Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-13 / 292. szám
1981. december 13., vasárnap o Békés megye, 1956—1981 A népesség száma és demográfiai jellemzői Megyénk dasági életében az elmúlt negyedszázad számottevő fejlődést eredményezett. A szo- cialistá iparosítás, a mező- gazdaság nagyüzemi átszervezése s a korszerű termelési módszerek elterjedése következtében a megye szerepe, jelentősége az országon belül folyamatosan növekedett, ami a települések infrastrukturális viszonyaiban is kedvező helyzetet teremtett. A megye szocialista szerveinek beruházási ráfordításai 25 év alatt együttesen meghaladták a 60 milliárd forintot. Számos új termelő és infrastrukturális létesítményt helyeztek üzembe, ezzel bővültek a munkalehetőségek, korszerűsödött a termelés, javult a lakosság kommunális ellátottsága. Az időközben végrehajtott nép- számlálások adatai a népesség demográfiai jellemzőinek, foglalkoztatottságának, lakáshelyzetének alakulásán keresztül híven tükrözi a megyében végbe ment változásokat. Jelenleg a megye területe (az 1980. évi népszámlálási adatok szerint) 5632 négyzetkilométer. Ez az ország területének 6 százaléka, ahol az ország népességének 4 százaléka él. Területét tekintve 7., lakónépessége alapján 8. a megyék sorrendjében; az alföldi megyék között az 5., illetve az utolsó (7.) helyen áll. Négyzetkilométerenkénti 78 fős népsűrűségével a ritkábban lakott megyék közé tartozik. Településszerkezetére a nagy kiterjedésű, közepes és óriás falvak jellemzőek. A községek átlagos területe és népességszáma csaknem háromszorosa az országosnak. A megye legkisebb községe a 8 négyzetkilométer területű Magyardombegyház, a két legnagyobb pedig a 200 négyzetkilométert is meghaladó Szeghalom és Dévaványa. II népesség számának változása Békés megyének 1980. január 1-én 436 ezer 910 lakosa volt, 8 százalékkal kevesebb, mint az 1960. évi és 1 százalékkal kevesebb, mint az 1970. évi népszámláláskor. Szám szerint a megye népessége az 1960—69. években 32 ezer 600, az 1970—79. években 4 ezer 200 fővel csökkent. A népesség- fogyás — bár az utóbbi évtizedben jelentősen mérséklődött — a megyék közül már csak egyedül Békést jellemezte. A hatvanas évek erőteljes népességfogyása a népességszámot alakító két tényező — a természetes szaporodás és a vándorlás — kedvezőtlen alakulásának volt a következménye. Ennek objektív társadalmi és gazdasági okai voltak. A demográfiai hullám mélypontján (1964-ben) 45 százalékkal (4600-zal) kevesebb gyermek született, mint 1955-ben. Ehhez járult még a magas szinten stagnáló halálozás. A belső vándormozgalom alakulásában a társadalmi jellegű okok (házasságtörés, tanulás stb.) mellett a gazdasági tényezők voltak az elsődlegesek. A vándorlások irányát az egyes területek gazdasági fejlettsége határozza meg, s ez a népesség- mozgás mértékében is megnyilvánult : a hatvanas években — elsősorban a foglalkoztatási nehézségek, a korlátozott munkalehetőségek miatt — a mezőkovácsházi és a szeghalmi járás községei A halandósági viszonyok kedvezőtlen alakulása különösen az évtized utolsó éveiben éreztette hatását. A halálozások számának emelkedésében a legmagasabb halan- dóságú, a meghaltak csaknem 60 százalékát kitevő 70 évesek és idősebbek 20 év alatti, mintegy 50 százalékos létszámnövekedése, a népesség öregedése éreztette hatását. A meghaltak átlagos életkora 1970—79-ben 72,4 év volt, 2,5 évvel magasabb, mint a hatvanas években. A népesség számának alakulását településtípusonként eltérő tendencia jellemezte. A városok népessége két évtized alatt > 17 százalékkal. bői vándoroltak el a legtöbben. A megye jelentős — mintegy 41 ezer főnyi — vándorlási veszteségének a rendkívül alacsony természetes szaporodás csak alig több mint egyötödét tudta kiegyenlíteni, ami a népességszám nagymértékű csökkenéséhez vezetett. A hetvenes években — többek között a területi ipar- fejlesztés a mezőgazdasági termelés korszerűsödése, a települések infrastrukturális fejlődése eredményeként — javult a megye népesség- megtartó képessége: a vándorlási veszteség az egy évtizeddel korábbinak egyhar- madára (13 ezer 400 főre) csökkent. A természetes szaporodás alakulásában ezzel szemben csak átmeneti javulás volt tapasztalható. Az 1974—75. évek „demográfiai robbanása” Békés megyében különösen nagymértékű születésszám-emelke- déssel járt (évenként átlagosan 7 ezer 800 gyermek született), ami a természetes szaporodást a korábbi évek többszörösére (közel 2100 főre) emelte. A megye népessége ezekben az években néhány száz fővel növekedett. 1976 óta az élve születések száma fokozatosan visszaesett, ennek folytán — és a népesség korösszetételéből adódó magas szintű halálozás miatt — a természetes szaporodás ismét alacsony lett. 1980-tól már természetes fogyás jelentkezett. 180 ezer 900-ra emelkedett, 1970 és 1980 között a hatvanas évekénél gyorsabb ütemben, 11 százalékkal. Ezt az elmúlt évtized városokra koncentrált lakásépítése is elősegítette. 1980-ban a megye lakosságának 41 százaléka volt városlakó; a megyeszékhelyen például 30 százalékkal éltek többen, mint két évtizeddel azelőtt. A városok népessége a hatvanas években szinte kizárólag a bevándorlások révén gyarapodott, a természetes szaporodás a népességnövekedésben egyedül Békéscsabán játszott szerepet. Az 1970—79. években a városok népességnövekedéA természetes szaporodás /fogyás/ és összetevőinek alakulása /lOOO lakosra/ ezrelék séhez a vándorlás 9, a természetes szaporodás 2 százalékkal járult hozzá. A megye öt városának vándorlási nyeresége a hetvenes években 1,8-szerese volt az előző évtizedinek; a növekedés mértéke főként Gyulán, de még inkább az 1966-ban várossá nyilvánított Szarvason volt szembetűnő. Az 1973 óta városi rangot viselő Békés népességszámának alakulásában figyelemre méltó, népességfogyását az elmúlt évtizedben 5 százalékot meghaladó népességnövekedés váltotta fel. A város 1960— 69. évi 1300 fős elvándorlási többletével szemben a hetvenes évek vándorlási mérlege már több mint 600 főnyi nyereséget mutatott, amihez 470 fős természetes szaporodás is járult. A hetvenes években egyébként természetes fogyás csak Gyulán jelentkezett. A. községek népessége az utóbbi két évtizedben egyötödével lett kevesebb. A csökkenés üteme a hetvenes években valamelyest lassúb- bodott, s a lakóhely-változtatásoknak valamivel több mint a fele a megyén belülre korlátozódott. A községek vándorlási egyenlege — néhány kivételével — Továbbra is negatív maradt, amelynek az előző évtizedénél kisebb természetes szaporodás csak egyötödét tudta kiegyenlíteni. A községeknek az utóbbi tíz év alatti átlagosan 8 százalékos népességfogyása jelentős különbségeket takar. 14 kisközség nénesséee például a 20. esetenként 'a 30 százalékot is meghaladó mértékben csökkent, 27 település — köztük néhány nagyközség (Battonya, Tótkomlós, Mezőhegyes, Endrőd) népessége 10—20 százalékkal lett kevesebb. A községek egy részében az elvándorlási többlet mellett a természetes fogyás is fokozta a tényleges veszteséget. A gazdasági, az infrastrukturális fejlettség, a lakosság ellátottságának színvonala a települések népességmegtartó képességének egyik legfontosabb meghatározója. A kiemelt központi szerepkörrel rendelkező községekben a lakásviszonyok kedvező változása, a közművesítés, a kereskedelmi, az