Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-11 / 290. szám
1981. december 11., péntek CH23Ö Jé ez a klub Nyugdíjas pedagógusoknál Békésen És gyönyörű az új 3-as iskola. Kívül-belül. Még most a borús télidőben, sőt zuhogó esőben is. Hívogat az előtte hosszan lenyúló zöld fű, a magas jegenyék, a Köröspart. Bent csillog-villog minden, teli az újdonság varázsával. És van hely! Ami Békésen különösen nagy szó, hiszen a néhány év után, míg ez fölépült a földrengés sújtotta régi helyett, csak a gyerekek és a nevelők tudják igazán, mekkora kincs az egy műszakos tanítás. Mikor csak az első osztályból hét van az összes harminchétből. Boldogan jön felnőtt, gyerek ide. De még a város és környékének nyugdíjas dolgozói is, akiknek a klubja itt kapott helyet az úttörőszobában, ahol havonta egyszer találkoznak egymással. S ez a szoba jelkép is. — A folytonosságé — mondja Jenei Béla igazgató — mert a nyugdíjasok közt is van olyan, aki valaha a 3-as iskola növendéke volt. Mint én is, meg a tantestület negyede, ha jól megszámolom. Sokszoros kötődést jelent és kötelezettséget is, ott kezdeni, folytatni és befejezni a pályát, ahol ími- olvasni tanultunk. És ráeszmélni a világra. Míg hajdani iskolához való ragaszkodásról beszélgetünk, odakint lassan sötétedik, idebent meg egymásnak adják a kilincset az emberek. Jönnek a klubba, ahol kényelmes fotelek, kellemes meleg és Pepó György, a klub titkára várja őket. Szabó Mihályné, volt konyhai dolgozó gyönyörű hímzést vesz elő és folytatja az otthon abbahagyott munkát. Soha nem jön kézimunka nélkül el, hiszen beszélgetés közben is lehet csinálni. — Sokan kézimunkáznak — szól Pepó György —, mások meg szívesén kanasztáz- nak, sakkoznak, társalognak. Megszokott program ez, havonta egyszer, csütörtökön. Mióta? Még 1977-ben, az akkori nyugdíjasnapon vetődött fel, hogy ne csak egyszer egy évben találkozzunk egyfrissen sült pogácsa. És elkezdődött az egyórás műsor. Előbb az egyik első osztály lépett föl, teljes létszámban. Mondókákkal. Fesztelenül — élvezve azt, amit csinálnak — adták egymásnak a szót Puskásáé Pásztor Ildikó pályakezdő tanítónő gyerekei. Aztán bevonultak az úttörők, hogy versekkel, prózával, énekkel és tánccal szórakoztassák a közönséget. Á nívós műsor után fehér köpenyben a szakácsnők — akár egy lakodalomban — sorban hozták a hidegtálakat. Töltött húst aszpikkal, majd a sajtot, gyümölcsöket és a leveles, meleg, hájas tésztát. Végül a fekete kávét. S hogy az ilyenkor szokásos ajándék se maradjon el, az iskola nevelői átnyújtották mindenkinek Gör- gényi Tamás linómetszetét, amelynek elkészítésében pedagógusok, gyerekek egyaránt részt vettek. Nagy meglepetés volt. S az egész együtt — felejthetetlen. Vass Márta Törődnek az idősekkel Tóthné Fodor Ilona csa- nádapácai olvasónk szívesen olvas lapunk hasábjain az idős emberekről. Mivel tiszteletdíjas szociális gondozónő, számon tartja az öregekről szóló, életüket bemutató írásokat. Lakóhelyén a községi tanács és a Széchenyi Termelőszövetkezet gondoskodik a nyugdíjasokról. A közelmúltban a tsz ösz- szehívta az egykori tagokat, és ebéddel kedveskedett á munkában megfáradt időseknek. Békéscsabai szubrok Kiss Nagy András: Női alak című szobra az MSZMP Oktatási Igazgatóság udvarán látható. A Kossuth- és Munkácsy- díjas művész Pusztaföldváron született 1930-ban. Az európai művészetnek ahhoz a vonulatához tartozik, amely a görög—római hagyományokban gyökeredzik, s napjainkig elevenen él. A művész a nagy múltú magyar éremművészetnek is folytatója Fotó: váradi z0ltá.n Egy beszélgető csoport a sok közül Fotó: Pepó György mással. S a szakszervezet által nagyon hamar meg is valósult a terv. Sikere lett és van is a klubnak. A kezdeti időből mesél egy jellemző" esetet. Még azon a júniusi reggelen is — amikor éjszaka és hajnalban a földrengés riasztotta fel a békésieket —, elindultak a megszervezett kirándulásra. A harminckét jelentkezőből huszonkettőn a bajban sem mondtak le az útról. Igaz, hogy napközben éberen figyelték a rádió legújabb híreit, de csak megnézték együtt a híres szarvasi arborétumot. Ahogy egyre többen leszünk, üdítő italok kerülnek az asztalra és aprósütemények. Erről is a szakszervezet gondoskodik, mondja Takács Istvánná, a városi pedagógus szakszervezet titkára. És még sok minden másról. A kétezer forintnál kisebb nyugdíjból élők közül tavaly egyet, az idén kettőt terjesztettek föl kiegészítésre, és meg is kapták. S a tanácsi oktatási szervekkel történt megegyezés alapján ősztől kezdve az aktív dolgozókkal együtt a nyugdíjasok is jogosultak az étkezésre. Elvihetik, vagy itt ebédelhetnek. Kedvezményesen. — Óriási segítség ez — kapcsolódik a beszélgetésbe Sallai Márton pedagógus, aki 17 évig volt szb-titkára a 3-as iskolának, most pedig a városi szervezet nyugdíjas összekötője. — S régi kívánság, friss öröm. Kinek melyik iskola van közelebb, onnan hordja. A figyelem jólesik, és anyagilag is sokat jelent. Még a klub megalakulása előtt kezdték meg a nyugdíjasok helyzetének fölmérését. Nyomtatványt szerkesztettek, erre kerültek a szükséges adatok, amikből tisztán látták egy-egy kolléga helyzetét. A személyes látogatás pedig erősítette a kapcsolatot. A kapcsolat: kulcsszó. A kisebb társaságokból is felfigyelnek rá, s többen — Tasnádi Irma, Vetési Sándor, a Horváth házaspár — együtt elmondják a legutóbbi nyugdíjastalálkozó történetét. Ez a nap máskor is jól sikerült, de most még jobban. Sokan, jó hangulatban töltötték el. Először a meghívott vendégekkel együtt százharmincöten nézték meg Bessenyei Antal festőművész kiállítását az iskolában, majd az étteremben folytatódott a program. A feldíszített asztalokon üdítők és Karácsony a tv-ben Negyedszázad parancsnoki beosztásban Gazdag programot állított ösz- sze a televízió műsorszerkesztősége karácsonyra. December 24- én - Jmmár hagyományosan — Beethoven IX. szimfóniájának dallamai csendülnek fel: a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarát és énekkarát Ferencsik János vezényli. Műsorra tűzik a Moszkvai Nagyszínház művészeinek tolmácsolásában december 25-én, a 2-es programon Huacsaturján Spartacusának színes szovjet balettfilmváltozatát. A könnyebb műfaj kedvelőit operetthangversenyre invitálja a televízió december 25-én: számos világsikerű operett komponistájának, Kálmán Imrének műveiből hangzanak el részletek. A színházkedvelőknek ígér kellemes szórakozást az Egy perc volt az életünk című műsor, a Madách Színház egyetemi színpadi vendégjátékának felvétele. Az Anton Csehov és Olga Knyip- per, a Moszkvai Művész Színház színésznőjének levelezéséből ösz- szeállított játék szerepeit Psota Irén és Holtai János formálja meg. A rendező Pethes György. XX. század címmel két részletben — december 25-én és 26- án — a 2-es programon jelentkezik a képernyőn Mensáros László irodalmi estje. A felvétel ugyancsak az egyetemi színpadon készült. A televízió saját műhelyében formálódott alkotásait ezúttal a — Szabó Magda azonos című, nagy sikerű regényéből forgatott — Tündér Lala képviseli. A december 24-én este képemyő- re~"kerülő tv-film rendezője Kat- kics Ilona. Az ünnepi filmprogramban Shakespeare Rómeó és Jólia című drámáját Franco Zeffirelli feldolgozásában 24-én este ismerhetik meg a tv-nézők. A • két címszerepet fiatal művészek: a 15 éves Olivia Hussey és a 17 éves Leonard Whiting formálja meg. Műsorra tűzik 25-én A sakál napja című angol—francia filmet. Fred Zinnemann műve — amelyet néhány éve nagy sikerrel játszottak a hazai mozikban, s könyvalakban is megjelent Magyarországon — a De Gaulle elleni egyik merényletkísérlet történetét eleveníti fel. Könnyedebb szórakozást nyújt majd — 26-án — a Mi van, doki című amerikai filmvígjáték. Peter Bogdanovich alkotásában — amelyet ugyancsak nemrég vetítettek a filmszínházak Barbra Streisand és Ryan O’Neal tolmácsolja a főbb szerepeket. Nem feledkezik meg a televízió a sportkedvelők népes táboráról sem. A hagyományokhoz híven az idén is az ünnep két napján — december 25-én és 26- án — számol be az 1981-es esztendő legfontosabb sporteseményeiről. Több mint három évtizeddel ezelőtt, pontosan 1949- ben inas éveiben került kapcsolatba Gyulán az ifjúsági mozgalommal Tóth Ferenc, és a SZIT-ben hamar vezetőségi tagnak választották a minden iránt érdeklődő és fogékony fiatal kereskedőtanulót. Jelenleg a Békés megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál dolgozik. — 1951-ben vonultam be Dombóvárra, és abban az időben lehetőségem volt, hogy jelentkezzek a Petőfi Politikai Tiszti Iskolára. Sikeresen elvégeztem, és egy év után alhadnagyi renfoko- zattal kerültem vissza a seregbe. Először Békéscsabán, majd Pécsett dolgoztam politikai tisztként, s 1954-ben szereltem le. Visszajöttem a munkahelyemre, ahol már kamatoztathattam politikai tudásomat. Szakszervezeti tisztségviselőként, majd 1959- től személyzeti vezetőként dolgoztam. — Hogyan lettem munkásőr? Azt hiszem, az előzőekből is kitűnik életpályám iránya. Hiszem, hogy az utak és a sorsok valahol mindig párhuzamosak. ötvenhat szeptemberében fertőző máj- gyulladással vittek be a kórházba, ott ért az ellenforradalom. Amikor kikerültem a kórházból, egy elvtárssal a vállalatnál azonnal megkezdtük a pártalapszervezet szervezését. Aztán később már nem emlékszem ki jött, hogy nem akarok-e belépni a munkásőrségbe? Persze, hogy akartam. Arra is emlékszem, hogy az első alakulással kapcsolatos gyűlést 1957. március 14-én tartottuk, ekkor alakult meg városunkban a munkásőrség gyulai egysége. Azóta én is végigjártam a ranglétra minden fokát. Beosztott munkásőrként kezdtem, majd rajparancsnok lettem. Tiszti iskolát végzettként nem sokkal később, mint szakaszparancsnok tevékenykedtem. 1966- ban összevonták a sarkadi és a gyulai munkásőrséget, azóta vagyok egységparancsnok-helyettes. — Mik voltak a negyedszázad jelentősebb történései? Ne haragudjon, nem tudok mindent felsorolni, hiszen két és fél évtized alatt sok minden történik az ember életében. Talán mégis a legemlékezetesebb idők számomra az árvizes esztendők voltak. 1966-ban már otthon pihentem egy fárasztó nap után, mikor az esti órákban riasztottak: „Azonnal bevonulni!” Nem tudtam elképzelni, mi történhetett. Nem is a veszély, inkább az lepett meg jobban, hogy a munkásőrök milyen fegyelmezetten, komolyan vették a dolgot. Tulajdonképpen addig nem is volt igazán alkalom, amellyel le lehetett volna mérni „éles helyzetben”, hogy mire képesek munkásőreink. Ekkor bebizonyosodott, aztán még többször is — árvízveszélykor, községek kiürítésekor —, hogy elvtársaink nehéz helyzetben is képesek mindarra, amit az elméletben elsajátítottak. v Több munkásőrtől megkérdeztem, milyen parancsnoknak tartják Tóth Ferencet, A válaszok: „Szigorú, Következetes, katonás, határozott elvtárs”. Jó munkájáért megkapta az „Árvízvédelemért” érmet, a Közbiztonsági érem ezüst fokozatát, két ízben a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát, két évvel ezelőtt a „Kiváló Szolgálatért Érdemrendet”. Természetesen tulajdonosa a 10, 15. 20 éves Szolgálati Érdeméremnek is. Felelősségteljes feladat 25 esztendő a haza fegyveres szolgálatában. Kép, szöveg: Béla Ottó Szovjetunió — rádióképekben (Tudósítónktól) 1944. december 5-e nagy történelmi események napja a Nagy . Honvédő Háború időszakában. Ugyanis ezen a napon megdőlt a hitleri „villámháború” elmélete. Napjainkban a Szovjetunió egésze, így Moszkva is emlékezik az eseményekhez illően a szocialista hazáért elesettekhez méltóan a 40 évvel ezelőtt történtekre, arra, ami Moszkva „kapuja” előtt történt. E nagy jelentőségű emlékezések sorozatáról hallottunk műsort a Moszkva Rádió magyar nyelvű adásából 4 estén a II. műsorban, a „Szovjetunió rádióképekben” című műsorban mi is, akik a rádió adását szervezetten és folyamatosan hallgatjuk. „Hatalmas vagy Oroszország, de nincs hová visszavonulni, hátunk mögött Moszkva” — mondotta Vaszilij Vlocskov politikai tiszt abból a ' hadosztályból, melyet I. V. Panfilov tábornok vezetett. Jelszóvá váltak Moszkva védői között, az ellenség már mindössze 25—32 kilométerre állt a fővárostól, de mégsem jutott be Moszkva „kapuin”. Azt, hogy kik voltak panfi- lovisták, és miként védték Moszkva előterét, a rádióadásból is, de alaposabban A volokalamszki országút című Alekszandr Breck regényéből ismerhetjük meg. „A háborúban nem meghalni kell hősiesen, hanem küzdeni az életért úgy, hogy közben legyőzzük az ellenséget” — erre az alapvető igazságra tanította meg a legendás hírű I. V. Panfilov tábornok Mo- nis-Vli Bauldzsant, aki ka- zah pásztorból lett a tolgali ezred főhadnagya, az ezred első zászlóaljának parancsnoka, Moszkva hős védelmezője. Megtudtuk a rádió hallgatása kapcsán, 1981. december hó 5-én Á. P. Belő- vorodov visszaemlékezéséből, hogy Moszkva ellen „Tájfun” fedőnéven indult el a hitleri hadigépezet. Hitleri parancsként állt, hogy Moszkvát senki sem hagyhatja el, Moszkvát egy nagy tóvá akarták változtatni. Sokan emlékezünk azokra a napokra, amikor Moszkva alatt a hatalmas hóban a szovjet harcosok megállították a fővárosra törő fasisztákat, s megindult az ellen- támadás. 1941 telén itt csaptak össze a két hadsereg legnagyobb erői. A szovjet fegyveres erők a hátországgal szorosan együttműködve verték szét azt az 50 fasiszta hadosztályt, amely megtá-. madta Moszkvát. A hitleri Werhmacht itt szenvedte első nagy vereségét, és akkor végleg köddé foszlott a Szovjetunió ellen tervezett villámháború elmélete. Az 560 kilométernyi terület minden szintjén elszántan harcoltak a szovjet katonák. 1941. december 5-én a kalinyini, a nyugati és a délnyugati front csapatai ellentámadásba mentek át, amely 1942. január 12-ig tartott. Hatalmas csapásokat mértek a válogatott fasiszta csapatokra. A németek * visszavonulásra kényszerültek 100—250 kilométerre nyugatra. Ez a második világháborúban a gyökeres fordulat kezdetét jelentette. A nácik Moszkva alatt megismerték a szovjet haditechnika ízét, a T 34-es harckocsikat, az IL 2-es repülőgépet, a sorozatvető tüzérséget, a katyusákat. A nagy győzelem emlékére a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége 1965. május 8-án Moszkvának a „Hős város” megtisztelő címet adományozta, és a Le- nin-renddel, valaminit az Aranycsillag éremmel tüntette ki. A szürke Kreml falainak tövében ott nyugszik az ismeretlen katona földi maradványa, aki a fővárosért adta életét. Sírlapján a következő szavak olvashatók: „Neved ismeretlen, hőstetted halhatatlan.” A főváros védelmében elesett hősök dicsőségének örök lángja sohasem alszik ki. Hallhattuk a Moszkva Rádió magyar nyelvű adásából, hogy napjainkban az SZKP, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége nyilvános ünnepségen emlékezett meg a 40. évfordulóról. Itt találkoztak a 40 évvel ezelőtt győzelmes harcot kivívó katonák. A találkozón a Szovjetunió vezetői, állami és pártvezetői személyesen is jelen voltak. Bánfi József
