Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-13 / 292. szám
1981. december 13., vasárnap 0 Pénteken délelőtt Békéscsabán, a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképző intézetben Banadics Márton, a gyulai 613-as* számú Szakmunkásképző Intézet igazgatója nyitotta meg Meskó Anna és Fóka György közös kiállítását. A pedagógus művészházaspár az elmúlt években is szép sikereket ért el. Meskó Anna ezúttal is akvarelljeivel, Póka György pedig fekete-fehér linómetszeteivel és közös munkájukkal mutatkoztak be. A kiállítás december 18-ig tekinthető meg az iskola aulájában Fotó: Szekeres András Hz irodalmi kör vendége: Tamás Menyhért költö A Megyei Művelődési Központ vendégeként hétfőn és kedden megyénkben író-olvasó találkozókon vesz részt Tamás Menyhért költő, a Népszava kulturális újságírója. A legutóbb megjelent Messzeülő ég című kötetéért nívódíjat kapott. Hétfőn délután 1 órakor a békéscsabai kereskedelmi és köz- gazdasági szakközépiskola irodalmi körében, este 6 órakor pedig a békési könyvtárban találkozik a költő, valamint Varga Lajos Márton kritikus és a verseket felolvasó Petrozsényi Eszter színművész az olvasókkal. Másnap, kedden reggel 9 órakor a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban, este 7 órakor pedig ugyancsak a megyeszékhelyen, az iskolacentrumban levő szakmunkástanulói kollégiumban lesz „rendhagyó irodalomóra”. A találkozókon már meg lehet vásárolni a Vigyázó madár című, rövidesen a boltokba kerülő kötetet is. Nyugdfjasklub Szarvason (Tudósítónktól) A napokban ünnepélyes keretek között tartotta ez évi utolsó összejövetelét a szarvasi Szirén Ruházati Szövetkezet nyugdíjasklubja. A zord idő ellenére nagyon sok régi dolgozó jött el erre a klubdélutánra, akiket először az 1-es sz. általános iskola úttörői kedves műsorral köszöntöttek. Ezt követően a szövetkezet vezetői tájékoztatást adtak az üzem 1981- ben megvalósult fejlesztéseiről, és az ez évi várhat* eredményekről. Az uzsonna után üzemlátogatásra is sor került, ahol a nyugdíjasok megtekintették a legmodernebb felszereléssel ellátott, svéd rendszerű konfekciószalagot, ami az idei fejlesztés eredményeként a közelmúltban indult be. A klub vendégül látta azokat az előadókat, pedagógusokat, társadalmi aktívákat is, akik valamilyen formában részt vettek a klubfoglalkozásokon, tájékoztatókat, előadásokat tartottak a nyugdíjasoknak. Végezetül a jövő évi, rendkívül tartalmas programot állították össze, amiben történelmi, idegenforgalmi, egészségügyi tárgyú előadások, tsz- és üzemlátogatások, kirándulások szerepelnek. Medgyesi Lászlóné Mi a kártérítés alapja? A lakásbiztosításoknál a kártérítés alapja az utánpótlás, illetve az újrabeszerzési érték. Ez azt jelenti, hogy például a teljesen leégett ház tulajdonosa olyan összegű kártérítést kap a biztosítótól, amely elegendő arra, hogy' a kárt szenvedett épületet eredeti formában, azonos minőségben újra felépíthesse. Bérlakásoknál, szövetkezeti és öröklakásoknál ez a bérlemény vagy lakrész teljes helyreállítására adott kártérítési összeggel egyenlő. Tetőzött a Körösök árhulláma A Körösökön levonuló árhullám a folyók magyarországi szakaszán is tetőzött. Pénteken a Fekete-Körös vízállása 591 centiméter volt, majd megkezdődött a lassú apadása. A Fehér-Körös tegnap a déli órákban Gyulánál 422 centiméterrel tetőzött, majd megindult a folyó lassú apadása. A Sebes-Körös vízmércéje Kö- rösladánynál 389 centimétert mutatott, majd ott is megkezdődött a vízszint lassú csökkenése. A Kettős-Körös továbbra is lassan árad, ez az áradás viszont nem számottevő. A szakemberek szerint a Hármas-Körösön néhány nap múlva észlelhető kisebb vízszintemelkedés. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság területén a Fehér-, a Fekete- és a Kettős-Körösön volt érvényben tegnap az elsőfokú árvízvédelmi készültség. Befejezte munkáját a TOT IV. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) Elmondotta, hogy a gazdaságokban a munkaszervezés színvonala sokat javult, gyakran azonban még mindig a túlszervezés jelei mutatkoznak, s ennek következménye, hogy a vezetők nemegyszer elszakadnak a mindennapos élet ügyes-bajos gondjaitól, és az érdekeltség is eltávolodik a munkahelyektől, ami a termelés fejlesztésénél is hátrányos. Foglalkozott a korrekt termelői kapcsolatok igényével, összefüggésben a kongresszuson is elhangzottakkal: való igaz, hogy a szerződő felek gyakran nem partnerei egymásnak, hanem egyenesen ellenfelei. Az önállóvá váló élelmiszeripari üzemek azonban várhatóan jobb társai, partnerei lesznek a termelőszövetkezeteknek, és megfordítva, így hát kialakulhat egy korábbinál jobb viszony, amely a partneri együttműködés jegyeit hordozza magán — fejezte be beszédét a miniszter. A miniszter beszédét követő vitában sok szó esett a fejlesztés tartalékainak feltárásáról és azokról a gondokról, amelyek jelenleg akadályozzák a hatékonyabb gazdálkodást. Sürgették, hogy az alkatrészeket hasznosabban kellene felhasználni, és a mezőgazdaságban is meg kell szervezni a megelőző karbantartást. Az ipar arra törekszik, hogy megteremtse a meglevő géppark automatizálásának pótlólagos lehetőségét. Bár sikerült növelni a termésfeldolgozás kapacitását, egyes ágazatokban még mindig lassú a fejlődés. A szőlőtermelés járulékos beruházásai gyakran hiányoznak, és emiatt egyebek között a szakszövetkezetek kerülnek hátrányos helyzetbe. A szőlőtermelőknek is új gépekre lenne szükségük, különösen a hegyvidéki területek művelése okoz gondot, annál is inkább, mert mind jobban hiányzik a kézi munkaerő. A kongresszusi vitát Szabó István, a TOT elnöke foglalta össze. Elmondotta, hogy a magyar mezőgazdaság lendületes fejlődésben van, és a kongresszus jelentős segítséget adott ahhoz, hogy a gazdálkodás növekedésének tempója a jövőben se törjön meg. A termelő- szövetkezeteknek most az a feladatuk, hogy maximálisan hasznosítsák a jelenleg is rendelkezésre álló eszközöket, és éljenek a helyi lehetőségekkel. Ám ügyelniük kell arra, hogy ne csak a legközelebbi fejlesztéseket lássák maguk előtt, hanem távolabbra is tekintsenek, mintegy elősegítve a későbbi fejlesztési programok megalapozását. A kongresszus határozatot fogadott el, amely megállapítja: az MSZMP bevált és a változó körülményekhez rugalmasan alkalmazkodó agrár- és szövetkezetpoliti- kája jó alapot teremt a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalomra háruló gazdasági és társadalmi feladatok teljesítéséhez. A kongresz- szus a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom közös ügyének tekinti, hogy az MSZMP XII. kongresszusának határozatából és a VI. ötéves népgazdasági tervből a szövetkezetekre és érdek- képviseleti szerveikre háruló feladatok teljesüljenek. A kongresszus megválasztotta azt a 18 TOT-tagot, akik korábban a megyékben megválasztott 107 taggal 125-re egészítik ki az országos tanácsot. Az új országos tanács megtartotta első ülését, ezen tagjai sorából megválasztotta a 21 tagú elnökséget, a TOT bizottságait, valamint az Országos Szövetkezeti Tanácsba delegált 9 TOT-tagot. Megválasztották a TOT vezető tisztségviselőit. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke ismét Szabó István lett. Az országos tanács új főtitkára Eleki János, a főtitkár helyettese ismét Lehoczki Mihály lett. Az új tanács megköszönte az eddigi főtitkár, Czimbalmos Béla munkáját, aki más területen kapott beosztást. A kétnapos kongresszus Szabó István zárszavával ért véget. Véget ért a művezetők országos tanácskozása Szombaton a csepeli munkásotthonban befejeződött a művezetők kétnapos országos tanácskozása azokról a teendőkről, amelyekkel eny- híthetők az országban dolgozó mintegy 200 ezer művezető jelenlegi gondjai, problémái. A szombati szekcióüléseken a művezetőknek a vállalati vezetési rendszerben betöltött helyéről és szerepéről, a művezetői munka emberi tényezőiről, valamint a korszerű képzés főbb követelményeiről tanácskoztak. A rokkantak nemzetközi éve alkalmából a Békés megyei szervező bizottság pénteken délután Békéscsabán az ifjúsági és úttörőházban „Egy teljesebb életért” címmel szervezett ünnepi műsort. A Békés megyei Jókai Színház művészei működtek közre, valamint a Békéscsabai szimfonikus zenekar, és a Pedagógus női kar lépett fel. Képünkön a meghívott vendégek egy csoportja Fotó: Martin Gábor A szekcióüléseket követő záróülésen ajánlásokat fogadtak el. Ezekben egyebek között javasolják az illetékes minisztériumoknak és az OKISZ-nak, hogy a megváltozott gazdasági, technológiai és vezetéstechnikai körülmények figyelembevételével korszerűsítsék a művezetők helyzetét érintő egyes irányelveket, az új követelményeknek megfelelően határozzák meg a vállalatok a művezetők jogait és kötelezettségeit. A konferencia célszerűnek tartja, hogy a vállalatok vezetői vizsgálják felül a művezetőkre vonatkozó ügyrendjüket, belső utasításaikat, valamint a művezetők munka- körülményeit, bérezését. Indokolt lenne elemezni a művezetők felkészültségét is, mivel nagy részük szakközépiskolát végzett, s az itt szerzett szakmai tudás kevés feladatuk eredményes ellátásához. Éppen ezért megfontolandó a technikusi képzés korszerűsített visz- szaállítása. A tanácskozás javasolja a szervezési és vezetési tudományos társaságnak, hogy a művezetők vezetési és szervezési tevékenységének támogatására létesítsen művezetői szakosztályt, s ismereteik bővítésére kiadványsorozatot adjon ki, a társaság megyei elnökségei pedig szervezzék meg a területükön a művezetők fórumát, klubjait, oktatását. Falvaink jelene és jövője i a falu? Nincs rá pontos közigazgatási meghatározás. A leghivatalosabb, amit kitaláltak erre a településformára: falu az, ami nem város. Ez persze óhatatlanul magában foglalja a falu vélt fejlődésének irányát; a városiasodást, a várossá alakulást. Nem utolsósorban ennek hatására a falusi fiatalok a modem élet ideálját csak a nagyvárosokban vélik megtalálni. Pedig „a falusi élet valódi értékeit kell kombinálni azokkal a komforttényezőkkel, amelyeket a nem paraszti generáció ma még csak a városi életformában remél vagy vél megtalálni”. Ennek a — a Magyar Agrártudományi Egyesület legutóbb Keszthelyen rendezett falufejlesztési konferenciáján megfogalmazott — programnak első része: az út. Hiányoznak a bekötő utak, a falusi utak zöme kiépítetlen. Sok községben, ha esik az eső, nem lehet gyalog közlekedni. Ezért inkább nem mennek ki házaikból az emberek. Nem öltözködnek rendesen, hiszen egy elegáns kosztümhöz, vagy öltönyhöz nem illik a gumicsizma. Még a buszmegállóhoz sem lehet eljutni. Egy-egy esős nap tehát a teljes bezártság érzetét kelti a falulakókban. Utak kellenek tehát, de ha a falu kizárólag állami beruházásból épülő utakra vár, az eddigi építési ütem alapján körülbelül 500 év kellene a teljes falusi belső úthálózat kiépítéséhez. Olcsó megoldásokra van tehát szükség. Annál is inkább, mert ezek a belső, úgynevezett lakóutak nincsenek olyan megterhelésnek kitéve, mint például az autópályák. Erre a célra kitűnően megfelel olyan olcsó anyag, mint a bányakavics, a kőbányameddő, sőt az egyébként környezetszennyező ipari melléktermék, a pernye is, amiből mésszel keverve, lassan kötő, betonszerű képződmény lesz. Az időjárás viszontagságainak ellenálló úthálózat amellett, hogy megkönnyíti a falusiak életét, a falut is elérhetővé teszi. Nemcsak a különböző szolgáltatások, nemcsak a kényelmesebb, nyugodtabb lakhelyet keresők, hanem például az idegenforgalom számára is. Persze a falu korántsem üdülőhely csupán, ahol — legalábbis az idegenforgalmi idényben — gyöngyös pártában és árvalányhajas kalapban járnak az emberek. Mindenekelőtt lakóhely, mégpedig a fél ország lakhelye. Sokféle igényt és lehetőséget kell tehát az építészetnek, mondhatni a falutervezésnek összehangolnia. A maradandó értékeket olyan, a mai élet igényeit kielégítő környezetbe kellene illeszteni, amely új formájában is megőrzi a falusias hangulatot. A hagyományos falusi házak az út két oldalára füzér- szerűen épültek. Az utcára oromzattal néző házakat az istállók, ólak, színek és konyhakertek követték. Szaknyelven szólva, a lakó- és üzemi funkció átfedte egymást. Már a két háború között elkezdődött, később pedig a falun, de nem a mezőgazdaságból élő lakosság számáI nak gyarapodásával felgyorsult az átépítés. A hosszú nyeregtetős házak helyett megjelentek a kocka alakú, sátortetős, villaszerű épületek. Az új tucatházak építése azonban nemcsak esztétikai gondokat okozott. Erőteljesen gátolta a ház körüli mezőgazdasági tevékenységet is. És ez a másik fő gond. Az építési előírások szerint ugyanis csak a lakóháztól 16 méternyi távolságra lehetett állattartó épületeket emelni. Ez az 5 méteres kötelező előkertet, a 10 méteres lakóházmélységet és a szomszéd telektől való háromméteres távolságot figyelembe véve azt jelentette, hogy az istállókat csakis az átlag 35 méteres hosszúságú telek egy méter széles sávján lehetett felépíteni. Ilyen szűk helyen pedig legfeljebb nyulak fémek el. A 35 méteres telekmélység magyarázatra szorul. Ha az építési előírások ilyen aggályosak, felvetődhet a kérdés, miért nem nagyobb telken építkeznek? A területfejleszté- . si meggondolások azonban a falvak városiasodásának alapjait kívánják lerakni, ezért a laksűrűség növelésével egy későbbi gazdaságos közművesítés és úthálózat létesítésének lehetőségeit kívánják megteremteni. Más kérdés, hogy egy jó esetben is csak évtizedek múlva valóra I váló elképzelés ma funkcionális gondokat okoz. Az építészek persze megpróbálták az állattenyésztés és a telepítésfejlesztés igényeit összeegyeztetni. Olyan gazdasági épületeket terveztek, amelyek a nyári konyha, a szín stb. mellett magukban foglaltak egy higiénikus, zárt istállót is. Csakhogy ezek az épületek egyrészt nagyon drágák voltak, másrészt az összkomfortos istállóhoz napi két-három köbméternyi víz kell, márpedig — mivel sok helyen a törpevízművek kapacitása épphogy az ivóvíz- ellátáshoz elég — ez a feltétel -illuzórikussá tette a terv széles körű megvalósítását. Nem is beszélve arról, hogy ennyi szennyvizet már nem lehet deríteni, elvezetéséhez csatornarendszer kellene, amire a településfejlesztés elképzelései szerint is csak a távoli jövőben lesz lehetőség. A falu azonban nemcsak a városiasodásra vonatkozó elképzelések miatt veszített sajátos vonzerejéből. Elérte a környezetszennyeződés is. A fokozódó műtrágyázás például rontja az ivóvíz minőségét. A ma még sok helyütt használt ásott kutak vizének nitrit-, nitrát- és klorid- szennyeződése már olyan mértékű, hogy előidézhetőjévé válhat az elsősorban a csecsemőkre veszélyes methe- moglobonémia nevű betegségnek, ami a vér csökkent oxigénfelvevő képességével jár. Ö z állattenyésztésben a szakosított telepek szennyvize okoz gondot. Ebben a nagy tömegű szennyvízben a biológiai öntisztulás hiányában akár egy évig is elélhetnek a súlyos fertőzést okozó szalmonellatörzsek. A fertőzési lánc megszakításához mesterséges fertőtlenítőket kellene beiktatni; ezek a beruházási költségek 25—40 százalékát emésztenék fel. Ámbár talán ezzel kapcsolatban nemigen van helye az anyagiak fontolgatásának. Milyen tehát falvaink jövője? Egyelőre nem tudni, de alakítása rajtunk múlhat. (bonyhádi)
