Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-17 / 14. szám

1982. január 17., vasárnap Evet kezd a DETE A BAGE (Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesü­lés), a BZR (Békéscsabai Zöldborsótermesztési Rendszer) és az FLR (Füzesgyarmati Lucernatermcsztési és Juhte- nyésztési Rendszer) után újabb rövidítést tanulunk Bé­kés megyében. A DÉTE (a Dél-Békés megyei Termelő- szövetkezetek Gazdálkodási Társulása) az elmúlt év kö­zepén alakult meg, és az eltelt néhány hónapot elsősor­ban működési feltételeinek kialakítására használta fel. A 27 alapító tsz és három szövetkezeti vállalat termé­szeti adottságaik és erőfor­rásaik jobb kihasználására, tevékenységük összehango­lásával a termelés közös, magasabb fokú megszervezé­sére, a nagyüzemi gazdálko­dás eredményességének és jövedelmezőségének fokozá­sára társult megyénk déli fe­lében. E célok konkrét meg­valósítását január 1-gyel 'kezdte meg. Erről a gyakor­lati tevékenységről beszél­gettünk Horváth Pállal, a DÉTE igazgatójával, aki elöljárójában a következőket mondta a társulásról: — önálló gazdálkodó szer­vezetek közös érdekeit kell megtalálnunk és érvényre juttatnunk. Legalapvetőbb­nek tehát az érdekegyezte­tést, a tevékenység összehan­golását, más szóval a koor­dinációt tartjuk a termelés­ben. amit egyfelől a társulás szolgáltató tevékenységének megszervezésével, másfelől pedig az együttes feladatok teljesítését segítő ■ ágazati munka révén oldhatunk meg. — Mit jelent mindez kö­zelebbről? — Kezdjük a koordináció­val. Ez jelenti az éves, kö­zéptávú és távlati tervek összehangolását, a számvi­teli és információs rendszer egységesítését, együttes kor­szerűsítését. az élenjáró technika és termelési tech­nológiák meghonosítását, el­terjesztését, a tapasztalatok közös elemzését és hasznosí­tását, a belső és külső kap­csolatok rendszerének kiépí­tését. A társulás szolgáltatásai mindezeket hivatottak elő­segíteni. Így már megtettük az első lépéseket a takar­mánykeverő üzemek össze­hangolt és jövedelmezőbb ki­használására, megszülettek a konkrét elképzelések a térség központosított növényvédel­mi és folyékony műtrágyával való ellátására. Már ebben az esztendőben IFA-alkat- részraktár létesül Nagyszé­náson a DÉTE több mint 400 tehergépkocsijának kiszolgá­lásáig. Amit még az előbbieknél is nagyobb jelentőségűnek tartunk, az az energiafel­használás ésszerűsítésére megindított programunk. Dél-Békés jelentős árugabo- na-termelő táj, nem mind­egy hát, hogy milyen költ­ségekkel üzemeltetjük azt a harmincegynéhány szárítót. A költségcsökkentésben nem­csak az olajról, gázfűtésről történő átállás segít ben­nünket, hanem egy nagysze­rű nagyszénási találmány is. Ezenkívül megkezdődik — kísérletképpen először Gá­doroson — termálvizek hasznosítása is. — A költségek csökkentése mellett a hozamok fokozása, a termelés növelése sem ha­nyagolható el, ebben milyen többletet ígér a DÉTE? — Ebben máris fontos előrelépésről számolhatok be. Nyolc szakmaközi bizottsá­gunk az ágazati szervező munka keretében részletekbe menően fölméri a gabona- termelésben, az iparinövény­termesztésben, a vetőmag­termelésben, a baromfi-, ser­tés- és szarvasmarha-te­nyésztésben mindazokat -a le­hetőségeket, amelyeknek ki­aknázásával a DÉTE — ter­mészetesen a tagüzemek nyereségének fokozásával — többet adhat a népgazdaság­nak, mint eddig. — Ez így elég általánosan hangzik, azon kívül nem tu­dom, hogy megváltják-e a világot a különböző bizott­ságok. — Akkor mondok egy kéz­zelfogható példát. A szarvas- marha-terfyésztési szakbizott­ságunk már ülésezett. Az új szabályozás szerint megint érdemes hizlalni, ehhez azon­ban megfelelő húst adó fajta kell. Erre nézve alakítanak ki állásfoglalást és adnak ta­nácsot az üzemeknek. — Az állásfoglalás kötele­ző a tagüzemekre? — Nézzük akkor a DÉTE működését. Legfelsőbb szin­tű irányító szerve az igazga­tótanács, amelynek a tagüze­mek első számú vezetői a tagjai. A szakbizottság az igazgatótanács-ülés elé ter­jeszti javaslatait, aki ellene szavaz, arra nem kötelező a határozat. Ez nem jelent anarchiát, mert az együttmű­ködés alapja a közös érdek, s nem a gazdálkodó egysé­gek önállóságának csorbítá­sa. A tanácsülések határoza­tainak végrehajtásáért fele­lős igazgatóság működése is ezen alapelvek megvalósulá­sát kell, hogy szolgálja. — Mi szerepel a távlati tervekben? — Erről .talán még korai beszélni, de annyit elmond­hatok, hogy a VI. ötéves terv végére általánossá szeret­nénk „tenni" a hektáronkén­ti hat tonna feletti búza- és 10 tonna körüli kukoricaho­zamot. Kilencezer hektáron termesztünk cukorrépát, s az előbbiekkel, meg a többi ipa­ri növénnyel együtt ez már a DÉTE növénytermesztésé­nek 95 százalékát határozza meg. Emellett 10 ezer sertest hizlalunk meg nagyüzemi te­lepeken, 23 ezer tonna csir­kehúst állítunk elő, tejet és marhahúst termelünk, évről évre növekvő szinten. Olyan programnak tartjuk ezt, ami­ért érdemes összefogni. Köváry E. Péter Kifutni az utcára és sírni... Enektanárnő Nagyszénáson O Olvastam valahol, hogy „hová lett a Kodály-módszer ? Hogy jószerével zenei alap­tudás nélkül jönnek ki a ti' zennégy évesek az általános iskola nyolcadik osztályá­ból. ízlésüket pedig szinte kizárólagosan a rockzene tölti ki. Meghökkentem. Nem a felismerésen, azon már túl­jutottam régen, inkább azon, hogy talán csak nem a Ko- dály-év kezdete okozta ezt a kemény felhördülést? Ha igen, ha nem, a lényeg a fon­tos: éppenséggel ideje érke­zett annak, hogy az általános iskolai énekoktatásról, a zenei nevelésről az elfoga­dott minimálisnál többet beszéljünk. Példák bizonyítják, hogy a — sajnos — huszadrangú­vá esett énekoktatás csak egyetlen esetben képes va­lamennyire is betölteni a zenei nevelés embert for­máló hivatását: ha hivatá­sának érzi az énektanár. És támogatják, nemcsak eltű­rik, ha énekkart szervez, ha ezt is vállalja, habár sehol sincs előírva. Magyarán: nem kötelessége. Kodály or­szágában ... O A nagyszénási Cza- bán Samu Általá­nos Iskola ének- tanara, Dénes Lászlóné, Margitka, ilyen tanár. Na­gyon is ilyen. Ezt több mint húsz esztendeje bizonyítja. 1955 óta karnagya az iskola énekkarának, sorra nyerik a versenyeket, szemléket, 15 évig énekelt az országos hí­rű orosházi Madrigálban, hét éve tagja a Békés me­gyei pedagógus női karnak. Az élete valóságos regény. — De csak egy fejezetben —> mondja mosolyogva, mintha önmaga jellemével is illusztrálná a tételt: aki a zenét szereti, aki a zené­ben él. az harmonikus em­ber. Aztán megmagyarázza, mi az. hogy egy „fejezet­ben?" — Vásárhelyen vé­geztem a tanítóképzőt. 1954- ben kerültem Nagyszénásra. Akkor nem mi választot­tunk munkahelyet, hanem kijelölték. Nem bántam meg, jól érzem magam itt. 1955 már fordulatot is ho­zott az életemben: szakfel­ügyelőnk, szegény Dutkon Laci bácsi meglátogatta egy énekórámat. Behívatott. Majdnem sírtam a félelem­től. Aztán meg az örömtől, mert azt mondta: Margitka, magát felhozzuk a felső ta­gozatba . éneket tanítani. Ilyen énekórát, mint ami­lyet maga tartott, régen hal­lottam. Tizenkilenc éves voltam. Csoda-e, ha úgy éreztem: ez már a menny­ország? Még aban az évben kórust szervezett, és hetenként négy órában tanított éneket egy-egy osztályban. Akkor még heti négy órában. Most kettőben. Érződik a hangjában cseppnyi keserűség is, pedig amit Dénesné, Margitka Nagyszénáson művelt két és fél évtized alatt, az nem mindennapi. Ahogy beszél­getünk, és most is, ahogy írom ezt a riportot, észre- veszem: ha így haladunk, olyan érzése támadhat az olvasónak, hogy végesteien végig Margitka dicséretét zengjük. Szívesen dicsérjük azokat, akiket öröm dicsér­ni. Akiket nem mi dicsérünk, hanem a tetteik, sikereik méltatják áldozatvállalásai­kat. Mert nem lehet más­képp. Áldozatvállalás nél­kül a langyos középszer az uralkodó széljárás. Azt mondtam fentebb, hogy regény az élete. Ő azt, hogy „egy fejezetben”. Ké­sőbb kiderül, hogy azt je­lenti : végig itt, Nagyszéná­son, ahol azóta is él, dol­gozik. Ahol három szak­kört vezet a művelődési ház­ban, hogy a Madrigál 15 évét és a pedagógus női kart ne is említsük. Mi ez a három szakkör? Kamarakó­rus, asszonykórus és cite- razenekar. Ez utóbbi kettő a pávakör. De térjünk vissza az is­kolához. — Láttam a múlt­kori cikkét. Az orosházi zeneisko- lasoKiol. Meg a Yehudi Me- nuhin-idézetet: „A zene az emberi harmóniateremtés kí­sérlete”. Nagyon igaz! Azt is olvastam, hogy egyre többen hiányolják a Kodály- módszert. A zenei anyanyelv mélyebb művelését. Persze, heti két órában az nagyon kevés. Mégsem egyenlő a nullával. Tehát: valami. Elmeséli, hogy képzős ko­rában Iluskát énekelte a János vitézben, hogy fel­vételi vizsga nélkül akarták elvinni a színművészeti fő­iskolára, hogy mégis és miért jött ide, Nagyszénásra. Azt is elmondja, hogy leg­jobb barátnője, a Gádoroson éneket tanító Pörneki Ist­vánná, Jolika, együtt vé­gezték el a főiskolát, és ez a barátság, a közös hivatás szeretetének állandó perma- nenciájában él és virul. Az­után pedig arról, hogy amit tesz, ahogyan dolgozik, ez számára „életforma". Csak ennyi, röviden és lényegé­ben. Visszatekintünk évekre, hogyan változott-alakult az énekoktatás az általános is­kolában. — A tantervi előírás húsz dal. Ez a törzsanyag. (Ré­gebben én választhattam ki, most már nem.) Hozzá eh­hez munkafüzed feladatok, zenehallgatás, szolmizálás, gyakorlás, olvasás-írás. Fe­lelősségem teljes tudatában kijelentem: nincs rá elég időnk! Heti két óra kevés. Szorozhatjuk, oszthatjuk: kevés. Mit lehet tenni? Be­vetni minden energiánkat, tudásunkat, akkor talán ösz­szejön annyi, hogy a lelkiis­meretünk nyugodtabb lesz. De nem „harmonikus” ... Tessék véleményt alkotni! Van-e tennivaló, és a Ko- dály-év alkalmából (meg a tavalyi Bartók-év ürügyén) emelik-e fel a szavukat az énektanárok, zenepedagógu­sok: nem jó az, ha az ifjú­ság csak a rockzenén és a diszkón nő fel. — Pusztába kiáltott szó — mondanám én, de Margitka megelőz, hasonlóval. — Nézze, nem a mi, isko­lánkról van szó, hiszen az csak egy a sok ezer közül. De! Egy csomó szakkörbe irányítgatjuk a gyerekeket. Szétforgácsoljuk az idejü­O Nagyszénáson új is­kola épül. Nyolc tantermes. Az épí­tők szeptemberre ígérték a tanügyi szárny átadását, ha helyileg is besegítenek a szakipari munkákba . . . Sze- lezsán János igazgató biza­kodik. „Ha így lesz, meg­szűnnek a szükségtantermek, a felső osztályok az újba költöznek, a régi, központi iskolába pedig az alsók.” Tervek, mértéktartók, ál­modozók. Ezekről még Mar­gitka beszél. — Üttörő fúvószenekart szeretnénk alakítani. A tsz adna pénzt hozzá, meg jó lenne, ha a megye is vala­mit. Mondjuk az ifjúsági szervezetek. Harminctagú lenne a zenekar, kétszázezer forint értékűek a hangsze­rek. Május elsején, iskolai, községi ünnepségeken játsz­hatnánk ... Az igazgató és az énekta­nárnő is megemlíti: „Szó esett arról is, hogy itt, Szé­A művelődési ház kamarakórusának próbáján. „A zene a harmóniateremtés kísérlete ...” két, érdeklődésüket. És a kó­rus, mint „szakkör" — hát tagadjam le?! — az utolsók között említendő. Az a bizo­nyos ló, és a túlsó oldala. Ha a szakkör természettudo­mányos, akkor a vagy-vagy esetében a kórus ejtve van. Ezek a pici (?) keserűsé­gek. És annak a hiánya is, hogy valaki azt mondja ne­kik, miután éveken át sor­ra nyerik az Éneklő Ifjúság járási versenyeit: szép volt. Margitka. köszönjük! De nem mondják. Vagy lényeg­telen. ha szóba kerül. S mit csinál ilyenkor az, akinek „életformája" ez az élet? Megrázza magát, és folytat­ja. Mert amikor ott áll a kórus előtt, és az a kórus gyönyörűen énekel, ezt az élményt senki nem. veheti el tőle. Ilyenkor az ember fél­hangosan mondja maga elé: „Ez az enyém. Több a ki­tüntetéseknél, a félfigyelem­mel adott kézfogásnál. Ezért érdemes”. És zeng az a kórus, mint­ha máris állna a Kodály megálmodta „magyar zene zengő tornya”, és a taps . .. nos, a tapsnál nincs gyö­nyörűbbé — Annál sem, amikor ta­valy. az Éneklő Ifjúság me­gyei bemutatóján dr. Mi- hálka György, a zsűri elnö­ke. a szegedi tanárképző fő­iskola docense azt mondta: „Szép, tiszta éneklésük igazi zenei élményt adott." Akkor szerettem volna kifutni a te­remből. ki az utcára, sími. náson, ének-zene tagozatos osztályokat szervezünk. Egy ideje azonban nagy a csönd, senki sem mondta, igen vagy nem." Hatszázharminc tanulója van a szénási Czabán Sa­mu Általános Iskolának. Ar­ra már nincs lehetőség, hogy külön fejezetet szenteljünk az itteni „Ifjú zenebarát”- mozgalomnak, hiszen Szénás az elsők között volt 1972- ben, ahol ilyen hangverse­nyeket rendeztek. Nézege­tem az albumot, őrzi a múl­tat. Kocsis Albert, Szabó Csilla, Herbály András, Bé­res Ferenc bejegyzése mel­lett azt, amit az első hang­verseny után Mező László gordonkaművész írt: „Kö­szönet és hála a kedves énektanárnőnek előkészítő munkájáért, mely fáradha­tatlan és igen gyümölcsöző.” Emlékeznek? Hogy kitün­tetés, elimerés? Ez a legje­lesebbek közül való. Tudom, hogy Dénes Lász­lóné, Margitka legközelebb, amikor újra odaáll a kilenc- ventagú iskolai énekkar elé, és felemeli a kezét, arra gondol majd: „Lehet bár­mennyi rossz, egy pici ke­serűség is, minden; ami most következik, az minde­nért kárpótol”. És zeng majd a „magyar zene zengő tornya”. Ahogy Kodály megálmodta, megjó­solta. Talán egyre jobban, min­denütt. Sass Ervin A Gyomai Háziipari Szövetkezet devaványai kivarró részlegében 25 nő dolgozik. Az ügyes kezű lányok és asszonyok pulóvereket és kardigánokat, e hónaptól pedig új termékként, bérmunkában, szoknyát varrnak. Januárban egyebek között 12 ezer szoknya hagyja el az üzemet Fotó: Szekeres András Egészségügyi ellátás Gyulán Az ötnapos munkahét be­vezetése után az egészség- ügyi szolgálat Gyulán a kö­vetkezőképpen alakul; a fel­nőtt járóbetegeket a Dob utca 3. szám alatt fogadják, hétfőtől péntekig, mindennap fél 8-tól 17 óráig. Ügyelet naponta 17 órától másnap reggel fél 8-ig, illetve pénte­ken 17 órától hétfő reggel fél 8-ig lesz. A gyermekor­vosok hétköznapi rendelési ideje a Kárpát utca 11-ben nem változott, szombaton pedig 9-től 12 óráig látják el a rászorulókat, e gyer­mekkórházban 7-tcl 13 óra 30 percig lesz szakrendelés. A fekvő beteg gyermekek ellá­tását a központi orvosi ügye­let végzi, a nem fekvő bete­gekről pedig a gyermekosz­tály gondoskodik. A szakrendelések szombat­vasárnapi munkarendje a gyulai kórház rendelőintézet­ben némiképpen változott. Szombaton a sebészeti szak- rendelés fél 8-tól fél 12-ig, a nőgyógyászati szakrendelés 3-tól 12-ig, a szájsebészet 8- tól 13 óráig, a belgyógyászati szakrendelés fél 8-tól fél 12- ig, a laboratórium 8-tól 13 óráig, a röntgen 8-tól 14 órá­ig, az EKG pedig fél 8-tól fél 12 óráig várja a betege­ket. A fogászati körzeti mű­szak a Munkácsy utca 2. szám alatt 7-től 15 óráig rendel. A fogorvosok itt fo­gadják Szeghalom rendelő- intézetének akut ellátásra szoruló betegeit is. Ez idő után minden fogászati bete­get az ügyelet idején a száj- sebészeti osztály gondoz. Vasárnap és ünnepnapokon a rendelőintézetben ügyeleti szolgálat is lesz. így a száj- sebészeti osztály szombaton 13 órától tart ügyeletet, a laboratórium szombaton 13 órától vasárnap 13 óráig, ez­után hétfő reggel 8-ig pedig a készenléti ügyelethez for­dulhatnak a betegek. A ren­delőintézeti röntgen szomba­ton 14 órától hétfő reggel 8 óráig tart nyitva. A körzeti orvosi ügyelet és detoxikáló pénteken 17 órától hétfő reg­gel fél 8-ig látja el a rászo­rulókat. A szeghalmi rende­lőintézet ellátási területéhez tartozó betegeket sürgős esetben a szombati napon üzemelő gyulai szakrendelé­sek fogadják. Szombaton, va­sárnap és ünnepnapokon a műszakot nem tartó szak- rendelések betegeit az osz­tályokon gyógyítják. Vasár­nap és egyéb ünnepnapokon a rendelőintézetben rendes műszak egyik szakrendelésen sincs. B. Zs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents