Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-22 / 18. szám
1982. január 22., péntek flz esztétikum — következmény Beszélgetés Fekete György belsőépítésszel Fekete György a fényes szelek építészgenerációjához tartozik, azok közé, akiket az ötvenes évek végén komoly feladatok vártak. 1952-ben kezdte az Iparművészeti Főiskolát, s 1957 óta szakadatlanul környezetünk jobbá, szebbé tételén munkálkodik. Munkájáért 1966-ban Munká- csy-díjat kapott, 1981-ben pedig a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze kitüntetéssel jutalmazták. — Hogyan lett belsőépítész? — A véletlen műve volt. A Kohó- és Gépipari Technikumba jártam, de már harmadéves koromban tudtam, hogy ez a szakma nem nekem való. Amikor a kezembe került egy egyetemi tájékoztató jegyzet, amelyből megtudtam, hogy Iparművészeti Főiskola is működik hazánkban, elhatároztam, hogy ott tanulok tovább. A belső- építészetre esett a választásom. Nem is tudom, miért, hiszen fogalmam se volt róla, mivel foglalkozik a belső- építész. Azóta bebizonyosodott, hogy a belsőépítészettel való véletlen találkozásom szerencsés volt. Nekem ez nem csupán a szakmám, a hobbim is. — Milyen feladatok várták a főiskola után? — Az Általános Épülettervező Vállalathoz kerültem. Ez az intézmény mozit, színházat, laktanyát, határállomást, kórházat épített. Nagyon kapós voltam a házban — enteriőr tervezésével előttem itt sohasem foglalkoztak. A 60-as évek közepén külföldi kiállítások tervezésébe fogtam. Ez érdekes, tanulságos feladat lett. Tanulságos, mert egy külföldi úton sokat lát az ember, lehet összehasonlítani, különbséget tenni, mind a szakmai kérdésekben, mind a kultúrában stb. Persze a kint látottakat nehéz itthon megvalósítani. — Már több mint egy éve1 Ön a Képzőművészeti Szak- középiskola igazgatója. Hogyan tudja összeegyeztetni a tervezői munkát és a pedagógusi hivatást? — Most is azzal foglalkozom, ami vél ezelőtt: emberi környezetet tervezek. Csakhogy most a társadalom és a tanulók számára egyaránt hasznos iskolát kell létrehoznom, eddig pedig üdülők, szállodák, kiállítások stb. belső terét alakítottam. — Sokat fáradozott a hazai lakáskultúra fejlesztésén. Milyen eredmények születtek ezen a területen? — A lakáskultúra színvonala nálunk még napjainkban is elég alacsony. Ez azonban természetes, ennek meghatározott előzményei vannak. Nézzük csak a felszabadulást követő éveket! Ekkor három esztendeig a legalapvetőbb szükségletek előteremtésével voltunk elfoglalva, és minden tárgyi, fizikai igényünket vészhelyzetben elégítettük ki. S erről a mai napig se tudtunk teljesen „leszokni”. Igaz, úgy nyolc—tíz évvel ezelőtt a lakáskultúra terén is előbbre léptünk, és született is néhány bátortalan kezdeményezés. De nem ez volt az egyetlen terület, amelynek mozgásai az új gazdasági mechanizmus megtorpanásával lelassultak. Ez a mi területünkön is éreztette hatását. S ennek legkevésbé az esztétikai vonatkozásai a fájdalmasak. Mert az esztétikumot nem célnak, hanem következménynek, az okos, logikus megközelítés végeredményének vélem. Például, mint belsőépítész csalódott vagyok, amikor látom, hogyan vásárolnak Magyarországon bútort. Tegyük fel, hogy valaki szekrényt akar venni. Elmegy az áruházba, és megvásárol egy nagyon divatos, senkinél vagy éppen sokaknál