Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-11 / 290. szám
1981. december 11., péntek o EB2SSS a HEB vizsgálta H tervszerű, megelőző karbantartás Mit várunk a kisvállalkozásoktól? Tartalékok hasznosítása Biztonságos termelés Több zöldborsóra lenne szükség. A konzervipari üzemek szívesen szerződnének a termelőkkel a tartósítóipar számára nélkülözhetetlen növény termesztésére, ám a megnövekedett termelési költségek mindenekelőtt a magas gépárak miatt a mezőgazdasági nagyüzemek egy része húzódozik a kertészeti termelésnek ettől az ágazatától. A termelői érdekeltség fölkeltésére pályázatot írtak ki; a mezőgazdasági nagyüzemek meghatározott feltételek teljesítése esetén jelentős anyagi támogatást nyerhetnek el. A rendelkezésre álló mintegy 90 millió forintot azok a gazdaságok kapják majd, amelyek a legkedvezőbb ajánlatot teszik a termelés fejlesztésére, fokozására. A gépek a konzervgyárak tulajdonába kerülnek, s onnan helyezik majd ki az egységeket a gazdaságokba. A mezőgazdasági nagyüzemek a kertészeti termelés egyes gépeire 20—40 százalékos állami támogatást élveznek. A zöldborsótermesztés gépei azonban viszonylag olyan drágák, hogy még ilyen feltételek mellett sem igen akad vállalkozó megvásárlásukra. A gépek állami támogatását egészítik ki ezzel az összeggel. Ily módon a mezőgazdasági nagyüzemek 20 —30 százalékos saját részesedéssel egészíthetik ki a gépparkot. Ehhez azonban arra van szükség, hogy több éves szerződéssel vállaljanak együttműködést' a konzerv- inarral. és meghatározott feltételek mellett bővítsék az árukibocsátást. A pályázat iránt nagy az érdeklődés, több mezőgazda- sági nagyüzem küldte be ajánlatát'a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumba, ahol elbírálják a kérelmeket, majd a konzervgyáraknak utalják át a gépvásárláshoz szükséges összegeket. Arra számítanak, hogy mindenekelőtt vetőgépeket, előfeldolgozó gépsorokat és a biztonságos termelést biztosító egyéb fölszereléseket, például öntözőberendezéseket vásárolnak majd az üzemek, és ezekkel a gazdaságok kellőképpen fejleszthetik a termelést, növelhetik a hozamokat. Utaznak a sertések Évek óta megyénk egyik legeredményesebben gazdálkodó közös vállalata a tót- komlósi SERKÖV. Az év végéhez közeledve már most megállapítható: a tavalyi szép eredményeiket túlteljesítik. A Tótkomlósi Sertéshústermelő Szövetkezeti Közös Vállalat 900-as kocaátlaglét- számú sertéstelepe ez évben 21 ezer vágósertést értékesít. December elejéig ennek a számnak csaknem 93 százalékát teljesítették. Jelentős mennyiségű vágóállatot szállítottak exportra: az idei tervükben 12 ezer sertést küldenek határainkon túlra, majdnem négyezerrel többet, mint tavaly. A telep sertéshústermelésében más mutatók is javultak: nőtt az egy kocára jutó hústermelés, telepi szinten egy kilogramm hús előállításához 3,8 kilogramm takarmányt használtak fel, s az egy kocára jutó nyereség meghaladja a Í2 ezer forintot, ami csaknem negyven százalékkal több a tervezettnél. A gondos tartás és az optimális súlyban való értékesítés nyomán elérték, hogy az egy kilogramm élősúlyátvételi ár is kedvezőbb a tavalyinál és a tervezettnél. Az eddigi eredmények biztatásul szolgálhatnak az ISV technológiájával dolgozó télén kollektívájának, hogy az 1981-es munkájuk alapján megpályázzák a kiváló címet. — sz — Miért szükséges a tervszerű megelőző karbantartás? Egyáltalán mit is jelent ez a fogalom? Nem elég egy gépet csak akkor megjavítani, ha meghibásodik? Az a jó, ha a tmk-s unatkozik, mert ez azt jelenti: minden gép megy, nincs mit csinálnia!? Ilyen és ehhez hasonló kérdések, vélemények nemcsak a laikusok körében vetődnek fel. A szakemberek körében sem egyöntetű a vélemény a karbantartási munka célját, szervezését, tervezését és a végrehajtás módszereit illetően. Pedig egyre égetőbben, szorít a szükség minden gazdálkodó egységet a gépek és berendezésék gazdaságos kihasználására. A beruházási lehetőségek a népgazdaság mostani helyzetében beszűkültek. A jövőben kevesebb lesz új gép vásárlására, tehát a jelenlegieket kell minél jobban kihasználnunk. A versenyfutás a piacon egyre keményebb feltételek között folyik. Bizonyított tény, hogy a nyersanyagárak gyorsabban emelkednek, mint a késztermékek árai. Következésképpen az tud a piacon hosszú távon gazdaságosan megélni, aki csökkenteni tudja a ráfordításait, és megbízható minőségben szállít. Csak gondosan karbantartott gépen lehet pontos és jó munkát végezni, úgy, hogy közben a termelés szervezettségének és megbízhatóságának alapjai megszülethessenek. A tervszerű megelőző karbantartás tehát egyik alapkövetelménye munkánknak. Többek között a fenti okok is közrejátszottak abban, hogy a Békés megyei Népi ellenőrzési Bizottság ez évi programjába iktatta a „Vállalatok és szövetkezetek tervszerű megelőző karbantartási tevékenységének szervezeti, tárgyi és személyi feltételeit” című vizsgálatot. A Gépipari Tudományos Egyesület (GTE) és a FORSZ szakembereinek segítségével indult be a munka. Az első lépés a vélemények, elgondolások egységesítése, közös nevezőre hozása volt. A megyén belüli és az országos tapasztalatok összekovácsolásával megszületett az az egységes rendszer, amelynek alapján mérni, értékelni lehetett a különböző egységek karbantartási munkáját. A vizsgálatot összesen 11 egységnél folytattuk le, a KISZÖV 1978-ban végzett felmérést, amelynek adatait a megállapításoknál felhasználtuk. Tájékozódásunk szerint a helyzet azóta nem változott lényegesen, és beleillik az általános képbe. A megállapítások közül csak néhány főbb kérdés. A SZEMÉLYI ÉS TÁRGYI FELTÉTELEK Az üzemfenntartási tevékenység személyi és tárgyi feltételei — a helyi karbantartási feladatokat figyelembe véve — általában megfelelőek,- A vizsgált üzemfenntartó szervezetek létszáma az átlagos állományi létszámhoz viszonyítva nagymértékben szóródik (2,7 százalék és 34 százalék között), az átlag 16,3 százalék. Az ipari szövetkezetekben kedvezőtlenebb a helyzet. A karbantartási célra beállított géppark összetétele, a gépek életkora és műszaki állapota nagyon eltérő. Még nagyobb a különbség a műszerezettség színvonalában. Pontossági méréseket, diagnosztikai ellenőrzéseket csak kevés helyen tudnak elvégezni. A tervezés és a szervezés talán a leggyengébb pontja a munkának. Pedig ezen múlik- a tevékenység lényege: a tervszerű és a megelőző jelleg. Cotel Kornél írja a „Vállalati folyamatok rendszerszemléletű szervezése” című könyvében: „A vállalati szervezés legelhanyagoltabb ága: a gyártást kisegítő és kiszolgáló folyamatok szervezése.” E helyzet már csak azért is nyugtalanító, mivel .......a termel és általános műszaki és szervezési * színvonalának emelkedésével... tovább növekszik a kisegítő-kiszolgáló folyamatok jelentősége.” A karbantartási munka közép- és hosszú távú tervezése általában nem történik meg. Pedig a termelő gépek beszerzésével egyidejűleg azok karbantartását is tervezni kellene. Következésképpen a karbantartás tervezésének időhorizontja legalább a berendezés élettartamával egyezzen. Más szempontok is amellett szólnak, hogy a . beruházásoknál az eddigieknél fokozottabban figyelembe kellene venni a karbantartás igényeit. TERVEZNI KELL, ÉS HOSSZABB IDŐRE Legtöbb helyen az éves tervezés a jellemző. A vizsgált egységek túlnyomó részében az éves terv admir nisztratív jellegű, többnyire az elkölthető pénzügyi kereteket határozzák meg, és ezekből bontják le az elvégezhető munkákat. Pedig a helyes gyakorlatot ott követik, ahol a végrehajtásra váró feladatok rendbeállításával következtetnek a költségek nagyságára. Tudom, hogy ha van pénzügyi szakember, aki eddig elolvasta a cikket, most felhorkan. Ismerem azt a véleményt, hogy nincs annyi pénz, amennyit a karbantartók ne tudnának elkölteni. Higgyék el, ez is a helytelen gyakorlat következménye, és nem lehet ok arra, hogy a tervezőmunkát a feje tetejéről a talpára ne állítsuk. Egyébként el sem képzelhető a lelkiismeretes tervezőmunka a költségek gondos mérlegelése nélkül. A karbantartási terveket legtöbb helyen gyakorlati tapasztalatok, becslések alapján állítják össze. Hiányoznak a tervezőmunkához szükséges alapadatok. Pedig ezek mindenütt megtalálhatók munkalapok, géplapok formájában, csak ezek az irattárak mélyén porosodnak. Az elvégzett munkák adatainak rendszerezésével el lehetne érni hosszabb-rövidebb idő után, hogy megszülessenek azok a műszaki normák, ciklusidők, amelyek segítségével pontosabb tervek készülhetnének. A népi ellenőrök olyan ellenvetéseket kaptak ebben a kérdésben, hogy például nincs aki a feldolgozással, gyűjtéssel foglalkozzon, a jelenlegi létszám túl van terhelve, többletlétszámra' meg nincs keret. Azt hiszem, azt kellene felismerni, hogy ilyen körülmények között az egyik lábat húzzuk ki a karbantartás irányítása alól. Lehet, hogy a rendszerező munka elején többletidő-ráfordítás szükséges a táblázatok megszerkesztéséhez, de ez később sok felesleges munkát takarít meg, bőven kamatozik. Az irányítómunkához szervesen hozzátartozik a gépkönyvi adatok, gyári utasítások gyűjtésén túlmenően az elvégzett munka elemzése. A KARBANTARTÁSI FELADATOK VÉGREHAJTÁSA A vizsgálat talán legel- szomorítóbb tapasztalata az, hogy a karbantartók nem érdekeltek az elvégzett munka szavatolásában, minőségében. Egy egységnél találták csak nyomát ennek a népi ellenőrök: a kollektív szerződés szerint a karbantartó prémiumot kap abban az esetben, ha az általa megjavított berendezés az előírt üzemórát teljesíteni tudta. A gyakorlatban a prémiumok elmaradtak, mivel a béralap nem nyújtott fedezetet a többletkifizetésekre. A többi egységnél a munka minőségének ösztönzésére a karbantartási munka területén nem találtak semmiféle elgondolást a népi ellenőrök. Személy szerint nekem az a véleményem, hogy nem szükséges többletbér az ösztönzéshez. Pártunk és kormányunk azt várja a vezetőktől, hogy jobban differenciáljanak, azaz jobban különböztessék meg a kifizetésben is a jól és a kevésbé jól dolgozó embereket. Ezt úgy is meg lehet valósítani, hogy a karbantartó fizetését két részre bontják. Az egyik rész az elvégzett munka mennyisége után jár, a másik a munka minőségének függvénye. Ma például a feladat egy olyan gép középjavítása, amelynek a következő javításig 2 ezer üzemórát kell teljesítenie, akkor a munka határidőre történő elvégzéséért a fizetés egy része járjon. A másik rész függjön attól, hogy a szóban forgó gép teljesítette-e vagy sem az előírt ciklusidőt. Attól a karbantartótól vagy csoporttól, amelynek nem sikerült a vállalt garanciát teljesíteni, a bér egy részét el kell vonni, és azoknak kell odaadni, akik lelkiismeretes munkával elérték, hogy a javított gép hiba nélkül dolgozzon 2 ezer üzemórát. Lehet, hogy ez utóbbi esetben a karbantartó még az üzemeltető körmére is nézni fog: előírásszerűén használja-e a gépet, nehogy gondtalan kezelés miatt anyagi hátrány érje. így ugyanaz a bér kétszer fejti ki ösztönző hatást; egyszer az elvonásnál és egyszer a jutalmazásnál. Nem -tudom elképzelni, hogy van olyan vállalati szakszervezeti bizalmi, aki egy ilyen bérmegosztással ne értene egyet. A karbantartás végrehajtásának egy másik súlyos kérdése a tartalékalkatrészellátás. Azok, akik nem foglalkoznak közvetlenül a karbantartással, szkeptikusan fogadják ezt a gondot. Az a vélemény, hogy mivel nem mutatható ki pontosan, mennyit állnak a gépek egy- egy hiányzó alkatrész miatt, ezért nem is lehet ez olyan súlyos gond. A vizsgálat során élesen vetődtek fel a tartalékalkat- rész-ellátást gátló külső tényezők, mint a bizonytalan és hosszú átfutási idejű import, az egyre bürokratikusabb és rugalmatlan termelőeszköz-kereskedelmi hálózat, a hazai gyártók sokszor megbízhatatlan vállalkozásai és így tovább. Külön gondot fordítottunk a vizsgálat szervezésénél arra, hogy minden vizsgáló csoportban legalább egy fizikai állományú népi ellenőr legyen. Tettük ezt többek között azért is, mert az egyik feladata a helyszínen történő tájékozódás, elbeszélgetés volt. Ügy gondoltuk, ezzel közvetlenebb kapcsolat alakul ki a vizsgáló csoport és a dolgozók között, őszintébben fogják a problémákat feltárni. Az interjúmódszerrel begyűjtött vélemények egytől egyig azt sugallták, hogy a karbantartás színvonalával elégedettek a dolgozók és a vezetők egyaránt. Ügy fogalmaztak, hogy ha eltörik egy gép, akkor a tmk-sok rögtön jönnek és megjavítják. Azt hiszem, az olvasó is érzi: egy jól működő karbantartásnál nem a váratlan meghibásodások elhárításának gyorsasága az egyedüli jellemző, sőt ezek számát a lehető legalacsonyabb szintre kell szorítani. Az elégedettség azt is jelzi, hogy nem támasztanak megfelelő igényeket a karbantartással szemben. összefoglalva megállapítható, hogy a tennivalók gyökere a munka szervezettségében rejlik. A GTE megyei szervezete tanfolyamot szervez. A cél: a karbantartási munka tervezési és szervezési módszereinek megismertetése. Szuchy László A vállalkozáshoz két dolog szükséges: termelőeszköz és munkaerő. A tőkét a vállalatok, szövetkezetek úgy teremthetik elő, hogy saját eszközeik egy részét e célra elkülönítik, illetve térítés ellenében a dolgozóik részére átengedik. A másik megoldás, hogy a kistermelés résztvevői saját megtakarításaikat, eszközeiket adják össze. Mindkét változat tartalékokat mozgósít; a gazdaságfejlesztés így — más módon elő nem teremthető — pótlólagos forrásokhoz jut. Nincs tehát szükség számottevő központi forrásokra, beruházásokra. A társadalom számára különösen fontos, hogy a lakosság a személyi jövedelmek megtakarítható részét valóban megtakarítsa, ne pedig elfogyassza. A kisszervezetek fejlesztése lehetőséget nyújt a fogyasztóknak arra, hogy a jövőt megalapozó felhalmozások, értékmegőrző befektetések ne terheljék, hanem bővítsék az áru- és szolgáltatási alapokat. A szocialista gazdaság hatékonyságát, egyensúlyát javítja, ha a személyi jövedelmek egy része a mérlegnek abba a serpenyőjébe kerül, amely a kínálatot növeli, nem pedig abba, amelyik a keresletet fokozza. Ami a kisszervezetek munkaerőforrásait illeti, a cél szintén a meglevő tartalékok mozgósítása. Nyilvánvalóak — és nem lebecsülhetőek — a szabad idő és a családi munkaerő produktív hasznosításában rejlő lehetőségek. A termelés szerkezetének átalakítása, a nem gazdaságos tevékenység visszafejlesztése, megszüntetése nyomán számolhatunk azzal, hogy akistermelésben hatékonyan foglalkoztatható munkaerő szabadul fel. Végül, de nem utolsósorban, jelenleg tartalékot képez a nagyszervezetek állományában levő, de nem kellő mértékben és hatékonysággal foglalkoztatott munkaerő ésszerű hasznosítása is. Remélhetjük a meglevő — 20— 30 százalékra becsült — belső munkaerő-tartalékok egy részének mozgósítását is. A, munkaerőért folyó versenyben azok a nagyvállalatok tudják megtartani ambiciózus, tehetséges szakembereiket, amelyek kezdeménye- zőek, rugalmasak, magasan szervezettek, s merész megbízatásokkal, hatásos anyagi ösztönzéssel érvényesülési lehetőséget teremtenek dolgozóik számára. Nehéz helyzetbe kerülhetnek viszont a merev, nehézkes, erősen hierarchiáit rendszerek, amelyek korlátozzák az alkotó energiák kibontakozását, a személyiség önmegvalósítását.' Különösen a fiatal szakemberek türelmetlenségét, kísérletező, fejlesztő kedvét, a kreatív munka iránti vonzalmát — tegyük hozzá: nem minden illúziótól mentesen — erősítheti az új lehetőség. Ha a tehetség új munkahelyen, egy kisvállalatnál jobban érvényesül, ennek a népgazdaság egésze látja hasznát. Egyebek közt több olyan műszaki, gazdasági kooperációs feladatot oldanak meg majd a kisszervezetnél, amely közvetlenül hozzájárul a nagyvállalatok hatékonyságának, versenyképességének fokozásához. Míg a teremtő energiák elherdálása, a rossz alkotói közérzet felbecsülhetetlen anyagi és erkölcsi károkat okoz. A tartalékok, az alkotó energiák nem szabadulhatnak fel spontán módon. Fontos, hogy a nagyvállalatok, a szövetkezetek, a tanácsok, a minisztériumok szervezzék, kezdeményezzék a kisvállalkozások megalapítását, egyengessék útjaikat. Mindenképpen el kell kerülni, hogy ne a kalandorok, a „pénzcsiná- lók” üzlete legyen a kisvállalkozás, hanem a dolgozni szerető és dolgozni tudó szakemberek alkotó tevékenységének színtere. A magánerős lakás — és főként a családi ház — építésekre például az állami és a szövetkezeti építőiparnak eddig vajmi kevés hatása volt. A jövőben lehetőség nyílik arra, hogy az ilyen magánerős építőtevékenységet szervezzék, gépkölcsönzéssel, építőanyag-beszerzéssel stb. segítsék. Vagyis a szabad időben végzett építőmunka ugyanúgy a szocialista építőszervezetek integráns részévé válhat, ahogyan a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok szerves részét képezik a háztáji gazdaságok. Nincs szó a kisszervezetek és még kevésbé a magánvállalkozások túlburjánzásáról. Elsősorban szocialista típusú, új kisszervezetek alapításával számolunk. A becslések szerint a következő két évben 100—150 kisvállalat és kisszövetkezet fog alakulni. Ezeknek várhatóan egyhar- mada (30—50) lesz teljesen új képződmény. Kétharmada (70—150) pedig a meglevő nagyszervezetekből válik ki, önállósul bizonyos meglevő feladatok végzésére az új igényeknek és lehetőségeknek megfelelően. Az alakuló kisvállalatok és kisszövetkezetek csupán méreteikben, s egyszerűbb számvitelükben, irányításukban különböznek a nagyobb társszervezetektől, termelési viszonyaikban nem, hiszen a termelőeszközök itt is egyértelműen szocialista tulajdonban lesznek. Megemlíthetjük továbbá, hogy 400—500, főleg vállalati, kisebb részben magánjellegű gazdasági munkaközösség alakítása szintén várható. Számolhatunk a meglevő 80 ezer kisiparos több ezer fős gyarapodásával is. Mindez együttvéve is elenyésző^ arányt képvisel a szocialista szektor dolgozó millióihoz képest! (Folytatjuk) Kovács József Megkezdődött a karácsonyfa-kitermelés a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság felsőtárkányi erdészetében. Az idén húszezer lucfenyőt vágnak ki a hidegkútvölgyi csemetekertből, s környékéről. A képen: hózivatarban is vágják a ‘fákat (MTI-fotó: Kozma István felvétele — KS)
