Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-24 / 301. szám

NÉPÚJSÁG 1981. december 24., csütörtök o Békés megye 1956—1980 II lakáshelyzet, az életkörülmények alakulása Az elmúlt 25 év során a megye lakosságának életkö­rülményei, életmódja gyöke­resen megváltozott. Az élet- körülmények javításának, az életszínvonal emelkedésének) alapjait elsősorban az ipar kiegyensúlyozott fejlődése, a mezőgazdaság szocialista át­szervezése, a foglalkoztatott­ság teljessé válása, a ter­melés intenzív növekedése teremtette meg. Az elmúlt negyed század­ban a megye ipara számot­tevően fejlődött. Mintegy 20 milliárd forintos ráfordítás­sal új ipari létesítményeket helyeztek üzembe, nagysza­bású rekonstrukciók révén a hagyományos üzemeket bővítették, korszerűsítették. Mindezek eredményeként a megye ipari termelése ebben az időszakban mintegy hét­szeresére emelkedett. A hetvenes években a tervszerű és központilag is támogatott iparfejlesztés ha­tására a megye északi és dé­li körzetében, Szeghalom és Mezőkovácsháza térségében is megteremtődtek, illetve bővültek az ipari termelés bázisai. Többek között a Csepel Autógyár, a Fővárosi Ruhaipari Vállalat, a Buda­pesti Harisnyagyár szeghal­mi, az ÉVIG mezőkovácshá­zi, a MOM battonyai telepé­nek létesítése jelentős sze­repet játszott a foglalkozta­tottsági színvonal emelkedé­sében, elindította, illetve meggyorsította e települések urbanizációs folyamatát. A népesség — elsősorban a községekben lakók — élet- körülményeinek alakításá­hoz, a települések infrastruk­túrájának fejlődéséhez az egyre korszerűbbé váló nagyüzemi mezőgazdaság is hozzájárult. 1961-ben befe­jeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése, és elkezdődött a nagyüzemi, hatékonyabb mezőgazdaság kialakítása. Az elmúlt két és fél évtizedben mezőgaz­dasági beruházásokra 23 milliárd forintot fordítottak a megyében. A hatvanas évek első felé­ben a beruházások nagyobb része a gépesítés meggyorsí­tását szolgálta; az évtized második felében — a kor­szerű, nagyüzemi állatte­nyésztésre alkalmas telepek létesítésével — az építési be­ruházások részaránya emel­kedett; A növénytermesztés hozama nőtt, amit nagyará­nyú talajjavítással, öntözőte­lepek üzembe helyezésével is elősegítettek. A mezőgazda­ságban dolgozók számának rohamos csökkenése mind­két főágazat termelésének korszerűsítését, eszközellá­tottságának javítását sürget­te. A növénytermelési rend­szerek és a korszerű állatte­nyésztő telepek térhódításá­val a termelési eredmények tovább növekedtek. Lakásépítés, lakásállomány A lakásellátottság, a laká­sok nagysága, felszereltsége az életszínvonal lényeges eleme. A népesség lakás- helyzetének javítása az egyik legfontosabb társada­lompolitikai és szociális fel­adat. Az elmúlt negyed szá­zadban ezen a téren is nagy előrelépés történt, amit a népszámlálásokkal egy idő­ben végrehajtott lakásössze­írások eredményei is jól szemléltetnek. Az 1957—1980. években a megyében összesen 60 700 la­kást építettek. A lakásépítés üteme fokozatosan gyorsult: 1970. és 1980. között már évente átlagosan 3500 lakás épült, 1450-nel több, mint az előző évtizedben. A lakások 18 százaléka állami erőből valósult meg. A lakásépítés 82 százaléka a lakosság anyagi eszközeinek bevoná­sával és hosszú lejáratú ál­lami kölcsönökből történt. Ezek