Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-16 / 13. szám
l?l jiliJkfiTfl 1982. január 16., szombat Alkotó Ifjúság Egyesülés Úttörőkből KISZ-esek Fiatalok Mezőhegyesen 1981. február elsején kezdte még érdemi munkáját a KISZ Központi Bizottságának és az Állami Fejlesztési Banknak fele-fele tulajdonú társulása, az Alkotó Ifjúság Egyesülés, amely felett a szakmai felügyeletet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság gyakorolja. Az egyesülés céljáról, s eddigi tevékenységéről Marosi György igazgatóval beszélgettünk. — Az alkotni vágyó fiatalok korábban egy, az új egyesüléssel azonos elnevezésű pályázati rendszer keretéjjen dolgoztak. Mennyiben tekinthető az Alkotó Ifjúság Egyesülés a pályázati rendszer folytatásának, miben különbözik tőle, s miért volt szükség a létrehozására? — Az 1974 óta működő pályázati rendszer azt célozta, hogy minél több fiatal minél több feladat megoldásában vegyen részt. Ez a pályázati rendszer lényegében felülről lefelé irányult, azaz központilag meghatározott feladatok megoldására mozgósított, jó esetben a vállalatoknál is született kiírás, még jobb esetben az alkotásokat az adott vállalatoknál fel is használták. Ami az egyes pályázati eredményeket illeti, ezeket ágazati szinten elsősorban erkölcsileg, s valamelyest anyagilag is elismerték, de a már megszületett pályamunkák általában mostoha sorsra jutottak: nem voltak hozzáférhetőek, s akárcsak más szellemi termékek, lassan öregedve várták valahol, hogy felhasználják őket. Az Alkotó Ifjúság Egyesülés nemcsak e pályázati eredmények kifejlesztését szorgalmazza, hanem azok forgalmazására, bevezetésére, részfinanszírozására jött létre, és vállalatként gazdálkodik. Nemcsak arról van szó tehát, hogy az egyesülés pártatlanul képes vizsgálni az egyes alkotásokat, s ezáltal érdekvédelmi funkciót is ellát, hanem hogy egy egységes nyilvántartó rendszer révén mindenki számára hozzáférhetővé teszi az egyes újításokat, szabadalmakat, s ezek adaptálásában is részt vesz. — Mit jelent az, hogy az egyesülésnek három irodája van? — Az eltelt időben az egyesülés három fő irányba szakosodott. Az .úgynevezett általános műszaki fejlesztési iroda bármilyen forrásból származó ötletet, szellemi terméket 'fogad, elbírál, s amennyiben lehetséges, az elhelyezéséről is gondoskodik. Az energetikai szervezési iroda — nevéből is következően — az ország, a vállalatok energiaháztartásának . egyes kérdéseivel, energiatakarékos eljárások felkutatásával és elterjesztésével foglalkozik. Végül a harmadik, az úgynevezett komplex anyaggazdálkodási iroda elsősorban a hulladékhasznosítást, a másodlagos nyersanyagok fel- használását vette célba. Az alkalmazott számítógépes rendszer segítségével mindhárom területen rejtett ösz- szefüggések tárhatók fel, illetve egymásratalálhat a felhasználó, a gyártókapacitás és az alkotás. — Feltételes módban fogalmaz. Mennyiben igazolta az eltelt időszak gyakorlata az elképzeléseket, milyen gyakorlati szerepe van ma az egyesülésnek az egyes szellemi termékek hasznosításában? — Az egyesülés elnevezés arra utal, hogy a vállalat- szerű gazdálkodás ellenére nem zárt vállalatról van szó, hanem egy elsősorban másokat mozgató központról, amely mindenekelőtt kapcsolatot teremteni hivatott az innováció egyes szakaszai között. Ennek érdekében az adott feladatokra gazdasági társulásokat is alapítunk, illetve sok új vállalkozásban vállalunk szerepet. Ez a szerep lehet műszaki, jogi, gazdasági, mozgósítási-szervezési vagy mindez együtt. — Hogyan lehetne az egyesülés tevékenységét a fiatalok nagyobb körére kiterjeszteni? — Nekünk is az a célunk, hogy minél több fiatalt vonjunk be a munkánkba, mégpedig egyénileg is kifizetődő, s társadalmilag is hasznos módon. A KISZ megyei bizottságai rövidesen megrendezik a fiatal műszakiak és közgazdászok, illetve a fiatal agrár szakemberek konferenciáit, amelyeken lehetőségünk lesz arra, hogy személyes ismeretséget kössünk tehetséges fiatal szakemberekkel. Legújabban egyesülésünk munkáját területi képviseletek is segítik. Az első képviseletek Fejér és Borsod megyében működnek, s a sor folytatódik. Senki se gondoljon nagy létszámú kirendeltségekre, mindössze egy-egy sokoldalú fiatal szakemberről van szó, aki jó helyismerettel rendelkezik, és képes maga köré tömöríteni * az adott körzet tehetséges, alkotni vágyó fiataljait. Aczél Gábor Földig érő, fekete kabátban áll a lány egy ház két oszlop közé szorított kapujában. Zsebre tett kézzel, tétova mosollyal a szája körül. Fürtjeibe gyöngyöket fűzött, bolondos, színes üvegkariká- kát. Katona Klári új nagylemezének borítója ez. Cím gyanánt pedig mindössze egyetlen szó: Titkaim. • Az A oldalt — s a lemezt is egyben — a Miért nem próbálod meg velem? című dal nyitja. Különös szépsé" gű, szokatlan dallamú szerzemény. „Ha néha még elhiszed, hogy nemcsak ágy és párnák ...” — már a kezdősoroknál érezzük: olyan sze* relémről szól ez a dal, amelyben, az értelem, az érzelem a fontos, és amilyenre ebben a kapkodó világban egyre kisebb az esély. Ezt mondja el a Hello ..., a félszerelmek himnusza. Kicsit kiábrándultán, nem kevés iróniával és komoly, szép szavakkal. A zeneszerző itt a musical eszközeivel dolgozott, a szövegíró az egész lemezre jellemző elvontsággal vetítette a hangokra gondolatait. Sokszor nem könnyű, «Imikor egy szerelem véget ér. Hadakozunk az elmúlás ellen. végül tudomásul vesz- szük, nincs mit tenni. A Miért fáj a szív? erről énekel. Az ezt követő Miért ne? dacos, elszánt és megalkuA 14—15 éves kor kritikus időszak a fiatalok számára — illetve, nem is tudom, tulajdonképpen hogyan nevezhetjük őket, hiszen már nem gyermekek, de még sok tekintetben nem sorolhatók az ifjúsági korcsoportba. Egymást érik számukra az életkorral járó problémák, a pályaválasztás, az általános iskola, a családi, otthoni környezet után a középiskola, a szakmunkás- képző, a kollégium, az új társak, felnőttek megismerése: Mindezek közben önma- guktól talán eszükbe sem jut, hogy az úttörő közösségből kikerülve keressék a kapcsolatot a Kommunista Ifjúsgi Szövetséggel. Pedig nagyon fontos, hogy ez a mozgalmi átmeneti időszak is minél rövidebb és zökke- nőmentesebb legyen. Erről a mozgalmi átmenetről mostanában egyre több szó esik. A héten ez volt a fő témája egy, a megyei úttörőelnökség által rendezett tájékoztató értekezletnek is, amelyen egy sorban ' ültek úttörőcsapat-vezetők, úttörőelnökök, városi, járási KISZ-titkárok. Ezúttal arról esett szó elsősorban; mikor, és hogyan lehet a legeredményesebben felkészíteni a gyerekeket, a ma úttörőit a holnap KISZ-eseivé. Az elhangzottak közül talán a leglényegesebb: mindez nem kampányfeladat a 7—8. osztályban. hanem már a kisdobos korban szükséges elkezdeni. S még valami, ami úttörővezetők és testvér KISZ-eseik számára egyaránt megszívlelendő: az érzelmi ráhangolás, amely a személyes élmények, tapasztalatok. követésre méltó példák végeredménye lehet. — ti ,— vó: „...Jó sok időt pazarolunk egymásra. Miért ne? Ha nincs ma kedved senki másra, miért ne?” Az oldal utolsó számaként visszatér a Miért nem próbálod meg velem? néhány üteme. Valamivel halkabban, félénkebben, mint az elején, de érzékeltetve, hogy a vágy és a szándék a régi... Üjraidézi a Miért fáj a szív? hangulatát A titkos szobák szerelme, talán választ is ad rá: el kell fogadni a letiszult érzéseket. A B oldal második dala, a Szeretni kell . . . után az album egyik legritkább, legfinomabb zenei megoldásokkal komponált szerzeménye hallható, Egyszer volt... címmel. A Gömbölyű dal az egyetlen a lemezen, amely nem a szerelemről beszél, s ezzel valamiképpen megbontja az eddig töretlen egységet. Ze- nei-szövegi felépítése, igényessége azonban — és nem utolsósorban az énekesnő előadásmódja — a legjobbak közé emeli. Ehhez képest kis visszaesés az album záródala, a Vigyél el. A több mint két esztendeig tartó hallgatás eredményeképpen Katona Klári új lemeze jól sikerült. Hangja, bravúros énektudása szerencsésen találkozott Presser Gábor és Somló Tamás tehetségével, zenei igényével. A popköltészet Adamis Anna és Bródy János mellett új alkotót köszönthet Szteva- novity Dusán személyében. Sziics József Az elmúlt években — nem utolsósorban áz épülő sok lakás jóvoltából — egyre vonzóbb a fiatalok, főképpen az ambiciózus fiatal mezőgazdasági szakemberek számára Mezőhegyes. A nagyközségben működő vállalatoknál, szövetkezeteknél, intézményeknél a 4300 dolgozó közül több mint 1300- an 30 éven aluliak. Meghatározó a nagyközség életében a mezőgazdasági kombinát, valamint a vas-, fa-, fém és gépipari szövetkezet. A fiatalok megnyerése és megtartása szinte létkérdés a munkahelyek számára, ezért is egyre tudatosabban törekednek a pályakezdőkkel való rendszeres foglalkozásra, munkájukat, beilleszkedésüket figyelemmel kísérik. Általános gyakorlat, hogy a pályakezdőket szinte alkalmazásuk napján megismertetik munkahelyük múltjával és jelenlegi helyzetével. Ismertetik velük a gazdasági feladatokat, és azt is. hogy az ő tevékenységük hogyan illeszke’dik mindebbe, s mit várnak tőlük. Figyelemre méltó, hogy 1980 végén, a KISZ-kongresszusi levél vitájakor a nagyközségben a fiatalok egyértel- -műen kimondták: szemlélet- változás következett be a gazdasági vezetőknél, szinte eltűnt a bérfeszültség az idősebb és fiatalabb dolgozók között. Az utóbbi időben tudatosan fiatalították a tantestületet a helyi általános iskolában. A pályakezdő pedagógussal idősebb patronáló nevelő foglalkozik. Évente megrendezik az ifjú pedagógusok találkozóját, minden rendezvényre meghívják a gyesen levő kismamákat, külön találkozókat szerveznek a gyesen levők számára. *S a továbbképzésekből sem maradnak ki a kismamák. A mezőgazdasági kombinátban a pályakezdőkkel való törődés mellett tervszerűen foglalkoznak a felnőttoktatással, amely elsősorban szintén a fiatalokat érinti. Többen szereznek második. sőt harmadik szakmát, céltanfolyamokra járnak. A tanulást anyagilag is ösztönzik. Különböző tanfolyamok után, a képesítés megszerzésekor egyszeri jutalmat kapnak a dolgozók, valamint órabéremelést. A szakember-utánpótlás érdekében együttműködési megállapodásokat kötöttek a debreceni, a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetemmel, szakmunkásképző intézetekkel. Mezőhegyesen az új lakástulajdonosok 80 százaléka 30 éven aluli. A lakáskérelmek elbírálásánál, a bérrendezésnél, jutalmazásnál, a továbbtanulási kérelmek elbírálásánál jelen vannak és képviselik a fiatalok érdekeit a KISZ-vezetők. S mert hogy a holnappal és a holnaputánnal is törődni kell, mind komolyabban foglalkoznak a nagyközségben az általános iskolások pályaorientálásával, az olyan szakmák megismertetésével és megkedveltetésével, amelyekben a helyi gazdasági egységekben több fiatal szakmunkásra lenne szükség. A pedagógusok kiépítették a kapcsolatokat a munkahelyekkel, így egyre gyakrabban fordulnak meg a gyerekek az üzemekben, műhelyekben, a mezőgazdasági kombinátban. T. I. Fiiiöp Béta: |_g g ||a|appa| Negyedik rész, amelyben azt fejtegetik, hogy az udvariasság ósdi dolog, de ezzel nem ért mindenki egyet Meghívást kaptam egy ifjúsági klubba. Örömmel mentem el, mert a téma éppen a társas viselkedés volt, így arra számítottam, hogy eddigi tapasztalásaimat újabbakkal bövíthetem. Nem is tévedtem. Amikor megérkeztem, már telt ház volt. Ezen az estén — mert bizonyára más-, kor is — hamar nekilendült a beszélgetés. Sokan azt fejtegették, hogy bizonyos udvariassági szabályok már elavultak, illetve módosultak, de szabályok — mivel közösségben élünk — ma is vannak. — Az egész dolog fölösleges ... az öregek erőltetik annyira . . . mert ök még tánciskolába jártak és illemkódexet tanultak ... — szólt egy szőke fiatalember. — Nem úgy van ... — vágta rá egy leány —, mert ha nincs tisztelet, ha nem t xtunk be bizonyos íratlan együttélési törvényeket, akkor ütlegelhetnénk is egymást ... — Na, nem kell túlozni, anyuci... — dörrent rá a fiatalember. — Ez az igazság... — csattant fel a leány, majd így folytatta: ... s különben is. én nem vagyok neked anyuci... De ha felrúgunk minden eddigi szabályt, akkor újabbakat kell teremteni. Azt hiszem, ma azért nem lehet olyan illemtani kódexet szerkeszteni, mert jobban érvényesül az ember egyénisége ... — Már amikor hagyják ... — szólt közbe egy szemüveges fiatalember. — De hát ezt kell kivívni, de ebben nem a durvaság, hanem az emberi érték kell diadalmaskodjon. S ha a köszönésről szóltunk az előbb, akkor ebben is ilyen dolog van. Tisztelet a köszönés. Az embert tiszteljük, önmagunkat tiszteljük . .. — Marha választékos vagy .. . egyébként is mi az, hogy mindenkinek köszönni kell... ha én haragszom, vagy nincs kedvem, vagy mit tudom én, akkor hülyeség ez az egész cirkusz. .. kár is dumálni erről ennyit... — emelte fel a hangját az ellenkező szőke fiú. A múltkor, amikor a kajáldában, azaz a vendéglőben voltunk, s mivel hozzám volt közelebb a kenyereskosár, há kínáltam .. . Hát nem kiröhögtek... — meg az egyik csaj ... — igy a terem túlsó sarkából egy fiú. — Ejha! — szólalt meg valaki. — Tudsz te udvarias is lenni?! — Ha nagyon unszolnak, de most már bedobom az uncsit... — volt a válasz, és a fiatalember félrevonult. A beszélgetés aztán folyt tovább. Érvek és ellenérvek csaptak össze, amiből megállapítottam, hogy a finomkodásnak, alakoskodásnak a mai fiatalok között nincs helye. Őszinteséget akarnak egymástól és a felnőttektől. Kerülni akarják a túlzást (persze, éppen ezzel másfajta túlzások alakulnak ki), természetesen kell' viselkedni, de a mértéktartást meg kell találni, s ami régi, az nem mind ósdi, s így bizonyos udvariassági formák sem lehetnek mind azok. A természetes viselkedés párja a természetesség a testtartásban, öltözködésben, beszédben egyaránt. A kéznek nincs mindig a zsebben a helye, de leginká! akkor nem, ha köszönünk valakinek. S ha már a kézről van szó, a kézfogás is ide tartozik. A kézfogásról úgy tudom, hogy a békés szándékú közeledés jele egyrészt, de mások úgy tartják, hogy a tisztelet jele. Ezt a tiszteletet ki kell érdemelnie a fiatalnak az idősebbtől. A mester kell kezet nyújtson a tanítványnak, a tanár a diáknak, és folytathatnám. Ha valakinek bántódást okozunk, akkor illik bocsánatot kérni. Erről jut eszembe egy esetem. Autóbuszon utaztam, igen sokan voltunk, úgy préselődtünk össze, mint a szardíniák a konzervesdobozban. Egy fiatalember, miközben a rágógumit majszol- gatta, addig fészkelődött, amíg szépen rátelepedett a lábamra. Mondom neki: elnézést, fiatalember... — Nyugi, nyugi faterkám, semmi vész — igy ö. — De ön — nem is hagyta, hogy befejezzem, már rám is mordult: — Mit ficánkol, én is alig lélegzek! — De a lábam ... — Nem tesz semmit. . . tegye zsebre . .. — kaptam a választ. — Bocsánat, de a lábamon áll — magyaráztam kitartóan. — Nem vettem észre — szólt rám, és a nyomaték kedvéért még jobban rátelepedett. — Bocsánat... — nyögtem, de már mozdulni sem tudtam. — Nem kell bocsánatozni ilyen ósdin .. . megbocsátok ... Még két megállót utaztunk igy, amikor sikerült leszállnom. No, ilyen is van. S csak egy vigasztal: nem sértettem meg a fiatalember önérzetét.
