Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-18 / 296. szám

1 1 1 1981. december 18., péntek Megnyílt az országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) építésére. Tovább nő a fel­újítások előirányzata. A ta­nácsok rendelkezésére álló előirányzat kereken 70 szá­zaléka a kiemelt fejlesztések megvalósítását, illetve az alapellátást nyújtó intézmé­nyek fenntartását szolgálja. Az életkörülmények javí­tásában továbbra is nagy szerepe van a kórházfejlesz­tésnek, az általános iskolai tanteremépítésnek, 1982-ben 1300 új általános iskolai tan­térem létesül, és mintegy 1200 új kórházi ágy. Jelen­tősebb fejlesztés valósul meg többek között a szolnoki me­gyei kórházban. Folyamato­san gondoskodunk az ország védelmi erejének fenntartá­sáról, fejlesztéséről. Az e célra fordított kiadások mintegy 4 százalékkal nőnek. Keressük a gazdálkodási kötöttségek további egyhíté- sének, feloldásának, a bevé­teli érdekeltség erősítésének lehetőségeit is. A már meglevő intézmé­nyek színvonalának megőr­zése rendkívül fontos fel­adat, s ezért a költségvetési szervek a felújítási forráso­kat — véleményünk szerint — nem csoportosíthatják át új intézmények létesítésére. A bevételeket és a kiadá­sokat összegezve 1982-re a költségvetés 491,5 milliárd forint bevételre tesz szert, ami az 1981. évit 4,4 száza­lékkal haladja meg, kiadá­sai ugyanakkor 506,5 milli­árd forintot, az ideinél 5,5 százalékkal többet jelente­nek. A költségvetés tervezett hiánya tehát 15 milliárd fo­rint. Többet várunk a mezőgazdaságtól Az expozé következő ré­szében a miniszter az idei intézkedések közül kiemelte, hogy áttekintettük a mező- gazdasági termelőszövetkeze­tek differenciálódásának ala­kulását. A differenciálódás — a természeti tényezők sa­játos szerepe miatt — a me­zőgazdaságban összetettebb és más természetű, mint a népgazdaság egyéb ágazatai­ban. Azt tapasztaltuk — mondta —, hogy a jó és kö­zepes színvonalon gazdálko­dó üzemek dinamikusan fej­lődtek, a kedvezőtlenebb kö­rülmények között gazdálko­dók viszont lemaradtak a fejlődésben. Programot dol­goztunk ki — folytatta — az alacsony hatékonyságú, ked­vezőtlen adottságú szövetke­zetek termelésének fellendí­tésépe. A program számos konkrét intézkedést tartalmaz a be­ruházási támogatástól a szakemberellátásig. Célunk ezzel, hogy ezeket a gazda­ságokat is nagyobb teljesít­ményre, jövedelemképzésre sarkalljuk. Pénzügyi intézke­déseink ezt szolgálják. Erre a teljesítményre nagy szük­ség van, mert jövőre a me­zőgazdaságtól is sokat vá­runk. / Tisztelt Országgyűlés! A kormány jövő évi fel­adatának mindenekelőtt a terv megvalósításának meg­szervezését, folyamatos, ak­tív figyelemmel kísérését, a gazdaságpolitika fő céljainak megvalósítását tekinti — hangsúlyozta Hetényi István, majd kiemelt néhány, vár­hatóan nagy jelentőségű, ak­tuális feladatot. A társadalom érdeklődésé­nek középpohtjában áll — mindenki tudja, hogy nem ok nélkül — a lakáskérdés. A lakásgazdálkodással kap­csolatos elképzeléseket tár­sadalmi vitákon értékelik, s jövőre egyik legnagyobb fel­adatunk lesz a kialakított el­vek és a társadalmi viták tapasztalatai alapján meg­hozni a szükséges állami in­tézkedéseket. Folytatjuk a gazdasági me­chanizmus javítását. A min­denkor időszerű szabályozá­si és a szervezetfejlesztési munkán túl, 1982-ben konk­rét lépéseket kívánunk tenni a vállalatirányítás terén. Megkülönböztetett figyel­met fogunk fordítani az élet- körülmények javítását szol­gáló feladatok megoldására, köztük’ az ötnapos munkahét zökkenőmentes, általános be­vezetésére. Befejezésül a miniszter •utalt arra: az utóbbi időben sokszor mondjuk, hogy kihí­vással kell szembenéznünk, többet kell teljesítenünk már ahhoz is, hogy a már elért szinten maradhassunk. Ha pedig ennél többre vágyunk, magasabbra szeretnénk jutni, vállalnunk kell, hogy a na­gyobb feladatokra felkészül­ve, annak nagyságához iga­zítsuk erőfeszítéseinket — zárta expozéját Hetényi Ist­ván, és kérte az országgyű­lést, hogy mindezeket mér­legelve vitássá meg és fo­gadja el a beterjesztett tör­vényjavaslatot. Ezután Novák Béla (Pest megye, 16. választókerület), a Csepel Autógyár vezér- igazgatója, a törvényjavas­lat bizottsági előadója ösz­szegezte az országgyűlés bi­zottságaiban a költségvetési tervezetről folytatott alkotó vitát. A vitában ezután felszólalt Peják Emil (Budapest, 56. vk.), az MSZMP XVIII. ke­rületi bizottságának első tit­kára, Bata János, (Pest, 12. vk.), a Gyömrői Ruhaipari Szövetkezet elnöke, Dobi Fe­renc (Csongrád megye, 5. vk.), a MEDOSZ főtitkára, Karakas László (Hajdú-Bi- har m., 12. vk.), az MSZMP KB pártgazdasági és ügyke­zelési osztályának vezetője, Vastag Ottilia (Nógrád m., 8. vk.), a Finommechanikai Művek romhányi gyárának csoportvezetője, Boza József (Bács-Kiskun m., 18. vk.), az állampusztai célgazdaság igazgatója, Hornyák Tiborné' (Szabolcs-Szatmár m., 9. vk.), az MSZMP nyírbélteki nagy­községi bizottságának titká­ra, Skaliczki Károlyné (Bé­kés m., 2. vk.), a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Válla­lat csoportvezetője. lőesoportunk és a magam ne­vében elfogadom, képviselő- társaimnak , elfogadásra aján­lom. Ezt követően Marjai Jó­zsef, a , Minisztertanács el­nökhelyettese emelkedett szó. lásra. Marjai József expozéja Skaliczki Károlyné felszólalása Tisztelt Országgyűlés! A most tárgyalt napiren­det Békés megyei képviselő- csoportunk megtárgyalta, és kialakította egységes véle­ményét. Az írásban is ki­adott 1982. évi népgazdasági tervjavaslatával csoportunk minden tagja egyetértett, kész annak megvalósításában aktívan közreműködni. Békés megye lakossága áz 1981. évi gazdasági tervek teljesítéséből jól vette ki ré­szét. Felismerve változó gaz­dasági helyzetünket és körül­ményeinket, megyénk lakos­sága igyekezett munkáját úgy végezni, hogy megfelelő­képpen szolgálja a párt és a kormány ilyen irányú elvá­rásait; a megyében élők mindennapi boldogulását is. A lakosság nyugodt és ki­egyensúlyozott mindennap­jainak jelentős meghatározó­ja társadalmunk • gazdasági helyzete, benne az egyes em­ber életkörülményeinek megfelelő alakulása. Azok a gazdasági eredmények, me­lyek megyénket 1981-ben jel­lemezték, • egyértelműen bi­zonyítják a párt és a kor­mány politikájának helyes értelmezését, a lakosság cse­lekvési készségét. Ismeretes a tisztelt jelen­levők és a szakemberek kö­rében, hogy Békés megye mezőgazdasága 1981-ben az országos átlagot meghaladó­an növelte termelését, mely hatékonysággal és kiemelke­dő átlagterméssel járt együtt. Ugyanilyen tény az is, hogy a mezőgazdaság energiaigé­nye igen jelentős. Éppen ezért sajnálatos és sok terü­leten ellentmondást hoz fel­színre, hogy a jó termőföl­dön hatékony munkával megtermelt értékek megóvá­sa nem mindig biztosított. Az említett gondokból ered javaslatunk és kérésünk, hogy nagyobb támogatást kapjunk a megtermelt me­zőgazdasági termékek táro­lókapacitásának bővítésében. Úgy gondoljuk, ez az anyag- és energiatakarékosság egyik igen ésszerű megvalósítása. Jó eredményekről és cse­lekvési egységről szóltam, de azt is tisztán kell látnunk, hogy munkánkat még nap­jainkban is akadályozza né­hány olyan tényező, ami za­varokat idéz elő a termelés­ben részt vevők, illetve az irányítók között. Sokszor ta­pasztaljuk, hogy takarékos­ságról beszélünk, de a taka­rékos módszerek és techno­lógiák meglehetősen lassan terjednek a bonyolult intéz­kedések folyamatában. Pél­dák sorát tudnám felsorolni, de itt és most ' csak egyet említek meg, nevezetesen a mezőgazdasági üzemek ter­ményszárításával kapcsolatos gondokat. Az olajtüzelés ki­váltására javasolt és ajánlott technológiák esetenkénti ma- * gas ára, technológiai töké­letlensége nehéz helyzetbe hozza a takarékosságra vál­lalkozó mezőgazdasági üze­mek vezetőit, dolgozóit. A gazdasági tervek elké­szítésénél tapasztalható bi­zonytalanság is fékezi a gaz­daságvezetők megfelelő szin­tű felkészülését a gazdasági év munkáira. Gyakorta ta­pasztalható a kevés informá­ció és a tervezéssel kapcso­latos bizonytalanság káros hatása. Az információk fontossá­gáról szóltam az imént, amelynek feltétlen részeként tekintem azoknak az infor­málását is, akik a munkapa­dok mellett állnak vagy a traktorokat vezetik. A me­gyében úgy tapasztaljuk, hogy az embereket fokozot­tabban érdekli, hogy mi tör­ténik a világban és közvet­len környezetünkben. Nem lehet feladatainkat jól meg­szervezni, azokat megfelelő színvonalon végrehajtani, ha nem tudatosul annak lénye­ge és jelentősége, azoknak körében, akik a tervek vég­rehajtásában, a mindenna­pok során részt vesznek. Nem lehet csak az első szá­mú vezetők ügyének tekin­teni a tájékoztatást. Meg kell adni azt a rangot — e nagyon jelentős gazdaságve­zető rétegnek —, ami őket az üzemben megilleti. Tisztelt Képviselőtársaim! Én jómagam is fizikai munkásként dolgozom a Dél­alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalatnál. Amiről szóltam, az az én és környezetem vé­leménye is. Magam is, aki az . építőipar egy jelentős ága­zatában dolgozom, nap mint nap érzem a korszerű tech­nika könnyebbségét, ugyan­akkor az elavult műszaki színvonal nehézségeit is, amit még sokszor a króni­kusnak mondható létszám­gond is súlyosbít. De mun­katársaim is tudomásul ve­szik, hogy ágazatunk állandó fejlődése biztos jelent és jö­vőt teremt számunkra, és készek — miként megyénk dolgozóinak döntő többsége — mindennapi munkájukkal bizonyítani gazdasági ter­veink megvalósításában való aktív részvételüket. Tisztelt Képviselőtársaim! Az országgyűlés által most tárgyalt napirendet képvise­Egyetértek a költségvetés tervezetével és a pénzügymi­niszter által elmondottakkal. — kezdte hozzászólását a Mi­nisztertanács elnökhelyettese. — A magyar nép pártunk politikáját támogatva, azzal egyezően meggyőződéssel vallja, hogy a szocializmus előnyei, értékei teljes kibon­takozásának nélkülözhetetlen feltétele az enyhülés, a fe­szültség csökkentése. Népünk — mondotta — nagyra érté­keli és megbecsüli azt a tör­ténelmi jelentőségű változást, amely felszabadulásunk óta, a szocializmus építésének év­tizedeiben következett be. Történelmünkben több év­századra visszatekintve elő­ször mondhatjuk, hogy nem­zeti létünket, békénket és biz­tonságunkat olyan szövetségi rendszer garantálja, amely­nek egyenrangú és megbe­csült tagjai vagyunk, s ami békénket és létünket fenye­geti, az nem a magyarság el­len, az az egész emberiség el­len irányul. így a legszoro­sabban fonódik össze a világ­béke megőrzésében és bizto­sításában a magyar nemzeti érdek és az egész emberiség érdeke. Természetes közegünk és minden ilyen jellegű tevé­kenységünk alapja a szocia­lista integráció — és ezen be­lül együttmunkálkodás min­denekelőtt a Szovjetunióval —, amely meghatározott té­nyező a ma és a jövő szem­pontjából is. A világ minden más részével erre az alapra támaszkodva folytatjuk gaz­dasági kontaktusaink fejlesz­tését. Különösen nagy nemzeti, politikai és gazdasági érték, hogy történelmünkben soha ilven jó hírünk, tekintélyünk és megbecsülésünk nem volt, mint most. Biztatás számunk­ra mindenekelőtt szocialista barátaink, testvéreink meg­becsülése, és a velünk szem­ben táplált bizalom. Joggal állapíthatjuk meg, hogy olyan nagy erőfeszíté­sek, mint amilyeneket 1978 óta ez az ország, ez a gazda­ság kifejtett, a korábban meg­szokott kedvezőbb körülmé­nyek között rendkívül látvá­nyos számokat produkáltak volna. Nem rajtunk múlik, és nem rajtunk múlott, hogy ez most nem így van. Az utolsó időszakban je­lentős mértékben romlott a nemzetközi helyzet, időnként drámai módon kiéleződtek a nemzetközi politikai viszo­nyok, ennek minden közvet­len gazdasági és anyagi ha­tásával és terheivel együtt. 1979-től következett be a má­sodik árrobbanás, amely mé­reteiben és hatásában az el­sőnél nem volt kevésbé ter­hes. Ugyanebben az időszak­ban közel került mélypont­jához a tőkés világgazdaság válsága, magával rántva a legfejlettebb országokat is, köztük legfontosabb kereske­delmi partnereinket. Politikánk és politikai gya­korlatunk helyességét — be­leértve gazdaságpolitikánk­nak a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszu­sán megerősített irányvona­lát —, az ország stabilitása, szocialista társadalmunk és gazdaságunk teljesítőképes­ségét. igazolták a tények, és a nagy megpróbáltatások mércéjével értékelték fel az elmúlt évek. Most nyugodt lelkiismerettel “mondhatjuk, hogy a szocialista Magyaror­szág minden összehasonlítás­ban — nemcsak az őt körül­vevő világhoz mérve -— erő­sítette helyzetét, pozícióit, megbecsülését és hitelét, az iránta érzett, tanúsított bi­zalmat, hanem saját magá­hoz mérten is fejlődött, elő­relépett. Eddig nemzetközileg is el­ismert módon teljesítettük két fő gazdaságpolitikai cél­kitűzésünket: az ország kül­gazdasági egyensúlya javult, külkereskedelmi mérlegünk gyakorlatilag egyensúlyba ke­rült, és megteremtettük a fel­tételeit annak, hogy a követ­kező években fokozatosan többletet biztosítsunk. Lénye­gesen javult nemzetközi, fi­zetési mérlegünk, hitelképes­ségünk erősödött. A forint­nak nemzetközi megbecsülé­se van. Ezek olyan tények, amelyek a gazdaságpolitika helyességét igazolják. Iga­zolják ugyanakkor, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt megőrizte és erősítette a forradalmi erényét: ' az alapkérdések? a fő célok sta­bilitásának és változatlansá­gának megőrzése mellett a gyakorlatban rugalmasan al* kalmazkodik a változó fel­tételekhez, képes a megúju­lásra. A terv és a költségvetés azt a szilárd elhatározást fe­jezi ki, hogy folytatjuk ed­digi gazdaságpolitikánkat, folytatjuk a reformot. Foly­tatjuk az egész társadalom, és ezen belül mindenekelőtt a gazdaság ösztönzését, ha úgy tetszik: kényszerítését nagyobb teljesítmények el­érésére. Gyorsan változó vilá­gunkban olyan körülmények között, amikor gyorsan kell magunknak is megváltoz­nunk, átalakulnunk, amikor folyamatosan új, eddig nem ismert, és máshol ki nem próbált megoldásokat kell al­kalmaznunk, természetes a széles körű, időnként élessé váló vita, a sokoldalú mérle­gelés. Ezek alapelveinket nem érinthetik. Egyértelműen le kell és le lehet szögezni, hogy a Magyar Népköztársaság po­litikája, kül- és belpolitikánk tiszta, világos, egyenes, be­csületes és kiszámítható. Igaz, a kormány, a kor­mányszervek munkájának ja­vításában még sok a teendő. Az államigazgatási munká­ban még mindig nagy a bü­rokrácia, adódik tehetetlen­ség, gyakori a döntésekkel kapcsolatos huzavona, na­ponta meg kell küzdeni a ré­gi beidegződöttségek, a régi, rossz szokások újratermelő­désével. A megtett jelentős és mi­nőségi előrelépés ellenére sajnos nincs, és valószínű­leg abban az időszakban, amely számunkra belátható, nem is áll majd rendelkezé­sünkre tökéletes szabályozá­si rendszer. A gazdaságirá­nyításnak a tervezés és a szabályozás által kialakított feltételrendszerét azért fo­lyamatosan karban kell tar­tanunk, a gazdaságtól meg­követelt azonos szemlélettel és magatartásformával, te­hát vállalkozási szellemmel is. A kormánynak, a kor­mányszerveknek ugyanakkor megfelelő irányítási eszkö- ' zökkel azt a követelményt kell érvényesíteniük, hogy a vállalatok a rendelkezésre álló értékes emberi erőt, a nagy anyagi értékeket, fej­lesztési eszközeiket maxi­málisan, minden lehetőség kihasználásával, a legjobb jövedelmezőséggel haszno­sítsák. Tisztelt Országgyűlés! A nemzetközi munkameg­osztásba való fokozott, és számunkra nélkülözhetetlen bekapcsolódásunk folyama­tát, lehetőségét és eredmé­nyességét a mi oldalunkról alapvetően a népgazdaság minőségi fejlődésé határozza meg. Ebben a kormánynak is sok teendője van. Alap­kérdés számunkra a szocia­lista integráció erősítése, fej­lesztése, a KGST-tagorszá- gokkal eddig kialakított együttműködés megszilárdí­tása és megőrzése. A nem szocialista világgal gazdaságunk versenyképes­ségének növelése alapvető feltétele a kapcsolatok fej­lesztésének. A kormánynak ugyanakkor továbbra is min­den eszközt fel kell használ­nia érdekeink védelmében, az ellenünk irányuló intéz­kedések elhárításában, a diszkrimináció visszaszorí­tásában, mint ahogyan ott kell lennünk minden olyan nemzetközi gazdasági és pénzügyi intézményben, amely a világgazdaságban, vagy annak jelentős szekto­rában szerepet játszik, és ott, mint szocialista ország­nak érvényesítenünk kell befolyásunkat és jogainkat. Tisztelt Országgyűlés! Az eddig elhangzottak — és mindaz, ami előrelátható — világossá teszi, hogy az 1982-es év sem lesz köny- nyebb, mint az 1981-es volt. Nehezíti az 1982-es évre elképzeléseink — korábbi el­képzeléseink — végrehajtá­sát, hogy terveinkkel ellen­tétben alacsonyabb bázisról indulunk, viszont a minősé­gi változások eredményeinek megítélésünk szerint már 1982-ben érvényesülniük kell. Bizonyosak vagyunk abban, hogy 1982-ben mindkét fő' célunkat teljesíteni fogjuk, tovább fog javulni nemzet­közi külgazdasági kapcsola­tunk, külgazdasági egyen­súlyunk, fizetőképességünk. Biztosítani tudjuk a lakos­ság életszínvonalának meg­őrzését, ezen bélül különös súllyal az ellátás színvona­lának nemcsak fenntartását, hanem mindenekelőtt minő­ségi javítását is, és az élet- körülmények javítását is. Mindezek alapja a gazdaság minőségi átalakításának gyorsítása. Biztosítani tud­juk a megfelelő alapokat és átmenetet az 1982-t követő évekre is. Ezután felszólaltak még: Reidl János (Somog; m. 5. vk.), a Videoton tabi gyár­egységének csoportvezetője. Szalai Géza (Budapest,' 20. vk.), a Ganz-MÁVAG- Szer­számgyár vésnöke, Jávorka István (Komárom 2. vk). a Tatabányai Szénbányák Vál­lalat fóaknásza, Szabó La- josné (Szolnok m. 5. vk), a Tisza Cipőgyár tüzőnöje, Ga­zsiit/ Milutinné (Baranya m. 12. vk.), a drávaszlárai ál­talános iskola tanára és No­vák János (Budapest, 54, vk.) az Egyesült Vegyiművek ve­gyésztechnikusa. A törvén'yjavaslathoz hoz­zászólásra több jelentkező nem volt, ezért az országgyű­lés elnöke, a vitát lezárta. Ezután Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter válaszolt Szalai Gé­za képviselő hozzá intézett kérdésére. Ezt követően Hetényi Ist­ván foglalta össze a vita ta­nulságait. Határozathozatal követke­zett: az országgyűlés a Ma­gvar. Népköztársaság 1982. évi költségvetéséről szóló tör­vényjavaslatot általánosság­ban és részleteiben, az ere­detileg beterjesztett összegek­kel egyhangúlag elfogadta. Ezzel befejeződött az or­szággyűlés csütörtöki munka­napja, melyen felváltva el­nökölt Apró Antal, Cserven- ka Ferencné és Péter János. Az ülésszak ma 10 órakor folytatódik.

Next

/
Thumbnails
Contents