Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-16 / 13. szám
1982, január 16., szombat Moszkvai vélemény Peking: frázisok és gyakorlat Az elmúlt 1981-es esztendő még élesebben megmutatta azt a mély szakadást, amely Peking kijelentései és tényleges tevékenysége között húzódik. A kínai diplomácia erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy elrejtse külpolitikai manővereinek valóságos céljait, és elkerülje a „békeszeretetéről” hangoztatott demagóg frázisok lelepleződését. Az erőlködések azonban hiábavalónak bizonyultak. Peking hírhedt „különleges" irányvonala a „he- gemonizmus ellen, a béke védelmében" nyilvánvaló kudarcot szenvedett. A jelenlegi helyzet pontos, egyértelmű választ követelt a kínai vezetéstől a legszorítóbb kérdésre, amely földünk egész sorsát érinti, és amely az egész békeszerető emberiséget foglalkoztatja. A kínai fővárosban azonban ez a válasz nem hangzott el. Megpróbálták kikerülni. A nemzetközi közvélemény számára azonban világossá vált, mi mellett száll síkra Peking, amikor az ENSZ közgyűlésén a kínai küldöttek elhagyták a termet annak a nyilatkozatnak az elfogadásakor, amely mindenkit felhívott, hogy helyezzék törvényen kívül a íjukleáris fegyvert és az atomháborút. Senki nem csodálkozott a kínai propaganda éles, negatív reakcióján, amely a Nyu- gat-Európában az év végén kibontakozó háborúellenes, rakétaellenes mozgalommal kapcsolatban megnyilvánult. S tegyük hozzá, a világ az elmúlt évben egyetlen kezdeményezést, egyetlen konstruktív pekingi javaslatot sem hallott, amely a háborús fenyegetés csökkentésére törekedett volna. A pekingi vezetés hangzatos, képmutató frázisai a „hegemonizmus-ellenességé- ről", amelyek minden lehetséges fórumon, találkozón és magas rangú kínai személyek utazása alkalmával elhangzanak, a szuverén államok belügyeibe történő nyílt és arcátlan beavatkozással járnak együtt. A világ közvéleménye meggyőződhetett róla, hogyan próbálja Kína saját akaratát, politikáját ráerőszakolni szuverén országokra. Peking lényegében hadüzenet nélküli háborút folytat Afganisztán, Vietnam. Laosz és Kambodzsa ellen. Továbbra is nyomást gyakorol Indiára. Az indiai sajtó közleményei szerint a kínai kémszervezetek titkos terveket dolgoznak ki az ország politikai helyzetének desta- bilizálására. E tervek előirányozzák a különböző szélsőséges csoportok és terrorszervezetek egységesítését. Tények tanúsítják, hogy Kína pénzeli és fegyverrel látja el a kormányellenes erőket, a kínai kémszervezetek fokozzák tevékenységüket, fegyveres fellépésre, diver- zióra és rablásra biztatják az ingatag elemeket. Miközben a kínai vezetés kijelenti, hogy kész baráti kapcsolatokat kiépíteni a délkelet-ázsiai országokkal, továbbra is minden gátlás nélkül beavatkozik számos más ázsiai ország belügyeibe; pénzzel és fegyverrel támogatva a kormányellenes „hadseregeket", „frontokat", „mozgalmakat” és a maoista beállítottságú fegyveres egységeket. A kínai diplomácia azon kísérletei, hogy eltitkolják Peking hegemonista terveit, és megtévessze a világ közvéleményét, lelepleződnek a pekingi vezetőknek a béke és a népek biztonságát veszélyeztető tevékenységében. G. Nyikolajev (APN — KS) Görögország és a NATO Kilátástalan követelések? Az atlanti blokk tavalyi szokásos év végi „nagyhetét” a nemzetközi élet számos feszültsége ellenére egvetlen vitakérdés árnyékolta be igazán: Görögország helyzete. Kiderült, hogy még Spanyolország felvételi kérelme sem független Athén magatartásától, hiszen Madrid belépése csak úgy válhat érvényessé, ha azt minden tagállam törvényhozása (beleértve tehát Görögországot is) jóváhagyja. Minden jel arra mutat, hogy a NA- TO-nak 1982 első hónapjaiban szembe kell néznie ezzel a kettős gonddal. A probléma magva a görög kérdés, ezen belül a görög-török viszony. Görögország 1974-ben vonult ki a NATO katonai szervezetéből, részben a katonai juntának nyújtott amerikai támogatás miatt, részben pedig azért, mert a NATO ölbe tett kézzel nézte Ciprus egy részének török megszállását. A visszatérésre 1980 végén került sor — igaz, a Hellaszban levő amerikai támaszpontok a kilépés és a visz- szatérés között is zavartalanul működtek. Az imponáló többséggel hatalomra került, szociáldemokrata jellegű Papandreu- kormány a nemzeti érdekek védelme szempontjából is radikálisabban lép fel elődjénél. Papandreu (aki egyben hadügyminiszter is) jelentős követeléseket hangoztatott a NATO-ülésen. Mindenekelőtt kijelentette: nem tartja elégségesnek azokat a biztosítékokat, amelyeket az előző kormány a NATO katonai szervezetébe való visz- szatérés fejében kapott. További feltételei a következők voltak: 1. A 24 ezer főnyi török csapatkontingens azonnali visszavonása Ciprusról. 2. A görögországi amerikai támaszpontokról szóló egyezmény felülvizsgálása. 3. A görög haderő külön státusza, azaz békeidőben a hadsereg kizárólag az athéni kormány ellenőrzése alá tartozna. 4. NATO-garanciák egy török támadás ellen. E követelések mögött Papandreu azon politikai értékelése húzódott meg, hogy Görögország számára „nemzeti és katonai fenyegetést nem a Varsói Szerződés országai jelentenek, hanem Törökország” — tehát a NATO egy másik tagállama. A görög követelések teljesítetlennek tűnnek, noha elképzelhetőek bizonyos kozmetikai változások az amerikai támaszpontok helyzetén és esetleg jóváhagyják a görög hadsereg kontrolljára vonatkozó igényt is. (Egyik követelés teljesítése sem befolyásolná valójában a NATO stratégiai ütőképességét.) Meg kell azonban állapítani, hogy Papandreu kemény fellépése mögött a tényleges görög pozíciók gyengesége rejlik. Közvetve ezt jelzi, hogy a NATO-ülésen hangoztatott követelések eleve enyhébbek voltak a Papand- reu-párt választási programjánál, amiben még az amerikai támaszpontok felszámolásáról és — a NATO-tag- ság fenntartása mellett — a katonai szervezetből való kilépésről volt szó. A görög pozíciók gyengesége elsősorban abból adódik, hogy (különösképpen az iráni fordulat óta) a NATO-vezetés Ankarát fontosabb és egyben ütőképesebb NATO-szövetsé- gesnek ítéli, mint a görögöket. Törökország ugyanis — különösképpen a jelenlegi katonai rendszer alatt — stratégiai helyzeténél fogva (közvetlenül határos a Szovjetunióval, és ellenőrzi a Fekete-tenger kijáratát) az egész NATO egyik kulcsországa. Ez mutatkozik meg abban, hogy a NATO lényegesen több katonai segélyt ad Törökországnak, mint Görögországnak. A hivatalosan megállapított arány 10:7. Az amerikai érdekeltséget aláhúzta, hogy a decemberi brüsszeli NATO-ülésre utaz- tában Weinberger amerikai hadügyminiszter meglátogatta Törökországot, és erőteljesen hangsúlyozta az Ankarának nyújtott amerikai támogatást. A londoni Economist szerint: „Így érzékeltették a görögökkel azt, amit egyébként mindenki mindig is tudott. Nevezetesen azt, hogy ha a NATO-t választásra kényszerítik Görög- és Törökország között, akkor az utóbbit fogja választani.” Ügy tűnik tehát, hogy követelései ellenére a Papand- reu-kormány stratégiai pozíciójában komoly gyengeségek mutatkoznak, ezért legfeljebb formális engedményekre számíthat Washingtontól és a NATO-tól. (—i—e) ♦ Tél a Szovjetunióban Hideg is, meleg is tesen sítalpon, torony iránt tájékozódik. A táviratot is itt ereszti le azon a hóba vájt aknán, amely a papiak ajtajához szolgál. A pap létrán kimászik a hó tetejére, és ő már tudja, hol találja meg a címzettet. — Ne féljen az orosz téltől, megvan annak is az ellenszere. Majd megtanítom rá! — így vigasztalt házigazdám, Andrej Andrejevics Szomov, amikor savanyú orcával figyeltem a hőmérő higanyszálát, amely akkor, déltájban is mínusz 37 fokot mutatott szélmentes helyen. 1. — Dobro utro! Kak szpal? — kérdezte a házigazda, és barátságosan hátbaveregetett. Mondtam, hogy semmi vész, jól aludtam, de mi lesz ezután? Semmi! Gyerünk mosakodni. Félmeztelen a vállaltira csaptam a törölközőt, és indultam volna a fürdőszobába, de Andrej Andrejevics utamat állta. — Oda még nem, ki az udvarra, barátocskám. A ház férfinépe velünk tartott. A mínusz 42 fokos hidegben megmostuk arcunkat a hóval, bedörzsöltük egymást, hogy kiveresedjünk, akár a rák, és futottunk be a fürdőszobába, a melegvíz alá. Az egész nem tartott addig amíg tízet számol az ember. Azon a télen egy köhintés nem sok, annyi sem hagyta el a számat. 2. Murmanszk, mert ott voltunk, kegyetlen tud lenni télen. Az egyik nap csendes napsütés, hogy égeti az ember arcát. A másik napon már vad vihar, tűkként szur- kálják az ember szemét a parányi hókristályok. — Raz-dva, egy kis vodkát neki, majd elcsendesül a vihar! — mondta Andrej Andrejevics. — Egyszerre? — kérdeztem. — Egymás után, úgy használ — és elmesélte a másfél deci történetét. Az úgy volt, hogy a katona valahol Szibériában elakadt. A vonat fél napot vesztegelt a hóvihar miatt. Bement hát az állomásra, és a büfében tanakodott. Menynyit kérjen, mennyit igyon? Nem ismerte a helyi szokásokat, megszólította hát az egyik helybeli vasutast. — Szibirjak! Mondd már meg, mennyit kérjek a vodkából egyszerre? Egy decit, két decit? A szibériai megnézte. Látta, hogy nem odavalósi, fiát felvilágosította. — Tudod, egy deci mifelénk, ebben az időben kevés. Ha két decit kérsz, az meg egyszerre sok az emberfiának. Kérj kétszer másfél decit, az megfelel az itteni szokásoknak. A katona megfogadta a tanácsot, és kikérte a kétszer másfél decit. Az egyik poharat ő, a másikat a vasutas ragadta meg. Ez hát a szibériai illendőség. — De mi most mind a ketten kétszer másfél decit iszunk — ellenkeztem Andrej Andrejeviccsel. — Ez meg murmanszki szokás, illendőség, hogy ne kelljen kétszer kérni, kétszer mozdulnia a kislánynak. Most, hogy már téma lett a vodka, megkérdeztem: valóban ellenszere a hidegnek? — Bizony, hogy az, barátocskám! — De az orvosok mást mondanak, hogy megfagyunk, hogy csak ideig-óráig melegít. Andrej Andrejevics visz- szakérdezett: — Hol dolgoznak az orvosok? Meleg rendelőben, fehér köpenyben. Honnan is tudhatnák, mit segít a vodka a hidegben. Persze, azért tudrfod kell, hogy nem a testünket. a lelkünket melegíti, barátocskám . . . 3. Nyárba utaztunk Jerevánba, Kiskabátban sétáltunk a Ma- tenaradam előtt, a főtér hatalmas szökőkútja körül. Aztán elbúcsúztunk Mkrtum- jantól, aki egy nagy csokor rózsával együtt ölelt át a repülőtéren. Két óra múlva kiszálltunk Moszkvában. Félcipőben, kiskabátban és egy nagy csokor rózsával. Mínusz 17 fok volt. A taxis megkérdezte, melyik szállóba parancsoljuk. — A GUM-ba! Megvonta a vállát, hiába, külföldiek, és elvitt a GUM- hoz. Bevásároltunk. Csupa téli holmit. Bundás kabátot prémgallérral, prémes sapkát és válinkit, hogy a lábunk se fázzon két napig, amíg Moszkvában tartózkodunk. Hiába, nagy ország, nagyok a távolságok és a különbségek az éghajlatban, az időjárásban. Aztán felszálltunk a budapesti gépre, bundás kabátban, prémes sapkában és ha- linacsizmában. Ferihegyen kinevettek. 4. Más alkalommal, de tél közepén megint északon jártunk. Feltűnt, hogy a' templomok tornya hegyes, magasba nyúlik, sehol más vidéken nem látni ilyen építészeti stílust. Megmagyarázták, hogy az időjárás az oka. Télen akkora hó esik, hogy betakarja a házakat. Ha sürgönnyel, sürgős hírrel jön a postás a városból, természeAz élelmiszert ősz végén, még a nagy havazás előtt előre megvásárolják. A ház hosszú folyosójáról nyílik a konyha, a szoba, az istálló, a szénatér, a magtár, a műhely, a darálóval. Gyertyával világítanak. Egész évben any- nyi birkafaggyú összegyűlik, hogy kár lenne kidobni, meg különben is: télen aludjon az . ember, nyáron dolgozzék. Ez járja errefelé. Egy öregnek — megszámoltam — hét fia és egy lánya volt. Valamennyi szeptemberben született, alig néhány nap eltéréssel. Két fiú meg éppenséggel ugyanazon a napon ülte a születése nap- ' ját. — Hát ez meg hogy van? — kérdeztem az apót, aki csak kinézetre volt öreg, egyébként ötven ha múlott. — Egyszerű a magyarázat! — mondta, hamiskás mosollyal a szája szögletében. — Télen, januárban ráér az ember esténként, éjszakánként ... * * * yát ilyen az orosz tél, hideg is, meleg is. Attól függ . .. Gáldonyi Béla .V hatrak még a jéghideg Bajkál-tóban is megmártóznak Téli séta Szibériában. Apa kislányával, s annak kedvenceivel, a barátságos medvével és kutyussal Gazdag zsákmánnyal térnek haza a jakutföldi vadászok Vidám bócsata (Fotók: MTI. Külföldi Képszolgálat — KS)
