Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-24 / 301. szám

NÉPÚJSÁG 1981. december 24., csütörtök o Két évkönyv Kolozsvárról A romániai magyar szelle­mi élet egyik igen jelentős múltja éppen Kolozsvár, az a város, amely e tekintetben sok jeles dolog színtere. S mivel irodalmi életről szóla- nék, méghozzá időszaki ki­adványról, az Utunk című irodalmi hetilap és a Korunk című folyóirat évkönyveiről, ezért előbb e két lap előz­ményeiről néhány emlékez­tető felidézés! A Korunkat idézem előbb, azt a lapot, amely már a két világháború közötti erdélyi szellemi életben oly rangos helyet vívott ki magának, baloldali beállítottsága kö­vetkeztében számos olyan írásnak is megjelenési lehe­tőséget biztosított, amelyek idehaza, Magyarországon nem találtak kiadóra. Az egészek szellemi irányítója pedig Caál Gábor volt. Így emlékezik erre egyik írásá­ban Balogh Edgár: „Volt Gaál Gábor (és vele a lap) érdeklődésének egy általános — Nyugatot és Keletet fel­ölelő — szférája, ez még a Galilei-kör Budapestjéből tolódott ide, Erdélybe, s egyaránt támpontja lett Bö- löni György Párizsa, Moholy Nagy László Weimarja, Ba­lázs Béla Berlinje és Lukács György Moszkvája. S volt már, egy konkrétabban egy belső kis világszféra is, szláv—magyar—román va­lóság a Szudétáktól a Feke­te-tengerig. Ez volt az új a Korunkban. Itt aztán igazán nem egy „magyar interna- cionálé” nemzeti belterjessé­géről volt szó, hanem arról a szellemi összjátékról, amelyben a csehszlovákiai magyar munkatársak Zde- nek Nejedlyt és Anton Strakát, a jugoszláviaiak Miroslav Krlezát, s az itt­honiak Geo Bogzát vagy Tudor Arghezit hozták ösz- sze a Korunk magyarországi gárdájával: Haraszti Sándor­ral és Illyés Gyulával, Becs­ki Andorral és Veres Péter­rel... így vált lapja poli­hisztor jellegűvé. Átölelt természettudományt és tár­sadalomismeretet, irodalmat, és művészetet, minden mű­szakot, s ami ezt az egyve­leget... eggyé ötvözte, az a ... marxi—lenini filozófia volt.” A Korunk első sorozatá­nak utolsó száma 1940 szep­temberében jelent meg. A felszabadulás után Gaál Gá­bor nevéhez fűződik egy másik lap megindítása, s ez az 1946. június 22-én meg­jelent Utunk. A Korunk új folyamatát azonban Gaál Gábor már nem érte meg: közel három évvel halála után, 1957-ben indult meg ismét a folyóirat. E két ki­advány 1981-es évkönyvét kézhez véve, kétféle orien­tálódásról győződhetünk meg. Az Utunk első évkönyve 1968-ban jelent meg először, s volt olyan időszak, amikor e szemle az újabb megjele­nés bizonytalanságával is szembenézett. Túlélte azt is, túlélte azt a lehetőséget, is, hogy ne silányodjék holmi kalendáriummá, hanem évenként önmagát megújít­va más és más aspektussal szóljon az olvasóhoz. Az 1981-es évkönyv, ahogy Lé- tay Lajos, az Utunk főszer­kesztője írta az évkönyv előszavában „kísérletezés a jövő megidézésére”. Minden kommentár nélkül próbál­tam válogatni a jövő elkép­zeléseiből. íme: „A 80-as évekkel elkezdődik az elekt­ronikai forradalom. Eddig főleg a gazdasági életben al­kalmazták a komputert, de ezentúl behatol a magán­életbe is, és azt is megvál­toztatja ... Nem számítha­tunk olyan műszaki forra­dalomra, amilyen Newton idejében volt, nem a nagy találmányokban bizakodunk, hanem a hosszú távú kuta­tásokban. 2000-re az energia- ellátás nem oldódik meg, csak javul. Az elmúlt 20 esztendő sok tekintetben kiábrándított, sok tekintet­ben viszont kellemesen meg­lepett. A betegségek gyógyí­tása, az emberi életkor meg­hosszabbítása terén többet vártam. A technikai, elektro­nikai fejlődés vonatkozásá­ban kevesebbet: ez a húsz év annyit hozott, mint ré­gebben, száz vagy kétszáz. Reménykedjünk abban, hogy ... az anyagias szellemet fel­váltja az erkölcsi. Nagy szükség lesz erre. Ha nem sikerül, az egész emberiség rossz, tragikus utat követ majd . .. Sajnálom, hogy egyre kevesebbet olvasnak az emberek ... nagyon rit­kán hallok arról, beszélget­ni, hogy milyen könyvet ol­vastak, vagy, hogy miként fejlesztik gyerekeik művészi képességeit. A többséget csak a műszaki dolgok ér­deklik .. . (Kelemen Árpád) ... A mai és a holnapi élet- körülmények között az ille­tékesség kérdése a nevelés­ben egészen másként merül fel, mint a múltban: a ne­veléséi folyamat sikere érde­kében a jóérzés, a gyermek és ifjú iránti szeretet, a pe­dagógiai tapasztalat és ta­pintat ugyanannyira szüksé­ges és elengedhetetlen lesz, mint a múltban — de már nem lesz elegendő. A neve­lés helyzetének összetettsége és bonyolultsága megkívánja a nevelők — szülők és taní­tók, tanárok — állandó jel­legű tudományos felkészíté­sét... (Pavel Apostol). S folytatni lehetne a sort Mi. kó Ervin, a jeles riporter kérdéseire adott válaszok válogatásával. Említhetnénk Panek Katalin színművész- nőt, aki lényeget kiemelően az anyanyelv virágzását em­lítette, Létay László pedig azt reméli, hogy a XXI. szá­zad lesz talán a „klasszikus század”, a példa, az eszmé­nyi. A gazdag képzőművé­szeti anyag és szépirodalmi szemelvény jól egészíti ki az indító körinterjút, így izgalmas olvasmány ez az évkönyv is, s ami az érde­me leginkább, hogy sok te­kintetben elgondolkoztató. A Korunk évkönyve a számvetés jegyében született meg, hiszen egy fél évszáza­dos törekvést idéz, vissza­pillantás az új folyam első húsz évére, és emlékezés a lap fél évszázados évfordu­lójára. S mire vállalkoztak az évkönyv szerkesztői? Ar­ra, hogy szembesítsék az író­kat, írásokat, a régi hitté­telt a mai látással, gondol­kodással. Vállalás szép pél­dája ez az évkönyv, az el­kötelezett feladatvállalás mintája. S miről olvasni benne? Kabay Béla Kalota- szegről, erről a sajátos nép­rajzi tájegységről ír, mű­emlékeit mutatja be, mellé­kelve hozzá Kalotaszeg tér­képét is. Bustya Endre Hark Istvánról írt szép cikket, ar­ról a tanítóról, aki Ady End­rét a betűvetésre oktatta 1884-ben. Igen izgalmas ol­vasmány Kányádi Sándor lí­rai előadása a romániai ma­gyar költészetről, amely Bécsben, . a Pen Clubban hangzott el. Nehéz dolga van a re- cenzornak, amikor ajánlani akar. Még a válogatás is ne­héz, hiszen mindent el kel­lene olvasni egyszerre és külön-külön, habzsolva és beosztva egy egész esztendő­re. Mert bizony igaz, hogy esztendőre való olvasmány; az okos dolgokon érdemes meditálni, s a Korunk-galé- ria képeiben gyönyörködni, s külön dicsérni azt, hogy itt még a nyomdatechnika is kitett magáért. Ebben a ta­nulmánykötetben, mert jog­gal nevezhetném annak, az erdélyi szellemi élet rangos gárdája szólal meg. A tema­tikai csoportosítások is (Gon-x dolat és funkció, Nemzeti­ség és honismeret, Művelő­désünk tegnaptól máig, Ab­lak a világba, Jegyzetek, Hazai ükör, Élő történelem stb.) jelzik a Korunk ha­gyományaihoz illő széles ablaknyitást. Fülöp Béla Benyó Ildikó: A reménység képei, XIX. Filadelfi Mihály két verse: Impresszió (HÄNDEL: MESSIÁS) előbb csak egy angyal aztán már a naiv kitárulkozás szakadék szélén tavaszi zsongás majd egy fuvallatnyi öröm és az Egész is csipkévé lényegül egy percre mert készül az isteni misztérium az Űr nem gondol többé Máriára a világgal is inkább megbékülne és arányban állna önmagával csakhogy kinek öröklét kárhozata jut kokettálni mégis sötét sírra vágyik 's mivelhogy eddig mindig csak isteni volt kíváncsiságában három részre szakadt s leg szebbik önmagát EMBERNEK álmodta skizofrén gyönyörrel végre megérteni mitől bölcsessége eddig megfosztotta: mi fáj a sok féreg-messiásnak mi akkor tudtuk már hogy ott rohadunk a Fán tört lábszárakkal dárdahegynyi sebbel egyikőnk sem gondolt a másikkal többé pőrén bujkált a zene is az oszlopok között s mi csak mosolyogtunk bárgyún hogy íme Testté lön hát bennünk újra az Ige... Út előtt Fölsejlenek régi emlékképek, Ifjúságod harmat-hite rezdül Levelek hűvös tenyerén. Ez az egész nem volt az Egész! Ez az egész nem lesz az Egész! Utánad leng az utcakapuból És hosszan kísér a jó asszony-hűség, S míg be nem fordulsz A sarkig háznál a busz felé, Az elbo'csátó-visszahívás Kapualjai delejében ballagsz. — És visszafordulsz, pedig jól tudod: A dolgok vissza nem fordíthatók. De az a meleg-pogácsa-tekintet Elkísér, s majszolod, morzsolgatod ... Soha józanabbul nem láttam még a végzetet. Minek a nagy szavak? Mindnyájan Végezzük így vagy úgy. S bár rég nem hiszünk már a Semmiben, Görcsösen a Létbe sem Kapaszkodunk, Elfogadjuk végfe önmagunk .. . Schéner Mihály rajza Tomka Mihály: • • Ünnepek i. Szegények jézuskája: alma, ezüst dió, ólak báránysubája: isten-szakálla-hó. Utcalámpa néz, arctalan rokon — szélvédett zúzmara üzletlakásokon. „Mennyből az angyal”? Fagy! Éles űri hideg, a műanyag fenyőfák ága beléremeg. II. Jégkontinens tenyérnyi ablakon,, darab kenyér, csuporka tej, jó szívvel kapom. Lehull a hó, elomlik a pelyhes nagy sereg — fehér jerke, kiontanák mindennap véredet! III. Bort, búzát, ünnepet, holnap meg könny pereg. Nem lépheted már túl e házat, hordod melegét, mint a lázat, nem ittad meg mind a bort, nem múlattad el mind a tort. Új esztendőben kavarog a hó, kucsmás apád, fehér-ősz-apó, Sepri kinn a gyolcs-utat... Bort, búzát, ünnepet, Akkor is, ha könny pereg! Arcok közelről Dér Endre Szeged, Teleki utca 7/A. Emelet. — ‘Remek itt nálad, Ban­di! Az ember csak ámul: nézi a rengeteg festményt, grafikát a falakon, és egy­szeresük rájön: nincs is fal. Csak kép. De nem ez a lé­nyeg: Csabán születtél, jö­vőre lesz hatvan éve. Ha azt hallod, Békéscsaba? ... — Kilencvenegy éves édes- anyámra gondolok, öcsémre, aki elment, pici gyerekko­romra, az első kerületre, az Előre-pályára. Ott, amellett zajlott az én diákéletem, if­júságom. Csabához köt az újságíróskodásom kezdete is, Cseres Tiborral csináltuk együtt az akkori Viharsar­kot. Aztán hosszú ideig be­teg voltam, lábadozni me­gint csak Csaba volt jó. — Ötvenötben jelent meg Az első próba című regé­nyed. Erre azonnal József Attila-díjat kaptál, és tagja lettél az írószövetségnek. —• Szanatóriumi éveim alatt csak annyit láttam-tud- tam: a népé itt a hatalom. Amikor meggyógyultam, sok minden meghökkentett. Ri­deg realitásokkal fogadott az élet. És kérdésekkel. Merre, hogyan?f — Mennyire lettél szege­di? Mert ide irányított a sors, számos új feladat. Meg­szervezted az írószövetség helyi csoportját. Dolgoztál a Tiszatáj szerkesztőségépen. — Nekem a Dunántúl is, az Alföld is hazám. Patrióta­ként bárhol lehet élni. Na­gyon itthon érzem magam Szegeden. Vártak sikerek és gondok-bajok is. Kitartot­tam, dolgoztam, írtam. Az első regényt követte a többi kötet, A bódé, a Mi, pullo- veresek és a többi. Meg szín­darabok: Marika című szín­játékomat a szegedi Nem­zeti Színház mutatta be 1960-ban. 1972-ben megkap­tam a város Alkotói Díját. Ez nagy elismerésnek számított akkor ... Tudod, amolyan „hídéletű” vagyok, én tu­lajdonképpen. Csabáról jöt­tem, éltem Sopronban, Pes­ten, most itt, Szegeden. Min­dig úgy látom az életet ma­gam körül, hogy csabai is vagyok, szegedi is. Hogy szlovákság, magyarság, iro­dalom, hazaszeretet, féltés, így együtt. És én a „híd”. — És jó ezen a „híd”-on? — Nagyon jó. Mostanában — többek közt — szlovákból fordítok. Nézd, most jelent meg a Móránál: Éva Placha „A zöld szekrény titka”. If­júsági regénv. — Hol dolgozol legszíve­sebben? — Hát itthon, és (színes fotókat mutat) ebben a Ti- sza-parti kis bungalóban. Ott van közel a Maros torkola­ta is, és csend, nyugalom. — Mit írsz mostanában? — A „Deszk és népe” cí­mű monográfiába dokumen­tumnovellákat. Ezekből nem­rég a Népszabadságban ket­tő meg is jelent. — És ez a kis könyvecske? — „Csak atom”. Novella­füzér, a Békés megyei Könyvtár sorozatában hoz­ták ki Lipták Paliék. Csak könyvgyűjtőknek, ajándék­képpen ... Ezt neked dedi­kálom. — Mikor olvasunk a Kö­röstájban? —■ Ha úgy akarjátok, már­is. Itt egy kis tárca-novellám. Nektek szántam. Sass Ervin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents