Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-06 / 286. szám
SZÜLŐFÖLDÜNK 1981, december 6., vasárnap o A testületi állásfoglalás nem csökkenti a személyes felelősséget... Beszélgetés a Vasutasok Szakszervezetének főtitkárával November 25-én Békéscsabán együttes ülést tartott a Vasutasok Szakszervezetének titkársága, meg az SZMT titkársága. Ezen a két testület az együttműködés eredményeit és lehetőségeit, valamint a békéscsabai körzeti üzemfőnökség szakszervezeti alapszervezetének tevékenységét, az új -szervezeti rendszer működésének eddigi tapasztalatait tekintette át. Ez alkalommal kértük fel Koszorús Ferencet, a Vasutasok Szakszervezetének főtitkárát, hogy válaszoljon a Békés megyei Népújság kérdéseire. — A MÁV 1978-ban hozta létre a körzeti üzemfőnökségeket. Ehhez az új rendhez kellett hozzáigazítani a szak- szervezet szervezeti felépítését, munkáját is.. Milyen gondokkál járt az új forma kialakítása, életre keltése? — Igazi gondjaink nekünk a régi_ szervezettel voltak inkább.' Vegyük a MÁV Szegedi Területi Igazgatóságát, ehhez korábban megannyi csomópont tartozott. A szakszervezeti törekvéseket az üzemi bizottságok, szak- szervezeti bizottságok próbálták közvetíteni, érvényre juttatni. Az ebből fakadó formalitások és az elaprózottság tulajdonképpen csak távolította egymástól a szakszervezetet és a tagságot. Az új szervezeti rendszerben, amikor a békéscsabai körzeti üzemfőnökség például Kürtöstől Tiszatenyőig szervezi, irányítja a vasút munkáját, az üzemfőnökség szakszervezeti bizottsága a bizalmi küldött-testület irányításával, a főbizalmiakra és a bizalmiakra támaszkodva oldja meg sajátos feladatait. A műhelybizottságok helyébe lépett főbizalmik, a dolgozók között élő bizalmiak személyében a mozgalom — ahogy mondani szokták — a tagsággal végre testközelbe került. Ezt állapíthattuk meg egyébként legutóbbi titkársági ülésünkön is, amelyet a Békés megyei SZMT titkárságával közösen tartottunk meg, s amelyen a békéscsabai körzeti üzemfőnökségnél az új szervezeti rendszer működésének eddigi tapasztalatait elemeztük. — Ha már a testközelségről van szó: az új kollektív szerződés megkötésekor is vihart kavart annak 18-as pontja a békéscsabai körzeti üzem- főnökség mozdonyvezetőinek körében, miután a korábbi gyakorlattól eltérően most már csak a mozdonyon töltött időt számolhatják el teljes értékűnek. Hol volt ekkor a szakszervezet? — Azt kell mondanom, hogy a helyén volt, csak éppen nem a hivatása magaslatán. Tudomásul kell vennünk, hogy a régi munka- módszerekkel az új feladatokat nem lehet megoldani. Az érdekviszonyok tovább bonyolódnak, és bizonyos érdekellentétek szakmán belül is keletkezhetnek; sokasodhatnak. Ettől nem kell megijednünk, fel kell rá készülnünk, és a, kérdéseket a kor követelményeinek megfelelően kell megközelítenünk és megválaszolnunk. Visszatérve arra a bizonyos 18-as pontra: nem most lépett vissza a szakszervezet, hanem a korábbi gyakorlat volt hibás. Hittel mondom, hogy nem lehet munkaidőnek tekinteni azt a két órát meghaladó időszakot, .amit az utazó személyzet érkezéstől az indulásig várakozással tölt el. — Szerintem arról nem a mozdonyvezető tehet, ha a MÁV rosszul állítja össze a menetrendet. — Ez igaz. Ezért is született meg a döntés, hogy a kollektív szerződésnek ezt a pontját rövid időn belül felülvizsgáljuk. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy a szakszervezet felelőssége a vasút működési mechanizmusának javításában legalább akkora, mint a MÁV állami vezetéséé. — A munkaszervezés talán mégsem a szak- szervezet dolga ... — Nem is arra gondoltam, hogy át kellene vennünk az üzemfőnökségek igazgatói posztjait. A szakszervezet termelést segítő munkája viszont mindenképp megújításra vár. A hagyományos munkaversenyformák ebben már nem visznek előbbre. A szakszervezeti mozgalom a szemlélet- formálásban, a vasutasok mozgósításában sokkal többet tehet az eddigieknél, a MÁV előtt álló feladatok megoldásáért, mint akárhány éves tervet értékelő tárgyalással. — Apropó, tervek. A békéscsabai körzeti üzemfőnökségnél is panaszolják, hogy minden olyan döntés során, amelyben a szakszervezetnek is állást kell foglalnia, szinte rendszeresen késve kapják az írásos anyagot, az értesítést, így nincs idő arra, hogy a testület jogát gyakorolja. Legtöbbször az szb-titkár kényszerül — nem éppen előírásosan — „tűzoltó” munkára. — Egyet mondhatok: äz időtényezőre hivatkozva nem lehet sem a testületnek, sem az illető választott vezetőnek az állásfoglalás alól kibújnia. A rendelkezésre álló rövid idő éppen hogy a szakszervezet felelősségét is megnöveli á döntésekben. Erre mondtam azt, hogy a rutin ma már kevés. A feltételek — amelyek között dolgozunk — naponta változnak. Ehhez kell a testületi munkában is igazodni. Ha a szakszervezeti szervek azt teszik, ami legfőbb feladatuk, hogy tudniillik. a helyi munkát akadályozó tényezőket tárják föl folyamatosan, és túl ezen, maguk is segítik ezek felszámolását többek között a rossz szervezésre gondolok, ami jelenleg a vasút egyik legnagyobb átka —, vagy továbbmentse: ha a szakszervezet eljut az üzemen belüli társadalmi folyamatok megértéséig, sőt aktív befolyásolásáig, addig, Hogy munkája középpontjába az emberi viszonyokat állítja, akkor nem egy-két nap alatt, de perceken belül, azonnal helyesen tud reagálni az eseményekre, ■ kérdésekre. — Azt hiszem a rendeleteket mégsem lehet megkerülni, vagyis a titkár nem foglalhat a maga szakállára állást abban, amiben a bizalmi küldött-testület vagy az szb az illetékes. — Ez így igaz, de hadd tegyek hozzá egy nagyon fontos dolgot: a személyes felelősséget a szakszervezeti mozgalomban sem lehet elmosni azzal, hogy á kérdéseket a testület elé visszük. — A bizalmiak esetében ez valóban így van, hiszen személyes jogosítványokkal ruházták fel őket törvényeink. — Amiből persze nem szabad azt a következtetést levonni, hogy most már a bizalmiakon .múlik minden a szakszervezeti feladatok megoldásában. A szakszervezeti munka legfőbb területe immár a vasútnál is az alapszervezet, ennek tevékenysége pedig alapvetően a szak- szervezeti bizottság rátermettségétől, felkészültségétől függ. Ezzel azt akarom mondani, hogy a bizalmi munkája sem lehet, másmilyen, mint amilyen az szb-é, miután a bizalmi munka feltételeinek megteremtése éppen az szb dolga. — Az elmondottak tükrében, hogyan ítéli meg a Vasutasok Szak- szervezetének „titkársága a szakszervezet Békés megyei tevékenységét? — A megítélésben abból kell kiindulni, hogy a vasút Békés megye legnagyobb üzemeinek egyike, miután a MÁV a megyében együttesen több mint 3300 szervezett vasutast foglalkoztat. Legtöbben közülük — 2 ezer 240-en — a békéscsabai körzeti üzemfőnökség állományába tartoznak. Azt állapíthattuk meg, hogy Békés megyében az utóbbi időben sokat javultak a vasutasok élet. és munkakörülményei. Ne mondjak mást, mint a kulturális-egészségügyi ellátás kimagasló szintű megszervezését, mert nemigen találni még egy nagyüzemet a megyében, amely ilyen szép könyvtárat mondhat magáénak, mint a csabai vasutasok. De említhetném a kedvezően alakuló lakáshelyzetet is. Ezzel egy időben azonban jelentősen megnövekedtek teendőik, feladataik is. Igénybevételük, a tőlük elvárt teljesítmény a jövőben sem fog csökkenni. Ha a két körzeti üzemfőnökség — a csabai meg a vésztői —, valamint a három másik szakmai főnökség szakszervezeti alapszervei ugyanúgy helyükön állnak a továbbiakban is, mint a Szegedi Területi Igaz. gatóság egyik legjobb szak- szervezeti kollektívája, a békéscsabai körzeti üzemfőnöksége —* és ezt nem udvariasságból mondom —, akkor meg tudunk felelni a követelményeknek. — Ettől a novemberi közös titkársági értekezlettől eltekintve hogyan találkozik, foglalkozik még közvetlenül a Vasutasok Szakszervezetének vezetése a Békés megyei problémákkal? — Mint említettem, a hangsúly az alapszervezetekre tevődött át a konkrét mindennapi munkában. Másrészt ugyanúgy megnőtt a központ szerepe, felelőssége az alapszervezeti munka közvetlenebb segítésében, pontosabban abban a folyamatban, amelyben a MÁV is kilép korábbi évtizedes hagyományaiból, vállalattá alakul, s ezzel egy időben tág teret enged a belső demokratizálódásnak is. Ebben a folyamatban mi első lépcsőnek tekintettük a gazdasági, irányítási területi feltételrendszer átalakítását, ezért folyamatosan figyelemmel kísértük az új szervezeti rendhez igazodó szakszervezeti szervezet tevékenységét. Ebben jó együttműködőre, munkatársra leltünk az SZMT-kben, köztük a Békés megyeiben is. Ennek az együttműködésnek vannak még tartalékai, mint ahogy a békéscsabai körzeti üzemfőnökség szakszervezeti testületéinek is, hogy a tagság körében az eddigieknél jobban „észre vetessék” magukat. Kőváry E. Péter fl budai Hatvany-palota Budán, a Táncsics Mihály utca 7. szám alatt álló, egykori Erdődy-, illetve Hatvany-palota a város történelmének érdekes helyszíne. ✓ A palota a budai várnegyed Duna felőli oldalának egyik leglátványosabb épülete, Változatlanul őrzi barokk szépségét, karakterisztikus vonalait. Pestre néző homlokzatának művészi kiképzése ma is odavonzza a felfelé igyekvők tekintetét. A mai palota helyén valamikor két középkori lakóház állott. Az egykori források alapján tudjuk, hogy az egyik ház Bernardo Ferretti olasz szobrászé volt. A középkori maradványokból felépített házakat gróf Erdődy György 1743-ban vásárolta meg Rabéi Ádám kőfaragó mestertől. Gróf Erdődy György . határozta el, hogy rangos palotát emeltet a várdombon. Korabeli neves építészre, Nepauer Mátyásra bízta, hogy készítse el a terveket. Nepauer 1750-ben mutatta be papírra vetett elképzeléseit. Áz építkezést Demin- ger Mátyás pallér vezette, aki csak csekély változtatásokat hajtott végre a terveken. Nepauer sajátos stílusú palotát tervezett. Az építészek megjegyzik, hogy bizonyos részletformák megegyezést mutatnak a pesti Szent Anna templom díszítőelemeivel. mely ugyancsak az ő alkotása volt. A XVIII—XIX. század nagyobb változtatások nélkül őrizte meg az Erdődyek családi lakának szép vonalait. Csak századunkban. 1912- ben került az épület Hatvány József báró birtokába. A nagyhírű cukorgyárost, mint „erősen szociális érzékű” embert tartották számon. Részt vett az országos munkásbiztosítás pénztárának megalakítási munkálataiban, és ő lett első elnöke is. A bárói méltóságot 1908- ban kapta meg, és a főrendiháznak is tagja lett. Unokája volt a híres író és irodalomtörténész, Hatvány Lajos. A palota története századunkban a Hatvány család hevéhez kapcsolódik. Hatvány báró már a következő esztendőben átépíttette a palotát, Behr József építész tervei alapján. A főhomlokzat megtartotta eredeti formáját, csak a tetőzetre kerültek fel az ovális nyílású manzárdablakok. A földszintre neobarokk vasrácsokat szereltek, és a kapu is neobarokk szárnyakat kapott. Átalakul a belső tér is, a válaszfalak és a boltozatok. lebontották a régi függőfolyosókat is. Kialakult a neobarokk architektúra. Megváltozott a bástyára néző szárny belső oldala, új traktátus, kocsifelhajtó épült lépcsőházzal. Az 1944—45-ös ostrom ideién az Erdődy—Hatvany-palota háborús, károkat szenvedett. helyreállítása jelenleg is folyik. Szémann Béla II pályaudvaron FAZEKAS LÁSZLÓ KÉPRIPORTJA
