fázósan lép le a kerékpárról és a közeli ren­delőbe invitál. A polcon szaklapok, folyóiratok, az ablaknál gyógyszeres szek­rény, előtte vizsgálóágy. Dr. Deák Ferenc fiatalember, három éve végzett a szege­di egyetemen, ahonnan egye­nesen ide vezetett az útja. — Mindig kétkerekűtől közlekedik? — Dehogy. Van kismoto­rom és gépkocsim is. Minden az időjárástól és a távolság­tól függ. Ilyenkor legjobb a bicikli, a csaknem 20 fokos hidegben ez a jármű biz­tosan „beindul”. — Sok a beteg? v — Van munkám bőven. Délelőtt rendelek, aztán megnézem az időseket a napközi otthonban, beugrók a tanácsra, délután megint rendelek. Közben, ha hív­nak, megyek. Kéthetenként tartok ügyeletet, akkor a méhkerékieket és az újsza- lontaiakat is gyógyítom. — Egyébként jól érzi itt magát? — Jól. A csend és a nyu­galom. a friss levegő sok mindenért kárpótol. A szak­mai feltételek is adottak. A tanács igyekszik segíteni. Van szolgálati lakásom, or­vosírnok, nővér dolgozik mellettem. A komplex egész­ségügyi ellátásra sem lehet panasz: fogorvos, védőnő vi­gyázza a felnőttek és a gye­rekek egészségét. — Ügy tudom, öregszik a falu. — Sajnos, igen. • Évente kevesebben leszünk. Tavaly például körülbelül negyve­nen haltak meg, és csak ti­zenöten. születtek. Ez alap­vető baj. — Hosszabb távon mi az elképzelésé? — Megszerettem ezt a köz­séget, az embereket. Ügy érzem, hogy befogadtak. A jövő mégis bizonytalan, őszintén-beszélek erről. A körzeti ügyeleti rendszer nyugtalanít kissé. Igaz. eb­ben az évben még nem ve­zették be. hiszen nincs ele­gendő terepjáró gépkocsi. Mit jelent ez pontosan? Azt, hogy amikor ügyeletes va­gyok. be kell mennem Sar­kadra. Onnan hívhatnak Körösnagyharsányba, Sar- kadkeresztúrra, Okányba, és még jó néhány helyre. Más­nap reggel pedig idehaza kezdhetem a rendelést. És nem csupán hét végén, ha­nem más napokon is. A sza­bad időm több lenne, de jó­val kevesebb az ügyeleti díj. Nekem két kisgyerekem van. a feleségem most nem dol­gozik. megfelelő állást a gyermekgondozási szabad­ság után sem tudnak neki felajánlani. — Az integrációra minisz­teri rendeletet hoztak. — Tudom. De nem vagyok benne biztos, hogy ami jó az aprófalvas Dunántúlon, az Alföldön is alkalmazható. Képzelje el, mit mondok majd a kötegyáni betegek­nek, ha szabadnapos leszek, és felkeresnek. Menjenek Zsadányba az ügyeletes or­voshoz? — Azt kell mondania, — Ha még itt leszek, bi­zonyára így lesz — helyesel és az órájára pillant. Kinn a zuzmarás hideg­ben rápattan a kerékpárra. Valahol várja egy beteg . . . a Petőfi Tsz-ben maradok A kedvezőtlen adottságú Pe­tőfi Tsz-ben az első számú ve­zetők között hét fiatal dolgozik. Kozma Lajos, a DATE Mező-. gazdasági Gépészmérnöki Főis­kolai Karán, szerzett diplomát. Most a Petőfi Tsz-ben föágazat- vezető. — Hazajöttem, itt nőttem fel. Nem érhetett meglepetés. — Minden fiatal vágya, hogy sikereket • érjen el. — Talán elhiszi, hogy a rossz földeken gazdálkodó tsz-ekben a kudarc élteti az embert? Itt is vannak megnyugvást adó eredmények. Igaz. ezekkel má­sutt aligha lennének elégedet­tek. Ami bennünket itt tart. az ennél több, elhisszük, hogy ezen a földön nagyobb eredményre is képesek vagyunk. — Ez tartaná itt a fiatalt? — Nemcsak ez. nagy örömmel fogadtak, megbecsülnek bennün­ket. De mindez olyan hétközna- pian. közhelyszerűen hangzik, hogy magam sem tudom, érde­mes-e erről így beszélni. — Közelítsük meg akkor az anyagi megbecsülés oldaláról. — Egyáltalán nem erre gon­doltam, hiszen itt még év végi nyereséget sem szokás osztani. Nincs, eddig nem volt miből, talán majd ezután. Azt hiszem, ennél fontosabb, hogy elfogad­ják. adnak a véleményünkre, bebizonyíthatjuk, hogy mire va­gyunk képesek. Erre a-, elnök személye a garancia. vezetési módszerének köszönhető. hogy sok fiatal maradt itt. Az új seprű jól seper Nemcsak képletesen, a valóság­ban is jól sepernek a kötegyáni cirokseprűk. A Petőfi Tsz mel­léküzemágában évente több tíz­ezret készítenek. Legutóbb 48 ezer darabot szállítottak Cseh­szlovákiába. A seprügyártás amo­lyan biztonsági szelep. Télen, ha odakint kevés a dolog, itt gyü­lekeznek a cirokszeliditésre be­osztott tsz-tagok, többségében asszonyok. Havonta nyolcezer seprű hagy­ja el a műhelyt. A kötegyáni asz- szonyoknak azonban nem na­gyon jut belőle. Valamennyit el­viszik a .seprűkoptató vállalatok, intézmények, már ahol a por­szívó, a partvis mellett megfér*a cirok is. Ha a község lakóinak mégis cirokseprűre lenne szüksé­gük, felkeresik a maszekot. Va­laki azonban tudni véli, a ma­lomban 50 forintért tsz-seprűt is lehet kapni.

Next

/
Thumbnails
Contents