Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-24 / 301. szám

1981. december 24., csütörtök

NÉPÚJSÁG

Hz ifjúság egységéért, az egységes ifjúsági szervezetért

D

z ifjúság mindig jelen volt a magyar történelemben. 1956- ban előbb előretolt hadállásként, utóbb védőpajzsként használta fel többségében jószándékú tömegeit az eltakarodó ellenforradalom. Nagyrészt megtévesztett ifjúság, becsapott nemzedék kereste az eltévelyedések okait és jövője lehetőségeit november 4-e, a fegyveres ellenforradalmi csoportok felszámolása után, a népi hatalomhoz hű erők újjászerveződésével, a tragikus események okozta társadalmi és emberi zűrzavar legyű. résével együtt.

A mai, nagyobb társadalmi terheket cipelő generáció ifjúkorát és a tényleges valóságot hazudtolnánk meg, ha elhinnénk azt, amivel az ellenforradalmár „politikusok” és „ideológusok” ámították magukat, hogy az ifjúság mellettük állt és többségük a szocializmus ellen volt. Az is tény ugyanakkor, hogy az ellenforradalom fegyveres leverését követő hónapokban a fiatalok körében nehezen ment a politikai felvilágosítás.

Éles politikai harc folyt, akárcsak más társadalmi területen, az ifjúság frontján is. Az ellenforradalom fegyveres leverése után megalakult ifjúsági rétegszervezetek a problémák ellenére is alkalmas eszköznek bizonyultak ahhoz, hogy az ifjúság nagyobb része ne ke-, rüljön az utóvédharcot folytató ellenforradalom befolyása alá. Kezdetben ugyan erőteljesen hangsúlyozták „függetlenségüket”, idővel azonban — megtisztulva az ellenforradalmi elemektől — alapvetően elfogadták a párt politikai útmutatásait.

A párt ugyanis — újjáalakulásának első pillanatától kezdve — nagy figyelmet fordított az ifjúságra. Az MSZMP Idegilenes Intéző Bizottsága 1956 novemberének első felében, létrehozta a párt Ifjúsági Titkárságát, majd decemberben az Ifjúsági Bizottságot. Vidéken és a fővárosban dolgozni kezdtek az ifjúsági titkárok, és az akkori erőviszonyoknak megfelelően a pártszervezetek mellett ifjúkommunista aktívacsoportok jöttek létre. Ezeknek a csoportoknak jelentős szerepe volt a politikai felvilágosításban, és annak megértetésében, hogy a rétegszervezeti forma visz- szalépés az ifjúság politikai, mozgalmi szervezésében, mivel nem tudja kiküszöbölni az ifjúság megosztottságát, nem képes maradéktalanul megvalósítani az ifjúság egységét. A nagyobb politikai tapasztalattal rendelkező, főleg ifjúkommunista fiatalok körében egyre jobban felerősödött az egységes ifjúsági szervezet létrehozásának igé. nye, de a politikai, gazdasági fejlődés, a társadalmi viszonyok normalizálódása is a párt vezetésével dolgozó egységes ifjúsági szervezet megalakítása felé mutattak. Mind többek meggyőződésévé vált, hogy a korábbi ifjúsági szervezet, a DISZ gyengesége nem az egységességben, hanem — az ellenforradalom aknamunkáját is megkönnyítő — politikai hibákban és torzulásokban gyökerezett.

Az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának iránymutatásai alapján 1956 decemberében a párt Ifjúsági Bizottsága problémákat és teendőket fölmérő munkát végzett, amelynek tapasztalatait az ifjúság helyzetéről szóló jelentésben összegezte.

A párt Ideiglenes Intéző Bizottsága, majd 1957. február 26-i határozatában Ideiglenes Központi Bizottsága már kimondta: létre kell

hozni a párt ifjúsági szervezetét. Az ifjúság helyzetéről szóló jelentést, amely részletesen kitért az októberi eseményekre, és abban az ifjúság egyes csoportjainak szerepére, foglalkozott a fiatalok helyzetével és az ifjúság szocialista szellemű nevelésével, az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága 1957 márciusában vitatta meg, és Kádár János kezdeményezésére az egységes kommunista ifjúsági szövetség megalakítása mellett foglalt állást.

Ez a politikai dokumentum, az ifjúság nevelésének néhány kérdéséről és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakításáról szóló határozat fontos hozzájárulás volt a társadalmi konszolidáció folyamatához. Pontos megfogalmazása, nyíltsága és realitása kétséget nem hagyó módon tette -helyére az ellenforradalom és az ifjúság kapcsolatát. Kimondta, hogy a magyar ifjúság jelentős része jó hi- szeműen, a hibák kijavítáT sáért lépett fel, de megmozdulásaival, nagy többségének akarata ellenére, megtévesztve az ellenforradalmárok céljait segítette elő. Súlyos hibát követtek el viszont mindazok, akik a fiatalok közül az ellenforradalom oldalán mentek harcba.

A jelentés az ifjúság helyzetéről szólva, őszintén kitért az 1956-ig követett ifjúságpolitika eredményeire és az ifjúság jogos sérelmeire is: „A lakáshiány miatt a családalapítás Budapesten és az ipari városokban súlyos nehézségekkel jár. Az utóbbi években több ezer általános iskolát végzett ifjú számára nem tudtunk megfelelő továbbképzést és foglalkozási lehetőséget biztosítani. Nehézségeink vannak a gimnáziumot és egyetemet végzett egyes fiatalok megfelelő elhelyezésével is. A párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány arra törekszik, hogy a hibákat és a gazdasági helyzetből fakadó nehézségeket orvosolja. Ehhez azonban szükség van az ifjúság munkájára is.”

A párt határozata nyomán felgyorsultak a kibontakozást mutató események. Megalakult a KISZ Országos Szervező Bizottsága, majd 1957. március 21-én a budapesti Városi Színházban, a mai Erkel Színházban a párt és a kormány vezetőinek jelenlétében Komócsin Zoltán, az OSZB vezetője hivatalosan is bejelentette a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakulását. A KISZ megalakulásának időpontja, a Magyar Tanácsköztársaság létrejöttének 38. évfordulója egyúttal kifejezésre juttatta az új ifjúsági szövetség törekvéseit: a forradalmi hagyományok örököseként, folytatójaként, nagy ívű programmal a szocialista Magyarországért. '

KISZ I. országos értekezletén, 1957 októberében az ifjúsági szövetség létrehozását, szervezeti-tartalmi megerősödését a párt, áz egész magyar kommunista mozgalom jelentős győzelemként értékelte. A párt első titkára így jellemezte ezt: „Íme, hét hónap alatt megszületett a KISZ. — egy új, nagy erő, amely új ereje a pártnak, új ereje a Magyar .Népköztársaságnak és új ereje a magyar ifjúságnak is. Mindnyájunknak egyetértésben azon kell dolgoznunk, Jiogy ez az új, nagy és komoly erő még nagyobb legyen, és a napirenden levő feladatokat mindig helyesen oldja meg.”

Dr. Csikós József

Fényes szelek ma is vannak

„— Két dologban állapodjunk meg, jó?

— Jó. Miben?

— Nem kérem az életrajzát, és beszéljen arról, amiről akar.

Megkönnyebbül.

— Ez jó lesz, mert ha éjjel felébredek, már akkor is az önéletrajzomat mondom.

Mosolyog.”

És mosolyog az idézeten, a hét és fél évvel ezelőtt írottakon. Akkor a Parlamentben töltött első napokról faggattam, most a képviselő egy napját szerettem volna hallani tőle. Ehelyett azt javasolja: ne mondja az önéletrajzát, hadd beszéljen inkább arról, amiről akar.

Megint ebben maradtunk.

— Hét esztendeje vagyok képviselő, és igazán nem mondhatom, hogy ez hét szűk esztendő volt, de azt se, hogy könnyű. Megpróbálom sorba szedni.

Gondolkodik, s közben azt figyelem, mi a különbség a hét évvel ezelőtti és a mai Németh Ferenc között. Ügy robbant be a közéletbe, hogy szinte maga sem tudta, miként lett egyik napról a másikra esztergályosból képviselő. Vitték gyűlésről gyűlés: re, jött a sajtó, a rádió, a televízió, bemutatkozott, nyilatkozott, felszólalt, de egy valami már akkor feltűnt: kiválóan viselte el a hirtelen rászakadt népszerűséget. Akkor ő volt A képviselő, ma pedig egyszerűen csak képviselő, egy a 15 Békés megyei közül. És ezt is ugyanúgy viseli el.

— Valóban nagy volt a zaj akkor körülöttem. Persze ennek volt jó oldala is, megismertek. Darvas József után lettem képviselő, sokan azt sem tudták, van-e egyáltalán Németh Ferenc nevű dolgozó Orosházán a MEZÖGÉP-nél. Meg kellett, hogy ismerjenek, és nekem is meg kellett ismernem az embereket. Ma is hálás vagyok azoknak, akik bevezettek a közéletbe. Nélkülük most is bátortalanabb lennék, s talán kevesebbet tudnék tenni választókerületemért. Amit a mai új képviselőknek kívánhatok, az olyan segítség, amilyet én kaptam. Mert sokunkat nem a világhírnév vitt a Parlamentbe.

Valaki egyszer azt mondta, a fényes szelek nem csak egyszer jártak. Fényes szelek ma is vannak.

—■ A megválasztásomat követő hónapokban, de úgy is mondhatom, egy-két évben a szabad időm legnagyobb részét tanulással töltöttem. Mindennel meg kellett ismerkednem, tudnom kellett, milyen ügyben kihez mehetek, a panaszosok kérdéseire milyen választ adjak. Közben rendszeresen készültem az országgyűlés ülésszakaira, és az azt megelőző megyei képviselőcsoport-ülésre, amelyeken rendszeresen elmondtam a napirenddel kapcsolatos véleményemet, úgy gondoltam, nem azért választottak meg, hogy üljek szótlanul, és olykor bólogassak. Azt tapasztaltam, hogy a lentről hozott véleményre igényt tartanak, és figyelembe veszik. Talán akkor oldódtak fel bennem igazán a gátlások, amikor elmondtam szűzbeszédemet a Parlamentben. Van valami megkapó abban, hogy abban a teremben, amelyben történelmünk oly sok eseménye játszódott, én, az esztergályos felállók, elém teszik a mikrofont, és elmondom az ország ügyes-bajos dolgairól a véleményem. Még ma is, több mint hét év után, meg- illetődve lépek be az ország házába.

Aztán elkezd a városról beszélni. Egy darabig, amolyan tiszteletkörnek vélem, amit mond, csak aztán egyre jobban belelendül. Vitatkozik, érvel, mintha legalábbis engem kellene meggyőznie. Sorolja a gyárakat, az üzemeket, amelyekben kialakult a munkásság, a műszaki értelmiség, s mindezek révén nőtt a kulturális színvonal. Szociológusok ma is csodálkoznak, hogyan lett a legnagyobb magyar faluból ilyen gyorsan város. Mert most már nemcsak a státusza az, hanem a benne lakók is felnőttek hozzá. Igen ám, csakhogy kinőtték a régi ruhát, ezért kell a több lakás, a közmű, a felüljáró.

— Tudják rólam, nem is szégyellem, hogy lokálpatrióta vagyok. Ez érthető, hiszen együtt nőttem a várossal, itt élek, meg hát hivatásos képviselője is vagyok. Persze ez nem jelenti azt, hogy ezenkívül semmi mást nem látok. Itt van például az előbb említett felüljáró ügye, amely bármily hihetetlenül is hangzik, de 1905 óta van napirenden! Kötöttek már tucatnyi fogadást (én is, el is vesztettem), ekkor lesz kész, akkor lesz kész. Nem lett kész. Be kell látni, és bekell láttatni, mert ez is feladata a képviselőnek, hogy csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takaró ér. Annak pedig megvan az a természete, hogy csak a végzett munkával arányosan nő.

Szomorúbb dolgokra terelődik a szó. Tavaly nyáron súlyos baleset érte. Több hónapig feküdt kórházban, és sokáig bizonytalan volt, hogy egyáltalán dolgozhat-e még. Azután győzött az orvostudomány és az akaraterő. Ha fizikai munkát nem is végezhet, de dolgozhat.

— Nehéz idők voltak, de nem maradtam magamra. Azt mondják, bajban válik el, ki az igazi barát. Nos, mindazok, akik azelőtt ismertek, megkerestek, s most ők kérdezték, miben segíthetnek. Ez volt a legjobb orvosság.

Apropó, miben segíthetek? Vajon mennyi panaszos fordul a képviselőhöz, és milyen ügyekben?

— Sokan, és a legváltozatosabb témákban keresnek meg az üzemben és otthon egyaránt. A legtöbben járda-, villany-, lakásügyben. Amíg nem volt kész a szálloda Orosházán, addig annak dolgában is sokan jöttek. No, meg a nyugdíjproblémákkal. Van egy panaszos, akinek sikerült néhány éve elintézni a nyugdíjügyét, azóta minden ' fogadónapomon ott van ... Azt tapasztalom, hogy gyakran csak az ötödik, tizedik fórum után fordulnak a képviselőhöz, ha hamarabb jönnének, talán gyorsabban tudnánk segíteni is.

S vajon hogyan tölti az ünnepeket a képviselő?

— Tanulással. Harmadéves vagyok a politikai főiskolán, .és készülök a szakdolgozatomra. A téma testhez álló: a vidéki ipartelepítési politika eredményei egy városban. A város természetesen Orosháza. S ha mindezek mellett marad időm, akkor szeretnék egy jót horgászni. Ilyenkor harap legjobban a csuka, de lehet menni süllőre, meg pontyra is.

Seleszt Ferenc

A nagy szobában Fotó: Veress Erzsi

Végre fölértünk a negyedik emeletre! Szaporán kapkodjuk a levegőt. Amíg böngésszük a névtáblákat, legalább kifújjuk magunkat — tervezzük el. Éppen nézem a papíromon a címet: Csorba József, Békéscsaba, Lencsési út 6. IV. emelet 12., amikor nyílik az egyik ajtó, és fekete, bozontos üstökű, szakállas, zömök fiatalember lép ki. ö az, akit keresünk. Csöppnyi ijedelemmel kérdezi: „tán csak nem rontottam el valamit?” Megnyugtatjuk, hogy számlát sem hoztunk, megköny- nyebbülten invitál beljebb. Mint kiderül, először arra gondolt, hogy a lakás ügyében valamit rosszul intézett. v

A fiatal Csorba család ugyanis november végén költözött ebbe az új, kétszoba-étkezős lakásba. Hat évi házasság, hat évi albérlet után.

— Elnézést, de a barátommal éppen kaparjuk a falat a nagyszobában. Lejött a poszter, úgy látszik, rosz- szul ragasztottuk föl. Azt mondják, hogy le kellett volna simára* glettelni. A feleségem is dolgozik, de hat körül haza szokott érni — pillant az órára a házigazda — ó, de sajnálom, hogy Erika, a kislányunk éppen ma a nagymamánál alszik!

Csupa életkedv, csupa vidámság ez a fiatalember, árad belőle a szó, két percig nem bír egy helyben maradni. Boldog. „Tessék csak, nézzenek körül!” — tárja szét a karját.

Csorba József a MEZŐGÉP békéscsabai" gyárának 26 éves lakatosa, Ildiké, a

felesége kereskedő, a nagy papír-írószerboltban dolgozik. Nézzünk hát körül náluk, ebben az otthonná alakuló lakásban. A nagyobbik szobában új, nyers színű szekrénysor, két heverő egymás mellett, dohányzóasztal, fotelek, s talán még ma este ide a falra kerül az a bizonyos poszter, ami most a heverőn vár sorsára. A gyerekszobában két fekhely (néha itt alszik a megözvegyült nagymama is), asztalka, virág, játék. Jövőre ide is új bútor kerül. Az étkezőben zümmög a hűtőszekrény. „Most kaptuk az anyósomtól” — újságolja a házigazda. Itt beszélgetünk tovább, először természetesen még a lakásról.

— Spóroltunk 37 ezret. Hát, ennyit bírtunk az albérlet mellett. A cégtől kaptam 70 ezer forint munkás- kölcsönt, másképp nem boldogultunk volna. Na, igaz, 15 évre elköteleztem magam a MEZŐGÉP-nél, de hát dolgozni amúgy is kell valahol. Ez meg jó hely, irtó rendes" a főnök. Komolyan, csudára jó fej! — megemeli a hangját is a nyomaték kedvéért.

— És ez annyira fontos? Akár jó, akár rossz a főnök, nem mindegy, ha az ember rendesen dolgozik?

Igazít egyet a melegítőnadrágján, elkomolyodva néz, aztán elneveti magát, jelezvén, átlát a szitán.

— Tudja azt jól, hogy fontos. Ahol^ korábban dolgoztam, például azt mondta a főnök: holnaptól kötelező a túlóra! És kész. Itt meg: fiúk, figyeljetek egy kicsit. Van 20 ezer forint, ki akar keresni, lenne egy kis túlóra. És különben is, egy főnökre ne a beosztása miatt nézzen fel az ember, hanem azért, mert érti a szakmát, kenterbe ver bármikor a melóban.

Csengetnek. „Megjött

anyóka!” — ugrik ajtót nyitni a házigazda Ilikének, a feleségnek, aztán eltűnik a konyhában, szódát, szörpöt készíteni.

A fekete hajú fiatalasz- szony fáradtan zökken egy székre:

— Túlóráztunk. Nagy a hajtás az üzletben. Hát persze, ünnepek előtt így szokott ez lenni. Szétnéztek már? Lehet, hogy még variálunk, bár a férjem szerint, ha egyszer valamit letettünk, az maradjon is ott. A bútorvásárlás jól sikerült, a szőnyeg meg ... Hát, erre futotta. Ha letelik a részletünk, sor kerül a kis- szobára is.

Igen, majd apránként, ahogy a legtöbb családban. „Jó lenne egy AKAI magnó!” — sóvárog a férj, a feleség pedig egy közös családi, balatoni nyaralás terveit szövögeti. Kereset, beosztás, megélhetés, tervek — mind-mind szóba kerül. Nem kevés a lakásrészlet, és ki tudja, mekkora lesz a gázszámla. És hát itt a karácsony! Az ajándék? A legnagyobb ajándék a lakás, de lesz azért néhány apróság a fa alatt. Hogy mi? Ez egyelőre hétpecsétes titok. Ami a plusz kiadást illeti, Ilike dohányzik, a férjnek pedig a lemez a szenvedélye. A kemény rock. És Beethoven.

„Hajaj, nagy vagány ‘ voltam én régen, a haverokkal sok mindent elkövettünk! — sandít a feleségére. Aztán, hogy öregedtem, vagy mi, rájöttem, érdemesebb a melóra ráhajtani. Attól van az embernek igazi tekintélye. Nálunk, aki dolgozik, előtte a világ. Tiszta bolond, aki itthagyja ezt az országot.

Erről eldiskurálunk még egy ideig, aztán, hogy nem panaszkodott, nem siránkozott egyikük sem, rákérdezek: mivel elégedetlenek?

A férj gondolkodás nélkül vágja rá:

— Hogy az Előre a kilencedik a tabellán! Meg is fogadtam, ki nem megyek a meccsre, míg negyedikek- ötödikek nem lesznek. De az a helyzet, nem bírom ki, ha legközelebb itthon játszanak, csak megnézem őket.

Tóth Ibolya