többsége családiházas formában épült. Az épített lakások nagy­ság és felszereltség szerinti összetétele számottevően ja­vult. A 2 és több szobás la­kások aránya emelkedett; a közműhálózat bővítésével párhuzamosan egyre na­gyobb hányaduk rendelke­zett vízvezetékkel, fürdőszo­bával, nemcsak a városok­ban,- hanem a községekben is. Az új lakásoknak mint­egy a fele a városok lakos­ságának lakáshelyzetét javí­totta. A nagyarányú lakás­építés jelentős hányada azonban az elemi károk, az avulás, a településrendezés és egyéb okok miatt meg­szűnt lakásokat pótolta. A lakásépítés alakulása magán lakásépítés ■■H állami lakásépítés 1957 I960 1980 elején a megye la­kásállománya 154 ezer volt (az idényszerűen, kizárólag üdülés, hétvégi pihenés cél­jára hosznált lakások nél­kül), 17 ezerrel (12 száza­lékkal) több, mint 1960-ban. Az utóbbi tíz év alatt a la­kásállomány 8200-zai (6 szá­zalékkal) növekedett. A la­kásállomány gyarapodása Békéscsabán volt a legdina­mikusabb (az utóbbi tíz év alatt 23 százalék), ami szo­ros összefüggésben van a né­pesség gyors növekedésével. A többi városban a lakások száma közel azonos mérték­ben (10—12 százalékkal) emelkedett. A községek na­gyobb részének lakásállomá­nya csökkent. Néhányban azonban kisebb-nagyobb mértékben — Szabadkígyó­son például 29, Szeghalom­ban 21, Gerlán 14 százalék­kal — meghaladta az 1970. évit. A nagyarányú és növekvő mértékű lakásmegszűnéseket jelzi, hogy a hatvanas évek­ben a lakásállomány gyara­podása 43 százaléka volt az épített lakásokénak, az el­múlt évtizedben pedig még ennél is kevesebb, mindösz- sze 23 százalék. Az 1980. évi lakásállomány 96 százaléka volt lakott. A nem lakott lakások száma húsz év alatt a kétszeresére — 6750-re — emelkedett; 1970 óta lényegében nem változott. A nem lakott la­kások 73 százaléka a közsé­gekben volt, ami főleg a ta­nyák elnéptelenedésével, a községekből a városokba irá­nyuló népességmozgással van összefüggésben. .A lakásállomány gyarapo­dásával ugyan mind többen jutottak önálló otthonhoz, a háztartások számának nö­vekedésével azonban a la­káshiánnyal továbbra is számolni kell. A háztartások száma a hatvanas években ezerrel, a hetvenes években 7500-zal nőtt, jelenleg 157 ezer. Az 1980. évi népszám­lálás 4700 olyan háztartást mutatott ki a megyében, amely két, illetve több csa­ládból áll, és további, mint­egy 10 ezer olyat, amelyik egy másik háztartással, n fő­bérlő vagy a tulajdonos ház­tartásával lakik együtt egy lakásban. A lakásállomány növeke­dése és a lakónépesség egy idejű csökkenése következ­tében a laksűrűség kedve­zően változott a megyében. 1980-ban száz lakott lakásra 288 lakó jutott, 45-tel keve­sebb, mint 1960-ban, és 20- szal kevesebb, mint az 1970. évi népszámláláskor. A szo­bára vetített laksűrűség is a szobák számának tíz év alat­ti — jelentős gyarapodásá­nak eredményeként számot­tevően csökkent: 1970-ben száz szobára 203, 1980-ban 152 lakó jutott. A lakott lakások megoszlása komfortosság szerint szobás' II lakásállomány összetétele A lakásviszonyok javulá­sát mutatja a lakásállomány nagyság szerinti megoszlásá­ban bekövetkezett pozitív irányú változás. Ezt elsősor­ban az újonnan épített la-\ kások kedvező összetétele, illetve a meglevő lakásállo­mány bővítése eredményezte. 1970. és 1980. között főleg a 3 és több szobás lakások száma növekedett. Az egy­szobás lakások állományát a lakásmegszűnések jelentősen (41 százalékkal) csökkentet­ték., 1970-ben a lakásállo­mány 54 százaléka volt egy­szobás, 40 százaléka kétszo­bás; 1980-ra az előbbiek részaránya 30, az utóbbiaké 52 százalék lett, a három- és több szobásoké 6-ről 18 százalékra emelkedett. A 2 és' több szobás laká­sok számának és arányának emelkedése tíz év alatt kö­zel egyharmadával növelte a lakások szobaszámát. A száz lakott lakásra jutó szobák száma 152-ről 189-re nőtt, ami azt -jelzi, hogy a megyé­ben hamarosan a kétszobás lakások jelentik az átlagot. A nagyobb lakások' számá­nak emelkedése a lakások alapterületét is növelte. 1980-ban egy lakott lakás átlagos alapterülete 66 négy­zetméter volt, tízzel több, mint 1970-ben. Az egyszo­bás lakások átlagos alapte­rülete 48, a kétszobásoké 69, a. háromszobásoké 87 négy­zetméter volt 1980 elején. 1980. január 1-én a laká­sok 89 százalékát tulajdono­si, 11 százalékát főbérleti jogcímen lakták. A nagyará­nyú magánerős lakásépítke­zés a tulajdonosi jogcímen használt lakások számát tíz év alatt 12 — a városokban 25, a községekben 6 — szá­zalékkal emelte. A főbérleti lakások száma mind a váro­sokban, mind a községekben csökkent, összességében 27 százalékkal lett kevesebb. A tulajdonosi jogcímen hasz­nált lakások között a 3 és több szobások, a főbérleti jogcímen használtak között a kétszobások részaránya nőtt számottevően. 1980-ban a lakott lakások 96 százalékában volt villany- világítás, 48 százalékában vízvezeték1, 77 százalékában hálózati vagy palackgáz, 52 százalékában szennyvízelve­zetés (közr vagy házi csa­torna); minden második ren­delkezett fürdőszobával és minden harmadik vízöblíté- ses W. C.-vel. A vízvezeték­kel, a köz- és házi csatorná­val ellátott lakások aránya a községekben — a jelentős fejlesztések ellenére — még mindig jóval kisebb, mint a városokban. A szennyvízel­vezetéssel rendelkező laká­sok közül a házi csatorna közel háromszorosa — a köz­ségekben 14-szerese — a köz­üzeminek. A települések' közműháló­zatának fejlesztése, a kom­munális ellátás színvonalá­nak emelkedése a lakások felszereltségének változásá­ban is nyomon követhető: 1970-ben a lakott lakások­nak csak1 12 százalékában volt vízvezeték, 15 százalé­kában volt megoldva a szennyvízelvezetés; minden hatodik rendelkezett fürdő­szobával és csak minden ti­zenegyedik vízöblítéses W. C.-vel. 1980-ban egyébként a me­gyében 57 település rendel­kezett közüzemi vízellátással és 19 közcsatorna-hálózattal. A vízvezeték-hálózat hossza 1960 óta a tízszeresére, a zárt csatornahálózaté több mint 9-szeresére bővült. Az újonnan épített lakások jobb felszereltsége és a már meglevő lakásállomány egy részének korszerűsítése az el­múlt tíz év alatt a komfor­tos lakások számát négysze­resére, a félkomfortosakét kétszeresére emelte. A kom­fort nélküliek száma több mint egyharmadával csök­kent. 1980-ban a lakott la­kások több mint egyharma- da, az 1970. évinél (9 száza­lék) lényegesen nagyobb há­nyada volt komfortos. A fél- komfortos lakások részará­nya 8-ról 16 százalékra nőtt, a komfort nélkülieké 84-ről 50 százalékra esett vissza, A háztartások és a lakások száma I960 1970 1980 1 —1-------r 1 20 iio. 1—n háztartások száma ■■ egy- két- három és több szobás lakott lakás számuk azonban még mindig jelentős: csaknem 74 ezer. 1970-ben a lakások lakói­nak több mint négyötöde komfort nélküli lakásban la­kott. A komfortos lakások lakóinak részaránya mind­össze 9 százalék volt. 1980- ban négyszer annyian lak­tak komfortos — zömmel 2—3 szobás — lakásban, mint tíz évvel korábban, arányuk 38 százalékra emel­kedett. A komfort nélküli lakások lakóinak száma 46 százalékkal lett kevesebb, és arányuk is jelentősen visz- szaesett. A lakott lakások komfortosság szerinti meg­oszlása lakásnagyság szerint továbbra is nagy eltéréseket mutat. A több szobás laká­II kiskereskedelem A lakosság anyagi helyze­tének kedvezőbbé válása, a kiskereskedelmi forgalom emelkedésében, a háztartá­sok tartós fogyasztási cikkek” kel való ellátottságában is megnyilvánult. A fejlődés természetes velejárója volt a vásárlási körülmények' javí­tása. A megyében az elmúlt negyed században 2,5 milli­árd forintot fordítottak a ke­reskedelmi hálózat fejleszté­sére, kulturáltabbá tételére. Ez időszak alatt a bolti kis­kereskedelem összes alapte­rülete több mint kétszeresé­re emelkedett. Békéscsabán, Orosházán, . Mezőkovácshá- zán, Szeghalomban új ipar­cikkáruházakat, s a megye számos településén különbö­ző szakboltokat, ABC-áruhá- zakat létesítettek. A kiskereskedelmi forga­Dz egészségügy A lakosság egészségügyi el­látás iránti igénye megnőtt, amihez részben az idősko­rúak számának gyarapodá­sa is hozzájárult. 1975 óta az egészségügyi ellátás állam­polgári jogként biztosított. Ez természetesen nagyobb terheket rótt a megye egész­ségügyi hálózatára, főként a járó- és fekvőbeteg-ellátásra. A gyógyító-megelőző munka színvonalának emelése, haté­konyságának javítása érde­kében a megye egészségügyi hálózata jó néhány létesít­ménnyel gyarapodott (körzeti orvosi rendelők, rendelőinté­zetek, kórház stb.). Az orvos­ellátottság, bár kétségtelenül sokat javult az utóbbi két és fél évtizedben, jelenleg sem megfelelő. Az orvosok szá­ma megkétszereződött ugyan, ae a megye egyes területein, Oktatás, kultúra A nők munkába állásával — mint azt a bölcsődék nö­vekvő igénybevétele is mu­tatta — a gyermekintézmé­nyek iránti igény is fokozó­dott. Az utóbbi évtizedben ennek minél teljesebb ki­elégítését az óvodáknak az iskolára való felkészítésben betöltött egyre fontosabb sze­repe is indokolttá tette. A megye óvodai hálózatának bővítésével a gyermekintéz­mények befogadóképessége 25 év alatt 2,2-szeresére nőtt, az óvodai férőhelyek száma 9400-zal emelk^tett. Az óvo­dás gyermekek száma az utóbbi évtizedben — főként 1975 óta — nőtt nagy mér­tékben. Ez, a jelentős férő­helyfejlesztés ellenére, első- . sorban a városokban okozott feszültségeket. Az elmúlt év­tized végén, az óvodásko­rúak nagyarányú létszámnö­vekedésének éveiben, az óvo­dai elhelyezés iránti igény jóval meghaladta az elhelye­zési lehetőségeket. Az az ál­talános törekvés, hogy az is­kolába lépő gyermekek óvo­dai felvételét lehetőleg teljes egészében biztosítsák, tovább növelte a gyermekintézmé­nyek zsúfoltságát. Az általános iskolai okta­tás személyi és tárgyi felté­teleinek javításá terén is nagy előrelépés történt. Oj iskolák épültek, az osztály- termek száma jelentősen nö­vekedett. Minőségi összetéte­lük azonban továbbra sem kielégítő, az általános iskolai tantermek csaknem egyötö­de szükségjellegű. A szüle­tésszám hullámzásának meg­felelően alakult a tanulólét­sok komfortosabbak, az egy­szobások többsége komfort nélküli. A megye lakásállományá­nak 16 százaléka a század- forduló előtt, 34 százaléka 1900. és 1944. között, fele 1945 után — ezen belül 24 százaléka 1970 óta épült. A lakásállomány korösszetéte­le a városok közül Szarvason a legkedvezőtlenebb: az 1900 előtt, épült lakások 30 szá­zalékos részarányt képvisel­nek; Békéscsabán ez az arány mindössze 13 száza­lék, ami nagyrészt a lakás- lebontások következménye. Az 1970 óta épített lakások hányada Békésen és Békés­csabán a legmagasabb: 39, illetve 32 százalék. lom 1956 — óta — folyó­áron számítva — mintegy 7 és félszeresére; ézen belül a vegyes iparcikkek forgalma 14-szeresére növekedett! Az életszínvonal folyamatos emelkedésével megnőtt a ke­reslet a háztartási gépek, be­rendezések, híradástechnikai készülékek, a járművek — különösen a személygépko­csik — iránt. 1980-ban már ’például mosógéppel a me­gye háztartásának 96 száza­léka, hűtőszekrénnyel négy­ötöde, centrifugával, porszí­vóval háromnegyede, lemez­játszóval, magnetofonnal egyötöde rendelkezett; sze­mélygépkocsi minden negye­dik háztartásban volt. Rá­diókból az ellátottság lénye­gében teljes körű, s a ház­tartások zöme már televí­zióval is rendelkezett. a különböző orvosi — fő­ként szakorvosi — munka­körökben még mindig jelen­tős az orvoshiány. A kórhá­zi ágyak száma egynegyedé­vel emelkedett, 1980 végén tízezer lakosra 64 működő kórházi ágy jutott, ami mint­egy háromnegyede az orszá­gosnak. A bölcsődék férőhelyeinek' száma 1980-ban 2220 volt, 4,5-szerese az 1956. évinek; a bölcsődés gyermekek szá- , ma a hatvanas évek végérí — a gyermekgondozási segély bevezetése után — átmene­tileg csökkent, a7- utóbbi tíz évben azonban — főleg az évtized közepén — ismét je­lentősen emelkedett. A szü­letésszám jelenlegi csökke­nésével a bölcsődés gyerme­kek száma az elmúlt évben visszaesett. szám. A hetvenes évek köze­pének nagy létszámú évjára­tai most lépnek iskolás korba, így az. általános iskolák tanulólétszáma emelkedik. A megye középiskoláinak nappali tagozatán 7400, a szakmunkásképző iskolák­ban 6600 fiatal tanul. Az ál­talános iskola végző tanulói között az utóbbi időben a továbbtanulni szándékozók aránya számottevően emel­kedett. Lényegében az utób­bi évtizedben már csaknem valamennyi fiatal folytatta tanulmányait, nagy részük szakmát tanult, vagy szak­mai képesítést is nyújtó kö­zépiskolát végzett. A megnövekedett és a jö­vőben még tovább növekvő szabad idő hasznos eltöltésé­ben, a műveltségi színvonal emelésében fontos szerepet töltenek be a megye közmű­velődési intézményei. A me­gye könyvtárhálózata első­sorban a községekben kor­szerűsödött. A könyvtárak állománya gyarapodott. A közművelődést szolgáló intéz­mények között különösen szerteágazó tevékenységet fejtenek ki a művelődési otthonok. Többek között is­meretterjesztő előadásokkal, szakköri és klubfoglalkozá­sokkal, különböző rendez­vénysorozatokkal, vetélke­dőkkel segítik az általános műveltség iskolán ■ kívüli el­sajátítását, illetve emelését, a szabad idő ésszerű felhasz­nálását. Miehnay Lászlóné, a Központi Statisztikai Hivatal Békés megyei Igazgatósága közgazdász csoportvezetője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents