Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-22 / 18. szám
1982. január 22., péntek 0 Gondolatok a DÉTE munkamódszer-kereséséről Ma még nem tudjuk, milyen munkamódszer vezethet leggyorsabban elért eredményeink növelésére, annyi azonban bizonyos, Jiogy a tagszövetkezetek szövetkezeti jellegét, önállóságát, közvetlen és közvetett érdekeit a munkamódszer kidolgozása folyamán figyelembe kell venni. Ezt a következtetést vontuk le a Dél-békési Tsz-ek Gazdálkodási Társulásának január 8-án tartott igazgatótanács-ülésén. Régi és új: Békéscsabán, a megyei könyvtár régi épülete mellett már emelkednek az új falak Fotó: Kovács Erzsi Új mezőgazdasági és élelmiszeripari szervező vállalat Évkezdés a RUTEX-ben A Textilruházati Ipari Szövetkezet termékeinek jelentős részét az idén is külföldi piacokon értékesíti. Felső textilruházati részlegükben az év Végéig százezer kabátot készítenek bérmunkában, francia és nyugatnémet megrendelésre. Ebben a részlegben — ahogy Havasi István elnök fogalmazott: „szoros első és második hónap várható.” A múlt évi lemaradást kell most pótolniuk, mégpedig jelentősen csökkent munkaidő alatt. Már az első napokban vállaltak túlórát a dolgozók, s erre a továbbiakban is szükség lesz. A kötöttárurészlegben új kelmét kísérleteztek ki, melyből az idén kisebb tételben már szállítanak is Kuvaitba. Ebben a részlegben elsősorban a sport- és szabadidőruhák alapanyagát készítik, illetve varrják azokat. A tréningruhák jelentősebb részét — mintegy 85 százalékát — a Szovjetunióba küldik, a többi (jrö- rülbelül 25 ezer darab) belföldön talál vevőre. A bérmunkával szemben a szövetkezet a jövőben a tréningruhák gyártását kívánja bővíteni. Ez elég nehéz feladat lesz, hiszen amióta a RUTEX békéscsabai telephelye a város szélére, a 44-es út mellé költözött, mindennapos gond a munkaerőhiány. Érthető, hogy nem csábítja a dolgozókat a munkaidő előtti és utáni, csaknem félórás utazás. Emellett egy másik ténnyel is szembe kell nézniük: gépellátottságuk még jóindulattal is csak közepesnek mondható. A gondok ellenére az elmúlt évben mégis sikerült 15 millió forintos nyereséget elérniük, amit az idén további hárommillióval szeretnének növelni. EUnHiEJ— Jóllehet, okos, és bölcs gondolatok fogalmazódtak meg a társulás igazgatóságának 1981. decemberben tartott tanácskozásán arról, hogy a következő igazgatótanács-ülésen szövetkezeteket érintő kérdésekben hozzanak különböző határozatokat. Helyes lett volna, ha ezekről még az előkészítés időszakában tájékoztatják — a véleménykérés rangján — az érintett szövetkezetek vezetőit. Ezért, amikor az ügyekben dönteni kellett, mellette csak különböző kiigazításokkal, az élek tompításával, a szövetkezeti érdekek kellő hangsúlyozása és érvényesülése után határoztak. A tag-tsz-ek és a társulás igazgatóságának véleménye tehát néhány kérdésben nem esett egybe. Nem is eshetett, mivel a döntéshez szükséges előterjesztés nem tartalmazott választásra alkalmas alternatívákat. Így azok, akiknek határozniuk kellett, nem voltak meggyőződve a javasolt lépés közgazdasági előnyéről, a benne érintett szövetkezetek anyagi érdekeltségének növekedéséről. A tag tsz-ek képviselőinek olyan érzése támadt, hogy a társulás igazgatósága helyettük, nélkülük olyan feladatok megoldására akar vállalkozni, amely kizárólag rájuk tartozik. A határozattévők nem vették figyelembe, hogy a szóban levő tevékenységeket a tsz-ek közgyűlései korábban alapszabályban rögzítették. Az ettől való eltérés engedélyezése csak valamely demokratikusan működő szövetkezeti fórum jóváhagyásával lehetséges. Volt olyan előterjesztés — IFA-pótalkatrészraktár létesítése —, mellyel mindenki egyetértett. Megszavazták, mert szükségesnek látják a szállítási munkák folyamatosságának biztosítása végett, hogy a terület valamely pontján legyen egy ilyen bázis. Merész álom azonban arra gondolni, hogy ettől a raktártól több alkatrész lesz a megye déli részében, mint eddig. Ha eddig az AUTOKER — mondjuk — ötfelé osztotta az NDK-tól érkező pótalkatrészt, akkor ezentúl ezt a kontigenst hatfelé viszik az országban. Több alkatrész tehát nem lesz. Akkor lenne több IFA-alkatrész, ha — mondjuk a megye déli területén — a mezőgazdasági üzemek forgácsoló gépparkjuk szabad kapacitásával gyártásra vállalkoznának. Vagyis, az elosztáshoz az általuk gyártott pótalkatrésszel is hozzájárulnának. Lehetne ilyen irányba lépni. Ilyesmiről is szó volt a tsz-ek IV. kongresszusán. Az is igaz, hogy a többtermelés elérésére megfogalmazott elképzelések nem emelkedhetnek a DÉTE függetlenített apparátusának intézkedési szintjére. Az igazgatótanács, az igazgatóság hozott határozatai a tag tsz- ek számára maximum csak ajánlások lehetnek, melyekből ki-ki a számára legelőnyösebbet választhatja, valósíthatja meg a szövetkezet nettó (jövedelmének gyarapítására. Előfordulhat például, hogy a DÉTE ajánlatát valamelyik tag-tsz nem fogadja el? Természetesen igen, ha annál másoktól előnyösebbet kan. Tehát az igazgatótanács, de maga az igazgatóság sem határozhat egy-egy tag-tsz „bőrére”, írhat elő bizonyos feladatokat. A szövetkezeti jel- leeű társulásoknál óriási előnyt jelent a fejlődés ütemének felgyorsításában a közös alkotó munka lehetőségeivel való élés. Tulajdonképp ezért hozták létre a Délbékési Tsz-ek Gazdálkodási Társulását, hogy ezt a szövetkezeti vonást, mint termelési tartalékfeltáró erőt. mobilizálják a tagszövetkezetek javára. Ehhez nagyon alaposan fel kell készülni, közgazdasági elemzésekkel alátámasztva bizonyítani, meggyőzni a szövetkezeteket az újabb lépések szükségességéről, az üzemekre ható gazdasági előnyről. Ezt követően az üzemekben döntsenek az ajánlás elfogadásáról, gyakorlati megvalósításáról. Az elképzelések kimunkálásánál abból az egyszeri) és elvitathatatlan tényből kellene kiindulni, amit az alapító okirat rögzít. Eszerint a társulásba lépett szövetkezetek megőrzik önállóságukat, tehát nélkülük, érdekeik ellen sehol és senki sem hozhat határozatokat. Csak így erősödhet tovább az a gondolat, hogy a tagszövetkezetek e társulásban is megőrzik szövetkezeti jellegüket, tevékenységükre csak maguk a szövetkezetekre jellemző demokratikus és demokratikusan választott fórumok hozhatnak határozatokat. A társulás igazgatósága és igazgatótanácsa, függetlenített apparátusa a szövetkezetek helyett semmilyen intézkedést nem tehet. Ezek után jogosan kérdezhetjük, hogyan töltheti be vállalt feladatát legeredményesebben ez a fél megyét átfogó szövetkezeti társulás? Módszernek nagyon jó, hogy az irányítást társadalmi alapokra szeretnék helyezni. Ez azt jelenti, hogy a termelésfejlesztés lehetőségeinek tanulmányozására különböző szakbizottságokat hoznak létre, melyeket az igazgatóság irányít, lát el feladatokkal. Az általuk feltárt tényanyagokat az igazgatótanács vagy az igazgatóság megerősíti, belőle ajánlásokat készítenek, melyet a függetlenített apparátus — még mindig csak ajánlás formájában — tovább visz a tag-tsz-ek vezetői elé. Ezekről a tag-tsz-ekben a hatáskör szerint illetékes testület dönt. Az ágazati szakbizottságok feltétlenül alkalmasak arra, hogy a termelésfejlesztés vitatott kérdéseiben jó támpontot adjanak az üzemi vezetés döntéseinek megköny- nyítésére. a termeléssel ösz- szefüggő legújabb információk közkinccsé tételére. De nem szabad felhasználni arra egyetlen szakbizottságot sem. hogy a termelésben érdekelt szövetkezetek vezetői helyett oldják meg a feladatokat. Áttekintve ezeket a szak- bizottságokat — melyeket a gabona-, az iparinövény- és a vetőmagtermesztés, a baromfi-, a sertés-, a szarvas- marha- és juhtenyésztés termeléslehetőségeinek további feltárására, valamint a köz- gazdasági és a műszaki munka színvonalának emelésére hoztak létre — sejthető, hogy az egységes táj termelésszervezésében és a hozamok üze- menkénti, sőt üzemen belüli differenciálódásában — az első szintek megemelésére készülnek. A társulás munkamódszereinek kialakításában a vezetés társadalmi szintre emelése, a szövetkezeti jelleg megőrzésének és a hozamok növelésének legbiztosabb bázisa, támasza lehet. Azzá is kell válnia, hogy a fejlődést mindenekelőtt a sajátos üzemi helyzet felismerése adja. A DÉTE munkamódszerének lényeges vonása és talpköve: a tudatra hasson, tudatot formáljon, elgondolkoztasson, ezáltal tettre sarkalljon és késztessen. Ügy érzem, mindezt jogosan mondtam el, mert sajnos, vannak olyan tapasztalataink, melyek azt bizonyítják, hogy a szövetkezeti társulásokban olykor mellőzött szövetkezeti jelleg biztosítása, fenntartása, erősítése nélkül nem következhet be átütő munkasiker. Ezért a mozgalom tandíjat fizetett, méghozzá nem is' keveset. Egy olyan gazdálkodási társulásnál is, mint a dél-békési, most az indulásnál nem árt erre felfigyelni. Dupsi Károly Megkezdte működését az Élelmiszeripari Gazdasági Kutató Intézetből és az Agrárgazdasági Kutató Intézet szervező szolgálatából ala- kult Mezőgazdasági Élelmiszeripari Szervező Vállalat, amely az állami gazdaságok, téeszek, élelmiszer- ipari üzemeknek megbízás alapján a belső tartalékok feltárására szervezési módszereket dolgoz ki. Az eredményként jelentkező haszon egy részéből — megegyezés szerint — a vállalat is részesül. A mezőgazdasági üzemekben, élelmiszeripari vállalatoknál az elmúlt években a gazdálkodás követelményeihez igazodva jelentős változások, átszervezések történtek. A korábban számlált több mint 3000 téesz közül számos egyesült, s így jelenleg már csak 1332 mezőgazdasági szövetkezetét tartanak nyilván. - Szervezeti korszerűsítés során az élelmiszeripar 11 trösztje közül hét megszűnt, s ezáltal 70- riél több vállalat kezdett önállóan gazdálkodni. Ám továbbra is tröszti, illetve nagyvállalati szervezetben működő nagyüzemek gyáregységei is nagyobb önállóságot kapnak. Az újszerű vállalati szervezetek saját terveket és sajátos üzletpolitikát alakítaNövekszik a hazai vállalatok érdeklődése a világpiaci árinformációk iránt. Ezt bizonyítja az is, hogy a Konjunktúra- és Piackutató Intézet félévente megjelenő árupiaci tájékoztatóját az elmúlt évben csaknem kétszer annyian