Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-08 / 287. szám
1981, december 8,, kedd II múltat idézték fiz eszperantó és a munkásmozgalom Dohányzás vagy egészség Az Országos Kardiológiai Intézet ajánlja Európának Az Egészségügyi Világszervezet a közelmúltban az Országos Kardiológiai Intézetet bízta meg: kísérje figyelemmel a világ országaiban alkalmazott kardiológiai diagnosztikai és gyógyászati módszerekkel kapcsolatos tapasztalatokat, és dolgozzon ki ajánlásokat az európai országok kardiológusai számára. Miként dr. Gyárfás Iván, az Országos Kardiológiai Intézet szervezésmódszertani osztályának vezetője elpiondta: a szívgyógyászat legfontosabb kérdéseire keresik a választ. Javaslataikat módszertani levelekben közük majd az Egészségügyi Világszervezet, az Európai Kardiológiai Társaság révén kontinensünk országainak kardiológusaival. Az első levelet előreláthatólag 1982. végén küldik el. Elemzik például, hogy a szív ritmuszavarainak melyik formájában és szakaszában kell a beteg mellkasába különleges eszközt, úgynevezett pace-makert ültetni. Jelenleg némelyik országban egymillió lakosonként ezer, más országokban csupán ötven pace-markert alkalmaznak. A betegeknek nem közömbös: alá kell-e vetniük magukat e műtétnek vagy sem, s az állam- háztartásnak sem mindegy: hány ilyen drága — 100 ezer forint értékű eszköz szükséges. Véleményt mondanak arról is, hogy érelmeszesedés esetén miként lehetne a leghatékonyabban megakadályozni a véralvadást, illetve a szívinfarktust, a megbetegedett szívkoszorúeret mikor kezeljék sebészeti beavatkozással, és mikor konzervatív gyógymóddal. A világ országaiban különbözőképpen vélekednek erről a szakorvosok. A gyógykezelések eredményeit mérlegelve döntik el, mikor ajánlatos a műtét. Némelyik szívbetegség gyógykezelési módjainak megújítását is javasolják, mivel az utóbbi években a tudomány új módszereket, eszközöket fedezett fel, és fejlesztette a régieket. (Jj vizsgálat például az echo-kardiográfia — amelynél visszhang révén az eddiginél eredményesebben állapíthatják meg a szív működésének hibáit, az izomzatában levő sérüléseket. Ezek alkalmazása ma még költséges és meggondolandó, hol szükséges. Izotóp laboratórium például legyen kevesebb egy-egy országban, viszont teljes mértékben feleljen meg a követelményeknek. Az ajánlások kidolgozásában közreműködnek az ország kardiológiai központjai, a fővárosiak csakúgy, mint a regionálisak, amelyek, akárcsak az európai ilyen központok, behatóan foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. Az Országos Kardiológiai Intézet kéri azoknak az európai kardiológusoknak a véleményét is, akik jelentős eredményeket értek el a szívbetegségek megállapításában és gyógyításában. Az eszperantó jelentőségét sokan ismerik. Tudják: olyan nyelv, amelynek szabályai azért nagyon egyszerűek és logikusak, hogy könnyen és hamar elsajátíthassák szerte a világon azok is, akiknek nem áll módjukban nyolc-tíz évig idegen nyelvet tanulni. A munkásság korán felfigyelt rá — Lenin a piunkásosztály latinjának nevezte —, s hazánkban és megyénkben is megalakultak a munkás esz- perantista csoportok. Ezeknek a húszas évektől a harmincas évek derekáig — a hatósági betiltásig — különösen nagy szerepük volt a munkásmozgalomban. És nem ok