Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-21 / 17. szám
Iskolaszövetkezetek Gyomaendrődön 1982. január 21., csütörtök Lapunk 1981. szeptember 3-i számában írtunk arról, hogy a népfront és a fogyasztási szövetkezetek megyei szövetségének felhívására iskolai szövetkezeti csoportok alakulnak megyénkben. Ennek a mozgalomnak az a célja, hogy az igényeknek és sajátosságoknak megfelelően a tanuló" ifjúság körében szervezett közösségek is bekapcsolódhassanak a helyi kertbarát" körök, kisállattenyésztők, méhészek, gyógynövénytermelők, stb. munkájába. Ugyanakkor —• mivel tej, péksütemény, üdítőital iskolai árusításával foglalkoznak — közelebbről ismer" kedhetnek meg a kereskedelmi tevékenység alapvető követelményeivel. Nemrég Gyomaendrődön jártunk, ahol Blahut Károlyné, a HNF megyei bizottsága és Hajdú Antalné, előadó pedig a MÉSZÖV részéről gyűjtött tapasztalatokat az 1-es sz. általános iskolában, valamint a mezőgazdasági szakmunkásképző intézetben. ♦ Még mielőtt felkeresnénk az említett helyeket, a Gyo- maendrőd és Vidéke AFÉSZ- nél Török Sándor** elnökhelyettes és Aranyi Antalné szövetkezetpolitikai előadó tájékoztat előzetesen bennünket. Szerintük főként az okoz gondot, hogy az állandó váltás miatt a csoportokat újra kell szervezni az oktatási intézményekben. Azt viszont nagy eredménynek tartják, hogy a vezetés igen kedvezően fogadta és szív- vel-lélekkel támogatja a szövetkezeti forma megismertetésére vonatkozó kezdeményezést, mindkét helyen. A beszélgetésbe később bekapcsolódott Bálint Károly személyzeti vezető, még azt is hozzáteszi, hogy a kisbolt forgalmának értéke meghaladta a 85 ezer forintot fél év alatt. A szövetkezet, amely többféleképpen segíti az iskolát, csaknem 3900 forintot osztott szét a tanulók között. Az 1-es sz. iskola kapuján belépve, tőlünk jobbra egy kisebb épületre leszünk figyelmesek. Ezt az ÁFÉSZ létesítette, sőt árusítás céljára be is rendezte. Éppen kicsengetnek, s egyre több diák igyekszik a pavilon felé ... —• Sok nevelési eredményvizsgálatot folytattunk —, mondja Kovács Gábor, az intézmény vezetője, aki egyúttal tagja a szövetkezet igazgatóságának is. — Eközben döbbentünk rá, hogy tanulóink jelentős része nem reggelizik. Azt is megtudtuk, hogy kevés állati fehérjét és tejterméket fogyasztanak a gyerekek. Kapnak ugyan pénzt a szülőktől élelemre, de ezt sokan csak cpkorkára, csokoládéra költik el. Az iskolaigazgató szavaiból kitűnik, hogy sok-sok bonyodalommal, előre nem látható problémával járt és jár a különböző élelmiszerek árusítása, az adminisztrálás, no és nem utolsósorban a leltározás. Ez a munka jókora' terhet ró arra a nevelőre, aki bokros teendői mellett még ezt is vállalja. Az iskolavezetés természetesen arra törekszik, hogy valamilyen módon elismerje — még, ha szerény mértékben is — e többjet- tevékenységet. — Hogyan sikerült meg- szervezni a szövetkezeti csoportot? — Az aktív magból — feleli Kis Pál tanár — és. jelentős szerepet tulajdonítunk az erkölcsi megbízhatóság, valamint a pálya- választás követelményeinek. Egyébként most ő a mezőgazdasági munka vezetője. Az iskolai pavilon 1979- ben készült el, s 1980. februárjában kezdődött az árusítás. Azóta már a tej, és a sütemény közvetlenül ideérkezik. Az iskolának két alsótagozatos bázisa is van, ahová szintén kiviszik a termékeket. . — A sok-sók gonddal járó feládatot a 48 tanuló és a két nevelő — hangsúlyozza Kovács Gábor igazgató, — csakis öntudatból tudja ellátni. Az iskolaszövetkezeti csoporthoz tartozó diákjaink esetében viszont még több lehetőség kínálkozik a közéletiségre, ezen belül a szövetkezeti taggá való nevelésre. Megtanulják, hogyan kell fokozottabban Gyomaendrődön, az 1-es sz. általános iskola udvarán ÁFÉSZ-segítséggel épült fel a pavilon 1979-ben A mezőgazdasági szakmunkásképző intézetben működő büfé forgalma eléri a 20—21 ezer forintot is havonta. ügyelni a tisztaságra, a rendre, s mik az udvariassági követelmények a vevő és vásárló közötti érintkezésben. ♦ A mezőgazdasági szakmunkásképző intézetben, amelynek jelenleg 156 tanulója van, Urbán Vince igazgató fogad . bennünket. Ö is jó hatásúnak tartja a büfé üzemeltetését a közösségi nevelésben. — Az iskolatej — mint mondja — nálunk nem vált be, mert tanulóink az állat- tenyésztésben dolgoznak. Ezenkívül kollégiumban laknak, ahol fehérjedús ételeket fogyasztanak. — Akkor mit árusítanak? — Különböző édességeket, üdítőitalokat, sőt szeptemberben még a füzeteket is itt, az iskolaboltban szerezhették be a fiatalok. Hadd tegyem még hozzá, hogy az eladók között két állami gondozott tanulónk is van, akik igen szorgalmasak, becsületesén dolgoznak. A forgalom eléri a 20—21 ezer forintot havonta. Legkomolyabb munkát a leltár jelenti, ugyanis mi osak raktárról kaphatunk árut. — Mikor alakult meg az iskolai szövetkezet? — Az ÁFÉSZ és a KISZ segítségével, 1980. február 24-én jött létre ez a közösség, amelynek 138 diák és két felnőtt tagja lett. Intéző- és ellenőrző bizottságot is választottak. Kívánatos lenne, hogy az ország különböző részeiből származó tanulóink — hazatérésük után —• nem szakítanák meg ÁFÉSZ-tagságukat, s így ott a lakóhelyükön vehetnék majd át részjegyüket... ♦ Ezen a két helyen tett látogatás és az eltelt idő még nem elegendő ahhoz, hogy általános érvényű következtetéseket vonjunk le a szövetkezeti mozgalom ezen új formájával kapcsolatban. Mindenesetre az bizonyos, hogy az egyébként is országos kísérletben résztvevő gyomai 1. sz. iskolának számottevő többletmunkát jelent, ám ennek ellenére mégis megmutatkoznak a munkára, a pontosságra, a vásárlási kultúrára és az udvarias viselkedésre ' való nevelés pozitív jelei. Dicséretes dolog az is, hogy az alsófokú intézmények között ez volt az egyetlen általános iskola, amely elsőként vállalta a nagyobb törődést, a több munkát igénylő tevékenységet. A mezőgazdasági szakmunkásképző intézetben már kevesebb gondot jelent az árusítás, ami természetes is, hiszen a fiatalok itt már önállóbban el tudják látni tennivalóikat, mint az általános iskolások. Kép, szöveg: Bukovinszky István Tv-sorozat a lelki jelenségekről Pszi-fi-fejezetek a lelki jelenségek élettanából címmel hatrészes sorozat vetítését kezdi meg február 2-án a televízió. A 40 perces adások főszereplője Ádám György professzor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, aki a legalapvetőbb lelki folyamatok agyélettani hátterét világítja meg. A műsorokban bemutatják azokat az idegrendszeri vizsgálatokat és állatkísérleteket is, amelyeket a professzor munkatársai végeznek. A felvételek egyetemi tantermekben készültek, különbö- . ző korosztályú közönség aktív részvételével. A hallgatók egyben kísérletekben is részt vesznek, és beszélgetnek az előadóval. A pszichofiziológiai sorozat — ezt jelzi a címben szereplő rövidítés — nem önmagában pszichológiai vagy fiziológiai, hanem a két terület közötti jelenségeket mutatja be. Az agyélettani kutatással kapcsolatosan ad feleletet a lélektan fontos kérdéseire. A sorozat az érzékelés folyamatainak megismertetésével kezdődik, majd az alvás és az ébrenlét agyi folyamataival foglalkozik. Ezt követi a tudati állapotok élettanának és a tanulási-emlékezési jelenségeknek a megvilágítása. A további adások az érzelmek és a motivációk fiziológiájával, valamint az agyvelő és a belső szervek kölcsönhatásának a .betegségek szempontjából fontos kérdéseit vizsgálják. A kedd esténként jelentkező adások rendezője Kárpáti György, szerkesztője Bősze Valéria. Jeges gallyak Fotó: Fazekas László Helyünk a világban Új Kossuth-kiadványok A Kossuth Kiadó — nemzetközi statisztikai adatok egybevetésével — új kiadványt bocsátott közre, amelyben érzékletesen illusztrálja, hogy hazánk — területét, népességét, gazdasági és kulturális fejlesztési szintjét tekintve — hol helyezkedik el a világ országainak ranglistáján. Kilencvenháromezer négyzetkilométeres területével Magyarország a világon körülbelül a századik. Európában a tizennyolcadik, tízmillió hétszázt ízezer lakosával pedig a világ országai között az 52., Európában 'pedig a 13. helyen áll. Négyzetkilométerenként 115 lakosával a közepes népsűrűségű orszá-„ gok közé tartozik. Ha azonban a természetes szaporodást vizsgáljuk, hazánk az országok utolsó harmadában, sőt negyedében helyezkedik el. A természetes szaporodás Kenyában a legnagyobb: ezer lakosra évente 51 élveszületés és 14 halálozás jut, vagyis a szaporulat ezer lakosonként 37. Hazánkban ezer lakosra 15,7 élveszületés és 13,1 halálozás jutott, a szaporulat tehát 2,6 ezrelékes. A vizsgált országok közül a legtovább (átlagosan 76 évig) Japánban, a legrövidebb ideig (43 évig) a Guineái Köztársaságban élnek az emberek, Magyarországon kereken 70 év a születés pillanatában várható átlagos élettartam. Szinte valameny- nyi országban 5-6 évvel tovább élnek a nők, mint a férfiak. Nálunk a férfiak átlagosan 66,5, a nők 72,4 évig élnek — ezek a születés pillanatában várható átlagos életkorok. A gazdasági fejlettséget, mindenekelőtt a bruttó hazai termékek értékét tekintve Magyarország a legfejlettebb tőkés országok és a fejlődő országok között a közepes helyet foglalja el. Hasonló képet kapunk a fogyasztás, a felhalmozás és az állami kiadások összehasonlítása esetén is. Ha az évi bruttó hazai termékek értékét dollárban számítva száznak vesszük, az Egyesült Államoké 222, az NSZK-é 172, Franciaországé 169, Olaszországé 104, Iréné 65, Dél-Ko- reáé 32, Kenyáé 14. A magyar ipar termelékenységi színvonalát 6 európai szocialista és 13 európai tőkés országéval hasonlították össze, s úgy találták, hogy a jugoszláv ipar termelékenységi színvonala nagyságrendileg azonos a, magyaréval, más szocialista országoké 40—70 százalékkal magasabb annál. A tőkés országok zömében az ipari munka termelékenysége körülbelül kétszer—két és félszer magasabb, mint hazánkban, de Finnország és Spanyolország, valamint megközelítőleg Görögország és Portugália iparának a termelékenysége hasonló a magyar iparéhoz. Az ország gazdaságának közepes fejlettsége mellett a magyar ipar az első 10—15 ország között van a világon az egy lakosra jutó szén-, bauxit-, műtrágya-, a televízió-, az autóbusz-termelésben. A magyar mezőgazdaság a világ élvonalához tartozik a gabonafélék, ezen belül a búza, a kukorica egy hektárra jutó termelésében. A közepesnél némileg jobb hazánkban a,z egy tehénre jutó évi átlagos tejhozam. Magyarország intenzíven részt vesz a nemzetközi munkamegosztásban, világkereskedelmi súlya azonban — méreteinél fogva — kicsi, az egy százalékot sem éri el. A KGST-országok közötti külkereskedelemben a forgalom 9,5 százaléka jutott hazánkra. Az egy lakosra jutó tápanyagfogyasztásban Magyar- ország átlagos fejlettségi színvonalánál —előkelőbb” helyet foglal el. 1975—1977 között az egy főre jutó tápanyagfogyasztás hazánkban 3494 kilokalória (14 629 kilojoule) volt, ebben megelőztük Olaszországot, Francia- országot, Csehszlovákiát, Dániát, az NSZK-t, Hollandiát, Angliát és egész sor más országot. Ugyanakkor 90,9 gramm fehérjét fogyasztottunk, ami magasabb volt, mint Ausztriában, Hollandiában, Svájcban, az NSZK-ban és sok más államban. A rekordot Izland tartja, ahol fejenként 113,2 gramm fehérjét fogyasztanak, ugyanakkor Mozambikban csak 36 grammos a fehérjefogyasztás. A statisztikából az is kitűnik, hogy nem vagyunk kávéivó nemzet. Dániában évenként egy lakosra számítva 10,75, Finnországban 10,41, az NSZK-ban 5,71, az Egyesült Államokban 4,33, Magyarországon 3,38 kiló kávé fogyott. Ausztráliában 1,70, Portugáliában pedig csak 1,26 kiló kávét szürcsöl el évente egy-egy lakos. Az adatok1 egészségügyi ellátásunk helyzetének ellentmondásosságát tükrözik. Az egy orvosra jutó lakosok alacsony számát tekintve hazánk’ a gazdaságilag fejlett országokat is megelőzve az elsők között van, ugyanakkor azonban a kórházi ágyak és a lakosság aránya nemzetközi összehasonlításban csak közepesnek mondható. Egyébként az egy orvosra, illetve fogorvosra jutó lakosok alacsony számát tekintve a Szovjetunió foglalja el az első helyet, második Csehszlovákia, hazánk a 8. a számba vett 26 ország között. Hazánk előkelő helyen szerepel a könyvkiadásban. 1977-ben százezer lakosra számítva 85 mű jelent meg, megelőzve az NSZK-t, Angliát, Franciaországot, az Egyesült Államokat, Japánt. Olaszországban például mindössze 18 könyv jelent meg 100 ezer lakosra számítva. A mozilátogató Szovjetunióban a legtöbb: évente egy-egy lakos átlagosan 16 filmet néz meg. A magyarok átlagosan 7 mozielőadást tekintenek meg, ugyanany- nyit, mint az amerikaiak vagy az olaszok, az országok nagyobb részében azonban évente csupán kétszer- háromszor járnak moziba.
