Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-28 / 302. szám
t 1981. december 28., hétfő flz Akadémia elnökségének ajánlása az élelmiszer-kutatás fejlesztésére A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége legutóbbi ülésén megtárgyalta a hazai élelmiszeriparral összefüggő tudományos kutatások helyzetéről szóló előterjesztést, és ezzel kapcsolatban ajánlásokat fogadott el. Eszerint az élelmiszer- ipar népgazdasági jelentősége miatt nagyobb gondot kell fordítani az élelmiszer- ipari kutatásokat szolgáló személyi, szervezeti, és tárgyi feltételek biztosítására. Javasolta az - elnökség, hogy a Magyar Tudományos Akadémia, az OMFB és a MÉM -nyújtson kiemelt támogatást az élelmiszer-kutatásoknak. Javasolták azt is, hogy az , élelmiszer-kutatásokban erősödjék a komplexitás elve. A kutatóintézmények erőfeszítéseiket — hangsúlyozta az ajánlás — különösen az állattenyésztés és az élelmiszeripari feldolgozás területén koncentrálják a legfontosabb feladatokra; a fogyasztói igények jobb kielégítésére, az egészségesebb táplálkozás elősegítésére és az exportképesség javítására. • Jelentős fejlesztést hajtanak végre a sertéstenyésztési ágazatban a Győr-Sopron megyei lébénymiklósi termelőszövetkezetben. A több mint harminchatmillió forint értékű beruházás lehetővé teszi, hogy az eddigi kocaállományt hétszáz darabra emeljék. Az ISV-technológiával termelő telep a gazdaságnak jövő évtől kezdve mintegy négymillió forint nyereséget eredményez. A képen: az új, korszerű sertéstelep (MTI-fotó: Matusz Károly felvétele — KS) 1 i ti iIlf Tomatás László erdésszel és nyolcéves kislányával, Tímeával kerülgetjük a sarat a vésztői Liszt Ferenc utcában. A környéken felhangzó velőt rázó visítások jelzik: sokan választották a szombat reggelt disznóölésre: — A mi békési lakásunk sem az állattartásra, sem a disznóölésre, feldolgozásra nem alkalmas — mondja Tomatás László. — Hét éve ismerem a Marhás házaspárt, ők vállalták, hogy nevelik a malacaimat és helyt adnak a feldolgozásnak is. A hagyományos paraszti ház gangján nagy munkában találjuk a házaspárt. A 67 éves Marhás István és tíz évvel fiatalabb felesége, Róza néni a reggelit készíti az állatoknak. Fürgén hordják a vödröket az ólakba; közben előkerülnek a poharak. Ki Pista bácsi pálinkájával, ki saját termésű borával köszönti a jeles napot. Pontban hétkor megérkezik a böllér, Kara István és két szomszédja, aki az „áldozat” lefogásában segít. Azonnal veszik a szerszámokat, és az udvar hátsó felébe indulnak. A kiszemelt, 130 kiló körüli sertés mintha erezné, mi vár rá, az ólba menekül. Pista bácsi minden erejét latba veti, hogy jobb belátásra bírja. A segítők, Kovács Péter és fia, ifjabb Kovács Péter lefogják a menekülő jószágot. Jobb hátsó lábára kötelet, a jobb mellsőre bilincset erősítenek. Az így megbénított állatot már nyugodtan „kezelésbe” veheti a mester. Tomatás a fehér tálat tartja a vérnek; minden rendben, jöhet a szúrás. A húszcentis kés akadálytalanul hatol a visító disznó szívébe, a tál mind gyorsabban telik a vérrel. Szegény sertés rúgna még néhányat, de minden hiába, a sorsa megpecsételődött. — Ez volt az acsarkodta- tásos vágás — mondja Kara István —, lehet úgy is csinálni, hogy egy hangot se adjon ki. Akkor egyszerűen elvágom a torkát, meg se nyikkan. De ez a hagyományos módszer. így jobban kivérzik, és ami szintén fontos, a szomszéd is meghallja, hogy disznót ölnek. Én 25 éve csinálom a vágást, feldolgozást. - Hobbiból és tiszteletből a barátoknak, ismerősöknek. Különben erdei munkás vagyok a Hidasháti Á. G.-ban ... Beszélgetés közben fürgén előszedi a perzseléshez szükséges gázpalackot. Mint mondják, manapság a házi disznóölések is korszerűbbek, a hagyományos szalma- perzselést már nemigen művelik. ^Felzúg a palackra szerelt gázégő, a böllér gyorsan, nagy' gyakorlattal kezeli. Pista bácsi lapáttal ka- pargatja a leváló szőrt és a vele jövő első bőrréteget. Kétezer perzselik, hogy valóban szép tiszta legyen. A konyhában Róza néni már a vért főzi, egy másik nagy lábasban hagymát dinsztel. Közben a szemét törülgeti: — Megsirattam szegényt. Ügy sajnálom, olyan jó kis malac volt. Odakint a sertés pirosasbarnára sült. A hentes késsel megkapirgálja és elégedetten bólint. Jó lesz, lehet szép fehérre kaparni. Közben vízzel öntözi a kis Tímea, hogy felpuhuljon a bőr. Mert ha nem, akkor elreped, az pedig nagy szégyen. — Karajra, vagy kolbászra? — Kolbászt szeretnék — válaszol a sertés tulajdonosa. — Rendben, akkor a gerincénél bontom — feleli Kara István. És máris hozzálát. Pillanatok alatt leka- nyarintja a négy lábat, két darabban a fejét, kiszedi a gerincet, az orját, a belsőrészeket. Pista bácsi . alig győzi hordani a teknőbe az „alkatrészeket”. A közös reggelinél már senki sem gondol arra, hogy egy két órája még élő állat vérét eszi. Róza néni és Pista bácsi fáradhatatlanul kínálja a vendégeket. A szobában kezdik a csontozást. A hentes elégedett: . — Kimondottan jó minőségű a hús, látni, hogy fiatal volt a disznó és jól etették. Látja, minden darabja ép és egészséges. Megérkezik egy újabb segítség. Marhás Lászlóné, Pista bácsi sógornője a belek tisztítását vállalta. Előbb elvonulnak Róza nénivel a hátsó udvarra, ahol a nagy- ját kitakarítják. A finomabb tisztogatásra a konyhában jut hely. A fiatalabb Marhásné magyarázza a bél- tisztítás menetét: — A vastagbelet dörzsöljük, majd mészbe tesszük, hogy elmenjen a szaga, ezután mosógépben mossuk át. A vékonybelet háromszor tisztítom ki a kés fokával, majd azt is sóban áztatom. Boszorkányos ügyességgel dolgozik, a végén felfújja a vékonybeleket, hogy lássa, tiszták-e? Elégedetten bólint, mehet bele a hús. A szobában a férfiak a hatalmas, 34-es húsdarálóval ügyködnek. A két István egyszerre markolja meg a hajtókart, Tomatás eteti a gépet. A kétszer áthajtott húst megmérik: 40 kiló. A hatalmas hústömegre rászórják á kimért sót, a színező rózsapaprikát, a csípős házit, a borsot, köménymagot, a ledarált fokhagymát. Következik a gyúrás, összedolgozás. Déli 12 órakor a töltőből előkígyózik az első kolbász: — Milyen gyönyörű szál — mutatja mosolyogva a hentes. Tímea adogatja a húsgombócokat a gépbe, Pista bácsi hajtja a kart, Kara István látható élvezettel igazgatja a növekvő szálakat, Tomatás elszedi a, kész kolbászokat. Valódi csapatmunka, egy óra alatt végeznek f'ele. Róza néni a konyhában sürgölődik, főzi a disznósajtba, hurkába való belsőségeket, süti a fokhagymás pecsenyét. Ebéd után elkészül a hurka, majd a sajtra kerül a sor. — „Remek” ételmérgezéseket lehet kapni tőle... — kockáztatom meg. — Csak ha nem vigyáznak a tisztaságra — mondja a hentes, miközben az asztalt tisztogatja forró vizes ruhával. A megtöltött gömböcöt kasomyázza, spárgát köt rá. A fazékon átvezetett fára akasztják, így akkor nem ég le az alja. Mint mondja, hideg vízben kell feltenni, hogy belül is jól átfőjön. Másnap megy a füstbe, ha vigyáznak, nincs baj a sajttál. A hagyományos disznótor elmarad. — Másképp mermek ma a dolgok, mint régen — mondja Pista bécsi —, akkoriban összejött az egész nagy család. Valóságos lakomákat csaptunk. — Bizony — helyesel Kara István —, manapság a kolbász a legfőbb. A többi részét nemigen becsülik az emberek. Mintha nagyon is jól -lennének lakva. Elmarad a tor, az összejövetel is. Pedig régebben milyen jókát mulattunk, énekeltünk. Lazábbak az emberi kapcsolatok, mindenki inkább a saját dolga után fut. Én sajnálom, hogy így van. De örülök, hogy meghívnak hentesnek, mert tudja, valahogy szeretem az egésznek a szagát. M. Szabó Zsuzsa flz energiafelhasználás alakulása, 1978-1980 I —aa—inrnniiMiT!iii obi A kőolaj világpiaci árának igen nagy mértékű emelkedése az 1970-es évek második felében új helyzetet teremtett a magyar népgazdaság energiagazdálkodásában is. Az energiaigény növekedését csak fokozódó importtal lehetett kielégíteni, ami a tartósnak mutatkozó magas energiaárak mellett jelentős külkereskedelmi árveszteséget okozott. Ezért kulcsfontosságúvá vált az energiafelhasználás növekedési ütemének mérséklése, a racionálisabb energiagazdálkodás. Az utóbbi években több energiatakarékossági intézkedésre került sor, amelynek eredményei 1978. után kezdtek mutatkozni. Ehhez hozzájárult az is, hogy 1980- ban az energiaárak nagymértékű emelésére is sor került. A megyében — a népgazdaság egészéhez hasonlóan — az ipar a legnagyobb energiafogyasztó. Az ötödik ötéves tervidőszak végén a megye összes energiafelhasználásának közel 50 százalékát az ipar fogyasztotta, s ennek mintegy felét a következőkben ismertetett megyei székhelyű szocialista ipar. Az 1980-tól érvényes árrendszer új vonása, hogy általánossá teszi a természeti erőforrások — ezen belül az energiahordozók — belföldi értékelésében a tartós világpiaci importárakhoz való igazodást. így a termelési érték és az összes költség változásához viszonyítva az energia- költségek lényegesen jobban emelkedtek. Amíg 1978. és 1980. között a megfigyelt vállalatok és szövetkezetek ösz- szes energiafelhasználása (fűtőérték alapján) 4 százalékkal csökkent, addig az energiaköltség több mint másfélszeresére emelkedett. Tehát nemcsak népgazdasági érdek a szűkös és költséges energiahordozókkal való takarékosság, hanem a gazdálkodó egységek közvetlen érdekévé is vált. A megyei székhelyű ipar szerkezetében az átlagosnál nagyobb fajlagos energiaigényű ágazatok közül lényegében csak az építőipar képviselteti magát, amelynek az 1980-ban előállított ipari és építőipari termelési értéke csak alig 4 százalékos, energiafelhasználása (fűtőérték algpján) viszont 26 százalékos- részarányt képviselt. 1978. és 1980. között igeit kedvezően alakult a termelésből legnagyobb súlyt képviselő élelmiszeripar energiafelhasználása. A könnyűipar az egyike azoknak az ágazatoknak, ahol az utóbbi középtávú tervidőszakokban jelentős rekonstrukciót hajtottak végre. Az ezzel járó gépesítés többlet-energiafelhasználást igényelt, így a szocialista ipar átlagán belül itt jelentősen emelkedett az energiafelhasználás. Az energiafelhasználás alakulása a megyei székhelyű szocialista iparban (fűtőérték alapján): összes energiafelhasználás f 1980. év megoszlása, Megnevezés az 1978. százalék teraévi joule* " ,,-ában 1978 1980 Gépipar 461 99,5 5,7 5,8 Építőanyag-ipar 2034 98,5 25,2 25,9 Nehézipar 2495 98,6 30,9 31,7 Könnyűipar 749 114,1 8,0 9,5' Egyéb ipar 119 108,2 1,3 1,5 Élelmiszeripar 4502 91,5 59,8 57,3 Szocialista ipar 7865 96,0 100,0 100,0 * 1 cal.—4,1868 joule; 1 terajoulé = 1 billió joule. Az ipar a felhasznált energiahordozók jelentős hányadát — 1980-ban csaknem egy- harmad részét — nem fogyasztja el közvetlenül, hanem átalakítási folyamatokban hasznosítja. Különösen nagy ennek aránya az alap- energia-hordozóknál; 1980- ban az összes szénfelhasználás 46, a földgázfelhasználás 60 százalékát, összességében az alapenergia-hordozók 57 százalékát más energiahordozóra alakították át. Az átalakított energiahordozóknál ez az arány csak 4 százalékos volt. Az energiahordozók 1978— 1980. közötti felhasználásának főbb strukturális változásait — fűtőérték alapján — a következők jellemezték. — A szénhidi'ogének fel- használása az összessel azonosan, 4 százalékkal csökkent, így aránya (55 százalék) a két évvel korábbinak megfelelően alakult; ezen belül a földgáz felhasználása emelkedett, az olajoké csökkent. — Az alapenergia-hordozók felhasználása (a földgázfelhasználás növekedése és a szénfelhasználás egyidejű csökkenése mellett) összességében az 1978. évi 50-ről 53 százalékra emelkedett. — Csökkent a közvetlen és nőtt a más energiahordozóra való átalakítás céljából történő felhasználás; így a közvetlen energiafelhasználás aránya a két évvel korábbi 72-ről 68 százalékra módosult. Az ipar egyes ágazatai a különböző energiafajták fel- használásából igen eltérően részesedtek. Csaknem minden ágazat belső energiaszerkezetében a legnagyobb arányt a földgázfelhasználás képezte. A gépiparban és' az egyéb iparban még jelentős súlyú (27, illetve 40 százalék) a tüzelőolaj-felhasználás. Az, energiafelhasználás fajtánként összetétele ágazatonként, 1980. (fűtőérték alapján, százalék). SzociaEzen belül Megnevezés listanehéz• könnyűélelmiipar ipar ipar szeripar Alapenergia-hordozók 52,7 73,9 36,7 45,0 Ezen belül: szén 6,9 17,2 10,0- 0,8 földgáz 44,3 52,9 25,6 43,8 Átalakított energiahord. 47,3 a 26,1 63,3 55,0 Ezen belül: benzin 1,9 1,8 3,5 1,1 gázolaj 2,5 2,6 2,7 2,5 tüzelőolaj 6,5 5,0 14,2 5,1 koksz 1,8 2,3 0,1 1,9 villamos energ. 6,4 6,5 10,8 5,6 gőz 27,3 7,5 30,6 37,8 Energiahordozók összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 A megyei székhelyű szocialista iparon belül — természetes mértékegységben — legtöbb földgázt (57, illetve 31 millió köbmétert) az élelmiszeriparban és az építőanyag-iparban használtak fel. A 12 240 tonna tüzelőolaj-fel- használásból az élelmiszer- ipar 45, a gépipar 24, a köny- nyűipar 21 százalékban részesedett. Az 5410 tonna koksz közel kétharmadát az élelmiszeripar, 31 százalékát a gépipar használta fel. A 39 680 tonna szénfelhasználásból több mint négyötöd részben az építőanyag-ipar részesedett. Összességében megállapítható, hogy 1978—1980. között a termelés egyidejű növelése mellett — ha kismértékben is — csökkent a megyei székhelyű szocialista ipar összes energiafelhasználás^, s szerkezete is kedvező irányba módosult. A vállalatok és szövetkezetek a vizsgált időszakban több olyan energia- takarékos intézkedést tettek, ami nem igényelt beruházást, hanem szervezéssel is megoldható volt. A hatodik ötéves tervidőszak energiagazdálkodási programja követelményhez kötött állami támogatást biztosít az energiamegtakarítást eredményező fejlesztésekhez. A megyei székhelyű szocialista iparban 1981. szeptember végéig hat állami támogatással megvalósuló beruházás került engedélyezésre: ezek közül ötnek célja a jelenlegi energiahordozó cseréje (a drágább tüzelőolaj és koksz kiváltása földgázzal, illetve vásárolt gőzzel), egynek pedig az energiahordozó teljes kiváltása, hulladékhasznosítással. A Békés megyei Vegyesipari Vállalat és az Oros- tházi Kazángyártó és -építő Ipari Szövetkezet olyan ipari háttérberuházást hajt vég-, re, amelynek célja a korszerű, energiatakarékos kazánok gyártása. A vállalatok és szövetkezetek fejlesztési elképzeléseiben tehát már tükröződik a központi program hatása, annál is inkább, mivel a tartósnak ígérkező magas energiaárak és a közgazdasági szabályozómódosítások is erre ösztönzik őket. István Tiborné, a Központi Statisztikai Hivatal Békés megyei Igazgatósága közgazdász-csoportvezetője