nélkül. Erről esett szó régi eszperantistákkal a múlt hét végén azon a beszélgetésen, amelyet a Hazafias Népfront megyei bizottsága, a békéscsabai városi eszperantó csoport és a Békés megyei Népújság szerkesztősége rendezett. O A beszélgetést Abonyi Árpád városi titkár azzal indította el, hogy Békéscsabán a szálak 1906-ig vezet-' nek vissza, Valentinyi János városi tisztviselőig, aki ekkor tett eszperantó nyelvvizsgát. De a nemzetközi nyelv csak később lett népszerű, amikor a munkásokhoz is elért. Mégpedig sokakhoz Sztaniszláv Dániel közvetítésével. — Mint kisdiák, 1924 őszén kezdtem el tanulni — mondja a nyugdíjas kisiparos —, s annyira megszerettem, hogy a következő évben a barátaimból egy kis kört hoztam össze, és tanítottam őket. A diákok után 1926-tól pedig felnőtteket, köztük sok munkást Csabán és Gyulán. Egész családokat is, Vereskáékat, Felberéket, meg a Vizsnyiczai fiúkat például. Előbb kezdő, majd haladó tanfolyamokat vezettem folyamatosan 1957- ig, s ha nem volt hely másutt, mint a háború előtti és alatti időkben, akkor otthon, a lakásomon. Főleg a fiatalokat érdekelte a világnyelvben rejlő lehetőség, s ha megtudták, éltek az alkalommal. Dr. Blahut Jánosné, volt ruhagyári igazgató, 1930. május elsején testvéreivel a Bandi- ka-fához ment ünnepelni, s ott találkozott az eszperantistákkal. — Tizenhat éves voltam, s nagyon tetszett, ahogy társasjátékokkal, dalokkal szórakoztatják a többieket. Kedvet kaptam én is a ny.elvhez, s egy hétre rá testvéreimmel együtt jelentkeztem. A Blahut János tanfolyamára jártam, és egy év múlva tagja lettem a közülünk alakított ifjúsági mozgalmi csoportnak. Elénk politikai és kulturális élet volt a munkásotthonban, a dalkórusban mozgalmi dalokat énekeltünk, meg néger spirituálékat az otthon rendezvényein, s Gyulán és Orosházán is felléptünk. A szavalókórus is. Mindkettőben ifjúmunkások és eszpe- rantisták. Blahut János más vezetőkkel együtt hamar felismerte az eszperantó jelentőségét. Az önművelésnek ez a lehetősége egyre népszerűbbé tette a nyelvtanulást, a külföldi levelezési mind több fiatalt vonzott, akikből ki lehetett választani a politika iránt legfogékonyabbakat és legodaadóbbakat. Megnyerni és képezni őket. — Neki is az eszperantó tette lehetővé — folytatja a felesége —, hogy 1^30-ban egy hathetes politikai tanfolyamon részt vehessen Pesten, ahol szállást az eszpe- rantistáktól és az Országos Ifjúsági Bizottság tagjaitól kapott. Az ott tanultakat — a társadalmi formák fejlődése, a dialektikus materializmus stb. — adta le aztán itthon. •• Műveltség és mozgalom Orosházára az eszperantó nyelvet a húszas évek elején egy Magó nevezetű szervezett dolgozó hozta, s ő kezdte el terjeszteni, tőle tanulta Soós Gyula és Szverle Mihály, akik aztán folytatták tovább az oktatást. — A fiatalság mindig az újat keresi, de benne van az is, amit gyermekkorában átélt. Ilyen volt nekünk akkor a Tanácsköztársaság élménye — mondja Dumitrás Mihály, az orosházi Járási ^Tanács nyugalmazott elnöke. — És a folytatás vágya, a tenniakarás vitt bennünket a szakszervezetbe, a munkásotthonba, ahol találkoztunk a börtönt megjárt férfiakkal, akiknek az élete ekkor is állandó zaklatásból állott. Munkásmozgalmi tapasztalatukra tanítottak minket, de okosan fékezték is lázadó szellemünket. S ekkor jött az eszperantó, a maga nagy és többszörös lehetőségével. Addig idegen nyelvet hogy is tanulhattak volna? Most pedig lehetett, sőt levelezni is, akár a világ minden sarkával, mert már 1925-ben 52 tagú eszperantó csoport működött Orosházán. — Én 1926-ban kezdtem el tanulni — sorolja tovább —, és ami a legnagyszerűbb, aztán tanítottam is. Soha sem felejtem el, milyen élmény volt kijárni falura — Nagyszénás, Komlós, Pusztaföldvár — és ott megismertetni a nemzetközi nyelvet. S komoly veszéllyel járó politikai tett is egyben. Nem is egyszer megadtam az árát a csendőrségen, ahol miközben alaposan helyben hagytak, azt mondták, nem tűrik el, hogy a parasztokat a kommunizmussal bolon- dítsam. — Az eszperantistát kommunistának tartották — folytatja Plenter Lajos nyugdíjas megyei KIOSZ- elnök —, és nem sokat tévedtek, mert engem is ez vezetett a munkásmozgalomba. Már az elején olyan szórólapokat osztogattunk Dumitrással, amire az volt írva: 10 millió halott a háborúban, küzdj ellene, tanulj eszperantóul. Aztán a háborúellenes versek meg dalok, amiket a nyelvvel együtt megtanultunk. És majd együtt a kettő, a nyelv és mozgalom. Jó iskola volt, mutatja az is, hogy nálunk egy eszperantistából sem lett nyilas vagy fasiszta. — Mert az egyenlőséget és nemzetköziséget tanultuk — szól a sarkadi Jákó Imre, az ÁFÉSZ nyugdíjasa —, ta- nonckoromban már erre oktatott az uradalmi gépműhelyben Szabó Károly kovácssegéd. A nemzetközi összefogásra. — Aztán elmondja, hogy milyen titkos kapcsolata volt a munkás- mozgalommal. Mert később, traktoros korában, anélkül, hogy tudta volna, mit visz, Feketeérről Boros Gergely vele küldte Sarkadra a pesti illegális anyagot, s ezt csak a felszabadulás után mondta meg neki. Dimitrovval levelezett Békésről is ketten vannak itt. Nagy Lászlóné nyugdíjas 1939 óta eszperantista, Du" dásné Petrás Margit, a szolgáltató szövetkezet dolgozója régebben, még 1934-ben kezdett tanulni, szinte kalandos körülmények közt, ami később tragikusan folytatódott. Már az esküvőjük is ki volt tűzve Békésen a holland levelezőpartnerrel, amikor a németek megszállták Hollandiát és a vőlegényét munkatáborba vitték, ahol 1944- ben bombatámadás áldozata lett. — A felszabadulás után azonnal a politikai munkába kapcsolódtam, párt, nőszövetség, csináltam mindent, amit kellett. Majd újra levelezni kezdtem, megint több felé. Az eszperantó lapban tett felhívásra egyszer csak, magam sem akartam hinni: Bulgáriából Dimitrov írt nekem. Válaszoltam, aztán leveleztünk. A téma mindig a politika volt, s az egyik levelében a lipcsei peréről is írt. Sajnos, ezek a levelek, akár a többi sok, nincs meg. Az ötvenes évek legelején Pestre ment dolgozni, s amikor hazajött, egyet sem talált meg. És a családban senki sem tudott róla, hova lett. Így mondták. Pesten meg — mivel akkor már olyan volt a politikai légkör —, abbahagyta a külföldi levelezést. © Nem tudott eljönni a beszélgetésre Vizsnyiczai János, akinek munkásmozgalmi tevékenysége jól ismert, és szintén régi eszperantista. Évek óta súlyos beteg, ezért békéscsabai otthonában kerestem föl. ö is Sztaniszláv Dánieltől tanulta a nyelvet, majd maga is tanította Gyulán, Gyulaváriban: Mondta, hogy a munkás eszperantó csoportok vezetői, de a tagok is többen munkásmozgalmi emberek voltak. Nem véletlenül. A kettő jól kiegészítette egymást. Az eszperantó — míg 1935-ben a csoportokat hatóságilag fel nem oszlatták — jó összejöveteli alkalom volt, egy-egy nyelvórán politizálni, sőt mozgósítani is lehetett. Az összegző szavak után is beszélgettünk még, s jöttek elő a régi felejthetetlen emlékek. Köztük az is, amikor Orosházán — életében először — eszperantó nyelven hallotta énekelni az Intema- cionálét. Vass Márta Első ízben rendezték szocialista ország fővárosában — Budapesten —, a dohányzás ellenőrzésével foglalkozó európai szimpoziont, sorrendben a harmadikat. Több mint 130 hazai és külföldi szakember, onkológus, szívós tüdőgyógyász vett részt e háromnapos tanácskozáson, amelynek a Magyar Tudományos Akadémia adott otthont. Közülük többen is készségesen vállalták, hogy válaszoljanak az újságíró kérdéseire: dr. Kjell Biart- veit, az oslói egyetem professzora, a Norvég Dohányzáselleni Társaság elnöke; dr. Nigel Gray, belgyógyász, professzor, az Ausztrál Tüdőrák elleni Projekt elnöke; dr. Michael Daube, az Edin- boroughi Közegészségügyi Intézet tudományos kutatója. és dr. Lapis Károly akadémikus, a SOTE I. sz. Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézetének vezetője. A téma a világszerte terjedő „dohányzási járvány", amely ellen az ENSZ Egészségügyi Világsezrvezet (WHO), a Nemzetközi Rák elleni Unió (UICC) és sok más nemzetközi és hazai szervezet harcot hirdetett. — Milyen fegyverekkel vívják a dohányzás elleni harcot? Dr. Kjell Biartveit: — A meggyőzés, a felvilágosítás . és a példamutatás eszközeivel. A WHO, illetve az UICC az elmúlt években jó néhány munkaértekezletet, tudomá-_ nyos tanácskozást, szimpóziumot szentelt a témának, részint azzal a céllal, hogy felmérje az egyes országokban a dohányzási járvány mértékét, a dohányzási szokások jellegét, a dohányáruk káros hatóanyagának meny- nyiségét stb., részint, hogy tudományos érvekkel és statisztikai adatokkal demonstrálják a dohányzásnak a különböző szervekre gyakorolt, egészségkárosító hatását. — Magyarország milyen helyet foglal el a dohányzási járvány mezőnyében? Dr. Lapis Károly: — Sajnálatosan „előkelőt”, minden tekintetben. Lakosságunk évente 26,5 milliárd cigarettát fogyaszt; körülbelül any- nyit költ a dohányáruk beszerzésére, mint húsra, vagy tejtermékre, és kétszer any- nyit, mint friss zöldségre, gyümölcsre: vagyis mintegy 7 milliárd forintot! Ráadásul hazánkban a dohányfogyasztás 90 százalékát a cigaretta- fogyasztás teszi ki, márpedig a cigaretta a legártalmasabb dohányáru! Az összehasonlítás kedvéért hadd mondjam el, hogy Belgiumban például a cigarettafogyasztás aránya 30—50 százalék között mozog évente, a többit a szivar- és a pipadohány-fogyasztás adja, s mindkettő kevésbé ártalmas az egészségre. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy elszomorítóan magas a dohányos nők — köztük a leendő anyák — és a fiatalok, sőt a gyermekkorúak számaránya, akkor körülbelül sejthetjük, milyen a helyzet ma, nálunk. — Milyen mérgeket „fogyasztanak” a dohányosok? Dr. Michael Daube: — A dohányosok legtöbbje ma már jól tudja, hogy a leszívott dohányfüstben különböző mérgező anyagok találhatók, köztük nikotin, szénmonoxid, ciánhidrogén, és kátrányszármazékok. Az sem titok, hogy a nikotin rendkívül erős idegméreg, amely kisebb adagban főként a vérkeringésre és a légzésre hat, de fokozza a méhizomzat kont- raktilitását, azaz összehúzódó-képességét, így a terhesség esetén vetélést, koraszülést eredményez. Hasonlóan ismert, hogy a szénmonoxid kórosan csökkenti a vér oxigénszállító-képességét, azáltal, hogy leköti a vörös- vértestek bizonyos hányadát. Keveset tudunk viszont a kátrányszármazékokröl... Dr. Nigel Gray: — Pedig egészségkárosító hatásuk roppant veszélyes, ugyanis mintegy tíz olyan szénhidrogént tartalmaznak, amelyek a kísérleti állatokban erős rákkeltő tulajdonságokról tanúskodnak, tehát karcinogén anyagok! És ebben keresendő a dohányzás és a tüdőrák közötti összefüggések nyitja. A WHO és az UICC kiin l:ai tapasztalatokon alapuló statisztikai adatai szerint kifejezett, dózistól függő kapcsolat van a dohányzás mértéke és a tüdőrák gyakorisága között: a legtöbb országban tíz tüdőrákos közül kilenc erős dohányos! A 35—84 év közötti, napi 1 doboz cigarettát fogyasztó férfiak tüdőrákban való elhalálozási kockázata hatszorta nagyobb, mint a nemdohányosoké. Más megközelítésben: azon dohányosok között, akik abbahagyták a dohányzást, ismét csökken a tüdőrákelőfordulás gyakorisága. — Akik abbahagyták! Félek, kevesen vannak. Dr. Kjell Biartveit: — Felméréseink- szerint a dohányzók 50 százaléka le szeretne szokni káros szenvedélyéről. Ahhoz, hogy e vágy elhatározássá érlelődjék, nem elég a propaganda, az . egészség- ügyi felvilágosítás, szükség van példamutatásra is, bizonyos korlátozó intézkedésekre is. Nálunk, Norvégiában az utóbbi évek különböző eszközeivel vívott harcának eredményeként csökkenőben van a dohányzó iskolásgyermekek ' számaránya. Kiderült, hogy a felvilágosítás mellett ebben a legnagyobb szerepe a pedagógusok pozitív példájának van: a norvég pedagógusoknak csak 20 százaléka dohányos, s ez jóval kevesebb, mint a dohányzók aránya a lakosság egyéb rétegeiben. — Milyen korlátozó intézkedésekre gondolnak? Dr. Lapis Károly: — Olyanokra, amelyekkel biztosíthatjuk a nemdohányzók jogát a tiszta levegőhöz, egyszersmind csökkentjük a clo • hányZás ártalmait is. Bővíteni lehetne — és kellene — a nemdohányzó tömegközlekedési eszközök. éttermek, cukrászdák körét: a feilődésben levő fiatalok számára meg kell tiltani az iskolai dohányzást, s ezzel egyidejűleg fokozni a nevelő-felvilá- gosító munkát; meg kell változtatni a kulturális hátteret, elérni, hogy a dohányzás ne legyen a felnőttség jele, illetve státusszimbólum; a dohánygyárak termékszerkezetét az egészségre kevésbé ártalmas cigaretta- fajták javára kell átalakítani, hogy csak a legkézenfekvőbb intézkedéseket említBékéscsabai szobrok 1981-ben avatták fel Áchim L. András egész alakos szobrát a róla elnevezett lakótelepen. Alkotója Markolt György szobrászművész, aki 1951-ben Kiskunfélegyházán született, tanulmányait a budapesti képzőművészeti gimnáziumban kezdte, majd a Képzőművészeti Főiskolán folytatta Somogyi József tanítványaként. A békéscsabai szobor a művész első nagy köztéri munkája Fotó: Váradi Zoltán sem. Nyíri Éva Hetedik alkalommal indított a BKV oktatási, központja női dolgozóik számára autóbusz-vezetői tanfolyamot. A képen: &z oktatótiszt gyakorlati vezetésen egyik tanulójával (MTI-fotó — KS)
