Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-08 / 287. szám
1981. december 8. kedd o Ev vége az építőiparban (Folytatás az 1. oldalról) Az építőiparban a szokásos év végi munkatorlódás elkerülésére a szövetkezet vezetői arra törekedtek, hogy a műszaki átadásokat év közben valósítsák meg, a rohammunkát elkerüljék. Ez évben már jelentősebb átadásra nem kerül sor. A jövő évre áthúzódó munkák előkészítése tervszerűen folyik, zökkenőmentesen kezdhetik az új esztendőt. A munkahelyek téliesíté- sével is végeztek, a városban mintegy hetven lakásban dolgoznak majd a szövetkezet szakemberei. A SZEGHALMI ÉPÍTŐIPARI KÖZÖS VÁLLALAT idei tervében 79 millió forint termelési érték szerepel, amit minden bizonnyal túlteljesítenek. Az év első felében a nagyközségben átadtak 11 OTP-s lakást, a közelmúltban 19 egyedi, paneles szerkezetű családi házat, valamint a Gyomai Htsz halfeldolgozó üzemét, mely utóbbinak az építőipari munkálatai meghaladták a 80 millió forintot. Püspökladányban a kéziszerszámgyárnak üzemcsarnokot és a hozzá kapcsolódó utakat készítették el mintegy kétmillió forint értékben. Ezenkívül a Kőolajkutató vállalatnak 'hat fúráspont betonozását fejezték be. Tápiószelén könnyű- szerkezetes elemekből ABC- áruházat, a kosárfonóipari vállalat részére üzemcsarnokot építettek, valamint egy sor kisebb építésszerelési munkát végeztek ötmillió forint értékben. Az esztendő végéig Szeghalmon még átadnak ötven lakást, a mezőgazdasági jellegű beruházások közül a helyi Sárréti Tsz.nek egy tárolószínt. Áthúzódó beruházásként építik Gyomán a KPM telephelyét, a Sárréti Tsz szárítóberendezését, valamint Szeghalmon 28 lakást. A vállalat jövő évi tervében 127 millió forint termelési érték előállítása szerepel. A munkahelyek téliesí- tése megtörtént. Ameddig az időjárás engedi, a szabadtéri munkálatokon dolgoznak. A téli foglalkoztatást a vállalat a munkaerő-átcsoportosítással is segíti, ugyanis zárt helyen meliorációs műtárgyak, csatornafedlapok, és állattartótelepek egyes elemeinek előre gyártását végzik. A BÉKÉS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT a megye legjelentősebb építőipari egysége. Ez évre 790 millió forint termelési érték elérését tűzték célul. Elképzeléseiket 96—97 százalékra tudják teljesíteni, ugyanis a létszámgondok a vállalatot sem kerülik el. Csak .az utóbbi -öt évben mintegy 400-zai csökkent a fizikai létszám. A beruházási piac módosulását az idén még nem érezte az ÁÉV, de arányaiban nőttek a kisebb munkák. A vállalat az év első felében több „adósságának” tett eleget. Átadták á posta műszaki épületét, a kórházat, a MÁV Diesel-csarnokát, a békési áruházat és a KPM autófelügyeletét. Emellett az iskolai programnak is eleget tettek: a tanév kezdetén megkezdődhetett az oktatás a békéscsabai 24 és a békési- 16 tantermes általános iskolában. S mindemellett a megyében 236 lakást fejeztek be. A vállalat a lakásépítésben lemaradt 78 lakással, aminek okát az elmúlt tervidőszakról áthúzódó sok hiánypótlásban látják a vállalat vezetői. Az év végéig a vállalat még átad Békés megyében 218, a fővárosban pedig 78 lakást. Ezenkívül befejezik a megyeszékhelyen a tejüzem és a KSH—SZÜV építését. Természetesen folyik már a jövő évi munkák előkészítése. Az elkövetkező évben a'z ÁÉV 800 lakás építését tűzte célul, melyből 180_at a fővárosban adnak át. Ugyancsak befejezik, s a szezon kezdetére átadják Gyulán a SZOT-szállót. Továbbra is a kiemelt feladatok sorában tartják számon a nagyszéná- si általános iskola építését és a Békési 2. számú Általános Iskola tornatermének kivitelezését, valamint a megyei könyvtár és az orosházi rendelőintézet megvalósítását. Ameddig az időjárás engedi, folyik a szerkezetsze- relés. Így Békésen UNI- VÁZ-ból készülő lakások építése, megkezdik Orosházán és Gyulán a paneles lakások szerelését. A téli hónapokban a létszám nagyobb részét a készülő lakások belső munkálatainál foglalkoztatják. A vállalat létszámgondokkal küszködik, ezért néhány hiányszakmában — mint például központifűtés-szerelő, festő, mázoló — más vállalatoktól vesz át szakembereket. Az összeállítást készítették: Barna Mihály, Medgyesi Lászlóné, Beinschróth Károly, Sebestyén Sándorné, Baji Ferenc, Szekeres András Újdonság: a gumipanel A selejt gépkocsiabroncsok népgazdasági hasznosításának egyik ötletes módszerét, a gumi paneles vízépítési és talajvédelmi technológiát dolgozta ki egy leleményes vízügyi szakember. Nagy Géza, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság üzemmérnöke. A találmányként benyújtott ötlet lényege, hogy az elhasználódott gumiabroncsokból különféle olyan fonatok készíthetők, amelyek alkalmasak folyók, tavak, tározók, vízfolyások, csatornák medrének és partjának védelmére. A gumifonat alkalmazása harmadával, kétharmadával kevesebbe kerül, mintha követ, betont, műanyagot használnának partvédelemre, élettartama 20— 25 évre tehető, legalább ötszöröse a műanyag és rőzse- burkolatnak. A módszert elsőként a Tisza nagykörei szakaszán próbálták ki. A gumi panelek a többszöri magas árhullámot és az erős jégzajlást károsodás nélkül viselték. Előkészületek a téli halászatra A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hajójavító műhelyeiben már javában folyik a felkészülés a téli halászati évadra. Hamgjong és Pjongan megyében már elkészültek a halászhajók javításával, és jelentősen gyarapították a halász- szerszámok', felszerelések számát. A keletről és nyugatról tengerrel körülvett ország vizei halban gazdagok. A keleti tengerparton például 600-féle hal tenyészik. Ezt a partvidéket a világ három legnagyobb halászterülete között tartják számon. A sekély vízben telente tömegével hemzsegnek a halak. Gazdagnak mondható a nyugati part is. Itt kevesebb halfajta található, de mennyiségileg bőven van. és igen ízletesek. Mi lesz, ha egyszer elapadnak az ivóvizek? Micsoda képtelenség ... Elfogynának az ivóvizek?! Őrültség... Nemrég a Tiberisben fürdőit egy férfi. Megbetegedett és meghalt. .Rövidesen megismétlődött az eset. Az orvosok kimutatták, a Tibe- ris vizében életre veszélyes anyagok halmozódtak fel. Zsír- és olajfoltok ringatóznak a vízen. A medret vízi növények borítják vastagon. Bűz árad a sötétlő folyamból. A Körösök partjáról hal- pusztulást jelentettek. Hát már a Körösök is?! A pusztulás még nem öltött veszélyes méreteket, de már figyelmeztető. A horgászok kevesebb szerencsével ülnek a vizek partján. A kútfúrók még mélyebbre hatolnak. A föld felszínéhez közelebbi rétegekben vagy kevés a víz, vagy a mezőgazdasági vegyszerektől szennyezett. Húsz-harminc évvel ezelőtt alig néhány fillérbe került, ma egy-egy ipari üzem 