Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-28 / 302. szám

1981. december 28., hétfő fl tűzoltók szeghalmi önkéntesei A szeghalmi önkéntes tűzoltó-egyesület 1930. táján A tűzoltás — éppen úgy, mint a tűzgyújtás „tudomá­nya” szinte egyidős az em­beri kultúra, életmód kiala­kulásával. A vörös kakas el­leni szervezett' fellépés nyo­maival már az ókori Egyip­tomban' is találkozhatunk, s Augustus római császár uralkodása alatt mintegy 7 ezer főnyi rendőr-tűzoltóság tevékenykedett. A középkori Magyarorszá­gon a céhek kötelességei kö­zé tartozott a tűzoltás. Majd később diákok látták el ezt a feladatot. Például az 1660- as években megalakult diák­tűzoltóság több mint 200 éven át működött a debre­ceni kollégiumban. Pesten Széchenyi Ödön 1870-ben te­remtette meg az első önkén­tes tűzoltó-egyesületet, s négy évvel később a török szultán meghívására Kons- tantinápolyba ment, ahol — az addig szerzett tapasztala­tait felhasználva — létre­hozta a tűzoltás műszaki fel­tételeit. Pest után a vidéki váro­sokban hivatásos, a közsé­gekben petjig önkéntes, illet­Gebei Gyula ve „kötelezett” tűzoltóságok alakultak. Az első világhá­ború idején 2451 önkéntes tűoltó gárda volt Magyaror­szágon. A felszabadulást kö­vetően ezeket a csoportokat újjászervezték, s ma már mintegy 57 ezer állampolgár teljesít ilyen társadalmi megbízatást az országban. * * * Előzetes tájékozódás cél­jából Fekete Mihályt, a szeg­halmi önkéntes tűzoltó-egye­sület jelenlegi parancsnokát kerestük fel. Éppen a havat seperte, amikor beléptünk az árvizes kölcsönnel épült új házba. Szétszedett va­dászpuska hevert a sezlo­nyon, s töltények sorakoztak az asztalon. — Vadkacsázáshoz készü­lődöm — mondja —, no meg várom a fiamat. — A régi tűzoltó-egyesü­letről szeretnénk érdeklődni —, s közben előkerült egy korabeli fénykép is. — Hát igen, sajnos közü­lük már csak négyen élnek — mutat a képre, — Az el­nökünk többször is emleget­te, az alapítás pontos dátu­mát Gyulán, a levéltárban kell majd kikeresni. Annyit tudok, hogy már a háború előtt is jól szervezett tűzol­tóság volt a községekben. Én ugyanis Komádiban laktam, és 1977-ben lettem a szeg­halmi önkéntes tűzoltó-egye­sület parancsnoka ... Amint mondják, régen a templom­toronyból figyelték a kör­nyéket. Nappal piros zász­lót, éjjel meg lámpát tettek ki az ablakba, és mindig ab­ba az irányba, amerre tűz volt. A községházánál is tar­tottak ügyeletet, és a lovak­ról csak éjszakára vették le a szerszámot. — Most hány tagja van és milyen a felszerelése az egyesületnek? — A pártoló tagokkal együtt összesen 54-en va­gyunk. Négy év óta rendsze­resen részt veszünk verse­nyeken, amelyeken hol első, hol meg második helyen végzünk. Jelenleg három út­törő rajjal foglalkozunk, és csatlakozni fognak az ifi- gárdisták is. A 23 tagú tűz­oltózenekar rendszeresen szerepel a különféle közsé­gi rendezvényeken. Ami a felszerelésünket illeti, kis­motorfecskendővel és egy vízátemelő szivattyúval ren­delkezünk, de a vontatójár­mű még hiányzik ... Gebei Gyula tűzoltót, a régi fénykép tulajdonosát a szeghalmi mentőállomáson találtuk. Érdekes módon most nyugdíjas korában ép­pen a tűz, pontosabban a tü­zelés hoz neki egy kis mel­lékest. Tágas helyiségben dolgozik, ahol kazánokat fűt, és ellenőriz. — Mikor lépett be a tűzol­tó-egyesületbe? K. Nagy Ferenc — Harmincban, amikor a leventéknél voltam. Előbb önkéntes, aztán egy évre rá -községi tűzoltó lettem. Köz­ben hat éven át katonáskod­tam. — Hogyan verték félre a harangot? — Az egyik megfigyelő mindig a templomtoronyban tartózkodott. Amikor én vol­tam ott, és tűz ütött ki va­lahol, rögtön felálltam a ha­ranglábra. Ügy húztam, vagy inkább rántottam magam fe­lé a harangot, hogy a nyel­ve mindig csak az egyik ol­dalára üssön. Ha például az első kerületben Volt tűz, ak­kor előbb egyet kongattam, és aztán sokat egymás után. Ha a másodikban, akkor kettőt, és így tovább. Bi­zony nem egyszer előfordult, hogy a kocsi elakadt a sár­ban, és a nádtetős ház porig égett. Ilyenkor sokan meg­kérdezték a tűzoltóktól: „Mi­ért jöttek ki?” — Hogyan telt el az éjsza­kai szolgálat? — Néha ugyan unatkoz­tam, dé volt egy helyettesem, Tóth András, aki nagyon szé­pen játszott tárogatón és olyankor őt hallgattam ... K. Nagy Ferenc, a szeghal­mi önkéntes tűzoltó-egyesü­let másik „veteránja” nyug­díja mellett szintén dolgozik. Ö a húszas évek elején ta­nulta ki a cipész szakmát. A ház végében található a mű­helye, ahol éppen lábbelik javításával foglalkozott. — Miért lett önkéntes tűz­oltó? — Én is azok közé tartoz­tam, akik a leventézés he­lyett a tűzoltóságot válasz­tották. Szolgálati időm alatt mindössze két alkalommal volt olyan tűz, amelyre jól emlékezem. Nő meg arra is, hogy két-három hetente jár­tunk gyakorlatra. Természe­tesen ott kellett lennünk egyenruhában akkor is, ami­kor valahol bálát, mozi-, vagy színházi előadást ren­deztek ... * * * 'K. Nagy Ferenc Sebei Syu- la 1981. novemberében 50. évi szolgálatért megkapták az Aranykoszorús Önkéntes Tűzoltó kitüntetést. Bukovinszky István Miről ír a Társadalmi Szemle decemberi száma? Hz ország első élmunkás traktorosnője volt A magyar gazdaság nem­zetközi összehasonlításban címmel közli a folyóirat Nyitrai Ferencné dr. tanul­mányát, amely a hetvenes évek világgazdaságába ágyazva veti össze a magyar ipar és mezőgazdaság fej­lődésének adatait az euró­pai szocialista országokéval és a fejlett tőkés államoké­val. Szabó József és Bethlen- di László tanulmánya a me­zőgazdaság és az élelmiszer­ipar helyzetét és népgazda­sági szerepét elemzi fejlődé­sének új szakaszában. Ká­dár János beszédeinek és cikkeinek új "kötetét Óvárt Miklós ismerteti Elvi és reá­lis válaszok című cikkében. Az MSZMP útjának ta­nulságairól . szóló rovatban jelent meg Nyers Rezső Gaz­daság és politika kölcsönha­tása gazdasági fejlődésünk­ben című írása. Cservenka Ferencné a párt- újjászületé­sének nagy szervező mun­kájáról, Szirmai Jenő a So­mogy megyei kommunisták konszolidációs tevékenységé­ről, Eperjesi László a KISZ létrehozásának körülményei­ről adott interjút Sánta, Ilo­nának. Boldizsár Iván sze­mélyes élményeivel festi alá, mit is jelentett negyed­századdal ezelőtt magyar­ként a nagyvilágban járni — s miféle változás ment végbe e tekintetben is az elmúlt 25 év során. Lugosi Gábor cikke azt elemzi, feltárva a problé­ma társadalmi hátterét: Mi­ért nem halad jobban a vállalatszervezés? Simonyi Ágnes a Budapesti Vegyi­művek öt évvel ezelőtti kez­deményezésének tapasztala­tait veszi számba: milyen eredményekkel járt az üze­mi demokrácia fejlesztésére elindított érdekes kísérlet. A folyóirat nagyszabású vállalkozása az a beszélge­tés, amely az alkoholizmus társadalmi vonatkozásairól, és a tennivalókról szól, s amelyben e súlyos probléma legjobb hazai szakértői mondják el , véleményüket javaslataikat. Sinkovicz Jánosné, a Bé­kés megyei pártbizottság munkatársa nyugdíjba vo­nulása alkalmából a közel­múltban vehette át a Mun­ka Érdemrend arany fokoza­tát. Ezzel a magas elisme­réssel olyan asszonyt tün­tettek ki, akiről valóban el­mondható: kijárta az élet iskoláját. —• Szarvason születtem 1926-ban. Édesapám kubikos és napszámos volt, majd a felszabadulás után belépett a tsz-be, ahol később párt­titkár lett. Hatan vagyunk testvérek, és én vagyok a legidősebb. A hat elemi el­végzése után kora tavasztól késő őszig a mezőgazdaság­ban dolgoztam, télen pedig különböző családok, mint cselédlányt alkalmaztak. Az­után 1946-tól 1948-ig az egyik szakmaközi bizottság­ban ipari közvetítőként te- | vékénykedtem .. . Az akkori viszonyokhoz | képest ez elég kényelmes • munkakörnek számított. Ám, I amikor létrehozták a gépál- í lomást, a fiatal lány —■ nem ) törődve édesanyja féltésével, i aggódásával, no meg a ba- l rátnők, ismerősök ellenérzé- | sével — öccsével együtt trak­torosnak jelentkezett. Előfor- | dúlt, hogy tanyáról tanyára | járva csak hideg élelmen él- j tek; hol istállókban, pajták- j ban, hol meg valamelyik I gazdacsalád házában töltöt- I ték az éjszakát. A becsületes helytállás és a szorgalom meghozta gyü­mölcsét : — Emlékszem, hogy a gép­állomások megyei központja 1949 januárjában összesítette az eredményeket. Az értéke­lés alapján én lettem az or­szág első élmunkás trakto­rosnője. Majd mint brigád­vezető kerültem a Hoffer gyárba, ahol kéthónapos szerelői tanfolyamot végez­tem. Májusban kiküldtek a j Szovjetunióba, ahol hathetes I mezőgazdasági tanulmány­úton vettem részt. Onnan ■ hazatérve tovább dolgoztam, I és á pártbizottság kérésére I élményeimről, tapasztalata­Megérdemelt kitüntetését Frank Ferenc, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára ad­ta át részére. Az ünnepi ak­tuson jelen volt Szabó Mik­lós, a pártbizottság titkára is Fotó: Veress Erzsi imról, a különböző közsé­gekben rendezett nagygyűlé­seken számoltam be. Sinkovicz Jánosné 1950 őszén került a megyei párt- bizottságra, ahonnan mint a PTO munkatársa most, de­cember 31-ével megy nyug­díjba. Férje, akivel 30 évvel ezelőtt kötött házasságot, még ma is három műszak­ban, mint almolnár dolgo­zik. Két gyermekük és egy unokájuk van. A fiatalos, életvidám asszony sok min­denen ment keresztül a hosz- szú évtizedek alatt. A ház­tartás, a gyermeknevelés va­lamennyi gondja, baja mel­lett elég erőt, kitartást ér­zett magában ahhoz, hogy mind a munkában, mind a folyamatos tanulásban helyt­álljon. b. I. Ez is reklám — Képzeld, megajándé- j koztam magamat egy vil- j lanyborotvával — állított \ meg egy ismerősöm. — Az meg hogy történt? — Bonyolult, de elmon- ; dóm. Elmondta. A felesége i hónapokkal ezelőtt említet- ] te, hogy szüksége lenne egy \ hajszárítóra. Ismerősömnek most az ünnepek előtt, ami- j kor ajándékozáson törte a ' fejét, eszébe ötlött az óhaj. Kellemes meglepetésnek szánta. Elment Békéscsabán, a Centrum Áruházba. Tövi­ről hegyére elmagyarázta az eladónak, a műszaki osztá­lyon, hogy miről van szó. Az csak a fejét csóválta,, mert — úgymond — olykor az ajándékozás családi botrányt vált ki. Elmesélt egy esetet, amikor ilyen okból valóságos perpatvar támadt a házas­társak között, s annyira el- hidegültek egymástól, hogy később válásra került sor. Hát úgy adta a hajszárítót, hogy azt bármikor ki lehes­sen cserélni. Vitte hát a hajszárítót. Es­tére át is adta a feleségé­nek. Várta a hatást. Az meg ■ is volt! Kiderült, hogy az ] asszony már vett egy haj- } szárítót. Kivörösödve repliká- | zott. — Miért nem beszélted ' meg velem, hogy mit akarsz > venni. — Meg akartalak lepni, — No, az sikerült, mert te csak úgy szóród a pénzt. ; Nem vagyunk mi Krőzusok. \ Annyira elkeseredett, hogy '• elhatározta, az ajándékot | bedobja a szemétkukába. Az- ‘ tán eszébe jutott az eladó. 