Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-17 / 14. szám

a

1982. január 17., vasárnap

BÉKÉS MEGYEI

NÉPÚJSÁG

Ecsegfalván

Tanácselnök iskolaigazgató

A kisközségek pedagógusai általában közéleti emberek. Ez különösen igaz Bencze Elemér esetében, aki az iskola igazgatása mellett még a tanácselnöki teendőket is ellátja.

— 1951 óta élek a községben — mondja az ősz hajú, de fiatalos arcú, mozgású férfi. — A Felvidékről kerültem ide, megházasodtam, és ittragadtam — mosolyodik el. — Mindig szerettem a közügyekkel foglalkozni, így történt, hogy tíz eve elnöknek választottak, hat évvel ezelőtt pedig megbíztak az igazgatói teendőkkel is.

— Hogyan lehet a kettőt összeegyeztetni?

— Társadalmi tanácselnök vagyok, az irodai munkában nemigen veszek részt. A végrehajtó bizottság titkára, aki fiatal, agilis ember, végzi a gyakorlati munkát. Az én feladatom — az ülések levezetése mellett — inkább a politikai kapcsolattartás a község társadalmi, gazdasági szerveivel, intézményeivel, és persze a lakossággal. Egyébként a pedagógiai és a tanácsi munka összekapcsolódik. Bevallom, eleinte kicsit az iskola felé orientálódtam, de aztán sikerült egyensúlyba hoznom a kétfajta munkát.

Ezt az egyensúlyt mindvégig tartja beszélgetésünk alatt is. Azért az iskolával kezdi:- — Évek óta úgy 260 gyerek végzi itt el az általános iskolát. A továbbtanulás csaknem 100 százalékos, általában Kisújszállásra, Szeghalomra, de Békéscsabára is elkerülnek a gyerekeink. Jelentős részük nem áll meg az érettséginél. Sajnos, a fiatal szakembereknek csak egy hányada kerül vissza a községbe. Erősen érvényesül a város vonzó hatása.

— Milyen a fiatalok helyzete a községben? — érdeklődöm.

— A fizetésük jó! Megoldjuk a lakásgondjaikat, sőt, még a berendezkedésnél is segítünk. Csak hát — tárja szét a karját —, egyedül vannak. És itt megint iskolai példát tudok hozni: a pedagógusnők helyzete ezen a téren nem a legjobb. Bár a január 6-án megalakult pedagógus KlSZ-alap- szervezet — reméljük — alkalmat teremt majd a társas ösz- szejövetelekre, a színvonalas szórakozásra és a párválasztás- ra is.

— Mindkét megbízatása azzal jár, hogy gyakran találkozik emberekkel. Milyennek tartja az ecsegfalviakat?

Kicsit gondolkodik.

— Nagyon szorgalmasak — találja meg az illő kifejezést. — Becsületesen, szívósan dolgoznak ezen a szikes földön. Rendkívül sokat vállalnak a háztájiból is. Szeretik a községüket. Nem kell biztatni őket, ha bármilyen hasznos akcióról van szó. Például az iskola felújítására már előre vállaltak egy csomó társadalmi munkát. Szabad pártnapra, falugyűlésre mindig 100-an, 150-en jönnek el, és hozzászólnak, javaslatokat tesznek. De hogy is mondjam — töri a fejét —, estig elfáradnak, könyvre, mozira már nemigen marad energiájuk. És néha kicsit türelmetlenek, ha a községről van szó.

Egyetértés

Az ecsegfalvi Egyetértés Termelőszövetkezetről igazán nem mondható el. hogy kedvező adottságú területen gazdálkodik. A 3800 hektáros terület jó része szikes, belvíztől fenyegetett. Ennek ellenére a tagság szorgos munkája, és a vezetők hozzáértése révén jó eredményeket könyvelhettek el. Bár a belvíz nagy területen pusztította el a vetést, mégis hétmillió forintos nyereséggel zárhatták a múlt évet.