látott bútort. S általában nem gondolja végig, mit akar tartani benne. Felsőruhát, edényt, fehérneműt, mosot- tat, vasaltat, szennyest? Még azzal sincs tisztában, hogy mennyi holmija van! Nem tudja, mit rak alulra, mit fölülre; nem tudja, mitakar guggolva elérni, s elfelejteni, hogy a fölülre tett dolgokért létrára kell állnia. A színek kiválasztásakor is csak azt mérlegeli, hogy könnyen piszkolódik-e az illető kárpit. Ezért még akkor is mintás fotelt vesz, ha az szintén mintás szőnyegre kerül. Döbbenetes, hogy az az ember, aki tudja magáról, hogy 39-es nyaka van és 42- es lába; aki tisztában van vele, hogy melyik inghez melyik nyakkendő illik, úgy költi el a pénzét a bútorra, hogy végig se gondolja, milyen, és mire kell neki. Emiatt azonban a vásárlót hibáztathatjuk a legkevésbé. — A körülményeken kívül kit, kiket okolhatunk hát a lakáskultúra fejletlenségéért? — A lakáskultúrát már az iskolában kell tanítani. Nem belsőépítészetre' gondolok, de nem is politechnikára, illetve csak rajzórára. Az emberi környezettel kellene foglalkozni, amely a magatartást, az öltözködést éppúgy jelenti, mint a függönyválasztást. A magyar üzlethálózat is sokat tehetne a lakás- kultúra fejlesztéséért. Legalább a kirakatokban látható bútorokat kellene úgy ösz- szeválogatniuk, hogy inspirálják a vásárlókat. Hogy be- loniák a tudatukba: milyen tárgy,, milyen környezetben, mivel illik össze. — A belsőépítészek milyen eszközökkel gyakorolhatnak hatást a közönség ízlésére? — Nekünk voltaképpen az lenne az elsőrendű feladattunk, hogy az üzletekben árusított berendezési tárgyakat megtervezzük. Ezt rengeteg tanulmány, rendelet, törvény, elvi állásfoglalás segíti már, de a vállalati érdekeltség még hiányzik. A nálunk folyó „hiánytermelés” következtében a vállalatoknál egyre megy, hogy egymással társítható, vagy ösz- szeegyeztethetetlen tárgyakat gyártanak-e. De ha a hazai bútoripar jelen akar lenni a világkereskedelemben, tudomásul kell vennie, hogy ez a piac igényesebb. Az előrelépéshez szemléletváltozásra van szükség: nekünk a magunk számára legalább any- nyit kellene érnünk, mint amennyit a külföldi megrendelő ér. Mi belsőépítészek pillanatnyilag csupán a középületekben érvényesíthetjük elképzeléseinket. Nem kis lehetőség ez, mert a mozi, a kul- túrház, az étterem, a tanácsház belső terének milyensége óhatatlanul hatást gyakorol az ott megfordulók ízlésére. Attól tartok azonban, hogy ezek a közintézmények nem eléggé egyszerűek, földönállók, egyértelműek, nem az ország jelenlegi anyagi-erkölcsi állapotát tükrözik. Pazarlók vagyunk: ha egy üvegajtó és egy márványfal rosszul találkozik, letakarjuk egy eloxált alumíniumprofillal. Ha ez se illeszkedik jól, akkor gumi- tömítésáel próbálunk segíteni a hibán. Álgazdag, két-három év alatt elavuló, úgynevezett eszpresszóstílus lepi el az országot. Nem vesszük tudomásul, hogy nekünk a divatáramlatok követésében is mértéktartónak kellene lennünk, az egyszerűségre kell törekednünk. Minden fölösleges flanc rengeteg pénzébe kerül az országnak, s ráadásul az emberek se érzik jól magukat a túldíszített környezetben. Mátraházi Zsuzsa Vésztőről Bessenyei-est kétségekkel indult Könyv Sinka István pályakezdéséről Két év híján fél évszázada, 1934-ben jelent meg a szeghalmi Péter András Gimnázium kiadásában Sinka István első verseskötete, a „Himnuszok Kelet kapujában”. Az időben a költő Vésztőn élt, nyomorúságos sorban. A szeghalmi gimnázium igazgatója, Nagy Miklós, és költő-tanára, Fülöp Károly tette lehetővé elsősorban, hogy Sinka első verseskönyve megjelenhetett. A költő születésének 85. évfordulóján tartalmas, szép válogatással tiszteleg Szeghalom és Vésztő Sinka István előtt. A „Vésztőről indult” című kötetben — melyet Miklya Jenő válogatott, szerkesztett és Czine Mihály lektorált — a magyar költészet e kimagasló alakja vall önmagáról, életéről, családjáról. „A kiadvány összeállítása során-azt tartottuk szem előtt — írja Miklya Jenő szerkesztő —. hogy elsősorban Vésztőhöz, és annak környékéhez kapcsolódó, az itt írt és témájuknál fogva ide tartozó prózai Sinka-írások kapjanak helyet a kötetben. Ezentúl néhány vers is bekerült a válogatásba. Megszólaltatjuk azokat is, akik a költővé válás idején közelről ismerték, segítették és szerették a hányatott sorsú költőt.” A kötetet — mely a gyomai Kner Nyomdában készült — figyelemre méltó fotóanyag zárja, melyet a szeghalmi helytörténeti gyűjtemény „Sinka-hagyaték” anyagából és Balogh Ferenc békéscsabai fotóművész gyűjteményéből állítottak össze. (—n) Nagy érdeklődéssel vártuk kedd este Békéscsabán az ifjúsági és úttörőházban Bessenyei Ferencet., Nemcsak azért, mert a filmekről, színházból jól ismert művész ritkán fordul meg szű- kebb pátriánkban, hanem azért is, mert önálló estjétől valami olyan megismerhetet- len, nagyszerű önvallomást reméltünk, amilyet csak személyes közelségben adhat egy előadó. A lemérhető népszerűséget, a megelőlegezett bizalmat, szeretetet mi sem bizonyítja jobban, mint a hideg ellenére összegyűlt népes közönség. Amely — sajnos — az est végeztével sem térhetett haza lelkében átmelegedve. Pedig jól kezdődött minden. Szűnni alig akaró taps fogadta a pódiumra lépő színészt, aki fittyet hányva hat évtizedének, a tőle megszokott fiatalos hévvel, szenvedéllyel kezdett mondanivalójába. Hogy miről beszélt? Mindenről — és semmiről. Életről, szerelemről, elmúlásról, örömről, bánatról, színházról és színészmesterségről. Bevezetőnek, bemelegítenek hittük, vártuk a folytatást. Ami késett, s múlt is. „Remekművek társaságában” — ezt a címet viselte az est, de hiába reméltük, hogy hallunk is ezekből a remekművekből. Igaz, a művész önvallomásába ágjtez- va el-elhangzott egy-egy versrészlet Adytól, Petőfitől, .a népköltészetből, de csak úgy, minden átmenet nélkül. Kicsit túlozva azt lehetne mondani, hogy a remekművek társasága bizony nagyon is a háttérben maradt, szerényen meghúzódva. Lehet egy színész bármilyen érdekes is mint magánember, másfél órát nem tölthet be anélkül a pódiumon, hogy ne lengené körül az unalom légköre. Hiszen igényünk iránta az, hogy — keresztülszűrve sajátos és utánozhatatlan egyéniségén — irodalmi alkotások tolmácsolásával nyújtso/i élményt számunkra. Ez csöppet sem jelenti azt, hogy saját gondolatait így nem adhatja közre. Egy önálló esten erre különösen módja nyílik, hiszen nem rendezői utasításra, hanem saját belső „utasításra” dolgozik. S a választás is sok mindent elárul művészi hitvallásról, emberi véleményről, társadalmi-ideológiai hovatartozásról. Ebbén a műsorban épp ez hiányzott. Hiába beszélt — lényegében önmagáról — másfél órán keresztül az előadó, nemigen tudhattunk meg róla semmit. Legfeljebb érezhettük a nyugdíjas színész nosztalgiáját, de hát ez bizonyos szempontból magánügy. A varázslatos egyéniségű Bessenyei Ferenc a műsor tartalmi, szerkesztési hibái miatt így nem hogy elkápráztatni nem tudott, de sajnos, csalódást is okozott a békéscsabai közönségnek. — gubuez — Fotó: Fazekas László Tervek a FflK-ban Irodalmi kávéház — alkotótábor Az .elmúlt hét végén tartotta meg idei első összejövetelét a Békés megyei Fiatal Alkotók Köre. Ez alkalommal 1982-es, első félévi tervét vitatta meg, a megyében élő pályakezdő képzőművészek és toliforgatók köre. A fiatalok elhatározták, hogy a . megyeszékhelyen tavaly megnyitott Vénusz kávéházban ütik majd fel havonta egyszer tanyájukat, exkluzív irodalmi és képzőművészeti programokat szervezve. Első alkalommal n Füze.sgvarmaton élő idős parasztköltőt, Hegyesi Jánost szeretnék meghívni, ezt követően többek között a városépítészetről, a mai irodalom feladatairól indítanának vitát, végül a kör egyik tagjának, Sarusi Mihálynak nemrég megjelent könyvét „A csabai Szajnán” című novellafűzért készülnek „ízekre szedni”. A kör tagjai összejövetelükön arról is döntöttek, hogy a korábbi hagyományokkal szakítva, ezen a nyáron nem Gyomaendrő- dön, hanem a békési Dánfokon szervezik meg nyári alkotótáborukat. Itt állítják össze azt a kiadványukat is, amely az elmúlt esztendőben megjelent Peremvidéken című antológiájuk folytatásaként a vidéken élő alkotók örömeiről, gondjairól adna képet. Ugyanezen a találkozón zajlott le a FÁK tisztújítása is: a Békés megyei Fiatal Alkotók Köre ügyvezető elnöknek Korin Gézát választotta meg, a képző- művészeti szekció vezetője Szereday Ilona, az irodalmi szekcióé pedig Kőváry E. Péter lett. e d. Mai műsor KOSSUTH RADIO 8.27: Borjúhús petricsészében? 8.37: Wolf muzsikájából. 9.33: Száll az ének . . . 10.05: Képek és jelképek. 10.35: Simon István versei. 10.40: Vavrinecz Béla féld.: Magyar képeskönyv. 11.00: László Anna emlékműsor. 11.45: Operaáriák. 12.35: Hétvégi Panoráma. 13.55: Kóruspódium. 14.26: Daloló, muzsikáló tájak. 14.44: Magyarán szólva . . . 15.05: Viktória Jagling gordonká- zik. 15.28: Barangoló dominó Bécs- ben. 16.05: Mi történt velük? 17.12: Verdi: Aida. 17.43: Magánerőből. 18.08: Dunajevszkij: Keringő a ,,Világos út” című filmből. 19.15: Homo ludens. 19.35: Sztravinszkij: A katona története. 20.06: Operaáriák. 20.30: Töltsön egy órát kedvenceivel, 21.30: Választóvonal. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: A kamarazene kedvelőinek. 23.47: Nóták. 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Nóták. Közben: 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: A nóták folytatása. 8.56: Rádiónapló, (ism.) II. 52: Tánczenei koktél. 12.33: Édes anyanyelvűnk. 12.38: . Népi muzsika. 13.15: Gyermekeknek. 14.00: Kettőtől ötig ... 17.00: Nem tudom a leckét! 17.30: ötödik sebesség. 18.33: Nóták. 18.55: Barátság slágerexpressz. 19.25: Földközelben. 20.00: Muzelális nótafelvételeink- ből.f 20.33: Figaro házassága. 22.23: Vukán György szerzeményeiből. 23.20 :• Chicago. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Üjdonságainkból. 10.12: A Budapesti MÁV szimfonikus zenekar hangversenye. 11.49: Nagy mesterek kamarazenéjéből. 13.12: Paisiello: A szevillai borbély. 14.17: Teleki Béla: Az én múzsám. 14.27: Az operaközvetítés folytatása. 15.11: Híres karmesterek lemezeiből. 16.00: Költészet és valóság. 16.30: Tip-top parádé. 17.00: Ismered a Don Pasqualét? 17.30: Hangfelvételek felsőfokon. 18.23: Üj magyar zene a rádióban. 19.05: Iskolarádió. 19.35: Az Omega együttes új lemezéről. 20.00: Külpolitikai klub. 20.30: A Stuttgarti rádió szimfonikus zenekarának hangversenye, 22.22: Ruszalka. 23.12: Hajdú Mihály népzenei feldolgozásaiból. SZOLNOKI STÜDIÖ 17.00: Hírek. 17.05: Ritmusrodeo. Szerkesztő: Zentai Zoltán. 17.35: Én, te, ő. Cseh Éva műsora. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Délutáni minikoktél. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé: Fizika, (ált. isk. 8. oszt.) (f.-f.) 8.45: Fizikai kísérletek, (közép- isk. 1. oszt.) (f.-f.) 9.05: Környezetismeret, (ált. isk. 3. oszt.) 10.35: Korok művészete, (f.-f.) 14.30: Fizikai kísérletek, (ism., f.-f.) 14.40: Környezetismeret, (ism.) 14.55: Korok művészete. (ism.. f.-f.) 15.25: Fizika, (ism., f.-f.) 15.50: Mindenki iskolája. Fizika. (ism., f.-f.) 16.30: Hírek, (f.-f.) 16.35: A VB-selejtezősorozatról. (f.-f.) 17.25: Reklám, (f.-f.) 17.30: Keresztkérdés. 18.00: Ablak, (f.-f.) 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Delta. 20.25: Lehet így is. 20.40: Brazili, Brazília! 21.30: Aranypolgár. Amerikai film. (f.-f.) 23.30: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.01: Minden róla szól. 21.05: Tv-híradó 2. 21.25: Reklám, (f.-f.) 21.30: Falusi esték, (f.-f.) BUKAREST 16.05: Iskolatévé. 16.30: Német nyelvű adás. 18.35: A volánnál — autóvezetőknek. 18.50: A legkisebbeknek. 19.00: Tv-hiradó. 19.25: Gazdasági figyelő. 19.40: Kortársaink. 20.00: Mulatozás a villában. Bolgár játékfilm. 21.10: Kulturális összeállítás. 21.45: Tv-híradó. 22.05: Zene és költészet. BELGRAD, I. MŰSOR 17.10: Tv-napló. 17.40: Hírek. 17.45: Miniatúrák. 18.15: Slágerlista helyett. 18.45: Lépések. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Charles Darwin utazása. 21.00: Reklám. 21.05: Szórakoztató zene. 21.50: Tv-napló. 22.05: Vendégszerkesztő: Irena Kolesar. 0.05: Hírek. rí. MŰSOR 18.25: Művelődési adás. 18.55: "Útirajzok ^ útjelzők. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Zenei műterem. 20.45: Reklám. 20.50: Zágrábi körkép. 21.05: Dokumentumadás. 21.50: Reklám. 21.55: Arcok. SZÍNHÁZ 1982. január 22-én, pénteken 15 órakor Békéscsabán: BARANGHOK Arany J.-bérlet 1982. január 22-én, pénteken 19 órakor Békéscsabán: BARANGHOK Bajor G.-bérlet 1982. január 23-án, szombaton 19 órakor Békéscsabán: TÉVEDÉSEK VÍGJATÉKA Sarkadi-bérlet MOZI Békési Bástya: Szerelmeim. Békéscsabai Építők Kultúrott- hona: Bátorság, fussunk! Békéscsabai Szabadság: délelőtt 10 és délután 4 órakor: Nevem: Senki — 6 órakor: Egy pisztoly eltűnik — 8 órakor: A vízesés fia. Békéscsabai Terv: fél 6-kor: A vágtató huszárosztag I., II. rész. Gyulai Erkel: A vízesés fia. Gyulai Petőfi: 3 és 5 órakor: A koncert — 7 órakor: Moulin Rouge. Orosházi Béke: Kóma. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Erőd az őserdőben — fél 6 és fél 8 órakor: A macska rejtélyes halála. Szarvasi Táncsics: 6 órakor: Hét különleges megbízott — 8 órakor: Bonnie és Clyde.
