Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-15 / 293. szám
1981. december IS., kedd Akit még mindig a munka éltet — 91 évesen Töpörödött nénike bújik elő a gangról nyíló pici szobából. Éppen fát visz be, hogy a kis búboskemence mellett álló vaskályhába begyújtson. Kísérőm, Ár- gyelán György, a helyi mű" veliődési ház igazgatója, aki gyorsan elmondja, mi járatban vagyunk. Beszédjükből azonban egy kukkot sem értek, a társalgás köztük kizárólag román nyelven folyik. * * * Szántó Petemé 91 éves kétegyházi özvegyasszonyt otthonában kerestük fel. Akaratlanul is szembetűnik az a rend és példás tisztaság, amely a ház környékét, és a belső helyiségeket uralja. A nagyszoba egyik sarkában ott áll a búboskemence, s a felfordított csuprokon piros almák teszik hangulatossá a környezetet. A fal felé eső padkán valamikor az apróságok, míg a felpárnázott, masszív ágyban a felnőttek aludtak. A komód fölött, a hét színűre festett falon szimmetrikus elrendezésben fényképek láthatók... A beszélgetés alatt azután előkerül a többi fotó is, és lassan kezdenek kibontakozni a parasztcsalád életének körvonalai, az egyéni sorsok epizódjai. — Mióta él itt egyedül Szántó néni, és mekkora családja van? — Tizenhat esztendeje halt meg az uram, aki után most 1950 forint nyugdíjat kapok. Közben a lányomat is elvesztettem, ám él még három fiam, és ők a MEZÖ- GÉP-nél dolgoznak. Rajtuk kívül még négy unokám, és négy dédunokám is van. Többször hívtak, lakjak náluk, de én nem mentem. Ügy megszoktam ezt a helyet, hogy már nem is tudnám elhagyni... — Mégis, ki szokott segíteni? — A könnyebb munkákat még el tudom végezni. Naponta főzök, mosok, takarítok, sőt, a kert felét is magam művelem. A másik felét a gyerekek. Ezt a házat a kisebbik fiamra írattam, és az ő felesége szokott eljönni hozzám segíteni. * * * Ezután az elődökre terelődik a szó. A régi korokba visszanyúló emlékekből különös, mozaikszerű történet bontakozik ki. — Mivel foglalkoztak a néni szülei és nagyszülei? — Ügy tudom, nagyapám apja egyszerű disznópásztor volt. Amikor őrizte a falkát, egyszer csak látta, hogy a jószág a közeli fűzfa tövében túr. Odoment, és észrevett egy tarisznyát, amely teli volt arany pénzzel. Ügy mondták, ezt be is jelentette a hatóságnak, de az nem akart, vagy nem mert tudomást venni az esetről. Így aztán dédnagyapám Nagyvárad közelében, Les-pusztán földet vásárolt a pénzen. Nyolcéves koromban magam is jártam azon a helyen ... — S mi lett a birtokkal? — Apám a reá eső részt eladta, és itt Kétegyházán vásárolt érte másikat. Mi nyolcán voltunk testvérek, de kettő meghalt, és így a föld hat részre oszlott közöttünk. Én akkor 9 holdat kaptam. Ma már hihetetlennek tűnik, hogy egy olyan családban, amelynek viszonylag elég jó megélhetési lehetőséget biztosított a föld, a fehérnép pénzt csak nagyritkát láthatott. Az idős asz- szony elmondta, hogy az első világháború alatt mindössze egy fatalpú cipőben járt, most meg két papucsa és | több jó lábbelije van. ö volt a legnagyobb gyerek a családban, minden ideje szakadatlan munkával telt el. Amint mondogatja, sok öröme nemigen volt az életben. — Még a néni lakodalmán sem? — tamáskodom a hallottakon. — Mi nem tartottunk ilyesmit... — Akkoriban” a fuzsitolás volt a szokás — teszi hozzá a művelődési ház igazgatója. — Ez azt jelenti, hogy az eladósorba kerülő lányt megszöktették, és a fiú szüleinél lakott egy darabig. Előfordult, hogy csak egy, vagy több év múlva szentesítették államilag és egyházilag együvé tartozásukat a fiatalok, feltéve, ha megegyeztek egymással. Ügy is felfoghatjuk, hogy ez olyan próbaházasságnak számított. * * * Érdeklődéssel hallgatjuk tovább, mi maradt meg Szántó néni emlékezetében a régi karácsonyi, újévi szokásokról. — Jóllehet apám tehetős ember volt a faluban, ám fenyőfát mégsem állított. Ez csak azóta van divatban nálunk, amióta a férjem a fogságból visszajött. Arra emlékszem, hogy a román gyerekek is jártak házról házra kolindálni, köszöntőket, verseket mondtak, és szépen énekeltek. Ilyenkor dióval, süteménnyel kínálták meg a családok a betlehemeseket. Aztán az év utolsó napján hét fémtányért helyeztünk lefelé fordítva az asztalra. Alájuk kendert, szenet — ha volt, gyűrűt —, kenyeret, cukrot, sót és hagymát raktunk. A gyerekek cserélgették egymás között a tányérokat, majd ki kellett találniuk, mi van alattuk. Ha valamelyik fiúnak például a szén jutott, ez azt jelentette, hogy „fekete”, ha só, akkor „szegény”, ha cukor, akkor pedig „jó” lesz a felesége... A felnőttek ilyenkor kártyáztak, és diót kaptak a nyertesek. — Hogyan készültek fel az ünnepekre? — Az előző napokon már nagy teknőben gyúrtuk a kalácsot. Nagyon sok szegényember kopogtatott be hozzánk az idő tájt, s mi mindig megkínáltuk valamilyen harapnivalóval őket... * * * A 91. életévében járó asz- szony még ma is kézimunkázik. Mivel gyermekkorát a lakott településektől távol eső tanyán töltötte, csak az örökös munka volt osztályrésze. Így nem járhatott sehová, még elemibe se. önszorgalomból, no és az iskolába járó nagyobb gyermekektől tanult meg írni és olvasni. Ha ideje engedi, bár csak egyik szemével lát, horgolni is szokott. Kissé remegő kézzel teszi asztalra az Aradon kiadott román nyelvű kalendáriumot, amelyet 1947-ben még a férje hozott... Kép, szöveg: Bukovinszky István Fotópályázat A Lányok, Asszonyok szerkesztősége a 14 nyelven megjelenő Szovjetszkaja Zsens- csina nemzetközi fotópályázata keretében Az én hazám címmel fotópályázatot hirdet hivatásos (I. kategória) és amatőr (II. kategória) fotósok számára. A beküldött képek műfaja tetszőleges lehet: fotóriport, etűd, portré stb. A méret: 18x24 cm. A téma: Magyarország jellegzetességeinek és a magyar nép munkájának, életmódjának bemutatása. Díjak: I. kategória. 1. díj: 10 napos riportút a Szovjetunióba. 2. díj: fényképezőgép. 3. díj: 2000 forintos vásárlási utalvány, továbbá 5 db, egyenként 500 forintos vásárlási utalvány. II. kategória. 1. díj: 10 napos üdülés a Szovjetunióban. 2. díj: fényképezőgép. 3. díj: 2000 forintos vásárlási utalvány, továbbá 5 db, egyenként 500 forintos vásárlási utalvány. Az amatőr fotóklubok, iskolai szakkörök közösen is pályázhatnak, a legszínvonalasabb munkákat beküldő klubot, szakkört különdíjjal — szovjet fotófelszereléssel — jutalmazza a zsűri. A győztesek névsora a Lányok, Asszonyok 1983. januári számában jelenik meg. A lap a legszebb fotókat folyamatosan közli. A pályázók fotóikat 1982. július 1-ig adhatják postára. A borítékra írják rá: Fotó- pályázat. Cím: Lányok, Asz- szonyok Szerkesztősége, Budapest VII., Lenin krt. 9—11. 1073. II zalai termálfürdők rekordjai Rekordot értek el ebben az évben a zalai gyógy- és termálfürdők. Az év elejétől több mint egymillió hatszázezer vendéget fogadott Hévíz és Zalakaros.. Ennyien még soha nem látogatták a megye fürdőhelyeit. A nyári hétvégeken 20—24 ezer hazai és külföldi fürdőző is megfordult Zalakaroson. A hatalmas tömeget sikerült kulturáltan kiszolgálni. Zalakaroson egyébként javították a téli fürdőzés feltételeit. A központi fürdőépülethez legközelebbi medencét ideiglenesen befedték. Békéscsabai szobrok A Lenin úton, a gimnázium előtt látható Rózsa Ferenc mellszobra. Alkotója Rajki László orosházi származású szobrász- művész, aki 1939-ben született, s jelenleg Szentendrén él Fotó: Váradi Zoltán Téli szezon a kölcsönzőszolgálatnál Tanfolyam tűzvédelmiseknek A TIT megyei szervezete a tűzoltóság országos parancsnokának irányelve alapján 1982. január 13-tól 1983. június 29-ig levelező tanfolyamot szervez a középfokú képesítéssel nem rendelkező tűzvédelmi vezetők és előadók részére. A levelező tanfolyamot havonta két alkalommal tartják a megyei szervezet székházában. A foglalkozásokon előadások és konzultációk lesznek, ezeken p. megelőző tűzvédelmi, tűzoltási, kárelhárítási, műszaki ismeretek mellett a hallgatók politikai és államigazgatási ismeret- anyagot is elsajátíthatnak. A tanfolyam végén a résztvevők vizsgát tesznek. A vállalatoknál, intézményeknél dolgozó tűzvédelmi vezetők és előadók december 24-ig küldhetik be jelentkezési lapjukat a TIT megyei szervezetéhez. A tanfolyam első foglalkozását 1982. január 13-án, szerdán 8 órakor tartják. Ifjúsági parlament Pusztaföldváron A Pusztaföldvári Általános Iskola december 8-án tartotta ifjúsági parlamentjét, amelyre az intézmény 30 éven aluli dolgozóit hívták meg. Az iskola történetének első ifjúsági parlamentjét Fehér Borbála, szak- szervezeti titkár nyitotta meg, ezután Pleskonics András, az iskola igazgatója tájékoztatta a hallgatókat az ifjúsági törvény végrehajtásáról, majd a fiatal dolgozók élet- és munkakörülményeiről, valamint szakmai képzésükről beszélt. Beszámolója végén a már tavaly napirendre tűzött pedagógus KISZ- alapszervezet létrejöttének akadályairól tájékoztatta a fiatalokat. Ezt követően hozzászólások hangzottak el. Németh Antal, a községi pártalapszervezet titkára a KISZ-alapszervezet megalakulásával kapcsolatban elmondta. hogy rövid időn belül elvi döntés születik a kérdésben. Ezenkívül szó volt a pedagógus szakkönyvtár bővítésének szükségességéről, a fiatal nevelők külön munkájának differenciáltabb elismeréséről, és a fiatal pályakezdők lakásgondjainak megoldásáról. J. F. V. Az Ezermester- és Úttörőbolt Vállalat ifjúsági turisztikai kölcsönzőszolgálata az utóbbi években tevékenységével igazolta létjogosultságát. A kirándulásokhoz, sportoláshoz különféle felszerelései igen kapósnak bizonyultak, új szolgáltatásai is csakhamar népszerűvé lettek. A különféle típusú sátrak, gumimatracok, vízi eszközök — kajak, kenu, szél vitorlások —, játékok és kerékpárok a kölcsönzőket nagyobb beruházástól mentesítik, miközben kellemessé teszik pihenésüket. Az idén, a korábbi évekhez képest, csökkent a csoportos kölcsönzés, viszont lényegesen nőtt az egyéni kölcsönzők száma. A télre készülve a készleteket felújították, bővítették, illetve még bővítik. Folyamatosan kapnak, így a kölcsönzők is, műanyag síléceket, korcsolyákat, cipőket és korlátozott számban sícipőket is. A szánkókból, ródlik- ból, síszánkókból változatos skála várja a téli sportok rajongóit. A kölcsönzőszolgálat gazdag programmal készül a télre: ha az időjárás engedi, Békés-Dánfokon a síalapok elsajátítására, a sífelvonó használatára nyílik lehetőség, hogy azután igazi síterepen kevesebb gondjuk legyen a kezdőknek. A kölcsönzőbolt februárban három sítúrát is szervez. A diákigazolvánnyal rendelkezők a kölcsönző szolgáltatásait kedvezményesen vehetik igénybe. — sz — A román gazdaság I. Beruházásra: egybillió lej Az ötödik ötéves terv időszakában egybillió lejt költöttek új I berendezések építésére (A szerző felvétele — KS) Nicolae Balcescu, az 1848- as havasalföldi román forradalom vezéregyénisége ekként ír: „A Kárpátok hegyeinek legmagasabb csúcsai közt büszke, és az Isten teremtette összes földi tájak között a legáldottabb ország terül el... Bármerre tekintünk, elragadó kép gyönyörködteti a szemet: meredek sziklák, óriási hegységek, amelyek* csúcsai a felhőket simogatják, sötétlő erdők, zöldellő rétek, illatos mezők, hűvös hegyek ... E hegyek gyomrában rejtőznek kincsei: a só, vas, ezüst, réz, ólom, higany, cink, antimon, arzén, kobalt, tellur és végül mindnyájuk között a legdrágább fém: az arany. Ezt látod csillogni még az út sarában is.” A Balcescu álta] emlegetett gazdagság — amelyet ma már nem annyira a hegyek, mezők* láttán, hanem inkább a statisztikai kiadványokat lapozgatva érzékelhetünk — sorolta Romániát az őt megillető helyre: az ipari-agrárországok sorába. Ez az ország jó néhány ásvány kiaknázásában, jó néhány termék előállításában a világ élmezőnyébe küzdötte föl magát. A földgáz, a barnaszén, a lignit kitermelésében, a napraforgó, a kender, a len, a kukorica és a szőlő termesztésében az első tíz ország között van, kősóbányászata, nyersvas- és acéltermelése, burgonya- és cukorrépa termesztése, továbbá sertés- és lóállománya a világ első húsz országa közé emeli. A múlt örökségének, az elmaradottságnak a felszámolását gyors ütemű iparfejlesztéssel, korszerű külföldi