rendelték meg, mint a korábbi időszakban. A kiadvány, mely a nyersanyagok és a késztermékek főpiaci árairól tájékoztatja a szakembereket, jelenleg már négyszáz példányban kel el. Mintegy négyszázötven gazdálkodó egység kapja meg a múlt év eleje óta az intézet egy másik tájékoztatóját. amelyben elsősorban a világpiaci árak várható alakulásáról közölnek előrejelzéseket. Ez a kiadvány vázlatos áttekintést ad az ágazati áralakulásokról, a fő tendenciákról és az árinformációk mellett árfolyam- prognózissal is szolgál. Árindexek címmel negyedévenként megjelenő másik tájékoztatójában az intézet a fontosabb fejlődő országok havi áradatairól, a létfenntartási költségek, az órabérek, az ágazatonkénti termelői. illetve nagykereskenak ki. Miközben számolniuk kell azzal is, hogy az újabb beruházásokhoz szükséges pénzforrások is szűkösebbek a korábbiaknál. Mindez a még meglevő belső tartalékok fokozott feltárására ösztönzi az üzemeket, mezőgazdasági termelőegységeket; főleg ezzel lehet a termelést fokozni, « költségeket csökkenteni — és általában : még eredményesebben . gazdálkodni. Miután éppen a belső szervezeti rendszer korszerűsítésében van még számtalan lehetőség, a kiaknázáshoz nyújthat jelentős segítséget az új vállalat. Több helyen már eddig is tettek lépéseket a szervezeti rendszer korszerűsítésére. Néhány üzem, tsz a belső információs rendszerét, mások a munkaszervezést, az elszámolást emelték magasabb szintre, ám kevesen alkalmazták mindezt komplex módon, holott éppen ezzel javíthatnák ugrásszerűen az eredményeket. A szolgáltató vállalat a komplex módszerek kimunkálására fogja össze az e téren tevékenykedő szellemi erőket. Máris több jelentkező kérte a vállalat segítségét a szervezés korszerűsítéséhez, elsősorban termelőszövetkezetek. De más ipari üzemek is jelentkeztek megrendeléssel. delmi árak alakulásáról közöl információkat. Ezek az adatok elsősorban azért érdekesek, mert az infláció mértékéről tájékoztatják az érdekelteket., amelyek ismerete az export, illetve import üzleti tárgyalásoknál nélkülözhetetlen. A régi, jól bevált szolgáltatások mellett — mint amilyen a tőzsdei nyersanyagár-információkat közlő napi kiadvány — egyre több hazai vállalat részletesebb termékadatokat igényel. Ennek következtében az elmúlt években jelentős számban külföldi intézetekkel is végeztettek kutatásokat. Ilyen kutatásokat rendszeresen — elsősorban a magas költségek miatt — többnyire csak néhány hazai nagyvállalat rendel meg — Alumíniumtröszt, Mező- géotröszt —. de az egyszeri megbízások száma már a múlt évben is jelentős volt. 1981-ben több, mint félszáz piaci tanulmányt rendeltek meg, melyek egy-egy termék helyzetét vizsgálták, és így részletes árinformációkat is adtak. L. J. ban megkövetelik, hogy a pedagógusok ne csak a dolgozatfüzeteket javítsák ki pontosan és határidőre, hanem rendszeresen ellenőrizzék és javítsák a tanulók összes füzetét. Ebből azonban az következik, hogy egy magyartanárnak mindennap legalább 20, dolgozatírás idején pedig 40 füzetet kell hazavinni és javítani. A szorosan vett oktatónevelő munkával — mint a füzetjavítás, az órára készülés, családlátogatás stb. — azonban távolról sem ér véget a pedagógusok tevékenysége. Emellett még ott van az egyéb, járulékos feladatok sokasága, ami szintén több irányú, és tetszés szerint tágítható. Ide tartoznak: az úttörő- és KISZ-fei- adatok, a számtalan adminisztráció. pénz- és bélyegelszámolások, bizonyos állami feladatokba (például nép- számlálás) való bekapcsolódás. Többen és sokszor szóvá tették, hogy a pedagógusi munkakörrel járó feladatok nincsenek pontosan meghatározva és szabályozva, így azután önkényesen módosíthatók a felettesek ad hoc döntései alapján. A következő — talán a legsúlyosabb —, pedagógusok munkáját akadályozó összetevő: a túlszabályozottság. Nincs még egy másik értelmiségi pálya — de nemcsak értelmiségi —, ahol a szabályozás mértéke olyan méreteket öltene, mint éppen a pedagógusoknál. Elgondolkodtató ez akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az értelmiségi típusú munkák egyik jellemzője az, hogy az egyén — természetesen a munkamegosztás rendszerén belül — viszonylag tág keretek között ura akar lenni saját munkájának. Ez megnyilvánulhat abban, hogy maga választja meg a célt, vagy legalább az eszközöket, a módszereket, a feladat végrehajtásának az ütemét stb. A pedagógusi munka bizonyos szempontból eleve is szükségképpen szabályozott (például kötött munkaidő). Ugyanakkor e szükségszerű szabályozottságot merevvé és kicsinyessé teszi részben a túlzott centralizálás, részben az olyán járulékos feladatok, melyeket a pedagógusoknak vállalni kell anélkül, hogy a külön feladatok pedagógiai indokoltságáról meg lennének győződve. Ismeretes, hogy a pedagógusok számára a központi döntések, utasítások, elképzelések, tantervek nemcsak az általános célokat és kereteket rögzítik, hanem a feldolgozandó tananyag részleteit, az alkalmazható módszereket, a munkavégzés aprólékos ütemét is. Ennek a problémának a súlya annál nagyobb, minél magasabb iskolai fokozatról van szó. vagyis minél sokrétűbbek, differenciáltabbak a válaszok. Kétségtelen tény, hogy mind a túlzott kötöttségek, mind a nem hivatással vállalt, illetve a pedagógiai folyamat szempontjából feleslegesnek vagy céltalannak minősülő külön feladatok erősítik a pedagógusokban a kiszolgáltatottság érzését. Itt egy kettős problémával találkozunk. Ennek egyik oldala az, hogy a pedagógus egy sokkal összetettebb és erősebb függőségi rendszerben helyezkedik el,. mint a szakmák többsége: | munkáját ellenőrizhetik és | minősíthetik, abba-^ bele- | szólhatnak közvetlen felet- I tesein (az igazgatón és helyettesén) kívül a szakmai felügyelet (tanácsi alkalmazottak, szakfelügyelők), és sok szempontból a szülők is. A kérdés másik oldala a pedagógusmunka olyan sokrétű, olyan sokféle szituációfelismerését, helyzeti döntések sokaságát igényli, hogy lehetetlen megalkotni olyan részletes sza- | bályozást, amely átfoghatná | a teljes rendszert, és megöl- | dási variációkat kínálná. Annak az igénynek, mely I mindenáron szabályozni I akarja a „szabályozhatat- | lant”, az a következménye, I hogy a pedagógus soha sem I lehet biztos önmagában és I munkájában: az ellenőrzés ugyanis mindig találhat olyan mozzanatot, ami valamilyen előírt szabály értei- I mében kifogásolható. Ezért nem lehet csodálkozni azon, I hogy a pedagógusok gyak- I ran a szabályok betartására koncentrálnak, nem pedig az érdemi munkára. Vitathatatlan. hogy a bizonytalansági érzés kedvezőtlenül hat, mivel fokozza a pályán amúgy is jelentős idegi megterhelést, feszültséget, lehan- goltságot. Módra László Növekvő érdeklődés a külpiaci árak iránt
