Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-06 / 286. szám
1981, december 6., vasárnap o Békés megyei Zfildségvetőmag-lermelési Modelllársulás Belépés csak esernyővel! Versenyben a költségekkel Árvíz a tizedik emeleten Sokat elárul két táblázat a Békés megyei Zöldségvető- mag-termelési Modelltársu- lásról. Az egyik mutatni, hogy az ötödik ötéves terv ideje alatt a huszonkét tagú együttműködés a tervezett beruházásoknak alig több mint felét valósította meg. Ugyanakkor az árbevétel kétszeresére nőtt a megalakulása óta eltelt négy évévben. A másik táblázat jelzi, hogy a salátamag- és a para- dicsommag-igényt az egész országban a társulás tagjai fedezik. Ha ehhez a meny- nyiséghez hozzáadjuk a Zöldségtermesztési Kutató Intézet által megtermelt vetőmagot, még kedvezőbb az arány. Kiderül, hogy a petrezselyem-, sárgarépa- és dinnyemag-szükséglet döntő többsége a vetőmagtársulástól származik. * * * Egyik oldalon csökkent beruházás, a másik oldalon pedig növekvő termelés jelzi az elmúlt időszak sikerét. Hogyan tudták növelni a maghozamot az előírtnál kisebb beruházással? A titok egyik nyitja kétségtelenül a megduplázott termőterület. A másik, hogy a kisebb fejlesztésre fordítható összeg ellenére beszerezhették az alapvető, speciálisan zöldségmagtermesz- tésre használatos gépeket. Több fejtörést okozott a taggazdaságokban a már megkezdett, ám pénzhiány miatt nehezen épülő technológiai színek befejezése. Saját kasz- szájukba nyúltak, s ha hosz- szabb idő után is, de végére értek az építkezéseknek. A paradicsomlé- és magkinyerő venal kiépítésében a Békéscsabai Konzervgyár siete't a társulás segítésére. Az 1800 hektárra tervezett öntözött területből azonban csak ezer vált öntözhetővé. Ennek "ellenére ..összerázódott" i 2? E hónap 11. és 12. napján tartja IV. kongresszusát a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa. A jelentős eseményen megyénket harminckét termelőszövetkezeti dolgozó képviseli. Közülük kértünk meg kettőt; beszéljenek magukról, hogyan esett rájuk a választás, milyen várakozással tekintenek a kongresszus elé, mit mondanának el, ha szót kapnának? í!4 Farkas Béldné, a lökösházi Haladás Tsz főkönyvelője szabadkozva kezdi: — Nincs nagy gyakorlatom a nyilatkozásban. Az is meglepett, hogy beválasztottak a küldöttségbe, _ és az új tsz-szövetség ellenőrző bizottságába. A Debreceni Agrártudományi Egyetemen végeztem 1969-ben, három éve jöttem ide főkönyvelőnek. A férjem Kevermesen a tsz-ben maradt, én onnan járok át naponta. Két év kellett, amíg belejöttem ebbe az új munkakörbe. Nagyon nehéz helyzetben van az üzemünk. Ha a terület 40—45 százalékán megjelenik a belvíz, az nálunk 7— 10 milliós kiesést jelent. És sajnos, ez gyakran előfordul. Elavultak a gépeink, fejlesztésre nemigen jut pénz. — Csak a VII. ötéves terv ideje alatt kerül sor nálunk a meliorációra, amitől a termelési biztonságunk megteremtését reméljük. Jó lett volna már korábban, de tudjuk, milyen nehéz helyzetben van az egész népgazdaság. Ezért úgy érezzük, nem követelőzhetünk. így is megkapjuk azt a segítséget, ami feltétlenül kell. Megnyugvást jelent, hogy az utóbbi két évben valami kis részesedést is kaphattak társult üzem, ezt bizonyítják az emelkedő termésátlagok. * * * Az átlagok „szokása” azonban, hogy sok mindent elfelednek, többek között a nagyon rossz hozamokat. Sajnos, ez jellemzi néhány tagszövetkezet munkáját. Indokolatlan, hogy azonos éghajlatú területen, hasonló adottságok között az egyik tsz háromszáz, v másik hétszáznegyven kilogramm hagymamagot termeljen hektáronként. Tegyük hozzá: azonos technológia szerint. Mert a társulás szakvezetői kidolgozták és elterjesztették hat zöldségfaj vetőmagtermesztésének technológiáját. Mint Lestyán Mihály, a társulás vezetője elmondotta, igazgatósági ülésen próbáltak már fellépni a hanyag, rosszul dolgozó taggazdaságok ellen, de nem sok sikerrel. Pedig éppen a közösség érdekeit szolgálná, ha kiszűrnék maguk közül a vetőmagtermesztésre alkalmatlan üzemeket. Hiszen a vevők nem azt kérdezik, hogy miért rossz a mag; hanem azt mondják, ha nem jó, akkor nem kell. Megoldásra váró gond ez. hiszen a termelési költségek rohamosan nőnek, és a piac telített. Nehezítik a termelők dolgát, hogy úgy érzik: a vetőmagot, a termések alapvető biológiai tényezőjét nem becsülik kellőképpen. Néhány fajnál az árak nem követték a, költségek növekedését. Nemhogy a vetőmagtermesztésnél elfogadott magas nyereséghányadot nem érik el, a közvetlen fogyasztásra szánt terményeknél, oéldául" a búzánál is kevesebbet hoznak. A gyenge, jövedelmezőség pedig inkább a termelés ellen, mint mellette szól. * * * A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium tagjaink. A másik nagy gondunk éppen az, hogy nem csak a tagok száma csökkent, még mindig kevés a diplomás vezető. — Munkám egyi,k jelentős eleme az ésszerű takarékosságra való törekvés. Hangsúlyozom az ésszerűséget, hiszen mint agrármérnök, közel áll hozzám a termelés. Látom, hogy a ráfordításokat csak egy bizonyos határig lehet csökkenteni anélkül, hogy az alaptevékenység rovására menne. Sokszor elgondoltam, milyen jó lehet egy olyan tsz- ben főkönyvelőnek lenni, ahol nincsenek pénzügyi gondok. De ugyanakkor érzem, nehezen hagynám itt ezt- az üzemet. írt,-IV Boros Imre esztergályos a köröstarcsai Petőfi Tsz- ben. Fiatalember, mindösz- sze huszonnyolc éves. A szakmunkásképző elvégzése után azonnal a szövetkezetbe került, jelenleg is annak gépműhelyében dolgozik. Közben megtanulta a hidraulikaszerelést, kombájnon is dolgozik a betakarítások idején. A Petőfi Tsz KISZ-titkára, tagja a pártvezetőségnek, tsz-vezetőség- nek, a helyi MHSZ vezetőségének. Nem ismeretlen számára a közélet. — Az idén választottak be a tsz-szövetség elnökségébe, és a kongresszusi küldöttek közé. Jólesett, de azért én is meglepődtem egy kicsit. Gondolom, a munkám és közéleti tevékenységem alapján esett rám a választás. Nagyon örülök, hogy részt vehetek a TOT-kongresszuson. Az ember életében talán egyszer adódik ilyen alkalom, de a többségnek még egyszer sem. megkülönböztetett figyelemmel kíséri az ország egyetlen modelltársulását. Elégedett az eddigi munkával, hiszen a két alapvető feladatnak — a hazai zöldség- vetőmag-ellátásnak és az exportnak — jól eleget tettek tagjai. Az évi 30 millió forintos termelésiérték-növe- kedés valóban látványos fejlődést mutat. A felhalmozódott termelési eszközök és vetőmagkészletek azonban a felfelé ívelés végét sejtetik. Elérték azt a szintet, ahonnan nehéz tovább lépni, a megújuláshoz jelentős szakmai, szellemi munkára van szükség. A tagüzemekben már tizennégy vetőmagtermesztési szakmérnök dolgozik, a szellemi bázis tehát adott á szakvezetésnél. Kevésbé jó a helyzet az utasításokat végrehajtó fizikai dolgozóknál. Eddig harmincán sze-^ reztek szakmunkásbizonyít-' ványt. Az ideális állapot az lenne, ha minden célgépre három-négy szakképzett dolgozó jutna. Ez nemcsak a gépkihasználást javítaná; csökkentené a termelés kockázatát. Hiszen a zöldségvetőmagtermesztésre különösen igaz a megállapítás: emberek dolgoznak benne nrlliós gépekkel és milliós következményekkel. Hog/ a következmények kedvezőek legyenek, tovább szorgalmazza az igazgatóság a szakmunkásképző tanfolyamok szervezését. Eltelt egy újabb év a vetőmagtársulás alapítása óta. Vezetői nem tagadják, hogy sok fejtörést okoznak számukra az ismertetett gondok. Megoldásukat azonban nem kívülről várják, elsősorban önmagukban, a tagüzemekben keresik a hibákat. Számítanak az állami segítségre, de csak második tényezőként. — Ha felszólalnék, elmondanám, hogy a vésztározón gazdálkodó szövetkezetek sorsa még mindig nem tekinthető rendezettnek: remélem, ezzel kapcsolatban is születik egy új határozat. A másik, ami érdekes: a mezőgazdaságban dolgozó traktorosok, kombájnosok, között kevés a hatvanéves. Arról van szó, hogy nagyon nehéz ez a munka, nem lehet nyugdíjig csinálni. Véleményem, illetve sokak véleménye szerint le kéne szállítani a hasonló körülmények között dolgozók nyugdíjkorhatárát. Erre az iparban már számos példa van. Valóban, gyakran szóba jön, hogy a szociális, kulturális alapok kevésnek bizonyulnak, mert csak az aktív állományi létszám jöhet szóba a keretek megállapításakor, holott nekünk a nyugdíjasainkról is gondoskodnunk kell. — Elmondanám azt is, hogy nem kell félni a szakvezetés fiatalításától. Nálunk négy éve van fiatal tsz-elnök és szakvezetés. Bátorságuk, kezdeményező készségük nagyban hozzájárult a gazdaság anyagi helyzetének javulásához. Nem azt mondom, hogy küldjék el az idős, tapasztalt vezetőket, hanem, ahol szükség van rá, ne féljenek a fiatalok megbízásától. írt, v Farkas Béláné és Boros Imre saját üzemük gondjhi- ról beszélt. Ugyanakkor, mindketten érintettek olyan kérdéseket, amelyek érdemesek az országos tanácskozás vitájára. Reméljük, hogy nem csak vita, érdemi határozatok is születnek a közös gondokkal kapcsolatban. M. Sz. Zs. Először nem akartam elmenni: árvíz a tizedik emeleten ? Hosszas unszolásra hagytam magam rábeszélni, hogy megnézzem mindazt, amiről beszélnek. Nem akar" tam hinni a szememnek: árvíz a tizedik emeleten! Igen, Békéscsabán, a Len- csési út 35—37. számú tízemeletes ház legfelső emeletét víz borítja. Megdöbbentő a látvány valamennyi tizedik emeleti lakásban: a ménnyezetről esőként csepeg a víz, a tapéta cafatokban lóg, vagy ahol még nem vált le, a víz zacskóként feszíti. Talpunk alatt tocsog a szőnyegpadló, a párás levegő a becsurgó víz bűzétől szinte elviselhetetlen. Néhány alsóbb emeleti lakásban is hasonló a kép. — Mi történt? — fordulok egyik kísérőmhöz. — Beázik a tető — hallom a keserű tőmondatot. A Lencsés! úti „toronyhá- za.kat” alig négy éve adta át a DÉLÉP. Jól emlékszem az építés időszakára. Látványosan haladt a panelszerelés, viszonylag gyorsan át is adták a 60 lakásos tömböket. Van közöttük állami és szövetkezeti egyaránt. — Nagyon boldogok voltunk, amikor megkaptuk a kiutalást — fogad Szudár Pálné, a Sebes György Köz- gazdasági Szakközépiskola hivatalsegéde. — Beköltözésünk után az első eső kedvünket szegte, mert beáztunk. Azóta minden esőnél, olvadásnál csepegett a víz, de ennyire ... ? — int körbe a szétrámolt lakásban. A Vajak család a napokban költözött. A feleség fel- dúltan fogad, a sírás fojtogatja, könnyeit nyeli. — Hat évig, két gyerekkel albérletben laktunk. Alig két hónapja kaptuk meg ezt a leadott lakást. Rendbe hoztuk, új bútorokat vettünk, az első részleteket még ki sem fizettük. Vasárnap délben, éppen hogy helyére került minden, egy-egy folt jelent meg a mennyezeten, ami egyre terebélyesedett, majd elkezdett a víz csepegni — nyitja ki sorba az ajtókat. Az egyik szobában tizenhat kisebb-nagyobb konyhai edény sorakozik, katonás rendben a panelek csatlakozása alatt, valamennyiben víz. A kisebbeket félóránként kell ürítgetni. — Szinte minden edényünkben a vizét fogjuk fel. A napokban pörköltet főztem, a galuskát már nem tudtam megfőzni, mert nem volt szabad edényem — kesereg az asszonyka. A hatvanas lakásban talán az egész épület edénye is kevés lenne a víz gyűjtésére. Tipinéék két éve költöztek a háromszobás lakásba. Minden — a szó szoros értelmében — úszik! Viccesnek tűnik, de igaz: a lakásban szinte csak esernyővel lehet közlekedni. A csillár üvegburája a befolyó vízzel megtelt, a szőnyeg- padlón ujjnyi vatagon áll a víz, rövid idő alatt a cipőm is átázott. — Szóltunk az IKV-nak, először ki sem akartak jönni. Amikor viszont meglátták ... — s elém tesz egy Nem kirakodóvásár, „csupán” a vizet fogják fel az edényekben levélfélét, amelyből kitűnik, tizenháromszor jelentették a beázást.Mit mondanak az IKV- nál? Sipiczki Frigyesné, a házkezelési osztály vezetője és Deák Tibor csoportvezető fogad, — Az egész négy éve kezdődött, azóta nőtt tengeri kígyóvá ez az ügy — kezdi Deák Tibor, majd így folytatja: — Az átadáskor már észleltük, hogy beázik a tető. A kivitelező, a DÉLÉP képviselője. arra hivatkozott, hogy a tető szigetelését csapadékos idő előzte meg, ez a beázás abból ered, s rövid idő alatt eltűnik. Mi azt is kifogásoltuk, hogy a tető nem lejt. Arra az volt a válaszuk: így tervezték! — Mit tettek Önök? — fordulok ismét a csoportvezetőhöz. — Több helyszíni szemlére került sor, szakértő vizsgálta a beázások okát, majd végül is a beruházó pert indított a DÉLÉP ellen. A Szegedi Megyei Bíróság 1980. november 21-én a következő ítéletet hozta: „A bíróság kötelezi az alperest, hogy a békéscsabai, Lencsési út L 10, 11, 12, 19 (a Lencsési úti tízemeletes épületek. —- A szerk.) jelű lakóépületeknél a tetőfelépítményeknél mutatkozó hibákat szavatossági kötelezettség terhére 1981. évi január 31. napjáig javítsa ki.” Az ítélet az indoklásban a következőkre tér ki: „A lakóépületek üzembe helyezését követően több alkalommal a felperes írásban is közölte az alperessel, hogy a tetőtéri lakásoknál beázás tapasztalható, és kérte a hibák kijavítását. Az alperes végzett korábban javításokat, azonban az 1980. év nyarán történt beázások után a szavatossági kötelezettségét felmondta, és az igényt azzal utasította visz- sza, hogy az üzemeltetői hiba következtében történik a tetőbeázás.” (Tessék mondani: hogyan kell üzemeltetni egy tetőt? — a szerző.) „Az Építésügyi és Minőségellenőrző Intézet szakvéleménye szerint a lakóépületekben előfordult tetőbeázások bekövetkezése sem anyaghibára, sem üzemeltetési hibára nem vezethető vissza, hanem kifejezetten kivitelezési hiányosságok következménye”. A DÉLÉP ezt az ítéletet nem tartotta be. A munkák kijavításához ez év szeptember 17"én vonultak fel, az anyagot két hete szállították ki. A bírósági ítélet óta a beázások pedig egyre gyakoribbá váltak, sőt a víz a panelek között már az alsóbb szintekre is lekúszott, az ’ötödik emeleti lakások konyhaszekényeiben nyaldossa az edényeket. Utam Puskás Imréhez, a DÉLÉP Békés megyei üzemigazgatójához vezetett. — Ismerem az ügyet, a szavatossági munkák nem tartoznak hatáskörömbe. Ezzel a vállalatnál külön részleg foglalkozik. — mondja szinte megkönnyebbülve, majd a szavatossági üzem művezetőjéhez, Mata Imréhez irányít, akit két-három- napos üldözés után az említett épület tetőjén találtam meg. — Az előzményekről keveset tudok, ugyanis csak fél éve dolgozom a DÉLÉP-nél — próbálja menteni a helyzetet a fiatal művezető, majd szinte magának mondja sóhajtva: — Baj van ezekkel a típusú tetőszigetelésekkel, nem mindig javíthatók. Meg aztán kevesen is vagyunk, a megyében dolgozó szavatossági munkákat végző részleg tízfős. Most itt van mindenki — mutat a tetőn dolgozókra. A sűrű hóesésben viharkabátba bújva seprik, ronggyal itatják fel a vizet, gázmelegítővel szárítják — hiába. — Ez így jó lesz? — Főnökeimtől azt az utasítást kaptam: teljes létszámmal vonuljunk fel, végezzük el a munkát — hangzik a diplomatikus válasz. — Amint látom, ezt a munkát már korábban elkezdték? — vetem közbe. — Nem mi ... — Talán másik brigád? — Nem! A vállalaton belül, állományon kívüli bérért, négyen felvállalták az épület tetejének újraszigetelését. Állítom, több kárt csináltak, mint hasznot, ugyanis nem szakszerűen végezték a munkákat — hallom az elgondolkodtató választ. De nemcsak ezen meditáltam el. Igaz, a Lencsési úti épületek újbóli szigetelése — képletesen szólva — a 3,5 milliárd forint termelési értéket produkáló DÉLÉP- nek nem pénz. És azoknak, akik ezekben a lakásokban laknak?! Olykor évtizedes munkával megszerzett dolgaik mentek tönkre. Aztán rendelet is előírja a kivitelezőnek a szavatossági munkák elvégzését, ami egyes szerkezeteknél öt és tíz év. A tető- szigetelés is ebbe a kategóriába tartozik. Kíváncsi lennék azoknak a véleményére, akik ezeket a házakat építették, a munkákat irányították, a történtekért felelősek, mit mondanak minderről? Vajon ők laknának-e hasonló lakásokban? Az írás nyomdába adása után kaptuk a hírt: a Lencsési út 35—37. számú ház hatvan lakásából ötöt élet- veszélyessé nyilvánítottak, a 220 voltos áramot kikapcsolták, és ideiglenesen 24 voltos áramot kapnak az itt lakók. Kiköltöztetésükről, elhelyezésükről az illetékesek gondoskodnak. Szekeres András M. Szabó Zsuzsa Ketten a harminckettőből A csillár burája vízzel telt Fotó: Veress Erzsi