Ez nem valami sok — gondolhatják —, de az eredmény értékelésénél figyelembe kell venni a körülményeket is. Például azt, hogy mindössze kétszáz dolgozó tagjuk van, és ennek is csaknem fele a melléküzemágban dolgozik. És lényeges előrelépés az is, hogy a hosszú éveken át veszteséges állattenyésztés 1981-ben már egy csekély nyereséget hozott.

A szövetkezet főleg kalászosokat, kukoricát és napraforgót termeszt, tavaly a napraforgó sikerült jól. Olyan eredményt értek el, hogy ezzel járási elsők lettek, és sokkal jobb földdel rendelkező szövetkezeteket előztek meg. Nagy segítséget jelent a betakarításnál, hogy van egy szárítóüzemük, és nagy gondot okoz az 1972- ben megszüntetett vasút hiánya, mert így nagy mennyiségű termést közúton kell szállítaniuk, drága pénzért.

Az állattenyésztésben a legfontosabb a juhászat, komoly beruházásokkal segítik is fejlesztését. Rövidesen elkészül több juhhodály, ezekben már modern körülmények között tartják az állatokat, és mód lesz a gépesítésre is.

A saját takarmány fel- használásával főleg a húshasznú szarvasmarha-állományt kívánják gyarapítani. De jó üzlet a baromfitartás is, nemrég 100 ezer kacsát adtak el a baromfifeldolgozó vállalatnak. Bővíteni kívánják a melléküzemági ■ tevékenységet is.

n targoncajavítás jó üzletnek bizonyul

A nagy fuvaroztató és szállíttató cégek tudják, hogy milyen nagy munka az anyagmozgatás. Alig másfél évtizeddel ezelőtt e munkának nagyobb hányadát kézi erővel végezték, mígnem az embertől átvették ezt a nehéz munkát a gépek, az emelővillás targoncák. Aztán újabb gondok jelentkeztek: a garanciális időszak után ki javítsa ki, vagy ki újítsa fel ezeket az ügyes kis masinákat? Végül is a vecsési Ferihegyi Tsz vállalkozott arra, hogy az emelővillás targoncákat javítsa, felújítsa. Most már három éve annak, hogy az Egyetértés Tsz kooperációs kapcsolatot létesített a Pest megyei közös gazdasággal a targoncák javítására.

— Évekkel ezelőtt, főként téli időszakban gondot jelentett nálunk is a foglalkoztatás. Kutattuk annak a lehetőségét, hogy a gépműhelyben, holtszezonban hogyan foglalkoztathatnánk hasznosan jól képzett szakember- gárdánkat — kezdi a beszélgetést Ágfalvy János elnök. — Jó partnerre találtunk a vecsési tsz-ben, a műhely létszámának egy részét hét hónapon keresztül a targoncajavításban foglalkoztatjuk.

Az Egyetértés Tsz-ben tavaly több mint hetven elektromos emelővillás targoncát javítottak, újítottak föl. Az idei tervben már száz gép felújítása szerepel, s megkezdték a Diesel-üzemelésű berendezések javítását is. A

16 dolgozót foglalkoztató targoncaüzem tisztes nyereséggel dolgozik, a partner eddig még egyetlen egy kifogást sem jelzett.

— Igény lenne a targoncajavításra, ha lenne elegendő munkaerő, akár kétszer eny- nyi gépet tudnánk javítani. Ez egyben azt is jelentené: a hárommillió forintos árbevételi tervét az üzem megduplázhatná.

Hajdú János géplakatos szinte az első perctől a targoncajavító üzemben dolgozik, 1970-től tagja a közös gazdaságnak.

— Itthon akartam maradni, pedig lett volna a közelben másutt is munkaalkalom. Szerintem nem éri meg az ingázást, még ezer forintért sem. Tudja, munka után hamar hazaérek a családhoz, jószágtartással foglalkozom, s nem kell utazgatnom. Emellett számításomat is megtaláltam: átlagosan 5400 —5500 forintot keresek havonta.

— Jó üzlet a targoncajavítás?

— Szerintem igen. Télen nagyobb létszámot foglalkoztat, nyáron az itt dolgozó szakemberek gépre ülnek, vagy gyors javítás esetén tudnak segíteni másutt. Amellett, hogy a munkaerőt leköti, megtartja, hasznot is hoz a tsz-nek. Így aztán mindannyian jól járunk — nyújtja olajos kezét búcsúzáskor Hajdú János.

Az oldalt írták és fotózták:

Fábián István, Gubucz Katalin, Jávor Péter, Lónyai László, Szekeres András

íme egy HÁZ, amely tengernyi vihart ért meg, s váltott ki. Egy évtizeddel ezelőtt még tányérsapkás vasutasok élték benne fiittyös hétköznapjaikat, s ez volt az összekötő kapocs a nagyvilággal. Aztán egyik napról a másikra felszedték a síneket, többé nem gördült a HÁZ elé csühös, s szélnek enged* ték a kékruhás vasutasokat is. Mindez fokozatos elnéptelenedést váltott ki — no, nem az a pár füttyös elvándorlása —, olyannyira, hogy a kétezres Ecsegfalva elvesztette harmada lakosságát. A szállítást át kellett terelni a közútra, az ingázók pedig kedvesze- getten elköltöztek.

A HÁZ viszont állta a vihart, noha magányosan, a nagy térség közepén. Olyannyira dacolt az idő változásainak — mint felvételünk is tanúsítja —, hogy napjainkra újra benépesült. Igaz, vasutas hírmondóban sem maradt, de lakók többen is. S hogy ki mindenki? íme: a takarékpénztár, a nyugdíjasklub, az MHSZ-klub, de ide költözött a fogászati rendelő, a vadásztársaság és az anya- és gyermekvédelmi szolgálat is. Mi több, lakástulajdonos is él a HÁZ-ban.

Hogy ennek köszönhető-e, hogy napjainkban újra csaknem kétezren lakják a községet — nem valószínű. Egy azonban biztos: mindezzel a HÁZ újra vonzerő lett.

Ha Gyülevészi Arankától három évvel ezelőtt a bírák „nem veszik el” azt a bizonyos nagy dobást, ma alighanem olimpiai bajnokkal dicsekedhet a falu ... No, perese „csak” úttörőolimpiai bajnokkal. Aranka végül 9,78-cal hatodik lett a súlylökésben, de így is büszkén emlegeti Kertész Károly testnevelő tanár, éppúgy, mint a K. Tóth testvéreket, akik NB Il-es szintig vitték kézilabdában.

Kézilabdáról különben is szívesen beszél Kertész Károly. Tavaly ilyenkor kérték fel a kézisek edzéseinek irányítására, s a lelkes társaság megyei II. osztályban elnyert ezüstérme (az ifik szintén másodikok lettek) azt jelenti, hogy az idén feljebb léphetnek — az I. osztályba. Ami az egy szakosztályos Kunság-Ecsegfalvi Sportkör lehetőségeit tekintve, majd- hogy’ fantasztikus teljesítmény. Sokáig lehetne sorolni, hogy a kis közösség milyen mostoha körülmények között készült hétről hétre, hogy gond egy labdát vagy néhány cipőt vásárolniuk, ráadásul mostantól a tanács támogatása is megszűnt. Mégsem erről beszél a csapat „Dezső bácsija”, Hidli Dezső (azt sem tűri el a terjedelem, hogy felsoroljuk, milyen funkciói vannak a csapatnál), hanem azt mondja, amikor megállítja a takarmánybolt mérlegének nyelvét: „Tudja, valahogy mindig volt, most is lesz. Jó lenne, ha a szép új bitumenes pályát tudnánk használni a bajnokikra, mert az az igazi, csakhogy a kinti salakos pályán van öltöző, zuhanyozó, itt az iskolában meg nincs.”

— Most már három csapatot kell szerepeltetni — vetjük közbe kissé óvatosan.

— Az megvan! — veszi át a szót ismét Kertész Károly. — Alig várják a serdülök is, hogy játszhassanak.

Ezzel tulajdonképpen meg is érkeztünk az iskolai sporthoz. A testnevelő kimutat az ablakon, ujjával képzeletbeli köröket rajzol:

— Óriási dolog a nemrég elkészült bitumenes kispálya, de jómagam minden sportágat szeretek, s ki vitatná, az alap az atlétika. Futni télen-nyáron lehet. Van itt egy 300-as és egy 600-as „kör”, ez a mi sporttelepünk.

Az iskola faliújságján még ott az őszi, Szeghalmon rendezett járási iskolai futóverseny eredménye. Joggal, mert a Berettyó partján az ecsegfalvi gyerekeket csak a ladányi iskola előzte meg!

Sokan állítják: a város elkényelmesedésben utcahosszal megelőzte a kisebb településeket. Az ecsegfalvi gyerekeknek ezért persze egyáltalán nem kell restelkedniük.

Támogatás

A mindjobban erősödő ecsegfalvi tsz mellett, kevésbé ismert megyénk lakossága előtt a Nagykunsági Állami Gazdaság. Már neve is kiválthatja: mi közünk a Nagykunsághoz. Nos, érdekessége az á. g.-nak, hogy központi irodái, majorja és a gépesítés Ecsegfalva határában van, földterületeinek viszont csak kisebb hányada. A zöm valamivel Karcag alatt, de Szolnok megyében található. E furcsa elrendeződés után beszélgettünk Fekete Sándor igazgatóval arról, hogy mit jelenthet a község életében a gazdaság.

— A dolgozóink mintegy fele Békés megyei, másik része Szolnok megyei. Jómagam Karcagról járok be nap mint nap, más vezetők viszont a határ innenső oldaláról kerültek a gazdaságba.

— E furcsa kettősség hatására hogyan oszlik meg a támogatás a két megye felé?

— Mindkét helyen erőnkhöz mérten igyekszünk adni a városnak, illetve a községnek. Segítségünk mintegy 40 százaléka Ecsegfalvára esik, a többi Szolnok megyére.

— Ez miben áll konkrétan?

— Gazdaságunk jelentősen besegített a napközi otthonos konyha és óvoda építésébe 1978-ban, amelyet dolgozóink végeztek társadalmi munkában. Vagy például tavaly a KÖJÁL előírására állati hullatárolót építettünk a termelőszövetkezettel közösen. Az előbbinek mintegy 3 —400 ezer forint az értéke, az utóbbinak mintegy 60 ezer.

— Az anyagi támogatáson kívül miben segítik a község életét?

— A gazdaság és az iskola között is jó a kapcsolat, elvisszük a gyerekeket Kisújszállásra, ahol műsorokat rendezünk nekik, vagy fordítva, a kisújszállásiak jönnek Ecsegfalvára. A sportolók szállításába is besegítünk.

Víz, víz, tiszta víz

Ma még így kell a vizet hordani a községben. Mint felvételünk is elárulja, nem a legkellemesebb a nagy hidegben a napi mennyiséget házhoz gurítani Ecsegfalva négy kútjának valamelyikétől. De ez már nem tart soká.

Hamarosan megalakul a vízműtársulás, és hozzákezdenek a törpe vízmű építéséhez. A tervek már készen vannak a 15 millió forintos létesítmény kivitelezéséhez, a napokban kapnak árajánlatot, s jövőre már kezdődik a kivitelezés. Ehhez az idén előkészítik a terepet, bekötő utat építenek. Egy kút már működik, s még egv tartalék kutat fúrnak, amely hosszú távon is biztosítja a vízellátást. Várhatóan 1984-re eljut a folyóvíz a házakhoz, a lakásokhoz, s megszűnik az az állapot, amelyet fotónk ábrázol.

Befejezés előtt az egyik targonca felújítása