Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-06 / 286. szám
1981. december 6., vasárnap Nyílik a Katona József Színház! Hatalmas üvegdoboz Budapest belvárosában, a Petőfi Sándor utcában; talán az a legszebb a hamarosan megnyíló Katona József Színházban, hogy nincs elbariká- dozva a kandi tekintetek elől se függönyzettel, se állványzattal, mindenki benézhet, szemrevételezheti az előcsarnokot, a ruhatárat, a portásfülkét. Az újjáépült színháznak nincs titkolnivalója. Még csöveit, a szükséges gépészeti berendezéseket sem takarják dobozok, kulisszák, a legegyszerűbben mutatja meg magát. Nem volt könnyű az építész, a belsőépítész dolga. Ez a belvárosi udvar — mert eredetileg udvar volt! — a Petőfi Sándor utca, a Haris köz és Kígyó utca között helyezkedett el, hatalmas lakótömbben, amelyet átjárók, passzázsok szeltek keresztül. Az udvart később beépítetté, először áruház volt, aztán mozi lett, s végül „botcsinálta” színház. Rossz elhelyezéssel, kevés és szűkös öltözővel. S körötte, alatta és részben fölötte is a belvárosi lakóház élte mindennapi életét. A Középülettervező Vállalat munkatársai, a tervezők: Siklós Mária építész és Fehérváriné Potyondi Margit belsőépítész, amikor először járták be a felújítandó Katona József Színház kö- rötti terepet, a színház alatt, a lakók pincéiben bizony még riadtan menekülő patkányokkal is találkoztak. Mindenesetre a színház átépítését együtt kellett elvégezni a lakótömb teljes felújításával, részbeni átalakításával. A ház alatt ma már fehér csem- pés világos helyiségekben a színház gépészeti berendezései működnek, a forgószínpad masinái, a fűtő-, szellőzőberendezések. A kitágult öltözői tér fölött természetesen ma is lakások vannak. Ezeknek a vizes blokkjait is át kellett helyezniük, hiszen egyébként az öltöző közepén levő csőben zubogott volna le a csatornába a szennyvíz. A színészbejáró a felújított passzázsba került, ahol új üzlethelyiségeket is kialakítottak. A hatalmas üvegajtókon át a belépőt tágas tér fogadja: a fal világos barna, a padló kubai márvány. A célszerű, konstruktív térbe jól illeszkedik Z. Gács György tízszer kétméteres üvegkompozíciója (üveg, tükör, krómacél). A nézőtér megnagyobbodott : 355 ülőhellyel rendelkezik. Miután hajdan udvar volt, a ház tartópilléreit is be kellett komponálniuk a tervezőknek a nézőtér kialakításába. Nincsenek zavaró lépcsők és fordulók, tisztán, világosan áttekinthető a nézőtér, és ami ennél még fontosabb, a nézőtér minden ülőhelyéről a színpad is, amely forgószínpaddal rendelkezik, és lényegesen nagyobb a réginél. Érdemes szót ejteni a színház színeiről is: a hűvös üveg és krómacél mellett a mályvaszín és a fa természetes színe uralkodik. A ter- vező^ belső építész szándéka az volt, hogy a színház látogatói számára a nem közvetlenül érzékelhető, tapintható tárgyakat hűvös, egyszerű, célszerű anyagokkal borítsa, ám azokat, amelyek közvetlen kapcsolatba kerülnek a nézőkkel, „keze ügyébe” esnek, sima, puha, „emberközeli” anyagokkal. A mályvaszín plüss és matt fa — világos tónusú tölgy — zsöllyék mellett még az ajtók kilincse is nemes anyagból készült: Petrilla István tűzzománcberakásos fogantyúkat tervezett. A büfébe látogatókat Hübner Aranka tisztaselyem faliképé fogadja, a tizenhétszer két és fél méteres festett, kifeszített anyag hozza be a társalgóba a színház hangulatát: drapériák és felsejlő ablakok közül szinte várja az ember, hogy mikor bukkan elő valaki... A tervezők számára az öltözők jelentették a legnagyobb gondot. Hiszen itt a színésznek nemcsak testileg, fizikailag kell felkészülnie a szerepére, azaz felöltöznie, hanem lelkileg is; a felkészülés, a különböző jelenetek közti szünet alatt a nyugodt légkör megteremtése legalább olyan fontos, mint a jó megvilágítás a maszkkészítéshez. Jól átgondolt, takarékos tervek alapján születik újjá a Katona József Színház: jelképe és példája lehetne mostani gazdasági gondjaink megoldásának is. A sokféle invenciózus ötlet, amely a szűkös körülmények között is érdemlegeset tud teremteni, s a meglevő javak okos fel- használása. Egy fontos dolgot ugyanis még nem említettünk: a belső berendezés a kereskedelemben kapható, és ipari formatervezett, saját előállítású tárgyakból áll: a lámpák, a nézőtéri zsöly- lyék, a textíliák itthoni termékek ! Minderről meggyőződhet bárki, aki vendége, közönsége lesz a december 12-én nyitó Katona József Színháznak. Torday Aliz Ifjúsági parlament a gyulai 613-asban A gyulai 613-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben és Szakközépiskolában december 3-án, csütörtökön tartották az ifjúsági parlamentet. Elsőként Bana- dics Márton igazgató tartott beszámolót, melyben értékelte az előző parlament óta eltelt időszakot, különös tekintettel az ifjúsági törvény végrehajtására. Beszélt arról, hogyan, milyen körülmények között tanul az intézet mintegy 1200 diákja, s a tanulmányi munkán kívül hogyan vesznek részt az ifjúsági mozgalomban, a különböző szakmai, tanulmányi versenyeken, a „Csináld magad” mozgalomban. — Intézetünkben elég magas létszámban vannak azok a tanulók, akik fizikai dolgozók gyermekei. Mondhatom azt, hogy 95 százalékig, s elég sok azoknak a száma, akik hátrányos helyzetűek. Ezek mind tanulást akadályozó körülmények, ezért elemeztük, hogy mivel tudunk a legtöbbet segíteni — mondotta, szólva a gondokról is. Felsorolta a művelődési, sportolási lehetőségeket, elemezve, hogyan élnek ezekkel a fiatalok. A beszámoló után az intézkedési tervvel ismerkedhettek meg a diákparlament résztvevői, amelyben elsősorban a tanulmányi munka javításával kapcsolatos feladatokat határozták meg. Ezenkívül tervbe foglalták többek között az ifjúság egészségvédelmének fokozott figyelemmel kísérését, a szociális és kulturális körülmények még jobbá tételét. Ezután hozzászólások következtek. A diákok általában megelégedésüket fejezték ki az ifjúságpolitikai törvény végrehajtásával, az iskolán belüli demokratizmussal kapcsolatban. Jó vélemények alakultak ki a kísérleti jelleggel tervezett ötnapos tanulmányi hétről. A 15 hozzászóló felvetett néhány apróbb — elsősorban a tanulással, a vizsgákkal kapcsolatos — gondot is. G. K. A békéscsabai Nagy Sándor laktanya honvédéi nemrégiben öntevékeny művészeti csoportot alakítottak MN 25 —37 néven. Verset mondanak, gitároznak, artistaszámot és népi táncot mutatnak be közönségüknek. Műsorukat megyeszerte bemutatják gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Tegnap, december 4-én a békéscsabai Kölcsey utcai óvodában léptek fel nagy sikerrel. A kissé szokatlan számba menő együttes igen magas szinten mű- tatjai be produkcióit, amit az óvodások reakciói is bizonyítottak Fotó: Martin Gábor KISZ az amatőrökről Csütörtökön délelőtt a békéscsabai József Attila Általános Iskolában a gyermekkönyvhét keretében iskolai könyvvásár nyílt. A megnyitó alkalmából az iskolatelevízión keresztül a gyerekek ünnepi ajándékműsorral kedveskedtek társaiknak, ajánlottak az olvasnivalókból. A könyveket délutánonként egy-egy raj árusítja Fotó: Szekeres András Kerámiakiállítás a Néprajzi Múzeumban F. Szabó Mihály kerámiáiból nyílt kiállítás pénteken a Néprajzi Múzeumban. A Karcagon élő népi iparművész a világhírű Kántor Sándor műhelyében sajátította el egyéni formanyelvét, technikai tudását. Tárlatán 120 alkotásán — tányérjain, tálain, butéliáin, kancsóin Biztosan mondaná az, akitől megkérdezzük, majd hozzátenné: milyen táborról van szó? Ki szervezi? Miért szervezi ? Hol rendezik ? Meddig tart? Rengeteg kérdésre kellene válaszolni, és persze, akadnának olyanok is, akik azt mondanák: nem jó táborozni, jobb egyedül. Vagy szűk családi, baráti körben. Mielőtt túl messzire mennénk, elárulom, hogy az olvasótáborokra gondoltam. Meg arra is, hogy jó-e „olvasótáborozni”, megéri-e az a nagy erőfeszítés, melyet ilvenek szervezésére fordítunk idestova tíz esztendeje? Ismerek könyvtárosokat, akik esküdnek rá, hogy „ol- vásótáborozni” igenis jó. Nemcsak a vezetőnek, hanem elsősorban a résztvevőknek. Ellenvéleményt inkább azoktól hallani, akik még nem vezettek ilyen tábort, akik még nem tartottak foglalkozást ilyen táborokban. Egyszóval: akik még nem érezték meg azt a tapintható lelkesedést és érdeklődést, ami egy-egy ilyen olvasótáborban tapasztalható. Szó sincs hurráoptimizmusról, hiszen a jó táborokban sem egyformán lelkes és érdeklődő irodalombarát minden táborozó, de ha a többség az (márpedig a meghívottak összeválogatása ezt feltételezi), akkor az együtt töltött hét, vagy tíz nap maradandó élményeket hoz. Erre mifelénk is é\ysk teltek el az első olvasótáborok óta. Gyopárosfürdőn, Békés- Tarhoson már hagyományok- \ ról beszélhetnek, az egyikbe az orosházi járás általános iskolásai, a másikba a megye szakmunkástanulói gyülekeznek nyaranta, hogy — kívül bemutat néhányat a művészetére jelentősen ható Kántor-kerámiákból, s az újabban készített tárgyainak motívumaihoz felhasznált régészeti lelettöredékből is. A kiállítás két hónapig látható a Kossuth Lajos téri múzeumban. írókkal, irodalommal, könyvtári munkával-élettel ismerkedjenek. Nem sokan, mindössze harmincan-negy- venen. Jó módszer, hogy — például a tarhosiban — kétéves ciklusokat szerveznek, vagyis kétszer egymás után — lehetőleg! — ugyanazokat a szakmunkástanuló gyerekeket hívják. Az első évben a széppróza a program, a másodikban a költészet, a líra. Gyopároson is hasonló törekvések valósulnak meg, így aztán az irodalomszerető iskolások örömmel jelentkeznek táborozni. Mert hasznos, mert érdekes az itt eltöltött idő, és az orosházi járási-városi könyvtár tudja, mit, hogyan, hogy híre menjen: milyen jó is együtt a gyopárosi strandolás és az árnyat adó fák alatt egy-egy költemény. A két táborhoz nemrég egy harmadik is csatlakozott, a szeghalmi könyvtárosok szervezik Káp- talanfüreden, a járás KISZ- korosztályú fiatalsága számára. A nyáron 55-en voltak, kirándultak a Balatonpart irodalmi emlékhelyeire, íróvendégeket fogadtak, miközben velük együtt fafaragók, képzőművészcsoportok és néptáncosok is elfértek a káptalanfüredi táborban. Valamikor, nagyon régen, a nyár mint „uborkaszezon” vonult be az esztendő eseményei közé. Hol van már ez az „uborkaszezon”? Soha ennyi találkozó, esemény, kiállítás nem volt nyaranta, mint újabban van. Hogy mindez a közművelődési szemlélet változásainak hasz. jios rubrikáiba írandó, azt h'szem, tény. Hogy ezek az olvasótáborok, melyekről fentebb szóltunk, ugyanide tartoznak, az is tény. Az amatőr művészeti tevékenység minden formája a fiatalok művelődésének, ízlésformálásának, önismeretük és alkotókészségük fejlesztésének nélkülözhetetlen eszköze — fogalmazta meg a KISZ KB Intéző Bizottsága most nyilvánosságra hozott állásfoglalásában. A testület részletesen áttekintette és elemezte az amatőr művészeti mozgalom helyzetét, megjelölte fejlesztésének feladatait. Legfontosabb közülük, hogy az érintett állami és társadalmi szervekkel összefogva keressék a mozgalom fejlődését gátló gondok megoldását, és minden irányban szélesítsék a résztvevők körét, az amatőr művészeti tevékenységet. Ennek érdekében tágítani kívánják az amatőr művészeti tevékenység műfaji és szervezeti lehetőségeit, hogy a szórakozás és művelődés formáival együtt a szabadidő- eltöltés vonzó lehetőségévé váljék a fiatalok minden rétege számára. A jelenleg még kevés helyen működő táncházak, pávakörök, díszítőművész-körök mintájára teremtsenek lehetőséget a művészetek olyan alkotó művelésére, amelynek célja nem elsősorban a közönség előtti bemutatkozás, hanem a készségek, az alkotókedv fejlesztése, a művészetekkel való közvetlenebb találkozás, a közös művészi élmény szerzése — szögezi le az állásfoglalás. A megélénkült érdeklődés alapján célszerűnek látszik, hogy a népművészet, a közös éneklés, táncolás, tárgyformálás, a díszítőművészet, a fotózás, és más technikai tevékenységek legyenek a mozgalom szerves részei. A KISZ-szervezetek feladatává tették, hogy az alapszervezeti munka értékelése során ismerjék el egyéni vállalásnak, közösségi megbízatásnak az amatőr művészeti csoportokban végzett tevékenységet, függetlenül attól, hogy a csoport iskolához, illetve munkahelyhez kötődik-e. Legyen szabad két dolgot még felemlíteni. Az egyik: a meglevőkhöz újabbakat kellene szervezni 1982-re! Van már tapasztalat, ezzel — nyilván — az orosháziak, a békésiek és a szeghalmiak szívesen szolgálnak; tehát egy-két hivatását mélységesen szerető könyvtáros, népművelő újabb táborok kezdeményezője lehetne. A másik: több figyelmet és elismerést érdemelnének azok, akik a hitetlenkedők mosolya ellenére is elhatározták: olvasótáborokat szerveznek, mert ifjúságunk tudását és érzelmi életét gazdagítani alapvető kötelességük. Nem mondom és nem is mondhatom, hogy egyedül küszködnek elképzeléseikkel, hogy nem kapnak segítséget szervezni és sikerre vinni táboraikat. Azt mondom inkább: kevés, amit kapnak. Lehet, hogy nem is forintokban mérhetően kevés, hanem inkább azzal, ami a még nagyobb elismertetéshez, a még koncentráltabb odafigyeléshez szükséges. Ne mondjunk mást: ha a város, vagy a község vezetői is bekopognak e táborok kapuján, ha személyesen érdeklődnek, mi újság, mivel töltik az időt, ha esetleg ott is maradnak egy irodalmi esten, közös programon, mérhetetlenül sokat tesznék azért, hogy a táborlakók és vezetők még biztosabbak legyenek benne: érdemes, jó, amit csinálnak. Bizony jó dolog táborozni! „Olvasótáborozni” is, hiszen ezekben a szellem napvilágát erősítik az arra hivatottak, és önzetlenül hintik a szép és az igaz szó nemes magvait. Sass Ervin L