17 forintot fizet az ivóvíz köbméteréért. A társadalom, a gazdaság fejlődésével, a szociális, kulturális színvonal emelkedésével a népgazdaság valamennyi ágában nőtt a vízfelhasznál ás. A növekedés ütemét figyelembe véve Magyarország lakóinak, ipari üzemeinek, ivóvíz tisztaságú frissvíz-igénye a mostani évi 6-7 milliárd köbméterről 1990- re várhatóan 12 milliárd köbméterre emelkedik. Az iparágak közül az élelmiszeripar — Békés megyei jelentősége miatt is érdekes — a harmadik legnagyobb vízfelhasználó. Vízigénye 1980-ban 340 millió köbméter volt. Az élelmiszeripar frissvíz-igénye 10 év alatt másfélszeresére nőtt. Hasonló növekedésre számíthatunk a jövőben is. Békés megyében az ipar az országosnak csak töredékét, 1980-ban hárommillió köbméter vizet használt fel. Ma már azonban nem csak a friss víz biztosítása okoz gondot. Minél több vizet használ fel az ipar, annál nagyobb a szennyvízkibocsátás. A szennyező anyagok 75—80 százaléka az üzemekből jut az élővizekbe. A szennyező anyagok eltávolítása, közömbösítése, néha megoldhatatlan, vagy túlságosan nagy ráfordítást igényel. Ipari szennyvizeink egyharmadát megfelelően, egyharmadát részlegesen, a fennmaradó részt pedig kezelés nélkül vezetik a befogadókba. Az ipari üzemek 1978-ban 240 millió forintot fizettek ki szennyvízbírság címén. Ebből 140 miliő forinttal az élelmiszeripar részesedett. a Nem egy kutató szomorú jövőt jósol az emberiségnek, ha nem tanul meg okosabban gazdálkodni a rendelkezésre álló vízkészletekkel, ha nem veti gátját a felszíni vizek szennyezettségének. Csakis ésszerű vízgazdálkodással tarthatjuk számon, menthetjük meg magunkat a fenyegető veszélyektől — fogalmazzák mások. És bár Magyarországon egyelőre nem kell tartanunk semmiféle katasztrófától, a vízzel, mint természeti kinccsel történő gazdálkodás a legfontosabb feladatok egyikévé lépett elő. Országunk nemzeti jövedelméből egyre nagyobb ösz- szegeket áldoz vízgazdálkodásra. Míg a IV. és V. ötéves terv alatt 4,2 milliárdot költöttünk ilyen .jellegű beruházásokra, addig a VI. ötéves tervben várhatóan 3,8 milliárd forintot szánunk hasonló célokra. Szennyvíztisztításra az elmúlt két tervidőszakban együttesen 2,6 milliárdot fordítottunk, 1980. és 1985. között pedig 2,3 milliárd forint a tervezett ösz- szeg. A beruházások nem csak a növekvő vízigények fedezésére nyújtanak lehetőséget. Egyre több helyen kerül sor, elsősorban persze az iparban, Vízkímélő technológiák bevezetésére. & A legnehezebb helyzetben sok szempontból az élelmiszeripar van. Itt ugyanis a technológiáknak meg kell felelniük az egyre szigorodó higiéniai követelményeknek, bakterológiai szempontból is kiváló minőségű vízre van szükség. Az élelmiszeripar növekvő igényeit már csak a mélyebben elhelyezkedő vízkészletekből lehet biztosítani. A felszínre hozatal egyre magasabb költségei drágítják a termelést. A Békéscsabai Hűtőháznak a saját kútjaiból felszínre hozott víz köbmétere 42 fillérbe kerül. A gyár a városi közművekből vásárolt víz köbméteréért 11 forintot fizet, a Gyulai Húskombinát még ennél is többet, 17 forintot. A gyulaiak egyébként tavaly 18 millió forintot fizettek ki a feldolgozásban elengedhetetlen friss vízért. Jelentősen növeli a termelés költségét a víz a konzervgyárban, a baromfifeldolgozó vállalatnál, a tejfeldolgozóban, a cukorgyárakban, a szeszipari vállalatnál — miként arról szó esett a Békéscsabán megrendezett vízgazdálkodási tanácskozáson is most novemberben. Ma már minden üzemben tisztában vannak azzal, ha nem is egyforma mértékben, hogy sürgős tennivalókra van szükség. A hatékony intézkedésekhez persze nem csak pénz kell. Ezt bizonyítják a húskombinátban történtek, ahol 1978-ban naponta még 4300, 1980-ban pedig már csak 3 ezer köbméter vizet használtak fel naponta. Újításként a víz áramoltatását, adagolását számítógépes irányítással oldották meg. Minden üzemrész külön vízórát kapott. Hetente vízfelhasználási mérleget készítenek. A kézmosócsapokat infravörös érzékelőkkel látták el. A víztakarékos megoldások bevezetésére másutt is egyre nagyobb figyelmet fordítanak. Jóval nehezebb azonban a helyzet a szennyvíz- tisztítás területén. Ennek magas költségei miatt sok üzem tartósan a szennyvízbírságok fizetésére „rendezkedett be”. A tapasztalatok ma még azt bizonyítják, hogy a víz- gazdálkodás sok helyütt igencsak gyerekcipőben jár. A vállalatok jelentős része nem rendelkezik üzemi vízgazdálkodást ismerő szakemberekkel, hiányoznak a belső vízforgalmazási diagrammok, a. vízórák hiánya nem fedi fel a vízpazarló technológiákat, és még sorolhatnánk. Az érvényben levő rendeletek ma még úgy tűnik sok kibúvót kínálnak. így azután hiányoznak a pontos számítások is, hogy milyen értékű víz folyik el feleslegesen a háztartásokban és üzemekben.- a Mi lesz, ha egyszer elapadnak az ivóvizek?! Hogy ilyen veszély egyelőre nem fenyeget, azzal a laikusok és a szakemberek is tisztában vannak. De azzal is, hogy takarékoskodni azért kell a vízzel. Biztató, hogy egyre több helyen veszik figyelembe: a kitermelés növekvő költségei miatt sem pazarolhatjuk ezt a fontos természeti kincset. S talán egyre többen megértik azt is, hogy nélkülözhetetlen, életet tápláló természeti vizeink tisztaságára is jobban kell vi- í gyázni. Kepenyes János Mit .várunk a kisvállalkozásoktól ? II szükségletek hívták életre A kisvállalkozások fejlesztését a lakosság és a termelés növekvő szükségletei, illetve azok gazdaságos kielégítésére alkalmas kisszervezetek hiánya indokolja. A magyar ipar — mint köztudott — erősen centralizált, a termelés és a munkaerő zöme többezer fős nagyvállalatokban összpontosul. Szinte teljesen hiányoznak a 15—2»—50—100 dolgozót foglalkoztató kisvállalatok, nem kevésbé a néhány száz főt foglalkoztató közepes méretű gazdálkodó egységek. A szocialista építőmunka kezdeti szakaszában a nagyüzemek előnyét minden területen abszolutizálták, s úgy tűm, hogy a kistermelésnek nincsen jövője. A szocialista nagyüzemek rohamos térhódításával egyidejűleg a hagyományos kistermelés valóban visszaszorult. Csakhogy a társadalmigazdasági fejlődéssel a szükségletek rendkívül gyorsan nőttek, s a kistermelés új, gyakran rejtett, olykor szabályellenes és tiltott formáit hívták életre. Így hazánkban és a többi szocialista országban a jellemző és uralkodó szocialista termelési és elosztási viszonyokkal párhuzamosan — részben azoktól elkülönülten — létrejött és fejlődött az úgynevezett kiegészítő, kisegítő gazdaság. Ennek egyik jellegzetessége, hogy jórészt személyes és családi munkán alapul. A kiegészítő gazdaság körébe sorolható jelenleg a mezőgazdasági kistermelés, a magánkisipar, a magánkiskereskedelem, a családi és házilagos építési tevékenység, az engedély nélkül másoknak, vagy önellátásra végzett szolgáltatás. Egyes becslések szerint a családok háromnegyed része végez kiegészítő tevékenységet, részesedik jövedelmeiből, illetve kiadást megtakarító hatásából. A lakosság legszélesebb köre — mint fogyasztó — határozottan érdekelt a kistermelésben, a zöldség- gyümölcsellátás, a szolgáltatások, a lakásépítés, -fenntartás stb. révén. A szükségletek növekedése és differenciálódása feltartóztathatatlan. A nagyüzemek pedig e szükségletek kielégítésére csak drágán és nehézkesen vállalkozhatnának. Arról nem szólva, hogy nincs is elég szabad munkaerő. Közben a dolgozó lakosság jelentős része szabadidejében szívesen végez többletmunkát, növekszik a lakosság érdekeltsége a külön- jövedelem szerzésében. (Esetenként a szabad időben végzett tevékenység lehet hobbi, létszükséglet, az önmegvalósítás eszköze.) Nincs tehát más választás: legalizálni az illegális tevékenységeket. s így hasznosítani az egyéni és családi munkaerőtartalékokat. Ezt sürgeti egyébként a termelő nagyüzemek ellátásának javítása, a kisüzemi kooperációs bázis megteremtése, az úgynevezett háttér., ipar továbbfejlesztése. A kistermelés . szorgalmazásakor minden esetben a szükségletek gazdaságos kielégítése a döntő. A kistermelés fejlesztése követelmény. Akkor indokolt, ha .bizonyos aflcat- részekből, termékekből, vagy szolgáltatásokból a nagyüzemek nem tudják. vagy gazdaságosan nem képesek kielégíteni a termelési szükségleteket. így a gépi és a kézi szerszámok, a legkülönbözőbb kötőelemek, alkatrészek, részegységek, kissoro- zatú berendezések, műszerek gyártásában kaphat segítséget és tehermentesítést a gépipar. A könnyűipart a különböző kellékek (gombok, csatok, díszítőelemek, bútorvasalások stb.) ellátásával segíthetik. Az' általuk készíthető műanyagcsomagoló-, védő-, burkoló anyagokra és különböző műanyag alkat" részekre minden iparágnak szüksége van. Ezeket a termékeket jelenleg, vagy a nagyipar gyártja kisüzemi módszerekkel, drágán, magas rezsivel, vagy importból kell beszerezni. Szükség van tehát a kisvállalatok, a kisszövetkezetek, gazdasági munkaközösségek és más kisvállalkozások létrehozására. A gazdaságirányítás persze más módon is törekszik az iparvállalatok ésszerű méretösszetételének kialakítására. Csak nagyszámú kisvállalat és szövetkezet, kellő számú középüzem, és néhány óriás együttese teheti a magyar ipart erőssé, rugalmassá és versenyképessé. A kistermelés, a kiegészítő tevékenység továbbfejlesztését célzó jogszabályok 1982. januárjától lépnek életbe, s több év alatt, fokozatosan alakulnak ki az új vállalkozások. Vannak, akik már most, a kiegészítő tevékenység túlburjánzásától féltik a nagyüzemeket, népgazdaságunk szocialista rendjét. Holott nem attól kell tartani, hogy túl sok vállalkozó szellemű ember akad, ellenkezőleg, hogy nem lesz elegendő. Mint, ahogyan a belkereskedelmi egységek szerződéses és bérleti üzemeltetésére sem akadt eddig elég jelentkező, emiatt több kis üzlet, főleg élelmiszerbolt maradt továbbra is zárva. Kovács József Békésen, a Décseri-kertben épültek panelből az „árvizes” házak. Az új telekosztás nyomán új utcák nyíltak, ahol megkezdték a csatornázást és a járdák építését is Fotó: Szekeres András /