egészségügyi ellátás javulása az elvándorlást jelentősen mérsékelte. Mezőkovácsháza népessége például a korábbi mintegy 8 százalékkal szemben az utóbbi évtizedben már csak alig 1 százalékkal lett kevesebb, illetve Szeghalomban és Gyomán már némi bevándorlási ' többlet is jelentkezett. Az utóbbi két nagyközség népességnövekedéséhez azonban elsősorban a természetes szaporodás járult hozzá, ami különösen Szeghalomban volt magas, az élve- születési és a halálozási arány igen kedvező alakulása miatt. A megye népességének 1980-ban 49 százaléka volt férfi. A lakosság nagyobb részét továbbra is a nők alkotják. A községek nőtöbblete jelentősen csökkent, a károsokban — elsősorban Békéscsabán — a nők aránya az átlagosnál magasabb. II kormegoszlás alakulása A megye népességénekkor szerinti összetétele az országosnál kedvezőtlenebb: a fiatalabb korcsoportok részaránya alacsonyabb, a 60 évesek és idősebbeké magasabb, mint országosan. Egyes korcsoportok létszámalakulásában a hetvenes években az előző évtizedével ellentétes tendencia volt tapasztalható, amit több tényező — elsősorban az elmúlt időszakok népesedési folyamata — idézett elő. Az említett tendenciaváltozás a 0—14 éveseknél a legszembetűnőbb. E korcsoport létszámalakulását a hatvanas években erőteljes — a 20 százalékot is meghaladó . — fogyás jellemezte; arányuk az 1960. évi 26-ról tíz év alatt 21 százalékra csökkent. Az utóbbi két népszámlálás között számuk és arányuk már valamelyest emelkedett. A gyermekkorúak létszámalakulása azonban — az elmúlt másfél évtized változó születési mozgalmának megfelelően — korcsoportonként eltérő volt. A népesedéspolitikai intézkedések hatására megnövekedett születésgyakoriság az 5 éven aluliak számát 17, az 5—9 évesekét 12 százalékkal emelte, ugyanakkor a 10—14 évesek létszáma tíz év alatt egyötödével lett kevesebb. A korösszetétel változásának egyik jelentős tényezője a vándorlás, amely leginkább a munkaképes korú népességet érintette kedvezőtlenül. Az elvándorlás okozta népességfogyás — bár a korábbi időszaknál kisebb mértékben — főként a fiatalabb produktív korúak számát csökkentette: a 15—39 évesek létszáma 20 év alatt összesen egytizedével — ezen belül a nőké 15 százalékkal —, a 40—59 éveseké mindössze 3 százalékkal lett kevesebb. A fiatal munkaképes korúak létszámalakulása — a korábbi évtizedek erőteljesen hullámzó születésszáma miatt — korcsoportonként jelentősen ingadozott. A 15—19 évesek száma 1970 és 1980 között közel egyharmadával csökkent, a 25—29 éveseké 17 százalékkal emelkedett. Az előbbi korosztály a hatvanas évek első felében, a demográfiai hullám mélypontjának éveiben született. A megye népességének öregedési folyamata a hatvanas években igen meggyorsult: 1960 és 1970 között a 60 évesek és idősebbek létszáma 23 százalékkal; össznépességen belüli aránya 15-ről 19 zá- zalékra nőtt. 1970 óta ez a folyamat látszólag lassúbbo- dott. Ebben az időszakban váltak időskorúvá az I. világháború alatt született igen kis létszámú korosztályok, így a 60—64 évesek száma 42 százalékkal csökkent. Az ennél idősebbek létszáma több mint egyötödével. 11 ezer 600 fővel emelkedett. A legidősebbek közül a 75 évesek és idősebbek létszámnövekedése különösen jelentős, több mint 30 százalékos volt. Az öregkorúak részaránya az utóbbi évtizedben alig változott. A népesség átlagos életkora 1960-ban 34, tíz év múlva 37, a legutóbbi nép- számláláskor 38 év volt. A nők átlagéletkora a magasabb, megközelítette, illetve a községekben meg is haladta a 39 évet. A korösszetétel a városokban általában kedvezőbb. Békéscsabán és Békésen a gyermekkorúak aránya meghaladta a megyei átlagot: 22, illetve 23 százalék; Oroshá- zás és Szarvason viszont az öregkorúak képviselték az átlagosnál nagyobb hányadot. Dz iskolai végzettség javulása Demográfiai vonatkozásban a legnagyobb és egyértelműen pozitív változás az iskolai végzettség színvonalának emelkedésében nyilvánul meg. A fiatalok tanulási kedvének fokozódásával, a továbbtanulási lehetőségek bővülésével a közép- és felsőfokú végzettségűek száma és aránya jelentősen növekedett. Ugyanakkor az általános iskola 8. osztályánál alacsonyabb végzettségűek hányada csökkent: 1960-ban a 7 éves és idősebb népesség 79, 1970ben 63, 1980-ban 48 százalékát tette ki, s nagyobb részük az idősebb korosztályhoz tartozott. A népesség életkor szerinti összetétele Az utóbbi két évtizedben a középiskolai végzettséggel rendelkezők száma 3 és félszeresére, a felsőfokú tanintézetet végzetteké háromszorosára; aránya 11, illetve 3 százalékra növekedett. 1980-ban a középfokú végzettséggel rendelkezők aránya — az 1961-ben vagy később szakmunkásképző iskolai, az 1976-ban vagy később szakiskolai bizonyítványt szerzetteket is beleértve — meghaladta a 21 százalékot. A nők iskolázottsági _szín- vonala a férfiaknál dinamikusabban emelkedett, ami szoros összefüggésben van a társadalmi-gazdasági életben betöltött szerepük növekedésével. A 7 éves és idősebb női népesség közül a középiskolai végzettségűek 1960-ban még csak alig 3, A népesség iskolai végzettsége tíz évvel később már több mint 6, a legutóbbi népszámláláskor pedig 12 százalékos részarányt képviseltek. A felsőfokú végzettséggel rendelkező nők száma 1980-ban több mint ötszöröse volt a két évtizeddel azelőttinek, és kétszerese az 1970. évinek. A szám szerinti növekedés mellett a végzettség jellege szerinti összetétel is megváltozott: általában a műszaki, közgazdasági, kereskedelmi, az oktatási jellegű főiskolát, egyetemet végzettek aránya emelkedett. Csak az utóbbi tíz év alatt a kitegazdasági jellegű felsőfokú végzettséggel rendelkező nők száma 5,4- szeresére, az ipari jellegű műszaki végzettségűeké 3,5- szeresére az óvónői, tanítói, tanári oklevelet szerzetteké csaknem kétszeresére emelkedett. a megfelelő korúak százalékában legalább az általános iskola 8 osztálya Y//A /15 - X évesek közül/ R55555T legalább befejezett középiskola /l8 - X évesek közül/ I960 1970 1980 Szemléletesen mutatja az iskolázottsági színvonal emelkedését a különböző iskolai végzettségűeknek a megfelelő korú népességhez való viszonyítása. 1960 óta a 10 éves és idősebb népességből az iskolába nem jártak száma és aránya rohamosan csökkent, 1980-ban már csak alig több mint 1 százalék volt. A 15 évesek és idősebbek közül az általános iskolai vagy annál magasabb végzettséggel rendelkezők száma 20 év alatt 2,4-szeresére .nőtt, 1970 óta 37 százalékkal emelkedett. Az ennél alacsonyabb végzettségűek csaknem négyötödét (ami mintegy 113 ezer fő) az 50 éven felüliek, a felszabadulás előtt iskolába jártak képezték. Kedvezőtlen azonban, hogy a fiatalabbak viszonylag nagy hányada nem fejezte be általános iskolai tanulmányait, s ezt később sem pótolta. 1980-ban a 15—39 évesek közül például az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők közel 7 százalékos részarányt képviseltek, a 40—49 éveseknek pedig több mint egyharmadát tették ki. A népesség iskolázottsági szintjében településtípusonként jelentős a különbség. A községekben a 15 éves és idősebb népesség 53, a városokban 66 — ezen belül Békéscsabán 72 — százaléka végezte el az általános iskolát. A 18 éves és idősebb népesség közül a legalább középiskolai végzettséggel rendelkezők aránya a városokban kétszer annyi, mint a községekben. Michnay Lászlóné