5 Visszavitte a hajszárítót a ■ Centrum Áruházba. Kiese- \ rélték. — Mert ilyen eladók is | vannak, akik a vevők csalá­di békéjére is gondolnak — fejezte be a történetet. Ez is reklám. Mégpedig a í javából. (serédi) Úr és minőség Színvonalasabb szolgáltatás Békéscsabán A Békés megyei Szolgál­tató és Termelőszövetkezet­nek a megyeszékhelyen 44 felvevőhelye van, amelyek­ből 13 az úgynevezett gebi- nes. Az árbevétel az elmúlt évben több mint 71 millió forintot tett ki, ez 1975-höz képest 75 százalékkal emel­kedett. Persze, azóta sok .minden történt a szövetkezet életében. Megszűnt a lakás- karbantartó részleg, 1978-tól pedig ide tartoznak a mére­tes szabók és szűcsök. A szabályozók is változtak. Ebben az esztendőben nem kap árkiegészítést a textil- tisztítás, a fényképészet és a fodrászat. Igaz, a szolgáltatói árak is emelkedtek, de a kiesett 7 millió 'forintot ez sem pótolja. Békéscsabán az elmúlt 5 évben — városrendezés és korszerűsítés miatt — 4 fér­fi és női fodrászüzletet zár­tak be. Ugyanakkor meg­nyílt a 10 millió forintba ke­rülő Tanácsköztársaság úti és a József Attila-lakótelepi szolgáltatóház. ' Az előbbi helyen található a bioszauna, amelynek létrehozásához a megyei tanács is hozzájá­rult. Gond, hogy a megfele­lő propaganda ellenére meg­lehetősen kevesen veszik igénybe ezt a szolgáltatást. Mindent megtesznek a rész­legek korszerűsítéséért. Gé­pesítettek, új műszerekkel látták el a vegytisztító sza­lont, az órások műhelyét. A szövetkezet arra törek­szik, hogy az üzletek szín­vonala megfeleljen a városi követelményeknek. Ezért kü­lönösen odafigyelnek a la­kossági bejelentésekre. Ta­valy például mindössze ha­tan panaszkodtak a helyte­len ár és a rossz minőség mi­att. Nem mafTteletű kifogás, hogy az egyes műszakok vé­ge felé udvariatlanul fogad­ják a vendégeket. A vállalási határidők viszont általában megfelelnek az igényeknek. A Lenin úti vegytisztítóban három, másutt 4-5 nap alatt elkészülnek a munkával. Aligha mondható el mindez a méretes szabókról és szű­csökről, valamint az órások­ról. A hosszabb várakozási időt a szezonális jelleggel, illetve a hiányos alkatrész- és anyagellátással magya­rázzák. Ami a VI. ötéves tervi beruházásokat illeti, még ebben az évben hozzákezde­nek a Bajza utcai férfi- és női fodrászat, az üvegező és egyéb szolgáltató műhelyek építéséhez, amelyeket vár­hatóan 1983 második felében adnak át. Most tárgyalnak az új autóbusz-pályaudva­ron megnyíló fodrászüzlet sorsáról. Ezenkívül egy min­den igényt kielégítő köz­ponti telephelyet is kialakí­tanak az elkövetkezendő években. Itt kap helyet a ponyvajavító részleg, a hasz­nált ruhák raktára és a gép­kocsi garázssor. Ezzel pár­huzamosan bővítik a kü­lönböző szolgáltatásokat. Jö­vő év első felétől színes és mintás üvegezésre is lehető­ség lesz. Az elképzelések szerint 1982. januárjától, az ötnapos munkahét bevezeté­se miatt, szombaton csak a fényképészrészleg, a Szabad­ság téri és a Kulich Gyula­lakótelepi fodrászszalon tart nyitva. s. s. Békéscsabai szobrok Szabó Iván: Békéscsaba — Penza barátsága Fotó: Váradi Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents